Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)
1976-05-24 / 122. szám, hétfő
KETTŐS ÜNNEPSÉG (Folytatás az 1. oldalról) eseményeit, a vidék kommunistáinak helytállását. „Egy-egy ilyen csendőrsortűz után egyformán mozdult meg az északcsehországi, ostravai és rozs- nyői bányász, a kladnői és a podbrezovái vasöntő, a felsőgarami és kárpátaljai favágó ugyanúgy, mint a déli vidékek földmunkásai, falust szegénysége egyaránt. Ezek a hatalmas tiltakozó megmozdulások alapjaiban ingatták meg a kapitalista társadalmi rendet, előhírnökei voltak egy új, igazságos társadalmi rend, a szocializmus születésének. Itt, ezen a helyen keqyelettel emlékezünk meg az olyan ismert kimagasló harcosokról, pártunk vezető egyéniségeiről, mint Major István, Steiner Gábor, Kubacs Ferenc, Kosik István, Richter Mihály és mások, akik főleg a magyarlakta vidékeken voltak ismertek, és akiknek nagy része szintén a legdrágábbal, az életével fizetett a szabadságért.“. Fábry elvtárs beszéde után 112 emlékplakettet osztottak ki a sztrálk egykori résztvevőinek, a párt érdemes tagjainak, valamint azoknak a polgároknak. üzemeknek és intézményeknek, akik a választási program teliesítésében a legjobb eredményeket érték el. A dolgozók ezreinek mani- fesztációjával folytatódott az ünneoség a délutáni órákban. Az idén először ünnepelhettek az amfiteátrumban, melyet a CSKP megalakulása 55. és a kosúti események 45. évfordulóiénak tiszteletére társadalmi munkával építettek fel a járás fiataliai. Az ünnepség résztvevői üdvözölték Ignác Janákot, a CSKP KB tagját, a nyugatszlovákiai pártbizottság vezető titkárát, Fábry Istvánt, valamint Pátai Józsefet, az MNK bratislavai főkonzulját és még sok más meghívott vendéget. A PÁRT ÉS A NÉP EGYSÉGE A nagygyűlésen Janák elvtárs megemlékezett a kosúty eseményekről, kihangsúlyozta, hogy pártunk megalakulásának 55. és a mezőgazdasági dolgozók sztrájkjának 45. évfordulóját, mint a szocializmus erőinek győzelmét, a haladást és a szabadságot ünnepli meg egész társadalmunk. — Ha visszagondolunk az útra — mondotta — melyet dolgozó népünk a CSKP vezetésé- se alatt tett meg az elmúlt több mint fél évszázad alatt, ismét tudatosítanunk kell, a párt és a dolgozó tömegek egységének jelentőségét, ami összes eddigi eredményeink alapja. Állandóan mélyül a párt és a nép egysége, s a XV. kongresszus határozatainak teljesítése során még to- váb fog szilárdulni. Az ünnepi naggyűlés résztvevői az évforduló alkalmából üdvözlő levelet küldtek a CSKP KB és az SZLKP KB Központi Bizottságának, a kerületi párt- bizottságnak, a hazai és magyarországi baráti járásoknak. Az esős, hideg idő ellenére zsúfolásig megtelt amfiteátrumban ezt követően a Sluk és az Ifjú Szívek ének- és tán- csoportjai léptek fel színvonalas műsorukkal, majdpedig a hazai és magyarországi újságírók emlékeztek meg Major István szobránál, a kosúti eseményekről. Az ünnepség második napján, vasárnap, kulturális és sportrendezvényekre került sor, melyen a galántai járás ifjúsági alkotóversenyének győztesei, valamint a dunaszerdahe- lyi, a jihlavai és a pardubl- cei járások fiataljai léptek fel. (—-nák) Alcrakoleféteí Pukanecen Munkalehetőség 740 személyinek (ČSTK) — Miloslav Hruško- vičnak, a CSKP KB Elnöksége póttagjának, az SZLKP KB titkárának jelenlétében szombaton Pukanecen letették a Smrečina nemzeti vállalat új üzemének alapkövét. Az ünnepségen Ján Hrabek, az SZSZK iparügyi miniszterének helyettese a tervezett üzem jelentőségéről beszélt, melyben elkészülése után laboratóriumi berendezéseket és bútorokat fognak gyártani nemcsak a hazai megrendelők számára, hanem a KGST tagországok, elsősorban a Szovjetunió részére is. Hangsúlyozta, hogy a párt XV. kongresszusának határozatai értelmében a faiparban elsősorban az ésszerű gazdálkodásra és a nyersanyag jobb hasznosítására kell törekedni. A 162 millió korona ráfordítással épülő üzem 1979-ben készül el. Pukanecen és környékén 740 dolgozónak és technikusnak nyújt jó munkalehetőséget. A délutáni órákban Pukanecen csehszlovák—szovjet barátsági ünnepséget tartottak, melyen bemutatkozott a Szibériai Állami Együttes. NÉP! KULTÚRA SZÍNVONALAS SEREGSZEMLÉJE A Tavaszi szél országos döntője A CSEMADOK Központi Bizottsága több szervezettel és intézménnyel karöltve immár ötödik alkalommal rendezte meg szombaton — ezúttal Érsekúj - várott, a Szakszervezetek Házában — nemzetiségi kulturális életünk egyik legszebb seregszemléjét, a „Tavaszi szél vizet áraszt..." országos nép- dalversenyének döntőjét. E jelentős eseményen részt vett Lőrincz Gyula, a CSKP KB tagja, a CSEMADOK országos elnöke, Fábry István, az SZNT alelnöke, Sziegel Ferenc, az SZSZK kormánya Nemzetiségi Tanácsának titkára, Varga Béla, a CSEMADOK KB vezető titkára. Tatai József, a Magyar Népköztársaság bratislavai főkonzulja, valamint több állami és társadalmi szerv, illetve szervezet képviselője. A seregszemlét Lőrincz Gyula nyitotta meg, többek között ezekkel a szavakkal: „Örömmel állapíthatjuk meg, hogy ez a nemes verseny minden alkalommal népdalkultúránk gazdag örökségéből újabb és újabb rejtett kincseket tár föl, lehetőséget adva ezzel értékes népdalok megőrzésére, ápolására ... A magyar népdal nemzeti kultúránk szerves része, mint a dolgozó nép kultúrájának, életének fő tükröződése. Joggal sorolható haladó hagyományaink közé, és így a mai vetélkedő méltó tisztelgés Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 55. évfordulóján.“ A Zoboroljától a Bodrogközig valamennyi tájegységet, soksok falut, közösséget — és örömünkre minden korosztályt — képviseltek a hat kategóriában fellépő népdalénekfesek, éneklőcsoportok. népi hangszerszólisták, akik a járási és kerületi selejtezőkből jutottak az érsekújvári döntőbe. A szemlén valóban színvonalas, gondosan árnyalt, a népdalok legapróbb díszítésére is érzékenyen vigyázó előadásokat láttunk, hallottunk. Az előadók közül, anélkül, hogy rangsorolnánk — ami egyébként a bíráló bizottságnak sem volt célja az idén — említsük meg a nagycétényl Szládecsekné Süttő Mónika, a gesztetei Motyovszky Józsefné, a borzovai Juhos Farkas András nevét, a búcsi női éneklőcsoportot és citeraegvüttest, valamint a százdi férfi éneklőcsoportot, a dunaszerdahelyi női éneklőcsoportot, amely teljesítményéért Peter Colotkának, az SZSZK miniszterelnökének díját nyerte el. A döntő valamennyi szereplője részére különböző állami szervek, társadalmi szervezetek, kulturális intézmények, könyvkiadók és szerkesztőségek ajánlottak fel díjakat. (brj Szovjet kormánynyilatkozat A BÉKEPROGRAMRÖL ÉS AZ ENYHÜLÉSRŐL Moszkva — A TASZSZ szovjet hírügynökség a hét végén közzétette a szovjet kormány nyilatkozatát, amely külpolitikai kérdésekkel, elsősorban az NSZK-val kapcsolatban szögezi le a szovjet álláspontot. A nyilatkozat hangoztatja: „Fel kell figyelni arra, hogy az NSZK bizonyos körei, amelyek mindeddig a „hidegháború“ dogmái szerint éltek és változatlanul hadilábon állnak a valósággal, megpróbálják tönkretenni mindazt a jót, amit az utóbbi időben a szovjet—nyugatnémet kapcsolatban történt.“ Ezek a körök rágalmazzák a Szovjetunió külpolitikáját, meghamisítják következtés irányvonalát. A szovjet békepolitiko változatlan A nyilatkozat határozottan leszögezi „az SZKP XXV. kongresszusa megerősítette, hogy a kapitalista országok irányában folytatott szovjet politikában változatlanul a legfontosabb a békés egymás mellett élés elveinek megszilárdításáért, a tartós békéért, az új világháború veszélyének csökkentéséért, perspektivikusan pedig az új világháború kitörésének megakadályozásáért vívott harc." Ezek az alapelvek határozzák meg a párt és az állam külpolitikai tevékenységét, amely lehetővé tette a feszültség enyhítését. A kormánynyilatkozat megállapítja, hogy az SZKP békeprogramja reális program, amely arra irányul, hogy a népek biztonsága és az emberiség haladása érdekében megoldják korunk legégetőbb problémáit. A nemzetközi helyzet egészségesebbé tételét korunk objektív szükségletei diktálják. Ezek leszögezése után a nyilatkozat áttekintést ad a szovjet-nyugatnémet kapcsolatok fejlődéséről. Utal az 1970-es moszkvai szerződésre, amely megalapozta a két ország közeledését. A dokumentum ugyancsak felhívja a figyelmet az NSZK egyes politikai személyiségeire, akiktől „idegen a dolgok józan szemlélete, s azt szeretnék bebizonyítani, hogy a NATO-országok erélytelenek a Szovjetunióval kapcsolatos ügyekben, s hogy ennek következtében az enyhülés állítólag csupán a szocialista államoknak hasznos. E célból szánt szándékkal lekicsinylik a Kelet és Nyugat közötti gyakorlati együttműködés elért eredményeit, a meglevő nehézségeket pedig leküzdhetetlennek állítják be.“ A nyilatkozat hangsúlyozza, ezek az erők „makacsul és arcátlanul állítják, hogy a Szovjetunió fegyveres erőinek megerősítésére használja fel az enyhülést és újabb veszélyt jelent Nyugat-Európa számára ... A Szovjetuniótól és annak szövetségeseitől azt követeli, hogy békeszeretetük bizonyítékaként eszmeileg fegyverezzék le magukat, közönyösen szemléljék, amint az imperialista reakció elfojtja a szabadságukért és á társadalmi haladásért küzdő népek mozgalmát. A nemzetközi helyzet normalizálódásának nyugatnémet ellenzői, akik egy húron pendül- nek az Egyesült Államok és más kapitalista országokban élő hasonló gondolkodásúakkal, az a cél vezérli: meghiúsítani az enyhülést és ha sikerül ellenkező irányba fordítani a fejlődést. „Az NSZK-ban éppen azok, akik mindenkinél nagyobb mértékben híresztelik a szocialista országok más államok ügyeibe való állítólagos beavatkozását, naponta gyakorolják az NDK belügyeibe való beavatkozást, sőt mi több cinikusan azt állítják, hogy ily módon „nemzeti kötelességüket" teljesítik. Azt a vádat, hogy a Szovjetunió „védelmi szükségleteinek kereteit meghaladó“ katonai előkészületeket folytat, a leggyakrabban azok a nyugatnémet személyiségek terjesztik, akik szoros kapcsolatban vannak fegyvergyártással foglalkozó konszernekkel, és erősen kardoskodnak a katonai költségvetés növeléséért a NATO- tömb militarista tevékenységének aktivizálásáért és a nyugat-európai katonai integrációért“. Az enyhülés a népek érdekeit fejezi ki Á nyilatkozat rámutat a nemzetközi helyzet normalizálása nyugatnémet ellenfelei viszszás magatartásának okaira, s leszögezi, hogy „a Szovjetunió békeszerető állam és nem készül senkinek megtámadására sem“. „Az amit a Szovjetunió saját biztonságának védelmében és a szövetségesei irányában vállalt katonai kötelezettségek tekintetében tesz a mai helyzet miatt szükséges, amikor a másik fél fegyverkezési hajszát folytat, visszautasítja a leszerelési javaslatokat. Ha ez csak a Szovjetuniótól függne, konkrét intézkedések hozatalával régen befejeződtek volna a leszerelés problémájának valamennyi vonatkozásával foglalkozó tárgyalások". A szovjet kormánynyilatkozat ismét pontosan meghatározza a szovjet álláspontot az enyhülés kérdésében. Hangoztatja: Az enyhülés nem jelenti és nem is jelentheti a történelmi fejlődés objektív folyamatainak befagyasztását. Egyben nem ad menlevelet az elavult, korhadt rendszereknek. „Az enyhülés nem jogosít fel senkit a népek nemzeti feyszabadulásuk- ért folytatott igazságos harcának elnyomására. Nem szünteti meg a társadalmi átalakulás szükségességét. Az enyhülés lényege elsősorban abban rejlik, hogy az államok közötti viták és konfliktusok esetében ki kell zárni az erő alkalmazását, vagy azzal való fenyegetőzést“ A dokumentum félreérthetetlenül megállapítja, hogy a Szovjetunió mindig is hű volt és hű marad a békés egymás mellett élés magasztos elveihez, minden államhoz fűződő kapcsolataiban. Külön kiemeli, hogy az NSZK, a Szovjetunió fontos nemzetközi partnere és hogy a szovjet—nyugatnémet együttműködést az élet számos területén jelentős előre lépések jellemzik, ami azonban nem Jogosít fel a még meglévő nehézségek és problémák figyelmen kívül hagyására. A két ország kapcsolatainak normalizálásában jelentős szerepe volt és van a legfelsőbb szintű személyes találkozóknak, tárgyalásoknak. „Brezsnyevnek Brandt- tál, Schmidttel, Scheellel folytatott tárgyalásai az egyéb állami kapcsolatokkal együtt lehetővé teszik a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok aktuális kérdéseinek figyelemmel kísérését, az e kapcsolatok alakításával való előrehaladást, az együttműködés minőségileg magasabb szintre emelését. A kétoldalú kapcsolatok fejlesztése A kormánynyilatkozat utal a Szovjetunió és az NSZK gazdasági kapcsolatainak fejlődésére. A két ország árucsere-forgalma öt év alatt ötszörösére emelkedett. Jóllehet, ez a dinamikus fejlődés nem rég még elképzelhetetlen lett volna, még számos lehetőség vár kiaknázásra a kapcsolatok fejlesztése területén. A dokumentum részletesen méltatja a moszkvai szovjet— nyugatnémet szerződés nemzetközi jelentőségét, hiszen ez volt a kezdete annak a szerződés-sorozatnak, amelyet az NSZK kötött az európai szocialista országokkal, a meglévő határok sérthetetlenségének elismerésére, az erőszakról való lemondás és a revansista törekvések feladása alapján. Utal a nyilatkozat a Nyugat- Berlinnel kapcsolatos megállapodás jelentőségére, s elutasítja azokat a törekvéseket, amelyek „keménységet, a fegyverkezési hajsza fokozását követeli a szocialista országokkal szemben“. Az európai népek természetes életformája „Nem keveset kell még tenni azért, hogy a nemzetközi feszültség enyhülésének folyamata visszafordíthatatlanná váljék" — állapítja meg a nyilatkozat, majd leszögezi „a már elért eredményekre támaszkodva országaink sokat elérhetnek a kétoldalú együttműködés további szélesítésében, politikai,, kereskedelmi, gazdasági és más területeken... A Szovjetunió és az NSZK közötti együttműködés fejlesztésének széles körű lehetőségei vannak a nemzetközi színtéren is. Szó lehet arról, hogy a két ország egyesíti erőfeszítéseit európai jelentőségű nagy programok végrehajtásában, például az energetika, a környezetvédelem vagy a közlekedés terén. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a kölcsönös kapcsolatok fontos szférájává hivatott válni a leszerelés és a fegyverkezési hajsza korlátozása, amelyek korunk legégetőbb kérdései.“ Befejezésül az SZKP főtitkár rára hivatkozva leszögezi a nyilatkozat: „Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta: a tartós békének az összes európai népek termé- szetes életformájává kell válnia. Ezért szállnak síkra az európaiak milliói. A Német Szövetségi Köztársaság népe előtt, akárcsak bármely európai állam népe előtt, ma ugyanúgy mint tegnap, az az alapvető kérdés áll: mire fogja irányítani energiáját, a mérleg melyik serpenyőjére gyakorol befolyást, a béke vagy a háború serpenyőjére. Az e kérdésre adandó választ nem kerülheti el egyetlen értelmes ember sem, még kevésbé egyetlen olyan személyiség sem, akinek köze van a külpolitika kialakításához." Az NSZK jövője és sorsa elválaszthatatlanul összefügg az európai ügyek alakulásával, mégpedig a békés fejlődéssel — fejeződik be a szovjet kormány nyilatkozata. Véget ért a NATO miniszteri tanácsa A RÉGI NÓTÁT FÚJJÁK... Osló — A NATO miniszteri tanácsáról kiadott közös közlemény szerint a miniszterek egyetértettek abban hogy „fenn kell tartani az atlanti szolidaritást“ és a szövetség katonai erejét, mert „a kelet—nyugati kapcsolatok csak akkor javulhatnak tovább, ha ezen az alapon gondoskodnak a szövetséges országok biztonságáról“. A tanácskozás központjában a kelet—nyugati kapcsolatok kérdése állt. A közlemény a vitát összefoglalva azt mondja, hogy „vannak biztató jelek, de ugyanakkor más jelenségek aggodalomra adnak okot". A NATO tagállamainak ugyan „folytatniok kell a feszültség enyhítésére irányuló törekvéseket“, de „meg kell őrizniük a szövetség összetartását és erejét“. Az európai biztonsági konferenciáról szólva a NATO-tanács- kozás részvevői azt hangoztatták, hogy „meg kell gyorsítani“ a helsinki záróokmány előírásainak teljesítését — azonban a megszokott atlanti logikával első helyen és a legtöbbet az úgynevezett harmadik kosár intézkedéseiről beszélnek, csupán utalva a gazdasági együttműködés fejlesztésének lehetőségére. A fegyveres erők és a fegyverzet közép-európai csökkentéséről folytatott bécsi tárgyalásokról a NATO-tanácskozás meglehetősen egyoldalú képet fest, meg sem említve a szocialista országok idei javaslatait. Hosszú fejezet foglalkozik a közös közleményben Nyugat- Berlinnel. Ebben elismerik ugyan, hogy a két német állam közötti szerződések tovább javították a város forgalmát, de Ismételten amellett kardoskodtak. hogy az NSZK-nak joga van Nyugat-Berlin külföldi képviseletére“ s egyes — meg nem nevezett — országok ezt „korlátozni akarják“. A Földközi-tenger térségéről szólva a közlemény igen óvatosan fogalmaz, azt hangoztatva, hogy „fenn kell tartani a térségben az erők egyensúlyát". 1970. V. 24.
