Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-01 / 51. szám, hétfő

bajnoki remények SZffflö nem tartozik a legna­gyobb községek közé, de annál nagyobb a sportélete. Mint minden más községben, nálunk is a legnépszerűbb sportág a labdarúgás. A szímői labdarú­gók már évtizedek óta kergetik a „bőrt“ változó sikerrel. Az 1970/71-es bajnoki idényben a járási bajnokságban az első helyen végeztek, amikor az em­lékezetes Szímű — Kürt 5:3-as mérkőzésen biztosították a fel­sőbb osztályba való szereplés jogát. Ettől az időtől kezdve megszakítás nélkül az I. B-osz- tályban szerepelnek. A múlt bajnoki idényben az előkelő második helyen végeztek a fel­kerülő bajcsiak mögött. Az 1975/76-os idényben nagyon jó rajtot vettek, mivel az otthoni mérkőzéseket egy döntetlen kivételével mind megnyerték, idegenből pedig 7 pontot sze­reztek, s ezzel a bajnoki táblá­zat első helyére kerültek. Ha figyelembe vesszük a tavaszi idény fordulóinak sorsolását, akkor meg kell állapítanunk, hogy a lejátszandó 15 mérkő­zés közül nyolcat hazai pályán játszanak, és a legnagyobb esélyesek {Perbete, Párkány) nálunk mérkőznek. A csapat edzője Salgó Sán­dor Érsekújvárból, aki a hatva­nas években a T) Elektrosvit Nové Zámky II. ligás csapatá­nak erőssége volt. Már több mint négy éve irányítja labda­rúgóinkat. A vezetőség, vala­mint a játékosok nagyra érté­kelik munkáját. Az edző és a játékosok között nagyon jó a kapcsolat, kölcsönösen reali­zálják, illetve megbeszélik a teendő dolgokat. A játékosok legtöbbje a helyi „Haladás“ efszben dolgozik, és ezért szin­te száz százalékra teljesítik az edzéseken való részvételt. A szövetkezeit anyagilag támogat­ja a sportegyosületet, valamint autóbuszt biztosít minden egyes idegenben lejátszandó mérkőzésre. A januárban tar­tott évzáró közgyűlésen hatá­rozatot fogadtak el a sportpá­lya újonnani bekerítésére, va­lamint brigádórák ledolgozá­sára a sportegyesületben. A bajnokságban szeretnék foly­tatni az őszi jó szereplést, és az első öt között végezni. Van­nak olyanok, akik biztosak a bajnokság megnyerésében, azonban a szímőí labdarúgók nem elbizakodottak, de opti­misták. Nem tartják magukat abszolút esélyesnek, mert tud­ják, hogy az ilyen csapatnak mindig nehéz focizni, és az él­lovas ellen mindenki szeretne győzni. Ha jól és lelkiismere­tesen készülnek fel a tavaszi idényre, és folytatják az őszí pontgyűjtést, valóra válhatna labdarúgóink vágya, a felkerü­lés az I. A osztályba. Az elő­ször lenne sportegyesületünk történetében. Magam és a köz­ség sportszerető közönsége ne­vében sok sikert kívánok a baj­nokság „második felvonására .-r., Js(vgn A csapat névsora a fénykép szerint. Álló sor balról jobbra: Sal­gó Sándor edző, Kantár I., Szabó L., Kantár Gy., Kolár, Molčán, Kocsis. Guggolnak: Kaňák, Sztojka, Adamovlcs, Gyurica, Szabó 1., Bombicz és Borka. Télen is sportolunk Bangha Dezső módszertani előadótól tudtuk meg, hogy a komáromi járásban és annak három városában a zord téli időszakban is komoly sportte­vékenység folyik. A spartakiád befejeztével ugyanis a töineg- bporuevélcenység nem szűnt meg, hanem továbbfejlődött. Ennek ékes bizonyítéka, hogy az elmúlt év végéig a járási fiatalok közül 110Q-an teljesí­tették a „Munkára, harcra kész“ rátermettségi jelvény feltéte­leit. A spartakiád utáni tevékeny­ségről az elismerés hangján nyilatkozhatunk. A női gyakor­latozok járnak az élen jó pél­dával. Virág Istvánná, Vrecsics Kálmánné és Jarmila Slaviková oktatók a téli hónapokban az alapozó testnevelési órák kere­tében foglalkoznak az érdeklő­dőkkel. Komáromon kívül Gú- tán és Ögyallán sem tétlenked­nek a női gyakorlatozók. A felnőtteken kívül, érthetően, a fiatalok is aktívan kiveszik ré­szüket a sportmozgalomból. Sőt, a legeslegfiatalabbakkal, az óvodásokkal Bočáinelcová Ru­žena tanítónő foglalkozik he­tente kétszer. Az említett példákból láthat­juk, hogy mindazok, akik az 1975-ös nagysikerű spartakiá- don szerepeltek, most is aktí­van kiveszik részüket a komá­romi járás sporttevékenységé­ből. Hozzájárulva ezzel a járási sportsizövetség dolgozóinak igyekezetéhez, akik arra törek­szenek, hogy a járáshoz azok­nak, akik ez iránt érdeklődnek, biztosítsák a téli hónapokban is a sporttevékenységet. A járási sportvetélkedők iránt is nagy érdeklődés nyil­vánul meg. A közelmúltban megrendezett járási * serdülő birkózó-bajnokságon 12 súly­csoportban 144 versenyző vett részt. *Iolczer ígérik, hogy visszakerülnek 1976 III. 1. Az AC Nitra labdarúgócsapa­ta, amely most a II. ligában szerepel, a felszabadulás utáni időszak legnehezebb éveit éli. Az 1974/75-ös ✓ bajnokságban búcsúznia kellett a legjobbak­tól. A játékosok és a vezetők derűlátással láttak neki a to­vábbi küzdelemnek, közös cél­juk volt az I. liga ismételt biz­tosítása Nitra városának. Az őszi idény után nagyon való­színűtlen a cél jelenlegi eléré­se. A csapatnák most nincse­nek vezéregyéniségei, ezért a vezetők Ladislav Vajda elnök, Teodor Rajman edző és Halász Ferenc segédedző úgy határoz­tak, hogy az AC Nitrából olyan csapatot teremtenek, amely megfelel az igényesebb köve­telményeknek is. A cél elérése érdekében egyesülés jön létre az AC Nitra és a Plastika kö­zött. Az igényes felkészülést szol­Sakktajrak Ez az elnevezés illik legjob­ban erre a szerény és igen ro­konszenves fiúra, Dióssy Ká­rolyra. Már évek óta szilárdan tartja a megérdemelten szer­zett „sakkbajnoki“ címet, és nem egy alkalommal köszönt­hettük őt, mint járási bajno­kot. 1972 óta az ipolybalogi sportegyesület tagja, a sakkcsa­pat egyik legfiatalabb, legaktí­vabb versenyzője. Erről tanús­kodnak azok az oklevelek és érmek, amelyek vitrinjében so­rakoznak. 1972 óta aktívan és sikeresen versenyez. Hogy csak néhányat említsünk a sok győ­zelem közül: 1974-ben Nagy­kürtösön egyéni járási sakk- bajnokságot nyerte, 1974-ben részt vett Tisovecen a kerü leti egyéni sakkbajnokságon. Ugyanebben az évben a nagy­kürtösi járási egyéni sakkbaj­nokság győztese. 1975-ben Nitrán megnyerte a középis­kolások kerületi bajnokságát. 1975-ben a nagykürtösi járás egyéni bajnokság második he­lyezettje, valamint a járási spartakiád sakkversenyeinek győztese, majd még az év fo­lyamán a járási egyéni villám­sakkbajnokságot is megnyerte. Ezzel immár ötödször hirdet­ték ki a nagykürtösi járás sakk­bajnokának. Dióssy Károly az Ipolysági Magyar Tannyelvű Gimnázium IV. „B“ osztályos tanulója. Az iskola elvégzése gálta, hogy a csapat tízm-ypos Magas-Tátra i és egyhetes gyü- gyi felkészülésén vett részt. A vezetők és a szurkolók elvár­ják a csapat minden tagjától, hogy tudása teljét adja a kö­vetkező mérkőzéseken. Az együttes keretének tagjai: Vincúr, Krajfi és KlnCiar (ka­pusok), Grác, ing. HruŠovsiký, ing. Izsóid, Kullárik, Toporcsák (hátvédek), Jei.čák, Bakó, Horu, Herda, ing. Michálek és Benko- viő (középpályások), Ternényi, Takács, Labay és Tóth (csatá­rok). A keret minden tagja ígéri, hogy az 1976/77-es bajno­ki küzdelmek során ismét biz­tosítják az I. ligás szereplést. — A nyitrai labdarúgók mind­két edzőtáborozásukról üdvöz­lőlappal kerestek meg ben­nünket, s olvasótáborunknak minden jót kívánnak. Dobai Ede után a Nitrai Pedagógiai Főis­kola magyar-történelem szakán szeretné folytatni tanulmá­nyait. Tagja az iskola SZISZ- alapszervezetének is. Jámbor Valéria Hiú remény .marad? Az olasz bajnoki mezőny va­sárnapról vasárnapra abban a várakozásban él, mikor „csú­szik el“ egy banánhéjon a Ju­ventus. Ha elveszítene egy két mérkőzést, legalább az illúzió­ja visszatérne a bajnoki küz­delem nyíltságának. A vftgnn úgyis megnyeri, de talán len­ne egy kis izgalom. E váiako zős hiú remény marad, mert a fekete-fehér csíkos gárda rend­re „csalódást“ okoz, nyer ak­kor is, ha pocsékul játszik. Ha itt-ott elveszít egy pontot, a többiek ugyanakkor kettőt, így a távolság csak nő. Az elmúlt hét szenzációjaként Rivera megvált a Milan főrész­vényesi címtől. Tulajdonosi ré­szesedését és ezzel a piros-fe­kete klub tulajdonjogát az ösz- szes részvények mintegy 25 százalékával, egy Vittorio DmI- na nevű ipari vállalkozó, gép gyár és más vállalkozások tu lajdonosa vette át. Ezzel vég­leg lezártnak tekinthető a vi­haros tulajdonosváltozás a nagymúltú klubnál. Rivera — ez az első pillanattól ismeri volt — nem saját pénzén, ha­nem tőkés vállalkozásoktól köl­csön kapott milliárdokkal vette át a klubját a régi elnöktől. Ez­zel megnyerte a vele vívott személyi háborúját. De amikor az adósságokat ki kellett fizet­ni, szorrIt helyzetbe került hi­telezőivel szemben. Azok, mi­után pénzt adtak, bele akar­tak szólni a vezetésbe is. Rive­ra nem lehetett elnök és min dig újabb és újabb kölcsönök­kel igyekezett kifizetni az elő­zőt, hogy megszabaduljon a függőségtől. Duina végre a megfelelő em­bernek látszik: sportszerető, de nem ért a futballhoz. Gianni problémája most: játékos le­gyen vagy vezető? „Kedvencem a kerékpár" Mit lehet még elmondani erről a témáról? Nos, mint a buda­pesti televízió nemrég sugárzott dokumentumfilmjéből kiderült, sokat. Vagy legalábbis mást, mint eddig. A készülődést például. Ahogy régi aratóünnepekre, úgy ké­szül egy kerékpárversenyre a falu népe. Szertartásos készülő­dés ez, izgalommal, áhítattal, közös munkával. Nagymama, ke- zébeji vödör és felmosórongy. „Az unokám is elindul.“ A köz­ségi tanács titkára, lapáttal. „Remek verseny, bár ez nem a To»r de France.“ Az országos szövetség vezetője érkezik. „Nagyon izgatott vagyok, kíváncsian várom a gyerekeketA stráfkocsi- nak döntő szerep fut ezen a napon, az lesz a dicsöségdobogó. Aztán — a versenyt. A tíz-tizennégy évesek hatvan km ét. Egy görbülő szájszél. „Még nem vagy tízéves, ne... indulhatsz* Szülői tanács. „A lényeg: végig kitartani.“ Szembe hulló haj­tincs, segítő anyai kéz. „Én nagyon, nagyon ideges vagyok, először indul a fiú versenyen.“ Feszülő inak, villanó küllők, rajt és cél, közte hatvan kilométer. A száznegyven „öregeké“, a harminc éven felülieké. Szemér­mes izgalom, szapora légzés, fejbefutó vér. Egy ráncos arc, egy ráncos kéz. „Végig kell menni.“ Szigo. ú bajusz. „Én is így kezdtem, mint a gyerekek ma. Itt vagyok azóta is minden ver­senyen.“ Cél, száznegyven után, levegőkeresés, fáradt mosoly. Remek volt. Egy rendező. „Évente hatvan-hatvanöt ilyen versenyt rende­zünk az országban, mindenütt nagy sikere van.“ Egy versenyző. „Nem nyertem, de ez nem is baj. Most majd összejövünk, meg­iszunk néhány pohár bort, a fiatalabbak táncolnak, mi meg be­szélgetünk és nagyszerűen érezzük magunkat.“ Mindez történt egy hatszázötven lélekszámú falucskában, va­lahol Belgiumban, ahol ma egy kerékpárverseny, mint az arató- ünnepek egykor, közösségkovácsoló erő. J ' t? í> 11 ss m o & i fi z o m u e r t n ff o j e Készül az olimpiai stadion. A legújabb hírek szerint a montreali események kezdetéig itt minden a legnagyobb rendben lesi Az alsóbb osztályú labdarúgócsapatok is megkezdték már felkészülésüket az új bajnoki idényre. A rimaszombati járás legna­gyobb egyesületei — a kerületi bajnokságokban szereplő csapatok — már a formábahozás idő­szakánál tartanak, s szinte sorozatban játsz- szák az előkészületi mérkőzéseket. Az I osztályban szereplő rimaszombati kék­fehérek új edző. MUDr. Stovőík Minlial irőnyí- tása alatt kezdték január első hetében a fel­készülést. Az első három hét az erőgyűjtés jegyében telt el, mely egyhetes edzőtáborozás­ban csúcsosodott ki. Az első csapat keretében néhány jelentős változás történt. Palkovics Iván, aki két évtizeden keresztül játszott a Slovan szí­neiben, szegre aaksztotta a futballcipőt. Ugyan­csak beléjezte aktív pályafutását Koós István, a csapat középhátvédje. Rajtuk kívül eltávozott Mihály Nagykürtösre, Kohári Gábor pedig már korábban a B-csapatnál tevékenykedik — já­tékos edzőként. A megüresedett helyekre néhány tehetséges fiatal került az ifjúsági csapatból, s a januári átigazolási határidőt követően a Rima-parti városba került Tornaijáról Kankulya és Losoncról Svínčiak. A jelek szerint ők mind­ketten biztos tagjai a tavasszal kezdő tizen­egynek. Az I. A-oszlály másik résztvevője, Hnúšfa együttese is új edző irányításával készül a ne­héznek ígérkező tavaszi sorozatmérkőzésekre. A váratlanul távozni kényszerült Koronczi Béla nem végzett rossz munkát, hiszen tavaly baj­nokságot nyert csapatával, s felsőhb szinten sem vallottak szégyent. A vegyészcsapat szak­vezetésének azonban nyilván igényesebbek a célkitűzései, amit most Hlinka Milánnál kíván­nak megvalósítani. Az I. B-osztályban szereplő három gömörl együttesnél is új kezekbe került az edzői síp. Tornaiján Betík János ősszel „menet közben“ vált meg a klubtól, s helyettesét máig sem ta­lálták meg. Ideiglenes jelleggel Fazekas, a csa­pat néhány évvel ezelőtti kapusa vezeti jelenleg az edzéseket. A kiesésre álló első csapat kere­téből eltávozott Kankulya és Lakatos, és Molnár, valamint Bodi is a távozás gondolatával foglal­kozik. Az itteni B-csapat játékos edzője, Czikora is megvált a klubtól, s januártól a IV. osztály­ban szereplő ruhagyári együttesnél dolgozik. Ajnácskőn is lezárult egy hároméves idősza*. Pataki Dezső fiatal edző ezalatt járási bajnok­ságot nyert csapatával, s kőt éven keresztül si­kerrel szerepeltek az I. B-osztályban is. Ősszel azonban néhány mérkőzésen csúfos vereséget szenvedett a csapat, ami kétségkívül válságról tanúskodik. A problémákat itt is új edző szer­ződtetésével kívánják megoldani. Tisovecen nem kis derűlátással folyik a csa­patépítés, hiszen ősszel várakozáson felülit nyújtott Grili edző legénysége. Az eredeti sze­rényebb elképzeléseken módosítva, most baj­noki babérokra pályáznak a Hradová alatt. . harrt -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents