Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-12 / 87. szám, hétfő

Az elmúlt években hazánk keleti része is sokat fejlő­dött. A gazdasági eredmé­nyekkel párhuzamosan kul­turális téren is jelentős elő­rehaladás tanúi lehettünk. Erről beszélgettünk Ján Čer- veňákkal, a Trebišovi Jnb kulturális osztályának veze­tőjével. Kelet-Szlovákia kulturális fejlődése 9 Milyen feladatokat rótt ügyosztályukra a CSKP XIV. kongresszusa és ho­gyan birkóztak meg a te­endőkkel? — A XIV pártkongresszus határozatából számos feladat hárult a mi osztályunkra is, de munkánkat elsősorban a párt vezető szerepének elmé lyítésére. dolgozóink, különö­sen az ifjúság szocialista ne­velésére összpontosítottuk. A kongresszusi határozat alap­ján részletes évi terveket ké­szítettünk, és azok szerint va­lósítottuk meg a fő kulturális feladatokat. E tervek teljesí­tését évenként kétszer meg­tárgyalta és értékelte a járá­si pártbizottság elnöksége, és a jnb tanácsa. # Beszéljen kérem a konkrét munkáról. Népnevelői munkánkban nagy segítségünkre voltak a forradalmi hagyományok meg­őrzésére létesített emlékszo­bák, munkásmozgalmi közpon­tok és krónikák. A járásban 67 hagyományápoló szoba és 38 kisebb központ van. A ha­ladó forradalmi hagyományok őrzésére való nevelés mellett nagy figyelmet szenteltünk a lakosság honvédelmi neveié sének is. E célból az ötéves időszak alatt 231 előadást tar­tottunk, több mint 17 000 hall­gató részvételével. Sikeresek voltak az SZNF és hazánk fel­szabadulásának 30. évforduló­ja alkalmából rendezett be­szélgetések, találkozók is. E beszélgetések főként arra pró­báltak rávilágítani, milyen je­lentőségük van a hagyomá­nyoknak és évfordulóknak szocialista jelenünk számára. A szocialista haznfiságra és proletár nemzetköziségre való nevelést elősegítendő, barát-- sági esteket rendeztünk. Eze­ken az esteken a Vörös Had­sereg és az I. csehszlovák had­test veteránjai idézték fel a 30 évvel ezelőtti eseményeket és mondták el megrázó élmé­nyeiket. # A népi akadémiák milyen szerepet kaptak a kulturá­lis-nevelő munkában? — Ezt a nevelési formát is igyekeztünk kiaknázni. Első­sorban politikai-nevelő célú népi akadémiákat szervez­tünk. Ezeket mintegy 430-an látogatták rendszeresen. Azon­kívül 70 előadásciklust is szerveztünk, melyek a lakos­ság világnézeti nevelését szol­gálták. E témakörben mintegy 670 előadást tartottak lekto­raink. Itt megemlíteném, hogy viszonylag eredményes volt a szocialista életstílus kialakí­tására, a családi nevelésre, és az alkoholizmus elleni harcra irányuló tevékenységünk is. E témakörökben mindenek­előtt az ifjúságra próbáltunk hatni. 9 A szocialista életmódra ne­veléssel szorosan összefügg a szociális felvilágosítás problematikája is. E téren milyen a helyzet a járás­ban? — Sajnos még vannak, akik helytelenül értelmezik a szo­cializmus nyújtotta lehetősé­geket és társadalmi pozíció­jukat személyi vagyongyűjtés1- re, jogtalan haszonszerzésre használják fel. Az elmúlt idő­szakban ez irányban is szá­mottevő népművelő munkát végeztünk. Elsősorban a szo­cialista társadalmi tulajdon lényegének magyarázatáról, a szocialista törvényesség meg­sértése elleni harcról volt szó. De foglalkoztunk a szocialista tulaidon kisebb-nagyobb mér­tékű megkárosításának kérdé­sével is. E témának nagy visszhangja volt. Ügy érzem, hasznos munkát végeztünk e téren. Itt ki kell emelnem a járásbíróság, az ügyészség és a közbiztonsági szervek haté­kony segítségét. 9 Hogyan dolgoztak a kultu­rális és művészeti szakkö­rök? — E téren elsősorban az eszmei-művészi értékeket tar­tottuk szem előtt. A XIV. kongresszus óta gyarapodott az öntevékeny együttesek és szakkörök száma. Például ta­nítói kórus létesült, továbbá művészeti együttes a terebesi Fruconában és a királyhelme- ci Városi Népművelési Köz­pontban. (Kiadtunk számos műsorfüzetet, bibliográfiai át­tekintést a megjelentetett kul­turális anyagokról, kiadvá­nyokról. O A XIV. pártkongresszus ha­tározata többek között elő­irányozza a kulturális ká­derek szakfelkészültségé­nek, munkájuk minőségi színvonalának emelését. Milyen változás állt be e téren járásukban? — A múlt kongresszus óta jelentékenyen javult a helyzet a kádermunka terén. A kultu­rális és népművelési munka- szakaszt megerősítettük négy főiskolai képesítéssel rendel­kező dolgozóval, hárman le­velező tagozaton tanulnak kü­lönféle karokon, ketten pedig szakiskolába járnak. A kultúr- munkásaink zöme a politikai oktatás keretében gyarapítja a munkájához szükséges tu­dását, többen a Marxista — Le­ninista Esti Egyetemet láto­gatják. A tanuláshoz vala­mennyien megkapják a szük­séges támogatást. # A CSKP XIV. kongresszusa állandó feladatul adta ál­lami szerveinknek a nemze­tiségi kultúrák fejlesztését is. Milyen segítséget nyúj­tottak önök a járásban a magyar nemzetiségi kultú­ra fejlesztéséhez? — A terebesi járás népessé­gének több mint 40 százalékát a magyar nemzetiség alkotja, mely a járás déli-délkeleti ré­szén él és dolgozik. A nem­zetiségi kultúra továbbfejlesz­tésére a felsőbb pártszervek határozata alapján fejlesztési programot dolgoztunk ki. E program keretében politikai­szervezési intézkedéseket fo­ganatosítunk, melyek a ma­gyar nemzetiségű lakosság kultúrájának szüntelen fejlesz­tését is érintik. ® Kérem, beszéljen a nemze­tiségi kultúra fejlesztésé­nek szervezési módjáról. — Az említett előadásokat a helyi nemzeti bizottságok népművelési részlegei és in­tézményei szervezték, szoros együttműködésben a CSEMA- DOK helyi szervezeteve). Meg­valósításukban nagy segítsé­get nyújtottak a Szlovák Szo­cialista Akadémia lektorai, a CSEMADOK járősi bizottságá­nak és központi bizottságának szakelőadói. Ezenkívül a magyarlakta te­rületeken is rendeztünk talál­kozókat. beszélgetéseket vete­rán kommunistákkal és a har­minc évvel ezelőtti felszaba­dító harcok résztvevőivel. A járásnak azokon a ré­szein, ahol a magyarság zö­me él, évenként rendszeresen dal- és táncünnepélyt, vala­mint békeünnepségeket rende­zünk (az előbbit Kaposkele- csényben, az utóbbit Bodrog- szerdahelyen). Nagy népsze­rűségnek örvendenek az elég gyakori író—olvasó találkozók is. Q Mit vár a kulturális ügy­osztály a CSKP küszöbön álló XV. kongresszusától? — A terebesi járás kultúr­munkásai és népművelői pár­tunk XV. kongresszusától el­sősorban azt várják, hogy lé­nyegesen emelkedni fognak a követelmények az egész tö­megpolitikai és kulturális-ne­velőmunka frontjával szem­ben. Mi megtesszük a szüksé­ges intézkedéseket, hogy tel­jes mértékben képesek le­gyünk megvalósítani a XV. pártkongresszusnak a járá­sunkra vonatkozó határoza­tait. KÖVESDI JÁNOS Az ország bármelyik sarkába, részébe jut el az ember, örömmel látja, hogy egyre másra valósulnak meg azok a tervek, amelyek egykor talán még álomnak is túl merészek voltak. Aligha szükséges bizonygatni, milyen döntő változásokat hozott a szocializmus az egyén és a társadalom életében egyaránt, épülésének immár több mint 30 eszten­deje alatt. Mindjárt az első években — a gazdasággal pár­huzamosan — rohamos fejlődésnek indult a kultúra, amely szolgálni kívánt minden réteget, minden be­csületesen dolgozó embert, aki munkájával értelmet ad életének, és értékeket az országnak. Ma már jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy életünk szerves részévé vált a kultúra. Fontos, felmérhetet­lenül jelentős szerepet játszik mindennapjainkban — alakít, nevel, gazdagít, segít tájékozódni a múlt­ban és a jelenben, segít különféle kérdések megvá­laszolásában, és nem utolsósorban meghatározza viszonyunkat embertársainkhoz és a társadalomhoz. Társadalmunk fokozatosan megteremtette a lehe­tőségeket. a feltételeket a színvonalas szocialista kultúra kialakításához és közvetítéséhez. Sok falu­ban és városban megfelelő, korszerű körülmények között hivatásos népművelők, pedagógusok és má­sok tevékenykednek a dolgozó nép művelődési igé­nyeinek kielégítésében. És hogy nem is kis ered­ménnyel, tanúsítják a pozitív irányban megváltozott vagy változó emberi magatartások, gondolkodásmó­«I KiUMM dók, szemléletek. Országos viszonylatban naponta százezrek művelődnek, különféle formákban — hangversenytermekben, színházakban, mozikban, üzemi klubokban, művelődési otthonokban, ifjúsági klubokban, vagy éppen otthon. Sok történt annak érdekében, hogy a kultúra mindenki számára nozzáférhetővé váljék. Persze még nem jut hozzá minden ember, vagy objektív okok miatt, vagy azért, mert hiányzik a belülről fakadó őszinte igény a művelődésre, a tanulásra, nemes szórakozásra, művészeti értékek megismeré­sére. Ezért még sokat kell tenni — közös erővel — a kultúra minden szakaszán a szervező és irányító intézményeknek. Annál is inkább, mert nem mind­egy, hogy a megnövekedett szabad időt mivel és hogyan töltik ki az emberek. Az SZKP XXV. kong­resszusának beszámolója nem véletlenül emelte ki, hogy: „Csak üdvözölni lehel, hogy színházaink, iro­dalmi, művészeti folyóirataink mind szélesebb kör­ben vállalnak védnökséget üzemek, kolhozok és az olyan építkezések fölött, mint a BAM és a Kámai Autógyár. Tapasztalt mesterek vezetik az amatőr művészegyütteseket, az irodalmi köröket, a népszín­házakat. Ennek az életteli folyamatnak a során egyrészt a művészet az élet ismeretével gazdagszik, másfelől pedig a dolgozók sokmilliós tömegei kap­csolódnak a kultúra értékeihez.“ Az idézetben em­lített példákhoz hasonlókkal — örömmel tapasztal­juk — nálunk is találkozni szép számban. Olyan időszakban élünk — a jövőben majd még inkább —, amikor művelt gondolkodású, sokolda­lúan képzett emberekre van szükség a munkapa­doknál is, az íróasztaloknál is. Egyéni és társadal­mi érdek a műveltség intenzív gyarapítása. És ter­mészetesen a kultúra minőségének állandó javítása. Hiszen a kultúra többé-kevésbé életünk minőségét, mélységét is meghatározza, amennyiben „fogyasz­tói“ vagyunk. A magas szintű kulturális munkához — ismételjük — 'a feltételek már nagyon sok he­lyütt adva vannak. Szemet gyönyörködtető, a szó szoros értelmében ámulatba ejtő, korszerű műve­lődési otthon épült számos községben. Megnöveke­dett a falu szellemi ereje, tehetséges, szépet és jót tenniakaró fiatalok térnek vissza a falvakba, okle­véllel a zsebükben. A munkásfiatalok nem kis része olyan szintre jutott, hogy képes színvonalas kultu­rális munkát végezni. Ott, ahol aktív, szívvel-lélek- kel cselekvő közösséggé forrottak össze, az ered­mények sem maradnak el. A szocialista kultúra mindenki kultúrája. Asz­talához, amelyre naponta új értékek kerülnek, egy­re többen ülnek — mélyítve gondolat- és érzelem- világot, ismereteket. És ez így van jól. így érhe­tők el magasan kitűzött céljaink. BODNÁR GYULA l Lőrincz Gyula rajza

Next

/
Thumbnails
Contents