Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)
1976-05-05 / 106. szám, szerda
A CSKP veteránja A bodrogközi munkásmozgalom egyik ma is aktív harcosát, MÁTYÁS ISTVÁN elvtársat szívem szerint olyan emberek közé sorolom, akik nemcsak óhajtják a dolgozó ember boldogulását, hanem ennek érdekében tettek és tesznek is vala- m e kapcsolatban elmondhatom, hogy már évtizedekkel ezelolt csodáltam szilárd meggyőződéséből jakadó, a munkásosztály ügye mellett mindenkor megalkuvás nélkül kitartó munkásságát. Erre elismeréssel és tisztelettel gondolok ma is, amikor Mátyás elvtárs már hetvenesztendős, és kettős jubileumot ünnepel. Ugyanis 45 évvel ezelőtt lépett a CS''P !5a;ccs életút áll mögötte, amely keserves emlékeket idéző korszakkal kezdődött. Édesapja kocsis volt Szomotoron, a grófi birtokon. Pista nehezen végezte el Vécsen a hat elemit. Két keze munkájára nagy sxükség volt, az apa keresete kevésnek bizonyult. A földesurak — amint közismert — éhbért fizettek a munkásembernek. NapszámosElkötelezetten, megalkuvás nélkül ként dolgozott a Hoiió-tunyán, majt Zétényben, a Csáky-ta- nyán. 1926-ban behívták katonának. Másfél év múltán János bátyjához ment Körtvélyesre. A családi fészek kiürült, a szülők elhaltak. Pista a papi birtokon részesaratóként dolgozott. De ősszel továbbállt, mert a szentesi kőbányában ígértek neki munkát. — Először csak napszámosként dolgoztam itt a gróf Maj- láth tulajdonát képező bányában — emlékezik vissza Mátyás elvtárs. — Később a bányászok bevettek a „partiba“, látták, hogy akarok és bírok is dolgozni... Életem jelentős állomása ez a kőbánya. Itt ismerkedtem meg a munkásmozgalommal. Kiskendi Lajos, Olt- man László, Tarr Mihály, Nagy József kommunista bányamunkások példája, segítőkészsége erőt. elszántságot ébresztett bennem. Ezek után világosabban látta, érzékelte mindazt, ami körülötte történt. Még egy évet sem dolgozott le a bányában, amikor híre érkezett, hogy a bánya vezetősége bérleszállításra készül. Eddig tizenkét koronát fizettek 1,75 köbméter kő kitermeléséért és „bepakolásáért“, ezt kilenc koronára akarták csökkenteni. —Kiskendi Lajos és Túrák István elvtársak tiltakoztak nevünkben a főmérnöknél a bérleszállítás ellen, de ez nem járt eredménnyel — folytatta Mátyás elvtárs. — Akkor a bányamunkások bizalmi csoportja — ebbe engem is beválasztottak — Plachy Imre igazgatóhoz ment Perbenyikre. Arra kértük, ne szállítsák le az amúgyis alacsony béreket. Az igazgató nem volt hajlandó érdemlegesen tárgyalni. Kiskendi Lajos pártelnök erről először a párt- bizottságot tájékoztatta, amely este egyhangúlag kimondta: sztrájkot szervezünk... Ezzel a többi bányamunkás is egyetértett. s így hat hónapig sztrájkoltunk. Tavasztól, őszig .. A bánya vezetői ruszin kőtö- rőlcet szerződtettek, a kőfaragókat pedig a korláti bányából hívták ide. A ruszin munkások vezetője, miután tudomást szerzett arról, hogy sztrájkoló munkások helyét foglalták el, bocsánatot kért a szentesi bányamunkásoktól és társaival együtt hazament. A korláti kőfaragókat, — akik itt jobban kerestek, mint előző munkahelyükön — csendőrökkel őriztették. — De a kapcsolatot ennek ellenére felvettük velük — mondja Mátyás elvtárs. — Bennünket „büntetésből“ kihagyott a munkából a bánya vezetősége. így a sztráik szervezői munka és kereset nélkül maradtak. Titokban a vörös szak- szervezet támogatott bennünket anyagilag. Két jelentősebb sztrájkra került sor ebben a bányában. az idő tájt. Az egyik a — Ez vj.i oiwcL/ii légiéi mó- sebb eseménye — jegyezte meg —. ezt követően még szervezettebben bekapcsolódhattam az osztályharcba. Szükség volt erre nagyon, s ezt jól tudták a bodrogközi kommunisták is. A bányamunkások sérelmeinek orvoslása érdekében Királyhel- mecen velünk együtt tüntettek a környező községek: Lelesz, Zétény, Véke, Kövesd, Szerdahely, sőt Csap kommunistái, haladó erői is. A proletariátus összetartásának megnyilvánulása volt ez. A későbbiek folyamán is a kizsákmányolás elleni harcban edződött i? M*! IramiBHsta Mátyás István bányamunkás. Eleinte két műszakban dolgoztak, majd 1932-ben egy műszakot beszüntettek, s egy évvel később a szentesi kőbányában teljesen leállították a munkát. A munkások egyhónapi bére is odaveszett. Megalakult a Bányamunkások Vörös Szakszervezete, elnökévé Mátyás elvtársat választották. Ennek példájára alakul meg a Mezőgazdasági Munkások Vörös Szakszervezete. Közös erővel szervezik a sztrájkokat a nagybirtokokon és egyéb munkahelyeken. A parasztság egy része támogatja a sztrájkoló munkásokat, kenyér- gabonával segítik a munkanélküliséggel küzdő családfőket. Mátyás elvtárs — akárcsak harcostársai — a hatósági közegek nyilvántartásában ,,rebellis kommunista“ megjegyzéssel szerepelt. Szinte vadásztak rá, hogy valamin rajtakapják, ártalmatlanná tegyék, börtönbe zárják. Ez 1934-ben sikerült az akkori uralkodó osztályt kiszolgáló csendőröknek. Illegálisan járt Magvaror- szá^ra, a „Munkás“-1, az „Űr-at és egyéb haladó szellemű sajtótermékeket szállított a párt megbízásából. Kémke- déssel vádolták. Kassán másfél évet töltött vizsgálati fogságban, majd — minden bizonyíték nélkül — hat évre ítélték el. Ebből harmincnyolc hónapot letöltött. A köztársasági elnök általános amnesztiája alapján engedték szabadon. Alig tér haza, részt vesz a királyhelmeci tüntetésen. A templom előtti téren közel tizenkétezer ember jelenlétében Kosik István és Hajdú István szónokolt, a köztársaság védelmére szólították fel Bodrogköz népét... A Horthy-megszállás idején Leczo Mihály elnöklete alatt dolgozott a bodrogközi kommunisták tevékenységét irányító helmeci pártbizottság, melynek Mátyás István is tagja volt. Előbb az „ungvári vonallal“ vették fel a kapcsolatot, de ez lebukott. Bodnár András elv társ a budapesti Béke Párttal teremtette meg az együttműködést. Innen minden hónapban négyoldalas újság érkezett, ezen keresztül kaptak a tennivalókra vonatkozó útmutatást. l!)44-ben az illegális pártbizottság elhatározta, hogy pjrtizáfiharcöt szervez a fasiszták ellen. Az előkészületekben a Helmec környékén meghúzódó három szovjet partizán segédkezik, akiknek étkeztetéséről Bánik János családja gondoskodott. — Elkészült a terv, mindönki megkapta feladatát — emlékezik Mátyás elvtárs. — Nekem a német és a magyar hadsereg utánpótlásának megnehezítését kellett szerveznem. A fasiszták ellen szervezett fegyveres harc kudarcba fulladt. Egy, az ellenállásba beépített kémelhárí- tós magyar tiszt mindent elárult. Pártelnökünket, Leczo Mihály elvtársat néhány nappal a felszabadulás előtt elhurcolták és meggyilkolták .. . Az osztály harcban, megpróbáltatásokban megedződött Mátyás István elvtársat 1946-ban a párt tisztségekkel bízza meg. A szentesi pártbizottság elnöke és a hnb élére is őt választják. Ebből az időből elmondott egy epizódot. — Alig egy éve lehettem a hnb elnöke, amikor a demokrata párt szekerét toló jegyző egy napon felszólított, adiám át a községi pecsétet. Én azt válaszoltam erre, hogy csak annak adom át, akitől átvettem, az pedig a kommunista párt. Csendőröket küldött értem, ezek bekísértek Helmecre, ahol a járási pártbizottság utasítására leadtam a bélyegzőt. De a kommunista párt választási győzelme után újból átvettem a hnb elnöki tisztét meg a községi pecsétet. Mátyás elvtársat 1949-ben politikai iskolába küldik. Amikor visszatér, Schmotzer Mihály vezető titkár mellett a mező- gazdasági titkári funkciót látja el a Királyhelmeci Járási Pártbizottságban. Ebben az időben indult meg a falvak szocializálása nagyüzemi gazdálkodás, az efsz-ek alapítása. Ezen a területen Mátyás elvtárs is derekas munkát végzett. Meg volt győződve róla. hogy a szocialista gazdálkodási formának van jövője. Szilárdan kiállt álláspontja mellett. — Nekem az volt a véleményem, hogy előbb az iskolát — adott esetben a szövetkezeteket — kell felépíteni, hogy ezekben megtanítsuk az embereket, arra amit még nem tudnak — hangsúlyozta Mátyás elvtárs. — És hogy kit igazolt az idő, a fejlődés, mondanom sem kell. ezt mindannyian tudjuk. 1 Mátyás elvtárs igen sok egyéb tisztséget is ellátott még. Többek között hat éven át a CSSZBSZ járási titkára volt Helmecen, amikor ebben a járásban tizennégyezer szovjetbarátot tartottak nyilván. És ma. 70 éves korában sem tétlenkedik. — Aki szereti és becsüli a munkát — vallja —. az nyugdíjas korában sem tud tétlenül élni. Különösen ebben a mai társadalomban, amely a kommunista párt vezetésével gondoskodik a nyugdíjasokról is. Politikailag nem vagyok nyugdíjas és nem is leszek, amíg csak élek... KULIK GELLERT A turnovi vasöntöde és gépgyár az ötödik ötéves tervidőszakban a csehszlovák üveggyárakat látta el korszerű gépekkel. A szovjet üveggyárak részére is többek között 22 komplett automatikus palackgyártó gépsort gyártottak. A dolgozók a V. pártkongresszus tiszteletére a hatodik ötéves tervidőszak első évében tavalyhoz képest több mint 5 százalékkal növelik termelési tervüket. Felvételünkön Josej Pozlovský szerelő, az AL 106-2-es típusú üvegipari automatát ellenőrzi. (Felvétel ČSTK — J. Šaroch) Az adott szó megtartása Az SZKP XXV. kongresz- szusa történelmi jelentőségű esemény, a kommunista építés fontos mérföldköve a szovjet emberek számára. Dokumentumait és határozatait egyöntetűen támogatják, és azok új lendületet adnak a tömegek alkotó energiájának. A szovjet embereknél, akik hazájuk és sorsuk igazi gazdái, a szó és a tett mindig egyet jelent. Nagyszerűen startolt a tizedik ötéves terv — a béke és az alkotás ötéves terve. A lenini párt tervei sikerrel fognak beteljesedni. Ez a magabiztosság testesül meg a szocialista munkaverseny össznépi lendületében, a városi és falusi dolgozók nagyszabású vállalásaiban, a dolgos munkás hétköznapokban. Napjainkban a szovjet haza hősi krónikájának új, dicső fejezetei íródnak. Folyik Nyugat- Szibéria gazdag energetikai forrásainak kiaknázása, épül a Bajkál—Amur vasútvonal, megvalósulóban van a nem fekete földű övezet átalakításának, az évszázadok óta parlagon heverő, termékeny közép-ázsiai földek öntözésének széles körű programja, legördültek az első teherautók a Kámai Gépkocsigyár szerelőszalagjáról ... Mindebben a szovjet ember egyik nagyszerű jellemvonása nyilvánul meg: a szó és a tett egysége. Az aktív életfelfogás, hangsúlyozta L. I. Brezsnyev elvtárs, a KB főtitkára az SZKP XXV. kongresz- szusán elhangzott előadói beszédében, a társadalmi kötelesség öntudatos vállalása, a szó és a tett egységének mindennapi magatartási normává válása — emeli a személyiség rangját. A munkahelyen, a társadalmi munkában, az emberekkel való kapcsolatokban, a tanulásban — mindenütt és mindig meg kell mutatkoznia ennek az egységnek. Ha egyszer szavadat adtad. biztosítottad elvtársaidat, a kollektívát — akkor adott szavadat feltétlenül meg is kell tartanod. A párt mindig arra törekszik, hogy a dolgozókat az eszmei meggyőződésre, az állampolgári kötelességre, az adott szó megtartására nevelje. A kötelezettségek öntudatos, felelősségteljes és alkotó teljesítése egyre inkább általános szabállyá válik. Arra ösztönzi a szocialista munkaverseny résztvevőinek millióit, hogy aktívan keressék és hasznosítsák a termelés hatékonyságnövelésének és a minőség javításának tartalékait, kialakítja az önmagukkal szembeni nagyfokú igényességet, azt az érzést, hogy ne elégedjünk meg az elért eredményekkel, kifejleszti az elvi magatartást minden olyan iránt, ami gátolja az előrehaladást. A kongresszusi küldöttek felszólalásai, a kongresszus címére érkezett munka jelentések az adott szó megtartásának számos példáját említették. íme, mit írtak például a Prokopjevszkugol Egyesülés Dzerzsinszkij bányájának dolgozói: 1975. november óta, amikor befejeztük ötéves tervünket. 169 ezer tonna szenet bányász tunk terven felül, s ezzel teljesítettük kongresszusi vállalásainkat! ]. I. Szvin- kovszkaja, egy dzsambuli szovhoz fejőnője közölte: szavamat megtartottam, február 24-én teljesítettem az első negyedévi tervet .. Sok ilyen meggyőző erejű, konkrét tartalmú dokumentum van, amelv a szovjet ember nagyszerű jellemvonásait tükrözi. Ezek nemcsak a munkásosztály, a kolhozparasztság, az értelmiség legjobbiainak szakmai tudásáról. munkasikereiről tanúskodnak. Nagv erkölcsi jelentőségű néldák is ezek. amelyek óriási szerenet látszanak a dolgozók kommunista nevelésében. f APN1 bérleszállltás, a másik a kőbánya leállítása ellen indult. Például 1931-ben, amikor a kőbánya — Lipták főmérnök beismerése alapján — egy év alatt másfél millió korona tiszta hasznot hozott a tulajdonosnak, újból le akarták szállítani az addig is alacsony béreket. Mátyás István bányamunkás abban az évben már mint a kommunista párt tagja harcolt a kizsákmányolok ellen. Ugyanis 1931-ben lépett a pártba.
