Új Szó, 1976. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-15 / 12. szám, csütörtök
Nizzától Moszkváig Beszélgetés az Egyetemeik Nemzetközi Egyesületéről — Az egyetemek tudományos kutatásairól, az egyetemi tanulmányok profiljáról és a permanens képzésről esett szó. A tudomány és a tudományos kutatás ma :nár annyira szakosított, hogy nem lenne célszerű, ha az egyetemi tanulmányok csupán a tudományos munkára szorítkoznának. Napjaink széles körű, sokoldalú műveltséget követelnek meg. A mai egyetemi műveltség nem lebet univerzális. A tudományos ismeretek jelenlegi színvonalán ez teljesen elképzelhetetlen. Az egyetemnek integrált, szintetikus művelséget kell nyújtania, amely a különféle tudományágak kombinációján alapul és megfelel a jelenlegi élet szűk ségleteinek. — Az egyetemek pedagógiai és tudományos-kutató tevékenységének kapcsolata összetett kérdés. A moszkvai konferencián elhangzott vélemények közős nevezője: az egyetemek és főiskolák nem teljesíthetik küldetésüket a tudományos munka fejlesztése nélkül. Lzzel kapcsolatban fölvetődött a diákok felkészítése az életre, a gyakorlati munkára. Egyesek ,.kész“ szakembereket akarnának képezni, akiket azonnal alkalmazni lehetne. Mások viszont előnyben részesítették az alapos ismeretekkel felvértezett széles látókörű diákokat, akik alkalmazkodni tudnak a tudomány és technika gyors fejlődéséhez, a termelés és a társadalmi élet változó szükségleteihez. Ez a másik kérdéssel, a permanens tanulással függ össze. A tudomány és technika fejlődésével párhuzamosan minden embernek szüntelenül bővítenie kell ismereteit. Az egyetemi oklevél megszerzése nem jelenti a művelődés befejezését. Ellenkezőleg, a gyakorlat mindenkit arra késztet, hogy állandóan szélesítse és elmélyítse a már megszerzett ismereteket. Ez azt jelenti, hogy a főiskoláknak meg kell találniuk azt a módot, amely biztosítja a végzett diákok posztgraduális továbbképzését. • A konferenciára tehát jellemző volt a neveléssel és művelődéssel kapcsolatos problémák pozitív megoldásának a keresése. Mégis, néhány évvel ezelőtt a Wil- Hanisburgban megtartott kongresszus A művelődés világválsága című jelentéssel foglalkozott. Találkozott rektor elvtárs a moszkvai tanácskozáson is hasonló jelenséggel? — A művelődés általános válságáról csak azok beszélhetnek, akik zsákutcába jutottak, akik a főiskolák életét elszigetelik a társadalom életétől. A főiskolát nem lehet a társadalmi kérdésektől és az emberek életétől elválasztani. Ennek ékes bizonyítéka a kapitalista országok főiskoláinak jelenlegi válsága, ami szorosan összefügg a lca- pitalizmus gazdasági, politikai és erkölcsi válságával. Ezt az összefüggést az iskolák képviselői nyilvánosan nem akarják és nem is hangoztathatják. Néhány haladó nyugati pedagógus azonban mégis rájött, hogy iskolaügyük válsága tulajdonképpen a kapitalista társadalom válságának következménye. • A mi művelési rendszerünk koncepciója merőben más ... — Igen. A moszkvai konferencia megfelelő fórum volt arra, hogy ismét bebizonyítsuk, főiskoláink hogyan kapcsolódnak országunk életéhez. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek problémáink. Sőt. Ám gondjaink nagy része az egyetemes oktatásügyre jellemző. A tudományos-technikai forradalom az ismeretek óriási tömegével halmozott el bennünket és ennek eredményeként egyre jobban elkülönülnek a tudományágak. Ezek a problémák megnyilvánulási formájukat tekintve nem különböznek egymástól, csupán jelentőségükben, s főleg megoldásuk módjában és minőségében. A szocialista társadalom azonban igyekszik ezt a gondot megoldani a fiatal generáció egészséges, sokoldalú fejlődése és a népgazdaság arányos fejlődése érdekében. Mindezt elmondtuk nyugati kollégáinknak. Nézeteinket természetesen nem akarjuk és nem Is kényszeríthetjük rájuk. Azonban megismertethetjük őket valóságunkkal, tapasztalatainkkal és távlati elképzeléseinkkel. A konferencián elhangzottak alapján saját maguk győződhettek meg iskolapolitikánk helyességéről, mély demokratizmusáról és humánussá- gáról. © Mit tart a konferencia legfontosabb részének? — Az emberek gondolkodásában beállt változásokat, öt év alatt, vagyis az utolsó ülés óta hihetetlenül megnőtt a szocialista államok tekintélye. A szocialista oktatásügy sikerei politikánk helyességét bizonyítják és ezt nem lehet som letagadni, sem pedig elhallgatni. Ezt a tényt azzal is illusztrálhatom, hogy az egyesület irányító tanácsában 4 szocialista szakember is működik. • Moszkvai felszólalásában felvetette Francoise Rabelais gondolatát is, amit a következőképpen lehetne megfogalmazni: A tudománynak tudnia kell, hogy eredményei kit szolgálnak. Ebben rejlik a főiskolák felelősségének jelentősége a társadalommal szemben. A haladó tudomány elképzelhetetlen a küUisöuös megértés, bizalom és a békéért folytatott kö/ös harc nélkül. Ezt a gondolatot továbbfejlesztette és elmélyítette a Helsinkiben aláírt európai biztonsági és együttműködési értekezlet is. Hogyan tükröződnek az értekezlet eredményei az egyesület 8. moszkvai konfereueiájának munkájában? — Az egyesület magáévá tette mind a Szovjetunió és a többi szocialista állam békepolitikáját, mind a helsinki értekezlet záróokmányát. Ezit úgy fogadta el, mint a mai világ legsajátosabb szükségességét, és úgy kezeii, mint konkrét lépést az egyesület irányelveinek megvalósításához; a nevelés, a tudomány révén a kulturális értékek kölcsönös cseréjével szolgálni a békét és közelíteni egymáshoz a nemzeteket. • Milyen tapasztalatokat szereztek a moszkvai konferencia résztvevői? — A konferenciát a moszkvai Lomonoszov Egyetemen tartották meg. A küldötteknek alkalmuk volt megismerni az egyes karok egyedülálló felszereltségét, berendezését előadótermekkel, oktatógépekkel, laboratóriumokkal, műhelyekkel, diákszállásokkal. Megismerkedhettek a diákok munkájával és azzal, hogyan használják ki a szabad idejüket. Számomra is meglepő volt, hogy a konferenciát milyen gazdag kulturális műsorral egészítették ki a diákok. A munkából kivették részüket a fiatal tanársegédek is. Egymást váltották a művészeti együttesek, népművészeti, tánc-, ének- és szavalócsoportok Li tván iából, Ukrajnából, Grúziából és a többi szovjet köztársaságból. Ez a műsor a fiatal nemzedék kulturális nevelésének nagyon szemléltető példája volt. Bevallom, összehasonlítottam a mi viszonyainkkal, s meg kel) mondanom, hogy ezen a téren még van mit tennünk. Hazánkban ugvan elég sok testnevelési tanszék működik és ezek a fiatalság egészseges fizikai fejlődését szolgálják, de a kulturális fejlődésüket a véletlenre bízzuk. Legven ez számunkra tanulság. & S befejezésül:’ — Hegel valamikor azt mondta, hogy az emberek nézeteltéréseinek leggyakoribb oka a szó. Ez a megállapítás addig helytálló, amíg nincs meghatározva a jelentése és az értelme. A moszkvai konferencia megmutatta, hogy a szó elvezethet a nemzetek közötti megértéshez, ha összhangban van a tettel. A tudományban mindig a valóságos tény győz, sohasem a spekuláció. Aki ezt megérti, az elfog.idja tudományos igazságunk elveit is. Céhekről, szakwná kró I sokszínűén Érdekes kiállítás a Duinamenti Múzeumbain Ezekben a napokban újabb érdekes kiállítást nézhetnek meg a Komáromi Dunamenti Múzeumban. Ez a kiállítás magában foglalja a céhek történetét kialakulásuktól egészen megszűnésükig. Az első céhek a mai Szlovákia területén már a XIV. században megalakultak. A kézművesipar ekkor már specializálódott, különféle iparágak jöttek létre, művelői védőszervezetekbe tömörültek. A céhek lehetetlenné tették a konkurren- ciát, felügyeltek a nyersanyag és a termékek minőségére, illetve értékére, megszabták a mesterlegények bérét stb. A céhszabályok a céhlegényeket és az inasokat teljesen alárendelték a céh mesternek; a szabályok szigorúsága miatt a céhlegények közül sokan a városi szegények közé, ugyanakkor a gazdag céhpolgárok a városok vezető rétegéhez tartoztak. A céhek élén a céhmester állt. Az életrend és a céhszabályzat a céheket zárt testületekké tette, így a városok életében is közösségként szerepeltek. Ennek meggyőző bizonyítéka a kiállításon látható céh/ m 'lók, amelyek alatt a céhek együtt vonultak a különböző menetekben, ostrom idején pedig közösen védték a várost. A keskeny, görbe utcákat is rendszerint egy-egy kézműves mesterségéről nevezték el. A céhmesterek saját műhelyüknél vagy a helybeli „sokadalomkor“ árultak, esetleg ládákkal megrakott szekereiken a környező városokba jártak. Minderről csaknem teljes képet ad a szépen megrendezett, január közepéig látogatható kiállítás, amelyet rendezői kilenc tematikai egységre osztottak fel. A kiállításon találkozhatunk a céhek artikulusaival, mesterlevelekkel, céhtagok névsorával, orvosi diplomákkal, receptekkel, remekműnek is beillő céhládákkal, az egyes mesterségeket bemutató fotodokumentá- cióval, a céhekre jellemző használati eszközökkel stb. Igen érdekes közművesség volt a paplankészítőké. A mai Szlovákia területén abban az időben csak Komáromban űzték ezt a foglalkozást. Ezenkívül ők varrták az itt élő népek öltözékét is. Rajtuk kívül voltak még harisnyakötők, zsákcsinálók, kötélverők, szitások, stb. A fémelőállító és feldolgozó mesterségek a legnagyobb fokú tudást és ügyességet igényelték. Az ebben az ágazatban dolgozók keze alól csaknem minden esetben remekművek kerültek ki. Érdekességként megemlítek néhány ide tartozó kézművességet: késkovácsok, tűkészítők, kardcsinálók, sarkantyúsok stb. Ma a borbélymesterségen mi hajvágást és borotválást értünk, elődeink azonban a borbélyokat még úgy is ismerték, mint „orvosokat“, mivel gyógyítással is foglalkoztak. Cégérük egy tányér volt, amely az érvágásból származó vér felfogását jelképezte. Manapság ugyan hallunk itt- ott fazekasokról-agyagművesek- ről, de ez a kézművesség is csak már a kevésbé ismertek közé tartozik, viszont a kiállításon megcsodálhatjuk remekbe készült darabjaikat. Sok érdekességet mutatnak az egyéb mesterségek sorába tartozók: szekeresgazdák (fogataikkal Párizsba is eljutottak), fiákkeresek, tutajosok, szitások, fésűkészítők, szappanosok stb. Az ismert vízi foglalkozásokon kívül (halászok, molnárok) csak erre a vidékre jellemző kézművességet is találunk: az aranymosást. Főleg Csallóköz- aranyoson dolgoztak aranymosók, de megtalálhatók voltak a Duna mente nagyobb részén is. Megfelelő szerszámokkal a dunai homokból fáradságos munkával mosták ki az aranyat, amely sok esetben csak családjuk eltartására vagy még arra sem volt elegendő. A kiállított aranymosó-eszközö- ket Csallóközaranyoson még ma is élő aranymosó készítette. Célom ezzel a rövid cikkel nem a teljes kiállítás bemutatása volt, hanem az, hogy a legérdekesebb részek kiemelésével felhívjam a figyelmet, főleg a pedagógusok figyelmét a kiállítás megtekintésében rejlő lehetőségekre. Ezt a szakszerűen rendezett kiállítást naponta sokan látogatják, főleg azok, akik teljesebb képet szeretnének kapni a komáromi céhek életéről, tevékenységéről. A kiállítást Tok Béla, a Duna- menti Múzeum szakdolgozója rendezte, aki valóban dicséretet érdemel, és bízunk benne, hogy ehhez hasonló sikeres kiállításokat a jövőben is láthatunk a múzeumban. VIRÄGH JÓZSEF Kontár Gyula felvétele N izzában 1950-ben létesült az Egyetemek Nemzetközi Egyesülete, melynek ma már 1U8 ország a tagja, több mint 700 egyetemmel. Az egyesület feladata, hogy az oktatás és kutatómunka során elősegítse: a szabadság, az igazság, az emberi méltóság, és szolidaritás eszméinek ápolását. A legutóbb Moszkvában megtartott konferencián sok hozzászólás hangzott el; ezek végkicsengése, hogy az egyesület a békét szolgaija és segíti a nemzetek közti megértést. A konferencia befejeztével a TVORBA munkatársa interjút kért dr. BEDŔICH ŠVESTKA professzortól, a csehszlovák delegáció vezetőjétől, a Károly Egyetem rektorától. • Rektor elvtárs, hogyan jellemezné a moszkvai konferenciát? — A kerettémát „A főiskolák a XXI. szabad küszöbén“ címmel két szekcióban tárgyaltuk meg. Az elsőben a főiskolai műveltségről tanácskoztak, a gazdasági és szociális fejlődés kérdéseivel összefüggésben. A másodikban az egyetemeknek a felsőoktatási intézmények rendszerében elfoglalt helyéről tárgyaltak. Az első szekcióban elsősorban a főiskolai képesítés n egszerzésének lehetőségeivel, az ismeretek társadalmi fel- használásával foglalkoztunk; munkánk során iól hasznosíthattuk a szovjet tapasztalatokat. A küldöttség érdeklődését felkeltette az a tény, hogy a szocialista országok megkülönböztetett figyelmet fordítanak a munkás- és parasztszármazású gyerekek oktatására, a fiatal munkások számára pedig előkészítő tanfolyamokat rendeznek. • Milyen kérdéseket érin- Korszerű segédeszközök a szakember képzés szolgálatában tettek a második szekcióban?
