Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1976-02-21 / 44. szám, szombat
A V í l Ä í IB É K'", C) R E ötvennyolc év telt öl azóta, hogy 1918. február 23-án a még születőben levő Vörös Hadsereg a Leningrád közelében található Narva és Pszkov mellett első győzelmét aratta a német intervenciós hadsereg csapatain. Ez a- győzelem kezdete volt annak a sorozatnak, amelyet a Vörös Hadsereg a nemzetközi imperializmus vezető hatalmai által szervezett és szított, s a belső ellenforradalmi erőktől támogatott megmozdulások leveréséban, a fiatal munkás-paraszt állam védelmé ben aratott. A győzedelmes Nagy Októberi Szocialista Forradalom tüzé ben kovácsol ódott új típusú hadsereg a szocialista haza ellenségeivel vívott élethalálküzdelemben vált acélossá. Vlagyimir Iljics Lenin azt tanította, hogy minden forradalom csakis akkor ér valamit, ha meg is tudja védeni magát. E tanítás valóra váltását jelentette a Vörös Hadsereg létrehozása, majd fokozatos erősítése. Ezzel függött össze, hogy a fiatal szovjet állam védelmezője együtt fejlődött a Szovjet unió népgazdaságával. Parancsnoki kádereit, politikai munkásait, katonáit a kommunista párt a szovjet hazaíiság, az internacionalizmus eszméi iránti töretlen hűségre, önfeláldozó helytállásra nevelte. 1941-ben mididen korább imái nagyobb, súlyosabb erőpróba esztendei következtek. A hitleri fasizmus — miután szinte egész Európa gazdasági erőforrásait és fel fegyverezhető em bertartailékát hatalmába kerítette — megtámadta a Szovjetuniót. Négy évig tartó hősi küzdelemben a szovjet hadsereg kiverte az ország területéről a fasiszta betolakodókat, majd erős csapásiaval teljesen szétzúzta magát a hitlerista ha tahnat is. Az imperialista országok vezető körei már a második világháború utolsó hónapjaiban megkezdték az előkészületeket egy új, harmadik világháború kirobbantására. E célt szolgálta a japán városokra ledobott két amerikai atombomba, ezeknek az előkészületeknek a jegyében őrizték meg a nyuigati hatalmak Nyugat-Németország- ban a második világháborúból még megmaradt hadipotenciált és nem utolsósorban a legyőzött német militarizmus revan- sista szellemét. Négy évvel a háború után létrejött az impe ríaliista hatalmak európai agresszív tömbje, az Északatlanti Szövetség, a NATO. A szocialista országok a fenyegető agresszió elleni védel- mül szövetségre léptek egymással. 1955 ben megkötötték a Varsói Szerződést, majd létrehozták megfelelő szervezeteit, köztük a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőit. Ebben a védelmi szövetségben ismét elsőrendű, meghatározó fontossági szerep jutott a szov jet hadseregnek. Ez természetesen következik a Szovjetunió nagyságrendjéből, a szocialista világrendszer erősítésében játszott történelmi szerepéből, a szov jet hadsereg történelem formáló győzelmeiből, gazdag har ci tapasztalataiból. A történelmi szükségszerű séginek megfelelően a Szovjetunió fegyeveres erői a háború utáni években is töretlenül fejlődtek. Ennek alapvető bázisa a Szovjetunió gyors gazdasági, tudományos-műszaki fejlődése, s az az örvendetes tény, hogy a szovjet nép anyagi jóléte és kök és a technikusok létszáma. A szovjet atom-tengeralattjáró flottánál kivétel nélkül minden tisztnek felsőfokú képzettsége van. A szovjet társadalomban végbement minőségi fejlődés eredményeként a sorállomány általános műveltsége és kulturális színvonala is sokat gyara podott. A jelenleg bevonulok csaknem 46 százalékának van közép- vagy felsőfokú képzettsége. Nem vitás, hogy a világbéke megőrzésében a Szovjetunió vállalja magára a legnagyobb terheket. E tény azonban egyáltalán nem csökkenti a többi sző vetséges ország — így a Csehszlovák Szocialista Köztársaság — népének felelősségét azért, ŐRSÉGBEN kulturális színvonala is gyors ütemben emelkedett. Az élenjáró szovjet tudomány és technika a fegyveres küzdelem fő feladatainak megoldására ké pes, hatalmas erejű új harceszközöket hozott létre. Ennek tulajdonítható, hogy ma a szovjet fegyveres erők felszerelése nukleáris és termonukleáris fegyverekkel, különböző ren deltetésü és hatótávolságú rakétákkal, továbbá más korszerű eszközökkel rendkívüli módon megnövelte valamennyi haderőnem csapásmérő erejét. A hagyományos fegyverzet tökélete síöése ugyancsak töretlenül, gyors ütemben folytatódott és folytatódik. Igen magas szintre emelkedett a szovjet hadsereg parancsnoki karának felkészült sége is. Míg 1929-ben a parancsnokoknak mindössze 4,5 százaléka végzett egyetemet, főiskolát vagy katonai akadé miát, jelenleg már körülbelül 42 százaléka. A csapatoknál az 1945-ös szinthez képest a 3,5- szeresére növekedett a mérnfi ' f’STK-fel vétel) hogy gazdasági lehetőségeinek arányában hozzájáruljon a közös védelmi potenciál folyamatos gyarapításához. A Helsinkiben a múlt év nyarán aláírt „európai charta“ — bár jobb feltételeket teremtett a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításához — semmiképpen sem tette idejétmúlttá a kommunista és munkáspártok 1969-es moszkvai értekezletén megfogalmazott álláspontját: a szocializmus védelme a kommu nisták internacionalista kötelessége. Február 23-án, a szovjet had sereg és haditengerészeti flotta napján forró szeretettel és tisztelettel köszöntjiik az öt- vennyoilc éves szovjet hadsereget, a világ legkorszerűbb hadseregét. Büszkék vagyunk arra, hogy a csehszlovák néphadsereg is a dicső szovjet hadsereg fegyvertársa lehet, s a mi katonafiaink szovjet és a többi fegyverbarátunk oldalán becsű lettel teljesítik internacionalista kötelességüket. BERTALAN ISTVÁN BENNE VAN AZ ÉLETÜNK Egy vállalás ellenőrzéséről Látszólag szürkék a számadatok. Néha egyhangúak. Mi, a Čierna nad Tisou-i (ágcser- nyői) átrakodóállomás szak- szervezeti gyűlésén, amikor a kongresszusi vállalás teljesítését ellenőriztük, mégis arra gondoltunk, hogy a számadatok a legtömörebb történetírás. Nem kijelentéseink alapján, hanem a megállapított tények alapján mondanak ítéletet rólunk. Számadatokba foglaltuk a tényeket, s azokban benne van az életünk, a munkánk. Vállaltuk, hogy az üzemanyagok jó felhasználásával megtakarítunk 185 970 koronát. Eddig 138 144 koronás megtakarítást értünk el. Vállaltuk, hogy más anyagokkal úgy fogunk gazdálkodni, hogy legalább félmillió koronás megtakarítást jelenthessünk. Ezt a vállalásunkat túlteljesítettük, mert máris 1 millió 200 ezer koronás megtakarítás mutatkozik. Két üdülőnk van. Erkölcsi kötelességünknek tartottuk, hogy mindkettő további építését, bővítését társadalmi munkával segítsük. Vállaltuk, hogy a pártkongresszus megkezdéséig legalább 11460 órát ledolgozunk. Az értékeléskor megállapítottuk, hogy eddig 6386 órát dolgoztunk le, s munkánk értéke 83 800 korona. Népgazdaságunk javára felajánlottuk, hogy 105 500 korona értékű vashulladékot és más hulladékanyagokat gyűjtünk össze. Nem feledkeztünk el ígéretünkről. Eddig 72 656 korona értékű különféle hulladékanyagot szántottunk a gyűjtőtelepre. Vállaltuk, hogy előkészítünk és kiindítunk 330 különvonatot 660 000 korona értékben. Eddig 117 vonatot indítottunk. Munkánk értéke 234 000 korona. Úgy terveztük, hogy a munkatervet legalább 0,5 százalékkal túlteljesítjük. Dicséret illeti a szervezőket, mert munkatervünket 115,86 százalékra teljesítettük. A mi munkánkban nagyon fontos, hogy a kocsik minél rövidebb ideig álljanak kihasználatlanul. Ezért felajánlottuk, hogy legalább 1 százalékkal csökkenteni fogjuk az eddig szokásos várakozási időt. Becsülettel teljesítettük vállalásunkat, mert a kocsik kihasználásának aránya 101 százalékos. Nem feledkezhetünk el arról, hogy a munkasikerek a dolgozóknak köszönhetők, s ezért kongresszusi vállalásunkba belefoglaltuk: A munkásokról való gondoskodás állandó fejlesztésére terven felül 38 600 koronát fordítunk majd. Eddig erre a célra terven felül 20 700 koronát költöttünk. Nem kétséges, hogy ez a költség hamarosan megtérül. Az átrakóállomás dolgozóinak 99 százaléka nevezett be eddig a szocialista munkaversenybe. A „Mindenki szocialista módon!“ akciót mi szó szerint értelmezzük, mert abban mindenki részt vesz. A „százezresek“ mozgalmába eddig négy munkacsoport nevezett be. SZIVÁK BÉLA k:s «yelYőjr Telim íuÉsItoiÉsii, liírÉiie® Nem vagyok nyelvész. Óvakodom attól is, hogy a nyelvész pózában tetszelegjek. Újságíróként azonban állandó napi feladatomnak tartom a nyelvörző nyelvészkedést. A kifejezés ugyan meglehetősen erőltetett, de két lényeges dologra nagyon jól ráillik: 1. napról napra mélyebbre jutni édes anyanyelvűnk rejtelmeiben; 2. szüntelenül ta- tulni és elsajátítani szakmám (hivatásom?) minden csínját-bínját, a nyelv szintjén is. A publicisztikának (éppúgy, mint a költészetnek] nemcsak eszköze, hanem tárgya is a nyelv: nemcsak él vele, hanem állandóan alakítja-formálja is. Tanít a nyelv segítségével, és a nyelvet műveli. Az alábbiakban egyik legutóbbi nyelvőrző tallózásomból nyújtanék át egy cso- kornyi konkolyt. A példák egyik képes hetilapunk egyetlen számának négy oldaláról valók, s nem annyira nyelvtani-stilisztikai jellegűek, mint inkább a felületes (vagy éppen szépelgő) fogalmazás (esetleg lapszerkesztői munka) következményei. Tehát: a jobbik esetben érthetetlen, a rosszab- bik esetben könnyen félreérthető mondatokról (szövegekről?) van szó. Ahhoz viszont, hogy értsük egymást, egy nyelvet kell beszélnünk. „Az esketőteremben olyan ünnepélyes volt minden, hogy le sem lehet írni.'’ — a székek és az egyéb berendezési tárgyak is ünnepélyesek voltak? Nagy a gyanúm, hogy az esketőteremben uralkodó hangulat volt ünnepélyes. Persze, még a legünnepélyesebb hangulat is leírható, esetenként azonban valóban szinte leírhatatlan. (A hnb titkárának] „sza- vaibóí hála és szeretet csendült ki. Olyan embereket tisztelték meg, akik állandó kötelességteljesítésben és munkában öregedtek meg.“ — Kik tisztelték meg ezeket az embereket a szavaikból kicsendülő hálával és szeretettel? A hnb titkárai? Ügy tudom, hogy minden nemzeti bizottságnak mindmáig csak egyetlen titkára van. Természetesen, a jelenlevők hálájáról és tiszteletadásáról van szó. „... átadták rendeltetésének a nyugdíjasok klubját, amely hét jő kivételével kettőtől késő estig üzemel.“ A nagyméretű iparosítás korában nem kell csodálkoznunk azon, ha már a klubok is üzemelnek. Vagy még most is csak működnek, és bizonyos időpontokban nyitva tartanak? Esetünkben: hétfő kivételével mindennap, délután két órától... „Bv elején a citerazene- kar mellett húsztagú énekkar alakult..." — olvasom egy újabb tudósításból, de később kiderül, hogy a vezetőség „jövő évi" munkatervében „az énnekkar újjászervezése és a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére felajánlott kötelezettségvállalás is szerepel.“ — Szép terv. Egyik évben megalakítunk valamit, s azt a következő évi munkaterv szerint újjászervezzük. így már sejthetem is, hogy az utána következő évi munkaterv egyik pontja ez lesz: újjászervezni az újjászervezett énekkert. Vagy egyszerűen csak új tagokkal szeretné feltölteni énekkarát a szóban forgó szervezet? Továbbá: a lapszám, amelyben az idézett tudósítás helyet kapott, 1976-ban jelent meg. Valószínűnek tartom tehát, hogy a citerazenekar melletti húsztagú énekkar az elmúlt év elején alakult meg, azaz 1975-ben, és újjászervezése a szervezetnek nem a jövő évi (1977-es), hanem az idei (1976-os) feladata. „Az ország fővárosát keresztülszelő Moldván tizenhárom híd ível át. Prága két oldalát köti össze..." — A Moldván átívelő tizenhárom híd talán a folyó két partját (esetleg két oldalát), Prága két felét (esetleg: két részét) köti össze... „ ... gyakran jutnak szóhoz népi táncegyütteseink és folklórcsoportjaink ...“ — Ugyan milyen nyelven beszélhetnek a gyakran szóhoz jutó táncegyüttesek és népművészeti csoportok? Spanyolul? Lengyelül? Héberül? Esetleg a tánc és a népművészet nyelvén? Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy gyakran kapnak alkalmat (lehetőséget) a fellépésre? „ ... fontos kötelességüknek tartják ...“ Miért? Van kevésbé fontos kötelesség is? (A ...-i népkönyvtár a járás] „egyik legjobban felszerelt könyvtára. A polcokon több mint hatezer kötetet tartanak nyilván.“ — Ismét gondolkodnom kell: vajon mivel szerelték föl olyan jól a népkönyvtárat? Talán könyvekkel? Hát igen, ismételten ez az iparosítás: kívánom, hogy a jól felszerelt könyvtár pótalaktré- szekben soha ne szenvedjen hiányt. Persze, sejtem én, hogy egy korszerűen berendezett, minden igényt kielégítő könyvtárhelyiségről (esteleg helyiségekről) van szó. De azt már igazán nem tudom, hogy a polcok alatt ugyan hány könyvet tarthatnak nyilván?! „A népkönyvtár és az általános iskola között jó a hangulat. A tanulók közül száznegyvenen kölcsönöznek ki könyveket rendszeresen. A jövőben a lehetőséghez mérten növelni akarják a kötelező olvasmányok példányszámát.“ — Hát igen, ezt sem értem. Vegyük csak sorjában: talán a járókelők szoktak jó hangulatban eljárni a népkönyvtár és az iskola között? Vagy egész egyszerűen csak a két intézmény közötti együttműködés a jő? Ugyanis ha ez nem így lenne, akkor a száznegyven tanuló is csak azért kölcsönözne rendszeresen könyveket a könyvtárból, mert ők különösen jó hangulatban vannak? És jó hangulatukból következően még a kötelező olvasmányok példányszámát is növelni akarják. Példás diákok lehetnek. Egyébként még így sem hiszem, hogy sikerülne nekik. Szerintem sokkal célravezetőbb lenne, ha a népkönyvtár vezetője, esetleg az iskola igazgatója több példányt, több darabot rendelne meg a kötelező olvasmányokból. A kiadónál vagy a könyvterjesztő vállalatnál. (Az író) „nem egy csalódás, olykor meg nem értés után jutott el első könyve megírásáig. ..“ — Miért? Talán a csalódások és az olykori meg nem értések közepette nem írhatott? A világirodalomból seregnyi ellentétes példát ismerünk. Tehát: az író ír, csalódásai és a sorozatos meg nem értések ellenére is. Ezért író. Viszont van példa arra Is, hogy valamely író nem egy csalódás, olykor meg nem értés után jut el első könyve megjelenéséig. Lehetséges, hogy ez esetben is mindössze erről volt szó? TÓTH LÄSZLÖ 1978. n. zu 12
