Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-24 / 46. szám, kedd

Szovjet földön az SZKP XXV. kongresszusa előtt 8. A nagy eseményt köszöntik Ezen a napon — $ Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusa megnyitásának a napján — megtakarított anyag­ból teljesíti termelési tervét Nyikolaj Fjodorovics Jevdusenko brigádja. Amikor néhány héttel ezelőtt a togliatti Volgái Au­tógyár egyik óriási műhelycsarnokában találkoztam a brigád- vezetővel, elmondta, hogy harminckéttagú munkacsoportjá­nak dolgozói a kongresszus összehívásának hírére felmérték lehetőségeiket, aprólékosan elemezték az anyag felhasználá­sának módját és elhatározták, hogy szigorú gazdaságosság­gal február ?4-ig olyun minőségű anyagot takarítanak meg, amely fedezni fogja egésznapi termelésük szükségletét. O tt jártunkkor már jelen­tős mennyiségű anyag megtakarításával dicse­kedhettek, így nem kétséges, hogy Ny. F. Jevdusenko bri­gádja sok más szocialista bri­gáddal együt büszkén jelent­heti a kongresszusnak felaján­lása teljesítését. Űjabb munka- siker kerül a brigádnaplóba, melyben többek közöt ott sze­repel az is, hogy a kilencedik ötéves tervük feladatait 1975. december 25-én megvalósítot­ták. Ippollt Lenardovics Rimke- vics, az autógyár üzemi párt- szervezetének titkára arról tá­jékoztatott, hogy a gyár dolgo­zói, amikor közzétették a XXV. pártkongresszus összehívásáról szóló közleményt, haladéktala­nul kiegészítő kötelezettséget vállaltak. Ennek teljesítésével a tavalyi évben hatszáz Zsiguli­val adtak többet a népgazda­ságnak, mint amennyivel ere­detileg számítottak. Az idei év­re vonatkozóan a lehetőségeket figyelembe véve elhatározták, hogy a számításba vett 660 000 személygépkocsi helyett 682 ezer autót fognak gyártani, eb­ből jelentős mennyiséget már a kongresszus megnyitásáig le­gyártanak. A kongresszusi versenyről szólva Nyikolaj Iljuskin bri­gádvezető hangsúlyozta, hogy harmincháromtagú szocialista brigádja azt tűzte ki célul, hogy a lehető legkisebb legyen a reklamáció a Zsiguli-kocsik- kal kapcsolatban. „A X. ötéves tervben — melyet nálunk álta­lában a jó minőség ötéves ter­vének neveznek —, azt tart­juk szem előtt, hogy a kifogás­talan minőségen kívül techni­kai szempontból is magas szín­vonal jelemezze a gyártmánya­inkat“ — jelentette ki Nyikolaj Iljuskin. Az SZKP XXV. kongresszusa cím elnyeréséért folyó verseny­ben a brigád az említetteken kívül a régebbi és a fiatal dol­gozók kapcsolatainak elmélyí­tésére törekszik. A termelés műszaki tökéletesítését a bri­gádtagok szakképzettségének és általános műveltségének to­vábbi gyarapításával is meg­alapozzák. Többen közülük az üzemi technikumban és főisko­lán tanulnak. Felajánlásukban szerepel az is, hogy a lakás- építésit egyenként tizenöt órai önkéntes társadalmi munkával segítik elő. A Volgái Autógyár megláto­gatása közben az újság­író nehezen tudja eldön­teni, minek szenteljen több fi­gyelmet: a Zsigulik gyártásá­nak, vagy pedig annak a gon­doskodásnak, amelyben a gyár­tóknak részük van. Igaz, ez utóbbi tekintetében a több mint kilencvenezer alkalmazottat foglalkoztató vállalat a régebbi üzemekhez viszonyítva előnyös helyzetben vanf hiszen a ter­melési munkahelyekkel egyide­jűleg a legkorszerűbb szinten építették ki a dolgozók szo­ciális igényeit kielégítő beren­dezéseket is. A látogató cipő­ben szinte restelkedve lép a kórházi tisztaságú mosdókba és öltözőkbe. Ugyancsak a kö­zelben helyezték el az étter­meket is, tizenhat étterem van az üzemben. Egy-egy ilyen nagyszerűen felszerelt étterem­ben egyszerre több ezer ember étkezését biztosítják. Megfi­gyeltem az órámat, amikor a munkások elindultak a futósza­lag mellől — a mosdókat út­baejtve — az étterembe. Nem hogy csak a legfontosabbakat említsem. Az utóbbiban hosz- szan elnéztük, hogyan foglal­koznak a szakképzett edzők az egyes szakkörökben a dolgozók gyerekeivel. A sportpalotát há­rom éve építették, nyolcmillió rubelbe került. A fedettpálya tribünjeinek párnázott ülésein háromezer néző foglalhat he lyet. Vaszilij Pogucsilov, a sportpalota igazgatója szemlél­tetésképpen elmondja, hogy a gimnasztikái körbe négyszázöt ven, az ökölvívókörbe úgyszin­tén négyszázötven gyerek jár. A kilencemeletes leány- és a tízemeletes legényszálásokon nagyszerűen megoldották a gyár nőtlen dolgozóinak elszál­lásolását. A szállásokat komp­lex módon építették fel, a kul­turális igények kielégítését és a szolgáltatások nyújtását is fi­gyelembe vették. Egy-egy helyi­ségben 2—2 ágy van. A szállá­sért havonta egy-egy lakó öt­hét rubelt fizet. A központi futószalag egyik munkahelye egészen negyedóra elteltével már szállingóztak visszafelé. Az ebédidő többi részében még pihenésre, kikapcsolódásra is marad idejük. Kitűnő itt a szer­vezés. Igaz, meg is van a jelen­tősége. Műszakonként több mint harmincezer ember ül a terí­tett asztalokhoz, amelyeken elő­zetes megrendelés szerint oda­készített kétféle étel, tea, üdítő ital várja őket. Az időveszte­ség a gyár munkahelyein jelen­tős károkat okozna. A fémmeg­munkáló műhelycsarnok egyik munkahelyén a szemembe tűnt egy tábla: „Elvtársak, ne feledjétek, hogy nálunk egy percnyi állásidő százötven ru­bel veszteséget jelenti“ Ha már a szociális létesítmé­nyeknél tartunk, legalább futó­lag hadd említsem meg, hogy az egészségügyi központban nagyszerűen felszerelt orvosi rendelők állnak a dolgozók rendelkezésére, melyek nem­csak a gyógykezelést, hanem a megelőzésit is szolgálják. A fogászati osztályon olt láttam a Chirana kiváló készülékeit. Ahogy gyorsan összeszámoltam, a két váltásban működő fogá­szati osztály elfüggönyzött fül­kéiben egyidejűleg tizenegy páciens fogát kezelhetik. Kü­lön kórháza, kulturális intézmé nyei, szakiskolái, üdülője és sportpalotája van a gyárnak, A Volgái Autógyár egyik nagy műhelycsarnoka [A szerző felvételei) Á tlagosan minden huszonkét másodpercben legördül a központi futószalagról egy kész Zsiguli személyautó. A több mint kilencvenezer al­kalmazott közül mintegy het­venezer ember vesz részt a közvetlen termelő munkában, egy munkásra számítva évente tíz autót gyártanak. Lenyűgöző látvány megfi­gyelni a sokezer ember össze­hangolt munkáját, melynek végeredménye a kész gépkocsi. Az ötszáztizennégy hektárnyi területen fekvő óriási üzem öt gyáregységében a futószalagok hosszúsága mintegy száznyolc­van kilométer. A három köz­ponti szerelőszalag mellé nem­sokára egy negyedik is kerül, s ezáltal lehetővé válik majd, hogy az évi termelést egymil­lió gépkocsira növeljék. A köz­ponti futószalag tulajdonkép­pen az autógyártás befejező sza­kaszát jelenti, melynek során a különféle műhelyekben gyár­tott alkatrészek tömegéből ösz- szeáll a gépkocsi. A kohászok, fémőntők, lemezvágók, prése- lők, kovácsolők és rengeteg más szakma művelői által meg­munkált alkatrészek szüntele­nül áramlanak a központi sze­relőszalaghoz. amelynek min­den állomásán jól összeszokott munkacsoport begyakorolt moz­dulatokkal végzi a megszabott műveleteket. Azért, hogy vál­tozatosabbá tegyék a munkát, a futószalagok mellett a dolgo­zók egymást váltva végzik a munkafolyamatokat. A szalag sebessége nem egyforma, a gyor­saságot, pontos számítások alap­ján idomítják a dolgozók ké­pességeihez. A Volgái Autógyár számító­központja az ország egyik leg­korszerűbb ilyen intézménye. A számítógépek segítsége nélkül elképzelhetetlen lenne a csak­nem százezer alkalmazott sok­rétű munkájának ily tökéletes összehangolása. A natolij Andrejevics vezér- igazgató a vállalat tevé­kenységét ismertetve hangsúlyozta, hogy az egész kollektíva szem előtt tartja a gyári védjegy becsületét és azon igyekszik, hogy a Volgái Autógyárban készített személy- kocsik minősége a tehető leg­több legyen, s minden tekintet­ben megfeleljenek a kor köve­telményéinek. GÄL LÁSZLÓ A BÉKE ÚTJA A LENINI TANÍTÁS $ A TIZEDIK ÖTÉVES TERV M oszkvára figyel a világ A Szovjetunió fővárosában ma kezdi meg tanácskozását a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak a XXV. kongresszusa. A le­nini párt mai tanácskozását a szovjet kommunisták, az egész szovjet nép, és velük együtt a világ valamennyi kommunistája és haladó gondolkozású embere azzal a meggyőződéssel köszön­ti, hogy az előző kongresszus óta eltelt öt év alatt a Szov­jetunió gazdaságilag még erő­sebb lett, emelkedett a szovjet emberek jóléte, megerősödött a társadalom eszmei-politikai egy­sége, a nép együttműködése, tovább emelkedett a szovjet ál­lam nemzetközi tekintélye, és — sok tekintetben a szovjet kommunisták szolidaritásának és támogatásának az eredmé­nyeként — kiemelkedő sikere­ket ért el a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom. A történelmi fejleményekből Lenin már a századforduló első éveiben arra a meggyőződésre jutott, hogy az emberiség szo­cialista átalakulásához az osz­tályharcok egész sorozata szük­séges. A társadalom átalakulása azonban nem megy végbe egy csapásra, hanem csak hosszú történelmi fejlődés folyamata ként. A felismerésből arra a következtetésre jutott, hogy el­kerülhetetlen a különböző tár­sadalmi rendszerű államok egy­más melletti, párhuzamos fenn­állása, méghozzá nem is rövid ideig, hanem tartósan, egy hosszú történelmi szakaszban, az első szocialista forradalom győzelmétől a szocializmus vi­lágméretű győzelméig tartó egész átmeneti időszakban. Lenin hitte és hirdette, hogy szükséges és elkerülhetetlen a legélesebb, legkitartóbb harc a történelmileg halálraítélt ré­gi rendszer és a születőben le­vő új társadalmi rendszer kö­zött, és hogy az egész átmeneti időszak legfőbb, döntő ellenté­tét a két társadalmi rendszer közötti ellentétek alkot jé.<. Ki­fejtette azt a meggyőződését is, hogy mind a szocialista, mind a kapitalista államok érdekei, az egész emberiség életbevágó érdekei célszerűvé és kívána­tossá teszik, hogy ez a harc ne háborús, hanem békés esz­közökkel folyjék, hogy a két rendszer közti éles ellentétekét ne a csatatereken oldják meg, hanem a politikai és az ideo­lógiai küzdelem, a gazdasági versengés színterén, az életfor­ma tökéletesítése érdekében, az egész emberiség legfontosabb problémáinak megoldására való képesség terén folytatott ver­sengés porondján. Miután minden oldalról meg­vizsgálta a háborúk ós a for­radalmak kapcsolatának, a szo­cializmusért folytatott harc és a békeharc kapcsolatának a kérdéseit, és azt, hogy a világ első szocialista országa milyen módon befolyásolhatja a nem­zetközi forradalmi folyamatot, arra a meggyőződésre jutott, hogy önmagában semmiféle há­ború, semmiféle külső tényező nem idézhet elő forradalmat. A régi társadalmakat megszünte­tő forradalomhoz elsősorban megfelelő belső feltételek — az „álsó rétegek“-ben kialakult válság, amelyet a „felső réteg“ válsága kísér, vagyis forradal mi helyzet — szükségesek. A hatalmat már megszerzett mun­kásosztály a még elnyomatás­ban élő munkásosztályt — egy­ben a szocializmus világméretű győzelmét — leginkább azzal segíti, azzal mutat vonzó pél dát, ha saját országában ered­ményesen építi az új társadal­mat. A z SZKP előző kongresszu­sa — Lenin tanítását kö­vetve — a gyakorlati cselek­vés irányvonalaként egy nagy­szabású békeprogramot dolgo­zott ki, és hagyott jóvá. A köz ben eltelt évek igazolták e bé- keprogram helyességét és idő­szerűségét. Megvalósításáért és a nukleáris háború veszélyének az elhárításáért folytatott küz­delemben fontos szerepet ját­szottak a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavítására tett lépések. Az elmúlt években a kétoldalú megállapodások egész sora született meg. Aláírták a meghatározatlan Időre szőlő egyezményt a nukleáris háború megakadályozásáról, egyben leszögezték: mindkét fél eltökélt szándéka, hogy csökkentsék és végeredményben teljesen kikü­szöböljék a nukleáris veszélyt. A béke és haladás erői igen nagy eredményének tekinthető az is, ami a nemzetközi bizton­ságért folytatott harc egy má­sik kulcsfontosságú területén: az európai biztonság érdekében történt. Azok a szerződések például, amelyeket a Szovjet­unió. a Lengyel Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztár­saság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kötött az NSZK val, és ameiyek a fennálló határok sérthetetlenségének el méré­sén, az erő alkalmazasáról va­ló lemondáson alapinak, a tér- ség békéje szempontjából alap­vető jelentőségűek. Ugyanúgy a Helsinkiben megtartott Euró pai Biztonsági és Együttmükö- dési Konferencia záróokmányá­ban meghirdetett elvek. A 35 állam kollektív akaratát kifejező dokumentum alkal ans arra, hogy Európában, azo.* a kontinensen, amelyen rövid negyedszázad alatt két világ­háború robbant ki, elősegítse a kölcsönös bizalom, a békés egy­más mellett élés és a kölcsö­nösen előnyös együttműködő légkörének a megteremtését. A béke ügyének nagy sikerét je­lentette az ndokínai háborús tűzfészek felszámolása és né­hány más nemzetközi konflik­tus megoldása. Elősegítik a nemzetközi légkör ja.ulását a fejlődő országok népeinek a gazdasági és társadalmi felsza­badulásért, természeti kincseik kézbevételéért folytatott har­cuk eredményei. És jelentős előrehaladás történt a nemzet­közi gazdasági, tudományos, technikai, valamint a kulturális együttműködés fejlesztésében. Mindez kézzelfoghatóan bizo­nyítja, hogy az 3ZKP XXIV. Kongresszusán meghirdetett bé­keprogram realisztikus, előrelá­tó, hogy a béke útja, Lenin útja a leghelyesebb út. A Szovjetunió nagy bel- és külpolitikai sikerek je­gyében kezdte meg a tizedik ötéves tervet. Az SZKP Közpon ti Bizottsága. A szovjet népgaz­daság 1976—1980-as fejlőaésé- nek irányelvei című tervezetet tavaly decemberében hozta nyil­vánosságra és bocsátotta vitá­ra. A dokumentum a Szovjet­unió Kommunista Pártja jelen­legi gazdaságpolitikájának az elveit, és az ország további fej­lődésének részletes, megalapo­zott programját tartalmazza. A tizedik ötéves terv a gaz­dasági hatékonyság terve. A szovjet emberek jólétét és bol* dogságát hivatott szolgálni. Egyben azonban ez a terv Is béketerv, a béke ügyét támo­gatja, viszi tovább. Mint aho­gyan a Szovjetunió egész léte, egész kül- és belpolitikája. A Szovjetunió első törvénye a Lenin által aláírt Békedek­rétum 1917. október 2ö-án, a XXIV. kongresszuson elfogadott békeprogram — több mint fél évszázaddal később — 1971 áprilisában született meg. Köz­ben a Szovjetunió a béke gon­dolatát állandóan napirenden tartotta és tartja ma is. A bé­keszerető erők világkongresszu­sán (1973-ban) Leonyid Brezs- nyev például Így nyilatkozott: „A béke felbecsülhetetlen kincs. Abban a tudatban élni, hogy sehol serr folyik vér, abban a biztos tudatban, hogy holnap sem hullanak bombák és löve­dékek házunkra, hogy gyerme­keink azoknak a tragédiáknak és szenvedéseknek az átélése nélkül nőhetnek fel, amelyek­ben az idősebb nemzedéknek részük volt — ez a legnagyobb áldás ... Békefilozófiánk a tör­ténelmi optimizmus filozófiája. A jelenlegi helyzet bonyolult­sága és ellentmondásos volta ellenére bízunk a most széle­sen kibontakozó békeoffenzívit sikerében.“ M oszkvára ma, az SZKP XXV. kongresszusa alkal­mából is úgy tekintünk, hogy itt építik a békhez és a jobb jö­vőhöz vezető legbiztosabb utat BALÁZS B&L4

Next

/
Thumbnails
Contents