Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1976-03-15 / 63. szám, hétfő
A visszavágók előtt 17. NYÁRI OLIMPIA Mi volt előtte? Ritkán előzte meg a labdarúgó kupa-negyeddöntők visszavágóit ekkora érdeklődés, mint most, amikor úgyszólván késhegyre menő küzdelmekre is van kilátás az elődöntőbe jutásért. A Bajnokcsapatok EK-jában két csapat, a Dinamó Kijev és a Hajdúk Split házigazdaként azonosan 2:0-ás előnyt szerzett, s a szakértők ezt a továbbjutás biztosítékának vélik. Részünkről hajlandók vagyunk ezt feltétlenül elhinni a kijevi együttes esetében, amely idegenben is a hazaihoz fogható teljesítményt tud nyújtani, s a gólszerzés más környezetben sem tabu számára. A Haduk esete kissé masabb. Ellenfe’e az Eindhoven sp I it i veresége ellenére félelmetes csapat, amelyben nyolc válogatott játékos szerepel, köztük a svéd Edström, akit Európa legjobban fejelő csatáraként tartanak nyilván. Nagyon jó kiindulási pont a kétszeres BEK védő Bayern gólnélküli döntetlenje, amelyet a Benfica vendégeként ért el, hiszen az újra csatasorba állt G. Müller és Hoeness kétségtelenül növeli a müncheniek ütőképességét. A visszavágók legérdekesebbje a Real Madrid—Borussia Mönchengladbach találkozó lesz. Düsseldorfban a Borussia már 2:0-ra vezetett, s a látottak alapján közelebb állt a győzelemhez, mint vendége a döntetlenhez, mégisŕ az utóbbi eredmény alakult 'ki. Mivel a Specializáció, szakosítás, de gyakran halljuk ezt az utóbbi években. Most az olimpia után ismét sokat vitáztak a szakemberek ezekről a kérdésekről. Az NDK-ban Gerhard Grimmer, az utóbbi évek sikeres sífutóját szólaltatták meg. Az olimpián ugyanis a szovjet versenyzők mintha külön készültek volna az egyes távokra. Rocsevet nem nevezték 15 kilométeren és a váltóban sem kapott helyet. A rövidtáv győztese Bazsu'kov, ezzel szemben 30 kilométeren is rajtolt, a váltóban is szerepelt, és így tovább. Könnyű a szovjet szakembereknek — hangoztatták az ed- lenfelek — annyi kiváló futóval rendelkeznek, hogy nem kell mindnyájukat valamennyi számban indítani. Persze az is lehet, hogy ebben a sportágban ez a szakosítás kezdetét je’entette. Eddig ugyanis a sífutók zöme 15—30 és 50 kilométeres távon, valamint a 4X10 kilométeres váltóban is ra tolt, s vonatkozik ez nagyjából a női versenyzőkre is. Jónéhányan közülük elsősorban azok, akik az élvonalba tartoznak, valamennyi számban a legjobbak között végeztek. Csak egyetlen példával szolgálunk: lvan Ga- ranyin, (szovjet) a 4. — 3. — 4. helyet szerezte meg. Grimmer — az 1974 évi fa- luni világbajnokságon „síkirálynak“ nevezték el, mert mind a négy számban kivételes klasszist képviselt — Innsbruckban is teljesítette a „sorozatot“ amit teljesen természetesnek veti. — Pályafutásom során — mondotta — szakosítást nem tapasztaltam, és az innsbrucki versenyek eredményeiből sem lehet másra következtetni. A sífutásban a távok közt nincs nagy különbség. A 30 kilométert valamivel lassabban futom, mint a 15-öt. Ügy mint az az atléta, aki 5000 és 10 000 méteren rajtolt. Mindkét táv hasonló felkészülést követel. Az 50 kilométeres maratoni futás más, de mivel évente csak 3—4-szer szerepel műsoron, elindulunk természetesen ezen is anélkül, hogy a versenyre külön felkészülnénk. És valamennyien bírjuk erővel, sőt aki megfelelő terhelésű edzéseket végzett, az jó eredményeket mutathat fel. Nem lehet párhuzamot vonni a mi 50 kilométerünk és az atléták maratoni, több mint 42 kilométere között. Ök csaknem véigig sík területen futnak. Mi viszont az emelkedő után a leitőkön kifújhatjuk magunkat. mönchengladbachi együttes idegenben is kiválóan szerepel (ennek köszönhette, hogy az UEFA Kupa tavalyi döntőjében az otthoni döntetlen után megsemmisítő vereséget mért holland ellenfelére), még Madridban sem esélytelen. Igaz, a hatszoros BEK győztes Real nagyon rutinos csapat, s bármilyen arányú győzelme, sőt a 0:0-ás, vagy l:l-es döntetlen is öt juttatná tovább. A Kupagyőzteseknél az Eintracht Frankfurt továbbsétálhat, hiszen Grácban győzött 2:0-ra. A Sachsenring Zwickau együttesét nem tartották ugyan esélyesnek a tap'asztalt Celtic ellen, de a glasgowi döntetlen után már aligha engedi ki kezéből a nagy lehetőséget. Angolszász szívósságáról is mert a walesi Wrexham United csapata, s az Anderlecht- nek Brüsszelben ellene aratott l:0-ás győzelme még nem kell, hogy továbbjutást biztosítson. Nagy megkönnyebbülést je- jeintett a West Ham United számára, hogy Hágában 4:0-ás Ado den Haag vezetés után két góllal sikerült szépítenie az eredményt. Esetleges 2:0 ás. vagy 3:l-es hazai győzelem egyúttal az elődöntő-szereplést jelenti. . Az UEFA Kupában Liverpooliban vajmi kevés keresnivalója lesz a Dynamo Dresden együttesének azután, hogy erejéből odahaza csak gólnélküli döntetlenre futotta. Az AC Milan Európa egyik legrutinosabb klulra, s nem le— Mi nem is akarjuk egy- egy távra specializálni magunkat, mert nem biztos, hogy pont ezen a távon nagyobbak lesznek az esélyeink. Jómagam úgy éreztem, a 30 kilométeren szerepelhetek a legtöbb sikerrel, mégis 50 kilométeren és a váltóban lettem világbajnok. Természetesen előfordulhat ez mással is. A szovjet Vegyenyin Szapporóban első lett 30 kilométeren, ezüstöt szerzett 50 kilométeren és a győztes szovjet váltó tagja volt. Vagy például a norvég Tyldum, aki közismerten a hosszabb távokhoz vonzódik, mégis amikor a váltóban indult, egyszerre „sprinter“ lesz belőle. Az északi országokban azokat becézik síkirályoknak, akik 10-től 50 kilométerig győzni tudnak. Ma már nem olyan korlátlan a fölényük, mint Hakulinen és Jernberg idejében. Néha bizony akár a 10. helyen végeznek. Persze ma legalább 25 olyan versenyző rója a távokat, akik közül bármelyik megszerezheti a győzelmet és ez nem számítana meglepetésnek. pődnénk meg különösen, ha Brugesben „szerzett“ 2:0-ás hátrányát teljesen ledolgozná. Nagy meglepetés ígérkezik a lengyel labdarúgás erőteljes képviselője, a Stal Mielec részéről, hiszen a HSV ellen Hamburgban elért döntetlen magától értetődően Latóék továbbjutását hozza előtérbe. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy március 17-én a Pasién- ky-i pályán fogadhassa az Inter Uwe Seeler volt együttesét ... így most már a nála szerencsésebb M’elecnek szur- k-lUT’’- JÓZSEF Mirosíuu iiUiin, a HlíüZ eisport- küzpontjának tagja, országos válogatott motorkerékpározó a motocross második ellenőrző versenyének abszolút győztese. és mikor? — erre ma még senki sem tud válaszolni. Ebben a sportágban ez nem sürgető probléma, úgy mint volt az atlétikában és más sportokban. Bizony azok az idők már rég elmúltak, amikor az olimpián egy és ugyanazon atléta nyerte a magasugrást, a távol- ugrást, de akadt olyan is, aki ehhez még a hármasugrásbaji is érmet szerzett, de volt futó, aki a vágtaszámokon kívül a távolugrásban is aranyérmet nyert. Sorolhatnánk a kiváló versenyzők nevét mint Nurmi, Owens, akik több számban arattak fölényes győzelmet. Ma már nem találunk futót, aki az 5000 méteren és a maratoni távon is rajtolna. Mindez vonatkozik más sportra is. A követelmények megnövekedtek, a színvonal emelkedett, a teljesítmények, az eredmények hihetetlenül javultak, minden különleges fölkészülést igényel. Lehet, hogy ez a „sors“ vár a sífutókra is? Valószínűleg eltelik néhány év, amikor erre választ kapunk. A sportban és általában a nemzetközi életben talán nincs nagyszabásúbb, periodikusan ismétlődő esemény az olimpiánál, melynek nagyságához szinte semmi sem fogható a világon. Egy-egy olimpia küszöbén fokozódik a sportkedvelők érdeklődése a játékok előzménye, története iránt. Ezektől a szempontoktól vezérelve kezdjük meg sorozatunkat a 17. nyári olimpiáról. IDŐSZÁMÍTÁSUNK ELŐTT 776-ban Amikor a nyári játékokról van szó, a krónikások is rendszerint csak 00 esztendőre tekintenek vissza, vagyis az újkori modern olimpiákra. Eredete azonban sokkal messzebbre nyúlik, csaknem 3000 esztendős ez a ma is időálló „intézmény“. Az olimpiai játékok eredetét a vallásos-kultikus tárgyú ősi görög mondavilággal hozzák összefüggésbe. Történelmi szempontból ugyan nincs nagy jelentőségük ezeknek a legendáknak, de érdekesek. Az egyik mondakör szerint Zeusz alapította a játékokat. A görögök legfőbb istene Olümpiában birkózott apjával a trónért és a felette aratott győzelme emlékére rendezte meg az olimpiát. Hogy mikor rendezték Olümpiában első alkalommal az olimpiai játékokat, nehéz megállapítani; ugyanis a mítosz és a történelem között évezredeken át nem ismertek ha tárokat. A legáltalánosabban elfogadott dátum az időszámításunk előtti 776. esztendő, ettől az időponttól kezdve az egyik krónika már a győztesek nevét is tartalmazza. Olümpia sohasem volt város, csak néhány pap és hivatalnok lakta, akiket hivatásuk állandóan a híres szentélyhez kötött. Az olimpia idején megélénkült a forgalma, és a göröglakta világ minden tájáról sereglettek ide az emberek. A játékokat úgy tekintették, mint a béke és barátság jelképét. Az egymással rendszerint harcban álló csoportok erre az alkalomra letették a fegyvert, az olimpia meghozta a szent békét, és amig a küzdelmek folytak, félretettek minden haragot, testvéri szereletben éltek együtt. A sajátosan hellén (görög) versenyeken egyébként csak kizárólag szabad születésű és feddhetetlenül görög polgárok vehettek részt, a barbárokat kizárták. Már az antik játékok is esküvel kezdődtek és utána következett a felvonulás, a résztvevők csoportokban álltak fel a stadionban, csaknem ugyanúgy mint napjaink olimpiai játékain. Trombiták adtak jelt a versenyszámok kezdetén és végén, s a győzteseket pálmaággal tüntették ki. De nemcsak pálmaággal! A győztesek tiszteletére a költők ódákat írtak, szülővárosuk minden jóval elhalinozta őket, nagy kedvezményeket kaptak államuktól vagy városuktól, esetleg a gazdag szomszédoktól és egész életükben különös kegyekben részesültek. Például adómentességet biztosítottak nekik. Ez nem volt akármilyen ajándék, a tehetősebb emberek évi adója akkoriban például egy teljes csatahajó fenntartását is jelenthette! HALÁLBÜNTETÉS HELYETT — TAPS Eleinte az olimpiai játékok egyetlen számból, a stadionfutásból álltak (192,27 méter). A görögök a futást, a gyorsaságot a hős elengedhetetlen erényének tartották, ezért nem is csoda, hogy az atléták először éppen a legősibb és legtermészetesebb testgyakorlatban mérték össze tudásukat az olimpián. Később a kétszeres stadionfutást, majd a hossabb távú (4000 m) és a fegyveres futást is bevezették. Idővel a programba került a pentatlon (öttusa), amely távolugrásból, gerelyhajításból, 200 méteres futásból, diszkosz- vetésből és birkózásból állt. Egyszersmind ezzel vonult be a játékok történetébe a birkózás. Az győzött, aki háromszor „földhöz vágta“ ellenfelét. Az ökölvívás a 23. játékokkal kezdődött és addig tartott egy- egy mérkőzés, amíg az ellenfelek közül az egyik a földro nein került, vagy felemelt kézzel vesztesnek nyilvánította magát. Az viszont valóság, hogy a négyévenkénti versenyek érdekes színfoltja veit a szellemi élet kiválóságainak találkozása Olümpiában. Az ókorban un. művészeti versenyeket nem rendeztek, de tudósokat, filozófusokat — köztük elsőnek Hérodotoszt, aki felolvasta a görögök dicső harcairól szóló munkájának egy részét — megkoszorúzták és olimpiai bajnokként tisztelték. A szellemi élet kiválóságainak e találkozásai teremtették meg annak az alapjait, hogy idővel a kaloka- gathia lett a görögök nevelési ideálja. Ez azt jelentette, hogy a szépet és az erkölcsöst minden tekintetben egymással ösz- szefüggőnek tekintették, vagyis a görög ifjakat testileg és szellemileg egyaránt egészségessé igyekeztek nevelni. A nők azonban — Déméter papnő kivételével — még nézőként sem vehettek részt az olimpián. A gyengébb nem egyik képviselője viszont nem hagyta annyi* ban a dolgokat... A rhodoszi Kallipatria férfi* ruhában kísérte el az olimpiára fiát. A legényke mindenkit legyőzött a szárítóban, bajnokságot nyert. Kallipatria felpattant helyéről, hogy fiához siessen. Köntöse megakadt, végighasadt, s a következő pillanatban napnál is világosabban kiderült, hogy a rövid hajú edző nagyon is nem férfi. A törvények értelmében halál- büntetés várt volna rá. Helyette azonban mindenki megtapsolta. Kallipatriának megbocsátottak, mert családjában több olimpiai bajnok volt (hát már akkor is létezett protekció?!), a bíróság viszont — hasonló esetek megelőzésére — legott elrendelte a szexvizsgálatot. Méghozzá tudományossága ellenére is igen egyszerű formában: kimondták, hogy a jövőben minden sportoló és edző csakis — meztelenül léphet az arénába! A JÁTÉKOK HANYATLÁSA Kétségtelen, hogy az olimpia volt a legnagyobb sportesemény az ókori Görögországban, öt napig tartottak a játékok és sok-sok „turista“ vándorolt Olümpiába, amelyet a világ és a béke kertjének, a jóakaratú emberek városának tartották. Később a versenyekbe a századok során bekapcsolódtak a rómaiak, a karthágóiak, egyiptomiak, s a négyévenkénti ünnepségeken a versengések gyakran elfajultak, a kocsiversenyeken, az ökölvívó-mérkőzéseken, a pankrációs birkózásban a gladiátorok nemegyszer életre-halálra küzdöttek. A görögországi fellendülés korszaka után hanyatlott a testkultúra is és ez az olimpiákat is visszavetette. Már abban az időben is sokan sportszerűtlen eszközöket vettek igénybe. Volt, aki pénzt adott ellenfelének, hogy eng;edje át neki a győzelmet, mások — különböző juttatások miatt — nem küzdöttek teljes erejükkel. Az antik olimpiák lassan- lassan elvesztették régi fényüket ... Az utolsó ókori olimpiára időszámításunk után 393-ban került sor, s 394-ben Theodosius római császár dekrétummal végleg be is tiltotta. Az olimpiai iátékok megszűnésének valódi okát azonban a görög társadalom politikai és gazdasági hanyatlásában Veil keresnünk. Az ókori olimpiáknak Igazságtalan szociális és osztály- jellege mellett is nagy volt a jelentősége, a béke gondolatát, a testkultúra fejlesztését, a becsületes versengést tartották szem előtt. A béke és a kölcsönös megértés gondolata jellemzi az újkori olimpiai mozgalmat is, habár — amint azt majd később látni fogjuk — a háború szörnye nemegyszer erősebbnek bizonyult a legnemesebb, leghumánusabb olimpiai eszméknél is. (T. V.) ’<) Rosi u ĺ u.L,„.LjLa kétszeres aranyérmese lett a női sizők Világ Kupájának győztese is. Szakosítás a sísportban h‘i
