Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-14 / 89. szám, szerda

A CSSZSZK 1976-1980. ÉVI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS FEJLŐDÉSÉNEK FŐ IRÁNYAI (Folytatás a 9. oldalról) ként kell meghatároznunk, természete­sen ugyanakkor biztosítanunk kell a szükséges szállítmányokat és munka­erőket is. Az 5. ötéves tervidőszakban a beru­házásokat jelentősen befolyásolja a távlati fejlődést illető kérdések fel­dolgozásának színvonala. Ezek tisztá­zása fontos feltétele az összes tárgyi és időbeli összefüggés biztosításának a beruházási célkitűzések, az egyes beru­házási akciók előkészítése és megva­lósítása konkretizálásában. Ebből a szempontból kell előkészítenünk azokat a beruházásokat, amelyeket a 6. ötéves tervidőszakban akarunk megkezdeni. A külkereskedelem irányításának el­sősorban a szükséges strukturális vál­tozásokra és a külkereskedelmi árucse­re hatékonyságának növelésére kell irányulnia. Ez azt feltételezi, hogy el­mélyítsük a külkereskedelem tervezését az egyes területeken is, intenzívebben dolgozzuk fel a távlati kereskedelmi politikai célkitűzéseket arra töreked­jünk, hogy öt évnél hosszabb idősza­kokra kössünk megállapodásokat és eh­hez alkalmazzuk azzal kapcsolatos munkamódszereinket, hogy növeljük versenyképességünket a szocialista és a többi piacon is. Sokkal szorosabb és hatékonyabb kapcsolatokat kell kialakítanunk a ter­melés és a külkereskedelem között. Együttműködésük alapja az állami terv, amely meghatározza a kivitel és a be­hozatal terjedelmét és a legfontosabb szállítmányoknál a konkrét irányzatot is. A termelési-gazdasági egységek fel­adata a kivitel műszaki színvonalának emelése, a szervisz-szolgálatok lénye­ges javítása, mivel ezen a téren iga­zolhatatlan hibák fordulnak elő. Tuda­tosítanunk kell, hogy csakis ilyen fel­tételek között érhetjük el a kiviteli árak szükséges szintjét, valamint a ki­vitel kívánatos előnyét a behozatallal szemben. Annak érdekében, hogy egységesen és rugalmasabban járjunk el a külföldi piacokon, felül kell bírálnunk a kül­kereskedelmi vállalatok optimális el­rendezését és a termeléssel való szoro­sabb kapcsolatukat. Gyorsan meg kell oldanunk azt a problémát, hogy miként kapcsolhatjuk össze hatékonyabban és hogyan tehet­jük gazdaságilag érdekeltté az egész termelési és termelés előtti szférát a külkereskedelmi tevékenység új formái­nak érvényesítésében, a termelési sza­kosítás és kooperáció fejlesztésében a tudományos-műszaki együttműködés fej­lesztésében, a szocialista és a kapita­lista országok viszonyában egyaránt. Az irányítás jelenlegi színvonalának javítása, a terv és belső kapcsolatainak tökéletesítése, az egyes irányítási szer­vek és a konkrét dolgozók felelőssé gének növelése a gazdasági szerződé­sek megkötéséért és teljesítéséért, egy­úttal alapvető feltétele a szállítői-meg- rendelői kapcsolatokban előforduló sú­lyos fogyatékosságok megoldásának. Az említett állapot egyik oka néhány esetben a kapacitások hiánya, ezek kö­zül a terv egyeseket név szerint meg­old. Minden nem oldható meg azon­ban központilag. A beruházási limitek lehetővé teszik a termelési-gazdasági egységeknek és a vállalatoknak, hogy megoldják a fogyatékosságokat, első­sorban a részegységeket gyártó ága­zatokban. Sajnos még mindig találko­zunk olyan gyakorlattal, hogy a beru­házások a kevésbé fontos feladatokat fedezik és a fontosabbakra újabb be­ruházásokat igényelnek. A felelőtlen hozzáállást nőm szün­tetheti meg semmilyen rendszer, ebben elsősorban az irányító dolgozók politi­kai és szakmai színvonala dönt Ezen a téren nagy felelősség hárul elsősor­ban az illetékes minisztériumokra és termel esi-gazdasági egységekre. Annak érdekében, hogy emeljük az irányítás színvonalát, bátrabban kell keresnünk, kipróbálnunk és bevezet­nünk a tervezés új, tökéletesebb mód­szerét, a sokoldalú ösztönzést és olvan szervezési Intézkedéseket kell fogana­tosítani, amelyek összhangban állnak a további fejlődés objektív irányzatával. Ez az út lehetővé teszi, hogy kihasznál­juk az összes tapasztalatot és az alul­ról jövő kezdeményezést. Igyekezetünket az állóalapok és a tartalékok jobb kihasználására, a ter­melés anyagigényességének csökkenté­sére, a bérfejlődés szabályozásának tö­kéletesítésére, a munkatermelékenység növelésére, a beruházási folyamat ha­tékonyságának növelésére, a minőség javítására és a gyorsabb termékfelújí­tásra összpontosítjuk. A gazdaság teljesítőképességének nö­velése és a hatékonyság állandó fo­kozása elképzelhetetlen az értékviszo­nyok hatékonyabb kihasználása nélkül. Az irányításban és a döntésben fonto­lóra kell vennünk mindén egyes ráfor­dított koronát, és ebből a szempontból kell értékelnünk az elfogadott megol­dások hatékonyságát. Meg kell szilár­dítanunk a pénzügy és a hitelek aktív hatását. Nem képzelhető el egészséges gazdasági fejlődés pénzügyi, költség- vetési és valutaegyensúly nélkül. A pénzügyi tervek és eszközök egész rendszerének hatékony hatást kell gya­korolnia mindenütt, ahol a társadalmi forrásokat alacsony hatékonysággal, nem gazdaságosan és kitűzött elvekkel ellentétben használják ki. A fejlődés intenzifikálása megkövete­li, hogy jobban kihasználjuk és tovább tökéletesítsük az üzemen belüli irányí­tást és a hozrascsot módszereket, amelyek egyesítik a központi terv és az alulról jövő kezdeményezés céljait. Ezzel kapcsolatban is ki kell emelnünk a normák, a kalkulációk, valamint az üzemekben, a részlegekben és a mun­kacsoportokban a tartalékok feltárásá­ra hatást gyakorló más formákat. Husák elvtárs a párt Központi Bi­zottságának tevékenységére vonatkozó beszámolóban helyesen követelte az egész irányító rendszer munkájának tökéletesítését, a minisztériumoktól egészen a vállalatokig. Nemcsak szer­vezési kérdésekről van szó, amint ezt nemegyszer értelmezik, hanem első­sorban a jogkör és a felelősség he­lyes meghatározásáról az irányítás egyes fokain. Minden irányító dolgo­zónak döntenie kell és személyes fe­lelősséget kell vállalnia a hatásköré­hez tartozó gazdasági eredményekért. Egyelőre a tárgyi problémák megol­dásánál ezt gyakran mellőzik. En­nek egyik oka a termelési-műsza­ki alap szervezésében előforduló fogya­tékosságok. A termelés növekedése és összetett­sége, az állóeszközök újratermelése, a műszaki fejlődés, a nemzetközi együtt­működés, valamint az integráció a KGST keretében megköveteli, hogy az irányítás alapvető tényezője a terme­lési gazdasági egység legyen, amely komplex módon, a hozrascsot alapján gazdálkodó, a termelés feltételei és jellege szerint differenciált egység. Ennek legjobban a termelési-gazda­sági egység és a szakágazati vállalat konszern típusa felel meg. valamint kombinátok megszervezése mindenütt, ahol az célszerű. Az ilyen szervezési formák lehetővé teszik az irányító ap­parátus racionális irányítását és gazda­ságos elrendezését. Ezért a gondos szervezési és politikai előkészítés után fokozatosan bevezetjük ezeket a vál­tozásokat, miközben az alapvető cél a termelési egységek nagy gazdasági ha­tékonysága. Továbbra is megszilárdítjuk a gazda­sági szerződésnek, mint a tervfeladatok biztosítására szolgáló eszköznek a funkcióját a szocialista szervezetek kö­zött, és fokozott figyelmet szentelünk a hoszsú lejáratú szerződéseknek, ame­lyek a szállítói-megrendelői kapcso­latok stabilizálásának fontos eszközei. Az irányítás színvonaláról vitathatat­lanul elsősorban a vezető dolgozók po­litikai és szakmai felkészültsége dönt. Ezért a párt rendkívüli figyelmet szen­tel az irányításban dolgozó káderek ki­választása és nevelése állandó tökéle­tesítésének, megköveteli tőlük, hogy el­kötelezetten, kezdeményezően és igé­nyesen viszonyuljanak politikája meg­valósításához. Ebben a tevékenységük­ben teljes támogatást nyújt nekik. A tervezési és pénzügyi rendszer to­vábbi tökéletesítése az említett irány­ban fontos feladat, az állami és gaz­dasági szerveknek, elsősorban a szövet­ségi és a két nemzeti kormány képvi­selőinek felelősségteljesen kell viszo­nyulniuk hozzája. Legnagyobb gazdagságunk embereink becsületes és áldozatos munkája, tu­dása és fokozódó kezdeményezése. Ezt értékeljük és teljes mértékben megbe­csüljük. A párt, a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalom, a SZISZ és a Nemzeti Front többi társadalmi szer­vezetének kezdeményezésére a gazda­sági vezetők aktív részvételével a XV. pártkongresszus tiszteletére széleskö­rűen kibontakozott a szocialista ver­seny, a szocialista munkabrigádok mozgalma, az újító- és feltalálómozga­lom, amely nagy anyagi értékeket al­kot. Ezt a pártunk politikája iránti bizalom, a munkához való új viszony, továbbá a szocialista társadalom továb­bi fejlődése érdekében kitűzött célok iránti viszony megnyilvánulásának tart­juk. Az alkotó bátorság, az újítás és a társadalmi kezdeményezés fejlesztésé­ben állandóan szem előtt kell tarta­nunk mély erkölcsi és nevelő jelentő­ségüket. A munka iránti új viszony bizonyítja a társadalmi érdekeknek és szükségleteknek az egyének és a kol­lektívák érdekeivel való közvetlen kap­csolatának a megértését, és egyúttal tanúsítja a belső meggyőződést arra vo­natkozóan, hogy sajátunkon saját ma­gunk számára dolgozunk. A verseny és a kezdeményezés fej­lesztésére a közös ügyek intézésében való aktív részvétel hatékony formája, olyan forma, amely bevonja az embert a társadalmi mozgásba, megtanítja őt, hogy szélesebb összefüggésekben gon­dolkozzon és így gyakorlatilag is részt vegyen az irányításban és igazgatás­ban. Valamennyiünknek arra kell töreked' nünk, hogy az emberek tudatában meg­szilárduljon az a meggyőződés, hogy jobb munkával és jobb gazdálkodással kell megbirkóznunk az új, bonyolultabb feltételekkel. Ez azt jelenti, hogy szün­telenül ki kell alakítanunk a bíráló igényesség légkörét, nem szabad hogy elringassanak bennünket a részeredmé­nyek, megelégedjünk az elértekkel, ha­nem gondosan figyelemmel kell kísér­nünk saját ágazatunk fejlődését, ered­ményeinket össze kell hasonlítanunk a legjobb hazai és külföldi eredmé­nyekkel. Ez megköveteli, hogy határo­zottabban tárjuk fel a tartalékokat és fogyatékosságokat, következetesebben harcoljunk a hanyagság és a felelőt­lenség ellen, határozottan fellépjünk minden olyan nézet és tevékenység el­len, amely ellentétben áll erkölcsünk alapelveivel, a szocializmus alapelvei­vel. Társadalmunk további fejlődése érde­kében a következő évekre nagy és igényes feladatokat tűzünk ' ki. Ezek valóra váltása valamennyiünk próbaté­tele, személyes képességeink, valamint azon elhatározásunk próbatétele lesz, hogy készen állunk minden erőnkkel a párt és a szocializmus támogatására. Elvtársak! Pártunk XV. kongresszusának hatá­rozatai párt-, társadalmi és állami tevé­kenységünk programját és irányvonalát jelentik ebben az ötéves időszakban. Šok minden, amit a népgazdaságban meg akarunk valósítani, jelentőségét tekintve túllépi a 6. ötéves terv kere­tét. Jó feltételeink vannak alapvető cél­kitűzéseink teljesítéséhez: pártunk kö­vetkezetesen megvalósítja a marxista— leninista elveket, igényes és reális ter­vünk, fejlett anyagi-műszaki alapunk van, és nagy lehetőségeink adódnak a szocialista gazdasági integrációban való részvételünkből, elsősorban a Szovjetunióval folytatott együttműkö­désünkből. A jövőben is biztonságunk fő tényezői maradnak az emberek, ta­pasztalataik, áldozatkészségük, amint ezt a múltban sokszor bebizonyították és amint ezt most, a 6. ötéves tervidő­szak kezdetén is tanúsítják. Tőlünk függ, hogy optimálisan kihasználjuk ezeket a kedvező feltételeket. Reális optimizmussal, népünk nyugodt jövőjébe vetett szilárd hittel tekinthe­tünk az előttünk álló évek elé. Közös munkánk konkrét eredményei és sike­rei további jelentős előrehaladást jelen­tenek majd a fejlett szocialista társa­dalom építésében Csehszlovákiában. Mélyen tudatosítjuk, hogy egyúttal hoz­zájárulnak a szocialista országok kö­zössége gazdasági és politikai erejének megszilárdításához, és kifejezik aktív hozzájárulásukat a béke megszilárdítá­sához és a nemzetközi társadalmi ha­ladáshoz. Ebben látjuk nagy felelősségünket a szocializmus további fejlődéséért ha­zánkban, ebben látjuk az előttünk álló igényes feladatok teljesítéséhez szüksé­ges kiapadhatatlan erőforrást. Kommunista pártunk vezetésével egy­ségesen, bátran és határozottan hala­dunk előre a szocializmus eszméinek további győzelme, hazánk, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság boldog jö* vője felé. TESTVÉRI KAPCSOLATAINK EGYRE SZILÁRDABBAK Andrej Pavlovics Kirilenko elvtársnak, az SZKP küldöttsége vezetőjének felszólalása Kedves elvtársak! E napokban Prágára irányul a kom­munistáknak és az egész világ ha­ladó közvéleményének figyelme. A CSKP XV. kongresszusának mun­kásságát nagy érdeklődéssel kö­vetik a Szovjetunióban az em­berek milliói. Kongresszusuk épp­úgy, mint a többi testvérpárt kongresz- szusai, fontos határköve nemcsak or­szágunk fejlődésének, hanem vállvetett előrehaladásunknak is a kommunista holnap felé. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy kongresszusukon képviselhetjük az SZKP-t. Engedjék meg, hogy lenini pártunk Központi Bizottsága, a szovje­tek országának kommunistái és minden dolgozó nevében szívélyesen köszönt­sem Csehszlovákia testvéri Kommunis­ta Pártjának XV. kongresszusát, és sok sikert kívánjak gyümölcsöző munkájá­ban. L. I. Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára, mielőtt Moszkvából elutaz­tunk megkért bennünket, hogy a cseh­szlovákiai kommunistáknak, az egész csehszlovák népnek átadjuk legszívé­lyesebb üdvözleteit és jókívánságait, és tolmácsoljuk azt, hogy gondolatban és szívben együtt van önökkel. Ezek a szavak kifejezik azokat az érzéseket, amelyekkel egész pártunk, az egész szovjet nép viseltetik csehszlovák bará­tai iránt. Amikor öt évvel ezelőtt Brezsnyev elvtárs a CSKP XIV. kongresszusán er­ről a szónoki emelvényről beszélt, ezt a kongresszust a CSSZSZK-ban a szo­cializmus ellenségei fölötti győzelem kongresszusának, a szocializmus győ­zelme kongresszusának nevezte. Az az­óta eltelt években politikai és ideoló­giai harc folyt ennek a győzelemnek a megszilárdításáért, és a szocialista Csehszlovákia sokoldalú fejlődéséért. Nagy figyelemmel hallgattuk meg Gus­táv Husák elvtársnak, a CSKP KB főtit­kárának tartalmas és kifejező beszá­molóját, amely tükrözi Csehszlovákia kommunistáinak és valamennyi dolgo­zójának gyümölcsöző tevékenységét pártjuk történelmi jelentőségű XIV. kongresszusa határozatainak megvaló­sításában, valamint a jövő ösztönző ki­látásait. Hála a társadalmi fejlődés kérdései iránti marxista-leninista hozzáállásnak, a fő veszélyt jelentő jobboldali oppor­tunizmus elleni következetes harcnak, a CSKP vezető szerepe és a néppel va­ló kapcsolata megszilárdításának, az önök pártja konszolidálta a társadal­mat, és szavatolta Csehszlovákia átme­netét a gazdasági, szociális és kulturá­lis fejlődés új szakaszába. Ezekben az években megszilárdult országuk hely­zete a nemzetközi fórumon, megnőtt a CSKP tekintélye a nemzetközi, a kom­munista és az egész nemzeti felszaba­dító mozgalomban. A szocialista Csehszlovákia sikerei éppúgy, mint a többi testvérország si­kerei különösképpen kidomborodnak, ha szembesítjük őket a tőkés világ helyzetével. Ismeretes, hogy az elmúlt évek a kapitalizmus válsága kiéleződé­sének, az inflációnak, a tömeges mun­kanélküliségnek időszaka volt, amely­nek terheit a néptömegek viselték. Ugyanezek az évek Csehszlovákia szá­mára a termelés gyors felledülésének, a tudományban és a kultúrában a nagy sikereknek évei voltak, amelyekben emelkedett a nép életszínvonala, meg­valósult az általános műveltség, az egészségügy fejlesztésének és más fon­tos népjóléti intézkedéseknek nagy programja. Minden csehszlovák hazafi joggal büszke lehet ezekre a kimagasló sike­rekre. Mi, az önök barátai és harcos­társai ezekhez a sikerekhez a szívünk mélyéből gratulálunk! Ha arról akarunk beszélni, hogy kongresszusi tanácskozásukon mi gya­korolta ránk a legnagyobb benyomást, azt mondhatjuk, hogy a derűlátás. A biztonságérzet, amely annak tudatából fakad, hogy a megválasztott út helyes, s a párt politikája és tervei az egész dolgozó nép széles körű támogatását élveizik. A marxisták-leninisták számára a párt politikai irányvonalának legmeg­bízhatóbb próbaköve az igazság, leg­magasabb fokú mércéje mindig a gya­korlat volt, és az lesz a jövőben is. Maga az élet és a gyakorlat tanúsko­dik a CSKP által választott irány he­(Folytatás a 11. oldalon) IBI 1976. IV. 14. 10

Next

/
Thumbnails
Contents