Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1976-03-04 / 54. szám, csütörtök
LÉPÉST TARTANI A KORRAL A SZAKMUNKÁSKÉPZÉS TAPASZTALATAI A SZOVJETUNIÓBAN Hazai és külföldi sierzők Űj könyvekről A tudomány és a technika gyors ütemű fejlődésének korában élünk, a termelés egyre tökéletesebbé válik és magasabb szakképzettséggel rendelkező dolgozókat igényel. Ezért fokozottabb követelményeket támasztanak az oktatással és a szakmunkásképzéssel szemben is. A gyerekek felnőnek, s a tankötelezettséget befejezve életbe vágóan fontos kérdés előtt állnak: Hová és hogyan tovább? Milyen úton induljanak el? Milyen pályát válasszanak? Folytassák-e tanulmányaikat főiskolán, technikumban, vagy kopogjanak be valamely vállalat káderosztályán, és lépjenek be egy műhelybe, ahol a tapasztalt szakember és oktató beavatja őket az adott szakma titkaiba? Ez a probléma túlnő egy-egy CLSlád keretén, az egyéni kérdés társadalmi kérdéssé válik. Köztudott, hogy a Szovjetunió népgazdasága gyors ütemben fejlődik. Évről évre több szakképzett, korunk technikai vívmányait alkalmazni tudó munkásokra van szükség, akik képesek megoldani az élet, a szocialista társad&.om diktálta feladatokat. A gigantikus építkezéseken, mint például a KAMAZ (Kámai Gét locsigyár) vagy a kisebb- nagyobb üzemek, gyárak ezreiben folyamatosan bevezetik az új technikát és technológiát. Ennélfogva a mai ismeretek és készségek holnap, már nem elegendők, szükség van a fiatalok tudására és erejére. A szovjet népgazdaság ellátását szakképzett munkaerőkkel az ipari tanuló-intézetek immár 35 éve működő állami rendszere biztosítja. Ez az iskolarendszer szem előtt tartja a ’enlni irányelvet, amelynek értelmében a szakmai képzést össze kell kötni az általános p olitechnikai oktatással, a kommunista neveléssel, valamint az Ifjúság aktív bekapcsolásával a termelésbe, a kommunizmus nagy építkezéseibe. Az SZKP XXIV. kongresszusa határozatainak értelmében a szakmunkásképző intézeteknek az utóbbi ötéves tervben 9 millió szakképzett dolgozót kellett felkészíteniük. Az előzetes adatok szerint az egyes népgazdasági ágazatokban azonban több mint 9 millió 300 ezer embert helyeztek el. A tervek ilyen méretű túlteljesítését a népgazdaság fejlesztésének rendkívül gyors üteme követelte meg. Csupán az iparban 1971-től 1975-ig mintegy kétezer nagy vállalatot és nagyszámú kisebb objektumot helyeztek üzembe, amelyeket korszerű műszaki berendezéssel láttak el. Ezek közé tartozik a 2 millió kilowatt teljesítményű leningrádl atomerőmű, a Krivoj Rog-I kohászati üzem, az üzbég Navol városban épült vegyikombinát, a bratszki alumíniumgyár és faipari komplexum stb. Az üzembe helyezett vegyigyárak évi teljesítménye 40 millió tonna műtrágya. Befejezték a könnyű- és az élelmiszeripar több száz vállalatának építését. Meg kell jegyeznünk, hogy az utóbbi években jelentős mértékben hasznosították a termelésben a technika legújabb vívmányait. Valamennyi termelési ágban űj, jobb minőségű termékek gyártását biztosították, öt év alatt 16,5 ezer új típusú gép, berendezés és különféle műszerek gyártását vezették be. A munkásosztály soraiba áramló, megfelelő szakképzettségű fiatalok túlnyomó többségét a szovjet iparltanuló-isko- lák készítik elő. Ezek az iskoláik biztosítják az állandó utánpótlást, ami lehetővé teszi, hogy a szovjet népgazdaság műszaki színvonalának emelése érdekében kitűzött feladatokat sikeresen teljesítsék. Ez a folyamat a dolgozók egyre aktívabb részvételével történik. Az utóbbi öt év alatt csupán Moszkvában több mint egymillió racionalizálási Javaslatot lés találmányt nyújtottak be, amelyek a termelés további tökéletesítését, a műszaki színvonal emelését, a termékek minőségének javítását segítik elő. Mindez 800 millió rubel megtakarítást jelent a népgazdaságnak. Az SZKP XXV. kongresszusa előtt az iparitanuló-iskolák oktatói és tanulói is bekapcsolódtak a kongresszus tiszteletére indult szocialista munkaversenybe. Szocialista kötelezettségvállalásaikban szem előtt tartják a korszerű tudomány és technika, valamint az élvonalbeli termelési és pedagógiai tapasztalatok hasznosítását a szakmunkásképzésben, ami vitathatatlanul hozzájárul az oktató-nevelő munka további tökéletesítéséhez. Mint ismeretes, éppen a hatékonyság és a minőség kérdésére helyezik a hangsúlyt a tizedik ötéves terv feladatainak teljesítésében. Az SZKP XXV. kongresszusára készített tervezet szerint — amely 1976—1980-ra kitűzi a Szovjetunió népgazdasága fejlesztésének alapvető irányelveit — több mint kétszeresére fogják emelni az iparitanulóiskolák tanulóinak számát. Ez azt jelenti, hogy ezekben az is- kalákban 11 millió szakmunkást képeznek ki, ebből 5 millió fiatal teljes középiskolai műveltséget, azaz érettségit is szerez. A tizedik ötéves terv éveiben 1,1—1,2 millió tanuló számára építenek még iparitanulóiskolákat, valamint kollégiumokat. Bővítik továbbá a már meglevő iskolák anyagi-technikai bázisát. A tizedik ötéves tervben nagy feladatok állnak a szovjet nép előtt. Ezek közül az első helyre teszik a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának további emelését. Ezt a termelés dinamikus és arányos fejlesztésével, a hatékonyság növelésével, a tudományos-technikai haladás meggyorsításával, a munkatermelékenység emelésével, valamint a munka minőségének javításával akarják megvalósítani. Ennek alapvető feltétele pedig a dolgozók szak- képzettségének emelése. E téren fontos feladat hárul az iparitanuló-iskolákra, amelyekben a fiatalok 1100 szakmában szerezhetnek szakképesítést. Évről évre nő növendékeik száma. Előreláthatóan 1976-ban több mint kétmillió szakmunkást bocsátanak ki. Nagy gondot fordítanak azokra az iparitanuló-iskolákra, amelyekben a fiatalok teljes középiskolai műveltséget szerezhetnek. 1976-ban 600 ezer fiút és lányt vesznek fel ezekbe az iskolákba, ami 30 százalékkal több, mint 1975-ben. Az iparitanuló-iskolák elméleti és gyakorlati szempontból sokoldalúan felkészített, művelt, szakképzett dolgozókat adnak a népgazdaság valamennyi ágazatának, akik méltók, hogy az idősebb nemzedék helyébe lépjenek. ALEKSZANDR POLOCKIj (APN) Egri Viktor állami díjas drámaírónk esszéinek, kritikáinak, recenzióinak harmadik kötetét adja közre a Tiszta források, valamint a Csendes esték vallomása című gyűjteményei után: A rivalda fényében címmel. Az új Egri-könyv a színházzal és a drámával, a drámaírással kapcsolatos írásokat tartalmazza négy ciklusra osztva. Az első ciklus címe és tematikája: „Könyvek a színházról“. Ezt követi a „Magyar játékszín“ című sorozat, majd a „Szlovák színpad és szovjet vendégjátékok“ valamint a „Magyar Területi Színház“ című ciklusok. Moyzes Ilona verseskönyve és novella-gyűjteménye után mesékkel jelentkezik. A Szél herceg szerelme című kötete 18 mesét tartalmaz. A meséket jarmila Pavlíčková illusztrálta szépen, ízlésesen. A Magyar Könyvbarátok Köre tavalyi negyedik évfolyamának köteteként jelent meg Kuncz Aladár világhírű Fekete kolostor című regénye. Az írót 1914 nyarán Bretag- ne-ban érte a háború híre. Ekkor kezdődött megaláztatásának és internáltságának története. öt évet töltött polgári internáltként különböző táborokban. Hazatérése után ismét tanár Budapesten és szerkesztő. 1923-ban visszament Kolozsvárra. Legjelentősebb műve a halála évében (19311 megjelent Fekete kolostor. A könyv az egyik legnagyobb én-regény, egy ember belső drámai fejlődésének a rajza, s ugyanakkor talán az első magyar kollektív-regény, mely egy tragikusan összeverődött alkalmi csoportosulás közösséggé kovácsolódá- sát ábrázolja“ — írja róla Bóka. Margita Fignli nevét a magyar olvasóközönség elsősorban az Ifjúkor című regényéből Ismeri, amely magyar nyelven 1959-ben jelent meg, valamint a magyar olvasók körében is nagy sikert aratott Három pejló című kisregényéről, amely a mai, s talán az egyetemes szlovák irodalom egyik legidőállóbb alkotásának bizonyul. Most megjelent novellásköte- te, az Egy korty mámor új oldaláról mutatja be az írónőt. Figuli magával ragadó elbeszélő, játszik az érzések minden regiszterén. Előszeretettel foglalkozik az ifjúsággal, figyelmesen követi a forrongó fiatal lélek alig elleshető rezdüléseit, inkább képzeletbeli, mint valóságos viharait, és érzékeny kézzel ecseteli az első szerelmet, az első ölelés élményét. Az emberi lélek mélyrétegeit kutatja, s az élet számtalan problémáját elemzi egyéni és társadalmi vonatkozásban. Mélységesen együtt érez a falusi és a városi szegénységgel, s a fasizmus elleni korai állásfoglalásával határozott lépést tesz az úgynevezett politikai novella felé. „Egyszer leküzdhetetlen vágy ébredt bennem, hogy babiloni tornyot építsek. Toronyóriást. De alighogy képzeletben megérintettem a felhőket, gúnyos hahota csendült. Valaki lerombolta az álmomat, fenyegetett, hogy az ég megbünteti az istenkáromlót A babiloniak is így jártak. Nem törődtem a fenyegetéssel, tudatosan átadtam magam az elemi gyönyörnek, és csöndesen, félénken meglapulva szabadjára engedtem vérem tüzes áradását, vad örvényeit“ — kezdődik a korai Extázis című Figuli novella, s az idézet kitűnő példa a nemzeti művész címmel kitüntetett írónő letisztult stílusára. Három Tolsztoj-kisregényt tartalmaz a Családi boldogság című kötet, a nagy orosz klasz- szikus három rövidebb, gondolatilag összetartozó prózáját. A címadó Családi boldog- ság-ot az akkor 30 éves író 1858 decemberében kezdte írni, és 1959 április elején fejezt-a be. Az életrajzi vonatkozásokban is gazdag mű azt bizonyítja, hogy az Igazán boldog családi élet harmóniája milyen erőt, lelki nyugalmat és biztonságot ad, s milyen békés, gyengéd szeretetben egyesíti a férjet, feleséget, szülőket és gyermekeket. A kötet másik kisregényét, Az ördögöt Tolsztoj harminc évvel később, 1889 őszén, a „Kreutzer-szonáta“ befejezés« után írta. A két kisregény kölcsönösen kiegészíti egymást. A Kreutzer-szonáta asszonya a testi szerelem miatt bűnhődik. Az ördögben viszont mintha az aszkétizmus szellemében ítélkező Tolsztoj maga Is elismerné a testi vágyak fékezhetetlen erejét. Az ördögben Is felbukkannak az író személyes emlékei: házassága előtt viszonya volt egy jasznaja Poljana-i parasztlány- nyal. Az először betiltott Kreutzer- szonáta kiadásához Tolsztoj felesége szerezte meg a cári engedélyt, Az ördög csak az író halála után jelenhetett meg: kéziratát gondosan elrejtette hozzátartozói elől. A kisregényeket Németh László és Szől- lősy Klára fordította magyarra. Legkisebb olvasóink gyönyörködtetésére jelentette meg a Madách kiváló huszadik századi klasszikusunk, Tersánszky Józsi Jenő pompás meséjét, a Misi Mókus kalandjai-t. Ezt a kötetet, amelynek immár ötödik kiadása jelenik meg, Róna Emy tréfás, vidám rajzai díszítik. S még két figyelemre méltó Ifjúsági kiadvány tartozik a könyvújdonságok közé, ezúttal cseh szerzők tollából. Bohumil Ríha ifjúsági regényét öt isten száll a tengeren címmel jelentette meg kiadónk Dagmar Ber- ková illusztrációival, míg a népszerű František Béhounek legújabb könyvének a címe: Brent Ezredes különítménye. —il — A szovjet ipari tanulók korszerűen jelszereit tantermekben sajátítják el szakmájuk elméleti alapjait. V. Voroni/in felvételén tévé-készülékek segítségével folyik az oktatás. A hős Höl tő Musza Dzsalil születésének 70. évfordulójára Hetven évvel ezelőtt született Musza Dzsalil, a kiváló szovjettatár költő. Nagyon fiatalon kezdett írni, első versei még a polgárháború éveiben jelentek meg, s a nép elnyomói ellen vívott harcba szólítottak. Költői tehetsége a 20-as és a 30-as években teljesedett ki. Musza Dzsalil költészetével nem csupán a soknemzetiségű szovjet irodalmat, hanem a világirodaimat is gazdagította. Bár tatár nyelven írt, verseit több nyelvre lefordították. Musza Dzsalil költészetében a kiapadhatatlan hazaszeretet, az élet és az embertársai iránti szeretete érződik. Versei és dalai hazafiságra, bátorságra, önfeláldozásra nevelték az embereket. Alkotásaiban az élet és a dal azonos, ezért sem verseiben, sem az életében nem tapasztalunk hamis hangokat. Tettel követendő erkölcsi példaként szolgáltak főképpen az Ifjúság számára. Musza Dzsalil versel és dalai hőstetre buzdítottak. figyelmeztettek az emberi méltóságra, igazmondásra, az igazság védelmezésére, az igazságba vetett hitre neveltek. A Nagy Honvédő Háború évei nagy megpróbáltatást jelentettek a szovjet nép számára. Musza Dzsalil férfiasan viselte el a háború viszontagságait. Már a háború első napjaiban önkéntesként ment ki a frontra. Súlyos sebesültként került német fogságba. A fasiszta fogság azonban nem törte meg sem a költő akaratát, sem a végső győzelembe vetett hitét. A fogolytáborban is megtalálta a módját annak, hogyan harcoljon az ellenség ellen. Megalapította a szovjet hadifoglyok földalatti szervezetét, és tovább folytatta a harcot a fasizmus ellen az ellenség hátországában. Költői hangja sem némult el, a fasiszta börtön embertelen körülményei között Is írta verseit és dalait, amelyek nagy hőstette élő tanúi. Musza Dzsalil két évet töltött a fasiszta kínzókamrákban, s ez alatt az idő alatt több száz verset, dalt és hőskölteményt írt, amelyek Moabiti füzet címen kerültek be az irodalmi köztudatba. Börtönélményeit, a fogságban folytatott harcát és hőstettét örökítette meg benne. A hős költő versei a háború után cellatársai és a földalatti szervezetben dolgozó bajtársaí jóvoltából jutottak el hazájába. M. Dzsalil egyik füzetét A. Tammermans belga állampolgár hozta ki a börtönből, aki egy cellában tartózkodott a költővel. A Lityeraturnaja Gazeta 1953 áprilisában közölte a Moabiti füzet első verseit, amelyek hallatlanul nagy visszhangot váltottak ki. Haladéktalanul lefordították őket a testvéri szövetséges köztársaságok, valamint a baráti szocialista országok népeinek nyelvére is. Csakhamar az egész világ beszélni kezdett a „tatár Fučík“ hőstettéről. Fučík és Dzsalil sorsa valóban sokban hasonló. Mindketten nemzetük kiváló fiaiként szenvedélyesen szerették az életet, népüket, s ezért bátran harcoltak a gyűlölt ellenség — a fasizmus ellen. Mind a ketten a moabiti fegyházban raboskodtak, s megírták haláluk előtti „riportjaikat“, amelyek bátorságra és harcra buzdítottak. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 1956-ban a Nagy Honvédő háborúban tanúsított hősi harcáért posztumusz a Szovjetunió Hőse címet adományozta Musza Dzsalilnak, majd egy évvel később a Moabiti füzet című versciklusáért Lenin-díjjal tűn tették ki. Musza Dzsalil élete 1944 augusztusában tragikusan véget ért. A fasiszta bakók a span- daui fegyházban végezték ki. A költő utolsó leheletéig helytállt, becsületesen teljesítette kötelességét a hazájával, népével szemben, és halhatatlanná tette nevét. M. GAJNYIJEV (APN)
