Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)

1976-05-25 / 123. szám, kedd

GERALD FORD: BÜSZKE VAGYOK A SALT-MEGÁLLAPODÁSRA Az amerikai elinölk a kelet-nyugati tárgyalásokról MEGGYŐZŐ PÉLDA Washington — Gerald Ford amerikai elnök kijelentette: büszke a vlagyivosztoki SALT- megállapodásra és rövidesen aláírja az amerikai—szovjet szerződést a békés célú atom­robbantásokról. Az elnök közép-európai idő szerint vasárnapra virradó éjjel Portlandban, Oregon állam „Vi­lágpolitikai Tanácsa“ előtt be­szélt. Hangsúlyozta, hogy az amerikai külpolitika alakulásá­ra kihat ugyan a választott tisztségviselők személye is — e politikának azonban folyama- tosnak kell lennie. Ford megismételte ugyan a választási kampányban az eny­hülési politika helyett használt új jelszavát az „erőn alapuló békéről“, de egyúttal — hosszú idő után először — építő, tár­gyilagos hangnemben foglalko­zott a kelet-nyugati tárgyalá­sok kérdéseivel. Az elnök kiemelte, hogy a Leonyid Brezenyevvel Vlagyi­vosztokban az újabb SALT- egyezmény pontjaiban született megállapodás „jó megállapodás az Egyesült Államok részére s én büszke vagyok rá“. „A még megoldásra váró alapvető kérdés, hogyan kezel­jünk bizonyos fegyverfajtákat, amelyek mind hadászati, mind harcászati felhasználásra alkal­masak“ — mondotta. „Kemé­nyen dolgozunk, hogy mindkét fél érdekeit kielégítő módon oldhassuk meg a problémát. Ha sikerre jutunk, a szerződést azonnal a szenátus elé terjesz­tem nyilvános vitára“. Az amerikai elnök „történel­mi áttörésnek“ nevezte a Szov­jetunióval a közelmúltban pa­rafáit szerződést. Ford han­goztatta: ez a magállapodás is előnyös az USA számára, a ma­ga részéről büszke rá és hama­rosan aláírja. Ford szólt a közép-európai fegyveres erők csökkentéséről folyó tárgyalásokról. Az Egye­sült Államok, mondotta, azok folytatása mellett van, mert a megállapodás megengedné az amerikai csapatok egy részének Európából való kivonását és mindkét katonai szövetség erői létszámának csökkentését. Az elnök megemlékezett az USA és a „mérsékelt“ arab or­szágok viszonyának megjavítá­sáról, egyúttal változatlan tá­mogatásáról biztosította Izraelt. Ford portlandi beszéde hang­nemével, hangsúlyaival lénye­gesen eltér az elmúlt időszak megnyilatkozásaitól, amikor az elnök Ronald Reagan támadá­sait vetélytársát túllicitálva pró­bálta visszaverni. Az elnök tanácsadóinak ez a csoportja kedvezőbb nemzet­közi visszhangot, s az elnök je­lentősen lecsökkent újjáválasz- tási esélyeit, növekvő diplomá­ciai sikereket yár az új hang­vételtől. Moszkva — Az NSZEP IX. kongresszusa, amely a napok­ban fejezte be munkáját az NDK fővárosában, részletesen elemezte a munkás-paraszt ál­lam által megtett utat, az elért, kiemelkedő eredményeket — ír­ja hétfői számában a moszkvai Pravda. Ezek az eredmények arról ta­núskodnak, hogy a Német Szo­cialista Egységpárt helyes, a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus el­vein alapuló politikai irányvo­nalat követ. A testvéri szocialista orszá­gok dinamikus fejlődésének példája különösen meggyőző napjainkban. A gazdasági, po­litikai és ideológiai válsággal küzdő kapitalista világgal szem­ben a szocialista közösség biz­tosan halad előre, bizonyítva a szocializmus fölényét — erről tanúskodik az NSZEP IX. kong­resszusa is. A kongresszus ismételten bi­zonyította, hogy a Német Szo­cialista Egységpárt a nemzet­közi kommunista mozgalom ak­tív csapata, amely nagy nem­zetközi tekintélynek örvend. Következetesen harcol a kom­munista- és munkáspártok egy­ségéért, a szovjetellenesség és a maóizmus ellen, visszautasít­ja a marxista—leninista elmé­let kiforgatásának valamennyi válfaját. Mint a többi testvér­párt legmagasabb fórumán, az NSZEP berlini kongresszusán is a proletár internacionalizmus szelleme uralkodott — állapít­ja meg a moszkvai Pravda. SZttVJET ÜZENET AZ AFRIKAI NÉPEKHEZ Moszkva — A Szovjetunió Legfelsőbb Tunácsának Elnöksé­ge és a szovjet kormány Afrika felszabadítási napja alkalmá­ból üzenetet intézett az afri­kai országok népeihez, állam- és kormányfőihez. Az üdvözlet rámutat, hogy Afrika népei olyan időszakban ünnepük e nagy jelentőségű na­pot, amikor a nemzeti felsza­badító mozgalom hatalmas si­kereket ért el. „Az Angolai Né­pi Köztársaság sikeresen szem­beszállt az imperializmus és a rasszizmus nyomásával.“ „Afrika népeinek harca alap­vető érdekeikért, azért a joguk­ért, hogy saját sorsuk urai le­gyenek, szorosan összefonódik a világ összes békeszerető és haladó erőinek harcával. Az Af­rikai Egységszervezet ebben a harcban fontos szerepet hiva­tott betölteni. A Szovjetunió megkülönböztetett figyelmet szentel a független afrikai álla­mokkal fenntartott önzetlen kapcsolatok további fejlesztésé­nek“ — állapítja meg az üd­vözlet. Nagyfokú nézetazonosság Szovjet—mozambiki nyilatkozat 1976. V. 25. ^iszjordániában vége a nyugalomnak. Az Izrael által megszállt területek közül az egyik legsűrűbben lakott ré­gióban a közelmúltban teljesen felborult a politikai képlet. Az 1967-ben bevonult izraeli csa­patok kilenc éve nem ütköztek számottevő ellenállásba, sőt, jóidéig úgy látszott: Tel Aviv- nak sikerült elfogadtatnia, vi­tathatatlanná tennie uralmát az önkényesen kitolt demarkációs vonalak mögött. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet és a többi ellenállási szervezet ak­ciói más területeket érintettek, s az izraeli propaganda olyan övezetnek állította be azt a hatezer négyzetkilométernyi termékeny térséget, amelynek lakói megbékéltek új helyzetük­kel. Tel Aviv a községi, városi helyhatóságokba megkönnyítet­te az Izrael-barát arabok beju­tását, s jóidéig alig volt példa arra, hogy a Palesztinai Felsza­badítási Szervezet hívei, akti­vistái vagy baloldalinak ismert személyiségek komolyabb pozí­cióba kerültek volna. A képhez hozzátartozik a terület katonai megszállása is — és lényegé­ben ezeken a tényeken nyugo­dott a hamis izraeli önbizalom. *A múlt évben és ez év telén- tavaszán azonban vége lett a viszonylagos nyugalomnak. Az 1967 előtti demarkációs vona­lak mögött még hét izraelire jutott egy arab, a hódítást kö­vetően azonban az arabok és a zsidók száma majdnem ki­egyenlítődött. A kiegyenlítődés­sel az arab világ legdinamiku­sabb népességének elemei, a palesztinok kerültek izraeli megszállás alá. Sokáig visszás­nak tűnt ez a helyzet, amelyet így jellemezhetünk: a palesz­baráti kapcsolatok fejlesztésé­re. A Szovjetunió és Mozambik a nyilatkozatban állást foglal az enyhülés és a békés egymás mellett élés elvei mellett. Nagy teret szentel a nyilat­kozat a közel-keleti helyzet­nek, amely mindkét ország ve­zetőit nyugtalanítja. Megítélé­sük szerint a rendezés legmeg­felelőbb és legmegbízhatóbb eszköze a genfi békekonferen­cia. Samora Machel mozambiki látogatásra hívta meg Leo­nyid Brezsnyevet és Nyikolaj Podgornijt. A mozambiki delegáció visz- szaérkezett hazájába. Egy Nábluszban agyonlőtt 17 éves arab kislány temetése az Iz­raeli megszállók elleni tömegtüntetéssé fajult. A Palesztin Fel­szabadítási Szervezet zászlójával letakart koporsót Nablusz la­kosságának ezrei kísérték el utolsó útjára s tiltakoztak az izraeli megszállók önkénye ellen. tin mozgalom Libanonból, Szí­riából és Jordániából mért csa­pásokat a megszállókra, de a legközvetlenebbül érintett tö­megek nem léptek harcba, vagyis a látszat szerint a PFSZ a megszállt körzetekben nem rendelkezik megfelelő tömegbe­folyással, népi támogatással. A ciszjordániai események éppen erre a látszatra és erre a tév­tározottabb formát öltsön a pa­lesztin nemzeti tudat. Voltaképpen Izrael ezt tekin­ti a legveszélyesebb következ­ménynek. Hivatalos politikájá­ban és propagandájában egy­aránt tagadja a palesztinoknak a törvényes nemzeti-állami lét­hez való jogát. (Rabin minisz­terelnök nemrég egy interjú­ban odáig ment, hogy kijelen­VÉGE A NYUGALOMNAK hiedelemre cáfoltak rá. Hiszen hónapok óta a tüntetések heves hulláma seper tfégig a jobb par­ton, s a tüntetések, megmozdu­lások befejezése is vészesen hasonlít egymásra: az izraeli karhatalom sortüzét gyászme­netek követik, s egyidőre me­gint biztosítottnak látszik a te­metői csend. Néhány új fejlemény azonban az idén felborította a ciszjor­dániai események menetét. Iz­rael elhatározta: új védelmi te­lepüléseket hoz létre a folyó­parton, értésre adva ezzel, hogy véglegesnek tekinti hódí­tását, amelyet katonai bázisok rendszerével is be akar bizto­sítani. Majd két tucatnyi tele­pülés létesítésének munkálatai borzolták fel a kedélyeket. A mértékét vesztete Tel Aviv-i vezetés vallási érzelmeikben is mélyen megsértette a muzulmá­nokat, amikor megengedte a zsidóknak, hogy a mohamedán világ harmadik szent helyén, az Al Aksza mecset mellett, a Templomhegyen imádkozzanak. A Jeruzsálem-Öváros bekebele­zésére tett nyílt lépések szin­tén hozzájárultak ahhoz, hogy a megszállt övezetben mind ha­tette: még ha a PFSZ el is is­merné Izraelt, Izrael akkor sem ismeri el a palesztin mozgal­mát.) Izrael megpróbálta kol- laboráns „udvarhű“ paleszti­nokra bízni a városok és fal­vak vezetését — sikertelenül. A helyhatósági választásokon részt vevő lakosság döntő több­sége elutasította Husszein ki­király és az izraeli vezetés je­löltjeit, s a PFSZ közismert képviselőit juttatta a tanácso­si székekbe. Az április végén fellángolt tüntetések halálos áldozatát már a PFSZ lobogójával leta­kart koporsóban vitték a teme­tőbe: a zöld-fehér-fekete zász­lót — oldalán a vörös három­szöggel — elsőízben voltak kénytelenek az utcán is eltűr­ni az izraeli hatóságok. A forrongó vidék természe­tesen fokozottabb katonai-rend­őri ellenőrzés alá került. Az arab lakosság tüntetéssorozatá­ra válaszképpen az izraeli na­cionalisták is tömegtüntetést szerveztek, — fegyveres bizto­sítással. Ez újabb összecsapá­sok, újabb vérontás forrása lett. A vérforraló erőszakoskodá­sok, az elszabadult indulatok áradata és a megszállók céltu­datos kolonizátor önkénye Nab- luszt, Ramallahot, Názáretet és Ciszjordánia más településeit a forrongó Közel-Kelet egyik leg­tűzveszélyesebb pontjává tette. Ennek megfelelően foglalko­zott vele a Biztonsági Tanács ülése is, amely sajnos mind ez ideig egyetlen „működő fóru­ma“ a közel-keleti válság-gépe­zetnek. Az izraeli obstrukció és az amerikai asszisztálás kikap­csolta, mozgásképtelenné tette a BT-határozat alapján a szov­jet—amerikai társelnökséggel létrehozott genfi konferenciát: most a BT az a nemzetközi fó­rum, amelyen ezek a gondok szóba jöhetnek. Ügy látszik: Washington az egyiptomi nyitás után oly elégedett, hogy még sürgetni sem akarja a megol­dást. Ford — lerombolandó min­den esetleges arab illúziót — a Jeruzalem Postnak adott nyi­latkozatában leszögezte: az USA* a térségben már kihasz­nálta a „lépésről lépésre hala­dás taktikájának valamennyi lehetőségét“ — s ha a felek előbbre akarnak jutni, kezdjék el a közvetlen tárgyalásokat. Nemrég még úgy látszott, Wa­shington ellenzi a közvetlen tárgyalásokhoz szükségesnek tartott bizalmat csonkító izrae­li lépéseket. Scranton amerikai ENSZ-delegátus erre célozva próbálta csillapítani az izraeli település-létesítő buzgalmat — hiába. A ciszjordániai véres tavasz a derű, a felületes optimizmus végét jelzi. Izrael ellen új front nyílt: most már a demarkációs vonalakon belül is szembe kell néznie a PFSZ nyomásával és fokozódó tekintélyével. KRAJCZÄR IMRE Koszip Irakba és Szíriába látogat Moszkva — Moszkvában bejé* lentették, hogy Alekszej Koszi+ gin, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnöke az Iraki Arab Újjászületés Szocia­lista Pártja vezetőségének, az Iraki Forradalmi Parancsnok­ság Tanácsának és az iraki kor­mánynak a meghívására május végén hivatalos baráti látoga­tásra az Iraki Köztársaságba, majd június elején a Szíriái Arab Újjászületés Szocialista Pártja vezetőségének és a szi­riai kormány meghívására Szí­riába utazik. ABBAS HOVEIDA iráni kor* mányfő hétfőn Teheránból Pá­rizsba utazott ötnapos hivata­los látogatásra. Megbeszélést folytat Giscard d’Estaing fran­cia elnökkel. Chiirac miniszter- elnökkel két nukleáris erőmű vásárlásáról. AZ SZKP és a jemeni Egye­sített Politikai Szervezet —* Nemzeti Front — 1976—1977- re Adenben együttműködési megállapodást írt alá. LOWELL WEICKER szenátor felszólította az amerikai kor­mányt, hogy vizsgálja meg az USA külpolitikáját az idegen államok törvényeinek és jo­gainak tiszteletben tartása szempontjából. GÖRÖGORSZÁG és Törökőr* szág képviselői megegyeztek, hogy rendszeresen megtárgyal­ják a ciprusi kérdést és a két ország kapcsolatait. EDWARD KENNEDY ameri­kai szenátor ismételten cáfol­ta, hogy szándékában állna be­kapcsolódni az elnökválasztási küzdelembe. ALLAN MACEACHEN kana­dai külügyminiszter Bonnban tárgyal. Nyugatnémet kollégá­jával, Hans-Dietrich Genscher- rel elsősorban arról a kanadai tervről folytatott eszmecserét, amelynek értelmében az észak­amerikai állam szerződést köt­ne a Közös Piaccal. A FINN DEMOKRATIKUS IP* JGSAGI SZÖVETSÉG XI. kong­resszusa Helsinkiben befejezte munkáját. Az ország legjelen­tősebb ifjúsági, politikai szer­vezetének tanácskozásán 1023 küldött vett részt. A SZUPERSZONIKUS UTAS- SZÁLLlTÁS Európa és Amerika között hétfőn ünnepélyes kül­sőségek közepette hivatalosan is megkezdődött. Egy francia és egy brit Concorde repülő­gép érkezik elsőként a Dulles- repülőtérre, Washingtonba. INDIA ÉS ROMÁNIA tegnap hosszú lejáratú gazdasági, ke­reskedelmi és tudományos-mű­szaki együttműködési szerző­dést írt alá. A JAPÄN FELSÖHÁZ tegnap a szavazatok többségével rati­fikálta az atomfegyverek kor* látozásáról szóló szerződést. A CHILEI RENDŐRSÉG a múlt hét végén a munkás- és társadalmi szervezetek néhány száz. képviselőjét bebörtönözte, hogy lehetetlenné tegyék a chilei helyzetről szóló informá­ciók ismertetését az újságírók részére, akik az Amerikai Álla­mok Szervezete júniusi köz-* gyűlésére érkeznek Chilébe. Kissinger StoÄlmta Stockholm — Henry Kissin­ger vasárnap a késő délutáni órákban Bonnból Stockholmba érkezett. A tegnapi nap folya­mán Olof Palme svéd államfő­vel a Kelet-Nyugat kapcsolatai­val, az enyhülés politikájának érvényesítésével a leszerelés kérdésével és más időszerű nemzetközi problémával foglal­kozott. Hírügynökségi jelentések sze­rint a háromórás megbeszélés­re az az igyekezet volt jellem­ző, hogy javítsák az amerikai-^ svéd kapcsolatokat, amelyek az USA vietnami agressziója soráií jelentősen megromlottak. Kommentárunk Moszkva — Moszkvában va­sárnap este nyilvánosságra hozták a Samora Machel elnök vezette mozambiki párt- és ál­lami küldöttség hatnapos szov­jetunióbeli látogatásáról aláírt közös nyilatkozatot, amely a két ország közötti nagyfokú né­zetazonosságot mutatja. Samora Machel a nyilatkozat szerint a Mozambiki Felszaba­dítási Front elnökeként talál­kozott Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkárával. Szívélyes, ba­ráti beszélgetést folytattak, melynek során megerősítették az SZKP, illetve a Mozambiki Felszabadítási Front törekvését az együttműködés megszilárdí­tására, a két ország közötti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents