Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-30 / 102. szám, péntek

Várnak rájuk a gyárak Beszélgetés a Brnói Műszaki Főiskola végzős inövendékeivel „A párt és az egész társadalom egyik elsőrendű jeladata gondoskodni arról, hogy fiataljaink aktívan, tettre készen viszonyuljanak az élethez, váljanak szocialista hazánk öntu­datos, szakképzett polgáraivá.“ [A XV kongresszus beszámolójából.) Az idézett gondolatok jegyé­ben kezdődött íiz eszmecserénk a Brnói Műszaki Főiskola Gépé­szeti Karának magyar nemze­tiségű hallgatóival. Mert itt is számtalan magyar nemzetiségű dél-szlovákiai diák tanul, akik a cseh és a szlovák nemzeti­ségű fiatalokkal együtt készül­nek felelősségteljes, élethivatá­suk betöltésére. Előnyben a munkás- és a parasztfiatalok Számuk negyvenre tehető. Zömmel munkások és a falu gyerekei. Mind pártunknak, mind a tudománynak egyaránt érdeke, hogy a társadalom min­den rétegéből verbuválódjanak e fontos tudományág művelői, mert csak így kerülhet felszín­re elegendő számú szakmai te­hetség. Meg aztán az sem le­het közömbös, hogy ez a főis­kola a termelés, az ipar pa­rancsnoki karát, szakembereit képezi ki, tehát egyenesen po­litikai kérdés, hogy a munkás- osztály tevékenységét minél több, az ő soraiból jött szak­ember irányítsa. — Ezek a kritériumok — kezdi tájékoztatását a nagyme­gyeri Kulcsár Rezső negyedéves hallgató — a főiskolai évek alatt már kevésbé jönnek szá­mításba. Ekkor már a tudás és a rátermettség szerint oszt­ják az egyenlőséget. — Nehéz-e magyar diáknak felkerülni a műszaki főiskolá­ra? — Az attól függ, honnan számítjuk — mondja Szeles Ist­ván. Ha automatikusan lehetne bejutni a főiskolára, sokan a sodrásban végül is ,Elkészül­nének, összeroppanhatnának a felelősség terhe alatt. Egyéb­ként nem titkolom, én is tar­tottam tőle, megállom-e a he­lyem a nyelvi nehézségek miatt? De a felvételiztetők, ké­sőbbi tanáraim megnyugtat­tak. Azt mondották: „Tudjuk, hogy a kelet-szlovákiai és a csallóközi fiatalok eleinte vias­kodnak a nyelvvel, de ezt gyor­san elsajátítják. Tudott dolog, hogy helytállásukban a tárgyi tudás a döntő, s ezzel jól fel vannak vértezve magyar ajkú növendékeink.“ Irány a termelés Nem kétséges, a buzi- tai fiú világos okfejtése egyér­telműen példázza a magyar diá­kok érvényesülési lehetőségé­nek irányát. Ezt a kérdést Hu­sák elvtárs így fogalmazta meg kongresszusi előadói beszédé­ben: „Igényeseknek kell len­nünk a fiatalokkal szemben, nem idealizálhatjuk az életet, alkotótevékenységhez, a mun­ka iránti tisztelethez kell ve­Gubík Gáb'jr zetni őket, meg kell tanítani őket az akadályok leküzdésére. Ha nem támasztunk követel­ményeket a fiatalokkal szem­ben, ha mindent megkapnak, ami eszükbe jut, gyengítjük erkölcsi és jellembeli tulaj­donságaikat, elsősorban köter- lességérzetiikel. Hz megkáro­sítja magukat a fiatalokat, a szülőket és az egész társadal­mat.“ — Nagyon helyes! — kapcsol rá a garamdamásdi Gubík Gá­bor gépészmérnökjelölt, végzős hallgató. — Ez a megállapítás a főiskolák növendékeire is ér­vényes. Mert teszem, a gépész- mérnök bonyolult elemeket, szerkezeteket, szerszámgépeket fog tervezni, s ha valahol hi­bát követ el, még az emberek életét, a termelést is veszélyez­teti. Senki sem haragudhat, ha ilyen tanulmányi szinten való­ban magasabbra állítják a mér­cét. A másik dolog: az egye­tem merőben más világ a szak- középiskolához viszonyítva. Itt nem csupán tudni, de önállóan dolgozni, tehát alkotni is tudni kell, ami egyúttal a rátermett­ség, a szívósság és a becsvágy kérdése is ... A figyelő arcokon könnyen észre lehet venni, hogy Gábor minden szavának nagy súlya van. S ez érthető is, hiszen ötödik éve „koptatja“ az elő­adótermek padjait. Most tudo­mányos megalapozottsággal előkészített szakdolgozata meg­védésére, mérnöki oklevele meg­szerzésére készül nagy izgalom­mal. Ez idő alatt minden lé­pésénél érezte mind szülei, mind társadalmunk hathatós támogatását. — Ezzel pedig nem lehet hazardírozni — mondja határo­zottan. — Szereztél-e már munkahe­lyet? \ — Igen! — A szülőfaludhoz közel? — Ott nincs olyan üzem, ahol képességeimet teljes mértékben érvényesíthetném. Hanem Brnó- hoz közel, Adamovban, az ADAST grafikai és hidrotechni­kai berendezéseket gyártó vál­lalathoz szegődtem. A képlé­keny alakítás szakot végez­tem. Hozzájuk jártam tanulmá­nyi gyakorlatra, s tőlük kap­tam az üzemi ösztöndíjat is. Nem lenne szép tőlem, ha most hátat fordítanék nekik. Tudatosítják szerepüket és feladatukat A XV. pártkongresszust köve­tő években azok a végzős hall­gatók, akikkel beszélgettem, azok is, akik más elfoglaltsá­guk miatt nem lehettek része­sei a hasznos eszmecserének, kikerülnek az életbe, és részt vállalnak a hatodik tervidőszak nagyszerű programjának meg­valósításából. . Örvendetes, hogy ezek a hu­szonéves fiatalok a legjobb képességeik felvonultatásával készülnek feladataik teljesíté­sére. örvendetes, hogy újabb és újabb gondolatokat tartal­maz minden meghatározásuk. Ha csak a közös ismertetője­gyeiket vennénk észre, elvesz­ne egyéniségük, hovatovább el­szürkülnének. Azért jó, hogy ilyen sokfélék, jó, hogy eny- nyire mernek, akarnak egyéni­séggé válni, miközben elvsze- rűen tudatosítják szocialista társadalmunkban betöltött sze­repüket és feladataikat. SZOMBATH AMBRUS h szorgalom és az igyekezet eredményei KETTŐS KONGRESSZUSI VÁLLALÁS 1976. IV. 30. A lučeneci (losonci) járás legkisebb szövetkezeteinek egyi­ke a Fiľakovské Biskupice i (Fülekpüspöki) Egységes Föld- művesszövetkezet. Mindössze 809 hektáron gazdálkodik, an­nak ellenére, hogy a volt be- linai (bénái] szövetkezet is ide tartozik. A szövetkezet az B.,;s2 ha-nyi szántón elsősorban gabo­naféléket, cukorrépát és takar­mánynövényeket termeszt, de je­lentős a kertészete is. Az állat- tenyésztésben jó eredményeket érnek el a szarvasmarha- és a sertéstenyésztésben, kimagasló sikereket pedig a baromfihús termelésében. Elsősorban ez utóbbinak köszönhetik, hogy a szövetkezetet a széles környé­ken jól ismerik. A szövetkezet mellett műkö­dő pártalapszervezet elnöke, Barta Pál üzemgazdász, akivel az elmúlt napokban a szövetkezet tavalyi gazdálkodási eredmé­nyeiről, s ezekkel összefüggés­ben a tagság munkakezdemé­nyezéséről beszélgettünk. — Bár az elmúlt év nem tar­tozik a legjobbak közé, az el­ért erdeményekért nem kell szé­gyenkeznünk — mondta az üzemgazdász. — Gabonaeladási tervünket teljesítettük, hús- és tejeladási tervünket pedig je­lentősen túlszárnyaltuk. Az eredmények mögött a tagság szorgalmát, helytállását, a párt- szervezet irányító szerepét, és nem utolsósorban a kommunis­ták példamutatását kell lát­nunk. A tervek teljesítésében Barta Pál pártelnök nagy érdemeket szerzett a nö­vénytermesztők és az állatte­nyésztők szocialista munkabri­gádja. Különösen a növényter­mesztő kollektíva tett ki ma­gáért. A brigád vállalta, hogy a tömegtakarmányoknál a terve­zettnél nagyobb hektárhozamok elérésével 12 000 korona értéket hoz létre. Vállalásukat teljesí­tették, amiben a javítóműhely dolgozóinak is nagy az érde­mük, akik a szükséges gépeket idejében és kifogástalanul elő­készítették. Dicsérőleg kell szólnunk a szövetkezet másik szocialista munkabrigádjáról is. Fő fel­adatként a tejtermelés fokozá­sát tűzték ki célul. Vállalásuk összértéke 25 000 korona volt, és ezt maradéktalanul teljesí­tették. A szorgalom és igyekezet eredményeként a szövetkezet az 5. ötéves tervidőszakra elő­(Tóth László felvétele) irányzott feladatait sikerrel tel­jesítette. Cukorrépából öt év alatt 455 mázsás átlaghozamot ért el, ami járási viszonylatban a legjobb eredmény. — Előző évi eredményeinket az idén is szeretnénk elérni, sőt a lehetőségekhez mérten to­vább fokozzuk azokat — mond­ta a pártelnök. — A CSKP XV. kongresszusa alkalmából kibon­takozott széles körű szocialista munkaverseny tagságunkat is az eddigieknél nagyobb sikerek elérésére serkentette. Tavaly 118 000 korona értékű vállalást tettünk, majd ezt megerősítve terven felül 162 000 korona ér­ték létrehozását vállaltuk. Mi­után e vállalásainkat sikeresen teljesítettük, szinte biztosra ve­hető, hogy az idei 136 000 ko­rona értékű vállalást is teljesí­ti tagságunk. CSABA ZOLTÁN Az antioxidant olyan adalékanyag, amelyet a kaucsukgyártásban alkalmaznak. A bratislavai Dimitrov Vegyiművek ezt az adalék­anyagot a KGST valamennyi országa számára gyártja. Az antioxi­dant három vegyész találmánya. Előállítói fán Mašek mérnök, a Dimitrov Vegyiművek szervestechnológiai kutatóintézete igaz­gatója, Ján Holčík mérnök, az intézet dolgozója és Alfonz Rybár mérnök, a bratislavai Gyógyszeripari Kutatóintézet dolgozója. (Felvétel: J. Lofaj — CSTK) Belpolitikai kommentár ■ . ______________________ Tö bb és jobb szolgáltatást Fontos kérdésről, a lakossági szolgáltatások eredményei­ről és feladatairól tárgyalt a múlt héten a Szlovák Nem­zeti Tanács. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy ez a kérdés mindenkit érint, hiszen a helyi gazdálkodási üzemek és az ipari szövetkezetek által nyújtott 56 féle szolgáltatás nél­kül mindennapi életünk ma már elképzelhetetlen lenne. Szolgáltatóiparunk az elmúlt öt évben gyors ütemben fejlődött, a lakosságnak végzett munka mennyisége 41,3 százalékkal növekedett. A leglendületesebben a gépjármű­javítás és a háztartási gépjavítás fejlődött, míg a háztar­tási munkákat könnyítő szolgáltatások — a mosás, tisztí­tás és a takarítás — fejlődési üteme lassúbb volt. Az ál­talános pozitív fejlődésen belül azonban akadnak problé­mák, nehézségek is. Nézzük meg, melyek a legégetőbbek, mire kell az illetékeseknek az elkövetkező időszakban a legnagyobb figyelmet fordítaniuk. Első helyen említenénk a szolgáltató hálózat egyenlőt­lenségét. Szlovákiában egy lakos 1975-ben átlag 353 koro­nát költött szolgáltatásokra. Míg hat járásban az átlagnál többet fordítottak ezekre a célokra, nyolc járás messze el­maradt az átlag mögött. Még nagyobb lenne az eltérés, ha egybevetnénk a városi és a vidéki helyzetet. Ezek az ada­tok is azt mutatják, hogy a helyi szervek nem szentelnek mindenütt kellő figyelmet a lakosok jogos igényei kielé­gítésének. A probléma azonban nem megoldhatatlan, a szolgáltatásokat a vidéki lakosság számára is hozzáférhe­tővé lehet tenni, jobban kell megszervezni a begyűjtő há­lózatot és nem kis feladat hárul a nemzeti bizottságok­ra is. A nitrai járásban például a nemzeti bizottságok 23 köz­ségben kisebb szolgáltatóműhelyeket üzemeltetnek, a galán­tai járásban a helyi gazdálkodási üzemek 33 községben nyújtanak szolgáltatásokat. A Považská Bystrica-i járás egész területén mozgó javítóműhelyben javítják a rádió és tévékészülékeket és a háztartási gépeket. A további fejlődés elengedhetetlen feltétele az anyagi- műszaki alap fejlesztése. Az elmúlt öt évben sok új szol­gáltatóház, javítóműhely épiilt, 700 műhelyt és részleget korszerűsítettek, rle enn«k ellenére mintegy 300 nem fe­lel meg a követelményeknek. A hatodik ötéves tervidő­szakban újabb jelentős beruházásokat valósítunk meg, ami az új tudományos-műszaki ismeretek gyakorlati érvénye­sítésével együtt kedvezően hat majd a szolgáltatások szín­vonalára. Gyakran hangoztatott probléma az alkatrész- és anyag­hiány, ami természetesen a szolgáltatásokban is megnyil­vánul. Ma a helyi gazdálkodási üzemek és az ipari szövet­kezetek mintegy 500 anyagbeszerzője járja az országot. Hogy ez nem kifizetődő, azt nem kell külön magyarázni. Ezért a kormány határozata értelméb :n kerületi, esetleg szlovákiai társulásokat szerveznek az adott ágazat legfon­tosabb üzemeinek vezetésével. Eddig csak a fafeldolgozó üzemek és a kertészetek szlovákiai, illetve a fémmegmun­káló üzemek nyugat-szlovákiai társulása alakult meg. Bár az új berendezések, gépek és a beruházások való­ban nagyon fontosak, nem jelentenek mindent. Rengeteg függ a szolgáltatási dolgozóktól, attól, hogy hogyan viszo­nyulnak a munkához és magukhoz a vevőkhöz, a megren­delőkhöz. Még mindig, sok az észrevétel a minőséggel, he­lyenként az árdrágítással kapcsolatban. Említsük meg, hogy a tisztítás és a mosás minősége lényegesen javult, viszont a kitisztított, illetve kimosott ruha egyharmada nem felel ineg a normáknak. A felelősség nem hárítható minden esetben a rossz műszaki feltételekre! Éppen ezért az üze­meknek az eddiginél nagyobb gondot kell fordítaniuk a dolgozók nevelésére, kezdeményezésük és a szocialista verseny fejlesztésére. A helyi gazdálkodási üzemeknek je­lenleg 7UU0 ipari tanulójuk van, képzésük egyre színvona­lasabb, de óriási gondot jelent, hogy egyelőre nincs egy szaktanintézetfik sem, ‘amelyben sokoldalúbb, esetleg érett­ségivel végződő képzésben részesülhetnének. Sajnos, egyes szakmák ,.kimentek a divatból“, alig akad fiatal, aki ci­pész, tetőfedő, bádogos, kőfaragó, vagy kéményseprő sze­retne lenni. A XV. pártkongresszus beszámolója leszögezte, „állandó feladat marad a szolgáltatások minőségének és rugalmas­ságának javítása. Ezen a téren újabb aktivitást várunk a nemzeti bizottságoktól, a helyi gazdálkodási üzemektől és az ipari szövetkezetektől.“ A kongresszus által jóváhagyott hatodik ötéves terv értelmében 1976—1980-ban a lakossági szolgáltatások több mint 32 százalékkal növekednek. Szol­gáltatóiparunk előtt tehát rendkívül igényes feladatok áll­nak, amelyeknek teljesítéséhez nyújtott értékes segítséget a Szlovák Nemzeti Tanács legutóbbi ülése. CSIZMÁR ESZTER

Next

/
Thumbnails
Contents