Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1976-02-20 / 43. szám, péntek
★IWI KPHBBEBSZIISA üJW ELŐRE TEKINTVE BEMUTATÓ: MA ESTE ILLYÉS GYULA SZÍNMÜVE KOMÁROMBAN Illyés Gyula, a huszadik századi magyar irodalom kiemelkedő alakja jövőre lesz hetven öt éves. A köztudatban elsősorban költőként él — ma is ennek vallja magát —, de olvasói, életművének közvetlenebb ismerői tudják róla, hogy jelentős prózai műveket is alkotott (Hunok Párzisban, Ebéd a kastélyban stb.; Puszták népe című szociográfiája Magyarországon tizenöt kiadásban jelent meg s külföldön is közkedvelt ez a mű, mert kb. tíz nyelvre fordították le eddig (legutóbb Új-Zélandban tették kötelező olvasmánnyá az iskolákban: e művei ismertetik a diákoknak az ország történelméből „hiányzó“ feudalizmust) ... Ütinap- lóiban (Tizenkét nap Bulgáriában, Franciaországi változások) is a szociográfia színességével és a szociográfia pontosságával tájékoztat. Irodalmi és társadalmi tárgyú tanulmányai (Petőfi, Ki a magyar?, Lélek és kenyér stb./ elsősorban frissességükkel és szenvedélyességükkel hatnak. Illyés közéjeti tevékenységét' szinte alig lehet nyomon követni, olyan sokrétű. Riportjai (Honfoglalók közt) és cikkei jelzik alkotó nyugtalanságát és szenvedélyes igazságkeresését. Két férfi címmel filmregényt is írt; jellemző rá, hogy mondanivalóját mindig egy egész társadalomnak szánja, szinte egyszerre akar beszélni mindenkihez. Nemcsak saját fajtája és annak kultúrája érdekelte. A népmesegyüj- tés (Hetvenhét magyar népmese) mellett más népek irodalmát (Nyitott kapu) is közkincs- csé tette a magyar nyelvterületen. Drámáit századunk legjelentősebb színpadi művei között tartjuk számon (Ozorai példa, Fáklyaláng, Dózsa György, Tiszták, Testvérek, Orfeusz a felvilágban stb.) A nagy Illyés- drámák (társadalmi drámák) legjellemzőbb ismérve a közösségi problémák „kíméletlen“ taglalása. A Komáromi Magyar Területi Színház ma este mutatja be a DUPLA VAGY SEMMI-t, amelynek 1974-ben Pécsett volt az ősbemutatója, majd az elmúlt év folyamán Romániában tűzte műsorára a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház. Ennek a drámának nehéz egyértelműen meghatározni a műfaját. Ha a tartalom íelől közelítjük meg az elemzést, azt mondhatnánk: „optimista tragédia“. Ha a formai elemeket hangsúlyozzuk, akkor ez a mű: „játék a játékban“. (A műsorfüzetben „játékának tüntetjük fel.) Klaszszikus értelemben vett cselekménye nincs a darabnak (ennélfogva klasszikus értelemben vett főhőse sem). Gyakorlatilag minden szereplő „központi" hős a mű egy-egy „örvényében“. A szereplők között van egy „félisten jellegű, „paraszt- Messiás típusú“ Bábjátékos: 6 kavarja és fékezi a „játék örvényeit“. A Veres Péter típusú „közéleti hősökről“ mintázhatta Illyés ezt a különös, jelkép értékű figurát. A Bábjátékosnak önmaga példáján (életművén) kell bemutatnia: mit ér az ember élete. Illyés válasza: ha valaki olyan tettet visz véghez, amely az emberiség fennmaradásának érdekében „nélkülözhetetlen“, annak még egy életet kellene kapnia, hogy tapasztalatait és alkotását kamatoztathassa; aki pedig csupán „végigvegetálja“ az életét, annak kár volt odaadni azt az egypt ié... Ez persze „sarkított“ állítás: drámai igazság í igazságszolgáltatás). Valójában egy élet alatt is két élet energiáját fogyasztják el az alkotás folyamán a Bábjátékos típusú „alkotók“ ,míg például a Zergevadász típusú „hősök“ az egy életüket is úgy élik le, mintha nem is élnének... A tragikusan végződő játék mégsem az élet és az alkotás hiábavalóságát sulykolja belénk. A munka — amely legyőzhetetlen — mindig feltámasztja az önpiszkába fulladó embert. „Emberek — népek és nemzetek —, értsetek szót egymással; éljetek békességben, a közösség törvényei szerint! — hangzik felénk Illyés Gyula súlyos figyelmeztetése a Dupla vagy semmi sorai közül“ — írja Nagy Pál a romániai bemutató után. Az élet és a művészet ősi egysége (élménye) szétválaszthatatlan — ás a nyers valóság csak időleges győzelmet arathat a meg nem alkuvó humánum (az ember) felett...! A MATESZ színpadán Konrád József rendezte a művet nagy átéléssel és hozzáértéssel; a koreográfus Dömény Félix, a zenét Dobi Géza szerezte, a jelmez- és díszletterveket Kopócs Tibor készítette. A különös játék szereplői: Dráfi Mátyás, Fazekas Imre, Turner Zsig- mond, Udvardi Anna, Ropog József, Varsányi Mari, Benes Ildikó, Bugár Béla, Pőthe István, Bugár Gáspár, Németh Ica, Mák Ildikó, Palotás Gabi, Bittó Eszter, Tóth László és Siposs Ernő. Bemutató: ma este, 19.30 órakor Komáromban, a Szakszervezetek Házában. KMECZKÓ MIHÁLY DAL A FÖLDRŐL Gazdag zenei est A CSEMADOK sokrétű munkát végez, rendkívül jelen Tős szerepet játszik közművelésünk egészében. Nem mindegy lehál hogyan, milyen színvonalon dolgozik, mit tud nyújtani az embereknek, mivel tudja gyarapítani nemzetiségi kultúránkat. Megkértük Varga Béla elvtársat, a CSEMADOK KB vezető titkárát, válaszoljon néhány, munkájukat érintő kér désiinkrr • Hoí/i/an jellemezné azt a munkát, amelyet a CSEMADOK a CSKP XIV. kongresszusa óta eltelt időszakban végzett. Ön szerint melyek a legjellemzőbb jegyei ennek a munkának. — A CSEMADOK a közelmúltban ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Bátran megállapíthatjuk, hogy ez alatt az idő alatt jó munkát végeztünk. Ez mondható el az utóbbi öt évről is, a XIV. pártkongresszus óta eltelt időszakról. A kultúra területén a CSEMADOK is teljesítette a kongresz- szus által kitűzött feladatokat. Szem előtt tartottuk tagságunk ideológiai nevelését, amelynek érdekében több száz előadás hangzott el helyi szervezeteinkben. Elsődleges feladatunknak tartottuk és tartjuk ma is az ifjúság és tagságunk proletár nemzetköziségre és szocialista hazafisásra való nevelését. Ezt a célt szolgálta az SZNF és hazánk felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére rendezett akciók, versenyek egész sora. Sok száz fiatal CSEMADOK tag vett részt ezeken a versenyeken, nagy aktivitással, jól felkészülten. Természetesen, ebben az időszakban sem feledkeztünk meg a népművészeti és más szakaszokon végzett munka színvonalának emeltjéről. Persze, nem mindig értük el a várt eredményeket, de a jövőben minden igyekezetünk arra irányul, hogy tevékenységünk egyetlen szakaszán se maradion el a kívánt színvonaltól. • Milyen új, bevált munkaformákról és jelentősebb eredményekről számolna be olvasóinknak? v — Ez nem könnyű kérdés. Az öntevékeny művészeti mozgalomban a legnehezebb feladatok közé tartozik az új munkaformák keresése és meghonosítása. Az elmúlt egy két évtized alatt rohamosan megnövekedett igényeket már nem tudjuk mindig csupán a régi munkaformákban kielégíteni. Ezért szükséges az új keresése. Központilag azonban nehéz receptet adni az „újra", hiszen öntevékeny csoportok munkájáról van szó. Az új munkaformák keresése mindnyájunk feladata, akik ebben a mozgalomban részt veszünk és dolgozunk. A nemzetiségi kultúra áoolásn. szervezése, alakítása nemcsak hozzáértés, hanem hozzáállás kérdése is. Annak ellenére, hogy ennek a munkának sok áldozatkész szervezője és kivitelezője van, sok még a kívülálló, akik nehezen találják meg az utat a kulturális munkához. Véleményem szerint különböző szakkörök tevékenysége vonzóbbá tehetné a szervezeti életet. Például, nagyon szépen működik Érsekújvárott a képző- művészeti kör, melyben aktívan dolgoznak, fejlődnek az amatőr képzőművészek, festők, szobrászok. A kör munkája számukra nemcsak szórakozást jelent, hanem lehetőségei ad tehetségük kibontakoztatására is. Ehhez hasonló módon dolgozhatnának fotósok, bélyeggyűjtők, természetbarátok és mások. Persze, az ilyen körök létrehozásához elsősorban helyiségekre és aktív vezetőkre van szükség. Az igényes feladatok, igényes feltételeket követelnek. A kulturális életért is felelős nemzeti bizottságoknak jobban oda kell figyelni a feltételek biztosítására. Szükséges, hogy a népművelési szervek sokoldalú módszertani segítséget nyújtsanak. Ez annyit jelent, hogy a jó, új munkaformák megteremtése is közös ügy. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ami régi, az nem jó. Egy-egy színdarab, irodalmi színpadi műsor ma is népszerű és hasznos. — Ami a kérdés első felét illeti, a jelentős eredmények közé tartozik, tagságunk létszámának növekedése, aktív részvétele a már említett országos akciókban és csoportjaink különböző versenyeken elért sikerei. • A művelődés, a közművelődés intenzív szakaszába lépett. Az ön véleménue szerint, vajon sikerült e a C SEM ADOK helyi szervezeteinek munkáját a kor igényeihez hangolni? — ütszáznegvven helyi szervezetünk van. Nem lehet mind- egviklől azonos teljesítményt, igényes munkát várni. Az igazság talán az, hogy sok helyütt a teljesítmény megfelel az igényeknek, de még egyik sincs a kellő szinten. Miért? Nem rendelkezünk minden helyi szervezetben, különösen a kisebbekben. olyan rátermett szervezőkkel, vezetőkkel, akik minden szakaszon a kor követelményeinek megfelelő gyorsasággal tudnák emelni munkájuk színvonalát. Biztató azonban, hogy ma már falvainkban is növekszik a szellemiX potenciál és minden előfeltétele megvan annak, hogy ezek a szervezetek is fejlődjenek. • Milyen eredményeket ér tek el a hagyományápolás és az amatőr művészeti, illetve népművészeti munka terén? — A hagyományápolás mindig is feladataink közé tartozott. Gondolok elsősorban a munkásmozgalmi hagyományokra, melyeket ápolunk és megőrizünk az utókor számára. Hálával emlékezünk meg munkásmozgalmunk. nagyjairól, különféle rendezvényeken, előadásokon, kiállítások szervezésével. A hagyományápoláshoz tartozik a népi kultúra értékeinek gyűjtése és megőrzése is. Ebben a munkában amatőr néprajzosok is aktívan részt vesznek. ürömünkre szolgál, hogy a gyűjtés eredményei folyamatosan napvilágot látnak könyvekben, különböző publikációkban és visszatükröződnek folklór-csoportjaink munkájában. Népművészeti mozgalmunknak ma már olyan együttesei vannak, amelyek felzárkóztak az ország élvonalbeli együtteseihez. Hagyományt ápoltunk, amikor a közelmúltban átadtuk a Fábry-házat, Stószon. A fasizmus elleni harcnak, „a vox humana“ hirdetőjének állítottunk emléket. • Hogyan jellemezné azt a munkatervet, azokat a célokat, amelyeket a XV. kongresszus évére dolgoztak, illetve jelöltek ki? — A párt XV. kongresszusának évében különös gondot fordítottunk tagságunk politikai nevelésére, pártunk határozatainak megismertetésére és maradéktalan teljesítésére. Erősíteni kívánjuk szocialista öntudatunkat és hazaszeretetünket. Pártunk megalakulása 55. évfordulójának tiszteletére versenyt hirdetünk,, amelynek célja megismertetni tagságunkkal a párt megalakulásának körülményeit, harcát, eredményeit és sikereit. Részt kívánunk venni a választási előkészületekben. Végezetül hangsúlyozni szeretném, hogy tevékenységünk sokrétű és csak komoly hozzáállással, határtalan lelkesedéssel és ügyszeretettel végezhetjük el a kitűzött feladatokat, a kor igényeinek megfelelően. Meggyőződésem, sikerül. BODNÁR GYULA A Szlovák Filharmónia gazdag, talán túlságosan is gazdag műsorát Rajter Lajos karmesteri pálcája alatt Berlioz Római karneváliénak színes forgataga nyitotta meg. Az est meglepetését Ko Iva- saki, japán gordonkaművész jelentette. Saint-Saens a-moll gordonkaversenyét adta elő. A széphangzás, az elegáns zenei beszéd francia mesterének érzelmi tartózkodása a gordonka- versenyben is megnyilvánul, a romantika szárnyalása számára idegen. A fiatal japán csellista érzéssel telített egyénisége szinte új életet öntött a formailag tökéletes zenei anyagba. Csodálatos zengésű tónusát mű- vészkezén kívül egy 1690-ben készült Stradivári mesterhangszernek is köszönheti. Végül Mahler „Dal a földről“ című tenor- és althangra komponált szimfonikus dalciklusa hangzott el. A megrendítő emberi és művészi dráma alapját a 8. és 9. századból fennmaradt kínai költemények képezik. (Hat vers a „Kínai fuvola“ című versgyűjteményből, Hans Beth leheletfinom átkötésében ). „Valahányszor valami nagyszabású zenei képet tervezek — írja egyik levelében Mahler — mindig eljutok ahhoz a ponthoz, ahol a szóra bízom zenei gondolataimat“. A zeneköltő talán így jutott el a kínai líra varázslatos hangulatképeihez. Abban az időben már halálsejtelem gyötörte, s a költemények fájdalmasan szép álomvilága lelke mélyéig érintette. Mahler zenekara többnyire lenyűgözően fényes és hatalmas, de lelkiállapotának mélységes komolysága ezúttal nemes mértéktartást kívánt. A kompozíció lassú tételeiből csöndes bánat szól hozzánk, amihez már semmi „földi“ nem tapad. Csodálatos élmény a halálközelség légkörében érezni a szenvedélyes életigenlést, a szépség örök szeretetét. Dr. Rajter koncepciózus, de amellett részleteiben is kimunkált tolmácsolásában érvényre jutott Mahler sajátos művészete. A két énekszólót Vera Sou- kupová és Jiri Záhradníöek adta elő. Jól ismerjük Záhradní- ček kitűnő tenorját és énekesi kvalitásait, de az előadás nagy élményét (talán a dalok szépségéből kifolyólag is) Souku- pová éneke jelentette. Véra Soukupovát nemcsak a hang kiművelt szépsége avatja nagy művésszé. Megvan benne a belső ábrázolás ösztöne, talán így is mondhatnánk: tudománya. Előadásmódja belülről fakad.de amellett tudatosan építkezik. Biztos érzékkel megragadja a mű lényegét és beleérző készsége ezen az alapon kifinomult elemző munkával párosul. A különleges mahleri alkotás „szépségsorozatából“ külön csak egyet említünk: az utolsó rész búcsúzenéjét, amelyben a lemondás fájdalma mélyén megszólal a humánum hangja és szinte földöntúli kicsengéssel, a legtisztább harmóniában zárja a csodálatos zenei képet. HAVAS MARTA KÖfMÖZSI ISTVÁN felvétele
