Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-23 / 70. szám, kedd

Igazi hazafi és internacionalista volt Új egészségügyi berendezés (Folytatás az 1. oldalról) sének idején részt vesz a „Vö­rös Szakszervezetek“ stratégiá­jának és taktikájának kidolgo­zásában, és személyesen kive­szi részét az Ostrava, Most és Kladno környéki hatalmas sztrájkküzdelmek irányításából. Jelentős elméleti ismeretei s az a képessége, hogy általánosíta­ni tudta a forradalmi gyakor­latot, lehetővé teszi számára, bogy gyorsan orientálódjék és a végső következményekig meg­értse a fasizmus veszélyét vi­lágviszonylatban és Csehszlová­kia számára. Mint következetes internacio­nalista tudatában volt annak, hogy népünk küzdelme elvá­laszthatatlanul összefügg a nemzetközi haladó és demokra­tikus erők harcával. Ezért Cseh­szlovákia nemzeti szabadságá­nak és állami függetlenségének védelme terén a homloktérbe a Szovjetunióval való szoros és őszinte szövetséget helyezte, amit a dolgozó nép követelt. Jan Sverma állandóan hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunióval való szövetséget, a szociális, a politikai és a nemzeti érdekek megoldását a dolgozó nép szé­les frontjának kell kiharcolnia, és osztályharccal kell kénysze­ríteni a burzsoáziát, hogy oldja meg a létfontosságú kérdéseket. Állandó, fáradhatatlan tevékeny­séget fejt ki annak érdekében, hogy felvilágosítsa és mobili­zálja a munkásosztályt a tőke, a fasizmus és a háború elleni harcra. A Kommunista Interna- cionálé VII. kongresszusa teljes mértékben értékelte Sverma elvtárs munkáját és megválasz­totta a Komintern Végrehajtó Bizottságának póttagjává. Jan Sverma 1936 és 1938 kö­zött főszerkesztője a Rudé prá- vónak, amely vezetésével a Népfront hatalmas szervezője a fasizmus ellen. A müncheni diktátummal és a nemzeti érdekek elárulásával a világ- és a csehszlovák bur­zsoáziának sikerült likvidálnia a Népfrontot, kiszolgáltatva né­peinket a hitleri Németország kénye-kedvének. Sverma elvtárs a párt leg­főbb szerveinek döntése alap­ján a párt legismertebb képvi­selőivel együtt a Szovjetunióba távozott, hogy mint a párt kül­földi, moszkvai vezetésének tagja, Klement Gottwald elv- társsal az élen, folytassa a har­cot a fasizmus ellen. A moszkvai emigráció idején tovább fejlődtek Sverma elvtárs képességei, ismeretei és addig szerzett forradalmi tapasztala­tai. A Kommunista Internacionálé és a CSKP moszkvai vezetésé­nek megbízásából Sverma elv­társ a Moszkvai Rádió cseh és szlovák adását vezette, s szá­mos cikknek és kommentárnak volt szerzője. Tevékenységének köre rendkívül kiterjedt volt, a szovjet nép hősi harcából, a so­kat szenvedett, de le nem győ­zött szovjet ország harcából merített erőt, a szovjet országé­ból, íimelyben második hazáját látta. Klement Gottwald a szlová­kiai forradalmi eseményeknek rendkívüli jelentőséget tulajdo­nított, s ezért 1944 november végén Jan Svermát a felkelők által ellenőrzött területre küld­te. Jan Sverma magával hozta Banská Bystricába a moszkvai vezetésnek a nemzeti demokra­tikus forradalom ezen idősza­kára kidolgozott, átgondolt koncepcióját, s jelentősen hoz­zájárult ennek érvényesítésé­hez és megvalósításához a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Karol Smidke, Gustáv Husák, La­co Novomeský és más elvtár­sakkal naponta tárgyalt, s ol­dott meg fontos kérdéseket a pártmunka köréből, alkalmaz­kodva az állandóan változó helyzethez a felkelő harcok fo­lyamán. Szerepét kitűnően jel­lemezte Gustáv Husák elvtárs: „Sverm'a segített nekünk a pártvezetésben. A művelt és ta­pasztalt pártfunkcionárius, aki az utóbbi években Moszkvában élt, sokat látott és tudott, taná­csot adott nekünk a pártmunka és a felkelési harcok számos kérdésében. Részt vett az SZLKP KB Politikai Bizottsá­gának ülésein. De minden iránt érdeklődött. Nem volt felette­sünk, sem megbízott. Egysze­rűen együttműködött velünk, rendelkezésre bocsátva ismere­teit és tapasztalatait. Természe­ténél fogva is közel állt a szlo­vákokhoz: élénk, temperamen­tumos, komoly és vidám volt. Megszerettük. Amikor közöttünk volt, nyugodtabban, nagyobb biztonsággal hoztuk meg dönté­seinket.“ A Szlovák Nemzeti Felkelés leverése után Jan Sverma elu­tasította, hogy visszatérjen Moszkvába és együtt maradt a visszavonuló partizánokkal. 1944. november 14-én Jan Sver­ma az Alacsony-Tátrában éle­tét adta a szlovák nemzet sza­badságáért és a népi demokra­tikus Csehszlovákiáért. Nem érte meg annak megvalósulását, aminek szolgálatába egész éle­tét állította. Korán halt meg, de munkája és életműve tovább él. Jan Sverma a nemzetközi kommunista mozgalomnak min- dik azok közé a képviselői kö­zé tartozott, akik a Szovjet­unióhoz fűződő viszonyt a ‘•zocializmushoz fűződő vi­szony próbakövének tartották. Teljes mértékben elsajátította a leninista tanítást, s a szovjet nép áldozatos munkájából, a szovjet kommunistáknak a mar­xizmus—leninizmus iránti hűsé­géből merítette a végső győze­lembe vetett hitét és értette meg a szocialista fejlődés nagyszerű perspektíváit. Az elmúlt napokban az egész világ ismételten meggyőződhe­tett arról, hogy a szovjet kom­munisták hűségesek a marxista —leninista elvekhez. Az SZKP XXV. kongresszusa manifesztá- ciója volt a proletár interna­cionalizmus és a lenini politi­ka olyan elvei érvényesítésé­nek, mint amilyen a gazdasági potenciál hatalmas méretű fej­lődése, az állam építésének ál­talános elvei, s a harc a tar­tós és igazságos világbékéért. Néhány hét múlva kongresz- szusunkon mi is értékelni fog­juk munkánkat, s viszonyaink­nak és a világméretű fejlődés követelményeinek megfelelően kitűzzük szocialista hazánk to­vábbi sokoldalú fejlesztésének feladatait. Amint a XIV. és a XV. kong­resszus közötti időszakban vég­zett munkánk eredményei bizo­nyítják, kommunista becsülettel kijelenthetjük, hogy pártunk feledhetetlen vezére, Klement Gottwald elvtárs és legköze­lebbi munkatársai, akik között Sverma elvtárs az első helyen áll, hagyatékának szellemében sikeresen tovább haladunk a kitűzött úton. A kommunista párt vezetésé­vel Gustáv Husák elvtárssal az élen, folytatjuk és tovább fej­lesztjük pártunk legjobb hagyo­mányait. A párt megszilárdulá­sára irányuló erőfeszítéseink, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság sokoldalú fejlődése és az elért sikerek jelentik a leg­jobb bizonyítékot arra, hogy hűek vagyunk és hűek mara­dunk ehhez a szellemi hagya­tékhoz. Hagyatéka jelenünkhöz is szól MILOSLAV HRUŠKOVIČ beszéde a podbrezovdi vasműben Jan Sverma 75. születésnapja alkalmából (CSTK) — Miloslav Hruško- vič, a CSKP KB Elnökségének póttagja, az SZLKP KB titkára beszédének bevezető részében megemlékezett Jan Sverma élet­művéről, aki forradalmi mun­kásmozgalmunk egyik nagy egyénisége, pártunk kiemelke­dő politikusa és teoretikusa volt. — Jan Sverma nem véletlen­szerűen döntött a kommunista eszmék és a marxista—leninis­ta világnézet mellett, nem is holmi számító okokból, hanem gondos megfontolás, a politi­kai helyzet rendszeres elemzé­se és a marxista irodalom is­merete alapján — mondotta a többi között M. Hruškovič elvtárs. — A politikai esemé­nyek mélyrehatóan racionális és megfontolt érzékeléséhez csatlakoztak Sverma kiváló HELYREIGAZÍTÁS Lapunk március 22-i, hétfői számának harmadik oldalán, A példás kommunista, forradal­már és hazafi címmel megje­lent cikkben sajnálatos elírás történt. A második hasáb máso­dik bekezdésének harmadik mondata helyesen így hang­zik: „Ján Sverma 1925 nyarán részt vesz a Kommunista In­ternacionálé VI. kongresszusán s egyik legodaadóbb és legkö­vetkezetesebb híve lesz a Gott- wald vezette baloldali ellen­zéknek, amely Csehszlovákia Kommunista Pártja Jílek—Bolen féle vezetőségének opportunis­ta irányvonala ellen küzdött.“ Kérjük olvasóink szíves él­né ziétffcL egyéni tulajdonságai — az ál­landóság, a jellembeli tiszta­ság, a szerénység, a megfon­toltság és a következetesség. Ezek a tulajdonságok olyan személyiséggé formálták, aki még abban az időszakban sem engedett a forradalmi harcból, amikor a kevésbé kitartó, po­litikai szempontból kevésbé fel­készült elméleti szempontból ke­vésbé művelt személyek alább­hagytak munkájukban. Átható intellektusával, mélyreható marxista—leninista műveltségével és gyakorlati ta­pasztalataival eleve arra volt hivatott, hogy a Csehszlovák Köztársaság védelméért folyta­tott súlyos küzdelmek éveiben, a népfrontnak a fasizmus és a reakciós erők elleni kialakí­tása éveiben külföldön és itt­hon egyaránt a párt- és a moz­galom egyik legkiemelkedőbb egyéniségévé váljon. Jelentős mértékben részt vett csehszlo­vákiai és nemzetközi viszony­latban egyaránt a kommunista mozgalom antifasiszta irányvo­nalának kialakításában. Jan Sverma művének élő ha­gyatéka jelenünkhöz is szól. Emlékeztet azokra az alapvető elvekre, amelyekhez Jan Sver­ma egész életében és politi­kai tevékenységében igazodott: a kommunista eszmékhez, a munkásosztály ügyéhez való hűség, a szocializmus első or­szága, a Szovjetunió iránt ér­zett őszinte és mélyreható ba­rátság, a gondolatok és a tet­tek egysége, az elmélet a gya­korlat szüntelen összekapcsolá­sa és a forradalmi derűlátás, amelyet mindig és újra e tör­ténelmi optimizmus hordozójá­val, a cseh és a szlovák for­radalmi munkásosztállyal való közvetlen kapcsolatából merí­tett. A háború utáni fejlődésünk­ben állandóan jelen volt ]an Sverma mélyreható elméleti­politikai tevékenysége, aki szá­munkra pártunk politikája gottwaldi irányvonalának leg­kiemelkedőbb megszemélyesítő­je, munkásmozgalmunkban a forradalmi értelmiség szerepé­nek legszebb megtestesítője. Jan Sverma nevével kapcso­lódott össze vasművük is, amely a felszabadulás óta az ő nevét viseli. Ennek a kapcso­latnak azonban mélyrehatóbb értelme van; abban rejlik, hogy Jan Svermához hasonlóan a Felső-Garam munkásosztálya és főleg üzemük munkássága egy célért, a kommunista eszmék­től vezetve a szociális igaz­ságért harcolt. E helyen, obben az üzemben is megvalósulnak azok az el­gondolások, amelyekért Jan Sverma harcolt. A Podbrezovái Vasmű méltó hordozója nevé­nek, becsülettel teljesíti a ter­melési feladatokat, gondosko­dik az üzem fejlődéséről, s ez­zel hozzájárul a Felső-Garam és egész köztársaságunk felvi­rágoztatásához. Mi valamennyien, Szlovákia népéhez hasonlóan, Jan Sver­mát magunkénak valljuk. Szlo­vákia népe olyan emberként fogadta el őt, akit az igaz­ságos társadalmi rendszerért vívott harcban osztálytestvér, olyan ember volt, aki becsüle­tesen lerakta a csehek és szlo­vákok kapcsolatának alapjait a közös, felszabadított államban. (ČSTK) — Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnöksége tagjának, az SZLKP KB első titkárának, Peter Colotkának, az SZSZK kormánya elnökének, Gejza Slapkának, az SZLKP KB Elnök­sége tagjának, a bratislavai vá­rosi pártbizottság vezető titká­rának és Fábry Istvánnak, az SZNT alelnökének jelenlétében Bratislavában tegnap ünnepé­lyes keretek között üzembe he­lyezték a Ladislav Dérer akadé­mikusról elnevezett kórház és poliklinika első automata irá­nyítású rendszerét. Jelen volt Vladimír Hajko akadémikus, a Szlovák Tudományos Akadémia elnöke, valamint a párt- és ál­lami szervek más képviselői. Emil Matejíček, az SZSZK egészségügyi minisztere a meg­nyitáson mondott beszédében hangsúlyozta, hogy az automa­ta irányítású rendszer üzembe helyezése az első lényeges lé­pést jelenti az egészségügyi munka hatásosságának fokozá­sában. Győzelmes Február Érdemrend átadása (ČSTK) — Ján Baryl, Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségé­nek póttagja, a KB titkára teg­nap átnyújtotta Prágában a Győzelmes Február Érdemren­det Jozef Pötzl elvtársnak 70. születésnapja alkalmából. A magas* fokú állami kitün­tetést a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság elnöke adomá­nyozta a jubilánsnak egész éle­tében végzett elkötelezett po­litikai és közéleti munkássá­gáért, hazánkban a szocializ­mus építéséért és fejlesztésé­ért kifejtett tevékenysége elis­merésekéig. Pötzl elvtárs Csehszlovákia Kommunista Pártjának háború előtti tagja, a Munkaérdem­rend kitüntetettje, a CSSZSZK német nemzetiségű állampolgá­rai kulturális egyesületének évek óta vezető funkcionáriu­Ny. A. Novikov bücsúíátogatásai (ČSTK) — Miloslav Hruško- vič, a CSKP KB Elnökségének póttagja az SZLKP KB titká­ra tegnap búcsúlátogatáson fo­gadta állomáshelyéről történő távozásával kapcsolatban Nyiko- laj Anatolijevics Novikovot, a Szovjetunió csehszlovákiai ke­reskedelmi képviseletének veze­tőhelyettesét, a bratislavai ke­reskedelmi osztály vezetőjét. A fogadáson Vlagyimir Alekszand- rovics Vlagyimirszkij, a Szov­jetunió csehszlovákiai kereske­delmi képviseletének vezetője, valamint új helyettese, Anatolij Szemjonovics Trianov is részt vett. Szívélyes eszmecserét foly­tattak a két ország baráti kap­csolatainak és együttműködésé­nek fejlesztéséről az SZKP XXV. kongresszusa határozatainak ér­telmében. Nyikolaj Anatolijevics Novi­kov utóda, Anatolij Szemjono­vics Trianov kíséretében búcsú­látogatást tett Ján Janiknál, az SZLKP KB Elnöksége tagjánál, a KB titkáránál is. A mezőgaz­dasági politika kérdéseiről és az ilyen irányú együttműködés fejlesztéséről tárgyaltak. KÖZÉLET — FRANTIŠEK VACULÍK, Prága főpolgármester-helyettese tegnap az dvárosháza Brožík-termében fogadta a holland fűváros fej­lesztés- és közlekedésügyi szak­embereiből állő nyolctagú kül­döttségét, amelyet Jaap Rothui- zen, az amszterdami városháza kűzmnnkaiigyi igazgatója vezet. Újabb libanoni—szíriai megbeszélések várhatók Fraingié hozzájárult az alkotmány módosításához Bejrút — Bejrútban hétfőn hajnalban folytatódtak a lövöl­dözések. Nyugati hírügynöksé­gi jelentések szerint a szélső- jobboldali falangista fegyvere­sek ellentámadásba lendültek, miután a libanoni főváros ten­gerparti negyedében feladni kényszerültek utolsó erősségü­ket, a Holiday Inn szállodát. A falangisták a muzalmánok lak­ta negyedet vették erős tűz alá. A katonai helyzet rosszabbo­dásával egyidejűleg fokozódtak az erőfeszítések a szinte átte­kinthetetlenül kavargó esemé­nyek politikai keretek közé szorítására. A bejrúti rádió hír­adása szerint a közeljövőben újabb libanoni—szíriai megbe­szélések várhatók a belpoliti­kai válság rendezésének előse­gítésére. Egy katonai kibontakozást szolgáló politikai lépésről is érkezett jelentés: Aziz Ahdab tábornok 14 tagú katonai pa­rancsnokságot hozott létre „a várható katonai műveletek ko­ordinálására, amennyiben a po­litikai erőfeszítések kudarcot vallanának“. A testületben hét keresztény és hét muzulmán tiszt foglal helyet. Köztük van Khatib hadnagy, a „libanoni arab hadsereg“ nevű szervezet alapítója, akit a hadsereg fel­lázadt katonái egyik vezető­jüknek tekintenek. Az általa irányított csoport követeli, hogy a libanoni hadsereg na­gyobb részt vállaljon az Izrael elleni küzdelemből. k Frangié államfő, akinek hiva­talban maradása kulcskérdése volt az elmúlt napok bejrúti politikai eseményeinek, vasár­nap részengedményt tett a tá­vozását követelőknek. Az elnö­ki palotához közel álló forrá­sok szerint hozzájárulását adta az alkotmány módosításához olyan értelemben, hogy az ál­lamfő megbízatásának lejárta előtt fél évvel ki lehet jelölni az utódot. GROMIKO LONDONBAN (Folytatás az 1. oldalról) A brit—szovjet tanácskozá­sok pontos napirendjét nem is­mertették. Hivatalos források azonban arról tájékoztattak, hogy elsősorban a két ország kapcsolatainak további javítá­sát szolgáló lépések és a ke­let-nyugati viszony kérdései ke­rülnek majd szóba és hogy brit részről feltétlenül szóba akarják hozni a rhodésiai, an­golai és mozambiki fejlemé­nyeket is. Brit kormánykörök szerint a tanácskozások legfőbb célja, hogy általuk előmozdítsák a Wilson és Callaghan tavaly feb­ruárban Moszkvában tett láto­gatásakor létrejött megállapo­dások további elmélyítését és „politikai lendületet“ adjanak a két ország között nagyrészt Wilsonék hatalomra kerülése után rendbejött viszony fejlesz­tésének. Andrej Gromiko repülőtéri nyilatkozatában elmondotta, a Szovjetunió és Anglia viszonya kétségkívül javult, új szintet ért el azóta, hogy egy évvel ez­előtt Moszkvában, legmaga­sabb szinten fontos kétoldalú tárgyalások folytak. „Megvannak a feltételek ah­hoz, hogy ez a kedvező irány­zat folytatódjék — állapította meg —. A szovjet—angol kap­csolatok alapja a realizmus. A két ország megérti egymást. A Szovjetunió a békés egymás mellett élés elveivel összhang­ban fejleszteni kívánja a tar­tós, kölcsönösen előnyös együtt­működést Nagy-Britanniával kü­lönböző területeken — politi­kai, gazdasági, tudományos és kulturális téren egyaránt“. Callaghan külügyminiszter azt hangoztatta, hogy Gromi­ko látogatásával „új szakasz“ kezdődhet a szovjet—angol vi­szonyban, olyan, amilyet a nyíltság, őszinteség, az európai béke a kereskedelmi forgalom bővítése iránti vágy jellemez. Új SZ' 1978. III. 23. 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents