Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-10 / 34. szám, kedd

AZ ANYAGALAKfTÁS CSODÁI

SZOVJET ALKALMAZOTT MŰVÉSZETI TÁRLAT

Bratislavában a Művészet Házában rendezett kiállítás káprázatosán gazdag, biztos esztétikai érzékről tanúskodó anyaga a szovjet ember művészi ízléséről és kezének formáló hatalmáról győz meg. A mai szovjet díszítő és alkalmazott művészet legfőbb irányzatairól tájékoztatja a látogatókat. A több csoportra rétegeződő anyag, a textil, üveg, porcelán, kerámia és ötvösművészeti tárgyak egyrészt művészeti termelő központok, másrészt népművészek munkái. Gép- és beton- korszakunkban az építészetben mind lényegesebb szerepe van az alkalmazott művészetnek, mely sok esetben nem különül el a képzőművészettől. Szerves kiegészítője és harmónikus díszítője a középületek külső és belső terének.

A textilművészek a kor stílusára, a szellemi és mesterségbeli újításokra is reagálva, monumentális alkotásokkal, fali kárpitokkal szerepelnek. A gyapjúból szőtt faliszőnyegeken a sokféle fonal szépségét jól használják ki. A hagyományos technikájú darabokon kívül

vannak p'asztikus és reliéfsze- rű elemekben bővelkedők is. A szokványos négyszögletesekkel erősen tagolt, részben áttört, rojtokban végződő darabok váltakoznak. A litván Balcsikonisz a „Borostyánban gadag ország dalát“ hűvös színekkel, érzelemgazdag stílusban idézi.

Hejmratsz is a Baltikum etnikai sajátosságát érezteti kompozíciójában. A szőkfihajú, viruló testű, vidám színű, lebegő ruhás lett nők jókedvűen járják az Ünnepi táncot. Ibragimov az azerbajdzsáni, kánaáni bőségü Aratási Ünnepségről ad a megélés hitelét árasztó képet.

Az üveg mesterei anyaguk sajátosságát kihasználva, egyénien állnak hozzá a zömében monumentális díszítő művek megvalósításához. Kiemelkedő teljesítmény a moszkvai Suska- ni/in házaspár Nyírfák című lefogott árnyalatú, kulturált színű kompozíciója. Több vázájuk ésaz Orosz dallam elnevezésű készlet tündöklő színű. V. Sev- csenko a Tüzeket felidéző.

lángvörös plasztikákat és a Változásokat formában, színben érzékletesen alakította. A fehérorosz V. Murahver Három álarca szobrász! készséggel formált. V. Muratov mélykék tálja közepén kristályosán fértylő Altáji virágok nyílnak. H. Pi/ld hatalmas gránátvörös kristályvázáin csiszolt, mértani orna- mensek alatt Tüntetők elszánt figurái vonulnak. A csiszolt és marott dísztárgyak, virágos és absztrakt motívumokkal ékesek. V. Znh kisméretű fújt, áttetsző finom vitrinbe való plasztikáit] fekete és aranyszegélyű mulatságos ember-, és groteszk állatfigurák. meg csoportok mosolyoghatnak meg.

A kerámiák és norcelánok olyan változatos felfn^ásúak. mint keletkezési helyeik.

Az áradóan termékeny ukrán iskola a hagyomány kincseit formában, díszítményben tovább fejleszti. A motívumban gazdag

1. Gamzsa zománeos. éeetett aevagedényei. Házasnárt. és ikreket formáznak meleg humorral. D. Gulnvkn Zöld kosa 7.fte- lupzn’jak díszedénye, a Kacsa, ió néni ízeket éreztet. A közép- ázsiai kerámiák nagyrésze sža- markandi és kokandai műhelyekből hivatásos művészek vezetésével készült". A falusi mesterek ihletői a népi építészet gazdag, kőbevésett és festett ornamentikajú. ľényes kékzo- máncú csempéi. A tadszik H. Száll ivón és Szahibov égetett zomnános agyagedényeit növényi és mértani motívumok ékesítik. A szebbnél szebb kancsó- kon, tálakon feltűnik a tárgy formája s a rákerülő díszítés szerencsés egysége. A mai por-_ celánok két iskolából kerülnek* ki. A dulevi üzemből, melynek kitűnő mestere Leonov. Remek kék. színes virágú, belül aranyozott teáskészletének a neve Nokturno. Itt is a népi ízléshez, a keveretlen tiszta színekhez, expresszív formákhoz térnek vissza. A leningrádi nor- celánüzem vezetőio, Vorobjev- szkij, a tökéletesen formált Orosz tél. a Hajnal készlet csészéit, tányérjait finom rajzzal, választékos színekkel díszítette. Elragadó N. Szlavin teás- készlete. A hófehér edények

közepén arany Nap ragyog, körülötte érzékenyen átírt, gyön- gédszínű gyümölcsök dicsérik az élet szépségét. A sok ötletes, nagy porcelánfigura s a bravúrosan alakított csoportok mellett vannak könnyedebb kis- sebb darabok is.

Az esztétikai igénnyel készült ékszerek plasztikusan formált, vagy símán kezelt fémből valók. A hagyományos technikát követők mégis mai ötvös- művészeti munkák. A filigrán, szemcsés mívű vagy áttört ezüst felületeket korall, jász- pisz, nefrit kövek élénkítik. A képzőművészeti felfogással, kompozíriós érzékkel, a formák s a kövek színének finom megválasztásával készült láncok, karkötők, melltűk, gyűrűk or- namentális elemeinek gyaki'an szimbolikus jelentésük van. A modern ékszerészek vert, csiszolt, sokszor több színű, sajátosan formált fémből alakítják munkájukat. Golikov Évszakokat megjelenítő garnitúráját karneol, türkisz és koraiIdíszes gvűrűk képezik. Szaveljev vékony ívekből, karikákból alakított darabjain a türkisz enyhe kékje, az ametiszt mély lilája ragyog. A divatos réz és ezüst függőkbe apró figurákat, kerek zománc arcképet foglalnak. A balti államokban a karkötőket, nyakékeket borostyánnal díszítik. A kirgizek, kazahok a hagyományokhoz visszatérve a jellegzetes keleti stílust követik.

A népi iparművészeiből adnak ízelítőt az ukrán és közép- ázsiai kerámiai figurák és edények. A dagosztáni pompás ékszerek s a szibériai változatos csontfaragások, meg a középázsiai mé’v tónusú szőnyegek, kézzel szőtt textíliák eredeti tiszta szénpégükben időtlenek. Nemzedékből nemzedékre öröklődnek Gyönyörködik bennük a mai, nemesr:’- az újat, de a ré git is értékelő ember.

A mennvisé^Meg hatalmas és minőségűét: roopant igényes ki állítási anvn'» hozzájárul a Szovjet nénok kultúrájának, ve lük született művészi tehetségé nek jobb mňorlsmeréséhez.

fUrkAny jenőné

EGY KABÁT ÜRÜGYÉN

Évekkel ezelőtt Mészáros lá- hos fiatal újságíró kérdéseire Válaszoltam a rádió magyar adásában. A válaszból a kérdésekre is következtetni lehet. A részletet most azért közlöm, mert elhangzásakor megígértem, hogy folytatom

— Pályafutásom sok keserűséggel kezdődött. Az első világháború végén nagynehezen fejeztem be a hat elemit. Továbbtanulásom azzal véget ért. Keservem már azért is nagy volt, mert kitűnő tanuló voltam, ezenkívül egy kedves és kiváló tanítóm is volt, Chira Lászlónak hívták, ö tanított meg a betű és a könyv szeretetére. Két regényemben is szenspel. A Marci a csodakapusban és A család kedvencében. De míg ezt megírhattam, amíg tanítóm regényhős lett, szabósegéd is voltam. Ha pedig nem volt munkám, koplaltam és sokat nélkü- k löztem. Egyébként a Kassai Napló közölte először verseimet.

Nem panaszkodhatom, a közléssel nem voltak nehézségeim, a csehszlovákiai magyar írók rendesek voltak hozzám. Darkó István például irodalmi lapjában szívesen közölte írásaimat. De .többnyire napilapba írtam. Egy ideig a Napba és a Reggelbe, amíg Antal Sándor volt ott a főszerkesztő. Később a Magyar Újságban, Dzurányi lapjában jelentek meg írásaim. Ott dolgozott Győry Dezső is. Az említett napilapokban az újságírók nagyon szívélyesek voltak hozzám. Minden írást, amit benyújtottam, közöltek tőlem. De mindez — ha használt is —, koplalással, éhezéssel járt együtt. Emlékszem, egyszer egy hideg novemberi napon Dodó

— így becéztük Győry Dezsőt

— észrevette, hogy nincs télikabátom, és úgy didergek egy kapualjban, mint egy ázott veréb. Azonnal bevitt egy boltba, ahol v<4t nekem egy igen jó kabátot, természetesen hirdetési számla ellenében. Ez a számla nem zavart, mert nem én fizettem ... A kabátügyről soha nem beszéltem vele, noha hosz- szú évekig éppen ez a kabát melengetett. De függetlenül a kabáttól, mindig szerettem és nagyra becsültem Győry Dezsőt. Nemcsak humánus költő, hanem humánus ember is volt, hisz ő vette észre, hogy fázom, és tenni kell értem valamit.

Ami antifasiszta működésemet illeti, erre azt felelhettem, hogy amióta írni, olvasni tudok, mindig antifasiszta voltam. A fasizmust és a sovinizmust messziről megéreztem, akár a bűzt. Ebben a magatartásomban nagy része volt Fábrynak, aki minduntalan arra ösztönzött, hogy az igazságért szálljak síkra. Igazság pedig az, ami szolgálja a dolgozó nép mindennapi kenyerét, mindennapi érdekeit. Ezt az igazságot dübörögte Fábry minden szava, mondata. Nincs senki, akit irodalmunkban többre becsülnék Fábry Zoltánnál.

A két háború közt legnagyobb sikeremet verseimmel, és A menyasszony című regényemmel arattam. A regényt Győry Dezső és Erdélyi Laci hozta le a Magyar Újságban folytatásokban.

Ami terveimet illeti, szeretném befejezni azokat az írásokat, amelyek eddig csonkán maradtak meg, amelyeket nem sikerült még befejeznem. Egyébként verseimmel kapcsolatban az a megjegyzésem, hogy éppen most gyűjtök össze belőlük egy válogatást. íme ennyit mondhatok pillanatnyilag, a többi mondanivalómat rövidesen megírom.

Azóta több év múlott el, és az elhangzottakhoz annyit már inost hozzátehetek, hogy régi

verseimet, amelyeket évtizedekkel ezelőtt írtam. Kenyér meg tej címen megjelentek, és szép, említésre méltó sikerük volt. Igaz, ezenkívül van itt még egy és más, ami bosszant. A bosz- szankodás pedig olyan, mint a viszketés, így hát az ember va- karódzik. Az történt ugyanis, hogy a rádióadás után Győry Dezső levelet írt nekem — kedves, szép levél volt, senki olyan szívélyesen nem tudott levelet írni, mint Dodó —, hogy nem emlékszik a vásárolt kabátra. Hát ezen én bizony nem csodálkozom, elég ha én emlékszem, én ugyanis mindkettőnkért emlékszem. Dodó az a fajta ember volt, aki inkább adott mint emlékezett. És ez így van rendjén. Egy csöppet sem zavar még most sem, hogy elfogadtam tőle a kabátot, amely a nagy ínség, a kapitalista kö zöny közepette úgy melengetett, mintha csontjaimba központi fűtést vezettek volna.

Sötétkék raglán szabású gyapjú kabát volt. Úgy jártam benne felemelt fővel, mint egy fejedelem, jól tudtam, hogy nincs mitől tartanom, Győry soha senkinek nem fog eldicsekedni azzal, hogy kabátomat ő vette. Ha nincs ő, ki tudja mennyit kellett volna azon a télen fagyoskodnom.

Halála híre fájt, mélyen meglendített az is, hogy nem búcsúzhattam el tőle, mert a gyászjelentést a temetés után kaptam kézhez. Csak nemrég, két hónappal ezelőtt Pesten járva véletlenül egy antikváriumban búcsúztam el tőle. Ott akadtam rá A család kedvence című regényemre, amelyet neki dedikáltam. Akkor, abban a pillanatban, amikor elolvastam ezt az árva, gazdátlan dedikációt, tudtam, hogy Dodó már nem Dodó többé, és derűs szeme világát örökre lezárta a halál.

SZABÓ BÉLA

ÚJ FILMEK

AZ ISZTAMBULI AiKCIÖ

(cseh)

A hírszerzők nehéz és lele- lősségtelíes munkájáról, felette kockázatos vállalkc .sáról szól Vladimír Čech filmje. Kétségtelen, a téma rendkívül hálás, hiszen lehetővé teszi, hogy az alkotó izgalmas, feszült filmet készítsen s jó értelemben vett közönségfilmet kreáljon.

Az isztambuli akció hőse Petr Halva, csehszlovák hírszerző, aki tíz évet töltött Nyugat-Ber- linbnn és Isztambulban, hogy az imperialista kémszolgálal hálózatába férkőzve komoly megbízatást teljesítsen. A film bemutatja nemcsak ezt az idegu;szí- tő munkát, hanem érzékelteti egy nemes ügy, az ország, a haza védelme érdekében vállalt küldetést. A rendező a témából eredően természetesen a kalandfilm műfaji követelményeinek megfelelően pergeti a cselekményt. Alkotásának pozitívuma, hogy a kalandfilm elemeit sikerült egybehangolnia a politikailag elkötelezett mondanivalóval. Ügyelt arra, hogy hősét ne ruházza fel emberfeletti tulajdonságokkal s ezáltal ne váljon szuperemberré.

Vladimír Cech biztos kézzel bonyolítja a cselekményt. Hibája viszont, hogy túli. jsan sokat adott a külsőségedre és kissé misztifikálta a nyugati világot. Egy-egy részt leegyszerűsített, vagy túlságosan is a véletlenre bízta a megoldást. Kár ezekért a „szépséghibákért“, mert kissé tompítják a film hálását.

Figyelmet keiiö a ülni szereposztása. Radovan Lukavský, Eduard Cupák, Josef Laiigmil- Ier, Ida Rapaičová és az NDK- 1x3li Wilhelm Koch-Hj»ge a film ha n g vé te lé he z alkalmazkodva szolid teljesítményt nyújtanak.

Bár a film története fiktív, az események az írói képzelet szüleményei, az alkotás és mondanivalója mégis rendkívül időszerű és életszerű. Hiszen a sajtóügynökségek éppen a napokban röpítették világgá Pavel Minarík csehszlovák hírszerzőszázados bombaként ható nyilatkozatát, melyből megtudhattunk egyet-mást erről a munkáról s azt, hogy voltak, vannak és lesznek is bátor embe-. rek, akik vállalják az áldozatot és a veszélyeket, mert meggyőződésük, hogy igaz ügyért teszik kockára életüket.

Jelenet Az isztambuli akcióból

KI VAN A TOJÁSBAN?

(magyar)

Kissé szokatlanul hangzik a film címében szereplő kérdés, ám világosabbá válik, mihelyt tisztázzuk, hogy itt a tojás a jómód, a jólét, a bőség jelképe. Alighanem a filmbeli furcsa kutatóállomás a tojás. Persze, ez csak feltevés, mert ez az intézmény soha nem volt, így hát az sem derül ki egyértelműen, ki van a tojásban.

túlozva, szatirikusán, az abszurd ábrázolás szférájába emelve a cselekményt. Bár látszatra a sztori teljesen reális környezetbein játszódik s a hangvétel is reálisnak tűnik, mégis érezzük, hogy az egész gúnyos fricska. Csakhogy az eredmény nagyon is felemás. Mert az alkotók — köztük Szalkay Sándor rendező — sok mindent nem tisztáztak,

A magyur jilm egyik kockája; jobbra Balázsovils Lajos

A történet egy különös hegyvidéki meteorológiai állomáson játszódik. Ide érkezik az ifjú geológus, aki magas beosztást kap, mert „lentről jöttnek“ vélik. Hatásköre — semmi, akárcsak a többi beosztotté, viszont egynémelyik a maga tevékenységét, feleslegességét tökéletesen álcázza, az érthetetlenségig misztifikálja, hatalmat szerezve hallatlan magabiztossággal bástyázza magát körül, hogy elkerülje a lebukás lehetőségét.

A film tehát közéleti, etikai kérdéseket feszeget. Egy jellegzetes magatartásformát vesz bonckés alá — persze, erősen

elsősorban a műfajt, így aztán nem tudni, hogy a film voltaképpen szatíra-e vagy bohózat, esetleg szürrealista kísérlet. Meglehetősen mesterkélt a humora is, az ölletek, fordulatok elcsépeltek. Végül a néző már azt sem tudja, liogy kutatóállo- inás-e vagy bolondokháza ez az elvarázsolt intézmény.

A film főbb szerepeit Mensá- ros László, Kazán László, Bán- liidy László, Balázsovils Lajos és Kozák László játssza — meglehetősen nehezen egyensúlyozva a valódi és a fiktív mondanivaló határvonalán.

—ym—