Új Szó, 1976. június (29. évfolyam, 129-154. szám)
1976-06-16 / 142. szám, szerda
1976. VI. 16. Munka közben ja vezeti, aki tavaly megnyerte „A vállalat legjobb dolgozója“ címért kiírt versenyt. A vállalatnak tiz üzeme van. A cím elnyeréséért az oklevélen kívül 500 korona jutalomban részesült. Amikor meglátom a kissé ritkulóhajú, sovány fiatalembert, szűkszavúnak vélem, de csakhamar kiderül, hogy tévedek. Szívesen beszél a brigád tagjairól. Valahogy úgy, ahogy azokat szoktuk emlegetni, akik nagyon közel állnak hozzánk. — Hetvenháromban hét taggal alakultunk meg, de most tízen vagyunk — emlékezik. — Kilenc férfi és egy nő. Mind lakatos. — Hogyan született mag a brigád létrehozásának gondolata? — kíváncsiskodom. — A pártbizottság kezdeményezésére — mondja. — A javaslatot megbeszéltük, aztán kértük, hogy versenyezhessünk. A megalakulástól kezdve együtt dolgozunk a műhelyben. Óriási műhelycsarnok, nem messze a várostól. Acélzörej, tüzes vas szaga, fények villódzása, gépek, tárgyak, emberek harmóniája. Munkakörnyezet, de egyben életkörnyezet is: az itt dolgozók életének egy része ezen a helyen zajlik le. A brigádvezető különösen otthon érezheti magát, hiszen részben együtt a családja: a felesége is ebben a munkacsarnokban dolgozik, ö a brigád egyetlen nőtagja. — Munkatársaim még sosem mondták, hogy nem nőnek való ez a munka — mondja a kislányos kinézésű, alacsony termetű fiatalasszony, akiről aligha gondolná valaki, hogy két kisfiú édesanyja. — Nagyon jó közösség vagyunk. Tetszik a munkánk. A keresletemmel is elégedett vagyok. — A gyerekekre ki vigyáz, ha mindketten dolgoznak? — kérdem. — Az egyik óvodában, a másik bölcsődében van — mondja, aztán csatlakozik azokhoz, akik a brigád egyik tagját igyekeznek rávenni arra, hogy ő is rajta legyen a készülő csoportképen. Egyébként a Hečko család Együtt a brigád. A kép jobb oldalán a brigádvezetö, bal oldalán pedig a helyettese, {A szerző felvételei] Ma már aligha akad olyan üzem, vállalat, ahol ne ismerték volna fel a szocialista munkabrigádok emberformáló erejét, s azt, milyen segítséget jelentenek a munkakollektívák a feladatok megoldásában. A LIAZ Jablonec Vefký Krtíš-i (nagykürtösiJ üzemében is tisztában vannak ezzel. Erről győztek meg Jozef STukának, az üzemi pártszervezet vezetőségi tagjának szavai is, aki nagy elismeréssel beszélt az üzem kollektíváiról, melyek közül négy már megszerezte a bronz fokozatot. — A legeredményesebb az ifjúsági munkabrigád — jegyezte meg Jozef Knápek, a SZISZ-szervezet elnöke, majd elmondta, hogy az ifjúsági szervezet munkájában jelentős szerepet játszanak a brigád tagjai. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a brigádvezetők május elsején, a járási ünnepségen a díszemelvényen foglaltak helyet. Az üzem legjobb munkabrigádját a 28 éves Milan Hečko, a pártszervezet tag— A legjobb kollektíva az ifjúsági munkabrigád — v<Vekedik a SZISZ-elnök. méhen került sor. Nemcsak hivatalosan hangzott el, hanem őszintén mondogattuk egymásnak, hogy szocialista módon kell dolgozni és élni. Erre az ünnepségre nagyon szívesen emlékezünk. — Hány párttag van a brigádban? — Rajtam kívül még egy. Amikor a brigádunk megalakult, még csak tagjelölt voltam. Ezután az iránt érdeklődöm, hogyan ismerkedtek meg a brigád tagjai a XV. pártkongresszus anyagával. — A kongresszus alatt a pártszervezet alelnöke minden reggel tájékoztatta a munkahelyeken a dolgozókat a tanácskozásról. A sajtó útján is figyelemmel kísértük a tanácskozást, melynek idején az üzemben minden reggel száz napilapot osztottak szét a dolgozóknak. — ön szerint milyennek kell lennie egy brigádvezetőnek? Előbb elmosolyodik, majd tömören válaszol: — A vezetőnek példát kell mutatnia, egyebek közt azzal, hogy elsőként megy a munkahelyére, s utolsóként távozik. Ilyen tulajdonságok jellemzik Lajtos Jánost, a brigádvezető helyettesét is, aki szintén alapító tagja a kollektívának. — Füleken tanultam ki a szakmát — mondja a barna, kisportolt termetű fiatalember. Nem lep meg, amikor elárulja, hogy aktív futballista. Lakóhelyén, Vrbovkán játszik. Csapata az I. B osztályban szerepel. — Brigádunk tagjai közül négyen játszunk a csapatban — folytatja. — A rövidesen megrendezésre kerülő üzemi labdarúgótornára is jelentkeztünk. Huszonkét kilométerre levő lakóhelyéről autóbusszal, vagy saját kocsijával jár be. A felesége is dolgozik. Egy másfél éves kislányuk van. — Beadtuk a kérvényt a lakásra, s ha minden jól megy, néhány éven belül kürtösi lakosok leszünk — mondja, aztán újból munkahelyére tereli a szót. — Jól keresünk, és szeretjük a munkánkat. A mi kollektívánkban mindenki tudja a feladatát. Sohasem kell mondanunk az embereknek, mikor mit kell csinálniuk. Én még sohasem akartam elmenni a brigádból. Kell-e ezeknél az egyszerű, őszinte szavaknál meggyőzőbb érv arról, hogy a szocialista munkakollektíva olyan munkahelyi légkört teremt, amelyben a legigényesebb feladatok is teljesíthe. tők, s hogy a kollektíva emberformáló ereje semmivel sem pótolható? FÜLÖP IMRE Nagykürtösön lakik kétszobás állami lakásban, melyet az üzemtől kapott. — Kollektívánk átlagos életkora 28 év — folytatja a brigád bemutatását Milan Hečko. — A legidősebb tagunk 34, a legfiatalabb 20 éves. Csak két legényember van köztünk, de ők is szívesen eljönnek dolgozni akár munkaidőn kívül, ha a helyzet úgy kívánja. A kötelezettségvállalásokkal mindenki egyetért. Kezdetben olykor meg kellett győznöm a kollektíva tagjait, ha munkaidő után kellett valamit elvégeznünk, de most már maguktól is itt maradnak. Ez idén április 3-án rendkívüli műszakban dolgoztunk, mégpedig a mi brigádunk felhívására. A műszakért járó pénzt az üzem dolgozói kulturális és szociális kiadásokra fordítják. Brigádunk a rendkívüli műszakban 150 ezer korona értékű árut termelt. Olykor bizony hajtanunk kell, ha a tervet teljesíteni akarjuk, mert anyaghiány miatt néha vannak fennakadások. Például én most éppen nem azt végzem, amit kellene. Hogy a nehézségek ellenére eddig mindig teljesítettük terv- feladatainkat, az a brigádtagok nagy igyekezetének köszönhető. Az is problémát okoz a termelésben, hogy a géppark nem elég korszerű — mondja, de derűlátón az ablak felé mutat: — Kissé odább már épül az úi üzemünk. Közös rendezvényeken részt vesznek a kollektíva tagjai? — érdeklődöm. — Igen — hangzik a válasz. — Voltunk már Brnóban a gépipari kiállításon. Meg moziban és szovjet vendég- művészek műsoros estjén. A jegyeket az üzemtől kaptuk. Budapesten is voltunk már közösen. Ez idén belföldi autóbuszkiránduláson szeretnénk részt venni. A brnói kiállítás megtekintését is tervezzük. Természetesen a bronz fokozat elnyerését is közösen ünnepeltük még. Erre a város szállodájának éttérInternacionalista szellemben A Szlovák Terin ácsiköztárs aság 57. évfordulójára A Magyar Tanácsköztársaság hatására 1919. június 16-án egy pre- šovi népgyíilésen kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot. Ez volt a szlovák, az ukrán, a magyar és a német munkásság és parasz ság első kísérlete, hogy a Csehszlovák Köztársaság területén megteremtse a proletárdiktatúrát. A Szlovák Tanácsköztársaság létrehozásában a cseh munkások nagy szerepet vállaltak, részt vettek az új állam politikai és gazdasági életének szervezésében. Éppen ez, több nemzetiség leghaladóbb dolgozói aktív hozzájárulása a Szlovák Tanácsköztársaság ügyéhez, volt a Tanácsköztársaság egyik legjellemzőbb vonása. A Szlovák Tanácsköztársaság az 1919. június 16-án megtartott ülésén elfogadta a Kommunista Internacionále elveit, bár ez a lépés inkább ösztönszerű volt, mint a marxista—leninista öntudat mélyed megnyilvánulása. Tekintetbe kell azonban venni a fiatal szlovák proletariátus akkori műveltségi színvonalát. Rövid fennállása idején a Szlovák Tanácsköztársaság azonban ezen a téren is nagy munkát végzett. A nagyszabású propagandamunka, amolyet kifejtett, nem maradt hatástalan. Az eszmék hatottak, nemcsak a Tanácsköztársaság területén, hanem jóformán az egész Csehszlovák Köztársaságban. A Szlovák Tanácsköztársaság az alig nyolc hónappal azelőtt megalakult Csehszlovák Köztársaság területén keletkezett. Ezt a tényt próbálta felhasználni a polgári propaganda, majd később a polgári történettudomány is annak a bizonyítására, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság a Csehszlovák Köztársaság szétzúzására irányuló kísérlet volt. Ezt az állítást azonban már a Szlovák Tanácsköztársaság első okmányai, az 1919. június 16-án kelt Nyilatkozat és Antonín Janoušek- nek, a Szlovák Forradalmi Kormánytanács elnökének távirata megcáfolta. A Nyilatkozat szövege a többi között így hangzik: „Világ proletárjait A győzelmes és feltartóztathatatlanul előro törő világforradalom eddigi sikerei újabb nagy eredménnyel gyarapodtak. Az imperializmus igája alól felszabadult szlovák területen ma megalakult az önálló Szlovák Tanácsköztársaság. A cseh imperializmus karmaiból kiszabadult proletariátus első tudat alatti ösztönszerű cselekedete az volt, hogy kinyilvánította az önrendelkezési jogot, amelyet az elnyomók ugyan nagy dicsőséggel hirdettek, csakhogy a valóságban meghamisítottak. Ezzel a hirtelen hatalomátvétellel a szlovák munkások, katonák és földművesek folytatják azt a forradalmi folyamatot, amelynek a szovjetek hatalma és a Magyar Tanácsköztársaság tört utat és új területeket nyertek meg a tanácsok nagy eszméjének. Az újonnan megalakult Szlovák Tanácsköztársaság természetes szövetségeseinek tartja győztes «x st- véreit, a szovjet proletariátust és a Magyar Népköztársaságot, védelmezőjének pedig az egész világpiole- tariátust, az egységes és szolidáris Kommunista Internacionále! tekinti. Első üdvözletét cseh proletárUist- véreinek küldi, akik egyelőre n'ég az imperializmus elnyom'.Lása alatt szenvednek“. A Nyilatkozat ezekkel a szavakkal végződik: „Éljen a világforradalom!, Éljen a Kommunista Internacionálé!“ Antonín Janoušek táviratában ezt írta a csehszlovák kormánynál.: „ ... A Szlovák Tanácsköztársaság kormánya nem viseltetik ellenséges szándékkal az Önök köztársasága ellen. Leghőbb vágyunk, hogy legszorosabb állam> egységben éljünk a cseh proletariátussal, amelynek vére a mi vérünk is.“ Hasonló gondolatok olvashatók a csehszlovák polgári hadsereg katonái körében szétszórt röpiratokban is. A röpiratok azokhoz szóltak, akik a Magyar Vörös Hadsereg ellen harcoltak. Helyet kaptak ezekben az okmányokban is az internacionalizmus eszméi. A fennmaradt okmányok és a Szlovák Tanácsköztársaság szerveinek politikai erőfeszítései azt igazolják, hogy a ..Világ proloetárjai, egyesüljetek!“ jelszó a Szlovák Tanácsköztársaság, vagyis a hazánk területén létesített első munkás-paraszt állanj egyik alapeszméje volt. Dr. JÁN MlCÁTEK „Nálunk mindenki tudja a feladatát“ A legjclih kollektíva ® Közös rendezvényeken vesznek részt
