Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-01 / 78. szám, csütörtök

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KONGRESSZUSÁNAK VITÁJA (Folytatás az 5. oldalról) elfecsérlik a nők szakképzettségét, mű­veltségét. Például a mezőgazdaságban a főiskolai képesítésű nőknek arány­lag csak kis nesze tölt be a képesíté­sének megfelelő munkabeosztást. Elég­telenül használják ki ugyancsak a kö­zépfokú szakmai mezőgazdasági mű­veltséget szerzett nők szaktudását. Nyíltan ki kell jelentenünk, hogy a nők szakképzettségének kihasználásá­ban valóban jelentős tartalékok rejle­nek népgazdaságunk további fejlesztése számára. Természetesen nem mindenütt és mindig oldható meg egyértelműen ez a probléma, mert ezen a területen számos objektív és szubjektív okok gya­korolnak hatást. Ilyen például az isko­láskor előtti és az iskolánkívüli intéz­mények hiánya, a jogtalan előítéletek a nőkkel szemben, tehetségük és tudá­suk elégtelen értékelése stb. Észre kell vennünk, hogy ilyen módon nagy érté­kek vesznek kárba, amelyeket a nők szakképzettségének és műveltségének megszerzésébe fektettünk. Ezek nem csupán gazdasági, hanem erkölcsi vesz­teségek is. Egyrészt abban nyilvánul­nak meg, hogy a nők elégedetlenek a munkájukkal, másrészt csökken a kez­deményezésük, és végezetül lemonda­nak a további törekvésekről. Vélemé­nyem szerint az ügy hasznára válhat, ha a kongresszus szónoki emelvényéről most hangsúlyozhatom, hogy a nők szakképzettségének kihasználása és részvételük az irányítás valamennyi szakaszán a szocializmus, a szocialis­ta társadalom jellemvonása. Szemlélte­tő példája ennek nem csupán Cseh­szlovákia, hanem elsősorban a Szovjet­unió és a többi szocialista ország. Bár állandóan növekedik azoknak a nők­nek a száma, akik a különböző sza­kaszokon, üzemekben, szövetkezetek­ben és intézményekben irányító mun­kát végeznek, ez természetes, törvény- szerű, szocialista rendszerünk sajátos­sága. Növekszik a tudományos munkát végző nők száma, s egyre nagyobb mértékben vesznek részt a tudomány és a technika legkorszerűbb ágazatai­nak fejlesztésében. A nők szakképzett­sége szorosan összefügg népgazdasá­gunk tudományos-műszaki fejlődésével. A munka jellegéből eredően és az át­alakulások következtében fokozatosan, megszűnik az egyes szakmák közötti különbség, amely szakmát hagyomá­nyosan tisztán férfi és tisztán női szakmákra osztottak. A tudományos mű­szaki haladás megváltoztatja a munka jellegét, a munkák nagy részénél csök­kenti a fizikai megterhelést, s ezzel a nők számára új munkaágazatokat biz­tosít. Ez lehetővé teszi, hogy olyan ágazatokban dolgozzanak, mint a gép­ipar, az alektronikai ipar és a vegy­ipar. A nőknek az új munkaágakba va­ló behatolása azonban eléggé tervsze­rűtlen, gyakran nincs összhangban a nők által végzett munka célszerűségé­vel, vagy célszerűtlenségével. Ezért a legrövidebb időn belül ki kell dolgozni az új szakmaterveket, amelyekben visszatükröződnek a tudományos-mű­szaki haladás hatására a munkában, a munkafeltételekben bekövetkezett vál­tozások. Ezek a szakmatervek pozitív hatást gyakorolhatnának a leányok pályaválasztására, főleg a műszaki ta­nulmányok iránti érdeklődésük fokozá­sára Tisztelt eilvtársak, a Központi Bizott­ság jelentése, amelyet Lenárt elvtárs adott elő, értékeli a nőknek főleg Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusa utáni politikai és társa­dalmi elkötelezettségét, amely kong­resszus hangsúlyozta, hogy fokozni kell a nők politikai és társadalmi ak­tivitását. Ez irányban is valóban pozi­tív eredményeket értünk el. Amellett, hogy a nők mint munkásnők, mérnö­kök az anyagi és a szellemi értékek alkotói, fejlett művészeti, kulturális és társadalmi frontunk élvonalbeli, érde­mes tagjai, egyre inkább a társadalmi­politikai élet és társadalmunk irányí­tásának aktív tényezőivé válnak. A sok­rétű társadalmi és politikai tevékeny­ségben szerzett eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a nők itt is teljes mér­tékben beváltak. Beigazolódott, hogy a nők egyre jobban megértették és sze­mélyesen érdekeltek abban, hogy cseh­szlovák szocialista hazánk méltó ál­lampolgárai legyenek, hogy aktív ma­gatartást tanúsítsanak a társadalom fejlődésének problémái ifánt. Ha ehhez még hozzászámítjuk az energiát, a munkakedvet, a lelkesedést, a szívós­ságot, s ugyanakkor a bíráló magatar­tást, láthatjuk, hogy a nőkben ezen a- téren is társadalmunk fejlődésének hasznos, kimeríthetetlen tartalékai rej­lenek. Ügy véljük, hogy eddig a nők­nek a társadalom, a kerület, a járás, a város, a falu, az üzem vagy a szövet­kezet irányításában való részvételét nem mindenütt érvényesítették. A leg­utóbbi választások alkalmával vala­mennyi képviseleti szervben növeke­dett a nők arányszáma s a társadalmi szervezetekben is nagy számban vá­lasztottak meg nőket a választott szer­vek!». A nők ebben a tevékenységük­ben elmélyítették tapasztalataikat. Min­den feltétel megvan tehát ahhoz, hogy növeljék a nők számát az irányítási tisztségekben. Szlovákia Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának Lenárt elvtárs által előadott jelentésében külön hangsú­lyozza e probléma társadalmi és politi­kai fontosságát, kiemeli, hogy a nők Csehszlovákia Kommunista Pártjával való szervezettségének növelése, a ká­dertartalékokba való bevonása, céltu­datos előkészítése az irányítói tisztsé­gekbe a legalacsonyabbaktól a legfel­sőbbekig, Szlovákia Kommunista Párt­jának legfontosabb politikai feladatai közé tartozik. Egész természetes, hogy e politikai feladat teljesítéséhez a Szlovák Nőszövetség egész tevékenysé­gével hozzájárul. A Szlovák Nőszövet­ség tagjainak magas fokú aktivitása a társadalmi tevékenység minden szférá­jában, igazolta a Szlorák Nőszövalség hatása tartalmának és formáinak haté­konyságát. Tekintélyéről tanúskodik az is, hogy szüntelenül növekszik tagsági alapja, amely a legutóbbi pártkong­resszus óta több mint 150 00U taggal növekedett. A több mint 320 000 tagot számláló szervezet asszonyai számára a Szlovák Nőszövetségben végzett mun­ka valóban a politikai nevelés és gya­korlat első iskoláját jelenti. Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy ebben bi­zonyos alapot látunk, amelyre építhe­tünk a nők sokoldalú politikai aktivitá­sának további növelése, a társadalmi ügyek megoldásában való még nagyobb részvétele számára. Míg eddig a gaz­dasági aktivitás és a szakképzettség, a nők társadalmi és politikai elköte­lezettségének problémáiról szóltam, ez semmiképpen sem jelenti anyai hivatá­suk lebecsülését. Ellenkezőleg, társa­dalmunk szigorúan ügyel arra, hogy a nők gazdasági, társadalmi és politikai aktivitásának fejlődése ne legyen el­lentétben a nő alapvető és pótolhatat­lan szerepe, az anyaság teljesítésével, hogy a nő valamennyi szociális funkciói össze legyenek hangolva, hogy a nőt a nagy szocialista mű alkotásában való részvétele az anyaság miatt ne állítsa előnytelen helyzetbe, de másrészről, hogy ez ne akadályozza az anyaság­ban, mert a nők anyák akarnak lenni. Ezt tartották szem előtt Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusán elfogadott határozatai. A szociális-politikai intézkedések egyre javuló rendszere a nő és a csa­lád számára kedvező feltételeket te­remt ahhoz, hogy kiküszöbölődjenek a népesedési tervek kilengései, s hogy hazánkban is stabilizálódjék a két- és háromgyermekes családok rendszere. Ez irányban is pozitív hatásj. gyakorol­tak a XIV. pártkongresszus” határoza­tai, ami társadalmunk dolgozó asszo­nyai életfeltételeinek ötletesebb javítá­sát jelenti. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a problémákat már nem csupán a min­dennapi tapasztalatok és szubjektív fel­tételezések szemszögéből oldják meg, amelyek nem értékelik eléggé, hogy a nők magas fokú foglalkoztatottságával az anyaság és a család számára is egy teljesen új társadalmi helyzet alakult ki, amely új, nem hagyományos meg­oldást követel. E problémával kapcso­latban számos helyzetkutatást végez­tek. A tudománytól elvárjuk, hogy tel­jes elméleti kiindulópontokat dolgoz ki, amelyek e terület fejlődése számá­ra távlati prognózisokat nyújtanak majd. Ez alapot képezne a nő társa­dalmi szerepének a fejlett szocialista társadalomban való tartós összehango­lására, következetes marxista—leninis­ta megoldására. Vonatkozik ez pl. a nők szabad idejének lényegesebb bőví­tésére, a szolgáltatások fejlesztésére és minőségi színvonalának emelésére, a háztartási munkák csökkentésére, az iskoláskor előtti intézmények meny- nyiségi és minőségi fejlesztésére, ugyanakkor a kereskedelem problémái­ra, az áruválasztékra, s főleg a szo­cialista család és a szocialista életmód etikai normáinak megszilárdítására, amint azt a Csehszlovák Szocialista Köztársaság 1976—1980-as évekre szó­ló gazdasági és szociális fejlesztése irányelvének javaslata leszögezte. Engedjék meg, hogy biztosítsam Szlovákia Kommunista Pártjának kong­resszusát, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság asszonyai magas fokú tár­sadalmi öntudattal, szorgalommal, kez­deményezéssel, mint anfák és mint a gyermekek nevelői, akik az ifjú szo­cialista nemzedéket hazánk öntudatos polgáraivá nevelik, továbbra is aktív tényezői lesznek a feladatok teljesíté­sének, amelyeket Szlovákia Kommunis­ta Pártjának kongresszusa jóváhagy, és amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártjának XV. kongresszusa hazánk számára kitűz. Pártunk nagyszerű prog­ramjának megvalósításában továbbra is bevált jelszavunkhoz tartjuk magunkat: „Tehetségedet és szorgalmadat állítsd szocialista társadalmunk további fej­lesztésének szolgálatába“. Jogos büsz­keséggel töltenek el bennünket, az el­ért eredmények, büszkék vagyunk arra, hogy a szocialista nemzetek közössé­gének nagy családjához tartozunk, hogy mi is teljes mértékben élvezzük a szocializmus gyümölcseit, annak a szocializmusnak a gyümölcseit, ame­lyet 58 évvel ezelőtt V. I. Lenin veze­tésével a szovjet kommunisták kezdtek megvalósítani. Igen büszkék vagyunk arra, hogy azok élvonalába tartozunk, akik a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal együtt utat törnek az egész világ népének békéjéhez^boldog- ságához. Engedjék meg, hogy végezetül átnyújtsam Lenárt elvtársnak, az SZLKP KB első titkárának azokat a vállalásokat, amelyeket a Szlovák Nő­szövetség és szervezeteinek tagjai tet­tek Csehszlovákia Kommuista Pártja XV. kongresszusának tiszteletére. Jozef Poláknak, o Szlovák Megújhodás Pártja központi titkárénak felszólalása Az SZLKP kongresszusa értékeli az el­múlt időszak­ban végzett munkát, ugyan­akkor azonban kijelöli a követ­kező években teljesítendő fel­adatokat is, nemcsak a kom­munista párt és a kommunisták, hanem minden­ki, egész szo­cialista társadalmunk számára. A kong­resszus határozatai és dokumentumai rögzítik Szlovákia további dinamikus fejlődésének céljai. Ez azt jelenti, hogy a szlovákiai ökonomika megszi­lárdul, még nagyobb mértékben erősö­dik. Ezek a célok reálisak és elérhe­tők. Bizonyítja ezt az elmúlt öt év eredményeinek mérlege, amely a legsi­keresebb mérlegek egyike Szlovákia és a szocialista Csehszlovákia történeté­ben. Ma elégedetten jelenthetjük ki, hogy az 1968—1969-es válságos évek leküzdése után olyan eredményeket ér­tünk el a CSKP XIV. kongresszusa ha­tározatainak teljesítéséljen, amelyek most lehetővé teszik, hogy a fejlődés további, eddig egyedülálló szakaszába lépjünk. Hangsúlyozni kell, hogy ez a kom­munista párt vezette Nemzeti Front po­litikájának, valamint annak köszönhe­tő, hogy hazánkat szilárd szövetség fű­zi a Szovjetunióhoz. A Szovjetunió bé­kepolitikája, a KGST tagállamai gazda­sági integrációjának.sikerei és hazánk védelmi képességének szilárdulása a Varsói Szerződés keretében — szava­tolják a további eredményeket. Az, hogy a válságos évek leküzdése után felújultak a lenini alapelvek, megerő­sítette kommunista pártunk vezető sze­repét a társadalomban. Egyidejűleg megszilárdította Csehszlovákia nemzet­közi helyzetét is. A szocializmusnak ezeket a vívmá­nyait továbbra is védelmezni és fejlesz­teni fogjuk. E törekvéshez büszkén csatlakozik a Szlovák Megújhodás Párt­ja, amely részt vett az eredmények elérésében. Erről a helyről akarom hangsúlyozni, hogy a Szlovák Megújhodás Pártja ép­pen az 1948. évi dicsőséges februári napokban alakult meg, és hű maradt és marad e napok eszmei hagyatéká­hoz A Szlovák Megújhodás Pártja számos tagja vett részt az antifasiszta ellen állásban és a Szlovák Nemzeti Felke­lésben is. Ebben az időben rakták le a Nemzeti Front alapjait. Ahogyan akkor, úgy ma és a jövőben is önökkel egvütt küzdünk a haladásért, népünk jólété­ért és boldogságáért. A Szlovák Meg­újhodás Pártjának szervei megvilatlák gazdaságunk fejlődésének 1976—19b0. évi irányelvjavaslatát és azt fenntartás nélkül támogatják. Különösen értékel­jük, hogy az irányelv szavatolja a nem­zeti ökonomikák kiegyenlítését, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság egysé­ges ökonomikája további megszilárdítá­sa érdekében. Pártunk ezzel összhangban továbbra is segíteni fog tagjai szocialista öntu­datának megformálásában. Politikai-ne­velő munkánkkal arra törekszünk, hogy állampolgáraink szocialista módon gondolkodjanak és cselekedjenek. Ezért a saját hatáskörünkben elősegítjük az állampolgári elkötelezettség fejlődését és tagjainkat becsületes munkára, a társadalmi tulajdon védelmére és poli­tikai öútudatosságra fogjuk serkenteni. Mindezt azzal a szilárd meggyőződés­sel tesszük, hogy a kommunista párt egyedül hivatott és jogosult arra, hogy e fejlődés élén álljon és a Nemzeti Front, az állam és a társadalom vezető ereje legyen. Ezért az SZLKP kong­resszusának határozatai és dokumentu­mai irányelvet jelentenek a Nemzeti Front többi politikai pártja és társa­dalmi szervezete számára is. Tudjuk,, hogy a kommunista párt és állampol­gáraink igyekezetének eredményei hoz­zájárulnak dolgozó népünk életszínvo­nalának az emelkedéséhez. Miroslav Válek elvtársiak, az SZLKP KB Elnöksége tagjának, az SZSZK kulturálisügyi mímiszteréinek felszólalása Nem szíve­sen térnék visz- sza ahhoz, amit a kultúráról a főbeszámoló­ban hallottunk. A beszámoló elég részletesen értékelte ennek a bonyolult te­rületnek a fej-, lődését, mérleg­re tette pozití­vumait és ne­gatívumait. Ha az értékeléshez valamit még hozzá kell tenni, akkor talán csak annyit, hogy minél józanabbul ítéljük meg az eredményeket, annál felelős­ségteljesebben foglalkozhatunk a fo­gyatékosságokkal. Nem is annyira sze­rénységből tesszük ezt — mindénok- előtl a szükség kényszerít rá bennün­ket. Ha elgondolkodunk rajta, milyen nagy feladatok várnak ránk, megért­jük, nem tehetünk másként. Ám, ha mégis vissza akarnánk pil­lantani a közelmúltba, azt csak azért tennénk, hogy hangsúlyozzuk a lénye­geset, ami érvényes volt tegnap, és az elkövetkezendő évekre is érvényes ma­rad: a tapaszalat megtanított rá, hogy ha szorosabban kapcsolódnak a speci­fikus kulturális szükségletek az össz­társadalmi szükségletekhez, ha köze­lebb áll a kultúra a dolgozók széles rétegeihez, azon csak maga a kultúra nyerhet. A legjobb művek, amelyek az utóbbi években a kultúrában, mindenekelőtt a művészetben születtek, a mában gyö­kereznek, a jelenkor ihlette létrejöt­tüket. Ez sem az egyiknek, sem a má­siknak nem ártott meg. A művészet nem lett sem értéktelenebb, sem ke­vésbé nemes, ellenkezőleg, elveszítet­te sápadtságát, és élelerősebb lett. Eb­ben az irányban kell majd haladnia a művészetnek az elkövetkezendő évek­ben is. A szocialista művész számára nincs más perspektíva, mint a szocia­lista társadalom távlatai. Más területekhez hasonlóan a kultú­ra szférájában is elég sok a kihaszná­latlan tartalék. Elsősorban ezekre kell irányítanunk figyelmünket, és meg kell találnunk a ■ módját, hogyan ak­názzuk ki őket a szocialista kultúra további fejlődése érdekében. Egyik fő feladatunk lesz a jövőben, hogy minél nagyobb számban hozzá­férhetővé tegyük a dolgozók széles tömegei számára kultúránk csúcsérté­keit. Ebből egyértelműen adódik: a lehető legrövidebbre kell szabnunk a kulturális értékek útját alkotóiktól be­fogadóikhoz. Ennek persze az az elő­feltétele, hogy lényegesen megjavítsuk a kultúr irányi tó-tevékenység minőségét, hogy hatékonyabbá és egyszerűbbé te­gyük a kulturális értékek terjesztésé­nek mechanizmusát, magasabb szintre emeljük az e területen dolgozók szak­mai és eszmei felkészültségét. Gyakran panaszkodunk, hogy kevés a képesített szakember a kultúra különböző sza­kaszain. Sajnos, nem nőnek a réten. Nekünk magunknak kell előteremte­nünk őket rendszeres neveléssel, tü­relemmel és átgondoltan, mert e prob­léma megoldásának ez az egyetlen reá­lis útja. A válság időszaka után is azt jósolták, hogy hiábavaló és reményte­len munkába kezdünk. Hogy az ún. elit nélkül nincs és nem is lesz nálunk végképp igazi művészet. A valóság be­bizonyította ennek az ellenkezőjét. Nemcsak új alkotóművészek jelentek meg, hanem új műalkotások is szület­tek. A nemzet alkotó géniusza kimerít­hetetlen, és mindig szül alkotó egyé­niségeket, ha szükség van rájuk, ha létrejönnek annak a feltételei, hogy a nép érdekében gyümölcsöztethessék tehetségüket, hogy a nép számára és a néppel együtt alkothassanak. Ám ke­ményen és könyörtelenül megbünteti azokat, akik hátat fordítottak neki, akik elárulták, és még ma is Janus- arccal próbálnak élni. Ha a jövőbe tekintünk, tudatában kell lennünk, mi mindent tehettünk és tettünk, mi mindent nem tettünk meg (Folytatás a 7. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents