Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-26 / 98. szám, hétfő

ŕ i<n>.u0i-0ng -válogatott tagjai a vil >g ba nuksűgun szabadasukat azzal töltötték, hogy ellátogattak a Fazos üzembe, amely védnökséget vállalt az együttes fölött. áibert és Cruyff egy csapatban Rohamosan közeledik a ma­gyarországi UEFA-torna kezdé­si időpontja — a május 28-i rajt. A selejtezők alapján las­san kialakul a tizenhatos me­zőny, tisztázódik, hogy mely országok ifjúsági válogatottjai játszanak Magyarországon. Ezek: Olaszország, Wales, Ma­gyarország (I. csoport), Fran­ciaország, Finnország, (III. cso­port), Észak-írország és Dánia (IV. csoport). Érdekes, hogy már szinte a II. csoport tovább­jutói is megvannak: Spanyolor­szág, Izland és Portugália, bár itt még meg kell várni a visz- szavágó mérkőzéseket, hiszen elképzelhető, hogy meglepetés történik. Áprilisban befejeződ­nek a további selejtezők. Egészen bizonyosan a mosta­ni, a XXIX. tornán is sok te­hetséges fiatal mutatkozik be, s közülük egy-kettő talán kivív­ja a legnagyobb európai elis­merést: elnyeri az „aranylab­dát“. Ojból visszaforgatva az idő kerekét és mélyen a sta­tisztikába merülve kiderül, hogy a fiatalok 1948-tól hagyo­mányosan sorra kerülő éven­kénti találkozójából hét játé­kos vívta ki ezt a kitüntetést. 1966-ban az angol Bobby Charl­ton volt az első és 1975-ben a szovjet Blohin az utolsó arany- labdás. Szerepel közöttük ma­gyar játékos is, mégpedig Al­bert Flórián, a Ferencváros 75- szörös volt válogatott csatára, akit 1967-ben tüntettek ki ez­zel az értékes díjjal. Van azon­ban olyan is, aki már három­szor állt a dobogó legmaga­sabb fokán: a holland Cruyff. Gyakran felmerül a kérdés, hogy az eddigiek alapján kik­ből lehetne összeállítani az ed­digi 28 torna legjobb csapatát. Érdekes a „játék“, főleg azért, mivel mind a hét aranylabdás- nak helyet kellett találni. Az így kialakítható formáció egy ESőkésztiiefek a pbniroismpiara Az idő is bizonyította, így te­hát minden fenntartás nélkül le­írhatjuk, hogy a prešovi pionír- olimpia, melyet már hagyomá­nyosan kétévenként a SZISZ Központi Bizottsága rendez meg — figyelemreméltó nem­zetközi hírnévre tett szert. Az idén június 26-tól július 4-ig rendezik meg a legfiatalabb sportolók e jelentős nemzetkö­zi versenyét. A prešovi pionír- olimpiára a Szovjetunióból, Len­gyelországból, Magyarország­ról, Romániából, Bulgáriából, Jugoszláviából, az NDK-ból, Ko­reáiból, Mongóliából, Finnor­szágból és Franciaországból ed­dig több mint 700 sportoló ne­vezett be, hogy nyolc sportág­ban: atlétikában, úszásban, ke­rékpározásban, asztaliteniszben, röplabdában, kézilabdában és sakkban összemérjék erejüket és felkészültségüket. A rendezőbizottság tagjai a továbbiakban azt is elmondot­ták, hogy a pionírolimpia sike­res lebonyolítását szem előtt tartva a város nagyobb ipari üzemein, a járás termelőszö­vetkezetein kívül Peter Colot­ka, az SZSZK kormányának el­nöke, valamint Michal Parada, a Prešovi Járási Nemzeti Bizott­ság elnöke is védnökséget vál­lalt. A prešovi nemzetközi pionír­olimpián hazánk színeit két vá­logatott pionírcsapat képviseli majd. —ák kissé különös, bár megfelel a mai divatos összeállításoknak. Tehát lássuk az UEFA „szuper­csapatát“. (Az aranylabdások- nál az első évszám azt mutat­ja, mikor tűntek fel az UEFA- tornán, a második évszám pe­dig aranylabdás „kitüntetésük“ esztendeje.) Maier (nyugatnémet), Vogst (nyugatnémet), Beckenbauer (nyugatnémet) 1964 és 1972, Neeskens (holland), Facchetti (olasz), Albert (magyar) 1958 és 1967, Cruyfí (holland) 1965 és 1971, 1973, 1974, B. Charlton (angol) 1949 és 1966, Rivera (olasz) 1960 és 1969, G. Müller (nyugatnémet ) 1965 és 1970, Blohin (szovjet) 1970 és 1975. Új kupa a .Zöld kuna' A múltkoriban érdekes és iz­galmas kispályás futballtornát rendezett Dunaszerdahelyen a helyi magyar tannyelvű Gim­názium tantestülete. A torna a tömegsport jegyében zajlott, résztvevői a Gimnázium és a Mezőgazdasági Szakközépis­kola, a Csallóköz szerkesztősé­ge és a hazai magyar újság­írók voltak. Tanárok és tollfor• gatók mérték össze tudásukat a salakon, szépszámú nézőse­reg buzdításától lelkesítve. A győzelmet a Gimnázium taná­rai szerezték meg, elnyerve így a szép kis kristály serleget, amely jövőre „Zöld ícupa“ né­ven hívja ismét Dunaszerda- helyre a foci szerelmeseit. Min­den remény megvan arra, hogy 1977-ben még jobban sikerül majd a torna, annál is inkább, hogy a társrendező Mezőgazda­sági Szakközépiskola felaján­lotta füvespályáját. (bt) Csehszlovákiában járt Papp László FÉLEZEíR EMBER A VÖRÖS MARTY-KLUB BAN 1376. IV. 20. Április hatodika emlékezetes napja Sellyének: a Vörösmarty- klub vendége volt Papp László háromszoros olimpiai bajnok ökölvívó, a magyar szövetségi kapitány. Mintegy félezer em­ber jött el megnézni Papp film­jeit és meghallgatni élménybe­számolóját. A világhírű sport­ember számtalan kérdésre vá­laszolt. Néhányan Gedó György mün­cheni olimpiai bajnok egészsé­gi állapota felől érdeklődtek: Papp: Gedó balszerencsés sé­rülést szenvedett egy edzésen. Bedagadt a bokája. Azt hittük, nincs komolyabb baja, sajnos a röntgenfelvételről kiderült, hogy egy szilánk levált a bo­kájáról, vagyis gipszbe kellett tenni a lábát. Ezután tovább bo­nyolódtak a dolgok, tüdűgyul- ladás-gyanús volt az olimpiai bajnok, de most már rendben van, rövidesen elkezdheti az edzéseket. Gedó sok-sok edzést hagyott ki, nem tudom, lesz-e rá módja, hogy az olimpiáig be­pótolja a késést? Igv hát mont­reali esélyeiről nehéz beszélni, minden a helvszinen derül ki. Az érdeklődőket izgatták a csehszlovák—magyar kapcsola­tok is az ökölvívásban. Papp: Valamit nem értek a mai csehszlovák ökölvívással kapcsolatban. Eddig minden olimpián akadt valaki, aki ki­vágta a rezet, de most nincs Papp László Vágsellyén ilyen egyéniség önöknél. Mi lehet az oka? Persze mi sem állunk valami fénye­sen, ki tudja, sikerül-e érmet szerezni Montrealban. Úgy tudom, Csehszlová­kia—Magyarország ökölvívó mérkőzésre a közeljövőben nem kerül sor. Nálunk főleg a Hon­védre épül a válogatott, a töb­bi egyesület nem rendelkezik minden súlycsoportban ki­egyensúlyozott versenyzőkkel. Ez a magyarázata például an­nak is, hogy nem minden év­ben tudunk csapatbajnokságot rendezni. A csehszlovák—ma­gyar ökölvívó-kapcsolatok le­hetnének sokkal jobbak is. Sok hallgatót érdekelt Csjef Sándor sorsa is. Papp: Csjef tehetséges ököl­vívó, sajnos nem tudott ellen­állni az alkohol csábításának és több olyan dolog történt ve­le, ami miatt a Szövetség eltil­totta a versenyzéstől. Ismerem jól Csjef Sanyit, eleinte bíztam is abban, hogy jó útra tér, de most azt kell mondanom, hogy nagyon kevés erre a remény. Én legalábbis — bármennyire is szeretném — nem hiszek benne. Az egyik néző megkérdezte: Azt hallottam, hogy ön nem ■sert megmérkőzni Torma Gyu­lával, a csehszlovák bajnokkal. Papp (széles mosoly kereté­ben): Ez nem így van. Tormá­val háromszor találkoztam a szorítóban, kétszer vereséget szenvedtem tőle, egyszer le­győztem. Azóta nem találkoz­tunk, ő vezet hát 2:l-re. Papp László nagysikerű él­ménybeszámolójának jó vissz­hangja volt Sellyén és környé­kén. A Vörösmarty-klub vezető­sége bebizonyította, hogy nem­csak az irodalomban, a törté­nelemben vagy a zenében, a sportban is emlékezetes talál­kozásokat tud tagjainak meg­szervezni. BATTA GYÖRGY 17 NYÁRI OLIMPIA ANTWERPEN — 1920 Berlinben kellett volna lebo­nyolítani 1916-ban a VI. nyári olimpiát, s az utána következő játékok (1920) rendezésével Bu­dapestet bízta meg a NOB. A németek még az első világhá­ború kitörése után sem akartak lemondani a hatodik olimpiá­ról, villámháborúban és biztos győzelemben reménykedtek, s az olimpián akartak tanúbi­zonyságot tenni a győztes ha­talom erejéről és szervezőkész­ségéről. Ötkarikás zászló alatt Az első világégés után a köz­ben Svájcba költözött NOB (most is Lausenna-ban székel) a VII. olimpia lebonyolítását (az ókori hagyományokat tisz­telve a VI. sorszámot meghagy­ták Berlinnek) a belgákra bíz­ta. Antwerpenben a játékokat már az 1914-ben elfogadott öt­karikás olimpiai zászló alatt nyitották meg, de az öt világ­rész egységének szimbólumát és az olimpiai eszmét meg­csúfolva, a háborús gyűlölkö­dés szellemében nem hívták meg a vesztes központi hatal­makat (Németország, Ausztria, Magyarország, Törökország, Bulgária) és a fiatal Szovjet— Oroszországot. így az olimpián 29 ország 2591 sportolója állt rajthoz. Nem volt meg azonban a kellő összhang a megjelent nemzetek sportolói között sem, egymást érték az összetűzések, a hangos jelenetek a verseny- pályán és azon kívül. Ami az antwerpeni olimpia eredmé­nyeit illeti, ezek két részre oszthatók. Számos versenyben olyan teljesítménnyel nyertek bajnokságot, amilyennel még helyezéshez sem juthattak vol­na, ha a kizárt nemzetek spor­tolói részt vesznek a küzdel­mekben. Ugyanakkor viszont 18 új olimpiai, közte a kilenc világrekord született. A hallgatag finn Az olimpia hősei a finn atlé­ták voltak, akik ugyanannyi aranyérmet (kilencet) szerez­tek, mint az amerikaiak. Har­minc versenyszámot rendeztek, s a csodás világklasszisok kö­zött ott volt a „világ leg­gyorsabb embere“, az amerikai Paddock (100 m 10,8 mp), a finn Kolehmainen a maratoni futásban győzött (42,750 km — 2:32:35,8 óra), de a 36 éves an­gol Hill is meglepte a világot két győzelmével (800 m 1:53,4 p., 1500 m 4:01,8 p.,). Ugyan ki emlékszik rájuk? Hiszen akkor jelentkezett a „Nagy Hallgatag“, a finn Paa­vo Nurmi. A klasszikus stílusá­ról és aszkéta életmódjáról hí­res 23 esztendős futó 5000 m-en ugyan még kikapott a háborúban gázmérgezést szen­vedett francia Guillemot-tól, aki azzal is az érdeklődés kö­zéppontjába került, hogy jobb oldalt volt a szíve, de két nap múlva már visszavágott neki 10 000 méteren (31:45,8 p.,). Nurmi győzött a 10 000 m-es egyéni mezei bajnokságban is, és tagja volt a 10 000 m-es me­zei csapatbajnokságban győztes finn együttesnek. A finn „futógép“ 22 eszten­dős korában lett a futás meg­szállottja, amikor megnyerte élete első nemzetközi verse­nyét 10 000 m-en. Hat éven át egyáltalán nem evett húst, mert valahol azt olvasta, hogy a növényi táplálék a futó szá­mára nagyon egészséges. Le­mondott a tea- és a kávéivás- ról is, alkoholt sohasem fo­gyasztott és egyáltalán nem dohányzott. Minden szabad ide­jét futással, gyaloglással, erdő- iárással töltötte. Kilenc olim­piai arany- és három ezüstér­mén kívül pályafutása alatt 1500 métertől 20 kilométerig 25 világcsúcsot állított fel. Még életében, az 50-es évek elején szobrot emeltek neki Helsinki­ben. Futballistáink levonulnak Antwerpenben csak a labda­rúgódöntőre telt meg a stadion. Csehszlovákia csapata biztosan jutott a döntőbe, ahol éppen a vendéglátók válogatottja volt az ellenfél. A találkozót a már 65 éves angol Lewis vezette, aki­nek jelölése ellen a csehszlo­vák küldöttség vezetői meg­gondolatlanul tiltakoztak, más bírót kértek a torna rendezői­től. Tehát már a mérkőzés előtt is ideges volt a hangulat a csehszlovák focisták között, s ez a pályán csak fokozódott. Lewis „angolosan“ vezette a találkozót, megengedte például a kapus támadását is. Tény, hogy részrehajlóan bíráskodott az angol „gentleman“ és ezt nem tudták elviselni a cseh­szlovák futballisták. A 40. perc­ben — 2:0-ás belga vezetésnél — válogatottunk egy vitaiható játékvezetői ítélet után levo­nult a pályáról, ami a disz- kvalifikálást hozta magával és elestünk az ezüstéremtől. A csehszlovák labdarúgók visel­kedésével a FIFA is foglalko­zott, és eltelt néhány év, míg beismertük saját hibánkat, tud­niillik azt, hogy nem ismerjük kellőképpen az írott angol lab­darúgó-szabályokat. A bátortalan háború előtti lé­pések után az amerikai úszók teljesen uralták a „vizet“, s itt született a legtöbb világre­kord. Kahanamokunak kétszer kellett megvédenie bajnoksá­gát 100 méteren, (1:04,0 perc), mert az első döntő eredményét megsemmisítették. Három arany­érmet szerzett az olimpián elő­ször szereplő amerikai úszó­nők közül Belibtrey, a 100 és a 300 m-es gyorsúszásban még­hozzá világcsúccsal) 1:13,6, il­letve 4:34,0 perc). Női műug­rásban a 13 esztendős A. Rig- gin az olimpia legfiatalabb bajnoka lett. Magyarország vívóinak távol- létében az olaszok a nagysze­rű formában lévő, ötszörös aranyérmes Nedo Nadival az élen mindent megnyertek, az egyéni párbajtőr kivételével. Ebben a számban erőkímélés miatt nem indultak. Sokféle madár..» A VII. nyári olimpián mind a négy nehézatlétikai sportág, helyet követel magának. Birkó­zásban mindkét fogásnemben öt-öt bajnokot avatnak. Kötött­fogásban minden érem az észa­kiaké, szabadfogásban azonban az amerikaiak megkeserítik az európaiak életét. Nagy egyéniségek birkóznak a döntőben: A finn Varé Stock­holm után itt is az első helyen végez, itt fejezi be pályafutá­sát egy másik stockholmi győz­tes, a svéd C. Johansson is — ugyancsak aranyéremmel. S itt nyer először aranyérmet min­den idők eddigi legeredménye­sebb birkózója, a svéd Wester- gren. Nyolc súlycsoportban mér­kőznek az ökölvívók. A verse­nyek kétségkívül legnagyobb alakja E. Eagan, a kisneihéz- súly bajnoka, hiszen ő 1932-ben tagja volt az aranyérmet nyert amerikai bobcsapatnak is, s eddig rajta kívül még egyetlen sportoló sem tudott nyári olim­pián egyaránt aranyérmet sze­rezni. Ismét színre lépnek a súly­emelők, azúttal már — a mai értelemben vett — komolyabb gyakorlatokkal. Nyomnak, sza­kítanak, és löknek. A merev súlygolyókat felváltja a ma is használatos, forgatható, tárcsás súly. Az eredmény értékelése is azonos a maival. Érdekes­ség: a félnehézsúly harmadik helyezettje is jobb eredményt ért el, mint a nehézsúly győz­tesei Antwerpenben búcsúzik a kö­télhúzás, de még mindig szere­pel olyan .csodabogár“ a műso­ron, mint az íjászat. Ez nem is lenne baj, csakhogy 10(1!) számban avatnak bajnokot. Volt például kismadár, nagy- madár csapat, nagymadár csa­pat. Természetesen minden ér­met a belgák nyernek. Nem volt véletlen a műsor összeál­lítása. Mivel focistáink „elúsztat­ták“ az ezüstérmet, Csehszlová­kia sportolói (115) mindössze egy bronzérmet szereztek te­niszben fZemla—škrbková). Az antweroeni olimpia kilenc világcsúcseredménye közül mindössze egyet ért el európai versenvző, bizonyságául annak, hogy kontinensünk sportját ko­molyan visszavetették a hábo­rús veszteségek. (T.

Next

/
Thumbnails
Contents