Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-21 / 44. szám, szombat

A V í l Ä í IB É K'", C) R E ötvennyolc év telt öl azóta, hogy 1918. február 23-án a még születőben levő Vörös Hadse­reg a Leningrád közelében ta­lálható Narva és Pszkov mel­lett első győzelmét aratta a német intervenciós hadsereg csapatain. Ez a- győzelem kez­dete volt annak a sorozatnak, amelyet a Vörös Hadsereg a nemzetközi imperializmus veze­tő hatalmai által szervezett és szított, s a belső ellenforradal­mi erőktől támogatott megmoz­dulások leveréséban, a fiatal munkás-paraszt állam védelmé ben aratott. A győzedelmes Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom tüzé ben kovácsol ódott új típusú hadsereg a szocialista haza el­lenségeivel vívott élethalál­küzdelemben vált acélossá. Vlagyimir Iljics Lenin azt taní­totta, hogy minden forradalom csakis akkor ér valamit, ha meg is tudja védeni magát. E tanítás valóra váltását jelen­tette a Vörös Hadsereg létre­hozása, majd fokozatos erősíté­se. Ezzel függött össze, hogy a fiatal szovjet állam védelmező­je együtt fejlődött a Szovjet unió népgazdaságával. Parancs­noki kádereit, politikai munká­sait, katonáit a kommunista párt a szovjet hazaíiság, az in­ternacionalizmus eszméi iránti töretlen hűségre, önfeláldozó helytállásra nevelte. 1941-ben mididen korább imái nagyobb, súlyosabb erőpróba esztendei következtek. A hitleri fasizmus — miután szinte egész Európa gazdasági erőfor­rásait és fel fegyverezhető em bertartailékát hatalmába kerí­tette — megtámadta a Szovjet­uniót. Négy évig tartó hősi küzdelemben a szovjet hadse­reg kiverte az ország területé­ről a fasiszta betolakodókat, majd erős csapásiaval teljesen szétzúzta magát a hitlerista ha tahnat is. Az imperialista országok ve­zető körei már a második vi­lágháború utolsó hónapjaiban megkezdték az előkészületeket egy új, harmadik világháború kirobbantására. E célt szolgál­ta a japán városokra ledobott két amerikai atombomba, ezek­nek az előkészületeknek a je­gyében őrizték meg a nyuigati hatalmak Nyugat-Németország- ban a második világháborúból még megmaradt hadipotenciált és nem utolsósorban a legyő­zött német militarizmus revan- sista szellemét. Négy évvel a háború után létrejött az impe ríaliista hatalmak európai ag­resszív tömbje, az Északatlanti Szövetség, a NATO. A szocialista országok a fe­nyegető agresszió elleni védel- mül szövetségre léptek egymás­sal. 1955 ben megkötötték a Varsói Szerződést, majd létre­hozták megfelelő szervezeteit, köztük a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőit. Eb­ben a védelmi szövetségben is­mét elsőrendű, meghatározó fontossági szerep jutott a szov jet hadseregnek. Ez természe­tesen következik a Szovjetunió nagyságrendjéből, a szocialista világrendszer erősítésében ját­szott történelmi szerepéből, a szov jet hadsereg történelem for­máló győzelmeiből, gazdag har ci tapasztalataiból. A történelmi szükségszerű séginek megfelelően a Szovjet­unió fegyeveres erői a háború utáni években is töretlenül fej­lődtek. Ennek alapvető bázisa a Szovjetunió gyors gazdasági, tudományos-műszaki fejlődése, s az az örvendetes tény, hogy a szovjet nép anyagi jóléte és kök és a technikusok létszáma. A szovjet atom-tengeralattjáró flottánál kivétel nélkül minden tisztnek felsőfokú képzettsége van. A szovjet társadalomban végbement minőségi fejlődés eredményeként a sorállomány általános műveltsége és kultu­rális színvonala is sokat gyara podott. A jelenleg bevonulok csaknem 46 százalékának van közép- vagy felsőfokú képzett­sége. Nem vitás, hogy a világbéke megőrzésében a Szovjetunió vál­lalja magára a legnagyobb ter­heket. E tény azonban egyálta­lán nem csökkenti a többi sző vetséges ország — így a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság — népének felelősségét azért, ŐRSÉGBEN kulturális színvonala is gyors ütemben emelkedett. Az élen­járó szovjet tudomány és tech­nika a fegyveres küzdelem fő feladatainak megoldására ké pes, hatalmas erejű új harcesz­közöket hozott létre. Ennek tu­lajdonítható, hogy ma a szov­jet fegyveres erők felszerelése nukleáris és termonukleáris fegyverekkel, különböző ren deltetésü és hatótávolságú ra­kétákkal, továbbá más korszerű eszközökkel rendkívüli módon megnövelte valamennyi haderő­nem csapásmérő erejét. A ha­gyományos fegyverzet tökélete síöése ugyancsak töretlenül, gyors ütemben folytatódott és folytatódik. Igen magas szintre emelke­dett a szovjet hadsereg pa­rancsnoki karának felkészült sége is. Míg 1929-ben a pa­rancsnokoknak mindössze 4,5 százaléka végzett egyetemet, főiskolát vagy katonai akadé miát, jelenleg már körülbelül 42 százaléka. A csapatoknál az 1945-ös szinthez képest a 3,5- szeresére növekedett a mérnfi ' f’STK-fel vétel) hogy gazdasági lehetőségeinek arányában hozzájáruljon a kö­zös védelmi potenciál folyama­tos gyarapításához. A Helsinki­ben a múlt év nyarán aláírt „európai charta“ — bár jobb feltételeket teremtett a nem­zetközi béke és biztonság meg­szilárdításához — semmikép­pen sem tette idejétmúlttá a kommunista és munkáspártok 1969-es moszkvai értekezletén megfogalmazott álláspontját: a szocializmus védelme a kommu nisták internacionalista köteles­sége. Február 23-án, a szovjet had sereg és haditengerészeti flot­ta napján forró szeretettel és tisztelettel köszöntjiik az öt- vennyoilc éves szovjet hadsere­get, a világ legkorszerűbb had­seregét. Büszkék vagyunk ar­ra, hogy a csehszlovák néphad­sereg is a dicső szovjet hadse­reg fegyvertársa lehet, s a mi katonafiaink szovjet és a többi fegyverbarátunk oldalán becsű lettel teljesítik internacionalis­ta kötelességüket. BERTALAN ISTVÁN BENNE VAN AZ ÉLETÜNK Egy vállalás ellenőrzéséről Látszólag szürkék a szám­adatok. Néha egyhangúak. Mi, a Čierna nad Tisou-i (ágcser- nyői) átrakodóállomás szak- szervezeti gyűlésén, amikor a kongresszusi vállalás teljesíté­sét ellenőriztük, mégis arra gondoltunk, hogy a számadatok a legtömörebb történetírás. Nem kijelentéseink alapján, ha­nem a megállapított tények alapján mondanak ítéletet ró­lunk. Számadatokba foglaltuk a tényeket, s azokban benne van az életünk, a munkánk. Vállaltuk, hogy az üzem­anyagok jó felhasználásával megtakarítunk 185 970 koronát. Eddig 138 144 koronás megta­karítást értünk el. Vállaltuk, hogy más anya­gokkal úgy fogunk gazdálkod­ni, hogy legalább félmillió ko­ronás megtakarítást jelenthes­sünk. Ezt a vállalásunkat túl­teljesítettük, mert máris 1 mil­lió 200 ezer koronás megtaka­rítás mutatkozik. Két üdülőnk van. Erkölcsi kötelességünknek tartottuk, hogy mindkettő további építé­sét, bővítését társadalmi mun­kával segítsük. Vállaltuk, hogy a pártkongresszus megkezdésé­ig legalább 11460 órát ledol­gozunk. Az értékeléskor megál­lapítottuk, hogy eddig 6386 órát dolgoztunk le, s mun­kánk értéke 83 800 korona. Népgazdaságunk javára fel­ajánlottuk, hogy 105 500 ko­rona értékű vashulladékot és más hulladékanyagokat gyűj­tünk össze. Nem feledkeztünk el ígéretünkről. Eddig 72 656 korona értékű különféle hulla­dékanyagot szántottunk a gyűj­tőtelepre. Vállaltuk, hogy előkészítünk és kiindítunk 330 különvonatot 660 000 korona értékben. Ed­dig 117 vonatot indítottunk. Munkánk értéke 234 000 koro­na. Úgy terveztük, hogy a mun­katervet legalább 0,5 százalék­kal túlteljesítjük. Dicséret illeti a szervezőket, mert munkater­vünket 115,86 százalékra tel­jesítettük. A mi munkánkban nagyon fontos, hogy a kocsik minél rövidebb ideig álljanak kihasz­nálatlanul. Ezért felajánlottuk, hogy legalább 1 százalékkal csökkenteni fogjuk az eddig szokásos várakozási időt. Be­csülettel teljesítettük vállalá­sunkat, mert a kocsik kihasz­nálásának aránya 101 százalé­kos. Nem feledkezhetünk el ar­ról, hogy a munkasikerek a dolgozóknak köszönhetők, s ezért kongresszusi vállalásunk­ba belefoglaltuk: A munkások­ról való gondoskodás állandó fejlesztésére terven felül 38 600 koronát fordítunk majd. Eddig erre a célra terven felül 20 700 koronát költöttünk. Nem kétsé­ges, hogy ez a költség hamaro­san megtérül. Az átrakóállomás dolgozói­nak 99 százaléka nevezett be eddig a szocialista munkaver­senybe. A „Mindenki szocialis­ta módon!“ akciót mi szó sze­rint értelmezzük, mert abban mindenki részt vesz. A „száz­ezresek“ mozgalmába eddig négy munkacsoport nevezett be. SZIVÁK BÉLA k:s «yelYőjr Telim íuÉsItoiÉsii, liírÉiie® Nem vagyok nyelvész. Óvakodom attól is, hogy a nyelvész pózában tetszeleg­jek. Újságíróként azonban állandó napi feladatomnak tartom a nyelvörző nyel­vészkedést. A kifejezés ugyan meglehetősen erőlte­tett, de két lényeges dolog­ra nagyon jól ráillik: 1. napról napra mélyebbre jut­ni édes anyanyelvűnk rej­telmeiben; 2. szüntelenül ta- tulni és elsajátítani szak­mám (hivatásom?) minden csínját-bínját, a nyelv szint­jén is. A publicisztikának (éppúgy, mint a költészet­nek] nemcsak eszköze, ha­nem tárgya is a nyelv: nem­csak él vele, hanem állan­dóan alakítja-formálja is. Tanít a nyelv segítségével, és a nyelvet műveli. Az alábbiakban egyik leg­utóbbi nyelvőrző tallózásom­ból nyújtanék át egy cso- kornyi konkolyt. A példák egyik képes hetilapunk egyetlen számának négy ol­daláról valók, s nem annyi­ra nyelvtani-stilisztikai jel­legűek, mint inkább a felü­letes (vagy éppen szépelgő) fogalmazás (esetleg lapszer­kesztői munka) következmé­nyei. Tehát: a jobbik eset­ben érthetetlen, a rosszab- bik esetben könnyen félre­érthető mondatokról (szöve­gekről?) van szó. Ahhoz vi­szont, hogy értsük egymást, egy nyelvet kell beszélnünk. „Az esketőteremben olyan ünnepélyes volt minden, hogy le sem lehet írni.'’ — a székek és az egyéb beren­dezési tárgyak is ünnepé­lyesek voltak? Nagy a gya­núm, hogy az esketőterem­ben uralkodó hangulat volt ünnepélyes. Persze, még a legünnepélyesebb hangulat is leírható, esetenként azonban valóban szinte le­írhatatlan. (A hnb titkárának] „sza- vaibóí hála és szeretet csen­dült ki. Olyan embereket tisztelték meg, akik állandó kötelességteljesítésben és munkában öregedtek meg.“ — Kik tisztelték meg ezeket az embereket a szavaikból kicsendülő hálával és szere­tettel? A hnb titkárai? Ügy tudom, hogy minden nemze­ti bizottságnak mindmáig csak egyetlen titkára van. Természetesen, a jelenlevők hálájáról és tiszteletadásá­ról van szó. „... átadták rendeltetésé­nek a nyugdíjasok klubját, amely hét jő kivételével ket­tőtől késő estig üzemel.“ A nagyméretű iparosítás korá­ban nem kell csodálkoz­nunk azon, ha már a klubok is üzemelnek. Vagy még most is csak működnek, és bizonyos időpontokban nyit­va tartanak? Esetünkben: hétfő kivételével minden­nap, délután két órától... „Bv elején a citerazene- kar mellett húsztagú ének­kar alakult..." — olvasom egy újabb tudósításból, de később kiderül, hogy a ve­zetőség „jövő évi" munka­tervében „az énnekkar újjá­szervezése és a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére felajánlott kötelezettségvál­lalás is szerepel.“ — Szép terv. Egyik évben megalakí­tunk valamit, s azt a követ­kező évi munkaterv szerint újjászervezzük. így már sejthetem is, hogy az utána következő évi munkaterv egyik pontja ez lesz: újjá­szervezni az újjászervezett énekkert. Vagy egyszerűen csak új tagokkal szeretné feltölteni énekkarát a szó­ban forgó szervezet? Továb­bá: a lapszám, amelyben az idézett tudósítás helyet ka­pott, 1976-ban jelent meg. Valószínűnek tartom tehát, hogy a citerazenekar mellet­ti húsztagú énekkar az el­múlt év elején alakult meg, azaz 1975-ben, és újjászerve­zése a szervezetnek nem a jövő évi (1977-es), hanem az idei (1976-os) feladata. „Az ország fővárosát ke­resztülszelő Moldván tizen­három híd ível át. Prága két oldalát köti össze..." — A Moldván átívelő tizenhárom híd talán a folyó két part­ját (esetleg két oldalát), Prága két felét (esetleg: két részét) köti össze... „ ... gyakran jutnak szó­hoz népi táncegyütteseink és folklórcsoportjaink ...“ — Ugyan milyen nyelven beszélhetnek a gyakran szó­hoz jutó táncegyüttesek és népművészeti csoportok? Spanyolul? Lengyelül? Hé­berül? Esetleg a tánc és a népművészet nyelvén? Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy gyakran kapnak alkalmat (lehetőséget) a fellépésre? „ ... fontos kötelességük­nek tartják ...“ Miért? Van kevésbé fontos kötelesség is? (A ...-i népkönyvtár a járás] „egyik legjobban fel­szerelt könyvtára. A polco­kon több mint hatezer köte­tet tartanak nyilván.“ — Is­mét gondolkodnom kell: va­jon mivel szerelték föl olyan jól a népkönyvtárat? Talán könyvekkel? Hát igen, ismételten ez az iparosítás: kívánom, hogy a jól felsze­relt könyvtár pótalaktré- szekben soha ne szenvedjen hiányt. Persze, sejtem én, hogy egy korszerűen beren­dezett, minden igényt kielé­gítő könyvtárhelyiségről (esteleg helyiségekről) van szó. De azt már igazán nem tudom, hogy a polcok alatt ugyan hány könyvet tart­hatnak nyilván?! „A népkönyvtár és az ál­talános iskola között jó a hangulat. A tanulók közül száznegyvenen kölcsönöz­nek ki könyveket rendszere­sen. A jövőben a lehetőség­hez mérten növelni akarják a kötelező olvasmányok pél­dányszámát.“ — Hát igen, ezt sem értem. Vegyük csak sorjában: talán a járókelők szoktak jó hangulatban el­járni a népkönyvtár és az iskola között? Vagy egész egyszerűen csak a két in­tézmény közötti együttmű­ködés a jő? Ugyanis ha ez nem így lenne, akkor a száznegyven tanuló is csak azért kölcsönözne rendsze­resen könyveket a könyv­tárból, mert ők különösen jó hangulatban vannak? És jó hangulatukból következő­en még a kötelező olvasmá­nyok példányszámát is nö­velni akarják. Példás diá­kok lehetnek. Egyébként még így sem hiszem, hogy sikerülne nekik. Szerintem sokkal célravezetőbb lenne, ha a népkönyvtár vezetője, esetleg az iskola igazgatója több példányt, több darabot rendelne meg a kötelező ol­vasmányokból. A kiadónál vagy a könyvterjesztő válla­latnál. (Az író) „nem egy csaló­dás, olykor meg nem értés után jutott el első könyve megírásáig. ..“ — Miért? Talán a csalódások és az olykori meg nem értések közepette nem írhatott? A világirodalomból seregnyi ellentétes példát ismerünk. Tehát: az író ír, csalódásai és a sorozatos meg nem ér­tések ellenére is. Ezért író. Viszont van példa arra Is, hogy valamely író nem egy csalódás, olykor meg nem értés után jut el első köny­ve megjelenéséig. Lehetsé­ges, hogy ez esetben is mindössze erről volt szó? TÓTH LÄSZLÖ 1978. n. zu 12

Next

/
Thumbnails
Contents