Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-26 / 73. szám, péntek

AZ SZLKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA 1973 III. 26. 9 (Folytatás a 8. oldalról) geznünk. Ebben az erőfeszítésünkben az eddiginél nagyobb mértékben kell érvényesíteni az új hagyományokat és szokásokat, amelyek az emberekben ápolják a haladó, materialista felisme­rést és szokásokat. Ugyanakkor szem­be kell szállnunk azokkal a kísérle­tekkel, amelyek a hívők vallásos érzé­seit szocialistaellenes politikai célokra igyekeznek felhasználni és le kell lep­leznünk a politikai klerikalizmus reak­ciós lényegét, népellenes szándékait, amelyeket a jelenlegi antikommuniz- mus szolgálatában, főként a ludák emigráció követ. Elvtársak! A CSKP XIV. kongresszusának hatá­rozataival összhangban különös figyel­met szenteltünk a politikai nevelés­nek, amelyben pótolhatatlan szerepe van a pártoktatásnak. Az elmúlt évek folyamán felújult és megszilárdult a párloktatás rendszere, amely előzőleg a jobboldal hatására megbomlott. Ma pozitív nevelőtevékenység folyik a szakszervezeti és az ifjúsági szerveze­tekben a Szocialista Akadémián, a nép­nevelési és egyéb intézményekben. Is­koláink is beoltják a tanulókba és a diákokba a politikai ismeretek alap­jait. A politikai művelődés fejlesztésében elért eredményeink és sikereink le­hetővé tették a marxista—leninista elmélet valamennyi alapvető kérdésé­nek, a nemzetközi kommunista moz­galom, mindenekelőtt a Szovjetunió Kommunista Pártja tapasztalatainak, a párt politikájának, a CSKP XIV. kong­resszusa és a CSKP Központi Bizott­sága egyes ülésszaka határozatainak tanulmányozását. A pártoktatás hatása és hatékonysága kedvezően nyilvánult meg az egész párton belüli életben, a pártszervek és szervezetek tevékeny­ségében, abban, hogy a kommunisták és a párton kívüli dolgozók elkötele­zetten vállalták a pártpolitika megva­lósításával összefüggő konkrét felada­tok megoldását. A szakasz, amelybe pártunk és tár­sadalmunk most lép, megköveteli azonban, hogy még nagyobb figyelmet szenteljünk a politikai nevelés tartal­mának és formáinak, emeljük elméleti színvonalát és állandóan tanulmányoz­zuk a fejlett szocialista társadalom építésének új oldalait, valamint a je­lenlegi tőkés világ új jelenségeit is. Ezen igényes követelmények teljesíté­séhez kedvező feltételeink vannak. Ren­delkezésünkre áll az értékes elméleti ismeretek gazdag tára, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusának anyagai tartalmaznak, rendelkezésünkre áll pártunk legköze­lebbi évekre szóló szociális-gazdasági programjának tervezete. A XXV. kong­resszus anyagainak tanulmányozása során fel kell dolgozni például a nem­zetközi feszültség enyhülése és a világ­szerte folyó osztályharc közötti kap­csolatról szóló tézist, ami lehetővé te­szi, hogy csapást mérjünk a burzsoá ideológiára, valamint a szektás irány­zatokra iS. Hasonlóképpen tanulságos számunkra a szovjet kommunisták gaz­dasági stratégiája, mindenekelőtt az a módszer, amellyel erélyesen harcra kelnek a magas fokú hatékonyságért, a kiváló minőségért minden szakaszon. Nem kell hangsúlyozni, milyen jelen­tősége van ennek pártunk szociális­gazdasági programjának tanulmányozá­sa, megértése és megvalósítása szem­pontjából s a XV. kongresszus hatá­rozatainak tanulmányozása szempont­jából. A politikai művelődés hatékonysága még nagyobb lesz, ha azt szorosabban egybekapcsoljuk az élettel, fejlett szo­cialista társadalmunk fejlesztésének konkrét feladataival, ha aktívabban fogja kialakítani a kommunisták és a dolgozók politikai állásfoglalásét, ami társadalmi aktivitásuk alapja. Kell, hogy tovább növekedjék az ideológiai hatás hatékonysága. Krité riuma a kommunista eszmeiség színvo­nala, amely — mint az SZKP XXV kongresszusán Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta — a tudás, a meggyőző­dés és a gyakorlati tevékenység ösz- szességét alkotja. Mércéje a konkrét tettek, az emberek közötti konkrét kap­csolatok. Már nemegyszer rámutattunk, hogy az új társadalmi rendet a néptömegek építik, a társadalom legforradalmibb osztályának — a munkásosztálynak a vezetésével. Ezért a tömegek körében végzett munka, megnyerésük és moz­gósításuk, állandó feladat. Pártunk a múltban, de főként a CSKP XIV. kong­resszusa után, nem kevés tapasztalatot szerzett a pártonkívüliek körében végzett munka terén. Az új ember formálásának folyama­tában döntő jelentőségű a munka iránti szocialista viszonyra való neve­lés, ami mindenekelőtt a munkakör­nyezetben valósul meg. Szocialista feltételeink közepette a munkakollek­tívában naponta sor kerül az egyén szavainak és tetteinek szembesítésére, fokozódik társadalmi tudata, kifejlőd­nek erkölcsi tulajdonságai. Tovább kell növelni a kommunisták' politikai és ideológiai hatását a mun­kakollektívákban, mert mindenekelőtt itt fejlődik ki a kollektivizmus és az elvtársiasság érzése, amely a szocia­lista társadalom új erkölcsi vonása. A dolgozók kollektíváinak legjobbjait minden téren támogatnunk kell, növel­nünk kell társadalmi megbecsülésüket, erkölcsileg és anyagilag értékelnünk kell őket. Elvárjuk, hogy vezető gaz­dasági dolgozóink is az eddiginél sok­kal nagyobb figyelmet szenteljenek a dolgozók kollektívái problémáinak. Szorosan összefügg ezzel annak szükségessége is, hogy meg kell javí­tani gazdasági propagandánkat, amely az utóbbi időszakban ígéretesen kez­dett kibontakozni, erőteljesebben kell fejleszteni a társadalmi termelés haté­konysága fokozásával és az irányítás tökéletesítésével összefüggő alapvető kérdések értelmezését, csakúgy mint a bérpolitikában az érdem szerinti díjazás elveinek elmélyítését és a hoz- raszcsot jobb felhasználását. Az eddi­ginél meggyőzőbben kell támogatni minden helyes kezdeményezést, amely hozzájárul az emberi képességek és az anyagi források jobb kihasználásához. Fontos például dolgozóinkat megta­nítani arra, hogy a termelés előtti sza­kaszokban saját eredményeiket egybe­vessék a szocialista országokban elért legjobb eredményekkel, gyorsan tudják a gyakorlatban érvényesíteni a világ­ban elért csúcseredményeket. A nevelés folyamatában figyelembe kell vennünk azt, hogy az egyén és a kollektíva tudatára számos különböző tényező és jelenség hat, s közülük nem egy negatívan. Társadalmunkban például még vannak olyan egyének is, akik életük értelmét csupán az anyagi javak önző halmozásában látják, az életről alkotott kispolgári elképzelé­sekből indulnak ki, ami önzésben, kap­zsiságban, a kollektív és társadalmi érdekek iránti közömbös viszonyban nyilvánul meg. Környezetükre bomlasz- tóan halnak és megzavarják a társa­dalmi és a személyes kapcsolatokat. Ezért az eszmei-nevelő munkánknak továbbra is fontos feladata harcolni az ilyen visszásságok ellen, mint a munkakerülés, a megvesztegetés és a spekuláció, valamint a kispolgári er­kölcs más megnyilvánulási ellen, amelyek visszaélni igyekeznek a szo­cializmus vívmányaival. Harcolnunk kell az olyan életmó­dért, amely nemcsak a növekvő anya­gi jólétből indul ki, hanem ugyanakkor biztosítja az ember alkotó érvényesü­lését a munkában, műveltségének és kulturáltságának fejlődését és az egyén érdekeit egybekapcsolja a társadalmi érdekekkel. Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa hangsúlyozta a tö­megtájékoztatási eszközük és a propa­ganda jelentőségét társadalmunk to­vábbi fejlődése szempontjából. A sajtó, a rádió és a televízió az elmúlt idő­szakban egyre határozottabban befolyá­solta a gazdaság, a tudomány és a kultúra fejlődését, s a kommunista párt és a szocialista állam hatékony eszmei eszközévé váltak a dolgozók nevelésében. A dolgozók eszmei szín­vonalának emelkedését és a hatékony­ság növekedését a párt vezető szere­pének elmélyítésével és azáltal érték el, hogy minőségileg magasabb szinten újult és szilárdult meg az egyes szer­kesztőségek káderösszetétele. Ez egy­úttal kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy tartalmilag elvhíi és mű­fajilag színas adásokkal, cikkekkel, stb. hatékonyabb befolyást gyakorol­hassanak. Az elmúlt időszakban különösen po­zitív szerepet játszott a Pravda, az SZLKP KB sajtószerve. Aktívan harcolt a párt politikai feladatainak teljesíté­siért, a dolgozók szocialista öntuda­tosságáért, magyarázta a szocializmus állandó és változtathatatlan értékeit. Jelentős segítséget nyújtott a dolgozók kezdeményezésének befolyásolásában és kibontakoztatásában. Példamutatásá­val pozitívan befolyásolta a feladatok teljesítését egész publicisztikai rend­szerünkben. Hasonló feladatot teljesí­tett az Új Szó is a magyar polgártár­sainkra gyakorolt hatásában. A Nové Slovo pozitív szerepet játszott az értel­miség gondolkodásáért és mozgósítá­sáért vívott harcban, a párt politiká­jának érvényesítése és számos elmé­leti kérdés megvilágítása során. Azok az eredmények, amelyeket párt- sajtónk a központi, de ugyanakkor a kerületi, járási és vállalati lapok, a Nemzeti Front szervezeteinek és jnás intézményeknek a napilapjai és folyó­iratai értek el, jó alapot képeznek. Ezen az alapon lehet és kell tovább emelnünk a sajtó minőségét és haté­konyságát, hogy még határozottabban és meggyőzőbben vegyen részt a dol­gozók mozgósításában, azoknak az igényes feladatoknak a teljesítésében, amelyeket pártunk XV. kongresszusa tűz ki. Ehhez szükséges, hogy főként a pártsajtó többet, rendszeresebben és céltudatosabban foglalkozzék az orszá­gos feladatokkal és kérdésekkel, hogy még szorosabban összekapcsolódjon a Rudé Právoval, a CSKP Központi Bi­zottságának lapjával. Párszerveinknek és szervezeteinknek is nagyobb gondot kell fordítaniuk a Rudé Právo terjesz­tésére és felhasználására. Ideológiai munkánk egybehangolí közös erőfeszítésében ugyanilyen aktí­van vett részt a rádió és a televízió is Szlovákiában. Megváltozott adásuk struktúrája, a határozott eszmei téma tikájú, valamint napjaink időszerű kér déseivel foglalkozó műsorok kerültek előtérbe. Az elért eredmények lehetővé teszik, hogy nagyobb igényeket tá­masszunk a publicisztika eszmei és szakmai színvonalával, offenzivitásával szemben, a haladásért vívott jelenlegi küzdelem formálása során társadal­munk életének valamennyi területén. Az új szakasz rendkívüli igényeket támaszt az újságírók munkájával, esz- mei-politikai, elméleti színvonalukkal és szakmabeli tudásukkal szemben. A publicisták és a többi dolgozó nem tévesztheti szem elől azt, hogy min­den egyes írásban, szóban vagy képben kifejezett gondolatuk az emberek száz- és százmillióihoz jut el. Annál na­gyobb a társadalom iránti felelősségük és igényesebb a munkájuk. Abban a társadalomban, amely az emberekben a leghaladóbb eszméket és érzéseket ápolja, amely az igazság nevében és az igazságért folytat küz­delmet, nagy megtiszteltetés újságíró­nak, a marxizmus—leninizmus forra­dalmi tanai hirdetőjének lenni. Újság­íróink ma a párt és a társadalom tel­jes bizalmát élvezik. Hisszük, hogy ne­mes hivatásukban a jövőben is sok hasznosat tesznek azért, hogy a dol­gozókat megnyerjék az új feladatok­nak. Eszmei-nevelő munkánk a marxiz­mus—leninizmus elméleti alapjain bon­takozik ki. Minőségének és hatékony­ságának növekedése a társadalomtudo­mányok munkájának eredményeitől is függ. Társadalomtudományi frontunk a közgazdászok, jogászok, történészek, bölcsészek és a többiek az utóbbi idő­szakban számos szociális-gazdasági és más társadalmi probléma megoldásá­hoz járultak hozzá. Olyan művek jöt­tek létre, amelyek gyarapítják társa­dalmi gyakorlatunkat és a tudományt. Sikeresen fejlődik társadalomtudományi munkahelyeink együttműködése a Szovjetunió és a szocialista országok tudományos intézményeivel. A következő időszakban el kell mé­lyíteni az SZTA társadalomtudományi munkahelyei, a főiskolák és a szak­ágazati kutatóintézetek tudományos kutatómunkájának hatékonyságát, a fejlett szocialista társadalom időszerű problémáinak feldolgozása során. Jelentős feladat hárul az SZLKP KB Marxizmus-—Leninizmus Intézetére és a CSKP KB Politikai Főiskolájának Fa­kultására. Mindenekelőtt tovább fel kell dolgozniok a párt növekvő szere­pének elméleti kérdéseit a szocialista társadalom irányításában és hatéko­nyabban kellene egybehangolniuk a kutatást és az oktató-nevelő munkát, a marxizmus—leninizmus elméletének há­rom fő alkotó részében. Továbbra is elsőrendű figyelmet szentelünk a társadalomtudományi front építésének. Az SZLKP KB elvár­ja, hogy a tudományos dolgozók be­csülettel járulnak hozzá munkájukkal az előttünk álló időszerű elméleti és gyakorlati feladatok megoldásához. Elvtársak! A CSKP XIV. kongresszusa feladatul adta, hogy az iskolák valamennyi fo­kán lényegesen javítsuk az oktató-ne­velő tevékenységet, a pedagógiai mun­kát és a fiatal nemzedék felkészítése összhangban álljon az élet növekvő kö­vetelményeivel, valamint szocialista társadalmunk távlati fejlődésével. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a XIV. pártkongresszus határoza­tainak teljesítésében ezen a téren is sok pozitív eredményt értünk el. El­mélyült a munkásutánpótlás eszmei és szakmai nevelése. A közép- és főisko­lákon a diákok szociális összetétele megfelel a társadalom szociális össze­tételének. Az alapiskola befejezése után a fiatalok mintegy 90 százaléka folytatja tanulmányait, hogy szakkép­zettséget nyerjen a gazdaság, a tudo­mány és a kultúra egy-egy'ágazatában, miközben az egy évben született fiata­lok 40 százaléka teljes középiskolai végzettséget szerez. Iskoláink diákjait politikailag és szakmailag is egyre job­ban felkészítik a szocialista társada­lom mai és jövőbeli fejlődési szaka­szára. A fiatal nemzedék nevelésében elért eredmények lehetővé teszik, hogy az iskolaügyben is bátrabban oldjuk meg azokat a problémákat, amelyek társa­dalmunk új fejlettségi szakaszából kö­vetkeznek oktatási rendszerű ikre. A fejlett szocializmus szükségletei meg­követelik, hogy iskolarendszerünk biztosítása a fiatal nemzedék olyan műveltségi és kulturális színvonalát, amely jobban megfelel a fejlődés táv­latainak. Iskolarendszerünkben ezért meg kell teremtenünk a feltételeket ahhoz, hogy a népgazdaság valamennyi ágazata és a társadalmi élet többi te­rülete számára olyan magas szakkép­zettséggel rendelkező dolgozókat ké­szítsünk fel, akik maguk is ki tudják egészíteni ismereteiket. Bátrabban kell viszonyulnunk az oktatás tartalmi ít- építéséhez. Oktatási rendszerünk távla­ti fejlődésének tervezésével és a szük­ségletekkel összhangban meg kell szüntetni az alap- és a középfokú ok­tatás közti éles határvonalat. Tartalmi­lag és küldetését illetően közelebb kell hozni egymáshoz a középiskolák három irányzatát — a gimnáziumokat, a szak- középiskolákat és a szaktanintézeteket — úgy, hogy a szaktantintézet diákjai is teljes középiskolai végzettséget sze­rezhessenek. Határozottabban keli be­vezetnünk az új oktatási ágazatokat. Ezzel párhuzamosan gyorsabban kell korszerűsíteni az oktató-nevelő folya­matot és sokkal nagyobb mértékben kell kihasználnunk a korszerű oktatási technikát. Szüntelenül szilárdítanunk kell az iskola általános műveltségű, munka- és politechnikai jellegét úgy, hogy szorosabb kapcsolatban álljon az anyagi termeléssel és az Iskolák vég­zett hallgatói ne csak ismerjék, hanem érvényesíteni is tudják a tudomány és a technika legújabb ismereteit, sokol­dalú műveltségre tegyenek szert, poli­tikailag és erkölcsileg fejlettek legye­nek, magukévá tegyék a szocializmus eszméit. A tudományos-műszaki forradalom folyamata felvetette az ifjúság pályavá­lasztási orientációja megjavításának problémáját, a fiatalokat elsősorban a gépipar, az elektrotechnika és a kémia új haladó ágazataira kell irányítani, azokra, amelyek szorosan összekapcso­lódnak a csehszlovák gazdaság távlati fejlődésével. Ezen a téren fakozott feladatok há­rulnak a szaktanintézetekre és a szak­munkásképző iskolákra, amelyekben a fiatalok többsége tanul. Az SZLKP Köz­ponti Bizottsága több ízben foglalko­zott a munkás fiatalok nevelése és fel­készítése megjavításának kérdéseivel, értékelte a szakmunkásképzés színvo­nalát. Továbbra is nagy gondot fordít tunk fejlesztésére és színvonala emelé­sére. Szakmunkásképző iskoláinkban szakképzett dolgozókat nevelünk, akik népgazdaságunk támaszai lesznek. Tő­lük, ezektől a fiataloktól elvárjuk, hogy jól elsajátítsák szakmájukat, büszkék legyenek munkájukra. Nagy hangsúlyt helyeztünk és még nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk a főiskolák fejlesztésére és munkájának színvonalára. Ezzel kapcsolatban hang­súlyoznunk kell, hogy továbbra is emel­nünk kell a főiskolát végzett káderok eszmei színvonalát, ügyelnünk kell a káderek tudományos és műszaki isme­reteinek elmélyítésére, valamint arra, hogy a pedagógiai és tudományos tevé­kenység szorosabb kapcsolatban álljon a termeléssel és általában a társadalmi gyakorlattal, annak révén is, hogy több diákot kell bekapcsolnunk a tudomá­nyos-kutató tevékenységbe. A főiskolá­soknak sikeresen el kell sajátítaniuk a legújabb ismereteket, érvényesíteniük kell azt a gyakorlatban és így valóra váltják azt az egészséges becsvágyukat, hogy jól helytálljanak a világverseny­ben. A fiatalok szellemi és fizikai képes­ségeinek sokoldalú és harmonikus fej­lődése megköveteli, hogy az iskolán és a családon kívül egyre nagyobb mér­tékben és céltudatosabban vegyenek részt a nevelésben a társadalmi szer­vezetek is. Különösen fontos, hogy a nemzeti bi­zottságok, az üzemek és az egész ága- zatok is együttműködjenek oktatás­ügyünk anyagi alapjának kiépítésében, A faluszépítési akcióban szerzett isme­reteink, valamint a nagy üzemek, a Slovnaft és a dubnicai Szlovák Vas- kohászati Üzem példája megmutatják, mit érhetünk el a szaktanintézetek és a szakmunkásképző iskolák építésében az egyes ágazatok, üzemek, vállalatok, egységes földművosszövetkezetek és társadalmi szervezetek segítségével. Az elmúlt időszakban elért aránylag nagyarányú építkezések ellenére a fő­iskolák anyagi alapja átadásának üte­me lemarad a szükségletek mögött. Ez nemcsak az oktatási intézményekre vo­natkozik, hanem a diákszállókra és ét­termekre is. Ezért meg kell követel­nünk, hogy az építővállalatok és a töb­bi szállítószervezet időben teljesítse tervfeladatait. Oktatásügyünk által az elmúlt idő­szakban elért pozitív eredményekhez (Folytatás a 10. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents