Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-26 / 73. szám, péntek

AZ SZLKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA (Folytatás a 10. oldalról) leti és járási pártbizottságokat, hogy javítsák és gyarapítsák a tagsági ala­pot. Szlovákiában 56 üzemben közvet­lenül befolyásolta ezt a tevékenységet. A kongresszusi határozatok teljesí­tése során a kommunisták eszmei színvonalának emelésével és sokoldalú felkészítésükkel megszilárdítottuk a tagsági alapot. A pártszervek és szer­vezetek állandó figyelmet szemeltek a tagsági alap javításának, ami meg­nyilvánult a feladatok sikeres teljesí­tésében és az SZLKP tagjainak gyara­podásában. Szlovákiában 1976 március elsején 319 606 párttag és tagjelölt volt. Elvtársak, Szlovákia Kommunista Pártjának történetében ez a legmaga­sabb eddigi létszám. A XIV. pártkong­resszustól 1975 végéig 77 433 tagje­löltet vettünk fel, és további több tíz­ezer fiatal munkás, szövetkezeti tag és értelmiségi kéri felvételét. Ez bizo­nyítja a legmeggyőzőbben a CSKP XIV. kongresszusa irányvonalának he­lyességét, a pártpolitika vonzerejét és azt, hogy a legjobb dolgozók, munká­sok, szövetkezeti tagok, értelmiségiek és diákok megtiszteltetésnek tekintik, ha felveszik őket a CSKP-ba. Az a ma­roknyi csoport, amelynek tagjai be­szennyezték és elárulták a szocializ­mus ügyét, úgy vélekedett, hogy a párt nem létezhet nélkülük. A párt azonban erősebb, eszmeileg és szerve­zetileg szilárdabb, felzárkózottabb lett. jelentős minőségi sikernek tartjuk, hogy a pártban sikerült megállítanunk a gazdasági tevékenységet kifejtő mun­kások részarányának hosszú ideig tartó csökkenését. Az új tagjelöltek több mint kétharmada iparunk döntő ágazataiban dolgozó munkás és efsz- tag. Az új tagjelöltek több mint 90 százaléka 35 évesnél fiatalabb. Az SZLKP tagsági alapja 1971-től 24,4 százalékkal gyarapodott. A tagjelöl­tek többsége beválik, párttag lesz, a párt javát szolgálja. Azonban nemcsak a párt javát. Szociológiai felméréseink, tapasztalataink azt mutatják, hogy a pártélet, a kommunisták nagy hadse­regéhez való tartozás megváltoztatja az ember életét, új, gazdagabb tartal­mat ad neki. A pártnak, mint társadalmunk veze­tő erejének feladatai szükségessé te­szik, hogy folytassuk a tagsági alap javításának irányvonalát. Továbbra is a legfontosabb feladat marad a párt munkásjellegének megszilárdítása. A munkások a pártszervezetekben azt a tényezőt képviselik, amely kollekti­vizmust, politikai szilárdságot és for­radalmi határozottságot visz a pártba és a munkacsoportokba. A kádertarta­lékok pótolhatatlan forrását jelentik. Az a törekvésünk, hogy elsősorban üzemeink munkásait készítsük fel a párttagságra, Leninnek abból a tudo­mányos elemzéséből és következteté­séből indul ki, hogy éppen a haladó technikával és technológiával kapcso­latban álló üzemekben fokozódik a párt politikai, ideológiai, szervezeti és általában forradalmi ereje. Tekintettel azokra az igényes fel­adatokra, amelyek szocialista mező- gazdaságunk előtt állnak, elsősorban olyan fiatalokat kell felvennünk a .pártba, akik az állattenyésztésben és a növénytermesztesben a haladó me­zőgazdasági technológiával állanak kapcsolatban. A szocializmus megteremtette a fel­tételeket a nők valódi egyenjogúságá­hoz. A nők lényegesen kiveszik részü­ket az üzemekben, a közlekedésben és az efsz-ekben a gazdasági feladatok teljesítéséből, a tudományos felada­tok megoldásából, nagy szerepük van az iskolákban a gyermekek nevelésé­ben és a polgárok egészségének védel­mében. Sokan közülük tagjai a nem­zeti bizottságoknak és a társadalmi szervezeteknek. Évről évre fokozódik műveltségük. A társadalmi tevékeny­ség valamennyi szakaszán szakképzett munkásnők, mérnökök, orvosnők, agro- nómusok, tanítónők kezdenek dolgoz­ni. A XIV. pártkongresszus óta bizonyos javulást értünk el a nők párttagságra való felkészítésében. Az új tagjelöltek 21,9 százaléka nő, és jelenleg az SZLKP tagsági alapjának 15,8 száza­lékát nők képezik. A nők részaránya a pártban azonban nem felel meg társadalmi helyzetüknek és feladataik­nak. Az SZLKP legfontosabb politikai feladatai közé tartozik a nők szerve­zettségének fokozása, besorolásuk a kádertartalékok közé és céltudatos felkészítésük az irányító funkciókra. Meggyőződésünk, hogy a pártszervek és szervezetek határozottabban hárít­ják majd el a felmerülő akadályokat, a megnyilvánuló közömbösséget, elő­ítéleteket és konzervativizmust, poli­tikai-szervezői és nevelői intézkedése­ket foganatosítanak a lényeges javulás elérése érdekében. Ez nemcsak a párt- szervezetek feladata, hanem egyúttal a társadalmi szervezetekben dolgozó kommunistáké és a kommunista vezető dolgozóké is. Továbbra is céltudatosan kell irá­nyítani a tagsági alap javítását. Az egyes járások, üzemek, efsz-ek és intézmények szükségleteinek elemzé­séből, valamint minden egyes munka­kollektíva sajátságos feladataiból kell kiindulnunk. A gyorsabb tudományos-műszaki ha­ladás érdekében a döntő szakaszokon meg kell szilárdítani a pártszerveze­teket. A kutatóintézetekben a kon­strukciós és tervezőirodákban, a kul­turális intézményekben és a főiskolá­kon növelni kell a kommunisták szá­mát. Az értelmiségiek túlnyomó többsége megérti, hogy csakis a szocialista tár­sadalom nyújt létbiztonságot és teljes érvényesülési lehetőséget. Azonosul a párt céljaival és aktívan támogatja po­litikáját. Ebből ered sok értelmiségi­nek az a kívánsága, hogy tagja legyen a kommunista pártnak. Úgy gondoljuk, helyes és szükséges, hogy felkészítsük a párttagságra és felvegyük a tagje­löltek közé azokat az értelmiségieket, akik világnézetükkel, gondolkozásuk­kal és tetteikkel bebizonyították, hogy méltók a párttagságra. Az egész párt, a párt szervek és- szer­vezetek, az ajánlók és minden kommu­nista feladata, hogy gondoskodjon az új párttagok és tagjelöltek sokoldalú marxista—leninista neveléséről. Elsősorban az idősebb elvtársaktól el­várjuk, hogy még nagyobb felelősséget érazzenek a kommunisták jövő nemze­dékéért, amely folytatja azt a művet, melyet a kommunizmusért kifejtett ál­dozatos munkájukkal építettek fel, amelyre jogosan büszkék lehetnek és amely életcéljaik valóra váltását jelen­ti. Meggyőződésünk, hogy átadják élet- tapasztalataikat és forradalmi lelkese­désüket utódaiknak. Elvtársak! A CSKP XIV. kongresszusa hangsú­lyozta, hogy a párt politikai irányvona­lának sikeréről a káderek helyes ki­választása, jó felkészítése és célszerű elosztása dönt. Az összes pártszerv és szervezet feladatává tette, hogy szen­teljenek rendkívüli figyelmet a káder- politikának, tartsák be az osztályszem­pontot, a kommunista elvhűség és a magas erkölcsi kritériumok, a néppel való szoros kapcsolat, a párthoz való hűség és a szocializmusért végzett mun­kában tanúsított áldozatkészség köve­telményét. Az SZLKP Központi Bizottságának El­nöksége és Titkársága érvényesítette ezt az irányvonalat, rendszeresen érté­kelte, hogyan valósítják meg a káder- politikát az alacsonyabb párt-, állami és gazdasági szervekben, a társadalmi élet valamennyi területés. Aránylag nagy, az adott Időszakban objektíve szükségszerű kádercsere tanúi voltunk. Az eredmények azt mutatják, hogy a válságos időszak után funkció­ba lépő új káderek többsége teljesíti feladatait. Az évzáró taggyűléseken az alapszer­vezetek bizottságaiba beválasztott mun­kások aránya 25,2 százalék és az olyan elvtársaké, akik eredetileg munkások voltak 58,4 százalék. A konferenciákon megválasztott járási párbizottságok tag­jainak 32,2 százaléka munkás, 13,2 szá­zaléka szövetkezeti tag, 48,7 százaléka értelmiségi, és a tagok 65,7 százaléka eredetileg munkás. Az új kerületi párt- bizottságok tagjainak 30,2 százaléka munkás és 63,2 százaléka eredetileg munkás. Ezek a tények is azt tanúsít­ják, milyen szoros a kapcsolat a párt és a munkásosztály, valamint a dolgo- gozók között. Ez is szavatolja, hogy a párt hű marad a szocializmus és a pro­letár internacionalizmus ügyéhez. Ez is szocialista demokráciánk egyik meg­nyilvánulása. Az SZLKP Központi Bizottsága rend­kívüli figyelmet szentel a pártapp irátus kiegészítésének, formálásának, politi­kai és szakmai fejlődésének. A CSKP XIV. kongresszusa után a pártappará­tus csaknem 60 százaléka cserélődött ki, illetve egészült ki. A pártapparátus­ban dolgozó elvtársak 94,3 százaléka eredetileg munkás volt vagy munkás-, illetve parasztcsaládból származik. A XIV. kongresszus után jelentősen növe­kedett a pártapparátus dolgozóinak szakmai és politikai műveltsége. Az elv­társak több mint kétharmada főiskolai, illetve középiskolai végzettséggel ren­delkezik, abszolút többsége pedig fel­sőfokú pártoktatáson vett részt. A párt­apparátus jelentős mértékben befolyá­solta sikereinket. Ügyelni fogunk arra, hogy időben felkészüljön azokra a fel­adatokra, amelyeket a jelen időben és a jövőben meg kell oldanunk. A párt fontos intézkedése volt a ká- derpolitika területén a káder- és sze­mélyzeti alakulatok megszervezése. Te­vékenységük nagy előrehaladást jelent a káderekkel végzett munkában, szak- képzettségük növelésében és abban, hogy öszekapcsolják a személyzeti munkát a kádermunkával. A párt- és állami szervek feladata, hogy biztosít­sák a káderalakulatok dolgozóinak rendszeres továbbképzését. A XIV. pártkongresszus határozatai­ból kiindulva a párt- és egyéb állami és gazdasági szervek intenzívebben ne­velték és oktatták kádereiket. Enged­jék meg, hogy köszönetét mondjak a Szovjetunió Kommunista Pártja Közpon ti Bizottságának azért, hogy lehetővé tette több száz párt-, szakszervezeti és Ifjúsági dolgozónak, állami és gazda­sági vezetőnek, hogy elmélyítsék is­mereteiket a marxista—leninista tudo­mányban, elsősorban a szocialista irá­nyítás területén. Ez felbecsülhetetlen hozzájárulást jelent kádereink színvo­nalának emeléséhez. Értékeljük a CSKP KB Politikai Fö- isk#lájának és bratislavai fakultásának tevékenységét, valamint a kerületi is­kolák munkáját, amelyek jelentős mér­tékben hozzájárultak az apparátus tag­jainak, a választott szervek tagjainak, a lektorok és az aktivisták politikai neveléséhez. A politikai főiskola bra- tislavai kara stabilizálódott, tanári ka­ra minőségi fejlődést ért el. A párt és a társadalom szükségleteivel szoros kapcsolatban tovább kell emelni a bra­tislavai kar elméleti színvonalát. Az állami és gazdasági szervek irá­nyító dolgozóinak nevelésében fontos funkciót tölt be a ciklikus felkészítés (továbbképzés). Azokban a szakágaza­tokban és termelési-gazdasági egysé­gekben, ahol felelősségteljesen viszo­nyulnak ehhez a feladathoz, — mint például a Slovchémiában, a az OGAKO- ban, a Slovakotex-ben — megjavult az irányító munka. Azokban az üzemek­ben, ahol alacsonyabb a káderek fel­készítésének színvonala, rendszerint fogyatékosságok merülnek fel az irá­nyító munkában. Ezért nem lehetünk közömbösek az iránt, hogy egyes mi­nisztériumok és termelési-gazdasági egységek nem viszonyulnak elég hatá­rozottan ehhez a fontos feladathoz. Előtérbe kerül az állandó művelődés követelménye. Ki kell dolgozni a ve­zető dolgozók személyes fejlődésének terveit, és a komplex értékeléseknél igényesebben kell ellenőrizni ezek tel­jesítését. Nem törődhetünk bele abba, hogy a káderek bizonyos része nem rendelke­zik megfelelő műveltséggel, nem fokoz­zák szakképzettségüket, és vannak olyanok is, akik különböző „ürügyeket“ keresnek, hogy ne kelljen tanulniuk. A pártszervezeteknek^ az eddiginél hatá­rozottabban kellene megkövetelniük a vezetőktől, teljesítsék feladataikat szakképzettségük növelésében. A kádermunka céltudatosságában to­vábbi lépést jelentenek a káderprogra­mok, amelyeket a pártszervek és egyes állami szervek a dolgozók komplex értékelése és a munkahelyek szükség­letei alapján dolgoztak ki. Ezeket a programokat fokozatosan kell teljesíte­ni és rendszeresen ki kell egészíteni. Csaknem valamennyi területen kidol­gozták a kádertartalékok tervét. El kell érnünk, hogy a kádertartalékokkal vég­zett munka élő legyen, kellő időelőny­ben végezzék, távlatokkal rendelkez­zen, új, fiatal, jó képességű kádereket készítsen fel. Meg szeretném jegyezni, hogy amint az egész életben következetesen har­colnunk kell a magas erkölcsi tulaj­donságokért, a becsületességért, a sze­rénységért, a jellemtelenség, és a ha­szonlesés ellen, ugyanúgy meg kell kö­vetelnünk ezeket a tulajdonságokat a káderektől, a felelős dolgozóktól. E',zt azért hangsúlyozzuk, mert vannak olyan esetek, hogy egyének megsértik ezeket az elveket, visszaélnek beosztá­sukkal, törtetőek. A pártszervek és -szervezetek nem tűrhetik ezt meg. A kispolgáriasság ilyen megnyilvánulásait határozottan el kell ítélni, és azokat, akik ilyen hibákat vétenek, felelősség­re kell vonni. Az élet megtanított arra. hogy a kommunista jelleme, erkölcsi arculata, a párt és a társadalom érde­kei iránti hűsége, a funkciók betölté­sének egyik döntő feltétele. Ezt be kell tartanunk, e szerint kell cseleked­nünk. Elv társak! A szocializmus építésevei párhuzamo­san objektíve fokozódik a párt vezető szerepe. Egyre gyarapodik és továbbra is gyarapodni fog azoknak a folyama­toknak a száma, amelyeket a pártnak, mint vezető erőnek befolyásolnia kell. Minél gyorsabb a társadalom fejlődé­se, annál nagyobb mértékben kell fo­kozni a párt felismerő tévékenységé- nek minőségét, annál nagyobb jelen­tőségű a bírálat, az önbírálat és az el­lenőrzés. A tapasztalatokból következik, hogy pártszerveink tevékenysége azáltal is javul, hogy a tudományos elemzések­ből indul ki és kihasználják a kommu­nista tudományos dolgozók ismereteit. Folytatni kell ezt az irányvonalat, és javítanunk kell a szakemberek és a tudományos dolgozók széles aktívájá­val folytatott munkát. Az elmúlt időszakban javult a hatá­rozatok és ellenőrzésük színvonnia közvetlenül a szervekben. A központi bizottságon, a kerületi és a járási bi­zottságokon, tehát minden fokon to­vább kell fejleszteni az ellenőrzési rendszert úgy, hogy az Irányítás elvá­laszthatatlan részévé váljon, az ellen­őrzés gyors, valamint a határozatok teljesítésének és az irányítási rendszer tökéletesítésének hatékony eszköze le­gyen. Ma, amikor az elért jelentős sikere­ket értékeljük, egyes szervekben vagy egyéneknél az a veszély fenyegethet, hogy túlbecsülik ezeket a sikereket és önelégültek lesznek. Mivel tudatosítjuk mai és jövőbeli feladataink igényessé­gét, fejlesztenünk kell a bíráló elem­zés módszeréi, érvényesítenünk kell a bírálatot és önbírálatot. Elvtársak, éppen a rendszeres ellen­őrzés teszi lehetővé számunkra, kom­munisták számára,* hogy időben feltár < juk a hibákat, a fogyatékosságokat, felismerjük ezek okait és segítsünk az embereknek a jobb munkában, fokoz­zuk realizációs képességünket. Ellenőr­zés nélkül tehát szó sem lehet bíráló igényességről. Éppen ez teremti meg a feltételeket a tárgyilagos és hatékony bírálathoz és önbírálathoz annak érde­kében, hogy ma jobban dolgozzunk, mint tegnap és megfeleljünk a kor kö­vetelményeinek. Elvtársak! Kommunisták vagyunk. Ez lehetővé teszi, hogy objektiven szépítés nélkül elemezzük azt az igényes időszakot, ame­lyet a XIV. pártkongresszus irányvona­lának és az SZLKP kongresszusa ha­tározatainak megvalósításáért folytatott küzdelemben tettünk meg. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy reális célokat tűzzünk ki a következő szakaszban. Az az igényesség, amellyel a pozitív ered­ményeket és a fogyatékosságok okait értékeljük, arányban áll azokkal a fel­adatokkal, amelyeket a következő idő­szakra tűzünk ki. Azok a feladatok, amelyeket előké­szítünk és amelyeket a XV. kongresz- szus hagy jóvá, valóban jelentősek. Teljesítésük további lépést jelent a fej­lett szocialista társadalom építésének útján. Meggyőződésünk, hogy a CSKP XV. kongresszusának programját teljesítjük. Teljesítjük ezt a programot, ameny- nyiben pártunk továbbra is a bevált lenini úton halad, amennyiben megszi­lárdítjuk egységét, fokozzuk erejét é9 akcióképességét. Megoldjuk az igényes feladatokat, ha megnyerjük erre a munkásosztályt, szö­vetkezeti parasztságot, értelmiséget, ha elmélyítjük a párt és a nép egységét. Elérjük a kitűzött célokat, ha tovább fejlesztjük a csehek és szlovákok és a nemzetiségek baráti, testvéri együtttnű- ködését, ha megszilárdítjuk a köztársa­ság egységét. Ennek érdekében Szlovákia fokozott mértékben járul hozzá csehszlovák szocalista hazánk erejének és gazdasá­gának gyarapításához. Céljaink megvalósítása érdekében még aktívabban hozzájárulunk a cseh­szlovák-szovjet barátság fejlesztésé­hez, testvérpártjaink és országaink sokoldalú, egyre gyümölcsözőbb együtt­működéséhez. Céljaink megvalósítása érdekében to­vábbra is részt veszünk köztársaságunk és a szocialista közösség testvéri or­szágai együttműködésének elmélyítésé­ben, egységük megszilárdításában, ere­jének fokozásában. Céljaink megvalósítása érdekéljen hozzájárulunk a szocializmus erőinek növekedéséhez a világban, a nemzet­közi kommunista és munkásmozgalom felzárkózottságához. Végül pedig céljaink valóra váltása érdekében készen állunk, hogy elsősor­ban becsületes munkánkkal támogas­suk a békaszerető demokratikus erők nemes küzdelmét, amelyek élükön a Szovjetunióval fokozott erővel harcol­nak a tartós békéért, az együttműködé­sért és a nemzetek közötti megértésért. Az a győzelmes út, amelyet pártunk 55 év alatt tett meg, büszkeséggel, biz­tonságérzettel tölt el és derülátóvá tesz bennünket. Erre jogosítanak fel az utóbbi években elért sikereink és kiváló távlataink. Derűlátásunk a való­ság reális felismeréséből, valamint a munkásosztályba és a dolgozó népbe vetett mély hitünkből ered. V ivágozzék gyönyörű Szlovákiánk, az egységes Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elválaszthatatlun része! Szilárduljon a közös boldog hazánk­ban élő nemzeteink testvérisége! Éljen a Szovjetunió Kommunista Párt­ja és a Szovjetunió, a világ népei sza­badságának és békéjének szavatolója! Éljen dolgozó népünk! Éljen Csehszlovákia Kommunista Párt­ja, népünk bevált vezetője, hazánk bol­dog jövőjének kezdeményezője és szer­vezője! Minden erőnkkel Csehszlovákia Kom­munista Pártja XV. kongresszusa hatá­rozatainak teljesítéséért!

Next

/
Thumbnails
Contents