Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-23 / 96. szám, péntek

Lenin eszméi valóra vá.íak Biztos iránytűnk a leninizmus (Folytatás az 1. oldalról) sikeres fejlődésének megbízha­tó támasza. Pártunk XV. kong­resszusa nagyra értékelte Le­nin pártjának okos, körültekin­tő és elvszerű politikáját, amellyel a szovjet népet a kommunizmushoz vezeti. A XXV. szovjet pártkongresszuson el­fogadott okmányok tovább fej­lesztik Lenin tanítását és azt a jelenlegi viszonyokra alkalmaz­zák. Az új történelmi tapaszta­latok általánosítása alapján az SZKP XXV. kongresszusa ki­mondotta. A szocialista orszá­gok fokozatos közeledésének folyamata objektív törvénysze­rűség. Egyre több a közös vo­nás a szocialista országok gaz­daságpolitikai és társadalmi életében. Szüntelenül érvényes Lenin tanítása az általános és a különleges dialektikus kap­csolatáról a szocialista ország­építést illetően. Minden ország a saját adottságaiból indul ki, de a szocialista építés általáno­san érvényes törvényszerűségeit nem lehet és nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni. Igazi szocializmus csak egy­fajta van, ez egy új társadal­mi rendszer, melynek elméletét Marx, Engels és Lenin dolgozta ki. Az új társadalmi rendszer építésében ezért a lényeges, fő dolgokban nem lehet eltérés az egyes országok között. A helyi viszonyok és a nemzeti sajá­tosságok mértéktelen kiemelése így szöges ellentétben áll a va­lósággal és Lenin hagyatéká­nak megtagadásához vezet. A jobboldali revizionisták és opportunisták gyakran azt han­goztatják, hogy a leninizmus jellegzetesen orosz jelenség, amely nemzetközi viszonylat­ban nem alkalmazható. A való­ságban azonban a leninizmus egyáltalában nem „orosz nem­zeti sajátság“, hanem — csak­úgy mint a marxizmus — a nemzetközi forradalmi mun­kásmozgalom tapasztalatainak általánosítása. Fel kell tehát venni a küzdelmet a szovjetel- lenességgel, mert jelenleg ez az an ti kommunizmus leggyakrab­ban használt fegyvere. Nem vé­letlen tehát, hogy a szovjetel- lenesség az igazi szocializmus ellenségeinek közös nevezője. Ez az imperializmus védelme­zőinek, valamint a baloldali és a jobboldali opportunistáknak ellenünk használt közös fegyve­re. A Szovjetunió, épp úgy, mint keletkezésének idején, most is a haladásért, a demok­ráciáért és a békéért harcoló összes forradalmi erő fő táma­sza. A szocialista tábor országai­nak erőfeszítése a társadalmi termelés hatékonyságának és minőségének nagyarányú javí­tására irányul. A szocializmus­nak magasabb társadalmi mun­katermelékenységet kell elér­nie, mint a kapitalizmusnak — tanította Lenin. Egyik fő fela­datunk ezért, hogy a tudomá­nyos-műszaki forradalom vív­mányait szervesen egybekap­csoljuk a szocialista társadalmi rendszer előnyeivel. Rendkívül időszerű Lenin ta­nítása az új típusú marxista— leninista párt, a munkásosz* tály élcsapata vezető szerepé­ről. A fejlett szocialista társa­dalom építése során a kommu­nista párt vezető szerepének ál­landóan növekednie kell. Manapság, amikor a nemzet­közi feszültség enyhülése kö­vetkeztében a két társadalmi rendszer közti küzdelem egyre inkább az ideológia területére tevődik át, egyre inkább nő Le­nin tanításának fontossága, mi­szerint ideológiai kérdésekben megbékélés, kompromisszum nincs. Növelni kell a propagan­damunka hatékonyságát és fo­kozni az ellenséges ideológiák elleni küzdelmet. Lenintől mindig távol állt a dogmatizmus bármely formája. A marxizmust szüntelenül fej­lesztette és új ismeretekkel gazdagította a nemzetközi for radalmi munkásmozgalom ta­pasztalatainak általánosításá­val. Lenin sohasem volt szoba­tudós, a forradalmi elméletet mindig egybekapcsolta a forra­dalmi gyakorlattal és felfedte az opportunizmus valóságot el­torzító vonásainak a lényegét. Pártunk XV. kongresszusa ki­emelte; nálunk a legnagyobb veszélyt továbbra is a jobboldali opportunizmus jelenti. Az op portunizmus elleni küzdelemben gyűjtött tapasztalataink felvér­teznek bennünket az ideológiai harcban, mert a reakciós erők világszerte a nemzeti színekben tetszelgő jobboldali opportuniz musba helyezik a legnagyobb reményt. Az ideológiai küzde­lem mai állása bizonyítja, hogy elkerülhetetlenül szükséges har­colni a revizionizmus minden formája ellen, a forradalmi munkásmozgalom egységéért, a marxista—leninista világnézet tisztaságáért. Lenin annak idején hatalmas előrehaladással körvonalazta a világ további társadalmi fejlő­dését. Tanítását az azóta leját­szódott események teljes mér­tékben igazolták. A leninizmus modern tanítás, a társadalom alapkérdései megoldásának örökké élő és ösztönző forrása. Lenin eszméi hatékony fegyver­ként beváltak és beválnak a haladás, a béke és a szocializ­mus ügyéért harcoló összes for­radalmi erő kezében. Szívélyes eszmecsere (ČSTK) — Peter Colotka, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZSZK kormányának elnöke Dezider Gogának, az SZSZK kereskedelmi miniszterének je­lenlétében tegnap Bratislavá­ban fogadta Fazekas Jánost, a Román Szocialista Köztársaság Végrehajtó Bizottságának tag­ját, a kormány alelnökét, bel­kereskedelmi miniszterét. A fogadáson részt vett Carol Cozma, a Román Szocialista Köztársaság bratislavai főkon­zulja is. A román vendég, aki a fo­gyasztási árucikkek 7. brnói nemezetközi nagyvásárának megnyitására érkezett hazánk­ba, szívélyes eszmecserét tar­tott Colotka és Goga elvtárssal. Napirenden a szolgáltatások (Folytatás az 1. oldalról) A szolgáltatások további fej­lődésének egyik alapvető felté­tele a szakmunkás-utánpótlás kérdésének megoldása. Ezzel a problémával foglalkozott fel­szólalásában Katarína Šinková és Ján Haško. Rámutattak, hogy a szolgáltatások terén a szak­munkásképzés színvonala nem felel meg a követelményeknek, kevés a szakképzett pedagógus, nincsenek internátusok, és az iskolák anyagi ellátottsága is hiányos. A vitában továbbá felszólalt Jozef Feriančík, Pavlina Harga- šová, Vojtech Ligart és Elena Salimová. A vita után Stefan Lazar bel­ügyminiszter értékelte a kép­viselőknek a felmérés során végzett kezdeményező munká­ját, majd a plénum határozatot fogadott el a szolgáltatások eddigi fejlődéséről, és a követ­kező öt évi feladatokról. Utolsó napirendi pontként a plénum meghallgatta és tudo­másul vette az SZNT elnöke jelentését az elnökségnek a legutóbbi, 1975. december 19-én megtartott ülése óta kifejtett tevékenységéről. — r— (Folytatás az 1. oldalról) a haladó társadalmi gondolko­dás egyik kiindulópontjai és fő támaszai. A leninizmus eszmé­je folytonosságot, állandó moz­gást feltételez, a társadalmi és szociális változások folytonos és alapos ismeretét, valamint a belőlük eredő törvényszerűsé­gek általánosítását — mindez Le nin forradalmi tanításának az állandó megújulását és folyto­nos érvényességét eredményezi a forradalmi gyakorlatban. Amint L. Rrezsnyev elvtárs hangsúlyozta, Lenin egész éle­tében alkotott, hol az elmélet, hol a politika, hol az osztály­harc szervezése, hol a párt, vagy pedig az állam építése te­rületén. Az SZKP a leninizmus esz­méihez való hűséget elméleti és gyakorlati tevékenysége egyik megingathatatlan alap­törvényének tekinti. Éppen ezért az SZKP a leninizmus eszméihez híven teljes mérték­ben ragaszkodik a szigorú tu­dományossághoz és a követke­zetes forradalmisághoz. A szov­jet kommunisták pártja éppen ezért mindig összekapcsol ja az elméletet a mindennapok gya­korlatával, a kommunizmus to­vábbi építésének sürgető fela­dataival, a világszocializmus eszméinek győzedelmeskedésé­vel és az egész nemzetközi kommunista és munkásmozga­lommal. Az SZKP és valamennyi pro­letár forradalmár számára a leninizmus valós tudomány ar­ról, hogyan kell győzni, tudo­mány és egyúttal művészet is arról a forradalmi folyamatról, amely új távlatokat nyit az em­beriség előtt.“ Jurij Andropov beszédének további részében az SZKP XXV. kongresszusának jelentőségéről beszélt. „Az SZKP XXV. kong­resszusa történelmi határkő a kommunizmushoz vezető úton. A kongresszuson elfogadott do­kumentumok teljes mértékben azt tükrözik, hogy milyen nap­jaink Szovjetuniója, országunk napjaink specifikus feladataival és problémáival együtt. A kongresszus megmutatta, hogy a szovjet társadalom egy­ségesebb mint bármikor a múlt­ban volt. Valamennyi osztály és szociális réteg, valamennyi nemzet és nemzetiség egysége rendkívül szilárd és megingat­hatatlan. A Szovjetunió hatal­mas termelőerőkkel rendelke­zik. A gazdasági potenciál az elmúlt líz év alatt megkétszere­ződött, ami népgazdaságunk di­namikus fejlődésének bizonyí­téka. A külpolitikát illetően megál­lapíthatjuk, hogy tovább szilár­dult a szocialista közösség or­szágainak egysége, tovább erő­södött együttműködésünk a fia­tal fejlődő országokkal. Egyre nagyobb megértésre ta­lál pártunk és kormányunk kö­vetkezetes békés egymás mel­lett élést hirdető politikája. A XXV. kongresszus ismét be­bizonyította, hogy Lenin taní­tásának napjainkban is méltó követői vannak. A leninizmus szellemében hangzott el az a beszámoló, amelyet Leonyid Brezsnyev az SZKP XXV. kong­resszusán felolvasott. Még mind­annyiunk élénk emlékezetében él, hogy milyen közvetlenséggel és elismeréssel szóltak a kong­resszus küldöttei Brezsnyev elv­társ tevékenységéről az SZKP pártirányvonalának kidolgozá­sát és megvalósítását illetően. Egy leninista eszméket követő politikusnak — kommunistának a művészete tulajdonképpen ab­ban rejlik, hogy kiérzi és meg­érti korának követelményeit, azokat a konkrét cselekedetek nyelvére fordítsa olymódon, hogy mindenki megértse azt. Az emberek jobban akarnak élni, békében akarnak élni és dolgoz­ni. Az SZKP XXV. kongresszu­sa éppen ezért az életszínvonal további emelését egyik legfon­tosabb feladatának jelölte meg. Ez a következetes, a dolgozó nép érdekeit képviselő gazda­ságpolitika, csakúgy mint a Szovjetunió békeprogramja — mindez szorosan összefügg az SZKP KB főtitkárának, Leonyid Brezsnyev elvtársnak a nevé­vel és munkájával. A szovjet nép úgy fogadta a XXV. kong­resszus határozatait mint a nép jólétéhez vezető programot. Ezt a programot látta előre Lenin elvtárs, amikor egyik írásában így ír: „Mindennél fontosabb a teljes jólét és a társadalom valamennyi tagjának szabad, sokoldalú kibontakozási lehető­ségének megteremtése“. Mindannyian tudatában va­gyunk annak, hogy a kongresz- szusi határozatok teljesítése nem lesz egyszerű és könnyű. Sok és bonyolult munka vár ránk. Pártunk és kormányunk e feladatok teljesítésének alap- feltételeként a munka kezdemé­nyezés további növelését jelöl­te meg. Máris jelentős sikereket ér­tünk el a tizedik ötéves terv feladatainak teljesítésében. Az ipari termelés első negyedévi tervét 102 százalékra teljesítet­tük. Ezek az eredmények a szí­vós és kitartó szovjet nép igye­kezetének köszönhetők. Lenin elvtárs is a népben Látta pár­tunk fő erejét és támaszát. A szovjet emberek manapság is jól tudják, hogy a kommunista párt mindent elkövet a jólét biztosításáért. így tanított ben­nünket Lenin elvtárs is, és en­nek szellemében is cselek­szünk“ — mondotta Turij And­ropov. Jurij Andropov beszédének további részében a szocialista demokrácia megvalósításáról be­szélt a szovjet társadalomban. „Tisztelt Elvtársak! Pártunk és kormányunk a távlati gazdasági feladatok kitűzésénél abból in­dult ki, hogy országunkban fel­építettük a fejlett szocialista társadalmat, amely fokozatosan kommunista társadalmi rend­szerré növi ki magát. A jelen­legi átmeneti időszak sajátossá­gai megnyilvánultak a XXV. kongresszus tanácskozásán is. A határozatok is tükrözik, hogy a küldöttek figyelembe vették a szociális haladás új tényezőit és új szemszögből figyelték az alapvető problémákat és távlati célokat. Ezek a határozatok megvilágítják pártunk politiká­ját, történelmi szerepét, Lenin szavaival élve a „kommunista társadalom építése, az új gaz­dasági kapcsolatok és az új tár­sadalom megteremtése terén.“ A fejlett szocializmus — ex a legnagyobb eredmény, ame­lyet Lenin eszméinek szelle­mében a szovjet társadalom napjainkban elért. A szovjet hatalom első évében Lenin szin­te minden beszédében a gazda­ságilag elmaradott, írástudatla­nok hazájának mondott Orosz­ország szocialista, iparilag fej­lett országgá való fejlesztéséről beszélt. Ez annak idején szin­te álomnak tűnt. Azóta azon­ban Lenin vágyai és eszméi gyakorlatban is megvalósultak* Napjainkban tehát megállapít­hatjuk, hogy Lenin eszméi és vágyai élő valósággá, életünk szerves részévé váltak. Minden, amit a szovjet nép plért és alkotott, elválasztha­tatlanul összefügg a lenini párt tevékenységével. Amennyivel magasabbra jut társadalmunk a társadalmi haladás lépcsőjén, amennyivel igényesebbek a ha­zai és nemzetközi feladatok, amelyek előttünk állnak, annál nagyobb pártunk, mint a társa­dalom vezető és irányító szer­vének, a munkásosztály politi­kai élcsapatának a tekintélye. Államunk népi állam. Ez nem­csak azért van, mert a szovjet nép akarata szerint cselekszik, hanem azért is, mert az állam^ apparátus valamennyi szerve a dolgozó nép érdekeit, amelyek helyettük valósítják meg állan­dó támogatásukkal a szovjet kormány politikáját. A szocia­lista demokrácia kérdésében pártunk és kormányunk tovább­ra is a lenini alapelvekre tá­maszkodik, amelyek a törté­nelem folyamán eddig kiállták az idő próbáját. Lenin azt taní­totta, hogy a szocialista forra­dalom és a szocialista változá­sok csak a munkásosztály ve­zetése alatt valósulhatnak meg sikeresen. Ezen örök igazság felfedezése és a proletariátus történelemformáló szerepének megvilágítása az, amit Lenin a legfőképpen kiemelt Marx taní­tásából. Bármilyen társadalom­ban is valósul meg a munkás- osztály élcsapatának politikai irányítása, az minden esetben a dolgozók többségének legsa- játabb érdekeit képviseli. Lenin is azt vallotta, hogy a szocia­lista eszmék győzedelmeskedé­se a kommunista társadalom felépítéséhez vezető út elkép­zelhetetlen a legszélesebbkörű demokrácia megvalósítása nél­kül.“ — mondotta Jurij Andro­pov. Koszorúzás! ünnepség (CSTK) — A világ proleta­riátusa vezérének, a Szovjet­unió Kommunista Pártja és az első szocialista állam alapítójá­nak 106. születésnapja alkalmá­ból Bratislavában, a Lenin té­ren tegnap kegyeletes koszorú- zási ünnepséget tartottak Vla­gyimir Iljics Lenin szobránál. Az emlékműnél díszőrséget álltak a csehszlovák néphadse­reg és a szovjet hadsereg kato­nái, valamint a bratislavai isko­lák pionírjai. Az elesett forradalmárok in­dulójának hangjai mellett V. I. Lenin emlékének kegyelettel adóztak, majd koszorút helyez­tek el Szlovákia legfelsőbb párt- és kormányképviselői — a CSKP KP Elnökségének tag­jai, Jozef Lenárt, az SZLKP KB első titkára és Peter Colotka, az SZSZK kormányának elnöke. Miloslav Hruškovič, a CSKP KB Elnökségének póttagja, az SZLKP KB titkára, Viliam Šal­govič, az SZLKP KB Elnökségé­nek tagja, az SZNT elnöke, Herbert Ďurkovič, Ján Janik, Ľudovít Pezlár és Gejza Šlapka, az SZLKP KB Elnökségének tagjai, Bohuš Trávníček, az SZLKP KB Titkárságának tagja, Fedor Gulla, az SZSZK NF KB vezető titkára és az SZSZK NF KB elnökségének más tagjai. A kegyeletes koszorúzási ün­nepségen részt vettek a Szov­jetunió bratislavai főkonzulátu­sának dolgozói, élükön Nyiko­laj Andrejevics Goncsarov fő­konzullal. A hála koszorúit helyezték el az SZSZK fővárosa, Bratislava és a nyugat-szlovákiai kerület politikai és állami szerveinek képviselői is. A kegyeletes koszorúzási ün­nepség az Internacionáléval ért véget. Záróokmányok jóváhagyása Befejeződött a Szakszervezeti Világszövetség Irodájának ülése (CSTK) — Tatranská Lomni- eán a Szakszervezeti Világszö­vetség Irodája XIV. ülésszaká­nak kétnapos tanácskozása vi­tával folytatódott. A szocialista országokból részt vevő felszólalók rámutat­tak arra a tényre, hogy a nem­zetközi eseményekbe egyre in­kább tömegesen bekapcsolód­nak a tőkés- és fejlődő orszá­gok dolgozói, akiket a szocia­lista államok példája mozgósít. Pjotr Tyimofejevics Pimenov, a szovjet küldöttség vezetője hangsúlyozta, hogy a Szakszer­vezeti Világszövetség jelentős mértékben hozzájárult a szak- szervezeti világmozgalom egye­sítése folyamatához. Ezt azon­ban tovább kell mélyíteni. Hang­súlyozta továbbá, hogy a szak- szervezetek szerepének növeke­dése a dolgozók osztályharcá­ban szoros összefüggésben áll a szakszervezeti világmozgalom szervezettsége színvonalával, melynek ma már több mint 320 millió tagja van. A tőkésországokból érkezett küldöttek vitafelszólalásaikban azokkal az okokkal és követ­kezményekkel foglalkoztak, amelyek elmélyítik a gazdasági válságot, továbbá rámutattak a szakszervezetek feladataira a válság elleni küzdelemben. A fejlődő országok képviselői rámutattak az egyre erősbödő Imperialista támadásokra, ame­lyek Latln-Amerika, Afrika és Azsfa haladó rendszerei ellen irányulnak. Tolmácsolták a Szakszervezeti Világszövetség­nek és tagszervezeteiknek, fő­leg a szocialista országok szak- szervezeteinek hálájukat és kö- szönetüket igazságos küzdel­mük támogatásáért. Tegnap záróokmányok elfoga­dásával ért véget Tatranská Lomnicán a Szakszervezeti Vi­lágszövetség Irodájának XIV. ülésszaka. Peter Colotka,. a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZSZK miniszterelnöke, csütörtökön találkozott a Szakszervezeti Vi­lágszövetség XIV. ülésszaka résztvevőivel. A találkozón je­len volt Karel Hoffmann, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZKT elnöke, továbbá Ján Janik, az SZLKP KB Elnökség­nek tagja, a KB titkára és Dá­niel Futej, az SZLKP KB osz­tályvezetője. Colotka elvtárs üdvözölte a Szakszervezeti Világmozgalom képviselőit a CSSZSZK és az SZSZK legfelsőbb párt- és ál­lami szervei nevében és átadta nekik Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárának, köztár­saságunk elnökének Ľubomír Strougalnak, a CSKP KB Elnök­ségi tagjának, szövetségi mi­niszterelnöknek és Jozef Le- nártnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, az SZLKP KB első tit­kárának üdvözleteit. A továb­biakban kiemelte, hogy a Szak- szervezeti Világszövetség Iro­dájának XIV. ülésszaka az egész világ dolgozóit érintő rendkívül fontos kérdésekkel foglalkozott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents