Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-05 / 81. szám, hétfő
A CSKP XV. KONGRESSZUSÁNAK KÜLDÖTTE! ÚTRA KÉSZEN... Három hónap telt el azóta, hogy Ladislav Vince elvtársat, a Tvrdošovcén (Tardoskedden) székelő egyesített szövetkezet pártszervezetének elnökévé választották. E rövid idő alatt rengeteg feladatot kellett elvégeznie: elsősorban is megszervezte a pártcsoportokat, és aktív munkára serkentette a gazdálkodás különböző ágazataiban tevékenykedő kommunistákat. — Ez fontos feltétele volt annak — hangoztatja, hogy minden területen érvényesítsük a párt vezető szerepét és befolyását a több mint hétezer hektáros gazdaságunkban. A pártelnök korábban a ja- tovi kis szövetkezet elnöke volt, tehát jártas a szervezési, irányítói munkában. Köztudomású, hogy előző és mostani funkciójának betöltése folytonos mozgást követel: így aztán nem csoda, ha az íróasztallal, az egy helyben üléssel, az üres szócsépléssel most is hadilábon áll. — Ez mozgalmas, gyakorlati munka, és legtöbbször nem szavakra, hanem tettekre van szükség. Bár igaz, hogy reggelente, ha az irodába tartok, itt is. ott is megállítanak az emberek. Véleményt kérnek közügyekben, sokszor tájékoztatnak valamiről, vagy egyenesen bírálnak valakit, vagy valamit. Magamban „ácsorgó értekezletnek“ nevezem ezeket a futó tanácskozásokat, amelyeket egyébként igen kedvelek. Egyszóval nőtt a szövetkezeti tagok politikai aktivitása. Mi ezért arra törekszünk, hogy tervszerűen, rendszeresen bekapcsolódjanak a szövetkezet fejlesztésébe. További beszélgetésünk során legidőszerűbb belpolitikai eseményünkre, a CSKP XV. kongresszusára tereljük a szót, melynek tanácskozására küldöttnek a kerületi pártkonferencián választották. Mit vár a kongresz- szustól? — Úgy hiszem — folytatta Vince elvtárs — az irányelvek ismeretében egyáltalán nem nehéz arra következtetni, hogy a XV. pártkongresszus újra megerősíti a párt eddigi politikájának fő irányvonalát. Személy szerint én is azt kívánom, hogy ez a magas szintű, az országos politikát egy újabb időszakra meghatározó tanácskozás, amelynek résztvevője lehetek, tovább folytassa a párt bevált jelenlegi politikáját. Szó lesz egész biztosan az egyesített szövetkezetekben végzendő pártmunkáról és a pártszervezet megszilárdításának kérdéseiről is. Meggyőződésem, hogy a kongresszus határozata újabb lendületet ad a szövetkezeti pártszervezetek munkájának. Ezután más témára kapcsol. — A párt politikája nem ismer szélsőségeket, ingadozásokat. A politikai élet klímája egyenletes hőmérsékletű, s ez jó alkalmat teremt az alkotó munkához, ha persze az ember szemléletmódja, munkája, nem merevedik be valamilyen sablonba. Azt hiszem, az új befogadására régen is mindig készen kellett állni. Pár éve azt tapasztalom, hogy az életritmus undkívüli mértékben felgyorsult. Az új hirtelen, mondhatnám előrejelzés, kopogtatás nélkül jelenik meg, s ez az emberektől gyors alkalmazkodást, nemegyszer új munkastílust, módszert és gondolkodást követel. Azt akarom ezzel mondani, hogy a mezőgazdaságban, iparban egyaránt kevés dologgal lehet hosszabb időre berendezkedni. Lényeges elem az alkotó mozgékonyság, a változtatni tudás. Vince eivtárs hosszab fejtegetésbe bocsátkozik, miszerint a gyors felismerési és alkalmazkodási képesség kifejlesztése olyan kötelező erény, amely nélkül kommunista ma már nem dolgozhat eredményesen. Aztán gondolatai újra a XV. kongresszushoz kanyarodnak vissza. Ez érthető is, hiszen csupán néhány nap választ el bennünket a nagy eseménytől, s ez idő alatt csakúgy, mint a többi küldött, gondolatait, jegyzeteit rendezgeti, készülődik küldetése betöltésére. Bizonyos abban, hogy ez a párt- kongresszus — miként az elűző — szintén emberközelségben végzi munkáját, értékeli az eredményeket és megtárgyalja mindazokat a célokat, feladatokat, amelyek valamennyiünk előtt állanak. Sz. A. Élete összeforrt a párttal 1976. IV. 5. Martin Trajba Erdőkkel övezett hegyvidék csendes völgyében fekszik Čierna Lehota község. Nevét már évtizedekkel ezelőtt sokat emlegették, a burzsoá hatalmat kiszolgáló állami szervek jelentéseiben pedig gyakran papírra vetették. Már a huszadik század elején a gazdag múlttal rendelkező gömöri munkásmozgalom egyik igen jelentős gócpontja volt, és többek között azért is nevezetes, mert Čierna Lehota lakossága a fasizmus ellen vívott felszabadító harcok idején is derekasan helyt állt. Itt működött az egyik partizán- csoport vezérkara. Ebben a rozsnyói járásbeli kisközségben általában, akárharcol a CSKP politikájának megvalósításáért...“ Kellemes meleg honol a szobában, miközben a párt veterán harcosával a múltról és a jelenről beszélgetünk. Feladatom tulajdonképpen az lenne, hogy őt magát, mint a CSKP XV. kongresszusának küldöttét bemutassam. De egész élete any- nyira összeforrt a munkásmozgalommal, a pártmunkával, hogy a felidézett események kellően jellemzik elkötelezett munkásságát. A több mint fél évszázaddal ezelőtti gazdasági helyzetre terelődik a szó, amikor Trajba édesapjával együtt munkásként dolgozott a Slavosovcei Papírgyárban. — Saját bőrömön tapasztaltam, milyen volt abban az időben a munkásember élete — emlékezik. — Harcolni kellett a kenyérért, a munkalehetőségért ... A gyárosok, tőkések mit sem törődtek azzal, hogy míg ők dőzsöltek, elherdálták a munkásember verejtékén szerzett pénzt, a munkáscsaládok gyermekei éheztek. Egyedül a kommunista párt állt ki szilárdan a munkások érdekei mellett... Így történt annak idején is, amikor a tőkés urak be akarták szüntetni a munkát a Slavošovcei Papírgyárban, a Gömörhorkai Cellulózgyárban és Kuntapolcai Öntödében... Ennek megakadályozása érdekében szervezte meg 1927-ben a CSKP a pelsőci konferenciát, illetve népgyűlést... Amint ismeretes, a konferencián többen felszólaltak, de az igazat 5a/- ranko és Gottwald elvtárs mondta meg. Gottwald elvtárs szavai — kommunista újságíró volt akkor — ma is a fülemben csengenek: „...Mi kommunisták, semmit seiň ígérünk, de igazat beszélünk ... Az urak le akarják állítani a gyárakat, el 'akarják venni a munkásember kenyerét. A dolgozó ember sohasem egyezhet meg az urakkal, akik csak ígérgetnek, de semmit sem tesznek, becsapják a munkásokat. Ha kenyeret, munkát kér, puskagolyóval válaszolnak ... A munkások, parasztok összefogására van itt szükség, minden községben egységesen szervezkedjetek, csak így lehet harcot vívni és győzni.“ A történelem, az élet bizonyítja, mennyire igazuk volt a kommunista szónokoknak. Trajba elvtárs is aláhúzza ezt a tényt. — Pártunknak akkor is, és azóta is mindig igaza van. Mindig önzetlenül kiállt a munkásosztály érdekeiért, és amit ígért, azt következetesen be is váltotta, megvalósította. így van ez ma is ... Gottwald elvtárssal azután két évvel később találkoztam a CSKP nagy jelentőségű V. kongresszusán ... Milyen meggyőző erővel beszélt, leleplezve Jilek és Holen mesterkedéseit a pártban... Nagy érdeme van abban, hogy pártunk bolsevizálódott, és attól kezdve egyre szilárdabb egységgé formálódik. Később a VIII. pártkongresszustól kezdve, mindegyiken — eddig nyolcon — részt vettem, és nagyon boldog vagyok, hogy pártunk megalakulásának 55. évfordulója évében küldöttként részt vehetek a XV. pártkongresszuson is. Üjabb élményekkel gazdagodva térhetek majd haza és ezekről beszámolhatok fiatal, iskolás barátaimnak, akikhez gyakran s nagyon szívesen eljárok ... Kétségtelen, Trajba Martin elvtárs valóban boldog ember, hiszen immár kilencedszer otl lesz Prágában, amikor pártunk mérlegre teszi az elvégzett munkát. KULIK GELLERT KEZDETTŐL A BÚTORGYÁRBAN „Nagy örömet szereztek vele. mikor megválasztottak a CSKP XV. kongresszusának küldöttévé. Eddig még nem állt módomban részt venni pártunk ilyen kiemelkedő rendezvényén“ — mondotta Nagy Valéria, a bratislavai Nyugat-szlovákiai Bútorgyár 02 számú üzemének dolgozója, egyike azoknak, akik a XV. pártkongresszuson a bratislavai városi pártszervezetet képviselik majd. Nagy elvtársnő ezt becsületes munkája magas fokú értékelésének tartja. A Bratislava közelében levő Tomášov (Fél) községből, munkáscsaládból származik. Az alapiskola elvégzése után 16 éves korában kezdett dolgozni a bratislavai Drevoindustria vállalatban — a mai Nyugat-szlovákiai Bútorgyárban. Mint munkásnő több termelési üzemrészlegben dolgozott. Jelenleg az ecsetkötő részleg 15 tagú kollektívájának vezetője. E kollektíva munkahelye 1964 óta a Szocialista Munka Műhelye elnevezés birtokosa. A CSKP XV. kongressszusának közelgő tanácskozása fokozott aktivitásra serkentette a kollektíva tagjait. csak az idén, később adja át helyét a tél a következő évszaknak, mint másutt. A hótakaróval borított domboldalak fehér színét csak a házak kéményéből gomolygó füst tarkítja. — A forradalmi hnb volt elnökét keressiije, merre lakik? — kérdeztük egy húsz év körüli legénytől. Elárulom, tudatosan tettem fel így a kérdést és nagyon örültem, amikor a kérdésemre adott válasz elhangzott. — TRAJBA Martin bácsi?!... Innen az ötödik udvarban, jobbra — mutatott az egyik családi ház felé. Tehát Ismerik itt a faluban élő emberek múltját is a fiatalok. Régi ismerősként üdvözöltük egymást a házigazdával, aki 76 esztendeje él ebben a hegyvidéki faluban. Először, 'csaknem tíz esztendővel ezelőtt, Í967 januárjában, a gömöri munkásmozgalom igen jelentős eseményének, a pelsőci konferenciának 40. évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepség napján szorítottunk vele kezet Pelsőcön. Az SZLKP Rozsnyói járási Bizottsága által akkor „A CSKP pelsőci konferenciájának 40 éve“ cím alatt kiadott füzetben találkoztam fényképével. Alatta ez állt: „TRAJBA Martin, Čierna Lehota, a pelsőci pártkonferencia egyik szervezője, résztvevője. 1921-től tagja a CSKP- nak, s ma is az első sorokban Koleszár Gábor Amikor negyvenhat évvel ezelőtt megszületett, édesapja, a falusi szabó, már a textilmunkások vörös szakszervezetének, majd a kommunista pártnak is tagja volt. Ilyen légkörben nevelkedett ifj- Ko'eszár Gábor okleveles mezőgazdász, a leleszi „Május l“ ETsz főagronó- musa. Nem követte édesapja szakmáját — jobban vonzotta a szocializálódó mezőgazdaság —, de politikai elkötelezettségének folytatója lett. Alig töltötte be 23. életévét, amikor tagja lett a CSKP-nak. A Királyhelmeci Gép- és Traktorállomás agronó- musaként dolgozott 1957-ig. Akkor került hasonló beosztásba a Bácskái Efsz be. Hét év múlva a Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóságon, Trebišo- von, mint termelési felelős dolgozott. Majd 1966-ban visszakerült a bacskai szövetkezetbe. Nagy Valéria (jobbról) munkahelyén Maria Garajsá társaságában. (A CSTK felvétele) Pártunk és társadalmunk élete kiemelkedő eseményének tiszteletére szocialista vállalást tettek a tervfeladatoknak több mint 150 000 koronával való túlszárnyalására. Nagy elvtársnő 1952 óta a párt tagja. Minden feladatát becsülettel teljesítette, erre nevelte őt gyermekkora óta édesapja, aki a párt alapító tagja volt. A 02 számú üzemben a pártcsoport vezetője és a bratislavai városi pártbizottság plénumának tagja. Nagy Valéria szabad idejét természetjárással és hímzéssel tölti. Szeretettel neveli két gyermekét, 18 éves és 17 éves lányát. A kommunisták tanácskozását nagy figyelemmel kíséri majd. Kommunista apa nevelte Itt már sok-sok éve a pártszervezet elnöke. Tavaly a bacskai közös gazdaságot a szomszédos leleszi- hez csatolták, így 3300 hektáros szövetkezet jött létre, ahol Koleszár Gábor eivtárs a főmezőgazdász. — Igen sok itt a tennivaló — szögezte le legutóbbi találkozásunk alkalmával —, de a tagság túlnyomó többsége, elsősorban a kommunisták velem együtt, derűlátók. Minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a hajdan országos viszonylatban is közismert, egyik legrégibb élenjáró szövetkezet régi hírnevét visszaszerezzük. Az utóbbi években ugyanis a leleszi „Május 1“ Efsz megtorpant a fejlődés útján, illetve nem haladt előre a lehetőségeknek megfelelő mértékben. Ezt állapította meg a közelmúltban lezajlott évzáró gyűlés, valamint a trebišovi járási párt- konferencia is. Politikailag erősek. egységesek vagyunk, s ez igen fontos feltétel. A szövetkezetünkben dolgozó kommunisták jól tudják, „hol szorít a cipő", mit kell tenni annak érdekében, hogy tovább léphessünk a haladás útján, s minden szakaszon érvényesíthessük a párt vezető szerepét. — Milyen volt az első közös esztendő mérlege az összevont szövetkezetben? — Előrebocsátom, közös gazdaságunk ha nem is teljesítette minden téren a XIV. pártkongresszus határozataiból eredő, az 5. ötéves tervidőszakra előirányzott feladatokat, konkrétan a gabonaprogramot sem, 1970-hez viszonyítva 27 százalékkal növelte a gabonatermesztést. Járási méretben az elsők között teljesítettük a tej- eladási tervet. Sőt, a XV. párt- kongresszus tiszteletére vállalt 60 000 liter helyett 97 000 liter tejet juttattunk piacra. Húsból 346 mázsával adtunk el többet. A múlt fogyatékosságaiból levontuk a szükséges következtetéseket s ennek alapján, a párt irányelveinek szellemében, minden termelési ágazatra és munkafolyamatra kitérő, részletes programtervet dolgoztunk ki, a leleszi „Május 1“ Efsz gazdálkodása fellendítésének érdekében. Erre a szövetkezetnek évekkel ezelőtt adományozott Munkaérdemrend községünk jelentős munkásmozgalmi múltja és a kommunista becsület is kötelez bennünket. —- A pártkongresszus előtt milyen gondolatok foglalkoztatják? — Küldöttként alkalmam volt részt venni a trebišovi járási és a kelet-szlovákiai kerületi pártkonferencián. Ezeken a fórumokon az SZLKP kongresz- szusának tanácskozásáról a tömegtájékoztatási eszközök segítségével szerzett benyomások és tapasztalatok újból arról győztek meg, hogy pártunk vezetésével, helyes úton járunk, elég erősek vagyunk ahhoz, hogy pártunk helyes gazdaság- politikájának szellemében a kommunisták tanácskozása alkalmából meghatározott célokat maradéktalanul megvalósíthassuk. K. G. Ladislav Vineu
