Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1976-02-19 / 42. szám, csütörtök
V. Vasziljev: VILÁGOSSÁG MARIO ROSSi TEHETSÉGE Olasz karmester a Szlovák Filharmóniával Olasz karmestervendégünk, Mario Rossi rendkívül vonzó müvészegyéniség. Lénye egyszerű és pózmentes, karmesteri gesztusa gazdaságos, egyben erőteljes és kifejező. Kitűnő hatással van a muzsikusokra. Intenzív zenei akaratát nemcsak karmesteri tevékenységének külső eszközeivel viszi át a zenekarra, elgondolásait meg is tudja éreztetni, felvillanyozza a művészeket, akik szívesen engedelmeskednek neki, de -a Rossi teremtette telített zenei légkörben amellett egyéni átér- zéssel játszanak. Nagyszerű kettősség, elérése a karmesteri varázslatok kategóriájába tartozik. Mario Rossi Haydn 96-os számú „Csoda“-szimfóniájával vezette be hangversenyét. Az aránylag ritkán előadásra kerülő mű kiegyensúlyozott formáiban, dallamvilága érzékenységében felvillantja ugyan az ismertebb Haydn szimfóniák erényeit, de a címben ígért csodára hiába vártunk volna, ha Rossi nem hozza felszínre a Haydn-muzsika rejtett aranyszemcséit is. A szó nemes értelmében „megszólaltatta" a zenekart, minden hang élt és lélegzett a keze alatt. Rossi egy honfitársa kompozícióját, Alfredo Casella „Concerto romana“ című orgonaversenyét is műsorra tűzte. Casella (született 1833-ban) volt az első olasz muzsikus, aki az olasz zenét élő kapcsolatba hozta az európai modern zenei áramlatokkal. Gazdagon élt a múltban, vonzották a preklasz- szikus olasz hagyományok, de ez nem gátolta abban, hogy De- bussyhez, Ravelhez és Sztravinszkijhez csatlakozzék, sőt Schönberg hatására tizenkét fokú dodekafon műveket is írt. A versenymű szólóját kiváló orgonaművészünk, dr. Ferdinand Kiinda tolmácsolta biztos tudással és érzékeny művészettel. A szép estet Beethoven VIÍ. szimfóniája koronázta meg. „A Hetedik nem indult eleve harcias zenének — állapítja meg érdekesen Karl Schönewolf —, a körülmények alakulása, tömegkihatása folytán azonban valóban hazafias tettnek bizonyult. Keletkezése tekintetében időben megelőzte Napóleon le- győzetését, de lényege és szelleme szerint ez sem más a zene eszközeivel vívott felszabadító harcnál, mert mintegy előrevetíti a csatatereken kevéssel rá kivívott tényleges győzelmet. Beethoven így saját fegyvereivel veri meg Napóleont: az élan terrible és az éclat triom- phal (félelmes lendület és diadalmas fény) zenei fegyvereivel. Rossi karmesteri képzelete mögött éreztük a biztos kézzel elrendező intellektust. Koncepciójában nem volt semmiféle önkényeskedés. Rendkívüli gonddal követte a belső tűztől feszülő beethoveni alkotás gondolati, érzelmi és hangulati tartalmát, de nem kalandozott „beleérzésekbe“, ami már a be- lemagyarázás bizonytalan területeivel határos, és éppen ezáltal sikerült kidomborítania a Hetedikben megnyilvánuló különleges vonásokat. A Szlovák Filharmónia az idény egyik legjobb teljesítményét nyújtotta a keze alatt. HAVAS MARTA Egy hasznos kezdeményezésről Az utóbbi esztendőkben örvendetesen megszaporodott fiatal íróink, művészeink száma. Sokuk már eddig is felfigyeltető és elvitathatatlan értékeket alkotott, amelyekkel jelentősen gazdagították nemzetiségi kultúránkat. Ugyanakkor igazolták a hozzájuk fűzött reményeket, bizonyították tehetségüket. Ezeknek a fiataloknak nagy része a Csallóközben született, vagy ott él és alkot. Nevükkel olvasóink is gyakran találkozhatnak lapunk hasábjain, egy-egy vers, novella, képzőművészeti alkotás, vagy éppen publicisztikai írás fölött. Néhányukat — lehetőségeinkhez mérten — interjúkban, portrékban mi is bemutattuk. Persze, sokat kell még tenni annak érdekében, hogy bejussanak a köztudatba, hogy emberformáló erővé váljanak. Részben ezt a célt szolgálja — igaz, csak járási méretekben — az SZLKP Dunaszerda- helyi Járási Bizottsága és a Járási Nemzeti Bizottság hetilapjának, a Csallóköznek ez év januárjában indított — máris népszerű rovata —, a Szembesítés. Kéthetenként jelentkezik, egy teljes oldalon mutat be, illetve kíván bemutatni egy-egy írót, költőt, kritikust, képzőművészt és publicistát, mintegy 25 fiatal embert. Akik figyelemmel kísérik a Csallóközt, tapasztalhatják, hogy szerkesztői színvonalas, igényes munkát végeznek, a fő- szerkesztő, Jozef Krištoffy vezetésével. A lap hűen tükrözi elsősorban a Járás politikai életének eseményeit, gazdaságitársadalmi fejlődését, az élet- színvonal emelkedését. Nem feledkeznek meg a kulturális területekről sem, számtalan cikkben, riportban számoltak be például a járás amatőr művészeti együtteseinek életéről, munkájáról. A járás határain túl is nagyon sokan figyelemmel kísérték éveken keresztül a havonként jelentkező irodalmi oldalt, új rovatuk elődjét. A Szembesítésben eddig Zala- bai Zsigmondot, Szitási Ferencet és Mészáros Károlyt mutatták be, átgondolt koncepció szerint, jól szerkesztett oldalon. Interjúban hozzák emberközelbe a fiatal alkotót, akinek egy- egy művét, vagy művének részletét is közük. Róla írták címmel válogatást tesznek közzé az alkotásairól megjelent kritikákból. recenziókból; és különböző műfajokban mutatják be alkotói világát. Az oldalt kis bibliográfia egészíti ki. Csak üdvözölni tudjuk a szerkesztőség figyelemre méltó kezdeményezését, rugalmasgondos munkáját, amellyel teret és lehetőséget biztosít a fiatal tehetségek számára, a megnyilatkozásra. A Szembesítéssel közvetítenek és kapcsolatot teremtenek az alkotó és a befogadó között, közben olvasókat nevelnek, magatartást formálnak. Dicséretes törekvésüket a rovat szép mottója fejezi ki igazán: „Látnunk kell egymást, hogy láthatók legyünk, hallanunk egymást, hogy hallhatók." BODNAR gyula Felnőttek az iskolapadban Furcsa és szokatlan volna, ha nzt írnám Petényi János magatartásáról, hétköznapjainak eseményeiről, hogy miután álmából felébredt, hozzákezdett egy kicsit ítélni, fogalmat alkotni. Mosolyognának, ha így írnék Gajdos Mária varrónő munkájáról: Amikor bekapcsolta a varrógépet, hogy a „GEMA“ típusú fehér pulóvert varrni kezdje, felváltva dudorászott és dedukált, egy pillanattal később pedig rájött a másodfokú egyenlet megoldásának lehetőségére. Pedig majdnem így van. Petényi János, a Veľký Krtíš-i (Nagy kürtösi J Járási Építőipari Vállalat csempéző- je, Gajdos Mária, a PLETÁ ša- hyi (ipolysági) üzemének varrónője ugyanis az Ipolysági Magyar Tannyelvű Gimnázium esti tagozatán harmadéves tanulók. A munka és a tanulás egyaránt életelemük. Már harmadik éve. Vállalták a tovább tanulást, s most itt vannak. Hozzájuk hasonlóan még 15 felnőtt, akik hétfő, szerda és péntek estéken beülnek az iskolapadba. Hétről hétre. Már harmadik éve. Csömör Béla, a gimnázium Igazgatója így vélekedik az esti tagozat tanulóinak oktatásáról: — A felnőtt nem nagyra nőtt gyermek, tanulása az iskoláskorú diákokétól eltérő, s ezt igen sok motívum befolyásolja. Minderre ügyelve, figyelve szerveztük meg tanításukat. Nem eredménytelenül, hiszen már harmadévesek, jövőre érettségizni fognak. Dióssy Gyula, a matematika tanára még dicséri is az esti tagozat tanulóit: — ök már gyakorlatiasak, könnyebben következtetnek, gyorsabban felismernek törvényszerűségeket, és — ami nagyon fontos — észreveszik az összefüggéseket. Képes Tibor, a pionírház Igazgatója, aki politikai ismereteket, filozófiát tanít, így dicséri őket: — Mindjárt azon gondolkodnak, hogyan lehetne az órán tanultakat hasznosítani. És ez nagyon jó. Mi az ő véleményük? Kuruc Éva, a TEMOS vállalat munkásnője: — Nagyon szeretem a nyelvtanulást. A tananyagban azonban nemcsak a kedvelt, hanem a „nem szeretett“ tantárgyak is helyet kapnak. És ez gyakran okoz problémát. Zolczer József, a Balogi Efsz könyvelője: — A tanulással nincs különösebb gondom. Az érettségi után még folytatni is szeretném a tanulást. Főleg a közgazdaságtan érdekel. Néha ugyan előfordulnak nehézségek, mert egyeztetni kell a munkahelyi követelményeket az iskolai követelményekkel. Sliacky Mária, a Horné Tú rovcei (Felsőtúri) Hnb hivatalnoka: — Ha csak a puszta megértésről van szó, nincs fennakadás, de a matematikai és fizikai szabályokat nem tudom mindig elmondani. Bizony, néha még félfogadás közben is foglalkoztat egy-egy másodfokú egyenlet ismeretlenje ... A szakemberek véleménye A biológus: — A felnőttokta- tás paradoxonja, hogy a napi szellemi, vagy fizikai munkában elfáradt dolgozó férfiak, nők valóságos agysejtkínzó tornát végeznek. Az esti tagozaton való tanulás az esti órák élettanilag abszurd szellemi kihasználása. Ez szinte „a pokol tornáca“. Innen csak kompromisszumok révén lehet eljutni. A pszichológus: — A központi idegrendszer tudatos szabályozásával az esti iskolában is lehet jó eredményt elérni. Számolni kell azonban a regulációs betegségek lehetőségével: szívidegesség, hipertónia és hasonlók. Jól gondolja meg az esti tagozaton tanuló dolgozó, hogy önmagát mennyire képes formálni, alakítani a követelményeknek megfelelően. A közgazdász: — Ha a tanú lás érdekében dolgozókat Zolczer József, a Balogi Efsz könyvelője munkahelyükön szervezetten tehermentesítik, rendben van. Ez társadalmi megoldás, társadalmi segítség. Marad a tanulás, de „tűnik“ a termelés. A kulturális nyereség mellett számítani kell a termelés negatívumaival is. A pedagógus: — Sokszor hangoztatott megállapítás, hogy az esti iskolában „fáradt tanárok fáradt tanulókat tanítanak“. Nem volnánk igazságosak, ha ehhez nem tennénk hozzá, hogy az akaraterő, az áldozatkészség, a jól szervezett közös munka a tanárokat és a felnőtt tanulókat egyaránt igen sok akadályon átsegítette és segíti. Helyzetkép Nem könnyű felnőtt fejjel, c-nládi és munkahelyi gondok kuzepette iskolapadba ülni. Már az iskolába járás is probléma, hiszen Zolczer József és Petényi János lakhelyükről, Ipolybalogról megfelelő autó- buszjárat híján csak úgy jöhetnek be az iskolába, hogy a két barát és sorstárs egyikének saját autója van. Sliacky Mária esetében a hnb tanácsa tanúsít megértést és sohasem tart hétfői, "szerdai, pénteki napon tanácsülést. Kuruc Éva esetében a család biztosít jó lehetőséget a tanuláshoz. És a példákat sorolni lehetne tovább. És nemcsak ők, hanem a gimnázium tanárai is. Skolkai Adrianna, az osztályfőnök szerepét, magatartását így értékelik a^felnőtt tanulók: Reális követelményeket támasztó, megértő, de igényes. Tóth Tibor tanár módszerét pedig dicsérik: Nemcsak előad és magyaráz, még arra is ügyel, hogy megértesse velünk, miként kell megtanulni a tananyagot. Az egyik tanuló a feleségét dicséri, aki ösztönzi a tanulásban és segít neki. A másik mesterét emlegeti, aki számon tartja, hogy mikor van a gimnáziumban vizsgaidőszak, s úgy adja ki a munkát. A harmadik egy könyvtárosról beszél, aki félreteszi számára a kötelező olvasmányokhoz szükséges köteteket. A negyedik az üzemi orvosról szól: amikor megtudta, hogy esti iskolába jár, elrendelte, hogy félévenként ellenőrző vizsgálatra járjon. Az ötödik elmondja: karácsonyi ajándékként magnetofont kapott a testvérétől, s azóta úgy tanulja meg a konverzációs szöveget, hogy előbb feljátssza magnószalagra. Rengeteg apró, szinte megszámlálhatatlan figyelmesség segítheti a felnőttek továbbtanulását. (Ennek, sajnos, az ellenkezője is igaz.) Pénzben kifejezni nem lehet sem az esti iskolás áldozatvállalását, sem a segítséget. Ennek ellenére így fogalmaznak a tanárok és a felnőtt diákok is: Bizony, ára van a továbbtanulásnak .. .1 Ebből következően vetődik fel a kérdés: Mi a haszna? Erre nem mindenki ad egyértelmű választ, de a feleletek érdekesek. Érdemes megjegyezni, hogy ki mit mond. A biológus: — örvendhet minden végzős, hogy a „próbatétel“ sikerült. Ha nem viselte meg károsan az idegrendszerét a továbbtanulás, bátran elmondhatja önmagáról, hogy erős. Természetesen, idegileg... A pszichológus: — Értékesebb személyiség alakult ki. Ez tény. Olyan, mely bizonyítja, ismételten és újra, hogy az ember alkalmazkodó képessége majdnem végtelen. A közgazdász: — A magasabb képzettségű dolgozó munkája értékesebb. Ha valamelyes kárt, hibát, hiányosságot okozott is az a körülmény, hogy egy két dolgozó átmenetileg kevesebbet adott társadalmunknak a megszokottnál, későb ez megtérül. A pedagógus: — Természetes, hogy még a felnőtt diák esetében sem ér véget azzal a tanulás, hogy érettségi bizonyítványt kap. Az önművelésnek nincs határa. Ezt minden érettségizett tudja, akár nappali, akár esti tagozaton kapta a bizonyítványát. Szerettem volna a kérdést feltenni az esti tagozat tanulóinak is, de nem sikerült megfogalmaznom sehogysem, mert nem és nem lehet haszon felől tudakozódni attól, aki most fizet, aki most adja meg az árát annak, amitől értéket, hasznot remél. Tőlük majd az érettségi után kérdezem meg. Akkor, és a későbbi évek során talán beszámolhatnak majd arról, milyen értéke, haszna van annak a tudásnak, melyet továbbtanulással szereztek meg. Most még csak azt érzik, hogy ára van. HAJDÜ ANDRAS Dióssy Gyula matematikatanár és Gajdos Mária a táblánál (Tóthpál Gyula felvételei)
