Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1976-02-18 / 41. szám, szerda
Belpolitikai kommentár Szovjet íiüdöii az SZKP ffid. kongresszusa dftt 6. Az ember a legfontosabb Negyvenöt éves fennállása alatt a rosztnvi Rosztszelmas kombájngyár több mint négymillió különféle gépet készített a szovjet mezőgazdaság részére, s gyártmányai világszerte jó hírnévnek örvendenek. 1969 szeptemberében gördült le a szerelőszalagról az emjmilliomodik gabonakombájn. Ezt a gépet a vállalat előtti tágas térségen beton- alapzaton helyezték el. A munkaeredméni/ek ismertetésére óitalában nagy gondot fordítanak a vállalatban. Amikor Heroin Alekszandr Zatarovicsnak. a főmérnök hnli/cttesének kíséretében üzemlátogatásra indultunk, a szemlét azon a helyen kezdtük, ahol kiállították a gyár leqfnntosabb termékeinek, a kombájnoknak mintapéldányait. Az első, a Sztálinyec-1 1931-ben készült. A háromkerekű, traktorvontatta gépek nagy szerepet játszottak a szocialista mezőgazdasági termelés fejlesztésében. A mostanihoz hasonló ka- lászvágó berendezéssel ellátott SZK-3-as kombájnokat 1958 —1982 ben gyártották. A nálunk is jól ismert SZK 5-ös, kabinnal ellátott Nyiva kombájnok készítését 1973 ban kezdték meg. A gyár kiterjedése, műhelycsarnokainak méretei szinte lenyűgözik a látogatót. Említettem már, hogy az üzem nagyarányú átépítés alatt áll és termelésének modernizálására az utóbbi években igen nagy gondot fordítottak, jártunk olyan részlegekben — például abban a műhelyben, ahol az alkatrészeket festik és égetik —, ahol csak az automatikus irányítóközpont helyiségében találkoztunk néhány fehér köpenyes munkásnővel, s a festékszagtól terhes levegőjű tágas csarnokban csupán az automata berendezés működött, a programnak megfelelően továbbította az alkatrészeket a műveletek elvégzésére. A munkafolyamatok tökéletes összehangolását figyeltük meg a hétszáz méter hosszú fő szerelőszalagnál, amelyen hét és fél ezer alkatrészből fokozatosan állítják össze a kombájnt. A szalag kezdetén az alváz egyes darabjai indulnak útnak. Minden állomáson begyakorolt munkacsoport végzi a megszabott műveleteket. A fő szerelő- szalaghoz merőlegesen futnak a mellék szerelőszalagok, amelyeken a kombájn fontosabb részeit — a cséplődobot, a kabint stb. — állítják össze és továbbítják rendeltetési helyükre. A magasban daruk futnak, fejkendős lányok tekinte nek le az üveg ablakok mögül, ritmikusan emelik át az egyik szalagról a mű síkra a súlyos alkatrészeket. A műhelycsarnok másik végén a kész kombájnokat óriási daru helyezi át a szalagról a műsza ki ellenőrzési osztályra, ahol érzékeny mű szerekkel min den részletre kiterjedő alapos vizsgálatnak vetik alá a gépe két. Az ellenőrök szigorú szemét nem kerüli el a legkisebb hiba sem. A kifogástalan minőség elérése a gyár dolgo zóinak fontos alapelve. A la boratóriumok- ban a természetes munkafeltételeknek megfelelő körülmények között vizsgálják az alkatrészek viselkedését. A dolgozók között elterjedt verseny- forma, hogy saját maguk garantálják munkájuk jó minőségét. A gyári védjegy becsületére nagyon sokat adnak a Rosztszelmas dolgozói. Naponta kétszázharminc— kétszáznegyven kombájnt készítenek el a gyárban és Indítanak útnak a szovjet mezőgazdasági üzemekbe, valamint külföldre. V alamennyi munkahelyen és az egész gyárban Jépten-nyomon tanúi lehetünk az ember megbecsülése, a dolgozókról való gondoskodás megnyilvánulásának. A gyakorlatban valósul meg „az alkalmazottak a gyárért, a gyár az alkalmazottakért“ alapelv. „A munkája teszi az embert!“ i— Mrdetl a legnagyobb műhelycsarnokban a dicsőségtábla felirata. Mindenütt a főhelyen állítják ki a szocialista munkaverseny győztesei, a kiváló dolgozók arcképeit. Csupán a legutóbbi öt évben több mint kétezer dolgozót tüntettek ki derék helytállásért. Ivanov Va- szilij Alekszandrovics vezér- igazgató a Rosztszelmás dolgozóinak jó munkáját kiemelve rámutatott, hogy becsületes igyekezetük eredményeképpen a kilencedik ötéves tervidőszak mind a húsz negyedévében országos méretben is kiváló helyet értek el a szocialista munkaversenyben. A vállalat minden műhelyében kifogástalan szociális berendezések szolgálják a dolgozókat. Teljes mértékben megoldották a dolgozók színvonalas étkeztetését az éttermekben és a falatozókban, mégpedig mind a három műszakban. „A Rosztszelmas nemcsak szerelőszalagokat és automata berendezéseket, nemcsak műhelyeket és laboratóriumokat jelent, hanem szociális, kulturális és sportlétesítmények komplexumát Is, melyben a vállalat dolgozói és hozzátartozóik kibontakoztathatják képességeiket és megtalálják szórakozásukat“ — olvashatjuk a gyár Szerelik a kombájnokat életéről tájékozta ló képes kiadványban. Nehéz feladat lenne csak megközelítően is átfogó képet adni arról a sokoldalú gondoskodásról, amelyben a gyár részesíti dolgozóit. Sokezren vették igénybe a művelődés, a továbbképzés lehetőségeit, jelenleg kétezren tanulnak. Az üdülés, a pihenés lehetőségét nemcsak az alkalmazottak, hanem a gyerekeik számára is biztosítják. Külön kórház, korszerűen felszerelt orvosi rendelők tartoznak az üzemhez, s évről évre jelentős eszközöket fordítanak a lakásépítésre. Csupán az újházasok közül több mint kilencszázan kaptak a vállalattól lakást. M eglátogattuk a gyermek- várost is. A tizenkilenc övodát és napközi otthont tágas kertben építették fel. A Rosztszelmas alkalmazottainak négyezerötszáz gyereke tölti itt napjait szép környezetben, az óvónénik felügyelete alatt. A játszóterek változatos és célszerű játékait, felszerelését a gyár dolgozói társadalmi munkában készítették. Amikor odnértünk, a gyerekek egy része a kertben sétált, játszadozott. A csípős hidegben jó melegen felöltöztetett kicsiknek csak kipirult arca és csillogó szeme látszott ki a szőrméből. Tisztelettudóan köszöntötték a vendégeket, s a következő pillanatban ismét elmerültek játékukban. Miközben tizenkilenc óvoda és napközi otthon egyikében, a „Berjozkában“ kalauzolt bennünket a vezetőnő, Kirzena Va- lentyina Ivanovna, akaratlanul is arra gondoltam, mily jó ma gyereknek lenni. Az egyemeletes épület minden helyisége azt a célt követi, hogy a kicsinyek számára a lehető legkellemesebb és legcélszerűbb környezetet alakítsa ki. A hófehér ágyacs- kákkal teli hálószobák mellett játékokkal megrakott szobák vannak. Nagy akváriumokban csillámló halacskák, tágas ketrecekben bohókásan játszadozó ezüst színű mókusok, tengeri malacok és más apró állatkák élénkítették a meseszobák berendezését. Az egyik helyiségben az öt-hatéves óvodások saját készítésű játékait állították ki. Az apró játékok élénk képzelőerőről és nagy ügyességről tanúskodnak. A szoba közepén kartonpapírból készült gépmo- dell a Rosztszelmas dolgozóinak legújabb gyártmányát — az SZK-5-ös Nyiva kombájnt ábrázolja. A vállalat kultúrpalotájában nagy színházterem van tágas színpaddal. Olyan szerencsénk volt, hogy ott-tar- tózkodásunk egyik estéjén lépett fel új műsorával a rosztovi Doni Kozákok Művészegyüttes. Elsőként gyönyörködhettünk a világhírű dal- és táncegyüttes magas művészi színvonalú új műsorszámaiban. A méltóságteljes és a mókás táncjeleneteket, a feledhetetlenül szép énekszámokat a zsúfolt nézőtér közönsége tapsviharral jutalmazta. Szabiin Vlagyimir Alekszandrovics, a kultúrpalota igazgatója részletes tájékoztatást adott a vállalat dolgozóinak gazdag kulturális életéről, s a másfél évtizeddel ezelőtt épült kultúrpalota széles körű tevékenységéről. Több mint ötezer ember aktívan részt vesz a kulturális munkában. Opera-, balett-, drámai együttesek, énekkar, tánc-, esztrád-, balalajka- együttes, fúvószenekar tevékenykedik, hogy csak a jelentősebbeket említsem. A sakkklubnak mintegy ezerkétszáz tagja van, számosán közülük országos versenyeken is részt vesznek. Különösen nagy gondot fordítanak a fiatalok szabad idejének célszerű kihasználására. Élénk tevékenységet fejt ki a lányok klubja, a bélyeggyűjtők klubja, és sok más szakkör. Nem feledkeznek meg az idősebbekről sem, akik a munka veteránjainak klubjában tevékenykednek. A kultúrpalota könyvtárában töb mint kétszázezer kötet szépirodalmi és tizenötezer kötet műszaki irodalmi mű áll az olvasók rendelkezésére. Gazdag lehetőség nyílik a sportra és a testnevelési munkára is. Többek között harmincötezer férőhelyes stadion, tornaterem, csónakklub áll a rendelkezésükre, s akinek kedve tartja, annak lehetősége nyílik a horgászatra és a vadászatra is. A Rosztsze'inasban megvalósul az a törekvés, amelyet Mihail Olegovics Romanov, a szakszervezeti bizottság elnöke így fogalmazott meg: „Legfontosabb feladatunkat abban látjuk, hogy vállalatunkban minden lehetőséget a lehető legnagyobb mértékben kihasználjunk a dolgozók munka- és életkörülményeinek szüntelen javítására.“ GÁL LASZLŰ MMAPOS SZÜKSÉGLET A felszabadulás óta Szlovákia iparosítása rohamosan fejlődött, s ez megkövetelte, hogy a dolgozók munkába szállítása is ehhez mérten alakuljon. Az idősebb korosztály még jól emlékszik rá, hogy a háború utáni években a munkába teherautón utaztak. A Csehszlovák Autóf uvaro zási Vállalat ugyanis csak 1948-ban alakult meg. Az említett évben Szlovákiában mindössze 200 járat volt. A meglevő 431 autóbusz 1948-ban 35 millió utast szállított. Azóta sok víz folyt le a Dunán, és az utasszállítás terén is sok minden megváltozott. Ma Szlovákiában 1900 autóbuszvonalon — amelyek összesen 95 000 km-t tesznek ki — tavaly több mint 760 millió utast szállítottak. A legutóbbi felmérések alapján Szlovákiában már csak 26 olyan község van, amelybe nem jár autóbusz. Ebből 12 egy kilométerre van az autóbuszmegállótól és kilencnek vasúti állomása van. A fent említett szép eredmények elérésében nagy érdemük van a nemzeti bizottságoknak, de még inkább a Csehszlovák Autófuvarozási Vállalat 37 ezres nagy családjának. Az elért eredmények azonban még nem adnak okot az elégedettségre. Ugyanis az utazás kulturáltsága, az e téren nyújtott szolgáltatás még igen alacsony színvonalon van. A munkásautóbuszok a legtöbb esetben túlzsúfoltak. Ennek objektív és szubjektív okai vannak. Elsősorban is a vállalatnak nincs annyi autóbusza, mint amennyire szükség volna. A meglevő autóbuszok 45 százaléka már lefutotta az előírt kilométereket, de a szükség törvény boot alapján ezeket még nem vonhatják ki a forgalomból, jóllehet megértek a kiselejtezésre. Az említett fogyatékosság kapcsán szólni kell arról is, hogy Szlovákiában az üzemeknek több mint ezer autóbuszuk van, amelyek nagy részét csak kirándulásokra használják. A kelet-csehországi kerületben a párt- és az állami szervek segítségével elérték, hogy az üzemi autóbuszokat bérbe adják a Csehszlovák Autófuvarozási Vállalatnak. Jó volna Szlovákiában is hasonló megoldást találni, annál is inkább, mivel az üzemek érdeke, hogy a munkába érkező emberek nyugodt körülmények között utazzanak. A fogyatékosság másik tényezője maga az ember. Igen sok helyen a gépjárművezetők nem tartják be a közlekedési grafikont, ez nem kis bosszúságot okoz az utazóközönségnek. Szólni kell arról is, hogy a Csehszlovák Autófuvarozási Vállalat dolgozóinak nagy része becsülettel teljesíti feladatát, de akadnak közöttük olyanok is, akik go- rombáskodnak az utasokkal, nem adnak külsejükre, egyenruhájuk tisztasága és a kocsi belsejének rendje is kifogásolható. Ezért az üzemek vezetőinek, a szakszervezeteknek és nem utolsósorban a pártbizottságoknak a jövőben ezekkel a kérdésekkel is többet kell foglalkozniuk, hogy biztosítani tudják mindazt, amit a központi szervek felhívásukban meghatároztak. Az utazóközönség főleg a múltban joggal kifogásolta, hogy az aiitóbuszállomások nem megfelelőek, s hogy az egyes megállóknál nincsenek várótermek. Ennek jogosságát bizonyítja a statisztika is. Szlovákiában 14 000 autó- buszmegálló közül csak 4500 nak van váróterme, s ez nem kielégítő. Az 5. ötéves tervidőszakban ezen a téren lényeges javulás állt be, főleg a kelet- és a közép-szlovákiai kerületben, ahol a nemzeti bizottságok magukévá tették a várótermek kérdésének megoldását. A jelenlegi helyzet megjavítására törekszik az SZSZK Belügyminisztériuma is, amely a közelmúltban várótermek tervrajzának elkészítésére pályázatot hirdetett. Ez minden bizonnyal hozzájárul majd ahhoz, hogy a jövőben épülő várótermek esztétikusak legyenek. A 6. ötéves tervidőszakban a kormány célul tűzte ki a Csehszlovák Autófuvarozási Vállalat műszaki bázisának fejlesztését, az autóbuszok számának növelését és a közlekedés megfelelő koordinálását. — Ám ezek az intézkedések nem oldanak meg mindent. Itt az ideje, hogy az üzentek bevezessék a megosztott munkakezdést, mert egyedül ez az, ami csökkenteni tudja az autóbuszok túlzsúfoltságát. Az utazás, a munkába járás mindennapos szükséglet. Ezt kell elsősorban és mindenütt szem előtt tar,anl* NÉMETH JÁNOS Erkölcsi magatartásból jeles A múlt években elég gyakran panaszkodtak a gyenge fűtésre a Királyhelmeci Kilencéves Alapiskola új épületében, de a nagyobb összegű beruházás és a fűtők személyi cseréje meghozta a meleget a tantermekbe. Egy nagyon komoly csőszakadás azonban majdnem megzavarta az iskola fűtését. S hogy mégsem lett belőle nagyobb baj, a tanítás zavartalanul folyhatott, a Járási Iparvállalat „Kovo“ üzeme két szocialista brigádjának köszönhető Amikor megtudták, hogy mi történt az iskolában, önként és azonnal segítettek Bagos István mesterrel az élen. Pénteken. munkaidő után öten hatan felváltva törték a betont, hogy minél előbb hozzáférhetővé tegyék a szakadás helyét. Másnap, szabad szombaton két he gesztő, Trosko János, és az iskola volt tanulója Arti József folytatta a munkát. Estére a két kazán már ismŕ't ontotta a meleget. Nem pénzért tették. Fizetségük erkölcsi elismerés, amelynek értékét 800 diák köszönete adja meg. Gyors segítségük jelentősége úgy értékelhető méltó módon, ha összehasonlítást teszünk a hasonló, tavalyi esettel. Akkor ilyen hiba miatt 10 napig nem fűthették az iskolát, mert a javítóüzemek dolgozói nem segítettek. Az első üzem, melyet az Iskola igazgatósága felkért a javításra, megnézette a csőszakadást, de a munkát nem vállalta, mondván: nekik az ilyen jelentéktelen kis munka végzése nem fizetődik ki. A másik üzem alkalmazottai is szemrevételezték, s azzal távoztak, hogy majd jelentik a tapasztaltakat az illetékeseknek. Az illetékesek meg hallani sem akartak a dologról. Közben eltelt 4 nap, s az osztályokat át kellett telepíteni más épületekbe. Végül, mint a mesében, a harmadik üzem hatékony meggyőzés után elvállalta a munkát, és egy hét alatt elvégezte. Persze az első napon csak megnézték, hogy mi Is a baj. Másnap leszállították a szükséges anyagot, a harmadik napon megjelent a helyszínen két tanuló egy vezetővel és két napig néha-néha kopácsolták a betont. Az ötödik napon aztán sikerült beragasztaniuk a csőtörést. A „Kovo“ két szocialista brigádja nem így tett az idén. Az eset óta persze már másban is segítettek az iskolának, mert az igazgatóság beszélgetésre hívta meg őket, s akkor valósult meg a baráti kapcsolat állandóvá tételének gondolata, melyet a brigád vezetői és tagjai kezdeményeztek. Védnökséget vállaltak. Megjavították az iskolai padokat, meghegesztették a lépcsőkerítést, ellátták az iskola műhelyét vashulladékanyaggal. A két szocialista munkabrigád védnöke, erős és tettre kész barátja az iskolának. CSURKŰ DEZSŐ 1978. II. 18.
