Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1976-02-17 / 40. szám, kedd
Vallomások hazai tájakról, emberekről Martin Benka emlékkiállítás o bratislavai Művészek Házában Martin Benka, a hazai modern festészet egyik alapító tagja. Szlovákia első nemzeti művésze volt. Halála óta öt év telt el. A Nemzeti Galéria erre való emlékezéssel rendezte Benka rajzainak, vízfestéseinek és illusztrációinak kiállításét a Művészet Házában. A 163 lapból álló bőséges válogatás a Nemzeti Galéria és a Szlovák Nemzeti Múzeum tulajdonát képezi. A teljesség igénye nélkül is szemléletes képet ad Benka rajzfelfogásáról. Ez a műfaj alapvető részét képezi sokrétű művészetének. „A rajz valamennyi művészet atyja", írta a reneszánsz művészettörténetírója: Vasarl. ígv vélekedhetett Benka is. Hiszen röpke feljegyzéseinek, vázlatainak, festményeihez, monumentális alkotásaihoz is illusztrációhoz készült tanulmányainak száma több ezer. E tekintetben a szlovák képzőművészetben ő a legtermékenyebb mester. Rajzai magukon viselik a születő ötlet frisseségét. közvetlenségét. Természetesek, őszinték, vallomásszerűek. A Kíripolcén 1888-ban született Benka a prágai Kalvoda növendéke volt. Tanulmányozta Európa leghíresebb képtárait, nagy elméleti tudással is rendelkezett. Mégsem vált idegen hatások rabjává. Megmaradt a szlovák nép fiának, a hazai tájak állhatatos csodálójának. A természetnek, a látható és tapintható valóságnak, az embernek realista ábrázolója. Nem tud elképzelni igaz művészetet az élet és konkrét helyzetei, s nagy gondolatok nélkül. Témája kezdetben a táj. A harmincas évek körül előtérbe lép az alakos ábrázolás, az ember, és élete alapelemének megnyilvánulása: a munka: Technikái a ceruza-, a szén-, a vöröskréta-, majd a tollrajz. Egész élete folyamán rajzolt. Világos tiszta vonásai arról vallanak, mit és hogyan figyelt meg a világból. Művészeti fejlődése későbbi szakaszait jelzi a mind egyszerűsödő és összefoglaló előadás, a jelképes és monumentális formamegoldás. Jellemzik érzésvrtlágát, azt az elragadtatást, mellyel a hegyek hatalmas tömegét, szeszélyes tagozódását, a patakok gyors futását, állatok, fák, virágok változatos formáit és a tájjal együtt élő szívós, öntudatos dolgozó embert látta. A kezdeti idilli felfogás helyeit művei később lelkes dicsérői és monumenta- lizálói a haza szépségének, heroizálói szeretett népének. Kifejező rajzaival sajátos embertípust alakít ki. Tettrekész, kemény erejű pásztorok, hatalmas szálfákat emelő tutajotok, szorgos szántó-vetők, aratók, hajlongó gereblyéző lányok, hátukon súlyos szalmabatyuk terhét cipelő bocskoros asszonyok szinte megnőnek, hősies munkájuk, a természet erejével vívott harcuk közben. Akvarelljein viruló színekkel jeleníti meg a festői tájban a Sliači asszonyt, Čičmány díszes faházai között a szövő-fonó leányok alakjait. Szimbólikus illusztrációs naptára csak a fel- szabadulás után készül el, és ötvenkettőben jelenik meg. Benkát szoros kapcsolat fűzi az irodalomhoz, a zenéhez, ami illusztrációiban is megnyilvánult. A nép-, és 'altatódaloknak a tájban való dekoratív megjelenítése a parasztanyák és gyermekeik meleg viszonyának költői újjáteremtése. Az .egyes lapok keretét népiesen stilizált betűk, a dal szövege, és a melódiát jelző hangjegyek képezik. A szlovák klasszikus költők közül Hviezdoslav (A csősz M. Benka: Illusztráció a szlovák népi mondákhoz. feleségej, Sládkovič (Detvui legény), Dobšinský (Szlovák népmondák), a Jánošíkot dicsőítő verseket, címlapjaikat és a könyvborítókat ékesíti gazdag díszítményű rajzaival és vízfestéseivel. Mindig azokat a szerzőket és azokat a munkáikat választja, melyekben hazája páratlan szépségét, népét, munkáik hősiességét, családi életüket. egyszerű örömeiket jelenítheti meg. A nagy kezdőbetűket, a fejezetek végét jelző finom kis rajzokat hullámvonalas dísszel, csupa kedves apró figurával ékesíti. Benka tudva- tudta, hogy a „könyv a szabadság, szépség, .humánus eszmék megörökítője". S tartalma mellett vizuális megjelenítése is fontos. Példát mutató munkássága hatással volt a szlovák könyvnek utána következő illusztrátoraira is. BÄRKÁNY jenöné A HAJNAL HÖLGYE ÜJ SZLOVÁK OPERA ŐSBEMUTATÓJA Országos ősbemutatót tartottak a Szlovák Nemzeti Színház operaszínpadán február 7-én és 8-án. Két szereposztásban állították színpadra a Nitrán élő kiváló szlovák zeneszerző, Bartolomei Urbanec érdemes művész A hajnal hölgye című operáját. Urbanec első operája bizonyos mértékig meglepő, ugyanis a szerző rangját eddig nagyszerű tömegmozgalmi dalok, dalciklusok, kórusművek, népdalfeldolgozások, filmzene, gyermekdalok, kisebb zenekari művek, az Ének Mirko Nešporról című oratórium, a Májusok című daljáték és a hangversenyművek adták. Nyilvánvaló, hogy az opera iránt érzett tisztelet ösztönözte arra, hogy túl az ötve- nen megalkossa első operáját. A szerző Alejandro Casona spanyol költő, író A hajnal hölgye című színművét adaptálta operaszínpadra. Ezt a darabot nálunk többször bemutatták és Urbanecet valószínűleg a Nitrai Kerületi Színház bemutatója ihlette meg. Egyedül kezdett a szövegkönyv írásához, de később július Gyermek tapasztalt bratislavai operarendezővel együtt alkották meg a librettót. A műfaji követelményeknek megfelelően sűrítették, rövidítették a dialógusokat és néhány epizódfigurát mellőztek. Helyenként meghagyták a prózai szöveget, ami bizonyos körülmények között kifejezőbb mint a zene. Nagyon nehéz lenne röviden jellemezni ezt a valóban rendhagyó színművet, mert pszichológiailag elég bonyult és igényes. Annak ellenére, hogy a lényegében realisztikus történet egyszerű emberek környezetében játszódik és ezek mindennapi (fondjalról, kínjairól, tragédiáiról, boldogságáról és halálára beszél. Jóllehet Spanyolországban játszódik, univerzális, tehát bárhol előadható. Van benne bizonyos fatalizmus és misztikum, de erős fénnyel szikráztatja fel az optimizmust is, az ember vágyát a tettekben gazdag alkotó és teljes élet után. A mű központi figurája, A hajnal hölgye, mint a halál megszemélyesítője, nem ijesztő jelenség, hanem élő ember, nő, akiben teljesíthetetlen emberi vágyak élnek. A vállalkozás nagyon jól sikerült A szöveg érthető és különösen az I. részben kitűnő. Zenei vonatkozásban Urbanec igazi operazene alkotására törekedett és igyekezetét siker koronázta. Az opera számos figyelemreméltó zenei ötletet tartalmaz, bár a szerző nem dolgozik következetesen ezekkel a motívumokkal, hanem a folyó és A hajnal hölgye kettős, — egymással szorosan összefüggő — motívumára épít. Szándékosan ritkítja a zenekari betéteket, hogy a lehető legnagyobb mértékben érvényesítse a partitúra énekes részeit. Ezek rendkívül melodikusak, a decla- mando, az ún. zenei próza pedig jól érthető. Az opera nagyszerűen érzékelteti a spanyol környezetet, zenei elemekkel teremti meg a Jellegzetesen spanyol légkört, amelyet azonban néha szlovák dallamfoszlányok színeznek. Csak az kifogásolható, hogy a zene mindezek ellenére eléggé szemléltető jellegű, nem mindenkor azonos értékű a szöveggel és helyenként, főleg a II. rész nyitányában nem eléggé súlyos. A Szlovák Nemzeti Színház operaegyüttese nagy figyelmet szentelt az új szlovák alkotás betanulásának. /. Gyermek rend- dező, a szövegkönyv társalkotója, a mű humánumát, igazságosságát és egyszerűségét Igyekezett kidomborítani és sikerrel hasznosította a librettó adta lehetőségeket. A címszerepben £. Baricová és J. Sedlái'ová nyújtott kiváló teljesítményt. Alakításukban művészi egységet alkot a nemes egyszerűség, a fennkölt, méltóságteljesség és a démo- nikus titokzatosság. A sors kegyetlen csapásait is töretlenül elviselő Telva szerepében főleg M. Meierová aratott megérdemelt sikert, de O. Hanáková alakítása is dicséretet érdemel. N. Hazuchová meggyőzően, mély átérzéssel vitte színpadra a fájdalmas és büszke Anya figuráját. Hajóssy Magda különösen hajlékony, kulturált hangjával vonta magára a figyelmet Adél szerepében, bár A. Czaková sem okozott csalódást. A többi szereplő küzül elismerést érdemelnek M. Nitra- nová és A. Michálková, J. Mart- voň és /. Spaček, főleg a szerepét tökéletesen átélő dr. G. Papp és M. Kopačka. A két gyermekfigurát kiválóan alakították V. Braunová, K. Vysko- čilová és E. Holičková főiskolai hallgatók, valamint E. Gyér meková, az együttes tagja. V. Suchánek stilizált színpadképe, Ľ. Purkyííová kosztümjei teljes mértékben megfeleltek a mű hangulati követelményeinek. L. Holásek nagyon lelki- ismeretesen tanította be a kisebb kórusrészeket, Viktor Má- lek karmester pedig — elsősorban a partitúra vokális-melodikus részeinek kiemelésével, a spanyol zenei kolorit hang- súlyozásával-jelentősen járult hozzá a sikerhez. A szerző első operáját a közönség nagy tetszéssel fogadta és már külföldi (spanyol és NDK-beli) operaszínpadok is érdeklődnek iránta. örvendetes, hogy ezt az alkotást a Szlovák Nemezti Színház operaegyüttese mutatta be és ezzel a jelenlegi szlovák eredeti operairodalom egy figyelemreméltó művel gazdagodott. ALFRÉD GABAUER ÚJ FIL MEK KESERŰ CSOKOLÁDÉ (olasz) Olasz vendégmunkások Svájcban — erről tudósít a Keserű csokoládé. De nemcsak tudósít; alkotója egy vérbeli riporter éles szemével ötletesen, őszintén és ironikusan látja és láttatja a vendégmunkások elkeseredett kenyérharcát és kiszolgáltatottságát. A történet helyszíne Svájc, a gazdag' és „tüchtig“ Svájc. Itt dolgozik pincérként Nino. az olasz vendégmunkás és a hozzá hasonló többi, a hazájában munkanélküliséggel sújtott más nemzetiségű pária is. Nino elegáns étteremben mozog pincérként, majd egy milliomos szuperluxus villájában lakájként. Tulajdonképpen sikeresnek érzi magát, hisz bármilyen nehéz is a sorsa, mégiscsak munkája van s az otthonihoz képest magas fizetés üti a markát. Franco Brusati rendező vol faképpen éles és eleven kontrasztokat teremtve építi fel a film cselekményét. Az anyagi biztonságukba zárkózó hűvös svájciakat szembeállítja a napi kenyér- és lakásgondjaikkal, a létbizonytalansággal küzdő olaszokkal. Ez az állandóan jelenlevő kontraszt indokolja a film ironikus-humoros hangvételét, az olykor burleszkig, vagy groteszkig fokozott szituációkat. A rendezőnek sikerült a filmben különböző stíluselemeket egybehangolnia úgy, hogy a cselekményben ne következzen be törés. Az alkotó a bohózat! ötletektől eljut egészen a szürrealista látomásig, mindamellett filmjét nagyon hitelesnek és őszintének érezzük. Alkotásában fölfedezni a neorealisták hatását (szabadság, keserű humor, a cselekmény könnyed kezelése), az olaszok sajátos öniróniáját. A Keserű csokoládé úgy mutatja be egy sajátságos életforma valóságteljességét, hogy bár kritizálja-ironizálja Svájcot, ám nem sérti meg. S kritikája még élesebb, ha az olaszok ..léhaságán“, Sole mio- érzelmességén háborodik fel. Jó film a Keserű csokoládé, az utóbbi évek egyik legjobb olasz filmje. Mentes mindennemű bonyolult jelképtől, világos, érthető, jó értelemben vett mozifilm. Fordulatos, sok-sok meglepő ötletre épül, s állandóan ébren tartja a néző figyelmét. A filmnek több emlékezetes jelenetsora is van. Például az olasz és a török pincér bur- leszkig fokozódó versengése, vagy egy másik csodálatosan felépített képsor: a csirkefarm- (elenet; a farm kopasztóüzemé- ben a társadalom legmélyére süllyedtek éhbérért dolgoznak, ólakban laknak, már-már maguk is a csirkékhez hasonlítanak, s egy éles kontraszt — a drótrácsos ketrecen túl a külvilág, a tulajdonos és a környékbeli gazdagok sudár szépségű szőke fiai és leányai láthatók reggeli lovagláson. A keserű és őszinte filmben a társadalombíráló szándék nemes és vonzó megvalósításában ölt testet. Sok fontosat közöl a hazug illúziókról s az illú- ziókergetés reménytelenségéről. Nino Manfredi játssza az olasz vendégmunkást, igazi olasz temperamentummal, egy sajátos jellemet bemutatva. Partnere Anna Karina; szép alakítást láthatunk tőle. Nino Manfredi a Keserű csokoládé egyik Jelenetében ÜDV A MŰVÉSZNEK (fraincio) Vígjáték? Lélektani film? Vagy tanulmány az emberről? Nem tudni pontosan, mert a francia film műfaja meghatározhatatlan. Bár, ha nagyon ragaszkodunk a műfaji kategorizáláshoz, „hibrid-filmnek“ minősíthetjük az alkotást. Az Üdv a művésznek egy harmadrangú színészről szól, aki reggeltől késő estig a színház, a filmstúdió és a rádió között pendlizve, szerepek után rohangál. Az ötlet jó. s elegendő lenne ahhoz, hogy ötletes meseszövéssel, fordulatos rendezéssel, egy kis humorral fűszerezve. könnyed és mulatságos vígjáték kerekedjen belőle. Csakhogy a rendező nem elégedett meg ennyivel. A vígjátéki helyzeteket még megtoldotta egy-egy „tartalmasabb“ résszel, melyben az egyén képességeiről meditál, vagy a színész magánéletéből villant fel egy-egy homályos képet. így aztán ebből is, abból is kapunk egy keveskét, de nem annyit, hogy önfeledten szórakozhatnánk. vagy az egészből kihámozhatnánk valami értelmes mondanivalót, például arról. milyen nehezen jut szerephez a fogyasztói társadalomban egy „névtelen“ színész, amolyan kisember, akinek se pénze, se tehetsége sincs ahhoz, hogy kitörjön az ismeretlenség homályából. Kár, hogy Yves Robert, az egyébként tehetséges és jónevű rendező nem törekedett nagyobb igényességre, s nem tisztázta a játékszabályokat. A film egy-egy jelenetében ugyan nyomon követhető humora és mesterségbeli tudása, ám ez vajmi kevés ahhoz, hogy ugyanez elmondható lenne a film egészéről. A „művész“ szerepét elsőrangú színész, Marcello Mastroianni játssza. Kissé meglepő, hogy az olasz filmvilág egyik legkiválóbb művésze ilyen „olcsó“ szerepre adta el magát. —ym— □ A moszkvai Gorkij Filmstúdióban forgatják a Nagy űrutazás című szélesvásznú filmet. Az űrutazás résztvevői: gyerekek, akik bebizonyítják, hogy összefogással a leignehe zebb akadályokat is le lehet győzni. □ A fiatal olasz rendező, Gian Liugi Calderone az Appas- sionata című első filmje után az első szerelem témájából készít filmet. Az egyik főszerepet az amerikai Anne Heywoodra bízta. 10 Antológia jelent meg a moszkvai Hudozsesztvennaja Lityeratura Kiadó gondozásában, amelyben orosz fordításban a csehszlovákiai antifasiszta költészet legjavát tették közzé. A kötetben a cseh és a szlovák költők antifasiszta témájú versei jelentek meg a harmincas évek végéről és a negyvenes évek elejéről. Nálunk e költemények közül több a fasiszta megszállás idején illegálisan vagy a Szlovák Nemzeti Felkelés idején az újságokban látott először napvilágot.
