Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-19 / 67. szám, péntek

A nyugat-szlovákiai kerület kommunistái rendkívül fontos és eredményes időszakot zár­tak az elmúlt hét végén meg­tartott konferencián. A gazda­sági-társadalmi élet minden területén figyelemre méltó si­kereket értek el a kerület dol­gozói. Ez a megállapítás ter­mészetesen vonatkozik az ok­tatásügy és a kultúra terüle­tére is. Megkértük Dudás Kál­mán elvtársat, a kerületi párt- bizottság dolgozóját, hogy vá­laszoljon az utóbb említett te­rületeket érintő néhány kérdé­sünkre. 0 A XIV. kongresszus óta eltelt időszakban az oktató-ne­velő munka mely szakaszain érték el a legjobb eredménye­ket a kerület iskolái? — Sokáig tartana felsorolni az eredményeket, ezért csak néhányat említek a sok közül. Mindenekelőtt azt szeretném kiemelni —, ahogyan az már 1973-ban a júliusi plénum ha­tározatában is megfogalmazó­dott —, hogy következetes po­litikai munkával sikerült a vál­ságos évek okozta hibákat ki­javítani, az iskolák minden té­ren visszanyerték szocialista jellegüket, megszilárdult poli­tikai funkciójuk és egységük. Ez elsősorban a rendszeres és céltudatos ideológiai nevelő­munka eredménye. Számok, statisztikai adatok is bizonyít­ják, hogy emelkedett az ok­tatás színvonala, megnőtt a kommunista nevelés hatékony­sága. a tanítási órán és az is­kolán kívüli munkában egy­aránt. Pedagógusaink különös figyelmet fordítottak és for­dítanak a helyes világnézet ki­alakítására; pozitívan értékel­jük a szocialista hazafiságra és a proletár internacionaliz­musra való nevelés területén — különféle formákban — végzett munkájukat. Itt jegy­zem meg, hogy kerületünk má­sodfokú iskoláin összesen 219 természettudományi —, 155 ateista- és 145 Lenin-kör mű­ködik. A proletár internaciona­lizmus szellemében való neve­lés elválaszthatatlanul össze­függ a szocialista hazafiság Oktatás, művelődés-magasabb szinten fogalmával. Mi ezen a téren is a Szovjetunió gyakorlati ta­pasztalataira támaszkodunk. # Minek köszönhetők első­sorban az elért eredmények? — Az iskolák pártalapszerve- zetei aktivitásának: kerületünk minden oktatási intézményében érvényesítik a párt politikáját, irányelveit, elmondhatjuk, hogy a pártalapszervezetek az okta­tó-nevelő munka folyamatában meghatározó tényezők. A kor igényeinek megfelelő színvona­lon folyik az oktatás. Iskola­ügyi szerveink sokat tettek az iskolák korszerűsítése érdeké­ben, hiszen napjainkban ez szükségszerű feltétele a szín­vonal emelkedésének. Az alap- és középfokú iskolák korsze­rűsítésére csak az elmúlt esz­tendőben 21 millió koronát fordított a knb. Sajnos, nem mindenütt használják ki kel­lőképpen a modern segédesz­közöket, különböző felszerelé­seket. Ez a megállapítás el­sősorban a nyelvi laborató­riumokra vonatkozik, amelyek sajnos még nem mindenütt rendelkeznek megfelelő prog­ramokkal. # Hogyan értékelik a ma­gyar tannyelvű iskolák mun­káját? — Az eddig elmondottak teljes mértékben vonatkoznak a magyar tannyelvű iskolákra is, amelyek szerves részét ké­pezik iskolarendszerünknek. A magyar iskolák is sikeresen teljesítették a XIV. kongresz- szus által kitűzött feladatokat. Különböző versenyeken és fel­vételi vizsgákon elért eredmé­nyeik is bizonyítják, hogy ja­vult a pedagógusok munkájá­nak minősége, gyarapodott eszmei-politikai műveltségük, amely nem kis mértékben se­gíti őket a mindennapi felada­tok megoldásában. Állandóan figyelemmel kísérjük a magyar iskolák életét; 1973. májusában tartott konferenciánkon fel­adatul adtuk kerületünk párt­ós iskolaügyi szerveinek, hogy a nemzetiségi iskolák számára biztosítsák azokat az anyagi, módszertani és egyéb feltéte­leket, amelyek elsősorban a szlovák és orosz nyelv vala­mint a matematika eredménye­sebb oktatásához szükségesek. A magyar iskolákban továbbra is fokozott figyelmet kell szen­telni a szlovák nyelv tanítá­sának és a szakterminológia intenzívebb elsajátíttatásának, főleg konverzációs órákon, hogy így jobban felkészülhes­senek a tanulók a felvételi vizsgákra, illetve a főiskolai tanulmányokra. Elmondhatjuk, hogy az alapiskolák általában jól felkészítik a tanulókat, úgyhogy sikeresen folytathat­ják tovább tanulmányaikat. Sokszor azonban gondot okoz, hogy a gyerekek kevés isko­lát ismernek, vagy nem nagyon akarnak szülőhelyüktől túl messzire menni, és inkább va­lamelyik közeli iskolába je­lentkeznek. Hadd említsem itt meg, hogy a két kongresszus közötti időszakban számos új szlovák és magyar tanítási nyelvű iskola épült; jelenleg Galántán és Ipolyságon épül gimnázium szlovák és magyar diákok számára. Többek közölt ez is igazolja, hogy a gyakor­latban is érvényesítjük a le­nini nemzetiségi politika elve­it. A kerületi pártbizottság különös figyelmet szentel a szakmunkásképzésnek is. Het- venháromban határozatot fo­gadtunk el erre vonatkozólag, teljesítését tavaly értékeltük. Bár értünk el eredményeket, meg kell mondanunk, nem mindenütt fordítanak kellő fi­gyelmei a szakmunkásképzés­re. O A szocialista embertípus kialakítása elsősorban az is­kola feladata, ugyanakkor fon. tos szerepe van a közművelő munkának, amelyből — a nyu- gat“Szlovákiai kerületben is — kiveszik részüket az amatőr művészeti együttesek. — Kerületünk amatőr művé­szeti együtteseinek utóbbi évek­ben elért eredményei, sikerei elismerést érdemelnek, tevé­kenységükkel értékes előadá­sokkal bizonyították, hogy a dolgozó embert szolgálják, je­lentősen hozzájárulnak tuda­tának formálásához, műveltsé­gének gyarapításához — a párthatározatok és a szocialis­ta kultúra szellemében. Örven­detes jelenség, hogy évről-évre nő az együttesek száma. Az egyes járások pártbizott­ságai is pozitívan értékelik munkájukat, fejlődésüket. Per­sze ez nem jelenti azt, hogy ezen a téren minden rendben van. Olykor kevésbé igényes. a kispolgári ízlés jegyeivel tarkított, giccses műsorokkal is találkozunk. Szerencsére egyre kevesebb van belőlük, és reméljük rohamosan csökken majd a számuk, ha a műve­lődési otthonok élén mindenütt szakképzett emberek állnak majd. A knb két osztályt nyi­tott, ahol népművelőket, a kul­turális életet szervező-vezető embereket készítenek fel a jö­vő igényes feladatainak meg­oldására. Sok szép új kultúr- házat adtak át az elmúlt idő­szakban. Sokat várunk ezektől, nemcsak mi, hanem elsősor­ban a helybeliek, a szövetkeze­tek. A szocialista kultúra tar­talmát nem lehet beruházások­kal biztosítani, aktív művelt gondolkodású emberekre van szükség. A kulturális élet vala­mennyi területét nem érint­hetjük ezúttal; megkérem, szóljon a hivatásos színjátszó együttesekről, amelyek szintén fontos szerepet játszanak a közművelődés fejlesztésében. — Kerületünkben négy hiva­tásos színház működik, kettő Nitrán (az egyik bábszínház), egy ifjúsági színház Trnaván és Komáromban a Magyar Te­rületi Színház. Müsorpolitiká- juk, művészeti tevékenységük megfelel a CSKP által kitűzött céloknak és feladatoknak. Dra­maturgiai tervüket, jobbára ha­zai, szovjet és más szocialista országok szerzőinek műveiből állítják össze. A kerületi párt- bizottság nagyon pozitívan ér­tékelte a MATESZ műsorpoli­tikáját, munkáját, amelyet a XIV. kongresszus óta eltelt időszakban végzett. Ennek je­le az is, hogy igazgatója részt vesz a CSKP XV. kongresszu­sán. A kerületi pártkonferencia egyébként nagyon pozitívan ér­tékelte az oktatásügy, a műve­lődés és a kultúra területén elért eredményeket, ugyanak­kor rámutatott azokra a hiá­nyosságokra, amelyeket minél előbb meg kell szüntetni. A pe­dagógusok és a népművelők munkájában érvényesüljön a kritikai igényesség. BODNÁR GYULA KÉT KIÁLLÍTÁS A DUNAMENTI MÚZEUMBAN Az érett kalászokat ringató, tükörsima „tenyerében“ meg­szépült városokat, falvakat tar­tó, a többi országrésztől az iparosításban se lemaradó, de azért erdeiben, nádasaiban táj- romantikát még mindig rejtő, ezerarcú Csallóköz egy darab­ja került a múlt héten a ko­máromi Dunamenti Múzeum egyik földszinti kiállító termé­be, ahol a 28 éves Almási Ró­bert festőművésznek 48 tájké­pét, figurális kompozícióját, ki­sebb és nagyobb méretű vász­nát állították ki. Almási színei villognak, ra­gyognak, mámorítanak. Ezek a pirosak, sárgák és kékek a megpillantás hökkentése után a napfény melegével cirógat­nak, a fényhasábokra emlékez­tető ecsethúzásokból összeálló képek átadják a szemlélőnek a festőt alkotásra inspiráló má­mort, melyen azonban a művé­szi fegyelmezettség, tudatosság és tanultság mindenkori jó­zansága is érződik. Nagyon szépek a tájképei. Nem modellnek, inspirációnak használja fel a hegyek-völ- gyek, fák, bokrok és síkság nyújtotta képi élményeket. So­ha egy pillanatra sem szakítja meg az ember természethez kötöttségét, együvétartozását. Még a ruhátlan szüzek sem sugallják a tárlatlátogatónak finom testvonalaiknak, női bá­jaiknak a képből kiragadott különszemléletét, mert a ter­mészet „díszletei“ nélkül szét­hullana a festmény egésze ál­tal nyújtott művészi élmény. A festő tér- és arányérzékét dicséri, hogy két-három méter­nél nagyobb felületeket is hi­bátlanul „rendez“ be. Ezeken a képeken sem eltúlzott, sem agyonnyomorított formákat nem találunk. Egyik erőssége a portréfestés. El tudja kapni a szemeknek, ajkaknak, arc­vonásoknak azt a sajátossá­gát, melyek az idős bácsit, vagy fiatal lányt nemcsak a formai jellegzetességeiket Il­letően, hanem képileg is a leg­jobban hozzák. Nem képmást, inkább belső képet fest a mo­dellről. Egy-egy figurális kompozí­ciója az első pillantásra za­varba ejtő. A gyakorlott szem is csak hosszabb vizsgálódás után talál rá a mezei munká­ból hazatérő, a tájjal már- már eggyé olvadó férfire vagy nőre. — Főleg a természet és a benne mozgó lények összetar­tozása, egymásrautalsága, szerves kapcsolata érdekel — adja meg a „miértre“ a választ a művész —, majd így folytat­ja: Egymáshoz tartoznak, együtt kell ábrázolni őket. Elkötelezett témájú képei előtt szívesen időzik a tár­latlátogató. Színekben, for­máikban nem térnek el a festő más zsánerű alkotásaitól, ami azt bizonyítja, hogy művészi ihletből kerekedtek ki, ugyan­úgy mint a csallóközi tájak, emberek és választékos festői ízlésre valló csendéletek. Almási az utóbbi időben több, igen nagy műgonddal ki­munkált miniatűrt is festett. Ezeken a sokszor zsebkendő- nyi területnél is kisebb felüle­teken kilométeres távlatokat nyit, s a legtávolabbi házikó vagy hegység se mosódik bele a képet lezáró horizontba, ha­nem jól „mutatja“ magát, ez­zel dicsérve a festő perspek­tíva iránti érzékét és jó szak­mai felkészültségét. Képei bi­Kocsis Ernő rajztanár mun­kásságát egyre többször emle­getik, dicsérik. Neve gyakran szerepel pedagógus körökben, kortársművészeink párbeszé­deiben és nem utolsósorban egyre gyakrabban jelennek meg rajzai, illusztrációi hazai sajtónkban is. Négy évvel ez­előtt volt az első önálló tár­lata, ahol az egykori párkányi diák, majd a nyitrai Pedagó­giai Főiskola képzőművészeti osztályának végzős növendéke mutatkozott be teljes sikerrel. Diákköri élményei, különböző tanfolyamok és a szakkörök­ben kifejtett aktív munkássá­ga nagy hatással voltak érzel­mi világának elmélyítésében. Apját a flosenburgi koncentrá­ciós táborban kínozták halál­ra. A három kiskorú gyerme­ket özvegyen maradt édesany­juk kommunista szellemben ne­velte, nehéz körülmények kö­zött. Csupa tragikus élmény, fájdalmas múlt, küzdelem egy szebb és jobb világ reményé­ben. Ilyen körülmények között érlelődött Kocsis Ernő érzelmi és értelmi világa, izmosodott meg politikai érettsége az egyre konkrétabbá formálódó művészi mondanivalójához fű­ződő reflexiók grafikai-festői megfogalmazásában. Most ki­állított képei, munkásságának' újabb szakaszát mutatják. Iga­zolják, hogy az ő festészeté­ben is előtérbe került a tő­mondatos kifejezésmód, az ér­velő témafeltevés és az a be­csületes orientáció, amely a szocialista művészeti ábrázolás irányába mutat. Hatások és kezdeményezé­sek, átvett gyakorlatok és egyéni útkeresések tárulnak elénk, amelyek Kocsis Ernő rá­termettségét és kitartó buzgal­mát, művészetszeretetét és esz­mei elkötelezettségét mindkét hivatása iránt igazolják. Nem egy képe bizonyítja, hogy ott, ahol nem ragad bele a konkrét rajzi sémákba, ahol megtudja őrizni a friss megfigyelő- és kifejezőképességét, ott mun­kái valóban művészi szintre ke­rülnek és igazi élményt nyúj­tanak. Hol expresszív,, hol pe­dig költői hangulatú piktúrá- jának központi témája a komá­romi hajógyár és a tájképfes­tészet. Kocsis Ernő elmélyült kap­csolatot tart fenn az alakuló, változó környezetével. Figye­lemmel kíséri a természet je­lenségeit. Érzelmi és értelmi szálak fűzik társadalmunkhoz, s ez a szemlélete, a különbö­ző tárgykörökhöz tartozó té­máiban is érvényesül. S bár munkáit inkább a látvány áb­rázolása, a jellemző motívu­mok kiemelése jelzi, harmó­niát kereső egyénisége mégis realista eszközükkel rögzíti mindazt, amit a táj vagy éppen közvetlen környezete sugall számára. Színérzékkel, konsi- truktív formaérzékkel alakítja képpé figurális kompozícióit. Vallomásait viszont azzal te­szi konkréttá, hogy jelenünk munkáséletének mozzanatait láttatja a helyszínen készített vázlatain és színes tanulmány­rajzain. Figurális motívumain a bi­zonyos „példaképhez“ való ra­gaszkodása, még mindig fel­ismerhető, de egyre gyakrab­ban képes arra is, hogy egyéni úton haladjon, s örömet leljen munkáiban. A célszerű anyagfeldolgozás, a tudatos technikai rendszere­zettség, még tetszetős és di­vatos képi megoldásain is át­sugározza tehetségének jelen­létét. Művészete nyilván nem vég­leges, de joggal reméljük, hogy az elkövetkező esztendőkben, egyéniségének folyamatos gaz­dagításával, a liasznos tanul­ságok elfogadásával, élményei­nek rendszeresebb összegezé­sével, komoly alkotó művész- szé érik és festményei tovább­ra is örömmel töltik meg azt a teret, amelyben élünk és dolgozunk. SZUCHY M. EMIL Almási Róbert: FELSZABADULÁS A Dunamenti Múzeum munkájának egyik igen fontos fel­adata a mai képzőművészeti alkotások eljuttatása a dolgozó rétegekhez, ily módon is segítve ízlésük fejlesztését, művelt­ségük gyarapodását. Ez a két kiállítás is ennek a törekvés­nek a jegyében fogant. Vallomások az emberről és a természetről Az útkeresés eredményei zonyítják, hogy szerzőjük fes­tői alkatú, hogy képi látásá­nak gyűjtőlencséjében béké­sen megfér egymás mellett a zenei tárgyú csendélet, a sti­lizált akt, a portré, a táj- és életkép. 1973 februárjában a Vasár­napi Új Szó Reményekre jogo­sító művészet címen közölt ri­portot az akkor még főiskolás Almásiról. Amint első önálló tárlata is bizonyítja, a remé­nyek jogosak voltak, mert a most megnyílt és a hónap utol­só napján záruló tárlata nagy sikert hozott. Reményekkel várjuk a folytatást. KOMLŐSI LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents