Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-05 / 30. szám, csütörtök

Az enyhülés igen fnntns állomása A nogy időben egyre távolo­dunk az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet befejező szakaszának történelmi jelentőségű napjai­tól, egyre nagyobb lesz ennek az eseménynek a politikai je­lentősége. Évek teltek el addig, míg harminchárom európai állam, továbbá az Egyesült Államok és Kanada legmagasabb rangú po­litikusai és államférfiai aláírá­sukkal láthatták el a tanácsko­zás záróokmányát. Arra kellet­tek ezek az évek, hogy részle­tesen kidolgozhassák a nemzet­közi kapcsolatok kódexét, vagy­is a konferencia záródokumen­tumát. De nemcsak arra. Ahhoz, hogy sor kerülhessen erre a ta­nácskozásra és résztvevői meg­állapodásra juthassanak, fordu­latnak kellett bekövetkeznie a hidegháborútól a nemzetközi fe­szültség enyhülésének irányába. A különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élése elvének a nemzet­közi élet szabályává kellett válnia. Az enyhülés politikájá­nak bizonyítani kellett fölé­nyét, s ebben igen nagy szere­pe volt az SZKP XXIV. kong­resszusán meghirdetett Béke­program valóra váltásának. Ha néhány szóban meg akar­juk határozni az európai biz­tonsági értekezlet fő eredmé­nyét, azt mondhatjuk, hogy ez a tanácskozás kedvezőbb felté­teleket teremtett korunk kulcs- feladatának megoldásához: a békének és minden nép bizton­ságának megszilárdításához, a termonukleáris háború veszélyé­nek elhárításához. A tanácsko­zás munkája, az ott elfogadott dokumentumok a humanista eszmények érvényesülését segí­tik, a bizalom légkörének meg­teremtését, az ember javát és nyugalmát szolgálják. A helsinki találkozó igen fon­tos állomás volt az enyhülési folyamatban, az új háború elhá­rítására irányuló közös erőfe­szítésekben. Ugyanakkor ez a tanácskozás nemcsak az addi­gi eredmények megszilárdítását szolgálja, hanem a további ha­ladás kiindulópontja is. A fel­adat most az, hogy az enyhü­lést kézzelfoghatóvá tegyük, hogy mindinkább konkrét tarta­lommal töltsük meg. Ez a do­log lényege, ez a legfontosabb mindabban, aminek célja, Leo­nyid Brezsnyeu szavaival, hogy Európában a békét valóban tar­tóssá, valóban megbonthatatlan- ná tegye. „Ügy gondolom, hogy Önnek és nekem — mondotta Leonyid Brezsnyev abból az al­kalomból, hogy Moszkvában ta­lálkozott Giscard d’Estaing francia köztársasági elnökkel — és mindazoknak, akik Hel­sinkiben egy asztalnál ültünk, s aláírásunkkal megerősítettük a tanácskozás záródokumentu­mát, világosabb, mit bárki más­nak, hogy milyen nagy felelős­ség hárul a tanácskozáson részt vevő államokra a megállapodá­sok végrehajtásáért. Az állam­közi kapcsolatok további átala­kítása a Helsinkiben jóváha­gyott elvekkel összhangban, a gazdasági és tudományos techni­kai kapcsolatok elmélyítése, az együttműködés fokozása kultu­rális téren, az oktatásban, az in formációcserében, valamint az emberek közötti kapcsolatok bővítése — mindez, természete­sen, erőfeszítéseket igényel, kölcsönös és lankadatlan erőfe­szítéseket.“ A helsinki tanácskozás vala­mennyi résztvevője szükséges­nek érzi, hogy a megállapodá­sok szellemében további lépé­sek következzenek. Az SZKP Központi Bizottságának Politi­kai Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Politikai Bizottsága, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa — mint azt az európai bizton­sági és együttműködési konfe­rencia eredményeiről elfogadott dokumentumban hangsúlyozta — „abból indul ki, hogy a ta­nácskozáson képviselt vala­mennyi ország megvalósítja a kidolgozott és elfogadott meg­állapodásokat. Ami a Szovjet­uniót illeti, a maga részéről így fog eljárni“. A tanácskozáson részt vett szocialista országok vezető párt- és állami szervei kijelen tették, hogy szilárd elhatározá­suk az európai tanácskozás zá­ródokumentumában foglalt va- lamenyi kötelezettség teljesíté­se. M egelégedéssel tölt el min­denkit az a tény, hogy a kisebb és a nagyobb, a semleges és a NATO-hoz tartozó nyugati államok vezetői is igen jelen­tősnek ítélték a tanácskozás eredményeit. Ez nagy felelős­ségtudatról, széles látókörről és jó valóságérzékről tanúskodik. A nyugati világ számos politi­kusa túl tudta tenni magát a hidegháború dogmáin, és a nyu­gati és a keleti országok közti kölcsönösen előnyös együttmű­ködésre törekszik. A tőkésorszá­gok realisztikusan gondolkodó vezető államférfiai tudatában vannak annak, hogy napjaink­ban, amikor óriási mennyiség­ben halmozódtak fel a fegyver- készletek, amikor kibékíthetet­len ellentétek feszülnek a szo­cialista és a tőkésállamok ideo­lógiája, társadalmi rendszerei között, nincs más alterantíva, mint a békés egymás mellett élés politikája, és mindent el kell követni annak érdekében, hogy korunk kulcskérdését meg­oldhassuk — elejét vegyük az újabb világháborúnak. Abból a szempontból, hogy az enyhülési folyamat mindin­kább konkrét tartalommal telí­tődjön, elsőrendű jelentősége van a problémák problémája: a fegyverkezési hajsza megszün­tetésének, annak, hogy e téren tényleges eredményeket sike­rüljön elérni. A békeszerető ál­lamok erőfeszítéseinek köszön­hetően már eddig is számos fontos nemzetközi szerződés született: az atombomba kísér­letek betiltásáról három közeg­ben, az atomfegyverek további elterjedésének megakadályozá­sáról stb. Igen nagy jelentősé­gűek az atomháború elhárítá­sáról, a hadászati fegyverzet és a földalatti atombomba kísérle­tek korlátozásáról kötött szov­jet—amerikai megállapodások. Vlagyivosztokban a szovjet— amerikai csúcstalálkozón olyan megállapodásra jutottak, amely alapot teremt ahhoz, hogy újabb egyezmény jöjjön jétre a hadászati fegyverek gyártásá­ban folvó verseny megfékezé­sére. A leszerelésnek és a fegy­verkezési hajsza korlátozásának számos vonatkozása ma több nemzetközi tárgyalás napirend jén szerepel. A fegyverkezési hajsza még­is tovább folytatódik, újabb és újabb anyagi terheket ró a népekre, s reálisan veszé­lyezteti a béke ügyét. Fennáll a lehetőség, hogy minden ed diginél borzalmasabb tömeg pusztító fegyvereket állítsanak elő. Ezért terjesztett elő a Szov jeiunió újabb, igen fontos kéz deményező javaslatokat az ENSZ közgyűlésének harminca­dik ülésszakán. A világközvéle­mény megelégedéssel fogadta a Szovjetunió javaslatát, hogy tiltsák inog az új típusú tömeg pusztító fegyverek és újabb fegyverrendszerek kifejlesztését és gyártását. Ugyanilyen szé leskörű egyetértésre talált az a szovjet javaslat is, hogy telje­sen szüntessék be az atombom­bakísérleteket. Ez kétségtelenül csökkentené az atombomba tö kéletesítésének lehetőségét. Az enyhülés megvalósítása ezután sem megy a nehézségek leküzdése nélkül, nem megy magától. Az enyhülés ellenségei a szemünk láttára szerveznek hadjáratot az európai biztonsá­gi értekezleten elfogadott meg­állapodások ellen és a béke megszilárdításának a konferen­cia eredményeként kirajzolódó jó kilátásai ellen. Az enyhülés eilensegci önző célokból és bel­politikai megfontolásokból szer­vezik ezt a hadjáratot. A Hel­sinkiben aláírt okmány ameri­kai kritikusairól van szó, akik az 1976 ban esedékes elnökvá­lasztási hadjárat kimenetelét igyekeznek ezáltal befolyásol­ni. Mások, elsősorban a katonai és hadiipari körök képviselői, azért utasítják el Helsinkit, mert mindaz, amit ott az álla­mok vállaltak, ellentétes a fegyverkezési hajszával, tehát e körök érdekeivel és profitjával. Ismét mások, például a Strauss- féle NSZK beli szélsőségesek, sehogyan sem akarnak belenyu­godni a határok sérthetetlensé­gébe. Vannak olyanok, akiknek nincs ínyükre az az elv, hogy nem lehet beavatkozni más ál­lamok belügyeibe, akár a por­tugáliai forradalomról van szó, akár a szocialista országok ellen irányuló ideológiai diverziós kí­sérletekről, amelyeket az embe rek és eszmék szabad áramlá­sának hamis jelszavával leplez­nek. Egyesek makacsul, min­den tényt figyelmen kívül hagy­va egyre azt hajtogatják, hogy a feszültség enyhülése csupán a Szovjetunió számára előnyös, s ezáltal gyanakvással, bizal­matlansággal fertőzik a nem­zetközi politikai légkört. Nem mindig és nem minde­nütt tiszta a nemzetközi politi­ka ege — elég, ha csak a Kö­zel-Keletre utalunk, ahol a vál­ság valamennyi össztevőjének tényleges politikai rendezése nem helyettesíthető elszigetelt és részleges intézkedésekkel. Ki kell vívni az arab államok, az arab nép, s vele együtt a palesztinai arab nép törvényes jogainak visszaállítását és ga­rantálását. Már hosszabbodnak a nappalok. Ahogy az Ipoly mentén mondani szokták: Egy-egy tyúklépéssel. De még így is hosz- szúak a téli esték. Vajon mit csinálnak ilyenkor 'a tesmaql művelődési házban? Ezt kérdeztük a múltkoriban, amikor 5a- hy (Ipolyság) környékén jártunk. Kísérőink pedig válasz he­lyett a helyszínre vittek bennünket, megmutatták. Népes von a művelődési ház. Tavaly ugyanis a Vörös Lobogó Efsz és a CSEMADOK helyi szervezete közös kezdeményezésére népi együttest szervezett Bartos Lajos csoportvezető (a felvételen a bal szélen), s azóta hetenként két-három estén „próbákat“ tartanak. Már alakulóban van — Dúló Ferenc vezetésével — a cíterazeneknr is. tehát nagy a „forgalom“ n művelődési házban. A vegyes kórus már több sikeres fellépéssel dicsekedhet. És a kórus valóban vegyes, mert a dalosok között rendszeresen ott ta­lálható a 62 esztendős, már nyugdíjas Herda István bácsi, de anyukájával együtt a kis, ötödikes Bilcsik Mária is. Mészáros Já­nos és felesége, akik ugyan ipari dolgozók, valamint Pál János, az efsz kertészeti dolgozói-' Sok tapsot kapott már az együttes egyik, kisebb létszámú cso­portja, mely a „Cigánytánc“ elnevezésű kompozíciót szokta szín­re vinni. A „próbákról“ azonban sohasem maradnak el, hiszen úgy igaz, ahogy Gágyor Mária, az efsz mázsamestere mondja; Gyakorlat teszi a mestert. És ők persze mesterit, művészit akar­nak adni a közönségnek. SZÁMÍTÁSTECHNIKA A MEZŐGAZDASÁGBAN (ČSTK) — Mintegy 200 OÜű vágómarha — ebből a fele fe­jőstehén — „étlapját“ állítja össze hetente a „ZPA-600“ jel­zésű csehszlovák számítógép a brnói Dél morvaországi Számí­tástechnikai Vállalat központjá­ban. A mezőgazdasági vállalatok zootechníkusainak megrendelé­sére ez a gép kiszámítja mint­egy 20-fajta takarmány kombi­nálásával az optimális takar­mányadagot. A számítógépbe az adatokat a Brno mellett le­vő Hustopeče állategészségügyi takarmányozási állomás szak­emberei táplálják be az egyes takarmányfajták tápértékeinek elemzése alapján. Ez a művelet egy mezőgaz­dasági vállalat takarmányozá­sának megállapításakor két per­cig tart. A takarmányozásban ez az új haladó módszer ki­küszöböli az eddigi tervszerüt- lenséget, és lehetővé teszi a takarmányadagok variálását. Szakemberek véleménye sze­rint az általánosan alkalmazott takarmányadagokból több ásvá­nyi anyag hiányzott, pl. a fosz­for. Ezt a hiányt kiküszöböli a takarmányadagoknak a számí­tógép segítségével való össze­állítása. A mezőgazdasági vállalatok e módszer következetes alkal­mazásával megtakaríthatják a tömegtakarmányok egy részét, ami évente 1 milliárd koronát jelent. A talajalap kihasználása szempontjából ez azt jelenti, hogy a termőtalaj 5—10 szá­zaléka ezentúl gabonatermesz­tésre használható. Igaz, a tanácskozás óta még túlságosan rövid idő telt el ah­hoz, hogy az enyhülési politika kézzelfoghatóvá válása keresz­tülhúzza ellenfeleink minden ügyeskedését, számítását. M. MIHAJLOV (APN) TÖTHPÁL GYULA felvételei N apról napra világosabbá válik azonban, hogy a jö vő nem az övék. A népek kö­zös akarata kijelölte a nemzet közi élet alakulásának fő irá­nyát, s ezt rögzítették az euró­pai biztonsági és egyíittműködé si értekezlet záródokumentumá­nak több mint száz lapján. Új szakasz kezdődött a nemzetközi enyhülés folyamatában. A né­pek, amelyek mind nagyobb befolyást gyakorolnak a világ- események alakulására, követe­lik kormányaiktól, hogy teremt­sék meg a bizalom légkörét a különböző társadalmi rendszerű államok között, nemzetközi kap­csolataikban érvényesítsék a békés egymás mellett élés el­vét, és alakítsanak ki sokrétű, egyenjogú együttműködést. A menyecskekórusnak 11 tagja van. Beneveztek a „Tavaszi szél vizet áraszt“ népdalversenyben. Sok-sok régi dalt ismernek. En­nek híre is van, hiszen körükbe várják Ágh Tibor elvtársat, a népdalgyűjtőt. Egyébként egyik legkedvesebb daluk ez: „A tes- magi utca végig sáros.“ Meglepve kérdezzük: Miért éppen ez? Büszkén válaszolnak: Mert már régen, és éppen abban a válsá­gos évben, amikor máshol csak szószátyárkodtak, mi portalaní- tottuk, de még járdákat is építettünk. Szóval a hangulatos téli esték nemcsak a tv képernyője előtt találhatók meg, hanem a művelődési házban Is. Csak persze ér­teni kell a módját. S a tesmagiak értik. HAJDÚ ANDRÁS Egy téli estén...

Next

/
Thumbnails
Contents