Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1976-03-24 / 71. szám, szerda
Az SZLKP kongresszusának küldöttei SU 1976. III. 24. 5 A TÁRSADALOM KENYERE EMBEREKKEL DOLGOZOM Zatykó István Zatykó István, a Vojnicei (bátorke- szi] Efsz 51 éves elnöke is részt vesz az SZLKP kongresszusán. — Tizenöt éve vagyok elnök — mondja. — Előtte tíz évig alelnöke voltam a szövetkezetnek, s én láttam el a pártelnöki tisztséget is. Egyébként Bátorkeszin is születtem. A szüleim mezőgazdasági dolgozók voltak. Elmondja, hogy a szövetkezet 3372 hektáron gazdálkodik, 1950 óta. Főleg gabonát, kukoricát, takarmányt, szőlőt termesztenek, de a kertészetük is jelentős. A bátorkeszi a komárnói járás egyik legkiépítettebb szövetkezete. Korszerű nagyhizlaldája 5100 sertés befogadására alkalmas. Évente 110 vagon sertéshúst és 35 vagon marhahúst termelnek. Ugyancsak korszerű a szárító és tisztító berendezésük, melynek évi teljesítménye 450 vagon. Takarmányt, gabonát, kukoricát szárít. Van két modern dohányszárító gépük is. Ezer dolgozó részére új szociális épületet létesítettek. — Földterületünk 33 százalékán termesztünk gabonát, 25 százalékán pedig lucernát — mondja. — Tavaly gabonából 51,7, kukoricából 67 métermázsás átlag hektárhozamot értünk el. Kertészetünk az 5. ötéves tervidőszakban hektáronként 100 000 koronás átlaghasznot hozott a közös gazdaságnak. 83 hektáros szőlészetünkben az 5. ötéves tervidőszakban 120 métermázsa volt a hektárhozam. Cukorrépát 150 hektáron termesztettünk, hektáronként 500 métermázsát takarítottunk be. Feladataikról Zatykó elvtárs elmondta, hogy a jelenlegi ötéves tervidőszakban a bruttó termelést 28, az árutermelést 34 százalékkal kell növelniük. Fő feladatuk továbbra is a sertéshústermelés és a gabonatermesztés. Ezidén 101 vagon sertéshúst adnak el. Ezt dekádonként szeretnék teljesíteni. A XV. pártkongresszus tiszteletére 826 ezer korona értékű kötelezettséget vállaltak, s ezt terven felüli termeléssel és megtakarítással érik el. A kezdeményezésben élen jár a szövetkezet három szocialista munkabrigádja. Ezek közül is a legeredményesebb az építkezési dolgozók 21 tagú kollektívája, melynek vezetője Belalcosztovszki József. A kertészeti dolgozók 37 tagú brigádját Juhász Sándor vezeti, a dohányban dolgozók 25 tagú brigádjának pedig Tö- rüttö Sándor a vezetője. A szocialista brigádok igen nagy szerepet játszottak abban, hogy a szövetkezet sikeresen teljesítette az 5. ötéves tervet. Igejj nagy a tekintélye a szövetkezetben a kommunista párt üzemi szervezetének. Az efsz-ben dolgozók 18 százaléka tagja a kommunista pártnak. Az üzemi pártszervezet a szövetkezet vezetőségével minden fontosabb feladatot megtárgyal és célkitűzéseit a párttagok útján érvényesíti. Zatykó elvtárs közel három évtizede tagja a kommunista pártnak. 1956-tól tagja a járási pártbizottság plénumának, s 12 éve az elnökségének is. Politikai és gazdasági tevékenységéért 1974-ben a Munkaérdemrenddel tüntették ki. Amikor azt kérdem tőle, miért szereti a mezőgazdaságot, így válaszolt: — Amivel mi foglalkozunk, az maga az élet, hiszen elvetjük a magot, s rajtunk múlik, mi lesz belőle. Ez a mag lesz a társadalom kenyere. Pártunknak pedig az a célja, hogy minél több kenyér jusson a dolgozók asztalára. Nekem már a szövetkezet megalakulásakor is az volt a meggyőződésem, hogy a nagyüzemi termelésnek évről évre fokozódnia kell. Azt azonban még álmomban sem mertem volna hinni, hogy az 5. ötéves tervidőszakban megkétszereződik a termelés. A modern mező- gazdasági technika és technológia lehetővé teszi, hogy önellátókká váljunk. Eredményeink mindenekelőtt a szocialista termelés lehetőségeivel magyarázhatók. Az emberek egyre igényesebbek. Elvárják — s igazuk van —, hogy a munkájuk egyre könnyebb legyen. Tíz- tizenöt évvel ezelőtt a szövetkezeti dolgozók jövedelme csak a fele volt a mostaninak, s mégis elégedettebbek voltak, mint ma. Szerintem azonbah helyes, hogy az igények egyre fokozódnak, hiszen csak azoktól az emberektől várhatunk egyre többet, akik maguk is mind igényesebbek. — Mit vár a kongresszustól? — kérdem. — A többi közt azt, hogy feladatul tűzi ki a mezőgazdasági földterület kiszélesítését, hiszen ez is szükséges a mezőgazdasági termékekkel való önellátáshoz. Meggyőződésem, hogy a kongresszus határozatába foglalja a mező- gazdasági termelés modernizálását, a technika vívmányai alkalmazásának és az új technológiák bevezetésének meggyorsítását. Ez nagyban hozzájárulhat a nehéz fizikai munkák megszüntetéséhez, s ahhoz, hogy a mezőgazdaság még vonzóbbá válik a fiatalok számára iis — mondta befejezésül Zatykó István, az SZLKP kongresszusának küldötte. FÜLÖP IMRE A KOHÁSZOK NEVÉBEN Otto Tomasü Az elmúlt esztendő végén Oito TOMASO mérnök személyében új „kormányos“ ült a Kelet-szlovákiai Vasmű vállalati igazgatójának székébe. Egyike ő azoknak, akik a cseh munkásosztály megbízásából kerültek ide, hogy segítsenek ennek a gigantikus üzemnek a felépítésében és üzemeltetésében ... Tomasü elvtárs Uherské Hradišté-ben született, de ma már „kelet-szlovákiainak“ vallja magát. Főiskolai tanulmányait a Bratislavai Gazdaságtudományi Főiskolán fejezte be, kitüntetéssel. Már abban az időben aktív politikai tevékenységet fejtett ki a CSISZ-ben. Az 1955—56-os években a CSISZ főiskolai bizottságának elnöke volt, s két évvel korábban vált. a CSKP tagjává. A fiatal kommunista mérnök az ifjúsági szervezetben és egyéb területeken végzett politikai munkában szerzett tapasztalatokkal felvértezve, Kelet-szlovákiai Vasmű felépítésének jóváhagyása után rögtön beosztást kapott a formálódó Vasmű gazdasági osztályán. Itt főleg a tervezés és pénzügyi gazdálkodás szakaszán gyiimölcsöztette tudását. Lelkiismeretes, áldozatkész munkájával korán kiérdemelte munkatársai, vezetői bizalmát. A kritikus 1968—-69-es években szilárdan kitartott a párt marxista politikája mellett. Abban az időszakban bízták meg a Vasmű tervezési osztályának vezetésével. Személy szerinti érdeme van a tervezési és gazdasági fegyelem megszilárdításában, a CSKP XIV. kongresszusa határozatai szellemében megindult racionalizációs tevékenység formálásában. Három évvel ezelőtt a vállalati igazgató egyik helyetteseként a Vasmű gazdasági ügyeinek elsőrendű irányítója. Ebben a tisztségben is beváltotta a hozzá fűzött reményeket, snem véletlen, hogy az előbbi vállalati igazgató elhunyta után a felsőbb szervek a 46 éves Tomasü elvtársat nevezték ki a Vasmű új igazgatójává. A kelet-szlovákiai kommunisták egyik küldötteként vesz részt az SZLKP kongresszusán. Kíváncsian tudakoltuk nála, vajon, „mit tesz le a kongresszus asztalára“, a Vasmű 23 ezres munka- közössége nevében?! — Nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy a kohászok küldötteként nem megyek üres kézzel a pártkongresszusra — kezdte válaszát Tomašú elvtárs. — Ugyanis — hála a párt- és társadalmi szervek felmérhetetlen igyekezetének, — vállalatunk politikai és gazdasági vezetősége céltudatos szervező munkájának, de különösen munkaközösségünk rátermettségének és szorgalmának, aránylag rövid idő alatt sikerült elsajátítani dolgozóinknak az igényes és modern technikát és csaknem minden szakaszon túlteljesítettük a tervezett termelési kapacitást. Az ötéves tervidőszak feladatait is túlszárnyaltuk. A termelés terén elért színvonalat legkézzelfoghatóbban jellemezheti az a tény, hogy a Vasmű területéről óránként átlagosan több mint egymillió korona értékű árut indítunk útjára és termelésünk naponta közel 6 millió korona hasznot hoz népgazdaságunknak. Köztudott, hogy hazánk egyik legmodernebb kohászati üzeme tavaly több mint 9 milliárd korona értékű árut termelt. A 6. ötéves tervidőszakban, — amint azt a közelmúltban nyilvánosságra hozott gazdaságfejlesztési irányelvjavaslatban olvashattuk — a kohászati üzemeknek nyersvasból 10.5 millió tonna, acélból 16 millió tonna, hengerelt áruból több mint 11,5 millió tonna mennyiséget kell kitermelniük. — ürömmel tölt el bennünket az a tudat — hangsúlyozta Tomasü elvlárs — hogy a megnövekedett mennyiségből a Kelet-szlovákiai Vasműben termeljük ki a nyersvas 61,4 százalékát és az acél 45 százalékát. Nagy megtiszteltetés ez, de egyben óriási felelősség is, aminek tudatában vagyunk. Az új tervidőszak első hónapjaiban eredménnyel teljesítjük a tervet s minden előfeltétel megvan arra, hogy a XV. pártkongresszust az első negyedév feladatainak sikeres teljesítésével köszöntsük. KULIK GELLERT Kapusta Erzsébet A Maié Ludince-i Hnb elnökét a polgárok általában a keresztnevén szólítják. Ennek nemcsak az a magyarázata, hogy Kisöl- ved — mint arról a neve is árulkodik — kis község, hanem az is, hogy az elnökasszony igen népszerű. Tulajdonképpen két község: a 289 lakosú Kisölved és a 306 lakosú Zalaba közös nemzeti bizottságának az élén áll Kapusta Erzsébet. Tisztségét 1964- től látja el, méghozzá igen eredményesen. — Úgy érzem, hogy bizalommal vannak irántam a lakosok. A bizalmat talán még az is fokozza, hogy nő vagyok. Eddig még mindent, amit akartam, sikerült elérnem a községben. Járdákat építettünk, utakat portalanítot- tunk, hozzáépítéssel megnagyobbítottuk a művelődési házat, ravatolozót építettünk, játszóteret létesítettünk és rengeteg díszbokrot, rózsát ültettünk ki. A hnb plenáris ülésén 100 százalékos a részvétel. Nemcsak a képviselők aktívak, hanem a lakosság is. Volt idő, amikor az emberek két héten át naponta eljöttek, hogy segítsenek parkosítani, rendezni a köztereket. Szívesen segítettek az üzlet építésében is. Az utóbbi időben községünkben sokat javultak a szolgáltatások. Szerintem a szolgáltatások állandó fejlesztése a legfőbb feladatunk. Annál is inkább, mivel ez szorosan összefügg a nők aktivizálásával. Egyelőre még nehéz a nők bekapcsolása a közéleti tevékenységbe, kivált a különféle funkciók vállalására nehéz őket rábírni. Ezt a kérdést felvetettem a kommunista párt legutóbbi kerületi plenáris ülésén is. Községünkben már négy éve 10 naponként Ipolyságról kijár a tisztító autója, s begyűjti a tisztítani valót. Léváról pedig hetente kétszer húsárut hoz a „mozgóbolt“. Nagy segítséget jelent majd a helyi asszonyoknak, hogy szeptember elsejétől egész nap óvodában lehetnek a gyerekek. Az óvoda Kisölveden lesz, de az egységes földművesszövetkezelben dolgozó zalabai és kisölvedi asszonyok gyerekei is igénybe vehetik. A gyerekeket az efsz mikrobusza szállítja majd az óvodába. Iskola már egyik faluban sincs. A gyerekek Csatára, illetve Oroszkára járnak iskolába. Az a célunk, hogy az embereknek minél több szabad idejük legyen. Az építkezési engedélytől egészen a nyugdíjig igyekszünk mindent úgy elintézni a polgároknak, hogy lehetőleg ne kelljen a járási szerveknél vesztegetniük az időt. A nemzeti bizottsági munka nagyon igényes, és sokoldalú, s szerintem a nemzeti bizottsági dolgozók a mostaninál nagyobb anyagi méltányolást érdemelnének. — Mi a legszebb a munkájában? — kérdem. — Az, hogy emberekkel dolgozom — válaszolja. — Mindenem a szervezés. — Bosszúságok is akadnak a munkájában? — Igen, bár ritkán. Haragudni azonban nem tudok. Ha nagyon fáradt vagyok, s ha végigmegyek a rózsáktól viruló utcákon, megpihenek. Különösen májusban szép a falu. Olyan rajongással beszél a falujáról, mintha ott is lakna. Pedig a 14 kilométerre levő Želiezovcéból (Zselízről) jár be, hol autóbusszal, hol meg a saját kocsiján. Többnyire már háromnegyed hatkor elindul, s gyakran csak este 9—10 órakor tér haza. Egy 13 éves kislánya és egy 11 éves fia van. De még így is szorít magának időt a tanulásra: Levicén, (Léván) a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemét látogatja. A nemzeti bizottságok dolgozóinak hároméves Iskoláját 1972-ben fejezte be. — Szeretem a házi munkát is. A határban is szívesen dolgozom. Például az őszi munkák idején a szövetkezetben segítek. Kapusta Erzsébet 1959-től tagja a kommunista pártnak, s jelenleg a falusi pártszervezet bizottságának. — Eredményeink annak is köszönhetők, hogy a pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság példásan együttműködik — mondja, majd így folytatja: — A kongresszus határozatait is csak szorosan együttműködve teljesíthetjük. Tisztségei közül még meg kell említeni, hogy tagja a kerületi pártbizottság plénumának. — Évente nyolcszor van plenáris ülés — jegyzi meg. — Igyekszem minden alkalommal részt venni rajta. A plenáris ülésről mindig nagy elhatározásokkal térek haza. A járási plénumon beszámolunk a kerületi plénum által kitűzött feladatokról. Helyi és üzemi pártszervezetekben is tartok beszámolókat a teendőkről. Kapusta elvtársnő részt vett a nyugat-szlovákiai kerület kommunistáinak tanácskozásán, ahol küldötté választották az SZLKP kongresszusára. F. I. MUNKÁVAL BIZONYÍTANAK Kiss Józsej Haj tincsei közé immár belopódzott a „dér“, első látásra azt hiszi az ember, hogy Kiss József elvtárs, az Üjbodvai „Győzelmes Február 25. évfordulója“ Efsz alelnöke, a szövetkezet pártszervezetének elnöke talán már az idősebb korosztályhoz tartozik. Mozgása, beszéde viszont erre rácáfol. Tele van korát meghazudtoló fiatalos akaraterővel. Munkásember fia. Már több mint húsz esztendeje kommunista. Másfél évtizede pártelnök, 1971 óta pedig tagja az SZLKP Košice-vidéki Járási Bizottsága elnökségének. Mindezek a tények ékesen bizonyítják hovatartozását, politikai aktivitását, amely egyébként is járás- szerte közismert. Konkrétabban erről többet aligha írhatok, mert Kiss elvtárs nem tartozik a kérkedők közé. Azt vallja, a kommunista egyik alapvető jellemvonása a szerénység. Nem is akar önmagáról beszélni, inkább szól a csaknem 3900 hektáros közös gazdaság helyzetéről, távlatairól, a benne dolgozó kommunisták munkájáról. A szövetkezetről annyit megtudtunk, hogy az elmúlt gazdasági évet a legeredményesebben zárta a Košice-vidéki járásban. De a pártelnök ennek ellenére sem elbizakodott. — Szövetkezetünk a járás közepes gazdaságai közé tartozik — vélekedik szerényen. — Még igen sok a tennivaló, hogy kerületi viszonylatban élre kerüljünk. Az odavezető úton már megtettünk néhány hasznos lépést a társulást követően. 1973 január elseje óta összeszokott a korábban nyolc községben működő kis szövetkezet, majd 1963-ban három nagyobb szövetkezetté s végül eggyé társult a közös gazdaság tagsága... Az egészséges közösség kialakításában fontos szerepet játszottak — és azt teszik ma is — a szövetkezetben dolgozó kommunisták. A pártelnök arcáról elégedettség sugárzik, amikor a vele együtt dolgozó kommunistákról beszél. — Pártbizottságunk irányítása alatt három: az újbódvai, szádudvarnoki és tornaváraljai alapszervezetben 129 tagot, illetve tagjelöltet tartunk nyilván. Ebből 85 kommunista dolgozik a szövetkezetben. Az utóbbi három év alatt 22 tagjelöltet vettünk fel. Felelősségteljesen kijelenthetem, hogy nálunk tekintélyt és bizalmat élvez a párt, és teljes mértékben érvényesül vezető szerepe. Szövetkezetünk elnöke, Köteles János elvtárs és vele együtt az egész tagság támogatja pártunk céltudatos gazdaságpolitikáját. Ennek szellemében dolgozunk, és közös munkánknak megmutatkoznak az eredményei is. Tagságunk meggyőződött róla, hogy jó és hasznos az út, amelyen a kommunista párt vezet bennünket. Ezért fogadja el és valósítja meg lehetőségeihez képest mindazt, amit a párt javasol. Kiss elvtárs erre vonatkozólag konkrét példákat sorol fel. Említést tesz például a CSKP KB 1975. évi októberi plenáris ülésének a takarmánygazdálkodás, a gabonafélékből biztosítandó önellátás kérdésében hozott határozatait követő intézkedésekről, a szövetkezetünkben elért eredményekről. — Az utóbbi évek alatt jelentős haladást értünk el a kalászosok termesztésében — hangsúlyozta Kiss elvtárs — és a párt figyelmeztető szavát meghallgatva. megtanultunk már kukoricát is termeszteni. 1973-ban hektáronként 44, tavaly pedig 68 mázsa szemes kukoricát termeltünk egy-egy hektáron. A jövőben még jobb hozamok elérésére törekszünk. A tavaszi kalászosok vetését az idén március 17-én, Ke- let-Szlovákiában az elsők között kezdtük el. Minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy minél többet juttassunk piacra termékeinkből. Kiss József elvtárs végezetül még megjegyezte, hogy jó lenne, ha a párt figyelmeztető szavát azok az üzemek is figyelembe vennék, melyektől színvonalasabb szolgáltatásokat vár a mezőgazdaság. K. 6
