Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)

1976-05-18 / 117. szám, kedd

SOARES MEGERŐSÍTETTE; A szociaisiók kisebbségi komróny létrehozósál tervezik Azevedo indul az elnökválasztáson iSl.EH IA iMV mV mm S0 RBAN FORDON CSAK A NAGYARÁNYÚ GYŐZELEM SEGÍT Bonn — A Portugál Szocia­lista Pártnak egyedül kell kor­mányoznia, mert máskülönben szakadás következik be a párt soraiban — jelentette ki Mario Soares, a PSZP vezetője a Der Spiegel című nyugatnémet lap­nak adott nyilatkozatában. Soa­res megerősítette arra irányuló terveit, hogy pártja kisebbsé­gi kormányt hoz létre a kom­munisták, avagy a jobboldali partnerek nélkül. A PSZP vezetője kijelentette, hogy a szocialista kisebbségi kormány a következő négy év­re halasztaná a szocialista re- förmcélkitűzések megvalósítását és az első években erőfeszíté­seit a gazdaság helyreállítá­sára és fejlesztésére összponto­sítaná. „Nem lesz több államo­sítás és minden garanciát meg­adunk a magánkezdeményezé­sek, csakúgy mint a külföldi és a portugál beruházók számára“. Azzal kapcsolatban, hogy a szocialista Eanes tábornoknak, a szárazföldi erők vezérkari fő­nökének elnökjelöltségét támo­gatják, Soares kijelentette: „A PSZP-nek szüksége van a szo­cialisták és a katonák közti szövetségre a még fiatal de­mokrácia stabilizálása céljából, még akkor is, ha egy szocialis­ta, vagy egy a szocialisták ál­tal támogatott polgári jelölt a Jelenlegi helyzetben talán több­séget szerezne a választáso­kon.“ New York — Jósé Pinheiro de Azevedo tengernagy, portu­gál miniszterelnök a Newsweek című amerikai magazinnak adott nyilatkozatában közölte, hogy indul a június 27-re ki­tűzött portugál elnökválasztá­son. A jövőbeni elnök fő felada­tát a miniszterelnök abban je­lölte meg, hogy közvetítsen a politikai erők és a katonák kö­zött. Azevedo ugyanakkor re­ményét fejezte ki, hogy a por­tugál helyzet stabilizálódásával párhuzamosan a katonák foko­zatosan visszavonulnak a poli­tikától. Azevedo indulási szándékát a következő okokkal magyaráz­ta: „A demokrácia egynél több erős jelölt indulását követeli meg, hogy a szavazóknak való­di és ésszerű választási lehető­ségük legyen“. «»Úgy gondolom — mondotta —, a portugál nép előtt már kellően bebizonyítottam, hogy meg tudom védeni érdekeit“. „Az elnökválasztáson való in­dulásom hozzájárulhat az an­tidemokratikus erők minden­fajta felforgató kísérleteinek megsemmisítéséhez. Az ilyen akciók mindig lehetségesek, hacsak egyetlen jelölt indul“ — mondotta. Még mintegy teljes hónap választ el bennünket az olaszországi parlamenti választásoktól, a választási kampány már napjainkban is teljes lendülettel folyik. Az Olasz Kommunista Párt választási programjában szerepel, hogy valamennyi demokratikus és nemzeti párt összefogásával alakítsanak ki kormánykoalíciót. Felvételünk az OKP római kongresszusi palotában megtartott választási nagy­gyűlésén készült. {Telefoto: ČSTK—AP) NYIKOLAJ POOGORNIJ, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának elnöke jókívánságait fe­jezte ki Elias Szarkisznak a li­banoni elnökké választása al­kalmából. LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellár meghívására hivatalos látoga­tásra Bécsbe érkezett. ROMES CSANDRA, a Béke-Vi- lágtanács főtitkára a TASZSZ tudósítójának adott interjújá­ban kijelentette, hogy az em­beriség fő feladata ma az eny­hülés folyamatának elmélyíté­séért és a leszerelésért folyta­tott harc CARLOS RAFAEL RODRIGUEZ miniszterelnök-helyettes vezeté­sével tegnap kubai küldöttség érkezett Tokióba, hogy tárgyalá­sokat folytasson a japán veze­tőkkel a két ország gazdasági és külkereskedelmi kapcsolatai­nak fejlesztéséről. AZ NSZK-beli Bad Reichen - hallban megkezdődtek Georg Leber nyugatnémet és Yvon Bourges, francia hadügyminisz­ter tárgyalásai. A találkozón el­sősorban stratégiai és katona- politikai kérdésekről esik szó. A SZAKSZERVEZETI VILÁG SZÖVETSÉG küldöttsége, amely május 10-től Cipruson tartózko­dott; elutazott Nicosiából. En­rique Pastorino, az SZVSZ el­nöke az elutazás előtt hangsú­lyozta, hogy a szövetség kül­döttségének látogatása a sok­milliós dolgozó tömegek szoli­daritásának megnyilvánulása volt a ciprusi néppel szemben. BRÜSSZELBEN a belga szak- szervezetek kezdeményezésére háromnapos nemzetközi tanács­kozás kezdődött a palesztin nép helyzetéről, jogairól, a palesz­tin problémáról. MEXIKÓBAN a szövetségi vá­lasztási iroda megtagadta, hogy a kommunista párt képviselő­jét felvegyék a július 4-i vá­lasztás elnökjelöltjei közié. Az indoklás szerint a KP nem mű­ködik legálisan, így nincs joga jelöltet indítani, de mint füg­getlen jelöltet bárkit lajstro­moznak. NAGY-BRITANNIÁBAN rhode- siai ügynökök hálózata műkö­dik, amely brit katonákat tobo­roz a rhodesiai hadseregbe. Washington — Az USA-ban ma Michigan államban rende­zendő előválasztást döntőnek tekintik Gerald Ford elnökje­löltsége szempontjából. Kissinger a lemondást fontolgatja Washington — Henry Kissin­ger, amerikai külügyminiszter az NBC televíziónak adott nyi­latkozatában először jelentette ki nyíltan, hogy most már mindenképpen a távozás gon­dolatával foglalkozik és akkor is le akar mondani, ha Ford el­nököt újraválasztanák.“ A kül­politika irányítását nem aka­rom személyemhez kötni. Ha egy külpolitikát jól terveztek meg, akkor azt sokan végre­hajthatják“ — mondotta „sze­rényen“. Az elnökválasztási kampány főbb külpolitikai témáiról is megkérdezték a véleményét. Kijelentette, hogy „ha kell, megvédelmezziik a Panama-csa- tornát“, de elismerte, hogy egyelőre semmi kilátás az új szerződés tető alá hozására. Az Egyesült Államok számára el­fogadható feltételeket nem részletezte. Kissinger védelmébe vette a legutóbbi afrikai körút során kifejtett amerikai politikát, melynek célja szerinte az, hogy az űjabb háborúkkal szemben „mérsékelt alternatívát“ kínál­jon az afrikai országoknak. Ez­zel kapcsolatban azonban vi­lágosan jelezte, hogy Washing­ton fegyveresen semmiképpen sem óhajt belebonyolódni egy afrikai háborúba. Ami a Közel-Keletet illeti, úgy vélekedett, hogy „a meg­oldás keresését megakasztot­ta a libanoni válság, ami va­lamennyi érdekelt fél erejét lekötötte.“ A francia elnök Washington — Valéry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök tegnap hatnapos hivata­los látogatásra az Egyesült Ál­lamokba érkezett. Washington­ban Ford elnökkel tárgyal és beszédet mond a kongresszus­ban. Útján, amely kapcsolódik az Egyesült Államok megalapí­tása 200. évfordulójához, fel­keres több várost, amelyekhez a két ország közös történelmi hagyományai fűződnek. 1976. V. 18. 3 Kommen tárunk Itália népe június 20—21­■ én az urnákhoz járul, hogy új törvényhozó testületet válasszon. A parlament felosz­latása és a választások kiírá­sa után az országban teljes erő­vel megkezdődött a választási kampány, amely egyre heve­sebb méreteket ölt. A tét nem csekély: az olasz közvélemény egyre inkább vallja, hogy a kommunisták nélkül nem lehet kormányozni Itáliában. A több mint negyven millió választó döntése nemcsak Olaszország jövője szempontjából fontos. A júniusi választások akarva-aka- ratlanul nemzetközi fontossá­got kapnak azáltal, hogy a NATO egyik tagállamában, még­pedig kulcsfontosságú országá­ban a kommunista párt elérke­zett a hatalom küszöbére. Alig kezdődött meg a válasz­tási hadjárat, a jobboldal má­ris lépéseket tett, hogy a kam­pány kiélezze és a kommunis­ták közelgő „hatalomátvételé­vel“ ijessze el a középrétege­ket a baloldali pártokra való szavazástól. Az II Giornale cí­mű milánói jobboldali lap pél­dául drámai hangvételű cikké­ben azt írta: a júniusi válasz­tások lényegében „népszava- zást“ ielentenek az Olasz Kom- munis'n Párt kormányba lé­pégéről. Az OKP viszont elítélve a vá­lasztási hadjárat légkörét mesterségesen élező törekvése­ket, azt hangoztatja: a kommu­nisták, összhangban eddigi poli­tikájukkal, székes demokratikus összefogáson és egyetértésen alapuló kormány megalakítá­sát tűzi ki célul. Csakis ezen az úton látják leküzdhe­tőnek a rendkívül súlyos olasz társadalmi és politikai válsá­got. Pajetta, a párt egyik veze­tője a választásokkal kapcso­latos nyilatkozatában kijelen­tette: az OKP arra számít, hogy azon a baloldal előbbre jut majd, a kereszténydemokrata párt pedig a realitásoknak megfelelőbb helyre szorul. Han­Nyilvánvaló, hogy e szerve­zet megalakítása nem más, mint az Egyesült Államok újabb beavatkozási kísérlete olyan időszakban, amikor az ország idő előtti parlamenti választá­sokra készül. Az amerikai szö­vetség már hozzákezdett a fel­forgató tevékenységének elő­készítéséhez. Olasz származású goztatta: nem ért egyet azok­kal, akik a választások után a kereszténydemokrata párt „te­metését“ várják, az OKP min­denesetre nem erre készül. Ugyanakkor Washingtonban hivatalosan bejelentették: „Pol­gári szövetség a Földközi-ten­ger térségének szabadságáért“ elnevezéssel szervezetet hoztak létre, amely feladatának tekin­ti, hogy meggyőzze az olasz vá­lasztókat: a közelgő parlamen­ti választásokon ne szavazza­nak a kommunista párt jelölt­jeire. A szövetség élén jobbol­dali politikus, John Connally, az elnök mellett működő kül­földi hírszerzési tanácsadó egyik tagja áll. Connally e szö­vetséget „társadalmi szervezet­ként“ próbálta feltüntetni, de teljesen nyilvánvaló, hogy a más országok belügyeibe való beavatkozással foglalkozó fel­forgató szervről van szó. A szövetség közvetlen kapcsolat­ban van a CIA-val és más fel­derítő szervekkel, valamint a Pentagonnal is: vezetőségében helyet kapott a NATO európai egyesített haderejének volt fő- parancsnoka A. Goodpaster is. amerikaiakat toboroz, fel kí­vánja használni az Olaszország­ba utazó amerikai sportolókat, művészeket és politikai sze­mélyiségeket is. De nemcsak amerikai, hanem egyházi beavatkozásoknak is tanúi vagyunk az olasz válasz­tásokkal kapcsolatban. Az olasz katolikus püspöki kar elnöksé­gének legutóbbi állásfoglalása — burkolt formában, de félre­érthetetlenül — ismét a ke­reszténydemokrata párt támo­gatására szólítja fel a hívőket és az egyházi hierarchiát. Fel­hívása arra inti őket „semmi­képpen ne támogassanak olyan politikai erőket, amelyek szemben állnak a keresztény hitvallással és fenyegetést je­lentenek az egyházra “ Emlé­keztet a múlt év december 13-i, durván kommunistaellenes és a marxizmust elítélő püspökkari nyilatkozatra is. Kétségtetlen beavatkozást je­lent az olasz állam politikai ügyeibe ez a nyilatkozat, mivel arra figyelmezteti a hívőket „ne szórják szét“ szavazataikat a különböző pártok között, s így a kereszténydemokraták tá­mogatására igyekszik mozgósí­tani. A püspökök megnyilatko zását minden valószínűség sze rint az váltotta ki, hogy az OKP választási listáin számos katolikus közéleti személyiség is helyet kapott. Valamint az, hogy egyes katolikus szerve zetek, például a „Katolikusok a szocializmusért“ csoport, kiáb­rándultak a kereszténydemokra­ta pártból, amely „képtelen megújulásra és a korrupciók melegágya“, s ezért elfordultak tőle. Rómában közben ismeretessé vált, hogy a június 20-i válasz­tásokon a szélsőbaloldali Pro­letáregység Párt közös listát állít más, parlamenten kívüli szélsőséges szervezetekkel. Az Unita, az OKP lapja a döniés következettenségeit bírálva megállapítja- annak célja az, hogy megossza a baloldalt. Az Olasz Kommunista Párt növekvő politikai befolyása és a tavalyi frontáttörés ellenére sem helyeselte az idő előtti vá­lasztások kiírását, ehelyett a törvényhozó intézmények nor malis működését sürgette az égető társadalmi és gazdasági problémák megoldására. A párt, miután a kereszténydemokra­ták elutasító és merev állás­pontja meghiúsított minden kompromisszumos kísérletet, most minden erejét latba vet­ve küzd a választási harcban és a választókat igyekszik meg­győzni arról: Olaszország ége­tő problémáira csak akkor le­het megoldást találni, ha az ország népe tömegesebben, mint tavaly júniusban, a kom­munistákra szavaz. PROTICS JOLÁN Ford a legutóbbi hat elővá­lasztás közül ötöt elvesztett Ronald Reagannel, a köztársa­ságpárti szélsőjobboldal elnök­jelöltjével szemben. Amennyi­ben veszít saját államában, Mi- cliiganban, ahol negyedszáza­don át kongresszusi képviselő­vé választották, valószínűtlen, hogy pártja jelöli az Egyesült Államok elnökének. Fordnak nagyarányú győze­lemre van szüksége, ha csak kis többséget szerez Reagannel szemben, vetélkedésük a párt augusztusi elnökjelölő kong­resszusáig folytatódik, meg­osztja a pártot és tovább csök­kenti a jelölt győzelmi esélyeit a novemberi elnökválasztáson — bárki legyen is végül az. A demokratáknál egyébként Michigan és (ugyancsak ma) Maryland állam előválasztása szintén jelentős. James Carter új vetélytársai: Brown, kalifor­niai kormányzó és Church sze­nátor sikerre számít. Ha vára­kozásaik teljesednek, csökken­nek Carter esélyei az elnökje­löltség megszerzésére, mert a megoszló erőviszonyok alapján a demokraták kompromisszu­mos jelöltet állíthatnak. Összeesküvés Tévedtek a politikai jCsok, akik már a tavasz első hónap­jaira jósolták a japán belpoli­tikai válságot. Nem sokkal, mindössze egy hónappal szá­mították el magukat. Amire márciusban, vagy legkésőbb áp­rilisban számítottak, májusra bekövetkezett: Miki Takeo mi­niszterelnök ellen valóságos zendülés körvonalai bontakoz­nak ki a Liberális Demokrata Párton belül. A kormányfő ugyanis nem hajlandó lemondani arról az el­határozásáról, hogy következe­tes szigorral megállapítsa: kik és milyen mértékben részesül­tek a Lockhed-pénzekből, vagyis kiket érint a megveszte­getési ügy Japánban. A botrány magas állású konzervatív poli­tikusok körében szinte pánik- hangulatot keltett, annál is in♦ kább, mert köztudottan az ö kökükben kell keresni a meg­vesztegetetteket. Legjobb védekezés a táma­dás. A mondás úgy látszik Ja­pánban is közismert. A konzer­vatív liberális párti körök — megelőzve a miniszterelnök vizsgálódásainak végeredmé­nyét — ellentámadásba lendül­tek. A japán sajtóban egymás­után szellőztetik a különböző részleteket, amelyek világosan bizonyítják, hogy a másfél éve hatalomra került Miki Takeo ellen Tokió teaházaiban valósá­gos összeesküvést szőttek. A kormányfőt két oldalról is támadják. Saját pártjában min­denekelőtt azért, mert egyrészt tartanak a Lockhed-ügy fejle­ményeitől, másrészt nem bíz­nak benne, hogy irányításával az összes esedékes parlamenti választásokon a Liberális De­mokrata Párt győzelmet arat. Miki Takeo másik ellenzéke a haladó japán közvélemény­ben szerveződik. Ojabban, főleg azért, mert Tokió túlontúl elkö­telezi magát Washington mel­lett, szorgalmazza az Egyesült Államokkal való katonai együtt­működést és a japán alkotmány betűjével és szellemével ellen­tétben növeli az „önvédelmi erők“, vagyis a hadsereg lét­számát és hadi potenciálját. Erről tanúskodik egyébként a Japán Nemzetvédelmi Hivatal új „Fehér Könyve", amely a szervezet vezetőinek nézeteit tartalmazza az USA-val való ka­tonai együttműködésről, a ja­pán fegyveres erők jelenlegi helyzetéről és a politikai élet­ben a jövőben betöltendő sze repéről. japánban sokan úgy ítélik meg, hogy a kormányzat vajmi csekély ellenállást tanúsít az­zal a washingtoni törekvéssel szemben, hogy a szigetország katonai erejét fokoznák, távol- keleti szerepét aktivizálják. Kétségtelen, hogy Miki Takeo helyzete a több irányból bekö­vetkezett támadások pergőtüzé­ben meginoghat. Erőpróba Itáliában

Next

/
Thumbnails
Contents