Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)

1976-05-27 / 125. szám, csütörtök

Á rthat-e s színes tévéľ

Több, mint fél órán át csupán sok jótanácsot kaptam: Keresse az asztalosoknál. Esetleg a szabóknál. Biztos a Szak- szervezetek Házában van. Vagy valamelyik üzletben. Telefon- hívásomra viszont csak kétféle válasz hangzott el: Már elment. Avagy: Ma még nem láttuk, de biztosan idejön. Aztán mégis az asztalosoknál találtam meg. Két szót mondott, s mindent megértettem:

— Holnapután lesz a bemutatónk ...

Űjabb fél óra telt el, amikor Tarics János, a komáromi amn- tőr színjátszók rendezője belépett az Európa kávéházba és nagyot szusszantott:

— Azt hiszem, sikerült minden díszletet és kelléket megszereznünk. Most már csak szerelni kell és próbálni.

Mosolyog, de a szavai mögött vibrálást érzek. Két nap a bemutatóig. Ilyenkor elképesztően rohan az idő. A perceknek is nagy az értékük.

— A komáromi színjátszásnak nagy hagyománya van — próbálom másfelé terelni a gondolatait.

— Valóban. Különösen az ötvenes évek elején értek el a komáromiak szép sikereket. Még Prágába is eljutották, ott is nagy elismeréssel szóltak játékukról. Ml hat évvel ezelőtt láttunk munkához. A hagyományokra építve szeretnénk a mai nézőhöz szólni. Nemcsak önmagunkat, másokat is gazdagítani, elgondolkoztatni.

A színjátszókról érdeklődöm.

— Hajógyári munkások, technikusok, kulturális dolgozók. Van közöttünk két, sőt háromgyermekes anya is. Ök sem hiányoznak az esti próbákról. Ilyenkor a férjük veszi át otthon a szerepüket.

— A színes tévé és a pano- ramatikus film korában van-e nézőjük?

— így tálán fel sem lehet tenni a kérdést. Hiszem, hogy a megváltozott, korszerűbb életmódunk is igényli az amatőr művészetet, sőt az egyre több szabad időben növekedhetnek az igények és a lehetőségek is. Nem játszunk üres nézőtér előtt. Persze, az amatőr színjátszók munkáját sokkal jobban kellene szervezni, irányítani. Ne forduljon elő, hogy több hónapos próba után egyszer- kétszer adják elő a színdarabot. Jó szervezéssel . tíz-tizenöt reprizt is el lehel érni.

Űjabb ,,kényes“ témát vetek föl: — Csak vígjátékot játszanak?

— A tragédia színrevitele önmagában még nem jelent művészi élményt, s aztán a jó szórakoztatás sem egyszerű dolog. Egyébként tavaly Jókai Anna Fejünk felől a tetőt című színművét játszottuk telt házak előtt. Még Martinba is eljutottunk, a szlovákiai szemlére. Szerintem nem a műfaj a fontos, hanem a téma. Ha a mai nézőhöz szól és jól játsz- szák, a siker nemigen maradhat el. így elmondva nem is olyan

bonyolult, persze( a gyakorlatban semmi sem 'egyszerű.

Tarics János hat éven át dolgozik ezzel a csoporttal. Kíváncsi vagyok, nem érzett-e még fásultságot, unalmat.

— Talán egy szer-kétszer, színjátszók lelkesedése átsegített a holtponton. Aztán itt van az örökifjú Lőwinger Laci bácsi. Szakértelménél talán csak a lelkesedése és a kitartása nagyobb. Ahol ő ott van, ott nincs „lelkizés", stagnálás, ott serény munka folyik.

És a színjátszók?

— Ma este nyolctól próbálunk, körülbelül éjfélig. Tudom, senki sem fog hiányozni, mor- mogás sem lesz és reggel mindenki munkába megy. Ez a példa, úgy vélem, elég beszédes.

Ebben az esztendőben a Hon- kongi parókát játsszák.

— Szókimondó, jó darabnak tartjuk Szákonyi Károly darabját. Nemcsak nevettetni akarunk, hanem elgondolkoztatni is azokról az emberi fogyatékosságokról, amelyekről szó van a színműben.

Beszélgetésünket a Szakszervezetek Házának egyik dolgozója szakítja meg. Hívja Tarics Jánost, nézze meg az átfestett kellékeket. Kezében az idei Jó- kai-napok műsorfüzetét lobogtatja. Egy sort pirossal húztak alá: május 29, szombat: A CSEMADOK komáromi helyi szervezete és a Szakszervezetek Háza színjátszó együttesének bemutatója.

SZILVÄSSY JÖZSEF

Fiatal tehetségek Prágában

Magas színvonal jellemzi az Idei Prágai Tavaszt, erről már a fesztivál első felében meggyőződhettünk. Estéről estére zsúfolt hangversenytermekben tapsolunk a világhírű művészeknek és a most bemutatkozó fiatal virtuózoknak. Az egyik legmaradandóbb élményt Andrej Gavrilov nyújtotta, aki Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét szuggesztíven adta elő. Ez a szovjet fiatalember annyi színt, érzelmet vitt játékába, amennyit talán csak egy húszéves virtuóz tud nyújtani. Ezen az esten szerepelt a Cseh Filharmónia is, amely Lehel György vezényletével Brahms tragikus előjátékának és Bartók nagyzenekarra komponált koncertjének kitűnő előadásával ragadtatta tapsra a közönséget. Gavrilovon kívül egy másik nagyszerű szovjet virtuóz is fellépett már a fesztiválon. Gidon Kremer már járt Prágában ós ezúttal is, ámulatba ejtette a közönséget Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyével. Játékát virtuozitás és hihetetlenül mély átélés jellemzi. Nemcsak nekem juttatta az eszembe Paganinit. Nagy sikert arattak a Szlovák Filharmonikusok Carl Melles vezényletével. Az est szólistája Simándy József volt, aki Kodály Psalmus Hungaricusának szólóját énekelte. Kodályt Prágában még nem ismerik annyira, mint pélEgy merész ívű

karmesteri pálya

Jurij Tyemirkainov a Prágai Tavaszom

A Szlovák Filharmónia Gidon Kremer szovjet hegedűművész közreműködésével adta elő Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyét.

(Foto CSTK)

dául a szlovák fővárosban. Ezért is volt nagy jelentősége Simándy József kitűnő előadásának és az ugyancsak elsőrangúan szereplő Szlovák Filharmónia énekkarának, amely ezúttal magyarul adta elő Kodály művét.

A szakemberek és a közönség felső fokon értékelte Igor Gavris virtuóz játékát. Violon- csellóján Sosztakovics d-moll szonátáját játszotta.

Akik már hallották a VirtuoA képen a cseh filharmonikusok Harmonia kamaraegyüttese lát~ hat<5- (Foto ČSTK)

sí di Roma kamarazenekar játékát, azok különösen nagy érdeklődéssel várták a világ egyik legjobb ilyen jellegű együttesének hangversenyét. Vendégeink tudvalévőén a régi olasz mesterek, elsősorban Vivaldi műveinek a népszerűsítői. A Prágai Tavaszon ezúttal Judit Triumphans oratóriumát adták elő. A szólisták Piccolo Teatro Musicale tagjai voltak. Az előadás előtt értesültünk arról, hogy Stella Silva indisz- ponáltság miatt nem vállalta Holofernes szerepének éneklését, ezért szólamát Carmen Gonzales és Cecília Fusco vette át. E kellemetlen előzmény ellenére a fesztivál egyik legmaradandóbb élményét kaptuk ezen az esten. Gyönyörű, érzelmektől áthatott éneklést és zenélést hallottunk csaknem két órán át. Sajnos az emberi befogadóképesség határa véges, ezért a hangverseny egyetlen hibájaként azt róhatjuk föl, hogy szünet nélkül adták elő ezt a monumentális művet.

A Prágai Tavaszon e héten is rangos hangversenyekre kerül sor. Fellépnek a Leningrádi, a Montreali és a Berlini Filharmonikusok. Ugyancsak ezekben « napokban hallhatjuk és láthatjuk Claudio Arraut, Nicolai Geddát, Rodion Scsedrint és Herbert von Karajant.

CSABA GYÖRGYI

Sok szempontból jelentős eseménye. kulturális életünknek az idei Prágai Tavasz. Először is azért, mert ez évben ünnepli fennállásának 80. évfordulóját a legnagyobb csehszlovák zenei intézmény, a Cseh Filharmónia, másodsorban azért, mert maga a zenei fesztivál éppen az idén 30 éves, ugyanis 1946 tavaszán nyitotta meg először kapuit a jubiláló Cseh Filharmónia védnöksége alatt. Harmadszor pedig azért jelentős, mert a világ legkiválóbb művészeivel ismerkedhetünk meg az egyes hangversenyeken. A karmesterek között olyan hírességekkel találkozhatunk, mint például az amerikai Dean Dixon, az osztrák Herbert von Karajan, a cseh Václav Smetáček és Jaroslav Krombholc, a magyar Lehel György, a magyar származású Carl Melles, a lengyel Tadeusz Strugala és a szovjet Jurij Tyemirkanov.

Az alábbiakban a még fiatalnak nevezhető szovjet karmestert mutatjuk be olvasóinknak. #

Jurij Tyemirkanov, a Leningrádi Filharmónia Állami Szimfonikus Zenekara élén érkezett a Prágai Tavaszra, ahol nem első ízben vesz részt. Az általa befutott karmesteri pálya sok tekintetben egyedülálló. Elég volt hozzá csupán néhány hónap, és az ismeretlen kon- zervatóriumi diákból ismert és elismert karmester lett.

A kaukázusi Nalcsikban született, ahol hegedülni tanult a helyi zeneiskolában. Alig tölti be 15. életévét, amikor 1952- ban Leningrádba megy. Itt fölveszik a különleges tehetségek számára létesített zeneiskolába, mely a konzervatórium mellett működik. Négy év múlva pedig rendes diákjává válik a Leningrádi Konzervatóriumnak, mely a maga nemében a legrégibb a Szovjetunióban. Itt a mélyhegedű-tanszakot végzi, ám titkos vágya — a karmesteri pálca. A mélyhegedű-játék abszolutóriuma után tovább tanul, de most már vezénylést, Mu- szin professzornál. 1966-ban befejezi tanulmányait és aspiráns lesz.

Ekkor már a karmesteri pultra is fellép. Végzi az aspiran- túrát, s közben karmesterként is működik a leningrádi Kis Operában. Debütálása Verdi

Traviátáydban meglepően nagy sikert hoz számára. A kritika elsősorban a költészet iránti fogékonyságát, természetes temperamentumát emeli ki, da energikus vezénylésmódját is, mellyel jól kézben tudja tartani a zenekart.

Ugyanez évben Tyemirkanov részt vesz a 2. országos karmesteri versenyen. A mezőny igen erős. És rendkívül nagy az érdeklődés a verseny és a versenyzők személye iránt. A kortársak még jól emlékeztek a harminc esztendővel azelőtt megrendezett első karmesteri versenyre, melynek olyan kitűnő művészek voltak a győztesei, mint Mravinszki], Rahlin, Ivanov és Paverszman. Ez alkalommal viszont a pálmát egyedül Jurij Tyemirkanov viszi el.

A nagy elismerést és népszerűséget szerzett művész a későbbi évek során a legnehezebb feladatoktól sem riad visz- sza. Élvonalbeli szimfonikus zenekarokat vezényel nemcsak otthon, hanem külföldön is. Hangversenyez Jugoszláviában, Svédországban, a két Németországban, az Egyesült Államokban, Iránban, Franciaországban, Kanadában és másutt.

Magas színvonalú művészi tevékenységéért 1973-ban megkapja az OSZSZSZK érdemes művésze címet. 1969-ben pedig megbízzák a Leningrádi Filharmónia Állami Szimfonikus Zenekarának vezetésével.

A Prágai Tavaszon 1973-ban vesz részt első ízben. Megérdemelten jó visszhangot kiváltott hangversenyén a Csehszlovák Rádió Szimfonikus Zenekarát vezényelte. Műsorán egy We- ber-nyitány, Brahms D-dúr hegedűversenye és Sosztakovics 10. szimfóniája szerepelt. Szólistaként akkor a neves Igor Oiszt- rah kísérte el.

Az idén június 24-én és 25- én adott hangversenyt Prága legreprezentatívabb hangversenytermében, a Smetana-te- remben, ahol Rimszkij-Korsza- kov, Prokofjev, Ravel, Szviri- dov, Scsedrin és Sosztakovics műveit vezényelte. A 24-i hangverseny érdekessége volt, hogy Rogyoin Scsedrin 3. zongora- versenyének előadásán szólistaként maga a zeneszerző működött közre.

KÖVESDI JÁNOS

A cseh nép krónikása

František Palacký halálának 100. évfordulójára

100 éve halt meg a cseh irodalom neves alakja, aki A cseh nép története című munkájával új alapokra helyezte a cseh történetírást.

František Palacký a cseh nemzeti megújhodás időszakának egyik legkiválóbb egyénisége. A mozgalomnak elsősorban szervezője és irányadója volt. Morvaországban született, Bratislavában tanult, majd Prágába ment, ott is telepedett le.

A tudományoknak két ágával foglalkozott: a nyelvtudománynyal és a történelemtudománynyal. Terjedelmes és igen figyelemre méltó munkát adott közre barátjával, Pavel Jozef Safárikkal A cseh költészet kezdetei címmel. Vele állást foglal a már hosszú ideje tartó prozódiai vitában, mely a hangsúlyos verselés meghonosítása körül folyt. Bizonyítja a hangsúlyos verselés létjogosultságát a szláv irodalmakban, tehát a cseh irodalomban is.

Legnagyobb jelentőségű munkája azonban A cseh nép története Cseh- és Morvaországban című műve. Palacký már ifjú korától vallotta, hogy a nemzeti megújhodásnak alapvető feltétele az, hogy a nemzet jól ismerje hazája történelmét. Épp ezért örömmel látott munkához, amikor 1831-ben a cseh rendek felkérték a cseh nép történetének megírására. A mű első számú része 1836—45 között jelent meg németül. De már a negyvenes évek elején

hozzálátott a cseh nyelvű változat elkészítéséhez is, melynek első kötete 1848-ban került ki a nyomdából. Palacký élete végéig, 1876-ig dolgozott a nagyszabású, kezdettől fogva népszerű és elismert történelmi munkán. Terjedelme összesen hat kötet lett, mindegyik még a szerző életében napvilágot látott.

Közülük a huszitizmus korát feldolgozó harmadik kötet a legjelentősebb. Palacký ezt a korszakot tartja a cseh nemzet fénykorának. Példásnak mondja demokratizmusát, a társadalom igazságos elrendezésére irányuló törekvéseit. Ezt a szemléletét számba véve A cseh nép története a 19. század legátütőbb erejű történelmi munkája, mely megjelenésétől fogva döntő hatással volt a cseh irodalomra és történelemszemléletre.

A mű azonban nemcsak tartalmi, nyelvi szempontból is kiváló. A 17. században kezdődött nyelvi hanyatlás korszakában, mely sajnálatosan még a

19. század első felében is tartott, kitűnik tiszta stílusával, kissé archaikus, de szép és nagyon kifejező nyelvezetéve1.

František Palacký egész életének és munkásságának nagyon fontos szerepe volt hazája történelmében. Művei su gározzák a nemzeti múlt iránti szeretetet, s még ma is biztos támpontokat adnak a történelmi haladás felismeréséhez.

CSÉFALVAY ESZTER