Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)

1976-05-17 / 116. szám, hétfő

17 nyAri olimpia LOS ANGELES — 193? Nehoda (jobbról] az országos válogatott színeiben sorra jó teljesítményt nyújt A MAGABIZTOSJUGOSZLÁVOK... Az UEFA végrehajtó bizottsága Jugoszláviának ítélte oda a labdarúgó Európa-bajnokság 1976. évi négyes döntőjének megrendezés! jogát azzal a feltétellel, hogy az ország válogatottjával jogot szerez az említett négyes-döntő szereplésre. A jugoszláv válogatott házigazdaként 2:0 arányban győzött Wales tizenegye ellen, s a visszavágót május 22-én játsszák. Otthonában a walesi csapat félelmetes ellen­fél. Ezt éppen az Európa-bajnoki csoportmérkő­zések során Magyarország és Ausztria együttese ellen igazolta, s mindkettőt megelőzve jutott földrészünk nyolc legjobb együttese közé ... A Jugoszláv Labdarúgó Szövetség annyira biz­tos a dolgában, hogy már ki is dolgozta a né­gyes döntő részletes műsorát. Ennek értelmében júnjus 16-án Zágrábban lesz a Jugoszlávia—NSZK elődöntő, a jugoszlá- vok ugyanis a madridi döntetlen után biztos­ra veszik Schön legénységének továbbjutását, ami a müncheni stadionban sorra kerülő visz- szavágón várható is ... Másnap Beigrádban lesz (?) a másik elődöntő, amelyben máris biztos szerep vár Hollandiára, hiszen az első mérkőzésen szinte elgázolta a régi vetélytárs belga tizenegyet. A hollandok belgrádi ellenfele a szovjet—csehszlovák pár­viadal továbbjutója lesz. A 3. hely „helyosztójára“ megint folytatódik az ingajárat. Zágrábban játszanak a június 16.-i és 17.-i elődöntő vesztes csapatai az Európa-baj­noki bronzérmekért, míg a döntőt megint egy nappal később Beigrádban játsszák az elődöntők győztesei. A jugoszlávok már annyira felkészültek, hogy a walesi visszavágót követő napon árúba bo- csájtják a zágrábi és belgrádi mérkőzések be­lépőjegyeit ... Lehetőségre vár azonban az NSZK Labdarúgó Szövetsége is. Az említett UEFA döntés ugyanis a rendezés jogát ugyan elsősorban Jugoszláviá­nak ígérte, de amennyiben ezen ország váloga­tottja mégsem tudna továbbjutni a Wales elleni visszavágó után, s ha ugyanakkor az NSZK le­génysége elmarasztalja a spanyolokat, egysze­riben nyugatnémet színtérrel kerülhetne sor az EB négyes döntőjére. Ha nyugatnémet rendezésre kerülne sor, egye­lőre csak annyi bizonyos, hogy a döntőt a mün­cheni stadionban játszanék ... Mi tagadás benne, a legelőnyösebb helyzetben Hollandia van, amelynek továbbjutása teljesen biztosra vehető. Kétségtelenül nagy az NSZK helyzeti előnye is, hiszen Madridban l:l-et el­érni valódi fegyvertény, s odahaza még Gerd Müller nélkül is győznie kellene az Európa-baj­noki cím védőjének. Mind a csehszlovák, mind a jugoszláv csapat egyaránt 2:0-ás előnnyel utazik a visszavágóra, de csak akkor dől el, vajon elég lesz-e az előny, s ha igen, melyiküknek, vagy pedig akár egyik, akár másik, vagy esetleg mindkét esetben sorra kell kerülnie egy harmadik találkozónak is, méghozzá semleges színtéren. Az eddigi Európa-bajnoki rangú négyes dön­tők házigazdái közül Franciaország a negyedik, Spanyolország és Olaszország az első, Belgium a harmadik helyen végzett... A nagy játékerejű csapatoknál tehát végtele­nül sokat jelenthet a házigazda-előny... (za) A kerékpáros Dékeverseny útszakaszainak győzteséi ekkora ér­deklődés veszi körül a rádió- és tv-riporterek részéről is... (Szozda, a lengyelek 5-ös számot viselő versenyzője.) Machálek és az MTK VM 1976 V. 17. Ünnepi külsőségek mellett dr. Mikolásek Sándor Komá­rom Városi Tanácsának titkára nyitotta meg a Komárom—Ko­márno közötti nemzetközi fu­tóversenyt, amelyet a két szom­szédos ország, Csehszlovákia és Magyarország felszabadulá­sának 31. évfordulója alkalmá­ból rendeztek. Szép számú né­zősereg előtt 75 felnőtt ver­senyző vágott neki a 7700 mé­teres távnak. A mezőny a Ko­máromi AC pályájáról indult, s a rajt után nyolc főből álló élboly alakult ki, amely 1000 méteren keresztül együtt ha­ladt. Azután Turev és Máté ro­mán versenyzők álltak az élre, de a táv közepén Mohácsi Pé­ter befogta őket és átvette a vezetést. Őt csak a skalicai Machálek tudta követni. Mohá esi a táv befejező szakaszán elfáradt, Machálek megelőzte és jó hajrával, mintegy 500-mé­teres előnnyel érkezett a ko­márnói célba. Az ifjúságiaknál közel 100 csehszlovák és magyar ver­senyző indult. Az első hét he­lyet magyar versenyzők sze­rezték meg. A verseny végén az első 30 felnőtt és a legobb 10 ifjúsági versenyző, valamint a három legjobb csapat tiszteletdíjat ka­pott. A felnőtteknél 1. Machálek (ZVL Skalica), 2. Mohácsi, 3 Gyovai (MTK VM), 4. Eichen- baum (Baník Prievidza). Csapatban 1. MTK VM, 2. FTC. 3. Hatvani Kinizsi. Az ifjúságiaknál, ahol 2800 méter volt a táv, 1. Sári, (Du­naújvárosi KSE), 2. Vörös (GANZ MÄVAG), 3. Fekete (Ceglédi VSE). A legjobb cseh­szlovák versenyző Katona, az Inter Bratislava futója volt, aki a 8. helyet szerezte meg. BANGHA DEZSŐ A BRAZILOK FOGADKOZNAK Osvaldo Brando, a brazil labdarúgó-válogatott szakveze­tője az O Globo című lapnak adott nyilatkozatában kiemelte, hogy szeretné megváltoztatni a brazil válogatott stílusát, az együttesnek sokkal nagyobb sebességre kell kapcsolnia. — Négycsatáros támadójá­tékra állunk rá — mondotta Brando — de Artúr Antunes Coimbra és Roberto Rivelino mellé még keresni kell a má­sik két jó csatárt. A négycsa­táros támadó-játékkal, a gyors helyzetváltoztatásokkal minden védelmet szétzilálhatunk. Az európaiak az elmúlt években technikai fölényünk ellenére kellemetlen perceket okoztak nekünk. Ennek vége. Az új stí­lusú brazil labdarúgó-válogatott visszavág ellenfeleinek. Angela Voigt, az NDK kitűnő női atlétája 692 centiméteres teljesítményével új női távol ugró világcsúcsot állított föl. Képünk rekordugrása közben mutatja be. Kilenc évig készültek az ameri­kai rendezők a jubiláns, X. olim­piára, s ez meglátszott a játékok lebonyolításán és az eredménye­ken is. A Los Angeles i olimpia úgy került be a sporttörténelem­be, mint a „világrekordok olim­piája“. Az atlétikai versenyek so­rán például 19(!) világcsúcs szii letett, s a mérhető sportágak csaknem mindegyikében olimpiai rekordok jelezték a színvonalat. A 115 ezer nézőt befogadó Coli­seum stadion lehetővé tette, hogy a játékokat rekordközönség, 1,5 millió néző tekinthesse meg . . . Nagyszerűen szolgálta az olim­piai eszmét, hogy a férfi részve­vőknek külön falut építettek (na­pi két dollárt fizettek, tehát egy­ötödét a mai „lakbérnek“) — a nőket egy kiilün nagy szállóban helyezték el —, ahol a különböző nemzetiségű sportolók nap nap után találkozva valóban összeba­rátkoztak. A játékok további po­zitívuma a Kaliforniára jellemző, egyetlen felhőcske nélküli napfé­nyes időjárás volt. Felhők azonban mégiscsak akad­tak. A kapitalizmus nagy gazda­sági válsága ekkor érte el tető­fokát, s így mindössze 38 ország 1408 sportolója állt rajthoz. Mert népes európai küldöttségeket in dítani az USA-ban — nagyon drá­ga „kirándulás“ lett volna . . . SKOBLA A LEGERŐSEBB Csehszlovákiát is csak 7 spor­toló képviselte az olimpián. A kis létszámú küldöttség számára gyűj­téseket rendeztek, hogy fedezni tudják az utazással járó költsé­geket. Nagyon nehezen kerültek elő a koronák és az olimpiai bi­zottság tagjainak szinte koldul­niuk kellett a különböző intézmé­nyeknél. A hét sportoló annál nagyobb sikerrel szerepelt: egy arany-, két ezüst- és egy bronzér­met szereztek. Jaroslav Skobla (a 60-as évek kiváló síi lylökojének, Jirí Skoblá- nak az édesapja) éppen itt bizo­nyult a világ legerősebb emberé­nek, miután a nehézsúlyú súlyeme­lésben legyőzte a korábbi olimpiai bajnokot, a német Strasserber- gert, és 380 kg-os eredménnyel aranyérmet nyert. Pedig majdnem elaludta a ver­senyt, csak röviddel előtte ébredt fel! Skobla bátran kockáztatva versenyzett és amikor utolsó gya­korlatához készült így biztatta magát: „Kubasku (ez volt a ked­venc szava járása) ezt fel kell emelned“. És fel is emelte ... Ugyanebben a számban PseniC- ka második lett, akárcsak a bir­kózó Urban. Douda súlylökésben szerzett bronzérmet. A magyar kormány sem támo­gatta az olimpiai kiküldetés ügyét, ezért a MOB az amerikai magyarokhoz fordult anyagi se­gítségért. Az úszók és a vízilab­dázók pedig tengerentúli portyát szerveztek költségeik előteremté­sére. Heteken át járták az ameri­kai városokat, s szinte naponta versenyeztek. Agyonhajszoltan, ki- fáradtan érkeztek Los Angelesbe, és ez is közrejátszott abban, hogy például a magyarok egyik re­ménysége, az Európa-bajnok és csúcstartó Bárány István úszó már a középdöntőben kiesett. Magyarország 47 sportolója azon­ban a nehéz körülmények ellené­re is a hagyományokhoz méltóan szerepelt. Hat aranyérmükkel (kardcsapat, Kabos — kard egyé­ni, Pelle — talajgyakorlat és ló­lengés, Énekes István — ökölví­vás, vízilabda) a nemzetek nem hivatalos pontversenyében a hato­dik helyen végeztek! Ez volt a magyarok addigi legsikeresebb szereplése. Persze aztán jött Ber­lin, London és a csúcs — Helsin­ki. „KACŠAZAS“ — A CÉL ELŐTT Los Angelesben csakugyan a vi­lág legjobb sportolói találkoztak. A várakozásnak megfelelően az amerikaiak domináltak, 42 arany­érmet szereztek. Második helyen — nagy meglepetésre — Olaszor­szág versenyzői végeztek (12 aranyérem), harmadikok a fran­ciák lettek. A 19 világcsúcson kí­vül 40 olimpiai rekord született, elsősorban a hazaiak jóvoltából, akiknek egyharmada néger spor­toló volt. Az amszterdami sikertelenségek után ugyanis az USA sportvezetői egyre gyakrabban hívták meg a válogatottba a tehetséges néger futókat. A legkiválóbb közülük, a mindössze 165 cm magas, egy ki­csit kövérkés, szemüveges Tolan 10,3-mal nyerte a 100 m-et, és ő lett az első néger olimpiai baj­nok! Aztán győzött a 200 m-es síkfutásban is, s 21,2 mp-es ide­jével az 1904 óta fennálló olim­piai csúcsot (21,6), javította meg. Távolról sem volt azonban csak „napfényes olimpia“ a Los Ange- les-i olimpia. A politikai és gaz­dasági ellentétek a részvevők kö­zött is felszínre kerültek. Az ün­nepélyes megnyitón a kanadaiak nem voltak hajlandók meghajtani zászlajukat az amerikai előtt, a lengyel evezősök tiltakozásuk je­léül Ülve maradtak a német him­nusz játszásakor és a Brazília— Németország vízilabda mérkőzésen a szenvedélyes brazilok nagy ve­rekedésbe kezdtek vereségük után, s csak hajszálon múlott, hogy nem folytották vízbe a já­tékvezetőt. Drámai küzdelmet hozott az 5000 m-es síkfutás. Végig a finn Lehtinen vezetett, de árnyékként követte őt az amerikai Hill. Ami­kor Hill a cél előtt nagy hajrá­ba kezdett és megakarta előzni a finnt, az nem akarta maga elé engedni, állandóan előtte „kacsá­zott“. Ez nagyon feldühítette a 100 ezer nézőt, akik csak a hang­szóró többszöri figyelmeztetése után („Ne feledjék, a finnek a mi vendégeink . . .“) csillapodtak le. Valószínűleg a „vendégszerete­tet“ tartotta szem előtt a ver­senybíróság is: jóindulatán mú­lott, hogy diszkvalifikálták a finn futót. Lehtinen hazaérte után sportszerűen visszaküldte az aranyérem felét amerikai „kollé­gájának“. „KUSI“, AZ ÜJ NURMI Nurmi eltiltása után a sportvi­lág arra a kérdésre kereste a vá­laszt, ki lesz a finn „csodafutó“ utódja. Los Angelesben a 10 000 m-es versenytől várták a választ. Két finn, Iso-Hollo és Värtinen, valamint a lengyel Kusocinski ví­vott nagy harcot az elsőségért. A célegyenesig együtt haladt a há­rom futó, de ott Kusocinski óriá­si hajrába kezdett és 10 méterrel megelőzte ellenfeleit. 40 év után nem finn futó nyerte ezt a ver­senyszámot az olimpián! . . . Mindenki az új Nurmit látta a 25 esztendős „Kusi“ személyében Az is lehetett volna, de balsze­rencsés versenyző volt. Állandóan térdfájdalmakkal bajlódott, nem is vehetett részt a többi futószám­ban. Három héttel később azon­ban Chicagóban ismét rajthoz áll­hatott az olimpiai győztesek nagy nemzetközi találkozóján. Az egyetlen hosszútávú verseny, az 5000 m-es volt hivatva eldönteni: ki is a világ legjobb távfutója. És „Kusi“ ritkán látható taktikai harc után, pokoli hajrával min­denkit megelőzött. Kusocinski kiváló futballista is volt, ezért csak 20 éves korától atletizált rendszeresen. Amit fia­tal korában elmulasztott, azt akarta rövid időn belül behozni. Túlbecsülte erejét, ezért követke­zett be a térdsérülése. Egy napon például két hosszútávú verseny­számban is rajthoz állt. Amikor a német fasiszták meg­támadták Lengyelországot, Kuso­cinski az elsők között ment a frontra, a megszállás alatt tagja volt az illegális mozgalomnak. Később a nácik elfogták és több lengyel hazafival együtt kivégez­ték. A Los Angeles i olimpia hő­sének tiszteletére Varsóban min­den évben nagy nemzetközi atléti­kai viadalt rendeznek, a „Kuso- cinski-emlékversenyt“., A FÉLELMETES SARGA ÜSZŐK Az uszodában szinte sokkot kap­lak az elkényeztetett amerikai né­zők, mert a japánok beváltották korábbi „fenyogetésüket“. Az egy­kori tanítványok átvették a veze­tő szerepet, híres kemény edzés­módszerük következtében sorozat­ban diadalmaskodtak: a hat férfi szám közül ötben kettős japán győzelem született! Félelmetes tudású sárga úszók, köztük a 15 éves Kitamura (1500 m: 19:12,4) és hasonló korú Miya­zaki (100 m gyors: 56,2) nevét is­merte meg a világ. (Az utóbbi versenyszámról jut eszünkbe: a 100 m-es gyorsúszás az egyetlen szám, amelyben olimpiáról olim­piára jobb időket értek el a győz­tesek. A fejlődés egyenes útja ve­zet Hajós Alfréd athéni >{1896) 1:22,2 perces idejétől a müncheni győztes Mark Spitz 51,22 es ered­ményéig.) A női úszószáinokban viszont a nagyszerű Madisonnal az élen (100 m gyors: 1:06,8 400 m gyors: 5:28,2) hatalmas fölényben voltak a vendéglátók. Akárcsak női atlétikában. Mind­össze az USA-ban élő lengyel Wa- lasiewicz (100 m: 11,9) „kevere­dett“ az öt amerikai győztes közé, akik közül kiemelkedett a 18 esztendős Didrikson. Megnyerte a 80 m-es gátfutást (11,7 mp), a gerelyhajítást (43,68) és második lett a magasugrásban (165). Da csak azért második, mert a 167-es magasságot „szabálytalan“, „nem nőies“ stílusban ugrottá át! Mind. három teljesítménye világcsúcsot jelentett. Los Angelesben látszólag még „béke-olimpia“ volt, de a világ­szerte jelentkező nagy gazdasági válság már alapjában megrendítet­te a tőkés országokat és a 30 as évektől kezdve egyre erősebben tört előre a fasizmus, amely egy évtized múlva — milliókkal együtt — az olimpiai győztesek közül is, sok áldozatot követelt. De hátra volt még a „cirkuszok cirkusza“, az olipmiai gondolat teljes megcsúfolása, a berlini olimpia. TOMI VINCE

Next

/
Thumbnails
Contents