Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-01 / 78. szám, csütörtök

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KONGRESSZUSÁNAK VITÁJA

Anna Janove elvtársnőnek,

/

o bratislavai Városi Kórház orvosnőjének felszólalása

Teljes mértékben támogatjuk a CSSZSZK gazdasági és szociális fejlesztésének 1976—

'1980. évi irányelvjavaslatát, mivel ebben látjuk társadalmunk biztos távlatát, valamint a szocialista egészségügy további fejlesztésének igényes de ugyanakkor reális programját is. Tudjuk, hogy az irányelv teljesítése jobb és hatékonyabb munkát követel mindnyájunktól.

Az elmúlt időszakban egyik legfontosabb tevékenységünk az volt, hogy Bratislavában biztosítsuk az egészségügyi politika irányvonalát. És meg kell mondani, hogy az egészségügy területén kitűzött feladatokat sikeresen teljesítettük és a bratislavai Nemzeti Front választási programjából eredő célokat elértük. Elsősorban az kedvező eredmény, hogy minden létesítményben és minden munkahelyen következetesen érvényesül a párt vezető szerepe. Emellett főleg arra törekedtünk, hogy tovább fejlesszük a járó betegek gyógyítását. A területi ambuláns gyógyel- látás személyi létszáma 15 százalékkal, az üzemi gyógyellátásé pedig közel 100 százalékkal nőtt. Az üzemi gyógyellá- tás területén az utóbbi két évben csökkent az intézeti szakorvosok száma, ezeket a Városi Népegészségügyi Intézet a saját állományába vette át.

Az üzemi egészségügyi gondoskodás szakaszán egyre csökken az egy orvosra számított dolgozók száma. Ennek ellenére még sok megoldatlan problémánk van. Azonban hangsúlyozzuk, hogy elsősorban a megelőzésre, az egészségügyi nevelésre, valamint arra törekszünk, hogy a munkakörnyezetről való gondoskodásban minél jobban együttműködjünk az üzemek vezetőségeivel. örvendünk annak, hogy a munkaképtelenség kérdéseinek olyan átfogó megoldása, amiből kiiktatták az adminisztratív beavatkozást, és ami teljes •mértékben tiszteletben tartja a. humánus szempontokat, nagyon rövid idő alatt páratlan eredményeket hozott. A köztársaság többi kerületéhez viszonyítva Bratislavában a legalacsonyabb a hiányzás aránya. Ehhez a felülvizsgáló szolgálat több mint 100 százalékos megerősítése is hozzájárult. Jelentősen csökkent a munkaképtelenség időtartama is. Ma — 1970-hez viszonyítva — naponta 3000 dolgozóval több tér visz- sza a munkahelyére. Ennek termelési értéke, az ötödik ötéves tervidőszakban, néhány száz millió korona és ugyanakkor 125 millió korona táppénzt takarítottunk meg.

A megelőző egészségügyi gondoskodás területén továbbra is fontos feladatunk fokozottan gondoskodni az anyáról és a gyermekről és különösen gyermekeink további egészséges fejlődéséről. Tanúsíthatjuk, hogy a társadalomban a populációt támogató intézkedések kedvezően növelték a születések számát. A fiatal nemzedékről és az idős emberekről való gondoskodás egyiké azoknak a főbb feladatoknak, amiket a CSKP XIV. kongresszusa után teljesítettünk és nem titkoljuk afeletti örömünket, hogy igen jelenlős eredményeket értünk el.

Elsősorban a kórházi ágyak hiányát igyekeztünk megoldani úgy, hogy a nem sürgős esetekben szombatra és vasárnapra is felvettük a pácienseket, ami azt jelenti, hogy a kórházakban a munka üteme ezeken a napokon sem csökken. Jelentős javulásnak tartjuk az egészségügyi szolgáltatás területén a délutáni rendelőórákat. Ez a tény különös jelentőséget nyer azáltal, hogy egyrészt elősegíti a dolgozók idejével való takarékoskodást, másrészt lehetővé teszi, hogy fokozottabb mértékben használjuk ki az egészségügyi létesítményeket. Ezzel kapcsolatban kiemelést érdemel az egészségügyi dolgozóknak az a kezdeményezése, hogy ezeket az intézkedéseket a létszámnövelés igénye nélkül realizálták. Ez a tény nagyon fontos, mert tudjuk, hogy az egészségügyi dolgozók 84 százaléka asszony és anya. Nagy előrelépést jelent munkánkban, hogy bevezettük a számítástechnika kihasználását. A Ladislav Dérer akadémikusról elnevezett kramárei kórházban a közelmúltban helyezték üzembe az automatizált irányítórendszert. Számos pozitív eredmény ellenére továbbra is pótolhatatlanok a meleg szavak, az, hogy az egészségügyi dolgozó együtt érezzen a pácienssel.

Tény, hogy még jobb eredményeket érhettünk volna el, ha az üzemek nagyobb elkötelezettséggel építették volna az egészségügyi létesítményeket, a bölcsődéket és határozottabban oldották volna meg az élet- és munkakörnyezet kérdéseit. Az a követelmény, hogy az egészségügy szakaszán sokkal nagyobb ľelvilágosító munkát végezzünk a dolgozók és a lakosság között, éppen egészségük védelme érdekében. Következetesen kell harcolni az alkohol, a nikotin és más mérgező anyagok ellen. Munkahelyeinken szilárdítani fogjuk az emberi kapcsolatokat és fokozott szorgalommal, szocialista munkabrigádok alakításával igyekszünk gyarapítani az elért eredményeket. A feladatok teljesítésére minden lehetőséget kihasználunk és a problémákat nem fogjuk közömbösen kerülgetni, hanem feltárjuk és következetesen megoldjuk. Az elért eredmények felett érzett jogos büszkeség nem vezet önelégültséghez, hanem ellenkezőleg arra serkent, hogy a bíráló elemzés módszerével és nagyon igényesen dolgozzuk fel az SZLKP kongresszusán elfogadott feladatokat.

Vladimír Mináč

nemzeti művész, író felszólalása

Nem fogok az eszmei és a kulturális front

eredményeiről beszélni, mert ezeket lé nyegileg az SZLKP Központi Bizottságának jelentése amúgy is tártál mazza. Inkább néhány problé máról szeretnék szólni. Új viszo nyok kialakulásával, új tények felfedezésével néha — mint éppen a mi időnkben — együtt járnak a kiforgatott tények is. Emlékezzenek csak néhány tudományos, műszaki, de a szociális viszonyokban felfedezett tényre is, mindig ezzel egyidőben ugranak talpra, mint a vásári céllövölde bábui azok, akik a marxizmust helyesbítik. A marxizmus ilyen helyesbítői sokan vannak és különfélék. Vannak — például — sajátjaink, hazaiak, akik most tulajdonképpen a hazával és a marxizmussal szemben az externisták álláspontjára helyezkedtek, de nagy és vegyes tábora van a helyesbítőknek a Távol- Kelettől a Közel-Nyugatig. Ezek a helyesbítők könyökig koptatják a kezüket azt bizonyítva, hogy az új tények any- nyira túlhaladták a „régi“ marxizmust, hogy ez a marxizmus szelíd, de talán mérsékelten izgató köretként alkalmazható a polgári filozófiai vitákban.

Mindnyájan tudják, hogy a marxizmus módosítását célzó kísérletek pontosan a marxizmusnak, mint bolygónk új eszmei nagyhatalmának a kezdetétől tárjanak. Hogy ezek a módosítások

különfélék, az adott történelmi helyzet és az egyes személyiségek színárnyalata szerint, különböző kezdeti indítékokból erednek, és szándékaik sem mindig azonosak, de mindenkor azonosak a következményeik: kapituláció a burzsoázia előtt, tehát kapituláció a történelmi mozgás, vagy e mozgás irányának megváltoztatása előtt.

Természetesen a marxista filozófiának és az ezen alapuló politikai gyakorlatnak tiszteletben kell tartania az új tényeket, ezeket elemeznie kell és ezek ismeretéből kell kiindulnia az irányító folyamatokról való döntéseknél, de más dolog a tényeket tiszteletben tartani és megint más a tények előtt kapitulálni. Ha az úi tények ürügyén lemondanak az alapvető elvekről, ha valaki stratégiai szövetségre lép a burzsoázia különféle csoportjaival, ha engedményeket tesz a burzsoáziának az osztályharc, a forradalom és a proletár internacionalizmus kérdéseiben, akkor éppen az új tények előtt, a történelem előtt kapitulál. Bizonyosan emlékeznek rá, hogy néhány évvel ezelőtt mindez megtörtént nálunk. Ezért ezekről az ügyekről nem kedvtelésből, nem elvontan beszélünk, hanem főleg azért, mert okultunk saját keserves történelmi tapasztalatainkból.

Magától értetődő, hogy mindez érinti a kultúrát. Különösen azért, mert a szocialista kultúra nem elszigetelt terület a törvényesen védett nemzeti parkban, hanem a szubjektív óhajokra való tekintet nélkül ma és mindenkor összefügg bolygónk sorsával és akarva- akaratlan az aréna, a küzdelem középpontjában áll. És éppen a szocialista kultúra területén dolgozik sok régi vagy elavult mechanizmus. Például látható, hogy a pártfogás politikája úgy,

ahogy azt néha még — kényelemszerel étből, vagy adminisztratív megszo- kottságból — előszeretettel gyakorolják, hatástalan, mert figyelmen kívül hagyja acélén világ új — például műszaki tényeit is. Műszaki szempontból ma már nincs határ a vetélkedő ideológiák között, nem létezik — sem ma, sem a jövőben —, valami gyönyörű elszigeteltség a kényelemszeretők és a megrémültek számára, hanem csak a szüntelen küzdelem lehetséges. Végül is a szocialista kultúra nem zsenge virág, amit védeni kell a kívülről érkező szelektől, és adminisztratív úton úgy sem lehet védeni, önmagát kell megvédenie, saját hatalmas erőforrásaiból, a társadalommal szemben tanúsított pozitív magatartásával. Sőt: kell annyi bátorságának és erejének lennie, hogy elébe menjen az emberiség jövőjéért vívott küzdelemnek: ez a történelmi lehetősége és a történelmi kötelessége, ez az, amit ideológiai offenzívaként szokás emlegetni, az a mi szocialista humanizmusunk igazi alakja.

Az utóbbi években a szovjet elvtársakkal és más szocialista országok elvtársaival együtt gyakran töprengtünk ennek az offenzívának a formáiról és lehetőségeiről. Meggyőződésem, hogy a közvetlen találkozások, a közvetlen összecsapások és viták elkerülhetetlenek ugyan, de nem a legfontosabbak. A közvetlen vita napi feladat, de azok a világméretű feladatok, amiket említettem, csak évtizedek, egy egész történelmi időszak alatt teljesíthetők. És különösen pozitív tettekkel teljesíthetők, főleg azzal, hogy a szocialista kultúra a maga minőségének súlyával hódít teret befolyása, vallomása hordere- je számára.

Ezáltal a szocialista kultúra minősége az ideológiai offenzíva döntő feltétele. Ez a mércéje a szocialista élet minőségének és vonzerejének is.

Szeretném szerényen hangsúlyozni, hogy Lenin már a szovjet állam első éveiben rámutatott; kulturális építmény nélkül nem lehet felépíteni a kommunizmust. Ez a cáfolhatatlan, szigorú és ugyanakkor feltétlen tantétel a szocialista építés törvényszerűségeinek mélyreható ismeretéből indul ki. A kultúra születése és minősége ugyanolyan nélkülözhetetlen a szocializmus számára, mint a gazdasági élet növekedése és minősége.

Ahhoz, hogy a szocialista kultúra teljesíthette nagy humanista feladatait, szüksége van az egész társadalom segítségére és különösen arra, hogy a

kultúrával és annak értékeivel kapcsolatban sokak magatartásában alapvető fordulat következzék ke. Egyetlen kommunistának sem lehet közömbös, hogy milyen életet és környezetet, milyen vizet és levegőt, milyen fákat és milyen réteket, milyen épületeket, városokat és tereket, milyen zenét, költészetet hagyunk a következő nemzedékekre, senkinek nem lehet közömbös, hogy mit mentünk meg a nemzeti kultúra történetéből. A kultúra nem valami nyomaték, hímem szükségszerűség, a szocialista társadalmi szerkezet- nélkülözhetetlen tartozéka. A kultúra dolgozói sem csupán mellérendelt toldalékok, hanem — ha úgy tetszik — építők az építők között.

Ügy sejtem, hogy beszélnem kellene az alkotó értelmiségről is, csakhogy beismerem, nem tudom pontosan hol a határ az alkotó és a nem alkotó értelmiség között. Például a tanító, aki nagy lelkesedéssel, jól végzi a nevelő munkát, körülbelül alkotó értelmiség, a silány verseket faragó költő, nem alkotó.

De mégis legalább néhány szót arról, ami a legközelebb áll hozzám és ami számomra a legkínosabb: az emberekről, akik irodalmárok és művészek.

Az élet rövid, a művészet hosszú. Az igazi művészet túlnő rajtunk, túléli véges csontjainkat, urnába zárt hamvainkat, túlél számos nemzedéket, sőt társadalmi formációt is. És olyan kortársak, akik figyelmen kívül hagyták a valódi művészi alkotásokat, ártanak nemcsak a konkrét műalkotásoknak, hanem a társadalomnak és kulturális alkotó erőinek is.

A kapitalizmus bomlását a legmarkánsabban kultúrájának .totális bomlása láttatja. A burzsoá kultúra minden szellemi érték pusztulásának hű és félelemgerjesztő tükörképe. Ezt már titkolni sem igyekeznek, minden csak a hiúság vására, és ebben a vásárban a szó legigazibb értelmében mindent a maga csupasz valóságában árusítanak. Egyetlen szabadság van, a pénz szabadsága, hogy további pénzt csináljon és ezt a durva vonást már semmiféle frázissal nem lehet leplezni. Éppen ebben a történelmi helyzetben van világ- történelmi szerepe a szocialista kultúrának, ami nem csupán a szocializmus, hanem az egész emberiség reménye. Hiszem, hogy a mi szlovák szocialista kultúránk is képviselni fogja az új embert és az új világot, mert ez egy örök, szépséges és romantikus feladat

Ján Koska elvtársnak,

a podbrezovái vasmű pártalapszervezete elnökének felszólalása

A podbrezovái Sverma Vasmű dolgozói számá ra az elmúlt öl év az egyik leg sikeresebb idő szakot jelentette. Becsület tel teljesítettük a feladatokat, amelyeket az 5. ötéves tervre

Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa számunkra kitűzött. Főleg a hideghúzással gyártott precíziós csövek termelését kell bővíteni.

Az árutermelési feladatokat már

1975. október 22-én teljesítettük. Az ötéves tervidőszak végéig terven felül 58 000 tonna nyersacélt gyártottunk, 68 000 tonna hengerelt anyagot és 11 000 tonna csőidom-darabot.

Az 5. ötéves* terv eredményeit sikerült teljesítenünk, ami főleg a széles körűen kibontakozott szocialista versenynek és a dolgozók kezdeményezésének köszönhető. Minden évben egyre igényesebb feladatokat fogadtunk el. Ezek biztosítása és a vele kapcsolatos problémák megoldása során következetesen érvényesítettük a párt vezető szerepét. Az 5. ötéves terv mutatóinak kedvező teljesítése annál is értékesebb, hogy szembe kellett néznünk az 1974. évi elemi csapás következményeivel. A munkások, technikusok, gazdasági dolgozók egységükkel, fegyelmezettségükkel, akaraterejükkel és áldozatkészségükkel aránylag rövid idő alatt újra megindították a gyárban a termelést. A Sverma Vasmű dolgozói megértéssel fogadták az 1976. évi gazdasági tervet is, amely minden téren progresszív. Munkájukban a legfőbb súlyt a termelés hatékonyságának növelésére, az állóalapok kihasználására és a gazdaságosságra fektetik. E célból bevezetjük a lemezhengerde négy munkacsoportban való üzemelését, a horganylemezgyártás három műszakos üzemelését, ami közvetlenül befolyásolja majd az állóeszközök jobb kihasználását, a termelés hatékonyságának és a műszakok számának növelését. Ez a népgazdaságnak 5000 tonna hengerelt anyaggal és 3000 tonna varrat nélküli horganycsővel többet jelent .a tervhez képest. A komplex szocialista racionalizálás műszaki fejlesztési tervfeladatainak jnegvalósításával nemcsak kiadást takarítunk meg, hanem 3500 tonna fajlagos fűtőanyagot, 1500 tonna vasfémet és 85 tonna színes fémet is.

Arról, hogy a Sverma Vasmű dolgozói pozitívan fogadták tervfeladataikat, az idei év első eredményei is tanúskodnak. Az év első két hónapjában az árutermelési tervet 2 900 000 koronával túlteljesítettük. Terven felül 868 tonna nyersacélt, 258 tonna hengerelt anyagot és 37 tonna acélcsövet gyártottunk. Nem maradtunk le a gazdasági mutatók teljesítésében sem, terven felül 1300 000 korona nyereséget értünk e! az új módszerrel, minden száz korona értékű teljesítményre 30 fillér megtakarítás jut.

A podbrezovái Sverma Vasmű jelenleg dinamikus fejlődésnek indult. 1968—1971-ben vállalatunkban felépítettük a kisátmérőjű precíziós csőhúzóüzemet, ami vállalatunk fejlődésében történelmi változásnak számít.

Jelenleg biztosítjuk a hideghúzással gyártott precíziós csöveket a hazai piacra, így az ilyen csőfajta behozatala a tőkés országokból teljesen megszűnt. Szeretnék köszönetét mondani a kommunista pártnak és valamennyi szervének az említett mű megvalósításához nyújtott segítségért. Szeretném megköszönni a chomutovi Csőhengerde és Vasmű elvtársainak azt, hogy felkészítették dolgozóinkat az új termelési módszer bevezetésére. Itt mutatkozott meg a legkonkrétabb formában a cseh munkásosztály segítsége.

1971—1972-ben alapvetően megváltozott vállalatunk fejlesztési koncepciója. A podbrezovái Sverma Vasművet a szövetségi kormány azzal bízta meg, hogy a Szovjetunió számára széntartalmú acélból hidegen húzott precíziós csöveket szállítson. Ez az igényes feladat megköveteli új végtermékeket gyártó üzem építését és néhány meglevő üzem korszerűsítését és átépítését. A varrat nélküli és a hidegen húzott precíziós csövek nagy mennyiségben való gyártása fontos változást hoz vállalatunk életében, ugyanakkor a magas fokú szakosítás következtében lényegesen megváltozik a termelés struktúrája. Ezért szükségszerű, hogy a koncepció fokozatos megvalósítását ne befolyásol(Folytatás az 5. oldalon)