Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-29 / 101. szám, csütörtök

A SZELLEMI KÖLCSÖNHATÁS PÉLDÁJA EGYÉVES A SZOVJET IRODALOM MAGYAR KIADÁSA Egyesztendős fordulóra emlé­kezni, azt megünnepelni, jósze­rivel családi szokás. A népek, nemzetek, társadalmak a kurta esztendőket átlépik: az ő emlé­kezetük évtizedeket, évszázado­kat fog át s a kerek évszámok­nál, a harminc, az ötven, a száz esztendőknél áll meg egy pillanatra. Most, hogy mégis „rendha- gyóan“ egy esztendőre emléke­zünk, ezt az esemény nagysága teteti velünk. Tavaly áprilisban hagyta el Magyarországon a nyomdát a Szovjet Irodalom magyar nyelvű kiadásának első száma. Az ünnepi alkalomra Budapestre érkezett Szavva Danguloo, a folyóirat moszkvai főszerkesztője, aki a sajtótájé­koztatón a magyar és a szovjet írók között az utóbbi években, évtizedekben kialakult barát­ságra és kapcsolatokra emlé­keztetett, melyeknek egyenes következménye lett a folyóirat megjelenése. Király István akadémikus, a magyar kiadás főszerkesztője, a folyóirat céljait foglalta ösz- sze. — Ezek közé tartozik — mondotta —, hogy megfelelő áttekintést nyújtson a szovjet irodalom és új alkotásairól, portrétanulmányokban mutassa be a szovjet művészet legkivá­lóbb alkotóit és ápolja a szov­jet-magyar kulturális kapcso­latokat, ébrentartva egyúttal a magyar műfordítás hagyomá­nyait. Növelte az első bemutatkozó szám értékét, hogy az közölte Kádár Já osnak, az MSZMP KB első titkárának, a moszkvai és a bu­dapesti szerkesztőséghez inté­zett levelét. A levél már csak azért is figyelmet érdemel, mert mentes minden protokolá- ris udvariaskodástól, hangjának baráti tónusát, a felsorolt té­nyek ereje adja és határozza meg. Többek között ezt olvas­hatjuk benne: „A szovjet irodalom és a ma­gyar olvasók kapcsolatának ré­gi és számunkra igen értékes hagyományai vannak. Megnyil­vánult ez már 1919-ben, az első raa^yar proletárdiktatúra ide­jén. A horthysta ellenforrada­lom sötét korszakában, a két világháború közötti években il­legalitásba szorított magyar munkásmozgalomnak is erőt adott a szovjet irodalom: so­kunknak életre szóló élmény maradt egy-egy titokban ter­jesztett, gyakran hamis fedőlap alá bújtatott — Gorkij-regény vagy Majakovszkij-vers, vagy Solohov Csendes Donjának és más szovjet műveknek hatása. A felszabadulás történelmi pil­lanatától pedig szélesre tágul­tak a szovjet irodalom és kul­túra befogadásának lehetőségei; a klasszikus és kortárs szovjet művek az új, szocialista magyar irodalom és szellemi élet jel­legét is alakító, maradandó ha­tást gyakoroltak. A Szovjet Iro­dalom című rolyóirat magyar- országi megjelentetésével mind­erre most újabb lehetőség nyí­lik.“ Tudnivaló: míg egy-egy mű eljut az írói műhelyekből a könyvesboltok kirakataiba, két- három, sőt négy-öt esztendő is eltelik, még ha jelentős műről is van szó! Mindez hazai vi­szonyokra értendő. Amikor pe­dig országhatárokon túlról való irodalmakról van szó, az elfutó idő arányosan meghosszabbul. A mű ha „odahaza“ sikert is arat, amíg külföldön fölfigyel­nek rá s kivárják a „divatozás próbájának“ idejét, majd lefor­dítják s elhagyja a nyomdát, újaub esztendők telnek el. Az egyébként is fölgyorsult életünkben nem engedhetjük meg magunknak azt az időpa­zarlást, amelyet a művek — re­gények, drámák, verseskötetek, esszégyűjtemények stb. — e ké­sői, magyar nyelvű megjelenése okozhatna. Ezt, a különben soha vissza nem hozható időt van hivatva minimálisra csökkenteni-a Szov- jet Irodalom havi jelentkezése. A folyóirat a maga kereken 200 nyomtatott oldalával önálló műnek, valóságos könyvnek szá- mítl Szálljunk azonban mélyebb­re! , Az átlagember — anyanyelve mellett — ifjú korára igen jól megtanulhat egy vagy két ide­gen nyelvet, amelyeken akár ír­hat, olvashat is. Kevesen van­nak azok, akik három öt nyelven is beszélnek. Tízmillió ember között csak két-három olyan „nyelvzseni“ akad, aki hét-tíz nyelvet is megtanul s azokon megérteti magát. Nos, a Szovjetunióban 74 nyelven beszélnek, írnak — hivatalosan. Ennyi népnek vannak saját is­kolái, tanítói, tanárat; 74 nyel­ven jelennek meg az újságok, folyóiratok, könyvek. De ez mér korszakos dolog, hogy tucatnyi népnek — a 74 közül — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme utáni években, Lenin adott ábécét, mert annakelőtte soha nem létezett! A Szovjet­unió területén tehát élnek és virágoznak az új nemzeti kultú­rák és azok irodalmai. Sokuk hozzáférhetetlen volt számunkra, nemcsak a nyelvi nehézségek miatt, hanem egy­szerűen azért, mert nem kerül­tek „látókörünkbe“. A jelentősebb műveket — amelyeket ezek a nemzeti iro­dalmak fölmutattak — évek óta lefordították ugyan oroszra.de csak némelyik jutott el hoz­zánk, a magyar nyelvterületre és — késve. A tavaly április óta megje­lenő Szovjet Irodalom magyar nyelvű kiadásának közvetítésé­vel olyan, a Szovjetunió terü­letén élő népeknek irodalmából kaphattunk jelzéseket, amelyek­ről azelőtt tudomásunk sem volt. jelzéseket? — Műveket is! És ez már kezdetnek — vi­gasztaló. Végtére is nem állunk elébe az abszurditásnak, hogy 74 nyelvet megtanuljunk. Egyet­len nyelven — magyarul ol- voshatjuk valamennyit. Térjünk most vissza magához a folyóirathoz és szerkesztési elveihez, az eddig megjelent 12 szám alapján. A szerkesztők — igyekezvén a magyar olvasótábor igényeit kielégíteni — a ma élő, immár klasszikusnak számító szovjet írók és költők mellet rendsze­resen megismertetnek bennün­ket a néhány éve publikáló — tehát a fiatal — szovjet író- nemzedék képviselőivel. Most persze ideillene fölsorolni mind- azokat az írókat, akik reprezen­tánsai e két nemzedéknek. Csak a nevek és müvek felsorolása, többet tenne ki egy nyomdai ívnél, tehát ezt a megoldást el kell vetnünk. Sokkal inkább fi­gyelnünk kell arra a folyóirat­ban megvalósuló párbeszédre, amely a soknyelvű szovjet íro- nemzedék és a ma élő, alkotó magyar írók közöt zajlik. Ls nemcsak köztük; képzőművé­szek, színművészek, műfordítók és más szellemi, művészi terü­letek alkotói, művelői között' Most pedig néhány konkrétu­mot. ... Már az első szám szolgait néhány meglepetéssel. A szer­kesztőség közreadta a nemregi­ben elhunyt Vaszilij Suksin ne­hány elbeszélését, G. Bocsarov tanulmányát Suksin alkotó-zse­nijéről. Ugyancsak az első szám közölte V. Bikov Farkascsorda című kisregényének első részét. A Líra rovatban elsősorban A. Tvardovszkij költészetét és jópár versét mutatta be a fo­lyóirat. Mark Gallaj írása Gaga- rinnak, a világ első űrrepülő­jének állított emléket. Anatolij Kokorin festőművész többször járt Magyarországon. Utazásai­ról naplójegyzeteit és rajzváz­latait közölte a folyóirat. A Szovjet Irodalom tavaly, májusban emlékezett meg Mi­hail Solohov 70. születésnapjá­ról. Kilenc magyar író tanulmá­nyát, emlékezését közölte a fo­lyóirat ez alkalommal. Németh László elhunytakor viszont több szovjet író vallomását olvasva éreztük úgy: az Égető Eszter íróját nemcsak olvasói ismer­ték, szerették, hanem sok szov­jet író-barátja is volt Németh Lászlónak. Ez év elején sugározta a bu­dapesti televízió Alekszandr Golman Egy pébé-ülés jegyző­könyve című drámáját. Jellem­ző a folyóirat frisseségére, hogy idei februári száma teljes ter­jedelmében tartalmazta a drá­mát. A két irodalom — a szovjet és a magyar — kölcsönös egy- másrahatása napnál világosab­ban mutatkozik meg a folyó­irat hasábjain. Szaltikov-Scsed- rin születésének 150. évfordu­lójáról Örkény István és Gala- bárdi Zoltán emlékezett meg, a szerkesztőség fölkérésére. A nagy nyereség: Örkény István e felkérés kapcsán ismerkedett meg a múlt századi orosz iro­dalommal — a groteszk műve­lőjének — munkásságával. Talán nem veszik szerényte­lenségnek ha elmondom: ma­gam is mint műfordító, akkor ismertem meg Avetik Iszahalt­ján, a száz éve született örmény költőnek, a „Mesternek" műveit amikor feladatul kaptam egy tízsorosának lefordítását. Azóta több versét lefordítottam s Iszahakján annyira fölcsigázott, hogy más örmény költők is ér­dekelni kezdtek „hirtelen“. Bevallom: azelőtt Szergej Si- robokov udmurt költőt sem is­mertem. És még egy: Ruszul Gamzatov dagesztáni író művei nagy hatással voltak rám. Gam­zatov avarul ír, oroszul nem, de számos művét lefordították oroszra. Olyan ő számomra, mintha négy-öt magyar íróból gyúrták volna. Írásaiban jelen van a mi Madáchunk tépelődé- se, vagy hajtó szelleme, Mik száth anekdótázó kedve, Jókai színessége, Móricz Zsigmond összekacsintó bölcsessége és Gárdonyi Gézának egyszerűsé­ge, tisztasága. Termékenyítő irodalom az övé. És nem csak az övé! Egyál­talán az a tény, hogy ez a fo­lyóirat él, létezik és egyre na­gyobb példányszámban kél el (ma már havonta 10 ezer pél­dányban) termékenyítőleg hat költőinkre, műfordítóinkra s raj­tuk keresztül irodalmunk egé­szére. De — és ezt reméljük — ter­mékeny) tőén hat vissza a sok­nyelvű irodalom művelőire! Ezért is köszönjük az egy­esztendős, magyar nyelvű fo­lyóiratot! BÍRÖ ANDRÁS KULTURÁLIS HÍREK • A weimari Központi Könyv­tár munkatársai ötkötetes Faust-bibliográfiát állították össze, amely a XVI. századtól napjainkig mintegy 12 000 Faustról szóló művet tartalmaz. 9 A chicagói Lyric Opera megbízásából az USA fennállá­sának 200. évfordulójára Krzysz­tof Penderecki lengyel kompo­nista operát írt Az elveszett paradicsom címmel. Librettóját John Milton műve alapján Christopher Fry írta. Az ope­rát december 4-én mutatják be Bruno Bartoletti vezényletével, Saní Wanamaker rendezésében. # 9 Turner múzeumot létesíte­nek Angliában a Sommerset House nevű királyi kastélyban, ahol az 1951-ben elhunyt nagy angol festőművész festményeit, akvarelljeit és rajzait helyezik el. 0 Lvovban bemutatták Jurij Mejtusz operáját, amely Ri­chard Sorgénak, a híres szov­jet felderítőnek állít emléket. Q A bolgár kiadók terveiben az utóbbi években egyre na­gyobb teret kap a XX. századi világirodalom bemutatása. Terv­szerűen folyik a szocialista or­szágok irodalmi alkotásainak népszerűsítése. Egy bodrogközi iskolában... Neves, jó hírű iskola a Királyhelmeci Gimnázium. Jozef R a č k o igazgató, aki 8 szlovák és 8 magyar tannyelvű osz­tályba szervezve jól képzett tantestület élén 493 tanuló okta­tását, nevelését szervezi, irányítja, szívesen fogadott bennün­ket. Megmutatott mindent. A problémákat is ismertette. KívUlrüi Tetszetős az iskola épülete, molyet 1995 ben ép^cKtek, Más célra, persze. Így most 3 épületben csak úgy tudták meg­szervezni a tanulók oktatását, hogy négy osztálynak nincs állan­dó tanterme, s ezek az osztályok szinte óráról órára „költözköd­nek“ egyik tanteremből a másikb >. A folyosó sötét, szűk és az órák közötti szünetekben zsúfolt. A bratislavai STAVOPROJEKT vállalat azonban már elkészítette az új iskolaépület tervét, melyet minden bizonnyal a kisgéresi út mentén építenek majd fel. Viszont még nem bizonyos, hogy mi­kor kezdik me« az építést. Csak csoportoktatásra alkalmas az „A“ épület 15. számú terme. Itt még 15 diák is nehezen fér el. Kérésünkre Molnár László má­sodikos gimnazista lemérte a szélességet, hosszúságot. Bizony, csak 4,77x4,50 méteres ez a -terem. Egyébként a szomszédos tan­termek méretei sem sokkal nagyobbak. A „legnagyobb“ tanterem mérete: 4,2x7,4 méter. A legjobban felszerelt tanterem (mérete 5x10 méter) a fölvé­telen is látható fizikai előadóterem. A berendezés értéke 220 000 korona. A III. C osztály tanulói itt kettős csoportokban mérése­ket végeznek. Balról jobbra: Miklós István és Rácz Gyula, Sipos Angéla és Molnár Katalin. Nem a legideálisabb helyzet. Egyéb­ként csak az iskola egyik tantermében van vízvezeték. — Reméljük, már nem sokáig. Egyébként pedig a királyhelme- ciek figyelmébe ajánljuk a Nové Zámky i (Érsekújvári) Elekt­rotechnikai Szakközépiskola esetét. Néhány évvel ezelőtt még rosszabb viszonyok közepette tanítottak, de ők nemcsak vára­koztak az építés megkezdésére. HAJDÚ ANDRÁS A felvételeket MOLNÁR JÁNOS készítette

Next

/
Thumbnails
Contents