Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-17 / 92. szám, szombat

Csehszlovákia Kommunista Partja XII. kongresszusának tanácskozása (Folytatás a 8. oldalról) jet néphez fűződő őszinte kapcsola­tainkat. Ezt sugallja nekünk a cseh­szlovákiai kommunisták példája és az a mélységes meggyőződésünk is, hogy szabadságunk, önállóságunk, békés éle­tünk és boldog jövőnk legfőbb bizto­sítéka, leghívebb barátunk és szövetsé­gesünk, a Szovjetunió. Úgy vélem, hogy pártunk politiká­jának a helyességét és eredményesse- gét fényesen bizonyítja a fiataljaink tudatában, gondolkodásában bekövetke­zett jelentős és pozitív változás.. Fia­taljaink egyre inkább becsülik és ma­gukénak vallják szocialista társadalmi rendszerünk értékeit, s napról napra szilárdul hazafias és internacionalista meggyőződésük. Ugyancsak nincs jobb bizonyíték annál, hogy pártunk meg­becsüli a fiatal nemzedéket és a továb­bi társadalmi építőm unkában komolyan számol vele, mint az, hogy sok fiatal a párttagok, avagy a párttagjelöltek soraiba léphetett. A gyakorlat igazolja azt is, hogy fia­taljaink gondolkodásmódjában, szocia­lista életszemléletében bekövetkezett nagy mértékű pozitív változások elle­nére ifjú nemzedékünknél előfordulnak még — s ez akár törvényszerűnek is mondható — bizonyos tisztázatlan kér­dések, nem minden szempontból helyes vélemények. A jövőben is hasonló lesz a helyzet. A felnövekvő fiúk és lányok ugyanis még viszonylag kevés politikai és élettapasztalattal rendelkeznek. Majd ha kikerülnek az életbe és a gya­korlatban megismerkednek a párt poli­tikájával, akkor ismerik föl a szocia­lizmus lényegét. Arra kell tehát töre­kednünk, hogy akik magukénak vall­ják szocialista eszménket, politikailag is megfelelő szintet érjenek el, e téren is váljanak érettekké, felnőttekké, le­gyenek aktív harcosai az emberiség legnemesebb céljaiért vívott küzdelem­nek. Szocialista Ifjúsági Szervezetünk leg­sajátosabb érdeke tehát, hogy a fiata­lokat megfelelően nevelje, megtanítsa őket a jelensegeket és az eseményeket osztályszempontból értékelni, a mar­xista—leninista tanokat alkotó módon érvényesíteni, s megérteni azokat a cé­lokat, amelyekért pártunk és dolgozó népünk harcol. A fiatalok gondolkodását és cseleke­deteit nemcsak az értelmükön keresz­tül befolyásolhatjuk, hanem érzelmeik révén is. Tudjuk, hogy fiataljaink zöme érdeklődik a kultúra és a sport iránt. Ifjúsági szervezetünkben az állami szervekkel és a társadalmi szervezetek­kel együttműködve eredményesen fej­lődik a szakköri- és a klubtevékeny­ség. Megtettük az első eredményes lé­péseket a Csehszlovák Testnevelési Szövetséggel, a HESZ-szel és az isko­lákkal való eredményes együttműködés terén. A klubtevékenységet, a testne­velési rendezvényeket és a fiatalok honvédelmi nevelését rendszeresebbé, színvonalasabbá kell tennünk, mert je­lenleg itt még sok az esetlegesség és a nem céltudatos rendezvény. A SZISZ egyik legfőbb feladata, hogy a fiatalokat munkaszeretetre, a rend­szeres tanuláshoz és művelődéshez va­ló egészséges hozzáállásra nevelje. Ép­pen a munka nyújt sokrétű lehetőséget arra, hogy fiataljaink minél eredmé­nyesebben elsajátítsák a szocialista ember tulajdonságait. Büszkék vagyunk arra, hogy köreinkből a szocialista munka hősei nőttek fel. Példaként Mi­lan Zabčíkot, Michal Hockot és Zde­nék Šlemendát említjük meg. Tudjuk azt is, hogy Marta Drotnerová nemzeti művész és Václav Hudeček hegedűmű­vész hazai és nemzetközi sikerei is el­sősorban szorgalmas munka eredmé­nyei. Ürömmel tölt el bennünket, hogy fiatal technikusaink, mérnökeink, tudó­saink számos új felfedezéseket tesz­nek és munkájuk eredményeit a gya­korlatban értékesítik. Korunk elsősorban tetteket követel. Tudjuk, hogy ami ma értékes, az hol­nap már egészen természetesnek tűnik, avagy kevésnek bizonyul. A hatodik ötéves tervben és annak irányelveiben rögzített igényes célok is erről győz­nek meg bennünket. Ezért elengedhe­tetlenül szükségesnek tartjuk, hogy a munkakezdeményezés különböző for­máival a fiatalok is hozzájáruljanak a nagyszabású társadalmi céljaink meg­valósításához. Legsajátosabb érdekünk, hogy az iskolai és az üzemi ifjúsági alapszervezetek munkájában állandó helyet kapjon a rendszeres tanulás, a szakképzettség állandó növelésének az igénye. Éppen ezért igyekszünk meg­teremteni az igényesség légkörét, har­cot hirdetünk az önelégültség és a kö­zépszerűség különböző megnyilvánulá­sai ellen, s arra törekszünk, hogy a rendszeres tanulás és az önművelés minden fiatal becsületbeli ügye legyen. Egységes és erős pionírszevezetünk nőtt fel. A pionírok közé egyre több gyermek kerül. Céltudatosan neveljük őket a szocialista hazafiság és a prole­tár nemzetköziség szellemében. Tuda­tosítjuk, hogy ezek az eredmények nem önmaguktól születnek, hanem a kom­munisták becsületes és önfeláldozó munkájának gyümölcsei, akik őszintén szeretik a gyermekeket és nem egy esetben szabad idejüket is feláldozzák értük. A Nemzeti Front társadalmi szerve­zeteinek és az iskolák, valamint a had­sereg sokoldalú támogatása nélkül nem tudnánk eredményesen dolgozni. A párt bölcs politikájának eredményeképpen a Szocialista Ifjúsági Szervezet fejlő­désével együtt megerősödött annak kommunista magva is. A munkásosztály küldetésével összhangban az a célunk, hogy ifjúsági szervezetünkben előkelő helyet foglaljanak el az ifjúmunkások és a dolgozó fiatalok. Sajnos az ifjú­sági szervezetünknek még nincs min­dig megfelelő hatóereje éppen a mun­kás- és a szövetkezeti fiatalok köré­ben. Éppen ezért egyik legfontosabb fel­adatunk, hogy az eddiginél jóval na­gyobb és rendszeresebb figyelmei szen­teljünk a szaklanintézetekben, az ipari üzemekben, az építőiparban, a közleke­désben és a mezőgazdaság valamennyi ágazatában dolgozó fiataloknak, az itt működő ifjúsági szervezeteknek. Ügy kell dolgoznunk, hogy bekapcsoljuk a munkába a fiatalokat, az ő igényeik és érdeklődésük szerint tevékenyked­jünk, találjunk számukra vonzó és tar­talmas munkaformát, hogy azok is utat találjanak hozzánk, akik eddig félre­álltak. Tudatosítjuk, hogy szocialista társa­dalmunkban — úgy ahogy azt Lenin mondta — az ifjúsági szervezet ereje a kommunista párttal való összeforrott- ságában rejlik. Büszkék vagyunk arra, hogy elődeink, különösen a csehszlo­vákiai komszomolisták a polgári köz­társaságban, valamint a Csehszlovák Ifjúsági Szervezet fiataljai a szocialista építés során mindig híven a kommu­nista párt oldalán álltak. Ugyanilyen hűséggel megbízhatósággal és ered­ménnyel szeretnénk támogatni pártun­kat mi is, mai SZISZ-tagok és pioní­rok. Számunkra tehát a következő években a legfontosabb és egyben leg­méltóbb feladat az, hogy hozzájárul­junk a CSKP XV. kongresszusán elfo­gadott célok mielőbbi megvalósításá­hoz. így tehetünk legtöbbet szocialista hazánk és fiatal ifjú nemzedékünk to­vábbi Vikeres fejlődése érdekében. Miroslav Válek elviámok, az SZSZK kulturális miniszterének felszólalása rjj: :;^(1 1976. IV. 17. ténelmi lehetőséget nyújt ahhoz, hogy bebizonyítsuk: a szocialista társadalmi rendszer nemcsak a leghaladóbb és a legszabadabb a világon, de egyúttal azoknak a nemzeteknek is hőn óhaj­tott vágya, amelyek nemzeti és szociá­lis szabadságukért küzdenek. Erre je­lenkori történelmünk számos konkrét példája a legjob bizonyíték. Szemeink előtt egyre markánsabban valósul meg az, amit Marx és Lenin megjósolt: a világot forradalmi átala­kulások rengetik meg, a világnak egy­re eltökéltebb szándéka, hogy megja­vítsa önmagát, a világ rájött, hogy meg kell változtatni a világot. E fejlődés bonyolultsága és ellentmondásossága nem téveszthet meg bennünket, mert utunkat a kommunizmus sugárzó csil­laga világítja meg. E csillaghoz vezető út milliók vérétől vörös és a munkás­ság verejtékétől áztatott. A kapitalis­ta országokban száz és száz kiválóan felszerelt intézmény, száz és száz úgy­nevezett szakember minden erejével azon mesterkedik, hogy meghamisítsák a marxizmus—leninizmus tanait, félre­vezessen bennünket, „megjavítsa" a munkásosztály történelmi tanítását. Mintha megfeledkezhetnénk a munkás- osztály tapasztalatairól és feladhatnánk mindazt, ami a győzelemhez vezetett bennünket. Igaz az, hogy a történelmi konfron­táció nemcsak a társadalmi rendszerek között megy végbe. Ez a világméretű ideológiai küzdelem személy szerint bennünket is közvetlenül érint. Önma­gunknak is fel kell tennünk a kérdést, mit tartunk tartós értéknek, mi a cé­lunk és miképpen érhetjük el azt. Ha már erre a kérdésre felelni tudunk — és kétségtelenül tudunk — akkor a kétkedőknek és rosszakaróinknak bát­ran kijelenthetjük: kicsinyeskedők és fontoskodók, úgynevezett tárgyilagos szemlélődök, közlekedési szerencsétlen­ségek kárörvendő statisztikusai állja­tok félre: a történelembe a kommu­nizmus gyorsvonata érkezik! Elengedhetetlenül szükséges, hogy a forradalomba tiszta kézzel és forró szívvel lépjünk be, de korunk többet követel tőlünk. Elérkezett az idő, ami­kor önmagunk és a társadalom érdeké­ben tehetségünket, eszünket, szívünket, energiánkat a köz javára kell fordíta­nunk. A szocializmus megteremtet­te a feltételeket az alkotó mun- v kához, az ember önmegvalósításá­hoz, igényeinek és érdeklődésének a kielégítéséhez. Olyan idő jött el, amikor a szó elveszíti súlyát, ha nincs mögötte konkrét tett. Kommunista pár­tunk, népünk vezető ereje széles körű feltételeket teremtett, megfelelő teret biztosított a sokrétű kezdeményezéshez. Élnünk kell ezzel a lehetőséggel tár­sadalmunk további fejlődése érdekében. Szocialista társadalmunkat, a mi társa­dalmunkat, jelenünket és jövőnket ha­zánk valamennyi lakosa építi. Aki a legjobban a vállukon érzik a mai világ gondjainak a súlyát, azok a kommunis­ták. Ök azok, akik nagy felelősséget éreznek a világ sorsáért, s a kommu­nisták legyenek azok is, akik az ered­ményeikre büszkék, de egyúttal szeré­nyek és szorgalmasak is, egyúttal kö­nyörtelen harcot vívnak önmaguk és mások hibái ellen. Ugyanis a kommu­nisták látják a legtisztábban a jövő horizontját, képletesen szólva saját kézzel érzékelik azt, amit mások még csak sejtenek. Ez az egyetlen előnyük másokkal szemben, egyetlen privilé­giumuk, amely párttagságukból ered. A tudomány páratlan mértékű fejlő­dése felgyorsítja a világ előrehaladá­sát, bizonyos mértékig leegyszerűsíti annak jelenlegi problémáit, de egyúttal új, minőségileg teljesen más kérdése­ket, gondokat is a felszínre hoz. Ép­pen ezért jóval inkább mint korábban, sok minden függ attól, hogy milyenek lesznek azok az emberek, akik munká­jukkal a jövőnkről döntenek. Ezzel összhangban növekszik és elmélyül a kultúra szerepe a szocialista embertí­pus nevelésében, korszakunk társadal­mi eszményeinek kialakításában. Olyan szakaszba lépünk, amikor társadalom valódi gazdagságát az ember termelő ereje képezi, amely a társadalmi jólét szüntelen fejlesztésének a forrása. Ép­pen ezért szélesebb összefüggésekben vizsgáljuk a kulturális kérdéseket és kultúrpolitikánkban azt hangsúlyozzuk, ami egész társadalmunkra érvényes: a minőségi munkát és olyan feltételek megteremtését, hogy a kultúra szaka­szán is érvényesüljön az egészséges bíráló szellem. A kultúra és a művészet területén is érvényes az az axióma, miszerint a különböző hangulatokból és szubjektív érzésekből fakadó határozatok és véle­ménynyilvánítások a diletantizmus nagyfokú kockázatát rejtik magukban. Tudom, a mi hazánk lakosainak az ízlése fejlett, jórészt tehát meg tud­ják különböztetni a jót a rossztól, a haladót a maraditól úgy, hogy az egyikkel azonosulnak, a másikat pedig elítélik. Viszont nem igaz, hogy a kul­túrához mindenki ért, és helyes véle­ményt alkothat. A kultúra ugyan kü­lönböző formában mindenkit érint, de fejlődése egyre bonyolultabb, s ezért a határozatokhoz és a véleményekhez szakemberekre van szükség. A tovább­lépésünkhöz kellőképpen felkészült tu­dósok és invenciózus alkotó művészek kellenek. Ismét hangsúlyoznom kell, hogy mű­vészetünkben pozitív hősre van szüksé­günk, olyan hősre, aki megtestesíti mindazt, ami korunkat jellemzi. A mű­vészetnek ezt a pozitív hőst nem kell kitalálnia. Rt él közöttünk, társadal­munk legjobb tulajdonságait testesíti meg és egyúttal azokat a jellemvoná­sokat is magába foglalja, amelyek majd a jövő emberét jellemzik. Napjaink po­zitív hőse az az ember, aki képes mindenét föláldozni társadalmi eszmé­nyeiért. Nem azért, mert hajlamos a szenvedésre, haiiem szeretné pozitívan befolyásolni társadalmunkat és hozzá­járulni fejlődéséhez. A fiatalok nem élhetnek nagy példaképek nélkül. Épp úgy szükségük van rájuk, mint korunk­nak is, ha másért nem, hát azért, hogy utódaink nemcsak tévedéseinkről, hanem nagy tetteinkről is értesüljenek. Ogy vélem, hogy a kultúra szakaszán is vannak olyan mechanizmusok, ame­lyek elavultak. Egyszerűen megszoktuk azt, hogy a dolgok olyanok, amilyenek. Azt azonban, ami gátolja fejlődésünket, meg kell változtatni. Átgondolt, éssze­rű határozatok alapján, amelyeket sok­oldalú és tudományos igényű felméré­sek előznek meg. E feladat megvaló­sításához már a közeljövőben teljes erővel hozzálátunk. Elsősorban saját munkahelyünkön tegyünk meg mindent azért, hogy korunk szocialista jellege méginkább kidomborodjék. Azért dolgozunk, hogy földünk ne legyen időzített bomba, amely vésztjós- lóaia ketyeg a világűr csendjében, ha­nem váljék az ember boldog, békés életének színterévé. Jaroslav Hajn elvtársnak, a CSKP Észak-csehországi Kerületi Bizottsága vezető titkárának felszólalása Amikor öt év­vel ezelőtt vé­get ért a XIV. pártkongres­szus és kerületi szervezetünk­ben hozzáfog­tunk határoza­tainak megvaló­sításához, távol­ról sem voltunk meggyőződve arról, s nem is hittük, hogy ilyen igényes feladatokat tel­jesíthetünk. Ma azonban kerüle­ti pártbizottsá­gunk megbízásából jelenthetem, pár­tunk legfelsőbb szervének, tevékeny­ségünk örvendetes eredményeit: a XIV. pártkongresszuson a kerület elé kitűzött feladatokat teljesítettük. Az észak-csehországi dolgozók na­ponta meggyőződhetnek arról, hogy a Központi Bizottság és a kormány ha­tékony segítségével az ötödik ötéves tervidőszakban a kerület fejlesztésé­ben olyan nagy előrehaladást értünk el, amelyre a kerület történelmében eddig nem volt példa. Engedjék meg, hogy szemléltetés­képpen néhány példát soroljak fel: Az ötéves tervidőszakban 12 milliárd ko­ronával növekedett az» ipari termelés terjedelme. A XIV. pártkongresszus határozataival összhangban a kerület­ben főleg a népgazdaságunk fejlődése számára fontos ágazatokban fejlődött a termelés, mint például a szénjövesz- tés terén. A széntermelés több mint 5 millió 600 ezer tonnával, tehát 10,2 százalékkal, a villany energia termelé­se 41,5 százalékkal, a vegyipari ter- nmlés 24 százalékkal, a gépipari és a fémmegmunkáló ipar termelése 47 százalékkal növekedett. A munkater­melékenység 27 százalékkal emelke­dett. A termelésben elért gyarapodást főleg a munkatermelékenység növeke­désének köszönhetjük. A kerületben több mint 50 000 lakást építettek, fel­építették a Buková Hora-i tévéadóál­lomást, korszerű kórházat Moston és más berendezéseket. Ezek nem rossz eredmények, ám még jobbak lehetné­nek, ha a termelési kapacitásokat nem helyezték volna üzembe megkés­ve. Ezek közül néhány eddig nem érte el a tervezési paramétereket, másokban pedig gyakori az üzemzavar. Még jobb eredményeket érhettünk volna el akkor, ha a Közlekedésügyi Minisztérium jobban valósította volna meg a beruházásfejlesztés feladatait. Például a vasúti pályák szabaddá té­telének növelésekor, ugyanakkor át­rakóállomásokat épített volna a nép­gazdaságnak főleg szénnel való fo­lyamatosabb ellátása érdekében. Dolgozóink megelégedettségéhez hoz­zájárult volna, ha sikerült volna vég­rehajtani a járulékos építkezéseket, főleg az új lakótelepeken. Kerületünk kommunistái a pártszervekben és ál­lami szervekben tudatosítják, hogy te­vékenységüket főleg az itt említett fogyatékosságok leküzdésére kell össz­pontosítanunk. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk, hogy a fenti problémák kihatása sokkal szélesebb, és megoldásuk — amint azt Štrougal elvtárs és Husák elvtárs mondotta — megköveteli, hogy a minisztériumok, a vezérigazgatóságok, más szervek és (Folytatás a 10. oldalon) Első ízben az emberiség törté­nelme folya­mán, a Szovjet­unió lenini bé­kepolitikája — melyet az SZKP XXV. kongresz- szusa ismét nyo­matékosan hangsúlyozott —, valamint a szocialista vi­lágrendszer erejének ered­ményeképpen megvalósult az, amiről évezre- ----------------------------------­de ken át álmo­dozott az egyszerű ember, amit édes­anyák és szeretők óhajtottak, s amiről költők énekeltek és a művészet alap­vető problélmáját jelentette, létrejöttek a feltételek a világbéke megőrzéséhez. A szocialista Csehszlovákia polgárai számára, a többi szocialista ország dol­gozóihoz hasonlóan, ez az időszak tör-

Next

/
Thumbnails
Contents