Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)
1976-05-08 / 109. szám, szombat
SOKSZÍNŰ KULTURÁLIS ÉLET Beszélgetés dr. Adolf Svobodával, a Prágoi Fővárosi Nemzeti Bizottság kulturális osztályának vezetőjével Fővárosunk kulturális életéről nehéz akár több cikkben is teljes képet festeni. Éppen ezért az alábbi interjúban csak felvillantjuk ezt a sokszínű eseményekben gazdag életet. <S> Hogy legyen némi elképzelésünk fővárosunk kultúrájának anyagi alapjáról, elöljáróban talán beszéljünk arról, milyen összegeket fordít a Prágai Fővárosi Nemzeti B;zotts3g a kultúrára. — Ha a kultúra anyagi kérdéseiről beszélünk, először is meg kell mondanunk, hogy a főváros kulturális intézményeinek és szervezeteinek nem célja a minden áron való nyereség, a bevételből származó haszon, noha természetes, hogy az olyan intézmények, mint például a színház, bevétellel is számolnak. A cél az, hogy kulturális intézményeink minden körülmények között magas szintű, sokrétű kulturális kiélési lehetőséget biztosítsanak a főváros lakosságának és mindazoknak, akik éppen a fővárosban tartózkodnak. Éppen ezért a Fővárosi Nemzeti Bizottság biztosítja a kultúrához szükséges anyagi alapot. £ Mit jelent ez konkrétabban? — Osztályunk évenként 100— 150 millió koronát fordít a főváros kultúrájára. Vagyis, ha az utóbbi öt esztendőt tekintjük, ez az összeg körülbelül fél milliárd korona körül mozog, ami, úgy hisszük, nem csekély ráfordítás. Ez persze csak a kulturális intézmények üzemben tartásának költsége. Nem tartalmazza a karbantartásra, az új intézmények létesítésére felhasznált anyagi eszközöket. Azok jóval többet tesznek ki. Noha a kultúra anyagi-műszaki alapjának fejlesztése viszonylag korlátozott, az említett években a kultúra céljait szolgáló építkezések, felújítások beruházása körülbelül 200 millió koronát tesz ki. Itt felsorolhatnánk számos kulturális intézményt, népművelési központot, kultúrházat, könyvesboltot, könyvtárat, színházat, mozit és más kulturális berendezéseket, melyeket az utóbbi években a belvárosban vagy a főváros tíz kerületében építettünk. De itt hadd említsem csupán példaképpen a IV. város kerületi Novodvorská lakótelep nagyszabású kultúrházát, mely körülbelül 6 750 000 koronába került. De sok olyan kulturális jellegű építkezésről is beszélhetnénk, amelyeket nem elsősorban a nemzeti bizottság finanszírozott, hanem csupán hozzájárult a beruházáshoz és építkezési kapacitást biztosított számukra. Ide tartozik többek között a Szovjet Tudomány és Kultúra Háza, az E. E. Kisch Emlékház, a prágai Botanikus Kert és például a Rokokó Színház, melyet igen szépen felújítottunk. Az utóbbi egykét évben nagy gonddal újjáépítettük a Július Fučík Kultúrpar- kot is, mely új köntösében méltó színhelye lehetett a CSKP XV. kongresszusának. Q Prágában igen sok a műemlék-épület. A Kisch Emlékház kapcsán jut eszembe: milyen jelentősebb hasonló épületek rekonstrukciója folyik jelenleg? — Talán az Óváros téri 605. házszámú gótikus épületet emelném ki, mely igen jelentős történelmi értéket képvisel, elsősorban azzal, hogy hűen dokumentálja Prága építészeti fejlődését. A jövőben e ház megtekintésével indul majd minden városszemle. © Beszéljen, kérem ügyosztályuk munkamódszereiről, a prágai kulturális tevékenység formáiról. — Ügyosztályunk elsősorban a kulturális munka állami irányítását igyekszik biztosítani. A kulturális munka összes területén felújítottuk vagy bevezettük az egységes kultúrpolitikai tervezést. Olyan tervrendszer es, melyet a' nemzeti bi^ottságon kívül a politikai szervek is jóváhagytak és a Nemzeti Front minden fokú szerve számol vele. Ez átfogó terv alapvető irányelv az ősz szes fővárosi kulturális és népművelési intézmények, berendezések, szervek és szervezetek számára. Belőle kiindulva dolgozzák ki az egyes körzetek és maguk a kulturális és kulturális-nevelő intézmények konkrét munkatervüket, amilyenek a dramaturgiai, és műsortervek, stb A Fővárosi Nemzeti Bizottság kulturális osztálya mintegy 30 kulturális intézmény munkáját maga irányítja. Közvetlen irányításunk alá esik csaknem valamennyi iák, a mozinézők száma meghaladja a 10 milliót, hangversenyre évenként kb. 300 000-en járnak. Felméréseink szerint a prágaiak érdeklődésének középpontjában a kulturális termékek közül mégis elsősorban az irodalom áll. Könyvesboltjaink évi forgalma körülbelül 120—150 millió korona, amiből mintegy 30 millió a könnyű- és komolyzenei hanglemezekre esik. Könyvtáraink pedig évenként 5 millió alkalommal kölcsönöznek könyvet. Ez utóbbi adatok többek között azt bi- zonyítiák, hogy a televízió — bár feltétlenül jelentős a funkciója — nem egyeduralkodó a kulturális kiélési formák között. Vagyis Prága kulturális élete egyáltalán nem vált kon- zumjellegűvé ami ma sok fővárost fenyeget. Tehát megDÚDOR ISTVÁN: PRÁGAI MOTÍVUM fővárosi színház, kivéve a Nemzeti Színházat négy színpadával, a Prágai Városi Könyvtár, mely magában foglalja az összes körzeti könyvtárakat és azok több ezerre rúgó kölcsönzőit és olvasótermeit. De mi vagyunk a fö- löttes szerve a Prágai Filmgyárnak, a Fővárosi Szimfoni kus Zenekarnak, azonkívül a Fővárosi Művelődési Otthonnak is, mely ellátja az összes prágai kultúrmunkások, aktív vagy leendő kultúrotthon-veze- tők módszertani alap- és továbbképzését. Azonfelül módszertanilag irányítja Is a körzeti kulturális intézmények, művelődési otthonok munkáját. Valamennyi irányításunk alatt álló intézményt természetesen nem sorolhatok fel. Talán így is sikerült érzékeltetnem, mennyire szerteágazó, milyen magas fokú szervezési és szakmai felkészültséget, körültekintést igényel ügyosztályunk munkája. Kulturális életünk sokrétűsége szükségessé tette, hogy kiépítsük az önkéntes kultúrmunkások hálózatát is. Ez nagy segítség számunkra. és népnevelői szempontból is fontos, ám a munka egybehangolását és irányítását nézve nagy gondot is jelent. Főként arra törekszünk, hogy ne csupán tartalmilag irányítsuk kulturális és népművelő intézményeinket, hanem kellő összhangba hozzuk a konkrét munkaformákat. olyképpen, hogy minden prágai, minden hazai vagy külföldi látogató magas szinten, a választás lehetőségeit is megkapva élhesse ki kulturális igénveit. © Hogyan tükröződik számokban a főváros kulturális élete? — Prágában évenként több tízezer kulturális akciót valósítunk meg, melyeken — számításaink szerint — mintegy 20—22 millió ember vesz részt. 9 Az egyes speciális kulturális területekről is vannak konkrét adataik? — Igen. Kezdjük például a színházzal, melynek rendkívül nagy a szerepe a főváros életében. Színházainkat évenként több mint 3 millióan látogatelégedéssel jelenthetjük ki, hogy kulturális életünk fő jellemzője az aktivitás. fEzt egyébként a művészeti és más kulturális öntevékenység számos adatával is igazolhatnám). A prágai színház mindig nagy tekintélynek és népszerűségnek örvendett. Mi jellemzi ma elsősorban a prágai színházi életet? — Nem vagyok színházi szakember, de mint kultúrával foglalkozó történésznek az a véleményem, hogy ma a prágai színház a játék igényességét, a dramaturgiai körültekintést, a műsorpolitikát tekintve jó úton jár. Egyik jellemzője, hogy rendezőink nagy lehetőséget biztosítanak a fiatal, tehetséges színművészeknek. Márpedig aki a fiatalokra épít, az derűlátóan tekinthet a jövőbe. Színházaink számára a minőség a legfőbb mérce. Viszont lény, hogy aránylag kevés a mai cseh darab. Prágában az utóbbi években több mai szlovák darabot játszottak, mint csehet, ami drámairodalmunk némi ernyedtsé gét jelzi. Viszont elegendő a más szocialista országokból való, elsősorban a szovjet drámai alkotás. És a cseh, valamint a világirodalom klasszi kusai is szüntelenül jelen van nak színpadja "ikon @ H'tgvan jellemezné, kérem. Práaa kulturális életének utóbbi öt eszt- ndejét? — Nézetein szerint a főváros kulturális életének legfontosabb nyeresége, hogy túljutva a válságos éveken, megfelelőképpen konszolidálódott. Ez pedig előfeltétele volt és maradt az egészséges fejlődésnek. Hogy erőteljes fejlődés ment itt végbe, azt elsősorban a kulturális tevékenység minden szakaszán megfigyelhető minőségi előrelépés tanúsítja. Emellett talán a pozitív irányú aktivitás a legfontosabb jellemző. Mindez persze elképzelhetetlen lett volna a szükséges anyagi-műszaki bázis biztosítása nélkül. KÖVESDI JÁNOS FELSZABADULÁS Nem felejtem el soha 1945 május kilencedikét, azt a napot, amikor a gyilkos fasiszták kezéből kiütötték a fegyvert. A hírt azon a verófényes májusi délelőttön egy szovjet katona a Štefánia úton közölte velem. A szovjet katona amolyan ötvenes lehetett, tehát nem volt már fiatal ember, bizonyára a polgárháborúra és az intervenciósok garázdálkodására is emléke lett, komoly, fájó tapasztalatokkal is rendelkezett, mégis amint meglátott a túlsó oldalon, egy húszéves-ifjú fürgeségé vei jött át az úttesten, hogy testvérként szoríthassa meg a kezemet és örömtől ragyogva közölje velem, az ismeretlennel, akit soha nem látott, a fegyverletétel hírét. Kezemet még erős szorítással fogva tartotta, és lelkesedés tői remegő hangja, amint kiejtette azt a szót, hogy „mír", úgy hatott rám, mintha valami nagy kinccsel ajándékozott volna meg. Hangja, szava és az egész jelenet, amely villanás nál nem volt több, mégis megvilágította az életemet, és annyi év távlatából is olyan élénken él a szovjet katona hírközlése az emlékezetemben, mintha ma történt volna. A villanásnyi jelenet mindennél világosabban azt is feltárta/, hogy a szovjet katona békeszeretete a szocializmus iránti húsén eleven for rásából fakadt. Ha ma, több mint három évtized távlatából a felszabadulásra, a bekére gondolok, nemcsak az örömre, a világosságra, hanem a fájdalomra, a sötétségre és a gyászra is gondolok, amelyből a felszabadítók kiragadtak. Emlékezetem ma is iszo nyaltul őrzi a fasizmus útját és célját jelző halálmeneteket, és ugyanakkor híven őrzi a felejthetetlen felszabadító tavaszt, amely véget vetett a hullaszagú éveknek és szabadsággal, emberi méltósággal ajándékozott meg bennünket. SZABÖ BÉLA AZ EMBERRŐL - SOKRÉTŰEN FRANTIŠEK KUDLÄČ MÜVE! A bratislavai Mirbach Palota kiállító termében František Kud- láö érdemes művész három évtizedből való képi üzenetei szólnak hozzánk. Az 1909 ben Morvaországban született Kud- láč a prágai Iparművészeti Főiskolán végezte festészeti tanulmányait. A Károly Egyetemen szerzett rajztanári oklevelet. 1933-tól Dolný Kubín, Kremnica és Martin középiskoláiban rajztanárként működött. Közben intenzíven kereste a gondolatainak és érzéseinek kifejezésére alkalmas festői nyelvet. Tanulmányútjai során Franciaország, Ausztria, Hollandia, Be^ gium, Magyarország, Bulgária, és Jugoszlávia képtárainak kincseivel ismerkedett. Témavilágának főszereplője az ember, akivel azonosul. A társadalom dolgozó és küzdő tagjainak, s a negyvenes évek elejének problémái foglalkoztatják. Alakos kompozícióiban megjelenik a Tengerész és az árvái Favágó. A fasizmus félelmetes előretörése, a háború ret- tenete elsötétítik palettája színeit. A Bölcsőben fekvő csecsemőt körülvevő családtagok arca csupa aggódás és félelem a jövőtől: Emberi és művészi magatartása révén az 1909-es művésznemzedékhez tartozik. Ecsetje vádolja a háború em- berellenességét,' kegyetlen vérontását. Tanúja a kor barbárságának. Expresszív kifejezésü vásznain bombázások, légitámadások elől menekülők és a sebesültek fölé sötétkék ég borul. Éles, nyugtalan cikázó sugarak szórják rá hideg fényüket. Zaklatott ecsetjárással érzékelteti a vihar, a természet és a háború dühöngését. fA Szamaritánus nő/. Mn tívumait jelentéssel telili. Feszült színhatású, átérzett, általános érvényű kompozícióit átszövi a humánum. 1945 és 1948 között háttérije szorul festői tevékenysége. A bratislavai Oj Színpad és a martini Kamaraszínház rendezője. Majd képzőművészeti tárgyú filmeket forgat. A Cseh gótika piktúrája címűt Edinbo- roughban elismeréssel fogadják s 1955-ben a Lőcsei Pál mesterrel elnyeri Velencében az első díjat Munkásságának újabb rétegét az 1900-as években a színház világát képbe foglaló művek képezik. Most már határozottan egyéni útra talál. A stilizált alakok sajátosak, szinte beleolvadnak a légkörbe s élik a maguk életét. Filozófiáját, gondolatait, elképzeléseit és álmait metaforákban fejezi ki. /Drámai figura. Beszélgetés Sha- kespeare-re\). A szín a fény funkciója izgatja. 1970-től a haladó szellemű, közösségi mondanivalójú témák dominálnak alkotásaiban. Drámai fényhatások világítják meg a Tisztelet az elesetteknek kompozícióit. Színellentétek visznek feszültséget a Gyülekezés a tüntetésre című képbe. Józan, komoly mozdulatok jellemzik a Beszélgetés a szövetkezet udvarán. Lírai kihangzású a Csöndes este. A magány tragikuma sötétlik az Egyedül című vásznon A számos díjban és kitüntetésben részesült Kudláč mester valóban érdemes művész, akinek alkotása gazdagítója és szerves tartozéka a modern szlovák művó«*~P'tnek. BÁRKÁNY JEMÖNß M. Gelman: Az ellenség itt soha nem tör át
