Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-22 / 69. szám, hétfő

17 nyári olimpia ATHÉN - 1896 A tömegek testnevelésénél az úszásoktatásnak jelentős szerepet kellene játszani. Sajnos, nem mindenütt tudatosítják ennek fontosságát. Felvételünk hűen ábrázolja, mit jelent egy fedetiuszuda. Évzáró gyűlésre jöttek össze a kosúti TE tagjai, ahol meg­tárgyalták az elmúlt időszak eredményeit, a sportszervezet­re háruló újabb feladatokat. A gyűlés résztvevőinek Susla István, a TE elnöke számolt be az eddig elvégzett munkáról. Foglalkozott a tagság aktivitá­sával, milyen mértékben kap­csolódtak be a választási prog­ram teljesítésébe, foglalkozott a politikai-eszmei nevelés prob­lémáival, rámutatott a vezető­ség és a tagság negatív voná­saira. Az egyesületnek két labdarú­gócsapata működik. A megfe­lelő létszámú ifjúsági és felnőtt csapat váltakozó sikereket ért el az 1974—75-ös tavaszi baj­nokságban és az új évadban, az őszi bajnoki fordulók idején. A vezetőség megfelelő körülmé­nyeket biztosított a csapatok felkészüléséhez, tornatermet, szakképzett edzőt. Válent Ľu­dovít edző vezetésével a fel­nőttek csapata a járási III. osz­tályú bajnokságban megállta a helyét. Szép sikereket könyvel­hetnek el az ifjúsági csapat tagjai. Az 1974—75-ös évben az ötödik helyen végeztek, az őszi bajnokságot 10 győzelem­mel és három döntetlen ered­ménnyel zárták. Az összegyűj­tött 23 pont és a 47:12-es gól- arány ékes bizonyítéka a jó felkészülésnek. A legjobb gól­lövő címet Zsabka Tibor 22 gól­jával érdemelte ki. A felnőttek 5. helye és az összegyűjtött 18 pont szintén szép sikernek számít. Ha figyelembe vesszük u já­tékosgárdát, a tudást és a töb­bi tényezőt, nem lehetünk elé­gedettek a csapat teljesítmé­nyével. Sokkal többre képesek a játékosok. A legnagyobb hi­ba a fegyelmezetlenségben van, sportszerűtlen viselkedésben. A politikai és nevelő munka terü­letén van még bőven javítani­való. A sportszerűségi verseny tizenegyedik helye nem jó fényt vet a labdarúgás sok-sok éves múltjára ebben a község­ben. Felszólalásában erre a tényre mutatott rá Peller Pál is, aki a szervezetnek hosszú-hosszú éve­ken keresztül a tagja. A hnb részéről Buják Ferenc elvtárs köszönte meg a spor­tolók munkáját, azt a segítsé­get, melyet a választási prog­ram teljesítésénél nyújtottak. A tagság 380 órát dolgozott le a Nemzeti Front akcióin. Az el­végzett munka, valamint a lét­rehozott érték jelentős, de még többre is képesek lennének. Jobb szervezéssel, a tagság ak­tivizálásával a jövőben ered­ményesebb munkát fejthetné­nek ki. Vajda Dániel pénztári beszá­molójából kitűnt, hogy a szer­vezet aktív pénzügyi helyzetben van. A bajnokságra való felké­szülés január 12-vel kezdődött. Két előkészületi mérkőzésre már sor került: Košúty—Mosto­vá 4:1 és a visszavágón, Mos- tován 2:l-es győzelmet hozott. A rajtot tehát sikeresen vették. Milyen lesz a folytatás, arról az első bajnoki mérkőzéseken meggyőződhetünk. Az új vezetőség megválasz­tásával, az elfogadott határoza­ti javaslattal a gyűlés véget ért. A párt XV. kongresszusát, a CSKP megalakulásának 55. év­fordulóját szocialista kötelezett­ségvállalással köszöntik. ígére­tet tettek 300 brigádóra ledol­gozására, növelni kívánják a tagság létszámát, a sporszerű- ségi versenyben jobb helyezést akarnak kiharcolni, segítenek a szövetkezeti munkálatoknál, a termények betakarításánál. BENKOVICS ZOLTÁN Egy a labdarúgó VB mezőnyéből Nagy napja lesz március 27- én, szombaton a budapesti Nép­stadionnak, hiszen Magyaror­szág válogatottjának érdekes ellenfele lesz Argentína nem­zeti tizenegyében. Mint ismeretes, 1978-ban Ar­gentína rendezi a világbajnok­ságot, tehát erőnyerőként lesz a VB tizenhatos mezőnyének tagja, míg a másik ilyen he­lyet a világbajnoki címet vé­dő NSZK együttese mondhatja majd magáénak. A Népstadionban tehát a kö­vetkező VB egyik biztos rész­vevőjét, a házigazdát láthatják. Argentínában mindenki meg van arról győződve, hogy sike­resen rendezik meg magát a világbajnokságot, hiszen árgus szemmel figyelték már 1974-ben is, hogyan látja el a házigazda szerepet az NSZK. Az sem közömbös az argen­tinok számára, vajon csapatuk igényt tarthat-e a legelőkelőbb helyek valamelyikére, vagy sem. Természetesen azt szeret­né elérni az Argentin Labda­rúgó Szövetség, hogy a világ- bajnoki cím, akárcsak az elő­ző kiírás során, a házigazdáé maradjon. Mivel az 1974-es VB-n az európai csapatok ját­szották a főszerepet, az argen­tin portya a tapasztalatszerzés, s nem utolsósorban a VB hírver rés jegyében kerül sorra. Argentína csak egy alkalom­mal tudót a VB döntőjébe ke­rülni, mégpedig 1930-ban, de akkor meg kellet elégednie az ezüstérmekkel. Azóta még ilyen teljesítményre sem futotta ere­jéből. Az argentin labdarúgók leg­jobbjai a latin futball kiváló európai klubjait erősítik, de szolgálatukra ezúttal a váloga­tott szakvezetősége nem tart igényt. Lehet, hogy majd 1978- ban mégis meggondolja a dol­got Magyarországon nehezen tér­tek napirendre azon tény fö­lött, hogy a nagy hagyományú együttes nem volt az 1974-es (NSZK), valamint 1970-es (Me­xikó] világbajnokság tizenha­tos mezőnyének tagja, s most Baróti irányításával a legjobb tizenegy kialakításának nagy munkája folyik. A VB-szereplés elméleti lehetősége adva van, de olyan akadályokat kellene sikeresen venni, amilyet nem kisebb válogatottak képvisel­nek, mint az Európa egyik leg­jobbjának tartott Szovjetunió csapata, valamint az a görög együttes, amely az EB csoport- mérkőzései során váratlanul megelőzte Bulgária válogatott­ját, s csak a véghajrában Jtel- lett átengednie az elsőséget an­nak az NSZK-nak, amelytől egyik találkozón sem kppott ki, am^'v világbajnoki éi Európa-bajnoki cím védője. Rá­adásul e csoport győztese (Szovjetunió, Magyarország, Görögország) még nem lesz jo­gosult a VB-szereplésre, még egy jó képességű dél-amerikai válogatottal is meg kell majd mérkőznie kétfordulós alapon. Mindez a jövő, de a közeljövő zenéje... A Magyarország—Argentína mérkőzésen tehát ízelítőt kap­hatunk a jelenlegi dél-amerikai labdarúgásból, s a Baróti-le- génység megmutathatja, hogyan tud boldogulni a technikára, ötletességre épülő dél-ameri- kai játékmödorral szemben. Mindezt figyelembe véve hasznosnak lehet minősítenünk ezt az erőpróbát, amely az ar­gentin együttes hosszabb por­tyájának egyik jelentős állo­mása les7. (zahl) Csehszlovákiában a testnevelés messzemenő támogatásban része­sül. Egyre-másra épülnek a sportcsarnokok, sportpályák, ame­lyek a fiatalok és öregek ezreinek adnak lehetőséget, hogy rend­szeres testedzést végezzenek. Április 6-án lesz 80 éve, hogy 1502 esztendő után újra elin­dult hódító útjára a népek kö­zötti barátság és béke eszméjét hirdető olimpia. Hogy ez így történt, abban nagy érdemeket szerzett a francia Pierre de Coubertin, aki a múlt század utolsó két évtizedében fáradha­tatlanul agitált az olimpiai eszme felújításáért: „A jellem ereje összefügg az izom erejé­vel. A régiek tudták ezt, nagy­apáink elfelejtették, és mi most fájdalmasan emlékezünk er­re ...“ 1894. június 16-án Coubertin kezdeményezésére nemzetközi kongresszust hívtak össze Pá­rizsba, ahol az akkor megala­kult Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság kimondta: „A testneve­lés ápolása, fejlesztése, vala­mint a népek ilyen irányú ba­rátságos érintkezésének az elő­mozdítása érdekében minden negyedik évben a hellén Olüm- pia mintájára nagy játékokat rendezzenek, amelyekre meg­hívnak minden kultúrnépet...“ Az első olimpia megrendezését — az ókori hagyományokat tisz­teletben tartva — Görögország­nak ajánlották fel ... A görög nép nemzeti ünne­pén, 1896. április 6-án, egy szer­dai napon a feldíszített stadion­ban több mint 70 ezer néző lelkesedése közepette György király elmondta az azóta ha­gyományossá vált 16 szót, s megnyitottnak nyilvánította az első nemzetközi olimpiai játé­kokat. Imádkozni akar? A NOB tagjainak minden erő­feszítése ellenére a részvétel a várakozás alatt volt: a 34 meg­hívott ország közül mindössze 12 képviseltette magát 295 ver­senyzővel. A sportban vezető szerepet játszó angolok még nem ismerték fel az olimpia je­lentőségét, és akárcsak az ame­rikaiak, csupán harmadrangú sportolókat küldtek Athénbe. Ennek ellenére a vendéglátók lelkesedése megteremtette a kel­lő hangulatot, és kisebb rende­zési hibák sem befolyásolták a sikert. Győzött az olimpia gon­dolata és a nemzetközi sport­élet újszülöttje bebizonyította életképességét. Az olimpia középpontjában — akárcsak ma — az atlétika állt. Az eredmények azonban erősen elmaradtak az akkori — még nem hivatalos-világrekordoktól. Egyrészt azért, mert korai volt az időpont, másrészt; a rajtnál csak a töredéke jelent meg az akkori legjobb atlétáknak. Az amerikai Bürke például 12 má­sodperccel nyerte a 100 métert, a világcsúcs viszont már 10,8 (!) volt. Hasonló arányt mutat például a 400 m (54,2:48,5) és a távolugrás (635:721). Bürke egyébként a rajtjával is magára vonta a figyelmet. Nem állva várta a rajtpisztoly dörrenését, hanem térdepelve. Ez nagyon feldühítette az indí­tót és nevetésre késztette a né­zőket: „Mit képzel ez az ame­rikai? Talán csak nem imád­kozik a rajt előtt?!“ Ügy lát­szik, hogy Bürke jól „imádko­zott“, mert mindkét vágtaszá­mot megnyerte. Akkor még csak kevesen tudták, hogy sokkal elömjÄsabb rajtolni „imádkozó“ állásból... De' nemcsak az volt az egyet­len, ma már megmosolyogtató története az athéni olimpiának. Egy-egy érem sorsa ugyanis gyakran a véletlenen múlott. Egy bizonyos Boland nevű angol úr éppen Görögország­ban üdült, amikor fülébe jutott a hír: a férfiak részére tenisz- versenyeket is rendeznek az olimpián. Boland benevezett a versenyre, és kölcsönkért fel­szerelésben, kölcsönvett ütővel egyéniben és párosban (egy at­létával!!) egyaránt olimpiai bajnok lett. Nem mosolygott viszont ha­zatérése után az amerikai hár­masugró Conolly, az újkori olimpiák első bajnoka. Mivel is­kolája beleegyezése nélkül uta­zott Athénbe, kizárták az egye­temről. Pedig három érmet szerzett (hármas-, távol-és ma­gasugrásban). Conolly egyéb­ként az olimpián versenyzett először hármasugrásban, és annyira megszerette, hogy he­tente (!) edzve nemsokára vi­lágcsúcsot javított (14.93 m), amely 15 évig állta a rohamu­kat. Conolly később kalandregé­nyek írójaként vált népszerűvé. Hajdani egyeteme csak 80. szü­letésnapján, 1953-ban tette né­mileg jóvá 1896-ban hozott ha­tározatát: az agg olimpiai baj­nokot tiszteletbeli doktorrá avatta. Letéjpték róla a mezt Maradjunk még egy kicsit a nagy amerikai fölényt hozó at­létikánál; a „totális“ amerikai sikerre jellemző volt, hogy ami­kor az ellenfelek meglátták az amerikai rúdugrók edzéseit, többségük visszalépett a ver­senytől. De nem is erről oka­runk szólni, hanem az első olimpiai játékok csúcspontjá­ról, a maratoni futásról. Maratón ... Hét betű, amely az emberi akarat jelképe, amely örökre összefonódott Philippi- desz görög hős nevével, aki a perzsák felett Marathon meze­jén i. e. 490-ben aratott nagy gyc-elem hírét futva vitte meg Athén piacára, s utána a kimé- rültségtől holtan esett össze. Ez a futás elválaszthatatlan a görög történelemtől, de érde­kes módon sohasem szerepelt az antik olimpiák műsorán. Szóval óriási érdeklődés előz­te meg ezt a teljesen új ver­senyszámot, s a különböző ju­talmakon kívül a győztesnek — ha görög lesz — egy Averoff nevű gazdag kereskedő lánya kezét ígérte hatalmas hozo­mánnyal. 25 futó közül a gö­rög Szpiridon Luisz lett az el­ső, 2:58,50 óra alatt tette meg a 40 kilométert. A 70 ezer néző nemzeti hősként ünnepelte a 25 éves pásztort, aki élete vé­géig nagy tiszteletben állt. Az esedékes esküvőre azonban nem került sor, mert Luisz nős volt. Másfajta ajándékot viszont ka­pott bőven... Luisz lett a görög nép büsz­kesége, egy másik görög futó viszont a szégyene. A harma­dikként célba érkező Bikilasz- ról ugyanis kiderült, hogy a táv egy részét kocsin tette meg. Nemcsak eredményét semmisí­tették meg, hanem nyilvánosan letépték róla kék-fehér trikó­ját. 12 órás kerékpározás Athénben 7 sportág 43 szá­mában avattak olimpiai bajno­kokat. Egészen furcsa verseny­számok is szerepeltek műsoron. Például a testsúlykorlátozís nélküli birkózás, amelyet a né­met Schumann nyert meg, aki a győztes német tornacsapatnak is a tagja volt. Súlyemelésben két versenyszám szerepelt mű­soron: egy karú emelés és két­karú emelés. Természetesen itt sem léteztek súlycsoportok. Mindegy volt, hogy hogyan, d© fej fölé kellett emelni a súlyt. A századfordulón sokan a de­rékövükre egy kampót erősítet- - tek, s az első lendület után a kampóban egy kicsit megpihen­tették a súlyt, no meg az igény­be vett izomzatot. A hat kerék­páros szám között szerepelt a 12 órás veaseny is, ezt az osztrák Schmalt nyerte meg 314,997 kilométeres teljesít­ménnyel. Az úszöversenyeket a tenge­ren rendezték dermesztő hideg, talán 10 fokos vízben, úgyhogy a rajt után egymás után kellett ki hal ászni a meggémberedett versenyzőket. A magyar^Hajós Alfréd nem törődve a hideg vízzel, nagy fölénnyel győzött a 100 (1:22,2) és az 1200 (18:22,2) méteres távon. 500 méteren is akart indulni, de nem volt annyi ideje, hogy rajtra jelentkezzen, mert gyors egymásutánban rendezték a versenyt... Ma már csak mosolygunk a „kőkorszQkbeli“ olimpia törté­netein, d" minden elismerésünk azoké, akik eredményeikkel és puszta részvételükkel hozzájá­rultak ahhoz, hogv az olimpiai gondolat napjainkban is él és virágzik. TOMI VINCE

Next

/
Thumbnails
Contents