Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-17 / 65. szám, szerda

Egyiptom felmondta barátsági és együttműködési szerződését a Szovjetunióval A TASZSZ közleménye az egyiptomi fél felelősségéről Fidel Castro afrikai elnökökkel tárgyalt ELMÉLYÜLŐ KUBAI—LATIN-AMERIKAI GAZDASÁGI KAPCSOLATOK NÉHA NYw V ORBÁN 1976. Hl. 17. Kairó — Anvar Szadat egyip­tomi elnök március 14-én a nemzetgyűlésben felszólalva törvényjavaslatot terjesztett elő a Szovjetunió és az Egyiptomi Arab Köztársaság között 1971. május 27-én aláírt barátsági és együttműködési szerződés fel- bontásáról. A törvénytervezetet beter­jesztve, Szadat durván elferdí­tette a szovjet—egyiptomi kap­csolatok történetéi, a Szovjet­uniónak Egyiptom irányában folytatott politikáját, beleértve az úgynevezett 1973 októberi háború időszakát, amikor — amint ez köztudott — a szov­jet katonai segítség döntő sze­repet játszott Egyiptom katonai potenciáljának megerősítésé­ben. Ugyanakkor az elnök min­den módon védelmébe vette a Szovjetunió irányában folyta­tott barátságtalan politikáját. Szadat mentegette a jelenlegi egyiptomi vezetés által folyta­tott „nyitott ajtók politikáját", aniely előirányozza külföldi magántőke nagyarányú behoza­talát az országba, különféle ki­váltságok biztosítását nyugati beruházóknak és az egyiptomi forradalom szociális és politi­kai eredményeitől való eltávo­lodást. Szadat javaslatára az Egyip­tomi Arab Köztársaság nemzet- gyűlése megszavazta a Szovjet­unió és az Egyiptomi Arab Köztársaság közti barátsági és együttműködési szerződés fel­bontását. Az alábbiakban közöljük a TASZSZ közleményét: „Március 14-én Anvar Szadat, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnöke beszédet mondott a nemzetgyűlésben, s beszédében hamis színben tüntette fel, ho­gyan alakultak a szovjet- egyiptomi kapcsolatok az utób­bi években. Javaslatára a nem­zetgyűlés határozatot hozott arról, hogy felbontja a Szovjet­unió és az Egyiptomi Arab Köz­társaság között 1971-ben aláírt barátsági és együttműködési szerződést. Az egyiptomi elnöknek ez az eljárása újabb megnyilvánulása a Szovjetunió iránti barátság­talan politikájának, amelyet már hosszú ideje folytat. Jogi értelemben pontot tesz egy olyan helyzetre, amelyben — éppen e politika következté­ben — a szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés gyakorlatilag megbé­nult. A TASZSZ-t felhatalmazták annak a kijelentésére, hogy tel­jes mértékben az egyiptomi fe­Kommentárunk Svájcot nem sújtotta sem az első, sem a második világhá­ború, gazdasága évtizedeken át viszonylag szilárd volt. A tel­jes foglalkoztatottság természe­tes valaminek tűnt, sőt idővel szükségesnek mutatkozott mind több külföldi dolgozó felvétele. A 6 millió 100 ezer lakosú kis Svájcban a hetvenes évek ele­jén a vendégmunkások száma már elérte az egymilliót. Sőt, a tőkés világot sújtó jelenlegi válság is kezdetben mintha el­kerülte volna Svájcot. 1974. harmadik negyedévében azonban határozottan pangás­nak indult a fogyasztási cik­kek eladása, csökkentek az ipari és építkezési beruházások. Nagy nehézségek nehezedtek a kivitelre dolgozó iparra, ami­nek oka egyrészt az volt, hogy a többi tőkés állam korlátozta behozatalát, másrészt pedig a dollár gyengülése következté­ben „ erősödött a svájci valuta. A külkereskedelemben ez azt jelentette, hogy a svájci áru egyszeriben drágább lett, mint azelőtt. Tavaly nagyobbodtak a svájci gazdaság nehézségei és ma már nyilvánvaló, hogy a tőkés gazdasági válság na­gyon érzékenyen sújtotta Sváj­cot. A válság elérte a textil-, fémmegmunkáló és óraipart, az építőipart és további ágakat. Svájc is munkanélküliséggel küszködik. Hivatalos adatok szerint tavaly nyáron négyezer volt a munkanélküliek száma, most tízezren vannak. Ezek az let terheli a felelősség az egyiptomi vezetőségnek az utóbbi években a Szovjetunió irányában folytatott politikája és a szovjet—egyiptomi barát­sági és együttműködési szerző­dés felbontásának következmé­nyeiért. A Szovjetunió, miként a múlt­ban, úgy a jövőben is elvi, kö­vetkezetes politikát folytat, amelynek célja a baráti kap­csolatok fejlesztése az Egyip­tomi Arab Köztársasággal és az egyiptomi néppel. Washington — Meglehetősen tartózkodóak az első hivatalos amerikai megnyilatkozások a szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés fel­mondásával kapcsolatos egyip­tomi döntésről. Ron Nessen, a Fehér Ház sajtótitkára csupán annyit mondott: nem helyes vé­leményt nyilvánítani a kívül­állónak két ország ügyéről. A Washington Post című te­kintélyes amerikai lap vezér­cikkében annak a véleménynek ad hangot, hogy Szadat elnök legutóbbi kőrútján, amelyet a gazdag olajsejkségekben telt, feltehetően „kapott némi ösz­tönzést e döntés meghozata­lára“. Peking — Az Üj Kína hírügy­nökség tőle szokatlan gyorsa­sággal kommentárt fűzött az egyiptomi bejelentéshez. A kí­nai kommentár a szokásos rá­galmak özönét zúdítja a Szov­jetunióra. Konakri — Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt első titkára, a kubai forradalmi kormány elnöke, a guineai fő­városban, Konakriban, három afrikai ország elnökével tár­gyalt a kölcsönös kapcsolatok fejlődéséről — jelentette be a guineai rádió. A négyoldalú megbeszélések további résztvevői Sékou Touré guineai, Agostinho Neto ango­lai, és Luis Cabral guinea-bis- saui elnök volt. Fidel Castro afrikai partne­reit arról biztosította, hogy a Kubai Köztársaság „mindenben támogatja a szabadságért, a nemzeti függetlenségért és a haladásért harcoló afrikai né­peket“. A négy ország képviselője a megbeszélések befejeztével kö­zös kommünikét írt alá. Ebben Kuba, Guinea és Guinea-Bissau Köztársaság hajlandó továbbra is támogatni az Angolai Népi Köztársaság kormányát az or­szág teljes függetlenségéért folytatott harcában, amelyben az angolai nép nagy áldozato­kat hozott. Nagyra értékelték az angolai nép győzelmét az imperialista agresszió fölött. Bejelentették, hogy megvitatták a Dél-afrikai Köztársaság még tartó intervenciója ellen foly­tatott további közös harc stra­tégiáját. Mint ismeretes a faj­üldöző rezsim katonái meg­szállva tartják a Cunen folyón lévő vízierőművet. Kuba kereskedelmi kapcsola­tai rendkívüli mértékben fej­lődnek Latin-Amerika or­szágaival. Ez további bizonyí­téka annak, hogy a gazdasági blokád, amelyet a nyugati fél­teke első szocialista állama el­len hoztak létre, csődöt mon­dott. A Kubai Köztársaság ma a Karib-tenger térségében, Kö­zép- és Dél-Amerika 12 államá­val tart fenn kereskedelmi kap­csolatokat. 1964-ben, amikor a kapcsola­tok a legalacsonyabb színvona­lon álltak, Kuba kivitele a la­tin-amerikai országokba csak 3 millió pesot tett ki. Tíz évre rá, 1974-ben ez az összeg a hétszeresére nőtt. Kuba viszonya a latin-ame­rikai országokhoz új korszakba lépett, amelyre az egyenlőség és a kölcsönös előny jellemző. Ezt támogatja a Latin-Amerikai Gazdasági Rendszer (SELA) tevékenysége is, amely tavaly jött létre mint kereskedelmi, gazdasági és tudományos-tech­nikai együttműködési regionális szervezet, az Egyesült Államok kirekesztésével. KINEK ÉRDEKE A KARDCSÖRJEÍES? Moszkva — Bizonyos nyugati erőknek az a szándéka, hogy a NATO hajóját változatlan irányban vezessék, kibékíthe­tetlen ellentmondásban van mind az egyetemes béke további szilárdításával, mind pedig a NATO-tagországok népeinek nemzeti érdekeivel — állapítja meg a moszkvai Pravda keddi számában Nyikolaj Bragin, a lap hírmagyarázója. Bragin kommentálta az amerikai kon­tinens északkeleti szélének tér­ségében kezdődött hadgyakor­latokat, amelyeken az Egyesült Államok, az NSZK, Anglia, Hol­landia és Kanada jelentős hadi­hajó egységei és légikötelékei vesznek részt. E hadgyakorlatok előkészíté­sét a NATO katonai vezetőinek és a jobboldali sajtóorgánu­moknak erőteljes propaganda hadjárata kísérte, — írja a moszkvai Pravda kommentáto­ra, majd rámutat: A nemzet­közi feszültség egyre mélyülő enyhülése közepette a NATO reakciós beállítottságú befolyá­sos köreinek egyre nehezebbé válik, hogy igazolják militaris­ta irányvonalukat, a mérhetet­lenül magas katonai kiadáso­kat, a folytatódó fegyverkezési hajszát. Ezért újra a szomorú emlékű hidegháború elcsépelt fogásaihoz, a valamiféle „szov­jet fenyegetésről“ szóló kohol­mányokhoz folyamodnak. Az enyhülés ellenfeleihez te­vékenyen csatlakozott ezekben a napokban Kidd tengernagy, a NATO Atlanti-óceáni Legfelsőbb Parancsnokságának főparancs­noka, valamint Dextraze altá­bornagy, kanadai vezérkari főnök. A nyugati országok reálisan gondolkoló körei számára vilá­gos, hogy „szovjet fenyegetés“ nem létezik. A Szovjetunió nem szándékozik bárkit is megtá­madni és nincs szüksége hábo­rúra — hangoztatja a moszkvai Pravda. Portugáliái)?!! támad a jobboldal Lisszabon — A Portugál Legfelsőbb Forradalmi Tanács rendkívüli üléséről kedden ki­adott közlemény szerint bizo­nyos erők „megkísérlik bizony­talanná tenni a politikai hely­zetet, hogy ezáltal kérdésessé tegyék a törvényhozási válasz­tásokat.“ A közlemény hangsúlyozza, hogy a választásoknak „alap­vető lépést kell jelenteniük a demokratikus és szocialista tár­sadalom megvalósításának út­ján“, és hogy a Legfelsőbb Forradalmi Tanács igénybe vesz minden rendelkezésére ál­ló eszközt — a biztonsági erő­ket és a hadsereget is — a választások megtartása érdeké­ben. A tanács felhívja a portugá­lokat: tanulmányozzák a külön böző pártok választási program ját, hogy tudatosan dönthesse­nek „az igazságosabb társada­lom felé vivő“ pártok mellett. A közlemény említést tesz a fokozódó sztrájkmozgalmakről, amelyek — úgymond — gyak­ran öltik a kormányra gyako­rolt politikai nyomás formáját. A Legfelsőbb Forradalmi Ta­nács végül „demokratikus tü­relemre“ szólítja a pártokat, és óva inti „a demokrácia intéz­ményesítésében nem érdekelt csoportokat“ a szabadságjogok veszélyeztetésétől. adatok azonban nem tükrözik a tényleges állapotot. Minde­nekelőtt szem előtt kell tartani, hogy már 90 ezer külföldi ven­dégmunkásnak el kellett hagy­nia Svájcot, mert elvesztették munkájukat. Svájcban továbbá még sok a részben foglalkoz­tatott személy. Elmondhatjuk, emelkedése mögött maradt. A kis és közepes magánvállala­tok is nagyon rossz helyzetben vannak. Egyre többen jelente­nek csődöt és a gazdasági ne­hézségek következtében sok cég megszűnik. A svájci kormány tavaly má­jusban programot hirdetett a Svájcnak Is vannak probléma hogy 200 ezer személyt sújtott a munkanélküliség, ha tekin­tetbe vesszük a külföldi ven­dégmunkásokat és a csak rész­ben foglalkoztatott személye­ket. E fejleményekkel kapcsolat­ban Svájcban is sztrájkokat szerveznek; a sztrájkolok fő­ként az elbocsátások, a bérek és fizetések csökkentése ellen tiltakoznak. Számos svájci vá­rosban már tavaly márciusban tüntettek a dolgozók, mintegy 30 ezer személy vett részt e megmozdulásokban. 1975 végén nagy tüntetést rendeztek Genf- ben. A dolgozók az Internacio- nálé hangjaival vonultak fel és a jövedelem növelését, a szo­ciális ellátás javítását, a teljes foglalkoztatottság biztosítását követelték. Az árak állandó emelkedése ellen is tiltakoz­nak. Az utóbbi évben Svájcban több mint tíz százalékkal emel­kedett a fogyasztási cikkek ára, viszont a bérek és fizeté­sek emelkedése jóval az árak gazdaság felélesztésére. A program legfontosabb intézke­dése egymilliárd svájci frank feloldása volt az építőipar tá­mogatására, továbbá az export kockázatával szembeni szava­tosság kiterjesztése. Az építő­ipari vállalatok kiszámították, hogy az építőipar támogatására előirányzott összeg mintegy négy százalékkal fokozhatja az építőipar Aktivitását, viszont a hanyatlás 30, 40 százalékos, sőt egyes ágakban az 50 százalékot is eléri. A kormányintézkedé­sek tehát csak enyhíthetik, de nem szünt-ethetik meg a vál­ságjelenségeket. A vállalkozók a kiviteli kockázattal szembeni garancia növelésével sem elé­gedettek. Arra hivatkoznak, hogy a fő probléma nem a kül­kereskedelem kockázatosságá­ban, hanem abban van, hogy egyre nehezebben találnak külföldi vásárló partnereket. A svájci kormány egyebek között azzal is igyekezett eny­híteni a válság következmé­nyeit, hogy rendelkezésre bo­csátotta a második világháború után rendkívüli helyzetek ese­tére létrehozott tartalékok esz­közeit. Ez mintegy félmilliárd frank volt. A vállalkozók és a szakszervezetek ama ellenveté­sére, hogy mindez nem elegen­dő, a kormány lakonikusan úgy válaszolt, hogy további pénzt nem adhat, és általában képte­len valamilyen fontosabb to­vábbi válságellenes intézkedése­ket érvényesíteni. Ezenkívül további pénzeszközök feloldása kétélű fegyver lenne: egyes te­rületeken valamelyest felélén­kíthetné a termelést, ám szük­ségszerűen támogatná a nem kívánatos inflációs irányzato­kat. Svájc teljes mértékben be­kapcsolódott a tőkés világgaz­dasági rendszerbe, s így ért­hető, hogy nem kerülhették el a tőkés világ jelenlegi gazda­sági problémái. Noha bizonyos késéssel, Svájcot is elérték a gazdasági nehézségek a maguk szociális következményeivel. Kétségtelen, hogy a helyzet ko­molyabb javulása azoknak a fejlett tőkés államoknak a to­vábbi fejlődésétől függ, ame­lyekkel Svájc szoros gazdasági kapcsolatokat tart fenn. Svájc önmaga nem oldhatja meg azo­kat a problémákat, amelyeknek gyökerei túlnyúlnak határán és amelyek a kapitalizmus ciklu­sos válságának a megnyilvánu­lásai. JÁN BLANSKÝ TBILISZIBEN Grúzia főváro­sában megkezdte munkáját a KGST szabványosítási informá­ciós adatokkal foglalkozó mun­kacsoportjának 7. ülése. BUDAPESTEN tegnap megkez­dődött a KGST közös rákkuta­tással foglalkozó szakemberek kétnapos tanácskozása. Az esz­mecserén — amelyet dr. Schult- heisz Emil magyar egészség- ügyi miniszter nyitott meg — elemzik az elmúlt évben elért eredményeket, meghatározzák a rákkutatás főbb irányvonalait, kijelölik azokat a területeket, ahol különösen fontosak a kö­zös akciók. ERNESTO MELÓ ANTUNES, portugál külügyminiszter, aki hivatalos látogatáson Lengyel- országban tartózkodott, tegnap elutazott Varsóból. A varsói re­pülőtéren búcsúztatásánál meg­jelent Stefan Olszovski lengyel külügyminiszter is. VARSÓBAN öt évre szóló együttműködési szerződést írt alá a lengyel szövetkeztek és a csehszlovák szövetkezetek központi tanácsa. A KONGÚI NÉPKÖZTÁRSA­SÁGBAN a Kongói Munkapárt kongresszusának megrendezésé­re előkészítő bizottságot hoztak létre. HELMUT KOHL, a nyugatné­met CDU elnöke, a CDU—CSU koalíció kancellárjelőltje, má­jus elején az Egyesült Álla­mokba látogat — jelentette be hétfőn Bonnban a CDU szóvivő­je. EGYHETES hivatalos látoga­tás után kedden elutazott To­kióból Husszein, Jordániái ki­rály és kísérete. Japáni tartóz­kodása alkalmával a király tár­gyalásokat folytatott Miki Ta- keo miniszterelnökkel, valamint a japán politikai és gazdasági élet más vezetőivel. MARIO MARTINELLI olasz közlekedésügyi miniszter Luan­dából Rómába visszatérve kö­zölte, hogy luandai látogatása során előzetes megállapodást írt alá az Angolai Népi Köztár­saság és Olaszország közötti lé­gi összeköttetés létesítéséről. A FEHÉR HÁZBAN Ford el­nök előtt letette a hivatali es­küt William Scranton, az Egye­sült Államok új ENSZ-nagykö- vete. Tisztségében Patrick Moy- nihant váltja fel, akit — mint ismeretes — a világszervezet­ben tanúsított agresszív maga­tartásáért még az Egyesült Ál­lamok szövetségesei is élesen bíráltak. HAT GÖRÖG napilap kiadó­ját négyhavi börtönbüntetésre ítélték, amiért egy bírósági döntés ellenére jelentéseket kö­zöltek Richard Welch, a CIA athéni vezetője december 23-án történt meggyilkolásának körül­ményeiről. Az elítéltek felleb­beztek. A WATERGATE-BOTRÁNYNAK újabb utőrezgése van: Kalifor­niában a parlament döntése ér­telmében átkeresztelték a Ri­chard Nixonról elnevezett ten­gerparti útszakaszt. Nixon ne­vét a volt elnök San Clemente-l birtokától Los Angelesbe vezető sztráda egyik szakasza viselte. AZ ANKARAI RÁDIÖ bejelen­tette, hogy Ciprus törökök meg­szállta részén, az úgynevezett ciprusi török szövetségi állam­ban hétfői hatállyal érvénybe lépett a parlament által nem­rég elfogadott választási tör­vény. HEROLD WILSON brit minisz­terelnök tegnap reggel közölte a brit kormánnyal és Erzsébet királynővel, hogy benyújtja le­mondását, amint a munkáspárt kinevezi helyettesét. PISEk BOTHA dél-afrikai hadügyminiszter bejelentette, hogy március 27-ig kivonják Dél-Angolából a „menekülttábo­rok védelmét biztosító“ dél-af­rikai erőket. Botha a kivonulást már két nappal ezelőtt jelezte, akkor azonban időpontot nem jelölt meg. A NÉMET KOMMUNISTA PÁRT az áremelkedés megakadályozá­sáról szólő törvény elfogadását követeli.

Next

/
Thumbnails
Contents