Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-03 / 28. szám, kedd

VÁLASZ OLVASÓINKNAK Özvegyi járadék ügyében K. M.: Az új, 1975/121. sz. tár­sadalombiztosítási törvény 39. §-a lényegében azonos az elő­ző, 1964/101 sz. nyugdíjtörvény rendelkezésével. Ennek értel­mében annak az asszonynak özvegyi járadékát, aki férje ha­lála után egy évnél tovább is dolgozik (egy évig minden kor­látozás nélkül jár az özvegyi járadék), vagy munkaviszonyba lép, és nem gondoskodik már egy árvajáradékra jotgosult gyermekről sem, annak az ösz- szegnek felével kell csökkente­ni, amely összeggel a munkavi­szonyból származó bruttó kere­sete és az özvegyi járadéka együtt meghaladja a havi 1500 koronát. Az új törvény C9ak annyival pontosabb a régi ren­delkezésnél, hogy az 1500 ko­ronás határösszeget az egész évben elért keresetből megál­lapított átlaggal és az egyéb­ként nem változó özvegyi já­radékkal kell összehasonlítani. Az új törvény életbe lépése előtt félévenként a munkaadó vállalat, vagy a dolgozó által beadott kereseti kimutatás alapján számolták el ideiglene­sen a kereset valószínű összeige szerint megállapított levonáso­kat. Ajánljuk, hogy az elszámo­lást a fentiek értelmében a munkaadó vállalat által beter­jesztett kereseti kimutatás ailapján reklamálja a nýugdíj- törzsszámára való hivatkozás­sal a Správa dôchodkov, Brati­slava hivatalnál. G. E.: A múlt év végén lett özvegy négy gyermekikel. Te­kintettel arra, hogy több, mint három gyermeket nevelt fel, öz­vegyi járadékra igénye lesz a férje halála után eltelt egy év után is, amíg estleg újból férj­hez nem megy. Mivel még há­rom gyermekéről gondoskodik — akikre árvajáradékot fognak megállapítani —, a szövetkezeti (efsz) munkatevékenységéből származó bevétele miatt járadé­kát nem fogják csökkenteni, míg legalább egy gyermek­re kap árvajáradékot. Az özvegyi járadék és az ár­vajáradék folyósítása iránti kárelemre a járást nemzeti bi­zottság társadalombiztosítási osztályán kérjen űrlapot, me­lyet férje volt munkaadó vál­lalata segít majd kitölteni, egy­ben igazolja is a szükséges adatoV.nf Ž. j.: Mivel három gyermeket nevelt fel, 54. életévének be­töltésével és legalább 25 beszá­mítható éve alapján kérheti öregségi nyugdíjának megállapí­tását. ha a munkát nem hagyta abba két évnél régebben. Azt az időt, amely alatt már nem kapott táppénzt, és egészsége romlása miatt már nem dolgo­zott, nem számítják be a 25 le­dolgozott évbe. Az a körül­mény, hogy özvegyi járadékot élvez, nem befolyásolja igényét a saját munkaviszonya, vagy munkatevékenysége alapján já­ró öregségi járadékra, illetve csak annyiban, hogy a két já­radékot majd oly módon egye­sítik, hogy a nagyobb teljes összegben, a kisebb pedig fele­összegben jár. Betegbiztosítási ügyekben B. L.: Fiúkra, aki jelenleg az Egészségügyi Katonai Szakkö­zépiskola tanulója s ez idén fog érettségizni, az utolsó két évben, amikor egyúttal a két­éves tényleges katonai szolgála­tát is letudja, nincs igénye csa­ládi pótlékra. (Lásd: Kvičalová —Kalina „Dávky v matérství a prídavky na déti“, PRÁCE, Pra­ha, 1974 c. törvénymagyarázat 119. oldalát). Egyébként a négyéves tanulmány első két évfolyamára joggal igényelhe­tett volna családi pótlékot. A kifizetésre szóló igény az egyes havi juttatások esedékességétől számított egy éven belül elévül. Z. M.: Második házasságából származó gyermekére felesége nem igényelhet gyermekgondo­zási segélyt, mert nem gondos­kodik további iskolaköteles kor­ban levő gyermekről. A családi pótlékon kívül más juttatásra nincs igényük. G. J.: Családi törvényköny­vünk 91. §-ra szerint a házas­társakat egymással szemben Kölcsönös eltartási kötelezett­ség terheli. A most már negyed­éves főiskolai hallgató férjére, mivel az ön fizetéséből több jut kettőjükre, mint 620 koro na, férjének édesapja már nem igényelhet nyugdíjához nevelési pótlékot. Ha férje megkapja az üzemi ösztöndíjat, ezzel meg­szűnik majd a szociális ösztön­díjra való igénye. Jó előmene­tel esetén a vállalati ösztöndíj mellett igényt szerezhet elő­meneteli ösztöndíjra ;s (pros pecbové §tip3ndium). Nyugdíjügyekben S. I.: ön rendes munkaviszo­nyán kívül saját munkaadó vál­lalatában a Munkatörvénykönyv 71. §-a értelmében mellékfog lalkozást is vállalt. Fizetését ezért a rendes fizetéssel együtt, de külön rovatban kapta. A tör­vénymagyarázatok alapján azok a dolgozók, akik főfoglalkozá­suk alapján részesei a betegbiz­tosításnak és a szociális (tár­sadalmi) biztosításnak, a mel­lékfoglalkozásból származó fi­zetés után ugyan kötelesek béradót fizetni, de a fizetés sem a táppénz, sem a nyugdíj szempontjából nem számítható be. A mellékfoglalkozás idejét egyáltalában nem lehet beszá­mítani a ledolgozott időbe sem. Teljes öregségi nyugdíjának megállapítását a korhatár és az előírt ledolgozott idő alapján kérheti. Az ön számítása sze­rint az előírt 25 évhez még két évet kellene ledolgoznia. Mivel már betöltötte 60. életévét és az új, 1975/121. sz. törvény 17. §-á- nak 2. bek. alapján megkívánt legalább 20 ledolgozott éve már megvan, kérheti aránylagos öregségi nyugdíjának (pomerný starobný dôchodok) megálla­pítását. Azon az alapon, hogy nyugdíjba lép, háromhavi fel­mondással, írásban adhatna fel­mondást a munkaadó vállalat­nak a munkatörvénykönyv 51. §-ának 1. bek. c) pontjára való hivatkozással. Zs. Ä.: A nyugdíjügyben ho­zott határozat (ilyennek számít a nyugdíjemelésről kézbesített döntés is) ellen a kézbesítéstől számított 30 napon belül lehet fellebbezni a nyugdíjas lakó­helye szerinti járási nemzeti bi­zottság szociális osztályán ke­resztül. Az így beadott felleb­bezésről, ha annak maga a Nyugdíjigazgatóság (Správa dô­chodkov, Slov. úrad soc. zabez­pečenia, Bratislava) saját maga nem adna helyt, a kerületi bí­róság dönt első fokon. A bíró­ság lényegében csak az új tör­vény helyes alkalmazását vizs­gálja felül. V. S.: Az 1970-ben 030 koro­na összegben megállapított tel­jes rokkant járadékát az új tör­vény 137. §-ához tartozó táb­lázat szerint helyesen állapítot­ták meg 50 koronával nagyobb összegben. Nem kérheti rok­kantjáradékának újból való ki­számítását. # Sz. P.: Nyugdíját az új tör­vény 137. §-a szerint helyesen emelték 100 koronával. Az eme­lést az azelőtt folyósított adó levonása utáni összeg szerint kell megállapítani (az új tör­vény 144. §-ának 1. bek. értel­mében). B. V.: Az ön rokkantjáradé­kát az idézett 137. § értelmé­ben helyesen állapították meg havi 1350 korona összegben. Azelőtt kisgyermekükre felesé­ge kapta a nevelési pótlékot — nyilván közös megállapodás alapján —, ezen már — utólag — nem lehet változtatni. Adó kedvezményre csak egyiküknek volt igénye. B. B.: Az ön esetében is he­lyes a 137. § szerinti havi 110 korona összegű emelés. A ne­velési pótlék összege nem vál­tozott és nem is befolyásolhat­ja az emelés összegét. A III. munkakategóriában csupán az 1976. január 1-től megnyíló já­radékigények esetiében, vala­mint az új törvény 152. §-a sze­rint azok esetében, akik koráb­bi nyugdíjigényük megnyílta ellenére nyugdíj folyósítása nél­kül legalább 1975. december 31-ig tovább dolgoztak, lehet elérni a korhatár betöltésekor a férfiak esetében a 18—60, az­az 42 beszámítható év alapján 67 százalékot. Ezen felül továb­bi százalékot csak úgy lehet szerezni, ha a dolgozó nyugdíj- igényének megnyílta után a nyugdíj folyósítása nélkül to­vább dolgozott (1 évért 7 szá­zalék). Dr. F. J. SEJTBONCOLÁS LÉZERREL A sebészet gyakorlati és kísérleti módszerei egyre finomodnak. A középfül parányi halló- csontocskáinak meszesedésén sok éve kidolgo­zott mikrotechnikával segíthet az orvos. Különle­ges célzókészülékek koordinátáira támaszkodva, mikroelektródokkal sejtcsoportokat, idegdúcokat operálhat meg az agyban az agysebész. A rákkutatók — szövettani vizsgálataihoz — újabban olyan üvegkanál-paránnyal rendelkez­nek, amelyeknek átmérője mindössze 3—4 mik­ron. A precíziós műszerrel, a mintegy négyszáz- szorosán nagyító mikroszkóp alatt egyetlen da­ganatsejtet — vagy akár sejtmagot — is kiemel­hetnek a kísérleti anyagból. Biztonsággal ültet­hetik át egészséges szövettenyészetbe vagy ál­latba. A kísérletező orvostudomány legújabb sebész­fegyvere a lézersugár, amely az orvosi gyakor­lat után bevonult a szövettani, sejtélettani, mik­robiológiai kutatásokba, és már a sejtek „alkat­részei“ ellen is bevethető. Ezen a területen ugyanis használhatatlan az állatkísérletben egyébként mindennapos szervbénítás módszere. Egyik vagy másik szerv, mirigy, idegdúc stb. el- roncsolása és a következmények megfigyelése sokat mond az élettanban, vagy a kórélettanban — de mit sem segít a mikrobiológusok gond­jain. Őket az élő sejt alig egy két mikronnyi szervecskéinek működése érdekli. Az új fegyver akár egyetlen ilyenbe is pontosan célba talál! A sejtek életéről még viszonylag keveset árult el a fénymikroszkóp, de az elektronmikroszkóp és a fejlett biokémiai módszerek már sok min­dent kiderítettek. Egyre jobban ismerjük a sejt­magot, a sejthártyát s a kettő között található plazmát és szervecskéit. Ogy-ahogy még a sze­repüket is tudjuk. De a „szereposztás“ csak nagyjából ismert és sok titok rejlik még a sejtműködés részleteiben, a „hogyan“-okban is. Ezért törekednek a sejt­kutatók, hogy az élő sejt működését egyes szer­vecskéinek elroncsolásával, megrongálásával ta­nulmányozzák. Az első próbálkozásokban proton- sugarakat, gammasugarakat és ibolyántúli sugár­zást használtak. Többnyire bonyolult és drága eszközökkel, s akkor is csak túlságosan nagy területen sikerült a roncsolás, mert több mik­ronnyi átmérőjű „sebet“ ejtettek. Látható fénnyel is elroncsolhatók a sejtszer­vezetek, mert vagy érzékenyek rá, vagy pedig (megfelelő anyagok jól kiszámított adagolásával) érzékennyé tehetők. Persze a szokásos fénysu­garak energiája ehhez kevés. Egyszínű (mono­kromatikus), könnyen összpontosítható és meg­felelő hullámhosszú sugarakra van szükség, hogy a sejtkutató kihasználhassa a természetes vagy mesterséges fényérzékenységet, fényelnyelést. Ezeknek a követelményeknek felel meg a lézer­szike, vagyis „sebészkés“. Alapelemei: maga a lézer és egy optikai rendszer, amely biztosítja, hogy a sugár az élő sejtben legfeljebb 1—2 mik­ron átmérőjű ponton fejtse ki hatását. A kutatók egy-egy sejtet és sejtalkatrészeket vettek célba a rubinlézer vörös sugaraival. Első­ként a szemcsés vagy fonalas szerkezetükről is­mert, belül finom hártyákkal tagolt mitochond- riumokat. Besugárzásuk hatására károsodott a sejt uridinfelvevő-képessége. Ez az anyag az RNS (ribonukleinsav) egyik alkotó része, a kí­sérlet tanúsága szerint tehát a mitochondrium- nak is van szerepe az RNS szintézisében. Néhány óra elteltével azután a sejt visszanyerte teljes épségét, működése zavartalanná vált. A mitochondrium besugárzásával kapcsolatban más kutatók e részecske egyik enzimjének vi­selkedését vizsgálták. A szervecske elpusztítása után az enzimműködés megszűnt, de kisebb fokú sérülését nem kísérte az enzimműködés hason­ló mértékű zavara; az esetben is, ha a szerke­zete láthatóan megváltozott, az enzimaktivitás változatlan maradt. A mitochondriumoknak az elektromikroszkóp alatt látható különféle szer­kezeti változataival tehát nem jár együtt az en­zimműködés különbözősége. A kutatók egyik vizsgálati anyaga a patkány- szíyizomsejt mitochondriuma volt. Ezeknek mé­rete szokatlanul nagy, és különösen érzékenyen reagálnak a lézersugárra. A sejtszervecske leg- drasztikusabb roncsolása sem bénította meg azon­ban a sejt egészét. Még akkor sem, amikor egyet­len sejtben tucatnyi ilyen szervecskét roncsoltak el. A továbbiakban most azt vizsgálják, hogy az életben maradt sejtekben milyen biokémiai el­változásokat okozott a beavatkozás. Tervszerűen vizsgálták meg a sejtmag örökle­tes anyagait is elsőként a szalamander tüdő­sejtek magjának kromoszómáit sugározták be lé­zersugárral. Oszlásban levő sejt kromoszómájá­nak meghatározott részét vették célba és külön­féleképpen variálták az adagolt festék mennyi­ségét, a lézer teljesítményét és a sugarak össz­pontosítását. Tapasztalataik szerint a kromoszó­mák lézerrel „széttördelhetők“, s többszöri be­sugárzással kromoszómákat félbe is vágtak. Az okozott sérüléseket fáziskontraszt-mikroszkópon vizsgálták meg, azok átmérője a kísérletek kö­rülményeinek megfelelően 4—6 mikron között változott. Fontosnak tartották megfigyelni, hogy vajon miképpen növekednek és oszlanak tovább a meg­sebzett kromoszómájú sejtek? A következmények — mint tapasztalták — attól függenek, hogy a sejtoszlás melyik szakaszára esik a besugárzás. A folyamat első felében az gyakran félbesza­kadt, a kromoszóma szemcsézetté vált, fokoza­tosan eltűnt és a sejtmag visszanyerte korábbi, az oszlás megkezdése előtti képét. Máskor a sejt­mag megnövekedett és lebenyek alakultak ki rajta, de a sejt nem pusztult el. A sejtmag ket­téválása utáni besugárzás nem akadályozta meg két ép utódsejt létrejöttét. Más volt az eredmény, ha a kísérletre igénybe vett sejttenyészet nem volt legalább négyhetes, hanem fiatalabb, egy — kéthetes. Ez esetben a sejtoszlás mindenképpen végbement, bártnelyik szakaszban is történt a besugárzás. A kísérletek legizgalmasabb fejezetében az öröklődés kódjának, „titkosírásának“ megfejtésé­re kíséreltek meg lépéseket. Elpusztítva a kro­moszóma meghatározott szakaszát, szerepét akarták meghatározni. Célba vettek olyan kro­moszómákat, amelyeknek a végén levő behúzó- dás — az eddigi megállapítások szerint — a sejtmag magvacskájának létrehozására szolgáló géneket tartalmaz. (A magvacska alapvető je­lentőségű az RNS képzésében). E behúzódásos szakasz elroncsolásával sikerült létrehozni mag­vacska nélküli sejteket. A kutatócsoport fő témája jelenleg a sejtmag- vacskák keletkezése és működése. Egyrészt bio­kémiai úton figyelik meg a magvacskaképződés és működés folyamatait, más részt a lézerszi­kével is célba veszik a magvacskát. A lézertech­nikát egybekapcsolják a korábban alkalmazott ibolyántúli besugárzással, valamint radioaktív módszerekkel. Autoradiografiás felvételekkel kí­sérik figyelemmel a kísérletekre igénybe vett és megfelelő táptalajon továbbtenyésztett sejtek magvacskáit. Ellenőrzésképpen ép sejteket is megfigyelnek. Egy-egy kísérletben nemcsak a sejtmag — vagy magvacska — egészét, hanem egyetlen kisebb részletüket is elroncsolják és különféle változatokat előidézve regisztrálják a következményeket. A kutatók bizonyosra veszik, hogy a lézerszike egyre fontosabb szerepet tölthet be a sejtbioló­giában a sejten belüli vizsgálatokban. A lézerek fejlődése különféle hullámhosszú sugarak produ­kálásával egyre több hasznot nyújthat. Jelenleg olyan lézermikrosugár berendezésen dolgoznak, amely piros, sárga, zöld, kék és ibolyántúli be­sugárzást egyaránt lehetővé tesz. Tökéletesebb eszközökkel sok új részleteket megismerhet a tudomány a sejtben lezajló bonyolult folyama­tokból, az öröklés törvényszerűségeiből, az egész­séges és a kóros sejtszaporodás titkaiból. Hozzátehetjük még, hogy a sejtek „boncolásá­ban“ sebészkésnek jól beválik például « rubin­lézer is. Optikai rendszerrel 1—2 mikron terü­letre irányítja a ragyogó vörös fényt. A sugár célpontja a felvételeken parányi világos foltként mutatkozik. A kutatók másfajta lézereket is használnak, bizonyítva, hogy a parányitás verse­nyében az orvostudomány is lépést tart. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája komplex kuiatóexj edi- ciójának keretében 1956 óta hat szovjet állomást létesítettek az Antcirktiszon. Felvételünkön: a szárazföld keleti partján működő „Mirnij“ fő támaszpont közelében ilyen a tenger. Beszélő kmputer Az amerikai Massachusetts Technológiai Intézetben olyan komputert mutatak be, amely nemcsak olvas, hanem beszél is angolul. Két fő problémát kol- letj: megoldaniok a tervezőknek. Először a kompter nyelvére le- fordítaniok a szöveget, másod­szor pedig érthető beszédként kellett visszaadniuk a jeleket. A különleges komputerbe a szó­képzés 11000 alapépítőkövét táplálták be. Ezenkívül el kel­lett sajátítania annak szabá­lyait, hogy az összetett szavakt miként lehet részeikre szétbon­tani és helyes jelentésüket meg- talánni. A komputer-beszéd elektronikus hangon szólal meg a hangszóróból. A „hanghordo­zás“ meglehetősen monoton — a komputernek meg kell tanul­nia a modaton belüli beszédszü­neteket, mondat- és szóhangsú­lyozás szabályait. (dj)

Next

/
Thumbnails
Contents