Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)
1976-05-31 / 128. szám, hétfő
Jaroslav Hašek: Mit is tegyen tulajdonképpen a jóravaló áiíampoigár ? Chein úr, a boltos levelet kapott a c.-i adóhivataltól, hogy haladéktalanul jelentse fivérének, Máténak tartózkodási helyét, akit az adóhivatal bizonyos hátralékok miatt keres. Chein úr még valamikor régen. gyerekfejle] összeveszett a bátyjával, úgy gondolta tehát. hogy most két legvet üthet egy csapásra- kellemetlen meglepetést szerez fivérének és egvben lóravaló állampolgárhoz illőn eleget tesz a hivatalokkal szemben fennálló kötelességének is. Levelet írt tehát ilyeténképpen: ,.Nagytekintetű császári és királyi adóhivatal C-ben! Bátyám, Chein Máté jelenleg kereskedő Nevesincsben és e helységben húszezer koronára becsülhető vagyonnal bír. Teljes tisztelettel Chein fó- zsef “ Azután visszament a boltba, elégedett szívvel méricskélte a kávét és árusította a petróleumot. Levele közben megérkezett az adóhivatalba és a napi postával a főnök asztalára került. A főnök nem ismerte a tréfát, mivel pedig minden, az adóhivatalnak benyújtott iratot okmánybélyeggel kell ellátni, Chein józsef kereskedőt 50 ko^ róna bírsággal sújtották, azon a címen, hogy az adóhivatalnak tett előterjesztését nem bélyegezte felül kellőképpen; Chein József kereskedőt ugyanakkor különbeni végrehajtás terhe alatt felszólították, hogy ezt a bírságot nyolc napon belül fizesse be az illetékes adóhivatal pénztárába. Magától értetődik, hogy fellebbezés lett a dologból. A felettes hatóság azonban jóváhagyta a végzést és amikor Chein ügyét a legfelsőbb illetékes hatóság elé vitte, a pénzügyi prokuratúra a bírságot 120 koronára emelte, mivel a levélben 20 000 koronáról esik szó, és minden ezer korona után a bírság 3 korona 50 fillér, együtt tehát 70 korona, ehhez számítandó a felülbélyegzés elmulasztása miatt megtérítendő 50 korona, a bírság tehát összesen 120 korona. Végrehajtásra került a sor, és Chein úr kénytelen volt leszurkolni 125 koronát, beleszámítva a végrehajtási költségeket is. Ettől a naptól kezdve Chein úr föltette magában, hogy a jövőben hivatalos levelekre csak úgy válaszol hogy a levélpapirost teleragasztja okmán ybél yegekkel. Fél esztendő múlva ň Jobb levelet kapott C-ből, a császári és királyi adóhivataltól: „Minekutána levele, amelyben közölte velünk bátyja tartózkodási helyét, hivatalunkban elkallódott, felszólítjuk, hogy a nevezett lakáscímét haladéktalanul újból közölje“ A vak előtt is világos, hogy Chein úr a hivatalos papiros elolvasása után ügyvédhez ment. — Minden választ felül kell bélyegezni — okosította ki a jogtudor —, ezenfelül kívánatos, hogy levelét kérvény formájában írja meg. Chein úr vásárolt egy ív merített papirost és ezeket írta: Egykoronás okmánybélyeg. „Nagytekintetű császári és királyi adóhivatal, C.-ben. Alulírott ezennel bátorkodik jelentést tenni édes bátyja, Chein Máté tartózkodási helyéről, és alázatos kérelmét a következő indokokkal támogatja: A) Alulírott elvégezte a polgári iskola három osztályát. Lásd az A) alatt csatolt mellékletet. B) Alulírottat az előírásoknak megfelelően beoltották és újraoltották, lásd a B) alatt csatolt bizonylatokat. C) Alulírott a C) alatt mellékelt tanúsítvány értelmében büntetlen előéletű D) Alulírott nős: házassági levél D) alatt mellékelve. E) Alulírott római katolikus vallású; lásd az Ej mellékletet. A felsorolt körülmények alapján alulírott bátorkodik kérelmezni, miszerint a nngytekinte- tű adóhivatalnak méltóztassék kegyesen figyelembe venni alázatos kérelmét és engedélyezni annak közlését, hogy bátyja gabonakereskedő, Nevesincs községben. Alulírott fogadja, hogy tisztelettudó magatartásával és szorgalmával igyekszik kiérdemelni a nagytekintetű adóhivatal jóindulatát, amennyiben legalázatosabb kérelme kegyesen meghallgattatok. Chein József.“ Ezután megírta a kérvény felzetét is ilyeténképpen: „Chein József kereskedő kérelme bátyja jelenlegi tartózkodási helyéről szóló közlésének szíves tudomásvétele iránt, lásd A, B, C, D, E alatt csatolt mellékleteket.“ Minden oldalt kellőképpen ellátott okmánybélyeggel, és egy héttel azután, hogy postára adta a paksamétát, idézést kapót a c.-i járásbíróságra. Az adóhivatal úgy találta, hogy kérelmével nevetségessé tette a hatóságokat, és beadványát a járásbíróságnak továbbította, amely Chein József urat a hatóságok megsértése miatt háromnapi fogházra ítélte. — 1-Iát akkor mit is tegyek tulajdonképpen? —- kérdezte síró hangon Chein úr. A bíró vállát vonogatta, aztán kijelentette: — Tartsa tiszteletben a törvényeket. —' És azt hogyan csináljam? — érdeklődött tovább Chein úr. A bíró utasította a teremőrt, vezesse ki Chein urat. és mivel az eset miatt érzett bánatába belehalt, sohasem tudhatjuk már meg, mit is tegyen tulajdonképpen a jóravaló állampolgár. TŰTH TIBOR fordítása Bolya Péter:* Vetkőző szá m Lábaimat az asztalra tettem, s lejjebb csúsztam a fotelban. — No, versenyezzünk. Elmondom, hogy ki vagyok, aztán te is elmondod, hogy te ki vagy. A kor nem számít. Lehet, hogy te többet éltél, de én ezt nem veszem előnynek, azazhogy hátránynak — attól függ, hogy ki, kinek, mikor, miért. Érted, amit mondok? Megcseréltem a lábaimat az asztalon. P. komoly arccal fi- gyeit. — Kezdem. Fiatal vagyok, jóval alul a harmincon. Erős, egészséges, jókedvű. Kamaszkoromban sokat sportoltam — akkora karjaim vannak, mint a te lábad. Általános, közép, fő és legfőbb iskolákat végeztem — hidd el nem is esett nehezemre. Jó állásom van: ha sokat dolgozom, sokat is keresek. Mi van még? Tűrhetően beszélek oroszul és angolul. Három hangszeren játszom: persze, csak alapfokon —• saját szerzeményeim is vannak. Szeretem a képzőművészetet, ismerem a főbb irodalmi korszakokat; gyermekkoromban verseket is írtam. Sokat eszem, de megválogatom, hogy mit. Nyugodtan és mélyen alszom. És te? Hány éves vagy? Negyvennyolc? Na és? Kezdd csak el... P. felállt a szemben levő fotelból, körülnézett, aztán vetkőzni kezdett. Ha-ha. Mi van? Vetkőzőszám? Leveszi a nyakkendőjét. Már az ingnél tart. Már meztelen a felsőteste. Fe- lémfardul. * Fiatal magyarországi író. A bordáinál széles hullámzó heg: patkány harapás a gyerekkorból. A jobb kulcscsontja alatt négylyukú sorozat, valahonnan a Don mellől. A köldöke mellett ökölnyi gödör: egy felceteinges puskatus nyoma. Hátatfordít. A válla alatt vöröses csík — az egyik újjáépülő romház vasgerendája hagyta ott. A háta közepén jobbra hatalmas izomdudor: a kőbánya nyoma — a kőbánya tulajdonosa egy kopasz, kerekfejű emberke. Felhúzza a nadrágszárát. Bal sípcsontja görbe, szöget zár be. Még ott köröz körülötte egy részeg nemzetőr októberi motorja. P. felnéz. — Nyertél — mondja halkan. Szitási Ferenc: FELELET HELYETT Derék dolog volt anyám meghalni reggel ablak helyett a földet nyitotta ki kezed s megérkeztél az Udvarba Derék dolog volt A láb parancsa helyett a kéz parancsa helyett a mindenkori mozdulat helyett az utolsó lélegzet Utóirat Nem olvad konok tele hasonlít magához mint a Bartók-zene Molnár János: A „Bodrogközi arcux unuu suruzmutii Vajkai Miklós: Másodosztályú vonalok (töredékek) 1. Vonatok, vonatok meghúzódtok a hajnali állomáson, meglapultok a síneken, de maradástok így sincs. Valódi vonatok vagytok Öntöttvas kerekű, hatalmas alkotmányok. Mozdonyaitok kidülledt óriásszemei pislákolnak a sötétben, s a gépész percenként felriad, mint a mezei nyúl, s bámulja az előttetek futó sínpárokat. A névtelen, koszos, kis állomás alszik. A váltóőr keze alá- csusszan egy szoknyának, s ti másodosztályú, elkínzott vonatok a vakvágányokon vesztegeltek. Még a sötétben végigsuhan a nyílt pályán egy gyors. Füstben, ködben, olajbűz-kabátban robog fennkölt célja felé, s Vétók sem hederít. Sorsotok így van meghatározva. S a gyors, a büszke gyors egy szemvillanás alatt eltűnik, elvágtat az idegenségbe. A hangzavar lepihen a talpfákra, s kihunynak a szemaforok figyelő szemei. A látomás véget ért, de mint megrázó álomnak, belétek vésődik nyoma, befészkelődik a sínek pántjai közé, megüli ablakaitokat, megüli tetőiteket, mérgezi éjszakáitokat. A látomás, a látomás még órákig fogva tart benneteket. 2. A pirkadatot ti ismeritek a legjobban. Csalhatatlan pontossággal tudjátok a reggel közelségét. Tudjátok: mozdonyaitok sípjai rövidesen megtörik a csendet. Megérzitek az első utas közeledtét. Tudjátok: őt követi a második, a harmadik, a századik, s majd gyűlnek a szatyrok, az aktatáskák, lika- csos skatulyák a peronon, melyekben napos csibék siporog- nak. Köréjük csoportosulnak a püffedtképű kofák, a rojtos ruhás vándorok, az örökké úton levők, a szorgalmaskodók, s a telhetetlen pocakok. Tudjátok: az első szerelvény közületek válik ki, s majd kigördül a nyílt pályára. A repedezem ujjak között cigaretták izzanak, s kesernyés füst kereng a reggeli arcok előtt, melyek mindig másabbak, mint a déliek, vagy a délutáni arcok. A forgalmistát figyelik félszemmel, a hetyke forgalmistát. Szájában az elmaradhatatlan síp. Végighordozza tekintetét a peronon, végig az utazni vágyókon, végig a szerelvényen, végig a bekapcsolt szemaforokon. Az utoljára eldobott cigarettavég jelzi a vonat indulását Bezárulnak az ajtók. A műszem- pillás kalauznő félkézzel int, s tudat alatt fellélegzik minden ember. A forgalmista vi- gyázzban áll, s a krákogó utasokkal zsúfolt szerelvény elindul. Egykedvűen vonszolja magát a pályán. Tudja: estére visszatér, vissza, akár a legtöbb ember, de akkorra már üresek lesznek a reggeli szatyrok, a napos csibék is mind elkelnek, elfogy a kenyér, el a maradék szalonna, s az utasok másabbak lesznek. Fáradtabbak egy nappal, s talán elégedettebbek is. 3. A közeli község helyiérdekü- jének nem voltak ünnepnapjai. A skatulányí állomáson nem páváskodott forgalmista, csak a szemüveges pénztáros pislogott kancsal szemeivel a szerelvény után, és kajánul vigyorgott, ha megüresedett az állomás. A vonat, a viccek gócpontja már megszűnt, és csak a kígyókká tekeredett sínek jelzik a volt vasutat. A filléreskedő kofák most autóbusszal járnak. Hitestársukról, gyerekeikről, paprikáikról fecsegnek, s madárlátta kenyeret tömnek fogatlan szájukba, és teát hörpöl- nek az ütött-kopott termoszból. A volt helyiérdekűt már nem említi senki. Pedig évekkel ezelőtt óránként zötyögött be az állomásra. Igen. Elfelejtették a korszerűtlen fapadost, el az inkább traktorra hasonlító, pöfögő mozdonyát. Pedig á padokba, a lakkozott fapadokba a legtöbb utas belevéste a nevét. Látjátok, a nevek is elvesztek 1 ... Tél volt. S azon a télen is vonatok szelték át a kisvárost. Nem felcicomázott. felszalagozott gépek mint egy esztendővel korábban, s az utasok sem voltak már hangoskodók. Megfáradt, beteges háborútjárt embereket vittek a vonatok. Fegyvereket, állatokat a vagonok. A háború vonatai ilyenek voltak. S azon a télen fegyverekkel, lőszerrel megrakott szerelvények repültek a levegőbe. Ha a vonatokra gondolunk, nem feledkezhetünk meg a háborúk vonatairól sem. Adózzunk, adózzunk nekik is. Adózzunk a szerencsétleneknek, adózzunk a halottaknak ... 1976. V. 31.
