Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)

1976-05-22 / 121. szám, szombat

A CSKP veteráni A KOMMUNISTA NYUGDÍJASKÉNT IS AKTÍVAN DOLGOZIK A PÁRTSZERVEZET BEM ÉS A TÖMEGSZERVEZETEIKBEN Gágyor Lajos elvtárs, a párt šahyi í ipolysági) városi szerve­zetének veterán tagja képessé­geihez mérten következetesen harcolt a határozatok megvaló­sításáért. Főleg azokat mozgó­sította a pártszervezet által szervezett akciókra, akik rokon­szenveztek a párt politikájával. Jelenleg is szerényen él ott­honában. A városban többnyire csak akkor mutatkozik, ha a városi pártszervezet a CSEMADOK helyi szervezete és a kiskertészkedők helyi szervezete bizottságának, illet­ve választmányának van gyűlé­se. Ilyenkor a többi veteránnal együtt egy-egy mozzanatot idéz­nek fel a győzelmes munkás- mozgalmi megmozdulásokról. Az emlékek egyre ritkábban ke­rülnek elő a feledés homályá­ból, mert lassan elfogynak azok, akik az Ipoly féltő öle­lésében rejtőző kisvároska mun­kásmozgalmának történetét ír­ták, népének jobb életéért küz­döttek. A volt burzsoá köztársaság­ban és a fasiszta Horthy-rend- szerben a pártalapszervezet igen nehéz körülmények között működött, sokszor a kialakult viszonyoknak megfelelően sej­tekre oszlott. Gyakran változ­tak vezető funkcionáriusai is, Gágyor Lajos elvtárs, a párt ve­terán harcosa A veterán kommunista emlé­kezete egy-egy fénykép vagy dokumentum előtt fel-felfrissül. Kapka Lajossal, Köpöncei La­jossal, Bojtos és Dudás elvtárs­sal, a Majorokkal, a lévai Csor­nák elvtárssal tartott kapcso­latot. Sukerek Lajos elvtárstól, a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének hős al­tisztjétől, a sokat üldözött, Csömör Béla elvtárssal, a magyar gimnázium igazgatójával a pártház előtt, ahol 1924ben megalakult a CSKP helyi szervezete. (A szerző felvételei) 1978. V. 22. mert többen jobb megélhetési körülményeket remélve másho­va költöztek. Az emlékek felidézése céljá­ból látogattunk el a pártház­ba, ahol 1924-ben alakult meg a CSKP helyi szervezete. Varga Vilmos alapító tagé volt a ház, aki az 1924—1929-es időszakban a helyi pártszervezet elnöki funkcióját is betöltötte. Csömör Béla elvtárs, a magyar tannyel­vű gimnázium igazgatója, Mol­nár Zoltán igazgatóhelyettes és Köpöncei Lajos veterán párt­harcos érdeme, hogy létrejött egy öt helyiségből álló mú­zeumféle létesítmény, amelyben fényképek és hiteles dokumen­tumok bizonyítják, milyen óriá­si küzdelmet vívtak a környék­beli kommunisták a kizsákmá­nyolok ellen, azért, hogy az el­nyomottak nagyobb darab ke­nyérhez juthassanak, Az egyik heyiségben néprajzi gyűjtés ad ízelítőt a környék lakosainak népviseletéből. A pártház szimbóluma a kisvároska és a közeli falvak népei közös sor­sának, küzdelmeinek. Az ipoly- sági kommunisták mindig együtt küzdöttek az ipolyviski, a szécsénkei, az ipolypalásti és lévai kommunistákkal. Ebben a nagy összefogásban volt az erejük, és közösen többször meghátrálásra kényszerítették a földesurakat és más munkaadó­kat. többször bebörtönzött elvtárstól kapta meg 1930-ban a pártba való belépési nyilatkozatot. Mi­után a taggyűlésen felvették a kommunisták sorába, még ak­tívabban kezdett tevékenyked­ni. Marxista világnézetének ki­alakulását nagyban ‘elősegítet­te haladó szellemű apja, aki­nek gazdag könyvtárában a baloldali folyóiratok mellett megvoltak Marx, Engels és Le­nin művei is. A Magyar Tanács- köztársaság idején mint „olva­sott embert“ a városi direktó­rium tagjává választották. A fiatalember sokat tanult, állan­dóan bújta a könyveket és a pártsajtót, s elméleti tudását állandóan bővítette. Az elméle­ti téziseket a gyakorlatban el­lenőrizte. Köpöncei Lajostól ér- te'tilt arról, hogy Viskújmajo- ron dr. Her ez szenátor, Sa fran­ko Emánuel parlamenti képvi­selő és Lichner Gusztáv titkár vezetésével a cselédek és a földmunkások 1926-ban és 1929-ben győzelmes sztrájkharcot folytattak. A bur­zsoá rendszert szolgáló csend­őrök a jogukat követelők kö­zül Köpöncei fóisefet. és Ballá Istvánt súlyosan megsebesítet­ték. Köpöncei elvtársat, aki ak­koriban Viskújmajoron a helyi pártszervezet elnöke volt, hosz- szabb időre be is börtönözték. A proletár vér hullása még jobban meggyőzte őt a munká­sok igazáról, és annak ellenére, hogy a helyi fakereskedésben, mint hivatalnok elég rendes ha­vi fizetést kapott, minden for­radalmi megmozdulásban részt vett. Megalakította a magánal­kalmazottak szakszervezetének helyi szervezetét. Ennek tagjai anyagilag támogatták az 1935- ös aratósztrájk résztvevőit, és fedezték a vágtornóci nagy bé­ketüntetésre utazó munkások útiköltségét. A kishivatalnok, a szakkép­zett asztalos szorgalmasan ol­vasgatta a Korunkat, az Utat, a Munkást és a Magyar Na­pot. A Horthy-rendszerben a tit­kosrendőrök állandóan figyel­ték tevékenységét. Gállfy fő­szolgabíró utasítására az 5572- es iktatószámú parancs értel­mében rendőri felügyelet alá helyezték. Az 1941-es évben jú­lius 11-én megiepetésszerű ház­kutatást tartottak nála. Elko­bozták Mikrofóna gyártmányú rádióját, az öt világrészről szó­ló atlaszát, jó néhány könyvét, köztük a Vallomás Moszkváról szóló betiltott könyvet. Ennek ellenére tovább küzdött az illegalitásban Amikor Szálasi átvette a hatal­mat, 1944. október 15-én negy­vened magával tiltakozásul vö­rös nyakkendőt kötöttek és fel­szólították a magyar katonákat, hogy dobják el a fegyvert és menjenek haza. A fasiszták megtorlása elől az erdőkbe kel­lett menekülniök. A burzsoá rendszer igazságta­lanságai meggyőződéses kom­munistává nevelte. A nyilasok után meg kellett küzdenie a gárdistákkal. Társadalmi elfog­laltsága mellett munkahelyén is becsületesen dolgozott. A fo­gyasztási szövetkezetek élmun­kásaként vonult nyugdíjba. A sok kitüntetés közül a párt 50. évfordulójára kiadott emlékér­met tartja a legnagyobb becs­ben. Úgy érzi, ez a legnagyobb elismerés azért a munkáért, amelyet a munkásosztály érde­kében fejtett ki. BALLA JÖZSEF Ai „öreg gvárféí" a lunkairiliinfiiitiii 28 ÉV A HAJÖLEM EZEK FORMÁLÁSÁBAN Ham Ernő otthonában sokáig emlékezni fognak az idei má­jusi ünnepségekre. A családfőt ugyanis az a kitüntetés érte, hogy a prágai várban személye­sen vehette át köztársasági el­nökünk kezéből a Munkaérdem­rendet. Immár 28 éve dolgozik hajókovácsként állandóan ugyanazon a munkahelyen, s ez alatt 62 újítási javaslatot nyújtott be, melyek közül negy­venhatot sikerrel alkalmaznak a hajógyár dolgozói. Prágából való visszatérte után munkahelyén kerestem fel Ham Ernő elvtársat. Munkatársai ve­le együtt örülnek a magas ki­tüntetésnek. A Munkaérdem­rend tulajdonosa 1948-ban ke­rült a hajógyárba. Előtte trak­torosként dolgozott az egyik állami gazdaságban. Az „öreg gyárban“ kezdte a munkát, ahol régi, tapasztalt hajókovácsok dolgoztak, mint Németh Károly Broczky István és még sokan mások. Rövid időn belül beil­sze nem jelentette azt, hogy már csak irányította a munkát, továbbra is részt vett a hajóle­mezek formálásában. Újításaira az egész gépiparban felfigyel­tek, s 1956-ban „A kiváló mun­káért“ kitüntetésben részesítet­ték. Az újítások nagyban hozzájá­rultak ahhoz, hogy Ham Ernő munkacsoportja mindig a leg­eredményesebben teljesítette a tervet. Azon sem csodálkozott senki, hogy 1958-ban a hajó­gyárban elsőként a kalapálok kollektívája kapcsolódott be a szocialista munkabrigádok moz­galmába. Ham Ernő 1960-ban tanul­mányúton vett részt az NDK- ban, ahol megismerkedett a le­mezek nagyobb gépekkel törté­nő formálásával. Ceruza és jegyzetfüzet került a dolgos munkáskezekbe, s a tapaszta­latokról rajzokat készített. Ha­zatérte után javaslatait azon­nal meg is valósították. Vele A magas állami kitüntetés alkalmából Anton Hlaváč, az SZLKP Komárnói Járási Bizottságának vezető titkára oklevelet nyújt át Ham Ernőnek. leszkedett a kollektívába. An­nak ellenére, hogy a hajóolda­lak formálása nem tartozott a könnyű munkák közé, nagyon megszerette ezt a mesterséget. A kezdeti évekre így gondol vissza Ham eivtárs: — Közvet­lenül dolgozó népünk februári győzelme után bizony még nem volt olyan tökéletes a hajóépí- tés, mint ma. Kitették elénk a rajzot, s e rajz szerint szab­tuk ki az anyagot. A kiszabott anyagot magunk kalapáltuk ki, és ugyancsak magunk sze­reltük fel a hajóra. Ily módon nagyon sok tapasztalatra tet­tünk szert. Többek között ész­revettük, hogy nagyon sok anyag marad ki. Mivel én gyermekkoromban sem voltam hozzászokva a pazarláshoz, ér­tesítettem erről a művezetőt. Mondtam neki, hogy vegye visz- sza a kimaradt anyagot, mert azt még fel lehet használni. 1953-ban, amikor már a CSKP tagjelöltje voltam, megérke­zett részlegünkre a kis Hicler- gép, ezzel kellett megformál­nunk a lemezeket. Ekkortájt in­dult az újítómozgalom is a gyárban, amelybe én is bekap­csolódtam. Az újítómozgalommal új sza­kasz kezdődött Ham Ernő éle­tében. A lemezek gépi megmun­kálása sok új lehetőséget rej­tett magában, ő pedig igyeke­zett őket feltárni. Számos újí­tási javaslattal lepte meg tár­sait, s a vállalat vezetőségét. A gyárban már mindenütt is­merték a nevét, hiszen 1951- ben is az elsők között kapcso­lódott be a szocialista verseny­mozgalomba. 1954-ben, mint a részleg legjobb dolgozóját, meg­bízták a kalapálok munkacso­portjának a vezetésével. Ez per­A gabona- és a kapásnövé­nyek termesztésén kívül Dél-Szlovákia mezőgazdasági üzemei a zöldségtermesztés­re is nagy gondot fordíta­nak. A Galántai Május 9. Efsz topoľnicai gazdaságában, ahol több mint 40 hektáron termesztenek zöldséget, most ültetik ki a paradicsompa­lántákat. (Felvétel: B. Palkovič — ČSTK] egyidőben egy negyventonnás prés is megérkezett, ami újabb lehetőségekre, újításokra adott alkalmat. Rövid időn belül 50 százalékkal csökkentették a termelési költségeket és a zaj­ártalmat, ugyanakkor magasra szökkent a termékek színvona­la, a minőség. Az új géppel for­mált lemezen egyetlen mélye­dés vagy ütéshely sem találha­tó. Ez pedig nagyon lényeges, mert Ham Ernő kollektívája ké­szíti a hajótestekre a külső le­mezeket. Ham Ernő mindig élvezettel beszél a hajógyártásról: „Az el­ső mintadarabot ráhajtással ké­szítjük. Nagy szaktudást és pon­tosságot igényel ez a munka, amely talán a legnehezebb a hajóépítésben, hiszen sok eset­ben 6—7 mázsás lemezeket kell beilleszteni milliméternyi pon­tossággal. Mi hajóépítők végte­lenül boldogok vagyunk, ha egy hajó elkészül, főleg ha az a hajó első a sorozatból. Mindig az első a legnehezebb. így vol­tunk legutóbb is az OL 400-as személyszállító hajó építésével. Most már könnyebben készít­jük a másodikat és a harmadi­kat. Nálunk ugyanis az a szo­kás, hogy minden egyes lemez­ről „kísérőlevelet“ készítünk. Erre ráírjuk, hogy mi mindent csináltunk vele, amíg elkészült. Ha a szerelésnél valamilyen rendellenesség mutatkozik, ki­sebb vagy nagyobb a lemez, nem illeszkedik be stb., akkor ezt is beírják. A következő ha­jónál ez a hiba már nem for­dulhat elő, mert már előre ki­küszöbölik. Kollektívánk min­den tagja, mielőtt elkezdi va­lamely rész készítését, először áttanulmányozza a kísérőleve­let. Ez a módszer az újítómoz­galom részére is újabb lehető­ségeket biztosít. A kalapálók kollektívája 1961- ben nyerte el a „Szocialista munkabrigád“ címet. Ham Er­nő, a brigád vezetője nemcsak a munkában, hanem a politikai és a szervezeti életben is pél­dát mutatott. Csupán néhány mozzanatot említettünk életé­ből, munkájából, de így is el­mondhatjuk, hogy a Munkaér­demrend az arra érdemes mun­káskezekbe került. KOLOZSI ERNŐ ' V Szerényen, önzetlenül...

Next

/
Thumbnails
Contents