Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)
1976-05-28 / 126. szám, péntek
Futó ismeretség VARGA ERZSÉBET: ZÖLD VIZEK, PIROS KAVICSOK 1. Bemutatkozás: A 9-ek széthúzódó mezőnyéhez — Tóth László készülő harmadik kötetével szemben még kötet nélküliek is vannak — Zirig Árpád után Varga Erzsébet zárkózott fel, „tört ki“ a gomoly- gó peletonból. A fiatal költő- nő Rousseau V állomások jáböl vett mottójával nyitja kötetét: „Egy embert mutatok be a maga természetes valóságában: s ez az ember én leszek magam. Csupáncsak én. Érzem szivein, és ismerem az embereket. Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki". Az idézet emberének másságát (individualitását) és természetes valóságát (meghatározottságát) az előszó helyett címmel kiemelt versike is tükrözi: „megszülettem... / tévedésből / tenyérnyi leletem / kihullott / anyám / harmatos / öléből“. Ez az előszó a Tőzsér Árpád által így megfogalmazott létdeterminációt idézi: „vagyok, mert lettem ! mint dér az ágon: / megkérdezetlen“. A fiatal költőnő bemutatkozásában ennek a meghatározottságnak a felvillantása, megfogalmazása aztán nemeséik az emberi adottságot jelenti, hanem a költői adottságod is: egy költő született. Nézzük most halk, szerény bemutatkozásának összetevőit, összefüggéseit. 2. A természet lánya: Varga Erzsébet a természet lányaként perdül elénk: „anyám az erdő / apám a szél / testvérem a hegyi patak / kedvesem a rét“ l Anyám az erdő. A természethez való vonzalom, kötődés jellemző a kötet egész első ciklusára (Színek), ahol már a versek címei is a természetet idézik: a hanjal, tavasz, nyár, ősz, őszi eső stb. Természeti képei érdekesen nőiesek (femi- nicentrikusak), mindenben az asszonyi funkciók megnyilvánulását láttatják. Például a hajnal: „...kipirult arcú / terhes / asszony / meztelenül jön / dalol / a réten megáll / vajúdni kezd / könnyeket szül: / harmatot“. Vagy egy másik versike, a tavasz: „széttárja lábait / s millió virágot / taszít ki / öléből / az erdő“. Ugyanez a természetközpontúság átvonul szinte az egész köteten, a második ciklus népdalszerű carmen projanum II című versében például: „gyere kedves i visszavárlak / mezőn vetek neked ágyat / madárfüttgel betakarlak / betakarlak elringatlak / csókolok szemedre álmot l csillagra tarka virágot“. Varga Erzsébet verseinek rokonszenves természetközpontúsága mögött azonban felrémlik egy kérdés: hol van ma már ez a természet? Amíg a természet az asszonyiság szimbólumaként szerepel, addig helyén van a dolog, de tágabb összefüggésekben „a természet lágy öle" ma már csak vágy, és nem idill. A környezetszennyeződés valóságában a természet hiány. Visszaút pedig nem létezik. A megoldás csak a természet megőrzése lehet, ahová ki ki- rándulunk néha megváltoztatott. mesterséges természetünkből. Természetesen nem róhat- juk fel hibaként a fiatal költőnőnek, hogy természeti képei mögött nem rémlik fel ez a problematika. Az ő verseiből a természethez való szerves hozzátartozás, és a szűzi természet iránti vágyakozás sugárzik, ami helyes és jogos, csak éppen nem az egész valóság dereng mögötte. Varga Erzsébetnek azonban még van ideje az egész meglátására. 3. A színek dialektikája: A kötet első ciklusának (Színek/ szivárványos (természetes) villódzása után a második ciklusban (Zöld vizek, piros kavicsok) tovább tart ugyan a fény táncolása — „kacagott az ajtóm / hogy beléptél / táncolni kezdett / szobámban a fény“ / amikor jöttél / —, de itt már erősödnek az ellentétek is. A színek dialektikájának az ellentmondásai az ébredés című versben kezdődnek. Az előző ciklusból megismert gyengédséggel. asszonvisággal ellentétben áll az ébredés befejezése: „feszítik karom végzetes erők: / ölelni s ölni / egyaránt/ tudok". Miért kell tudnia ölni egy asszonynak, aki így dalol: „szememből mégsem / bánat hull már — / öröm virágzik kék füvén: / borvörös szívem nagyra nőtt; / szerelmek zöld vízesései / zuhognak piros kavicsain — / csókok égnek ajkam kapui előtt“. És az ébredésben ezek után következik a fenti ellentmondásos kijelentés. Hogy a költőnő nem rendelkezik azzal a végzetes erővel, képességgel, arra éppen a következő ciklusok versel szolgálnak bizonyítékul. A Hajnalfénynél ciklus amíg eljött a hajnal című verse, amely a háború allegorikus képe szándékozott lenni, eléggé gyengére sikerült. A „fasizmus hétfejű sárkánya“ ellen hadba- szálló „legkisebb királyfi“, és a világgal „piros csókban“ ösz- szeforró „tömegek nagy vőlegénye” gyermeklapba való ünnepi megemlékezés, vagy didaktikus mese. Narcissus új dala sem eléggé meggyőző. A színek dialektikáját villantja fel a harmadik ciklus is, az In memoriam matris dulcissimue, ahol bizony nem az ölni is tudó lány búcsúzik és állít emléket a legédesebb anyának. Ezzel a ciklussal külön is érdemes foglalkozni., 4. Rekviem: Kezdjük — illetve folytassuk — a színek dialektikájával. Az előző részben azt állítottuk, hogy a költőnő- höz „nem illenek“ a háború vérvörös és a kohó izzó fényei. A természet lányától viszont a finomabb megkülönböztetést hiányoljuk. A harmadik ciklusban, az anya halála természetes tényének hatására már hiányok és komorabb színek villannak fel. Vegyük például a csak a nefelejcsekből című verset: „benne vagy a kapacsattogásban / kérges kezed még kihajt a barázdában / sárga kukoricatáblák illatában / erezlek tovább / csak a nefelejcsekből hiányzik t egy szemernyi kék / csak a felhőkből az égi I szőkeség“. Ez a csak a sors maga, a tapasztalat, a felnőtté érés. Ez csak a költőnő további fejlődésének a záloga. A rövidke ciklus (mindössze nyolc vers) a kötet gerincét alkotja, és szinte minden darabja líránk gazdagodását jelenti. Viszont hányán aláírhatnánk ezeket a sorokat: „halott kezedet vágyom ! simogatni / érzem adós maradtam I a simogatássaT , (Rekviem). A színek dialektikája tehát ennyi: a fehér szín minden többi színt magában foglalja: a papír fehérére tehát a valóság árnyékolt, komplementáris, új színeinek kell kerülnie. 5. Futó ismeretség: Amikor az első pontban a sporlvilág- ból kölcsönzött „kitörés“ és „felzárkózás“ fogalmakkal, valamint a peleton képével jellemeztük Varga Erzsébet bemutatkozását, azt szándékoztunk kihangsúlyozni, hogy a fiatal költőnő „költészete“, műve — minden erényével és hibájával egyaránt, formailag, eszmeileg stb. — lényegében a 9-ek csoportjának a vonulatába, „mezőnyébe“ tartozik. Varga Erzsébet nem magányosként indul tehát — mint költészetünkben például Gál Sándor — hanem szerényen „beállt a sorba“. A fogalomnak a fizikai (kiadói) jelentésen túl eszmei-esztétikai vonatkozásokat is tulajdonítva. Komplex összevetés még korai lenne. Esetleg megkockáztathatjuk nőköltőinkhez való vázlatos viszonyítását. Nézetünk szerint Varga Erzsébet költő- nőink mellé állva színesíti, gazdagítja a sort. Varga optimistább és színesebb „a tűz mellett didergő“ Mikola Anikónál, valamint felszabadultabb és ké pibb Gály Olga és Moyzes Ilona érett asszonyisága és meditáló közéletisége mellett. A kötet egészét, a bemutatkozás jellegét pedig így fogalmazhatnánk meg: futó ismeretség. Tehát: felvillant egy jellegzetes arc, halkan, szerényen bemutatkozott egy ember, egy nő, elmondta örömét, gyászát. Kíváncsian várjuk a következő találkozásokat, hogy a futó ismeretség vonásai, szavai ne fakuljanak ki az emlékezetünkből, hogy ha majd ismét kötettel áll meg az ajtónk előtt, akkor jó ismerősként, vendégként, költőként üdvözölhessük őt. (Madách, 1976) MÉSZÁROS LÁSZLÓ ALMÁS! RÓBERT KÉPEI PRÁGÁBAN Prága Petriny nevű városrészlegének egyik ismert létesítménye a Csehszlovák Tudományos Akadémia Makromo- lekuláris Kémiai Intézetének sötétzöld üvegburkolatú épülete. Olyan tudományos intézet ez, ahol naponta sok-sok hazai és külföldi látogató fordul meg. Az intézet szakszervezeti bizottságit figyelemreméltó kulturális tevékenységet fejt ki. Az épület tágas előcsarnokában rendezett kiállítások tanúsítják ezt a legjobban. Néhány évvel ezelőtt tematikus fényképkiállításokkal, az intézetben dolgozó amatőr festők festményeinek kiállításával kezdték érdemdús munkájukat. A különböző nemzetközi tudományos értekezletek résztvevői, az intézet alkalmazottjai és látogatói érdeklődéssel tekintették meg ezeket a kiállításokat. A kémia, fizika és más tudományágak művelői számára értékes kikapcsolódást jelentenek ezek a kiállítások. Az amatőr munkák bemutatása után a szak- szervezet kulturális bizottsága elhatározta, hogy hivatásos művészek munkáit is kiállítja. A napokban került sor az intézetben az első szlovákiai . művész bemutatkozására. A választás Alrnási Róbertre, a csallóközi Egyházkarcsa szülöttjére, a Dunaszerdahelyen élő és alkotó fiatal festőművészre esett. Az előcsarnok üvegajtaján függő plakát tudatja a látogatókkal, hogy Almási Róbert a bratislavai Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Alkotásaival már több tárlaton Vett részt és a felszabadulás 30. évfordulója alkalmából rendezett országos kiállításon rangos alkotók között szerepelt Nem felejtünk című festményével. A komáromi és dunaszerdahelyi önálló kiállítás után ez a prágai bemutatkozás a fiatal művész harmadik önálló tárlata. Almási Róbert harminchét festménye megérdemelt figyelmet vált ki a látogatók között, nemcsak sajátos ecsetke- zelése és a színekkel való bravúros játéka, de témaválasztása miatt is. Festményein kitűnnek az élénk színek, a meggypiros és a narancssárga. Mi a képekről a látogató- véleménye? Ottjártunkkor az egyik prágai látogató így összegezte véleményét: — Kétségkívül eredeti alkotások, tehetségről tanúskodnak, bennem a meleg déli tájakat idézik fel. S valóban, a látogatót mintha a Csallóköz légköre kerítené hatalmába. A fiatal festőművész képeivel eljuttatta Prágába szülőföldje szépségeit, a búzatáblákkal, jegenyefákkal, erdőkkel övezett táj sajátos töltésű atmoszféráját. A Prágában kiállított festményekből sugárzik a szülőföld szeretete és bensőséges ismerete. De Almási Róbert hasonló biztonsággal és művészi meglátással viszi vászonra a dél- morvaországi tájak jellemző vonásait. A kiállított képek iránti érdeklődésből megállapíthatjuk, hogy Almási Róbert prágai bemutatkozása jól sikerült. Jóllehet ez a tárlat „házi“, azaz egy tudományos intézeten belüli rendezvény, amelynek megnyitása a szokásos külsőségek nélkül történt — híre gyorsan túljutott az intézet falain. A Lidová demokracie című nagy példányszámban megjelenő napilap május 18-án elismeréssel ír Almási Róbert kiállításáról. SOMOGYI MÁTYÁS Légy jó niindhmUílifj (BEMUTATÓ MA ESTE A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZBAN ) — Én már négyszer láttam Pesten, de ez mindet felülmúlja — mondta egy idősebb hölgy a barátnőjének a nyilvános főpróba után. — Meg kell' mondanom őszintén, nekem egyáltalán nem szimpatikus Nyilas Misi történetének az effajta beállítása ... — panaszkodta (ugyancsak a nyilvános főpróba után) egy középkorú pedagógusnő ... Vajon melyik nézőnek van igaza? Kezdjük az első megjegyzéssel! Móricz Zsigmond regényei közül a Légy jó mindhalálig című jelent meg a legtöbbször felnőtt és ifjúsági kiadásban. Ezt fordították le a legtöbb idegen nyelvre, erről írták a legtöbb ismertetést és kritikát: mégis, talán Móricz egyetlen művét sem hamisították meg, nem magyarázták félre annyiszor, mint éppen ezt. „Petúr- bános bánatairól feledkezni akarva, vigaszért ő is a múltba fordult“ — írja Dóczy fenő a regény megjelenése után az Űj Magyar Szemlében. Földi Mihály „boldog mulatságnak“ tartotta a regényt. Mások úgv érezték, hogy az eddig a mértéktelent, szörnyűt, meg-, döbbentőt éneklő Móricz is a „gyöngédség tavába zuhant“. Nem láttak mást a műben, csak gyermektörténetet. Úgy tűnik azonban, hogy a jobboldal „felfedezte“ a mű mélyebb rétegeit is, mert Szász Károly így tiltakozott ellene: „A regény hőse, a tizenkét esztendős Nyilas Misi rendkívül kellemetlen alak a maga kihívó elbizakodottságával, minden szeretet- reméltóságot kizáró konokságával, voltaképpen gyenge lábon állá erkölcsi érzékével s osztályhare ízű ürgyűlöletével... Babér semmi esetre sem jár ki Móricz Zsigmond nak.“ Úgy tűnik, a szerzőt is nagy mértékben befolyásolta a „hivatalos korízlés“, amikor legnépszerűbb regényéből színpadi átiratot készített. A regény félreérthetetlen erényei színpadi változatban kissé kendőzve vannak jelen és az átirat nyelvi szempontból sem éri el az eredeti regény szintjét. Egyre sürgetőbbé válik, hogy a prózai műből új drámai adaptáció készüljön (természetesen a jogtudó hozzájárulásával) ... Az eddigi inszcenációk többé-kevésbé ragaszkodtak a móriczi „átdolgozáshoz“. Többnyire ezért is lett a műből „megható gyermektörténet“. Konrád József merőben új értelmezésben viszi színre „Nyilas Misi történetét“ a MATESZ-ban. Az új értelmezéshez a legtöbb adalékot a szerző „utólagos“ megjegyzései, levéltöredékei szolgáltatták. S ezek szerint „Nyilas Misi kollégiumi és iskolai életének ábrázolása csak elfogadható keret volt egy mélyebb, az egész társadalom életére vonatkozó személyes vallomás elrejtésére.“ A kollégium mottója: „Óra et labora!“ — „Imádkozzál és dolgozzál!“ Az új értelmezésben Misi nem imádkozni, hanem gondolkozni, s nem dolgozni (tehát utasítást végrehajtani), hanem cselekedni kíván ... Előadásunkban jelentős helyet kap a kollégium dogmatikus, merev légkörének ábrázolása s az az ellentmondás, amely az egyházi iskolák zsoltáros hangulata és a fehér terror szimbólumaként leisorakozott tanári kar magatartása között feszül. Igyekeztünk a megdöbbentően kifejező „iskolai történet“ mélyén Móricz 1920-as vergődését, eszmei vallomását is érzékeltetni, mert a Légy jó mindhalálig ezeknek a szintézise. Ügy adjuk tovább e csodálatos alkotás mondanivalóját, hogy a tehetség és tehetetlenség, a jóság és gonoszság, a hit és a cinizmus konfliktusai a letűnő íeudális rend közegébe ágyazva ugyan, de a mához szólóan tükröződjenek előadásunkban — hogy a fiatalabb, de az idősebb néző is föl lelhesse benne a neki átmentett gondolatot, mert a Légy jó mindhalálig nem (csak) ifjúsági mű...! S ezzel «gvúttal — úgy érzem — választ adtunk a ,.panaszkodó“ pedagógusnak is: nem lehet színné vinni kinek-kinek a műről alkotott privát nézetét, még- csak a mű körül kialakult „mítoszt“ sem. Elsősorban az író szellemiségéhez kell ragaszkodnunk. Éppen ezért a MATESZ mostani inszoenációja a következő három elv alapján valósult meg: (egyelőre) nem lehet figyelmen kívül hagyni a móriczi átdolgozíjst; az inszcenációnak jórészt (a nagyobb értékű) regenyből kell táplálkoznia; hiba lenne eltekinteni a mű utóéletétől (a szerző utólagos vallomásai, az eddigi értelmezések stb.). Nyilas Misi szerepét Varsányi Marika alakítja, s az előadásban részt vesz a MÄTESZ komáromi társulatának csaknem minden tagja. Bemutató ma este, fél nyolc órakor, Komáromban, a Szakszervezetek Házában, a XIII. Jókai-napok megnyitása alkalmával. KMECZKÖ MIHÁLY Lm 197« V. 215.
