Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-14 / 89. szám, szerda
A CSSZSZK 1976-1980. ÉVI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS FEJLŐDÉSÉNEK FŐ IRÁNYAI (Folytatás a 6. oldalról) tömegtakarmány-termelést legalább 13 százalékkal kell növelni, miközben nagy gondot kell fordítani a takarmánykeverékek megfelelő összetételére és magas tápanyagtartalmára. így kell hozzáállnunk a gabona- és fehérjetermelési problémák komplex megoldásához, és ebben a tekintetben a mezőgazdasági minisztériumoknak a hozzájuk tartozó szervekkel együtt mindent meg kell tenniük a jelenlegi helyzet javítása érdekében. Azt a figyelmet és gondoskodást, amelyet pártunk fordít erre a fontos feladatra, ki kell terjeszteni a növénytermesztés további ágaaztaira, főleg a cukorrépa és a burgonya termesztésére is. Az 5. ötéves tervidőszakban ezekből a terményekből nem sikerült megteremteni az előirányzott mennyiséget. A cukor fontos kiviteli cikkünk, és nem engethető meg, hogy burgonyát importáljunk a hazai szükséglet fedezésére. Ezért a 6. ötéves tervidőszakban évente 9 millió tonnára fogjuk növelni a cukorrépatermesztést, míg az előző ötéves tervidőszakban csak a 7 millió tonna átlagot értük el. Burgonyából évi átlagban 4 millió tonnát kell termesztenünk. Fokozni kell az ütemet a gyümölcs- és zöldségtermesztés fejlesztésében. A termelés mennyisége ezen a szakaszon még nem felel meg szükségleteinknek. Gyümölcs és zöldség nélkül nem beszélhetünk racionális táplálkozásról. Napjainkban nagyüzemi módon terme- melünk, s ennek megfelelően kell eljárni ezen a szakaszon is. Vonatkozik ez a feldolgozó ipar és a fogyasztók igényeinek összehangolására is. Szükséges, hogy a növénytermesztés említett ágazatait, ahol nem értünk el megfelelő eredményeket, a vezető szervek ne hagyják figyelmen kívül, mint eddig történt. A megoldás útjai ismertek, ezeket a hatodik ötéves tervben feldolgozták és megvalósításukat biztosítják. Az állattenyésztésben a bruttó termelés mintegy 13 százalékos növelésére számítunk, hogy saját termelésből fedezzük a jó minőségű állati eredetű élelmiszerek fogyasztását. Első helyen szerepel a szarvasmarha-tenyésztés további fejlesztése. Feltételezzük, hogy 1^80-ig az átlagos fejés tehenenként a mostani évi 2800 literről 3000— 3100 literre növekszik. Egyes járásokban az elmúlt időszakban több mint ötszáz literrel növelték a tehenenkénti átlagos tejhozamot. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy kitűzhetünk ilyen feladatot. A kiváló mezőgazdasági üzemek példái igazolják, hogy a szarvasmarháknál 1 kg súlygyarapodás elérhető nem egészen 2 kg szemestakarmány, 1 liter tej kitermelése 0,23 kg és a sertéseknél 1 kg súlygyarapodás 3,5 kg komplex takarmánykeverék felhasználásával. Ennek elérésére kell törekedni minél szélesebb körben. A mezőgazdasági minisztériumoktól, a kerületi és a járási mezőgazdasági irányító szervektől megkívánjuk, hogy a kiváló vállalatok jó tapasztalatait átvigyék a széles körű mezőgazdasági gyakorlatba. Az említett feladatok és problémák megoldásában fokozott szerepet kell játszania a mezőgazdasági tudományos kutatásnak is. Elsősorban azt várjuk tőle, hogy hozzájárul a biológiai tényezők további fejlesztéséhez és gyakorlati kihasználásához. Ez feltételezi, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok tökéletesítik a tudományos kutatás irányítását. A csehszlovákiai mezőgazdaságban fokozatosan kialakul a mezőgazdasági vállalatok nagyüzemi termelési alapja. Az efsz-ek átlagos területe öt év alatt megháromszorozódott, s 1976. január 1-től 1920 hektár mezőgazdasági területet tesz ki. Ez a folyamat az adott feltételektől függően megy végbe. Mindig szem előtt kell tartani, hogy a koncentráció erősítésére, a szakosítás és a kooperáció fejlesztésére irányuló minden lépésnek összhangban kell lennie egész tevékenységük ala))vető értelmével, nagyobb hatékonyságot kell eredményeznie a társadalomnak és a szövetkezetnek, és el kell mélyítenie mezőgazdaságunkban a szocialista termelési viszonyokat. Ezért szükséges ezt a folyamatot hathatósan befolyásolni a mezőgazdasági dolgozók előtt álló feladatokkal és népgazdaságunk lehetőségeivel összhangban. A gazdasági és szociális fejlesztés irányelvjavaslata a mezőgazdaság anyagi-termelési bázisa további gyarapodását feltételezi. A műtrágya szállítása hektáronként tiszta tápanyagokban az 1975. évi 222 kilogrammról 1980-ig 268 kg-ra növekszik. A mezőgazdaság megközelítőleg 27 milliárd korona értékű gépet és felszerelést kap, ebből 49 000 a traktor és több mint 10 000 a kombájn, a szálas takarmányok betakarítására szolgáló nagy teljesítményű gép, valamint az állattenyésztés gépesítésére szolgáló technológiai berendezés. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar több mint 22 000 tehergépkocsit kap. Ezek a gépek a meglevő gépparkkal, valamint a takarmányipar bővülő kapacitásával és az agrokémiai központok építésével együtt megteremtik a mezőgazdaság előirányzott fejlődésének feltételeit. Ha a mezőgazdasági, gépipari és vegyipari dolgozók gondoskodnak az idejekoráni, kellő választékú és jó minőségű folyamatos szállításról, a szükséges pótalkatrészeket is beleértve, akkor nem lehet kétséges a kitűzött feladatok teljesítése. A mezőgazdasági üzemek a termelési eredményekkel és a munkatermelékenység növelésével összhangban tovább emelik a munkajövedelmet is. Ebijen a fontos ágazatban az érdemek és a munkaeredmények alapján következetesebb bérezést fogunk érvényesíteni. A hatodik ötéves tervben a mezőgazdaságban a dolgozók számának megközelítően további százezerrel való csökkenésére számítunk. így 1980-ban egy dolgozóra mintegy 8 hektár mezőgazdasági föld jut az 1975. évi hét hektárral szemben. Egyúttal javul a korösszetétel és növekszik a szakképzettségi színvonal. A mezőgazdaságban több mint kétszázezer 30 éven aluli fiatal dolgozik. Ezer dolgozóra jelenleg húsz főiskolai, nyolcvanhat középiskolai végzettségű és kétszázhúsz szakmunkás képzettséget nyert dolgozó jut. Tudjuk azonban, hogy a termelés fokozódó intenzitásával egyidejűleg a mezőgazdaságban a távozó munkaerőt a termelési és a munkafolyamatok tökéletesebb szervezésével, a gépesítés és a kemizálás további fokozásával kell pótolni. Ezért gondoskodunk arról, hogy ezen a téren a szállítók maradéktalanul teljesítsék a mezőgazdasággal szembeni feladataikat. Az élelmiszeriparban legfontosabb feladatunknak tartjuk, hogy biztosítsuk a kiskereskedelmi hálózatba irányuló szállítások évi 3,6 százalékos növelését. Ha ki akarjuk elégíteni a fogyasztók egyre növekvő igényeit, akkor az élelmiszeripari dolgozóknak lényegesen emelni kell a termékek minőségi színvonalát és tartósságát, gyorsabb ütemben kell bővíteniiik a választékot a racionális táplálkozás alapelveivel összhangban. A beruházásokat, az új építkezéseket és a meglevő kapacitások korszerűsítését 20 milliárd korona értékben irányoztuk elő. Ennek meg kellene oldania a legsürgetőbb követelményeket. A mezőgazdasági termelés és az élelmi- szeripari kapacitások összhangjának biztosításával segíthetjük elő a mező- gazdasági nyersanyagok lehelő leghatékonyabb felhasználását. Ebben az ötéves tervidőszakban a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok következetesebben fejleszthetnék a mezőgazdaság és az élelmiszeripar integrációs kapcsolatait. Tekintetbe kell venni az elsődleges mezőgazdasági termelésben a megváltozott nagyüzemi termelési feltételeket. Az állattenyésztés és a növénytermesztés egyes ágazataiban, főleg a l>arom- fitenvésztésben, a gyüműlcs- és zöldségtermesztésben a mai helyzet egyenesen kikényszeríti a termelés, a feldolgozás és a kereskedelem közti kapcsolatok rendezését. A rendezést közvetlenül a helyszínen kell végrehajtani, a termelésből a felesleges közbeeső láncszemek kiiktatásával közvetlenül a fogyasztóhoz szállítani — sok termék esetében ez az út. amely megegyezik a társadalom érdekeivel, valamennyiünk érdekeivel. Az eddigi eredmények, az anyagi- technikai bázis magas színvonala, a tapasztalt és szakképzett káderek, szövetkezeteinek állami gazdaságaink dolgozóinak áldozatkészsége és a munka iránti érdeklődése megteremti annak feltételeit, hogy mezőgazdaságunk hiánytalanul teljesítse a XV. pártkongresszuson kitűzött igényes feladatait. A csehszlovák népgazdaság részvétele a nemzetközi munkamegosztásban Elvtársak! Az lrányelvjavaslatban a külgazdasági kapcsolatok szakaszán a kövei ke- ző öt évre kitűzött feladatok megfelelnek annak a követelménynek, hogy céltudatosan és távlatilag fokozzuk a csehszlovák gazdaság részvételét a nemzetközi munkamegosztásban. E feladatok teljesítésének legmegbízhatóbb útja gazdaságunk és a KGST- tagállamok kapcsolatainak további erősítése, intenzív részvételünk a szocialista gazdasági integráció folyamatában. A jövő ötéves tervidőszakban bekapcsolódásunk mértékének további lényeges fokozására számítunk. Ezt igazolja a külkereskedelem terve, főképpen pedig a beruházások irányzata. Hazai és külföldi beruházásaink növekedésében a 17 legfontosabb sokoldalú és kétoldalú integrációs akció teljes 13 százalékkal részesedik. A világ gazdasági fejlődésének feltételei között minden eddiginél jobban kidomborodik a Szovjetunióval folytatott gazdasági és tudományos—technikai együttműködésünk jelentősége népgazdaságunk számára. A Szovjetunió a jövőben is legnagyobb partnerünk lesz, együttműködésünk jelentősége legfőképpen állandó és biztos jellegében és előnyösségében van, s óriási termelési és tudományos-technikai alapra és természeti gazdaságra támaszkodik. Csehszlovákia részvétele az integrációban egyszersmind fokozza a kötelezettségeink gondos és következetes teljesítésével szemben támasztott követelményeket. Érvényes ez a tervek összehangolásából és a további sok — és kétoldalú egyezményekből eredő valamennyi kötelezettségre, főképpen pedig azokra, melyek a fő integrációs akciókban való részvételünkkel kapcsolatosak. Ezek közé tartoznak elsősorban az Orenburg és a Szovjetunió nyugati határa közti gázvezeték építésével, a Csehszlovákia területét átszelő tranzit- gázvezetékrendszer építésének befejezésével, a kőolajfejtésben és szállításban folytatott együttműködéssel, a Szovjetunió területén a vasércfej leoz- tési és dúsítási kapacitások fejlesztésével, a termelés szakosításával és kooperációjával, valamint az aszinkron villanymotorok, a textil-, a megmunkáló és alakító gépek kölcsönös szállításával stb. összefüggő egyezmények. Feltételezzük, hogy ebben az ötéves tervidőszakban 48 százalékkal bővül a Szovjetunióval folytatott kereskedelmi forgalmunk, miközben jelentősen gyarapszik a termelési kooperációról és szakosításról megkötött szerződésekben foglalt termékek kölcsönös szállítása. Lényegesen bővül és új minőségi színvonalat ér el a többi szocialista országgal folytatott együttműködésünk. A Német Demokratikus Köztársasággal tovább halad a petrolkémiai termékek gyártásának integrált fejlesztése és előkészítik termelési kapacitások építését a CSSZSZK-ban és az NDK- ban, melyek lehetővé teszik a két ország szoros együttműködésének kibontakozását a személygépkocsik gyártásában. A szakosítás és a kooperáció kiterjed a mezőgazdasági gépek, a nagymértékben hatékony technológiai gépsorok és egyes textil-, ruha- és cipőipari gépek, automatizált és elektronikus mérőkészülékek gyártására. A Lengyel Népköztársasággal tovább folytatjuk a szakosítást és a kooperációt főleg a traktorok, az építőipari és útépítő gépek termelésében, s a kölcsönös gépszállítások gyors növekedésére számítunk a gépipar alapvető ágazataiban. Szürke fém, valamint egyéb nyersanyagok és anyagok szállításával biztosítjuk a Lengyel Nép- köztársaságból réz, szén és kén szállítását. A Magyar Népköztársasággal együttműködésben készítjük elő a hatodik ötéves terv végére a dunai vízi erőmű építését. A közúti járművek és a mezőgazdasági géjpek szakaszán gyarapszik a kooperációs szállítás, s tovább folytatjuk a kokszolható szén, a koksz és a hengerelt anyagok szállítását gabonáért, bauxitért, és más anyagokért. A Bolgár Népköztársaság gépiparának fejlődése lehetővé teszi a gépek és felszerelések kölcsönös szállításának lényeges növelését. Ezt a célt szolgálják a szakosítási és kooperációs szerződések, például a tehergépkocsi-gyártásban, és további, előkészü- lőben levő szerződések. A Román Szocialista Köztársasággal folytatódik a tüzelőanyagok, energia- és egyéb nyersanyagok kölcsönös szállítása, növekszik a gépipari és vegyipari árucikkek csereforgalma és tovább folyik a szakosított gyártmányok kölcsönös cseréje. Csehszlovákia a KGST többi országával együtt Kubában részt vesz a nikkelgyártás jelentős kapacitásainak építésében és az energetikai fejlesztésre irányuló együttműködésben. A Mongol Népköztársaságban részt veszünk a bőripar és a népgazdaság néhány más ágazata fejlesztésében. Jugoszláviával a jövőben is együttműködünk a színesfémek s a gépipari fogyasztási cikkek egyes termékeinek szakaszán. A szakosítás és a kooperáció további lehetőségeit vizsgáljuk. Támogatni fogjuk a vietnami népnek a háború által tönkretett népgazdasága megújítására irányuló törekvését és a kölcsönös árucsere-forgalom fokozatos fejlődését lehetővé tevő termelés fejlesztését. A KGST-országokkal az ipari termelés szakosításáról és kooperációjáról több mint 60 sokoldalú és több mint 90 kétoldalú szerződést kötöttünk azokon kívül, melyeket közvetlenül a vállalatok kötöttek meg. Legtöbb szerződés megkötésére a gépiparban került sor. Feltételezzük, hogy a KGST-országok egész gépipari árucseréjében a gépek és felszerelések kölcsönös szakosított szállításának terjedelme több mint 33 százalékot tesz ki és lényegesen gyorsabban növekszik, mint a gépek és felszerelések egész csereforgalma. Távlati szempontból az együttműködés magasabb formáinak szélesebb körű érvényesítése kerül előtérbe. Az erőt és az anyagi eszközöket az egész közösség és a gazdaságunk érdekei szempontjából döntő jelentőségű akciókra kell összpontosítani. Tevőlegesen részt veszünk a KGST-országok közös célprogramjaiban, melyek a tagállamok döntő, hosszú időre szóló szükségleteinek kielégítésére irányulnak. Az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján folytatni akarjuk a nem szocialista országokkal való gazdasági kapcsolataink fejlesztését. A fejlett kapitalista államokkal való kapcsolatokban nemcsak a hagyományos kereskedelmi kapcsolatok bővítésére törekszünk, hanem főképpen az ipari, tudományos és technikai kooperáció hathatósabb fejlesztésére. Az említett államokkal való kereskedelmi kapcsolataink szükséges dinamikáját jelentősen feltételezi, hogy az ezekbe az országokba irányuló kivitelünkben az eddiginél nagyobb mértékben érvényesüljenek a géipipari és a vegyipari termékek. A fejlődő országokkal, főképpen a nem kapitalista utat választó országokkal kapcsolatos gazdasági és tudományos-technikai kapcsolatainkban nemcsak a kereskedelmi forgalom gyarapítására törekszünk, hanem fokozott mértékben igyekszünk hosszú időre szóló, stabil és kölcsönösen előnyös kapcsolatok kialakítására. Ily módon kifejezzük szolidaritásunkat is ezek iránt az országok iránt és támogatjuk a politikai függetlenségre, a gazdasági és szociális előrehaladásra irányuló törekvésüket. Mindezek az alapvető szempontok érvényre jutnak a külkereskedelem konkrét feladataiban, melyeket összpontosított igyekezettel következetesen meg kell valósítanunk. A külkereskedelmi forgalomnak a nemzeti jövedelem növekedéséhez viszonyított egészében gyorsabb gyarapodásával kifejezett előnyt kell elérniük a kivitelnek a behozatallal szembeni növekedésében. Gazdaságunk kiviteli képességének növelését egyik kulcsfeladatunknak kell tartanunk, melynek teljesítéséhez aktívan hozzá kell járulniuk az illetékes ágazatoknak, vállalatoknak és az irányítás valamennyi láncszemének. A feladatot az teszi bonyolulttá, hogy a hatodik Ötéves tervidőszakban a megelőző évektől eltérően a kivitel csaknem egész gyarapodását késztermékekkel kell biztosítanunk. A gazdaság kiviteli képessége ugyanis sok tényezőtől függ, melyek össze- ségükben lehetővé teszik a külföldi piacokon árucikkeink érvényesülésében és a kivitel hatékonyságának növelésében a megfelelő dinamika elérését. Ezek közé tartozik elsősorban az ágazatokban a termékek összetételének olyan fejlődése, amely összhangban áll a világpiac szükségleteinek fejlődésével, továbbá a gyártmányok technikai-gazdasági paramétereinek rendszeres növelése, hasznosságuk és minőségük javítása, a kereskedelmi, műszaki és szerviz szolgáltatások tökéletesítése, végül pedig a konverciós munka rendszeres javítása. A külgazdasági kapcsolatokban a párt által kitűzött feladatok terjedelmüket és igényességüket tekintve a külkereskedelem, a termelés, a szállítás és más szakaszok lehető legszorosabb és legaktívabb együttműködését követelik meg. És itt nincs minden rendben. Céljaink elérése érdekében szükség van a külkereskedelmi dolgozóknak az eddiginél sokkal szakavatottabb és kezdeményezőbb munkájára, s egyszersmind a termelés valamennyi vezető dolgozója felelősség- tudatának nagyon lényeges növelésére. Ugyanakkor biztosítani kell a termelés és a külkereskedelem közvetlenebb és hathatósabb kapcsolatait. A külgazdasági kapcsolatokban a gazdálkodás eredményének valameny- nyi ágazat és ág számára munkájuk minősége és hatékonysága egyik legfontosabb kritériumává kell válnia. (Folytatás a 8. oldalon!
