Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-26 / 73. szám, péntek

AZ SZLKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA

(Folytatás a 6. oldalról)

és lakásberuházások megvalósításában. Ugyanígy pozitívan értékeljük Szlovákia többi kerülete építőipari szervezeteinek a bratislavai beruházások megvalósításában kifejteit erőfeszítéseit. Teljesítjük ezzel a XIV. kongresszus irányvonalát, amely kimondja, hogy a kapacitásokat az össztársadalmi szempontból fontos feladatok megvalósítására kell összpontosítani.

A beruházási programnak megfelelően biztosítjuk az építőipari kapacitások építésének befejezését is. Az építőipari munkák terjedelmének a hatodik ötéves terv időszakában előirányzott 43 százalékos növekedését nem lehet csak a terjedelem növekedésében látni, hanem mindenekelőtt a kapacitások szerkezeti változásaiban. Elvárjuk, hogy az építők idejében és minőségileg kifogástalanul teljesítik ezeket a feladatokat. Vonatkozik ez különösen az Orenburgból kiinduló gázvezetéknek, a tranzit gázvezeték II. ágának, az adriai kőolajve1 Elvtársnők és elvtársakl

Míg a XIV. kongresszus a hatékonyság és a minőség fokozásának szükségességét hangsúlyozta, a CSKP Központi Bizottsága az irányelvekben a legközelebbi időszakra vonatkozóan a társadalmi termelés nagyfokú hatékonyságának és minden munka minőségének fokozását tűzi ki.

Ha elismerjük, hogy a hatékonyság döntő fontosságú mutatói közül az egyik legfontosabb hely a saját költségeket, az önköltséget illeti, meg kell mondanunk, elvtársnők és elvtársak, hogy az előző ötéves terv Időszakában nem teljesítettük az önköltségek és az anyagi ráfordítások csökkentésének igényes tervét, sőt ezek 1970-hez képest növekedtek. Kedvezőbb eredményeket csak a vegyiparban értünk el.

Ez megköveteli, hogy még nagyobb felelősséggel kezdjünk hozzá a hatékonyság növelése kérdéseinek megoldásához, továbbá a kulcsfontosságú termelési programok végrehajtása alapján, szerkezeti változtatásokat kell végrehajtani, hatékonyabban kell kihasználni a termelési alapokat, nagyobb mértékben hasznosítani az anyagi, a munkaerő- és a pénzügyi forrásokat, fejleszteni a komplex szocialista racionalizálást, s felhasználni a munkások, a műszakiak és a termelés szervezőinek alkotóképességét.

A CSKP XIV. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa határozatainak megfelelően fokozott gondot fordítottunk a tudomány é9 a technika fejlesztésére, s ezek eredményeinek a gyakorlatban való alkalmazására s tovább kell növelnünk az erre irányuló erőfeszítéseinket. A CSKP KB és az SZLKP KB 1974 májusi ülésén hozott határozatok következtében kialakultak a feltételek ahhoz, hogy a tudományos-műszaki haladás jelentős tényezője legyen a termelés hatékonysága növelésének. Szlovákiának a XIV. kongresszus utáni sokoldalú fejlődését az is jellemzi, hogy gyorsabban növekedett a tudományos-műszaki bázis, amely növekvő mértékben rendelkezésre bocsátotta eredményeit a társadalmi gyakorlat számára. Megbecsüléssel értékeljük a természettudományok és a műszaki tudományok egyes területein, például a műszaki kibernetikában, a fizikában, az építőipari mechanikában és másutt elért számos eredményt. Szakemberek csövek hegesztésének új technológiáját és automatizálását fejlesztették ki, megkezdődött új acélfajták, az új műszálfajták, különösen a polipropilénműszálak termelése. Űj módszereket kezdenek alkalmazni az épületszerkezetek és az építőipari technológiák területén, megkezdődött az RPP 16 mintájú, a termelési folyamatok numerikus irányítására szolgáló számítógépek stb. gyártása.

Látni kell azonban, hogy az elért eredmények nem felelnek meg a népgazdaság lehetőségeinek és szükségleteinek. Súlyos fogyatékosság, hogy a sikeresen megoldott feladatok nagy részét még mindig nem valósítják meg a termelésben. Az elmúlt évben e feladatokat csak 90 százalékra teljesítették. Például az ötödik ötéves tervidőszak folyamán megvalósításra előirányzott 72 megoldott feladat közül a Szlovákiai Vegyipari Tröszt vállalatai csak 51-et valósítottak meg. Ezek közül is 18 kutatási feladat nem szolgálta a kitűzött gazdasági célok megvalósítását. Számos megoldott feladat nem kapcsolódik a beruházási tervekhez és a termelési tervekhez. A tudományos és kutató munkaerők tevékenységének a népgazdaság sürgős szükségleteinek megvalósítására kell irányulnia, és eredményeiket tekintetbe kell venni a termelési és beruMífi- si |»rvek összeállításakor.

zetéknek és a dunai vízi erőműnek építési feladataira. Gyorsabb ütemben kell biztosítani a kapacitások növekedését az ipari beruházások, különösen a gépipari beruházások, valamint a lakásépítési program megvalósítása terén a járulékos beruházások megvalósítása számára. Továbbá biztosítani kell kapacitások átirányítását az összpontosított beruházások területére, éspedig Prágába, Bratlslavába, az észak-csehországi kerületbe, valamint az elsőbbséget élvező beruházásokra.

A szlovákiai építőipar fejlesztése továbbra is megköveteli az irányító, a szervező és ellenőrző munka színvonalának emelését. Nagyobb mértékben kell fejleszteni az építkezés bevált haladó módszereit, így a folyamatos építkezési módszert, a Zlobin- módszert, s fel kell használni az építőknek a plzeríi lakásépítés terén szerzett tapasztalatait. Hasznára lenne az ügynek, ha gyorsabb ütemben történne az építőipari műszaki berendezések szállítói kérdésének a megoldása.

A fejlődés jelenlegi szakasza megköveteli a szlovákiai tudományos-műszaki bázis további fejlesztését és jobb kihasználását, emberi és anyagiműszaki potenciáljának jobb kihasználását. Sokkal nagyobb mértékben kell szorgalmazni a kutatási feladatok megoldását a Szlovák Tudományos Akadémia és a Csehszlovák Tudományos Akadémia munkahelyei, a felső- oktatási intézmények és a reszortokhoz tartozó kutatóintézetek között, s a tudományos-műszaki problémák megoldására sokkal nagyobb mértékben be kell vonni a gyakorlati szakembereket.

Erősíteni kell továbbá a vállalati szféra kutató és fejlesztési bázisát. Ezzel kialakulnak a termékfejlesztési ciklus meggyorsulásának feltételei is. A cél tehát az, hogy elmélyüljenek az egymáshoz kötődő kapcsolatok a népgazdasági terv s a tudományos és műszaki terv között. A Fejlesztésügyi és Műszaki Minisztériumtól megkívánjuk, hogy e téren nagyobb figyelmet szenteljen a koncepciós feladatok ellátásának, s hogy növekvő mértékben fejtse ki ellenőrző befolyását a tudományos és műszaki tervek végrehajtására.

Az irányítás területén, de különösen a tudományos-műszaki munkahelyeken tevékenykedő dolgozóknak tudatosítaniuk kell, hogy a tudomány és a technika ereje ma és holnap is interna- cionalizálásukban rejlik. És éppen a szocialista társadalom teszi lehetővé az erők egységesítését, az így egyesült és ezzel megsokszorozódott hatalmas tudományos-műszaki potenciál optimális kihasználását. Hiszen a szocialista országok tervezőinek, mérnökeinek, tudósainak szoros együttműködése és összefogása nemcsak közönséges ösz- szegezés, hanem felfokozott, megsokszorozott effektus is. A tudományosműszaki haladás felgyorsításához nálunk csak a tudományos-kutató feladatok közös tervezésével és koordinálásával, a konkrét kutatási feladatok megoldásán való közös munka bevált és különböző új formáinak útján járulhatunk hozzá. Az a véleményünk, hogy nagyobb mértékben kell érvényesíteni a licencpolitika terén kialakított koncepciónkat, s ezzel összefüggésben a tíevizában visszafizetendő hitelek nyújtása politikájának megvalósítását. Meg kell szabadulnunk a régi módi mentalitás csökevényeitől, amelyek megnyilvánulnak egyes — köztük vezető beosztású — dolgozók és tudományos munkatársak gondolkodásában is, abban a tekintetben, hogy szeretnének mindent maguk kifejleszteni és elvégezni, tekintet nélkül az eljárások hatékonyságára és a hala dás felgyorsult ütemére.

A gazdasági és a szociális fejlesztés irányelvei javaslatának szellemében politikai, ideológiai és szervezési tevékenységgel el kell érnünk, hogy egyre szorosabb legyen intézeteink, vállalataink és ágazataink együttműködé- -se, egymásra való kölcsönös hatása a szocialista országok, főként a Szovjetunió gazdaságával.

Ez az együttműködés volt és marad országunk gazdasági fejlődése stabilitásának és dinamikájának fő biztosítéka, amiről az élet egyre jobban és jobban meggyőz bennünket. Ezért szükséges, hogy a trösztök és a reszortok nagyobb aktivitást fejtsenek ki, nagyobb erőfeszítéseket tegyenek a szakosítás és a kooperáció elmélyítésében és bővítésében, s főként a kutató és fejlesztő feladatok közös megvalósításában. Kongresszusunkon hangsúlyozni kívánjuk, hogy a szocialista gazdasági és tudományos integráció megvalósításának biztosításában látjuk nemcsak az állami, a gazdasági, de a pártszervezetek elsőrendű politikai feladatát is.

A hatékonyság növelése, a gazdaságosság sokoldalú szorgalmazása és eredményes megvalósítása nemcsak a tudományos-műszaki haladás ügye. Ügye ez valamennyi, az irányításban tevékenykedő dolgozónak, minden technikusnak, közgazdásznak, valamennyi dolgozónak, össztársadalmi feladat ez. Számunkra is igen tanulságos, ahogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusa ismételten, sürgetően felvetette ezt a kérdést, hangsúlyozva, hogy a nagyfokú hatékonyság végeredményben a legfontosabb a 10. ötéves terv sikeres teljesítése szempontjából.

Sürgető feladatnak tartjuk az állóalapok hatékonyságának növelését, főként ezek jobb kihasználásával. Határozottan arra kell törekednünk, hogy kedvezőbb legyen az arány, ami az állóalapok egy koronára jutó termelés terjedelmét illeti.

Szükséges, elvtársnek és elvtársak, növelni a műszakok számát és jobban kihasznáni a műszakokat, hiszen a műszakok mutatószéftna az iparban 1970-ben 1,454 volt, ez 1975-ig 1,429- re csökkent. Nem első ízben beszélünk ezekről a kérdésekről. Meg kell azonban állapítanunk, hogy egyes pozitív példák ellenére is e téren általánosságban egy helyben topogunk. A Központi Bizottság elvárja, hogy a kormány, a Szlovák Tervbizottság és az illetékes minisztériumok, s a trösztök vezérigazgatóságai is komplex intézkedéseket valósítanak meg, éspedig úgy, hogy ezeket beiktatják a nép- gazdasági tervekbe, olyan intézkedéseket, amelyek hozzájárulnak az állóalapok hatékonyságának növeléséhez.

Valamennyi ágazatban még szélesebb körben törekedni kell a nyers- és az alapanyagokkal, az energiává* való takarékosságra, az anyagi és a pénzügyi források egyre hatékonyabb kihasználására. A nagyfokú gazdaságosságra való törekvés, a takarékossági rendszabályok mellőzése és a pocsékolás elleni harc a kommunisták egyik fő feladata. Valamennyi dolgozó ügye ez, mivel a legsajátabb érdekükről van szó. A feladatok, amelyek e területen előttünk állnak, nem csekélyek, hiszen a következő öt esztendő folyamán évente az eddig felhasznált fűtőanyagok és energia 2—2,5 százalékát, a fémek 3—3,5 százalékát kell megtakarítanunk, s az anyagi költségeket az iparban 5 százalékkal kell csökkentenünk.

A megtakarításokkal, a takarékossággal és a gazdaságossággal együtt érdeklődésünk homlokterébe kell állítani a célt, hogy minden tonna nyers- és alapanyagból, minden köbméter faanyagból minden kilowattóra energia felhasználásával és minden ledolgozott óra alatt több értéket hozzunk létre, amelyek hozzájárulnak a társadalom szükségleteinek teljesebb kielégítéséhez. Ezeknek az erőfeszítéseknek a területén fontos feladat hárul a termelés előkészítésében foglalkoztatott dolgozókra, főként a tervezőkre és a tervezőmérnökökre, de igen termékenyen együttműködhetnek e téren a komplex racionalizációs brigádok is. Megfelelő mozgósító célt kell itt kitűzni. Arra kell törekedni, hogy a termelésben s ugyanígy a tervezésben és a szerkesztésben mindenki olyan színvonalon dolgozzon és olyan eredményeket érjen el, amilyeneket a legfejlettebb vállalatok érnek el itthon, a Szovjetunióban és a többi szocialista országban, amilyen eredményeket a fejlett konkurrencia ér el a tőkésállamokban.

Amikor hangsúlyozzuk, hogy el kell érni a ‘társadalmi termelés nagyfokú hatékonyságát, tudatában vagyunk annak, hogy e követelmény teljesítése nagymértékben a termelés és a termékek minőségétől függ. E kérdésnek nemcsak gazdasági, de társadalompolitikai vonatkozása is igen nagy horderejű. Hiszen érinti az összes termelési tényezők gazdaságosabb felhasználását és hasznosítását, s az emberek sokrétű mindennapos szükségleteinek a kielégítését is, s érinti a vállalati és az üzemi kollektívák becsületét és büszkeségét is, ami termékeik minőségét, jó hírnevét illeti itthon és a világban. Vannak vállalataink, amelyeknek dolgozói joggal lehetnek büszkék termékeikre, mivel becsülettel megállták a helyüket az igényes nemzetközi versenyben is. Ilyen termékek például az univerzális rakodógép — a detvai Poľana Gépgyár gyártmánya. A Tesla vállalat vráblei üzemében gyártott korszerű sztereoerősí- tő-berendezés, a humennéi Chemlon üzemben készülő poliamid műszál. Ugyanakkor azonban nyugtalanít, hogy az utóbbi években csökkent az I. osztályba sorolt termékek száma, noha ezeknek aránya eddig is alacsony volt. Hiszen tavaly, amikor az állami termékvizsgáló és minőségellenőrző szervezetek értékelték a hazai termelésű termékek 20 százalékát, csak 12 százalékot minősítettek I. osztályú terméknek. Fontos figyelmeztetés ez arra nézve, hogy valamennyi reszort alaposan foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel. El kell érnünk, hogy kifogástalan minőségű termékek kerüljenek ki minden munkahelyről, hogy a minőség szabály legyen a munkában, szükséglet mindenütt és mindenki számára. Ennek érdekében kell fejleszteni a felajánlási mozgalmat és a szocialista munkaversenyt, felhasználva a versenyek bevált formáit, meríteni kell az igen figyelemre méltó, különösen az utóbbi időben szerzett szovjet tapasztalatokból. Megbecsüljük azokat a párt- és szakszervezeti szervezeteket és gazdasági dolgozókat, amelyek illetve akik, nemcsak megismerkedtek a termelés és a termékek minőségének komplex irányításában szerzett Ívovi tapasztalatokkal, hanem alkalmazni is kezdték őket, ugyanúgy, mint a szaratovi mozgalom tapasztalatait, amelynek lényege, hogy a dolgozóknak a termelési feladatok teljesítésére irányuló kezdeményezése pontosan a műszaki szabványok szerint bontakozik ki, elkerülve minden hibát, s a politikai-nevelési, a műszaki-szervezési és gazdasági intézkedések rendszerén alapul.

Meggyőződésünk, hogy ugyanúgy, mint mindig, most is, amikor a kommunisták az élére állnak a termelés és a termékek magas minőségi szintjéért folyó küzdelemnek, bebizonyítjuk, hogy ezen a téren is meg tudjuk oldani a problémákat.

Amikor fejlődésünk programja nagyságából és bonyolultságából indulunk ki, ismételten tudatosítjuk — ahogy azt a CSKP KB 1974 novemberi ülése hangsúlyozta —, hogy az irányítás minőségi szintjétől függ döntő mértékben célkitűzéseink teljesítése.

Az irányító szervek egész rendszerétől, a kormánytól kezdve a Szlovák Tervbizottságon és minisztériumokon át egészen az üzemekig meg kell követelnünk minőségileg jobb, a belső összefüggéseket tekintetbe vevő, a feladatok elosztását is magában foglaló tervek kidolgozását, úgyhogy már ezek önmagukban is hozzájáruljanak a nagyfokú hatékonyság biztosításához. A cél továbbá az, hogy az elmúlt évek tapasztalataiból tanulva, kezdettől fogva kiegyensúlyozottan, a kívánatos szerkezethez és mutatókhoz ragaszkodva teljesítsük a tervfeladatokat. Az élet megköveteli, hogy globálisan, ösz- szességükben ítéljük meg a reszortok, a trösztök és a vállalatok eredményeit és munkáját. Az értékelésnek a termelés gazdasági irányvonalai szerint, tehát aszerint kell történnie, hogy a vállalatok a gazdasági szerződések ér* telmében hogyan valósítják meg a szállításokat, milyenek az átadott létesítmények. Ez természetesen megköveteli, hogy hozzáállásunk a feladatok végrehajtásának biztosításához céltudatos és kitűzött koncepcióknak megfelelő le* gyen, megtanuljunk dolgozni olyan elő* relátással, hogy elejét vehessük a prob* lémáknak, ne pedig a problémák ingyenek úrrá rajtunk.

Az irányítás magasabb szintje függ a termelés minőségi színvonalának további emelésétől, a tervezőmunkák ha* tékonyságának növekedésétől — az irányítás valamennyi szintjén —, a szocializmus ezen előnyének teljesebb ki* használása érdekében. A tervezési tevékenységben és szabályozása tekintetében sokkal nagyobb mértékben kell tekintettel lenni a beruházási kérdések szükséges megoldására, a tudományos- műszaki haladás felgyorsítására, a helyesen kialakított szállítói-megrendelői kapcsolatokra, az alapok nagyobb mértékű hasznosítására, a hatékonyságra s szélesebb körű és célszerű részvételünkre a szocialista gazdasági integrációban.

A mindennapos gyakorlat meggyőzött róta, hogy az irányítás minőségi színvonala emelésének érdekében tökéletesíteni kell az információs rendszert, az ismeretszerzési és döntési folyamatokat, erősíteni kell az ellenőrzés szerepét az egész irányítási struktúrában. Ehhez szükséges, hogy az irányításban, éspedig mind a központi hivatalokban, mind a vállalati szférában dolgozók állandóan tökéletsítsék szakmai ismereteiket, nagyobb mértékben elsajátítsák a munka tudományos szervezését, s az irányításban használják ki a számítástechnika vívmányait és a gazdasági-matematikai módszereket, jól irányítani ma elképzelhetetlen a szocialista munkamódszerek alkalmazása nélkül, a pszichológiai ismeretek alkalmazása és a dolgozói kollektívákkal folytatott politikai szervező munka tökéletesítése nélkül. Az irányításban dolgozóktól joggal megköveteljük, hogy legyen érzékük minden iránt, ami új és racionális, hogy döntéseiket a párt pozícióin állva s dolgok ismeretében hozzák meg, hogy alakítsák ki a feltételeket a munkakezdeményezés és aktivitás kibontakozásához, mobilizációs feladatok vállalásá/Folytatás a 7. oldalon)

A tudomány és a technika döntő szava