Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)
1976-05-04 / 105. szám, kedd
Finn iparművészeti kiállítás Csaknem három évtizeddel eželôtt alakult meg a Finn— Csehszlovák Társaság, azzal a céllal, hogy népeink kölcsönös megismerését kulturális kapcsolataink elmélyítésével is elősegítse. Finnországban az első csehszlovák kulturális napokat 1973-ban tartották meg, most pedig hazánkban ismerkedhetünk meg a finn kultúrával. matervezőik törekvése: olcsó, a gyakorlati célt szolgáló és a szépérzéket kielégítő termékek előállítása. Ennek fontos feltétele a formatervező szoros együttműködése az iparral. A bratislavai Kultúra Házában rendezett tárlaton méltányolhatjuk igényes hazai hagyományukon alapuló munkáikat. Legnevesebb művészüknek. Tapló Wirkkulúnak krisAz ember életét, kirivezeíét szépítik Ezúttal a finn design kiállításról számolunk be. Mit is jelent a desing? Formatervezést, de szélesebb értelemben életmódot is. A most látható alkotásokon keresztül bepillantást nyerhetünk az ezer tó országának életébe és bizonyos fokig történelmébe. A finn iparművészek elsősorban saját hazájuk „tiszta forrásából“. a nemzeti hagyományból merítettek ösztönzést. Igv jött létre a nemzeti romantizmus, amely szép egységbe olvadt a nemzetközi racionalizmussal. Ebből a szintézisből és részben a Bauhaus példájából született meg a finn design. Már 1900-ban, a párizsi világkiállításon feltűnést keltett a finn pavilon nemes formálá- sú anyaga. A legközelebbi nagy kiállításuk 1929-ben volt. Ez az év határkő iparművészetükben. Ekkor kristályosodott ki i'orlálytiszta, nemesen formált ivókészlete állít meg, majd Kaj Franck színes, talpas borospoharai ragadják meg figyelmünket. Ulla Procopé sötét szegélyű vakító fehér porcelánedényei, P. Winquist fekete fehér és mintás tányérai, csészéi is figyelemre méltók. A mi kuktáinkra emlékeztető gyorsfőző fazekak, nyeles és fedős serpenyők, kávéfőzők, szárnyassütő rostok barátságos színű, kézhez álló, csupa eszményi konyhafelszerelési eszközök. Csábítóak a természetes színű fából készült, abrosz nélküli terített asztalok, porcelán, üveg és faedényekkel, rozsdamentes acélból való kecses evőeszközökkel. Egy másik asztalon fekete szegélyes étkezőkészlet, körülötte ugyancsak fekete textillel bevont támlájú széken láthatók. A lakásban a dolgozó ember nyugalmát, jóérzését, szemének gyönyörűségét szolgálja a csí- koshuzatú széles heverő, a pihentető, kényelmes, nagy. párnázott karosszék belső falára szerelt telefonkészülékkel. és más berendezés. Péjdaszerűek az iskolai berendezések. Legtökéletesebbek a bájos óvodai bútorok, az alkatrészekre bontott játékok és kész modellek, melyek alapján a kis iskolások összeállíthatják a szélmalmot, a különböző járműveket és a mulatságos játékokat. Az élénkszínű figurák mellett nyersfából készült másaikat a gyerekeknek kell szép tarkára festeniük. A lakást derűssé, otthonossá varázsolják az Ízléses tompaszínű mértani rajzú, vagy kontúrokba zárt egynemű színfoltokat mutató avagy élénkebb színű elmosódott mintájú, fe kete fehér és absztrakt rajzú puha szőnyegek. Szépek az üde ruhake'mék is. A kereskedelmet és turisztikát propagáló plakátok ötletes, művészi grafikák. Néhány fénykép az ország természeti széDséeeiről és a lakásberendezésekről tájékoztat. Külön fejezetet képeznek az egyéni arculatú, páratlan választékos ízléssel formált ékszerek. Inger Lindholm, Pekka Pickainen ezüst karkötői, nyakékei, sajátos formájú gyűrűi, néhány könnyed, vékony aranyláncai, művészi foglalatú különös szépségű és színű ékkövei a formateremtők készségének ritka eredményei. A tárlat megszemlélése után igaz elismeréssel adózunk szívesen látott vendégeink teremtő munkájának. BÄRKÄNY JENÖNÉ Mesével kezdődött Tamás Lászlóné nagyon sokat tud Fábry Zoltánról, európai rangú írónk életéről, életművéről. Magabiztosan, hibátlan, kerek válaszokkal végzett az első helyen A műfaj neve: antifasiz- mus című vetélkedő országos döntőjében. A díjak átadása után húszon inneni vetélytársait a szülők siettek köszönteni, őt férje és kilencéves kisfia. Természetesen örül a sikernek, de öröme még nagyobb lett volna, ha nem csupán fiatalokkal kell összemérnie tudását. — Nincs, nem is nagyon lehet még áttekintésük, inkább csak az adatokat ismerik. Kár, hogy felnőttek nem jelentkeztek a versenybe, mert szerintem elsősorban idősebbeknek való. Csendes, halk szavú fiatalasszony, szép magyarsággal beszél. Gömörpanyiton született; gyermekkorában, amíg nem szabályozták a Sajót, egy kis szigeten olvasgatott, tanult, este édesapja meséit hallgatta. „Asztalos volt, nagy olvasottságú ember.“ Amikor édesanyja meghalt, ott kellett hagynia az egyetemet, és hazajönni, segíteni kishúgának is, aki éppen akkor indult először iskolába. Később a pedagógiai főiskolán magyar—orosz szakot végzett, nemrégiben pedig férjével együtt, Budapesten, az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szerzett oklevelet. Szakdolgozatát Fábryról írta. — Miért éppen Fábryról? Megvallom, szívesebben írtam volna másról, de kötelességemnek tartom ismerni Fábryt. Egy év alatt, amíg a dolgozatot írtam, megszerettem. Nem is a műveit, inkább az embert csodálom, hősi erőfeszítését, azt, hogy egy célnak áldozta egész életét. — A kötelességérzeten kívül bizonyára más is közrejátszott abban, hogy eljutott Fábryhoz. — Igen, legkedvesebb költőm, Ady, aki Fáb- rynak is példaképe volt. Tornaiján tanítok, hat- kilencen, magyart és oroszt, és volt olyan osztályom, hogy a leggyengébb tanuló is tíz Ady- verset tudott. Iskoláskoromban én is megtanultam minden nap egyet, nincs olyan verse, amelyikből ne tudnék idézni. Adyt tartom a legnagyobb költőnek, persze, ezt a jelzőt, ha lenne még belőle, szívesen odatenném Illyés, József Attila és sok más költő neve elé. Tamás Lásztónéból matematika tanára mindenáron matematikust akart nevelni annakidején, mert olyan diák volt, aki mindent jól megtanult — de legjobban mindig az irodalmat, még a „kötelezőn felül is.“ És ez ma sincsen másképpen. Élénk figyelemmel kíséri az irodalmi életet, az itthonit és a külföldit egyaránt, elsősorban az Irodalmi Szemlében, a Kortársban, az Új írásban és a Kritikában. Minden hónap elején izgalommal várja ezeket a lapokat, mostanában főleg a Kortársat, Vass István Miért vijjog a saskeselyű? című folytatásokban közölt emlékirata miatt. Sokat jelentettek számára az ELTE-n töltött évek. tágult látóköre, mélyült tudása. Ürömmel ment Budapestre, de egy kis félelemmel is, úgy érezte, a többiekhez képest keveset tud, nem bír majd lépést tartani. Aztán mégis jelesre vizsgázott. Akárcsak a Fábry-vetélkelő döntőjében. — Lám, még meg sem kérdeztük, honnan szerzett tudomást a vetélkedőről. — Az Irodalmi Szemléből. Jelentkeztem, egyrészt azért, mert érdekel Fábry, másrészt meg azért, hogy változatosabbá tegyem napjaimat, amelyeket mostanában, otthon, egyéves kisfiámmal töltök. Mesélve gyönyörködtető történeteket, amelyeket egykor édesapjától hallott. BODNÁR GYULA A mindennapok művészete Rudolf Altrichter és Jozef Báláz gyűjteményes kiáll fe A Banská Bystrica-i Területi Képtárban nagy figyelmet szentelnek az alkalmazott művészeteknek. A közelmúltban két ilyen kiállítást rendeztek. Rudolf Altrichter tárlatán szerepelnek önálló grafikai lapjai, linóleumba metszett régi városrészletei. az alkalmazott grafika tárgyköréből oklevél, gyufásdoboz-címkék tervei, sőt segédanyagtervek az agitációs munkához, valamint plakátjai. Rudolf Altrichter plakátjaival lépten-nyomon találkozhatunk az utcákon. hirdetőtáblákon. Alkotásai nemcsak információt közölnek, hanem gondolkodásra késztetik a nézőt. Formai eszközei egyszerűek és talá- lóak, a színnel és motívummal mesteri fokon tesz eleget a korszerű plakát követelményeinek. Az autodidaktaként induló grafikus, a szlovákiai plakátművészet egyik legkiemelkedőbb egyéniségévé vált, s erről győzött meg bennünket ez a kiállítás is. Jozef Bálái azokhoz a művészekhez tartozik, akiknek a tevékenysége hozzájárul a szlovákiai grafika arculatának alakulásához. Korábban főleg könyvillusztrátorként ismerték, de tevékenysége az önálló grafikai alkotásokkal, valamint az alkalmazott grafika műfajába tartozó bélyeg-terveivel (amely közül már harminc postai bélyeg jelent meg) plakátjaival, szatirikus rajzaival teljes. Jozef Báláz egyéni stílusát a népművészet hagyományaiból kiindulva és a szlovákiai expresszív grafikára építve alakította k-i. Művészetének alakulására meghatározó jelentőségű volt Koloman Sokol és Vincent Hložník grafikai tevékenysége, amely korábbi alkotói programjának megváltozását eredményezte. S így lapjain a mindennapok társadalmi és emberi gondjai túlléptek az egy konkrét eseményhez fűződő jellegen, s általános érvényű problémákat sikerült megfogalmaznia. A kiállítás bemutat néhány művet legutóbbi alkotásaiból is, amelyeken a realitás talajáról elmozdulva a metaforikus költészet képi megfogalmazása felé fordul. Jeleket, szimbólumokat alkalmaz, hogy így még mélyebben, következetesebben, differenciált finomsággal jelezni tudja az egyén helyét és szerepét a társadalomban. FARKAS VERONIKA ÚJ FIL MEK AZ ÉG VELEM VAN {sjTo-vjet) Jetenei Az éq ve:e,n m a c., •>. A második világháború idején Iván T-Clinov vadászrepülőgépével találatot kapott. Na- gyezsda, a század repülőgépszerelője, aki Klinov menyasz- szonya volt. elsiratta szerelmét, majd később feleségül ment Dmitri jhez, Iván barátjához. Lányuk született. Nagyezsda és Dmitrij továbbra is a légierőnél szolgált. A férfi tábornok lett, az asszony pedig repülőmérnök. Lányuk ugyanott berepülő pilóta. Évtizedek múltak el a háború befejezése óta. A halottnak vélt Iván váratlanul találkozik Nugyezsdával. Az egykori menyasszony felbukkanása felidézi Ivánban a tragikusan elvesztett érzelmeket, a megtört pályát és az átélt szenvedéseket. Iván a találkozás hatására döntő lépésre szánja el magát... Az éq velem van című szovjet film újszerűen közelít a háború egyéni tragédiáktól is terhes témájához. Az asszociatív szerkezetű, kissé túlbonyolított film lélektanilag azonban kevésbé meggyőző. Az alkotók csupán a konfliktust teremtették meg, nem igen ügyelve a megoldás hitelességére. Valerij Lonszkoj rendező szándéka őszinte, a film hangulata egységes, a környezet kifejező, a felvételek virtuózak, a főszereplők — Larisza Luzsina, Igor Ledogorov, Vlagyimir Zamansz- kij, Natalja Bondarcsuk és Zi- najda Kirijenko — játéka igényes. A film mégis erőtlen. A RENDŐRSÉG MEGKÖSZÖNI (olasz) Az olasz Cinecittában az utóbbi években számos harcos, kritikai szellemű film született, olyan, mely a társadalmi berendezkedés visszásságai, hazugságai, bűne ellen irányul Ezek közé sorolható Stefano Vanzina A rendőrség megköszöni című munkáin 's nemcsak társadalmi dráma, hanem érdekfeszítően izgalmas krimi. A filmben a bűnügyi izgalom és az elkötelezett társadalmi mondanivaló nagymértékben erősíti egymást. A rendező érdeme, hogy mindvégig kitűnő ritmusban tartja a filmet, s a vetítés nvnmán támadt inEnrico Maria Salerno és Mariangela Mela'o az olasz film főszerepében A történet egy közönséges, mindennapi bűncselekményből indul ki. Két suhanc kirabol egy üzletet, meggyilkolja a tulajdonost. majd egyikük túszként magával hurcol egy fiatal lányt. Közben szélesedik a körkép, mert a rendőrség bűnügyi csoportjának főnöke, aki elhatározza, hogy végére jár az ügynek, szembetalálkozik egy titokzatos hatalommal, amely Róma „megtisztítását“ tűzte ki célul. Kegyetlen gyilkosságok, leszámolások, vad hajszák váltakoznak személyes szóbeli összecsapásukkal, manipulált rendőrségi és ügyészségi eljárásokkal. A rendező az izgalmas sztori mögé azonban fenyegető társadalmi hátteret rajzol. Az erőszak ellen tetszetős jelszavakkal fellépő ismeretlen erő ugyanis a jobboldal, a hatalomra törő újfasizmus. A rendőrség megköszöni dulatokat nem oldja fel valamiféle langyos happy enddel, hanem tragikus befejezéssel még csak szítja azokat. Jól kidolgozott, árnyalt színészi alakításokkal szolgál a film. Elsősorban Enrico Maria Salerno felügyelője a maga egyszerű becsületességében megkapó jellemkép. Átélt alakítást nyújt Mario Adorf és Mariangela Melato is. A film nemcsak izgalmas és ió, de megdöbbentő és elgondolkoztató alkotás is. Befejezése nem hagy kétséget: amíg nem lehet változtatni azokon'a társadalmi viszonyokon amelyek az olasz bűnözési hullámot és a törvényen kívüli megtorlásokat okozzák addig a bűnüldöző szervek éppoly életveszélyben vannak, mint minden tisztességes, véletlenül csapdába került járókelő. —ym~ FILMSEREGSZEMLE TASKENTBAN „A békéért, a társadalmi haladásért, a népek szabadságáért“ — ennek ax jelszónak a jegyében rendezik meg Tas- kentban, Szovjet Üzbegisztán fővárosában — immár negyedszer — az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok filmfesztiválját. Eddig 71 Hrszág jelez-' te részvételi szándékát. Képviseltetik magukat a május 20-án kezdődő rendezvénysorozaton az európai szocialista, valamint a nyugat-európai és az észak- • amerikai országok is. Először vesznek részt a fesztiválon a gyarmati sorból felszabadult Angolai Népi Köztársaság és az illegalitásban működő chilei hazafias erők filmjei is. 1976. V. 4.
