Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-21 / 44. szám, szombat

A CSSZSZK 1976-1980. ÉVI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS FEJLŐDÉSÉNEK IRANYELVJAVASLATA

IX. Külgazdasági kapcsolatok

A népgazdaság dinamikus fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele Csehszlovákia gazdaságának a nemzetközi munkamegosztásban való aktív részvétele, e részvétel elmélyítése. Ezt az elvet be kell tartani a népgazdaság valamennyi irányítási fokán, főleg a termelés struktúrájának tökéletesítésében, műszaki, gazdasági színvonalában és minőségében.

Külső gazdasági kapcsolataink fejlesztési alapjának kell tekinteni továbbra is a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval való sokoldalú gazdasági és tudományos-műszaki együttműködést. Emellett a következő tényekből kell kiindulnunk:

— a csehszlovák gazdaságnak a szocialista gazdasági integráció folyamatába való intenzív bekapcsolása nélkülözhetetlen előfeltétele a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népgazdasága alapvető fejlesztési problémáinak megoldása, a népgazdaság hatékonyságának további emelése;

— gazdaságunknak a Szovjetunió gazdaságával, hatalmas tudományosműszaki termelési potenciáljával, nagy természeti gazdagságával való szoros összekapcsolása a CSSZSZK gazdasági fejlődése stabilitásának és dinamikájának a legfőbb szava tolója.

Az állami és gazdasági tervekben és a tervek megvalósításában következetesen biztosítani kell a sokoldalú integrációs intézkedésekből, a KGST egyes tagállamai koordinációs terveiből, valamint a további sokoldalú és kétoldalú egyezményekből eredő csehszlovák kötelezet lségvállalásokat.

Fejleszteni kell a KGST-tagállamok együttes tervezési tevékenységének új irányzatait; aktívan részt kell venni a KGST-tagállamok távlati tüzelőanyag, energia, nyersanyag, egyéb anyag, korszerű gépek és berendezések, élelmiszer- és közszükségleti árucikkszükségleteinek biztosításával, valamint a közlekedés koordinált fejlesztésével kapcsolatos kérdések közös kidolgozásában.

A fejlett tőkésországokkal való gazdasági együttműködés fejlesztésekor rendszeresen meg kell teremteni a feltételeket a kölcsönösen előnyös távlati kapcsolatok fejlődésére, emellett hatékonyabb módon alkalmazni kell a termelési és a tudományos-műszaki kooperációt.

Fokozottabb figyelmet kell szentelni a fejlődő országokkal való gazdasági és tudományos műszaki kapcsolatok kiszélesítésének. Hatékonyabban ki kell használni az ilyen országokkal a termelőerők fejlesztésére irányuló hosszú lejáratú együttműködések különféle formáit, az együttműködés ilypn formáit felhasználni Csehszlovákia tüzelőanyag-, nyersanyag- és termelési szükségletek biztosítására.

Mintegy 35—37 százalékkal növelni kell a külkereskedelmi forgalmat; emellett biztosítani kell a kivitel túlsúlyát a behozatallal szemben. A termelés és a külkereskedelem valameny- nyi irányítási szintjén a népgazdaság fokozott kiviteli képességére kell összpontosítani a figyelmet. A külpiacokon az egyre növekvő igényekre való tekintettel rendszeresen javítani kell a műszaki-gazdasági paramétereket, a műszaki- és a szervizszolgáltatások színvonalát, a gyártmányok használati tulajdonságait és minőségiét. A kivitel fejlesztésekor alapvető célkitűzésnek kell tekinteni a gépipari gyártmányok kivitele dinamikus növelésének meggyorsítását; külön figyelmet kell szentelni a technológiai komplex berendezések és beruházási egységek export- képessége megerősítésének s azon gépipari szakágazatok és gyártási részlegek kiemelt fejlesztésének, ahol már jelenleg vagy a közeljövőben olyan műszaki és gazdasági színvonalat kell elérni, amelyek vetekednek a világ élenjáró termelőivel. A beruházási egységek kivitelét a gépipari szállítói ügy- vivés kiszélesítésével kell támogatni.

A behozatali politikát a devizaeszközökkel való optimális gazdálkodásra kell Irányítani. Masas műszaki színvonalú gépeket és berendezéseket kell behoznunk olyan határidőkben, amelyek lehetővé teszik az ilyen gépek gyors kihasználását. Ehhez meg kell teremteni a legszükségesebb feltételeket a tervezésben, a szállítói-megrendelői kapcsolatokban és a pénzellátásban. <

Tovább kell erősíteni a külkereskedelem szerepét a népgazdaság általános hatékonyságának növelésénél. El kell mélyíteni a külső gazdasági kapcsolatok hatékonyságát és irányítási színvonalát olyan módon, hogy az nagyobb mértékben ösztönözze az integrációs folyamat további fejlődését a KGST-országok keretében és megfeleljen az igényesebb külső feltételeknek is. Tökéletesíteni kell a külkereskedelem irányítását, haladást kell elérni a külkereskedelem célszerű koncentrálása terén, javítani kell a kereskedelmi munkát, főleg a külkereskedelmi monopólium jobb érvényesítésével. Fokozni kell a külkereskedelem és a termelés rugalmasságát és felkészültségét a világpiacokon történő fejlődésre reagálva; el kell mélyíteni a külkereskedelem és a termelés együttműködését, fejleszteni kell az ilyen együttműködés hatékony formáit, amelyek elsősorban a társadalmi érdekeltség megerősítésire irányulnak a külkereskedelem hatékonyságának növelése terén.

X. Az éleíszíiwwial fejlesztése

ŰJ sző

1976.

n. 21.

Az életszínvonal fejlesztését egybe kell kötni az anyagi szükségletek, a szociális vívmányok és a nép széles tömegei biztonságérzete eddig elért magas fokával, s azt sokoldalúan fejleszteni kell. Erősíteni kell az életszínvonal aktív hatását a termelőerők fejlődésére. A társadalmi termelés növelésével, hatékonyságával összhangban biztosítani kell a gazdasági feltételeket a nép anyagi és szellemi szükségleteinek magasabb fokú kielégítéséhez. Támogatni keil a szocialista életmód alakítását, a nép alkotóképességének fejlődését, társadalmi elkötelezettségét, munka iránti felelősségérzetét. Céltudatosan érvénvre kell juttatni a munka jellegéin a haladó változásokat, javítani kell a munka szociális-gazdasági és termelési feltételeit, meg kell teremteni az alapfeltételeket társadalmunk valamennyi tagjának kulturális fejlettsége, szocialista öntudatosságának növelése számára.

Az életszínvonal sokoldalú és arányos fejlődésének további megerősítése, a társadalmi érdekek és az egyéni érdekek, valamint a csoportérdekek ö s s z h a n g j á n a k elmélyítése, a lakosság lét- biztonsága megszilárdítása céljából továbbra is:

— erősíteni kell a munkáért járó jutalmazás jelentőségét és hatását az életszínvonal fejlesztésében az elosztás alapelve alapján a szocialista társadalomban; ugyanakkor biztosítani kell olyan személyek életszínvonalának növelését, akik nem kapcsolódhatnak be a munkafolyamatba;

— növelni kell a lakosság személyi fogyasztását a kínálat gazdagításával, javítani kell a jobb minőségű és a műszaki szempontból tökéletesebb áru választékát; fokozni kell a szolgáltatások minőségi színvonalát és fel- készültségét;

— emelni kell a lakosság munka- és

szociális reáljövedelmét — 23—25 százalékkal;

— a népgazdaság fejlesztésével, hatékonyságának növelésével összhangban, amely az életszínvonal emelkedésének alapfeltétele, végre kell hajtani a kiskereskedelmi árak szintje stabilizálásának politikáját az alapvető létszükségleti árucikkeknél;

— tovább kell bővíteni és tökéletesíteni a fejlett egészségügyi rendszert, a szociális gondokodást, az oktatási és művelődési rendszert, a kultúrát és a testnevelést, mégpedig a társadalmi eszközök hatékony, és a munkaerők racionális kihasználása mellett; ilyen módon fokozatosan növelni kell a lakosság társadalmi fogyasztását, betartva az eddig ingyenesen nyújtott szolgálatokat;

— folytatni kell a céltudatos környezetvédelmet, a munkakörnyezet tökéletesítését, javítani kell a lakáskultúrát, fejleszteni kell az üzlethálózatot, az iskolai, egészségügyi berendezések hálózatát, az út és a távközlési hálózatot.

1. Bérpolitika

A munka mennyisége, minősége és társadalmi jelentősége szerinti jutalmazás szocialista elvének következetes érvényesítésével hatásosan támogatni kell a nagyobb munkatermelékenység elérésére, a gazdaságosságra és a tudományos-műszaki haladás meggyorsítására irányuló törekvést.

Az ösztönző bérformákat következetesen és elsősorban a minőség javítására, a költségek csökkentésére, a feladatok időbeni és arányos teljesítésére, valamint a haladó termelési módszerek bevezetésével kell összpontosítani. Nagyobb súlyt kell fektetni a dolgozók érdekeltségére a többműszakos üzemeltetésekben végzett munkában.

Állandóan ügyelni kell a teljesft- ménynormák helyes megállapítására,

meg kell tartani magas színvonalukat az összes hozzáférhető tudományos ismeretek kihasználásával. Nagyobb figyelmet kell szentelni a kezelési és rezsimunkák, a gazdasági és igazgatási tevékenység normázásának.

Fokozni kell a bérszabályozás hatékonyságát, hogy nagyobb mértékben hozzájáruljon a társadalmi-gazdasági feladatok teljesítéséhez. Folytatni kell a munka ésszerűsítését, az új bérrendszerek bevezetését a népgazdaság további szakágazataiban, ahol azt eddig még nem vezették be, meg kell szilárdítani a bérrendszerek eredményeit az alapvető termelési ágazatokban. El kell mélyíteni a jutalmazás differenciálását az egyén és a munkakollektíva tényleges érdemei alapján a tervfeladatok teljesítésekor. Továbbra is előnyben kell részesíteni a gépipari szakmát, a folyamatos gyártásban és az automatizált üzemrészlegekben dolgozó munkásokat. Harcolni kell az ártalmas nivelizációs irányzatok ellen a bérezésben, amelyek az átlagossággal és a progresszív munkamódszerek elégtelen érvényesítésiével való megalkuvás megnyilatkozásai.

198ü-tól a munkatermelékenység növelésétől függőben emelni kell — mégpedig 13—15 százalékkal — a népgazdaságban dolgozó munkások és alkalmazottak átlagbérét. Az egységes földművesszövetkezetek tagjainak jutalmazását a differenciálási rendszer hatékonyságának elmélyítésével a munkaered ményekben való érdemük szerint kell végrehajtani. Fokozatosan el kell érni azt, hogy a mezőgazdaságban a szakképzettséget igénylő munkát ugyanúgy jutalmazzák, mint a népgazdaság többi ágazatában.

2. A társadalmi fogyasztás

Az életszínvonal fejlesztésének továbbra is döntő tényezője lesz a lakosság anyagi szükségleteinek fejlesztési;. A kiskereskedelmi áruforgalmat 23 25 százalékkal kell emelni.

A fogyasztás struktúrájában minőségi változásokat kell eszközölni, az iparcikkek árusítását az élelmiszerek árusításánál gyorsabb ütemben kell fokozni, emellett elsősorban a tartós árucikkek fogyasztását, a minőségi és magas színvonalú műszaki paraméterekkel rendelkező áruk fogyasztását kell bővíteni. Emellett súlyt kell fektetni főleg a gépipari áruk választékának bővítésére, a gyártmányfelújításra. Az ötéves tervidőszakban a belpiacra 1,8 —1,9 millió hűtőszekrényt, 1,9—2,1 millió mosó- és facsarógépet — emellett fokozni kell a teljesen automata mosógépek arányszámát — és 1.6—1,8 millió tv-készüléket kell szállítani, s ki kell szélesíteni a színesvételű tv készülékek árusítását. Fokozni kell mindenfajta építőanyag kínálatát a lakosságnak; az ötéves tervidőszakban 9,0—9,5 millió tonna cementet és 8—

8,5 milliárd téglái kell szállítani a belpiacra. Emelni kell a bútorárusítást. Meg kell teremteni a feltételeket a lakosságnak személygépkocsival való további ellátására; az elkövetkező öt évben legalább 800 00Ü gépkocsit kell a piacra szállítani. A ruházati cikkeknél és a lábbelivel való ellásában biztosítani kell a divat iránti egyre növekvő igények kielégítését, súlyt fektetve az esztétikai értékekre, a jobb minőségre és használati tulajdonságra, a köny- nyebb és a gyorsabb karbantartásra. Számolni kell azzal, hogy 1980 ban a textilipari áru eladása eléri a 34—35 milliárd koronát, a lábbelié pedig a 70 millió párat. A lakosság fokozottabb kielégítésekor ugyancsak nagy figyelmet kell szemtelni a tartós árucikkek és a napi íogvasztási cikkek összetételének.

Az élelmiszerkínálatban továbbra is növelni kell a biológiai szempontból értékesebb és jobb minőségű élelmiszerek arányszámát, bővíteni kell az iparilag elöálított élelmiszerek árusítását, amelyeket félkészáruként közvetlenül felhasználhatnak a háztartásokban; gazdagítani kell az egész élelmiszer- választékot.

A belpiaci árucikkek növekvő minőségét és választékát, a kínálat rugalmasságát jelentős tényezőnek kell tekinteni a lakosság egyre fejlődőbb szükségleteinek kielégítésekor. Biztosítani kell, hogy a termelésben és a fogyasztásban egyaránt gazdagabb legyen a fogyasztási cikkek kínálata minden árban, hogy az alapvető árufajták kívánt arányának betartásakor bővüljön a legjobb minőségű és divatos árufajták kínálata, s ilyen módon kielégítőd jenek a lakosság életszínvonalának növekedéséből eredő követelmények is.

A kereskedelmi hálózatban hozzá kell járulni a fogyasztói kereslet folyamatos kielégítéséhez, a vásárlás meggyorsításához és megkönnyítéséhez, az árusítás kultúrájának növeléséhez az árusítás önkiszolgáló formáinak további bővítésével, a szabad választékú és a minta szerinti árusítás • kiszélesítésével, az üzletek célszerűbb elhelyezésével, koncentrálásával és szakosításával. Főleg a nagyobb városokban ésszerűsíteni kell a közétkeztetés minden formáját, különösen az élelmiszeripari nyersanyagokból iparilag készített félkészáruk árusításával, a közétkeztetési hálózat megfelelő koncentrálásával és szakosításával, továbbá az önkiszolgáló éttermek fejlesztésével. Ezekkel a módszerekkel hozzá kell járulni a munkaerőkkel való jobb gazdálkodáshoz.

A lakosságnak nyújtott fizetett szolgáltatások terjedelmét 23—25 százalékkal kell bővíteni. Előnyben részesítve kell fejleszteni a lakáskultov* növelésével kapcsolatos szolgáltatásokat. Figyelmet kell szentelni az olyan szolgáltatások fejlesztésének és színvonalának, amelyek megkönnyítik a háztartási munkát, javítják a csalár dók életfeltételeit, mégpedig főleg a gyors szolgáltatóhálózatok létesítésével. A személygépkocsik arányszá- mának növekedésével párhuzamosan növelni kell a gépkocsijavító szolgáltatásokat, beleszámítva a szervizszolgálatot. javítani kell a személyszállítási szolgáltatásokat, főleg a városi személyszállításnál, a távközlési szolgáltatásokat, a lakosság kulturális szükségleteinek és üdültetésének kielégítésével kapcsolatos szolgáltatásokat.

20—22 százalékkal kell növelni a helyi gazdálkodási és a termelőszövetkezetek által a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat és munkákat; emellett a célszerű koncentrációval és sza kosítással meg kell teremteni a feltételeket a műszaki fejlődés szélesebb körű és hatékonyabb érvényesülésére a lakosságnak nyújtott szolgáltatások ós rendelések terén.

A helyi gazdálkodási vállalatokban és az ipari termelőszövetkezetekben tovább kell fejleszteni a belpiac szükségleteit biztosító, célszerű, kiegészítő termelést.

A szolgáltatások terén ugyanakkor fokozni kell e szolgáltatások kultúráját, javítani kell a vevő szükségletei iránti viszonyt, megfelelő módon rendezni kell a nyitvatartási időt, hogy az a lehető legjobban megfeleljen a munkába járó lakosság szükségleteinek.

3. A dolgozókról,

a többgyermekes családokról és az idős állampolgárokról való gondoskodás

Tervszerűen javítani kell a lakosság szociális-gazdasági és életkörülményeit. Rendszeresen javítani kell a munkakörnyezetet és a munkafeltételeket. Tökéletesíteni kell a munkabiztonságról és az egészségvédelemről való gondoskodást. Az üzemek átépítésekor vagy új üzemek építésekor következetesen ügyelni kell arra, hogy a tudományos és műszaki haladás a nehéz és megerőltető munkák, a nehezített munkakörnyezetben végzett munkák csökkentését szolgálja, és hogy biztosítva legyen a szükséges egészségügyi ellátás.

A dolgozókról való gondoskodási a komplex vállalati programok által kell fejleszteni, amelyek a munkakörülmények javítására, a dolgozók politikai és munkaaktivitásának növelésére irányulnak. A vállalatoknak e célokra szánt eszközeit főleg olyan célokra kell felhasználni, amelyekben a legtöbb dolgozó részesedik, mint pl. a munka kultúrájának, az üzeani étkeztetésnek javítása, a szabad idő kihasználása, a dolgozók munka- és életkörülményednek javítása, elsősorban a nőkről és az anyákról való gondoskodás javítása. Biztosítani kell a dolgozók stabilizálását és szakmai színvonalának növelését. E programokban fokozott figyelmet kell szentelni a dolgozók körében ápolandó elvtársi kapcsolatok megszilárdításának.

Fokozni kell a vállalatok és az efsz-ek részvételét a nemzeti bizottságok által épített társadalmi, szociális és kulturális intézmények építésében. Fokozni kell, az efsz-ek gondoskodását a munkafeltételek állandó javítása terén, és a nemzeti bizottságokkal együttműködve folytatni kell a falvakban az életkörülmények javítását.

A Munkafolyamatban részt nem vehető lakosságról való gondoskodás terén folytatni kell a szociális biztosítás tökéletes, széles körűen fejlett rendszerét, és ezt teljes mértékben biztosítani kell. Népgazdaságunk fejlődése szerint fokozatosan javítani kell a többgyermekes családokról való gondoskodást, a betegség esetében és az Idős korban való biztosítást. Továbbra is meg kell teremteni az anyagi és erkölcsi feltételeket a családok,

(.Folytatás a 10. oldalon)