Új Szó, 1976. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-13 / 10. szám, kedd

TER L VÍZ Á MEZŐGAZDASÁGBAN Bővítik ;i borjúzni ki (az OSZSZSZK permi terülnie) műtrágyagyá­rat. Rövidesen átadnak egy üzemet, amelyben szeincsézett am- moniumn' rát műtrágyát fognak gyártani. Az új üzem évi telje­sítménye iJbb százezer tonna műtrágya lesz. A képen: az épülő új üzem. [Felvétel CSTK—TASZSZ) VÁIASZ OLVASÓINKNAK KÜLÖNBÖZŐ ÜGYEKBEN K. R.: Az 1974/103 sz. m-ező- gazdasági törvény (1975. ja­nii 'r 1-tól van hatályban) 33. §-ának 5. ek. értelmében műn számítódik b'í a földjövedelmi adó adóalapjába az a pénz és természetbeni bevétel, amelyet az adózó nem több, mint 15 méhcsalád tartásából szerez Ha nem nevelt 15-nél több csalá­dot, az említett rendelkezésre való hivatkozással adjon be az adókivetés ellen fellebl>ezést. Az indokolt fellebbezésnek az adót kivető és kezelő helyi nemzeti bizottság is helyt ad­hat, ha meggyőződött annak in­dokol'. voltáról. Egyébként a ^rási nemzeti bizottság dönte­ne a .ellebbezésről. I. J.: Az 1968/137 sz. hirdet­mény értelmében vagy a mun­kaadó vállalat, vagy a helyi nemzeii bizottság nyújthat fel­tételesen elengedhető úr sta­bilizációs ko.osont családi ház építéséhez. A kölcsönre azon­ban senkinek sincs jogigénye. Nézetünk szerint az, hogy 53 éves, egymagáHan nem ok a kölcsönkérelem elutasításához. Egyébként az Állami Takarék­pénztár nyújthat '> 7 százalékos kamatozású é’'ftét. kölcsönt. G. I.: Oj gépkocsi vásárlásá­ra az 1972. okt. 5-én kelt 312. számú kormányhatározat értel­mében az Állami Takarékpénz­tár legfeljebb a vételár feléig nyújthat évi 5 ázázalékos ka­matozású, 3—5 é'H törlesztésre kölcsönt. A kölcsön nyújtásá­nak egyik f*» feltétele az is. hogy a gépk^csivásárló a Szlo­vák Állami Biztosítónál biztosí­tási szerződést kössön a gépko­csi karambolja, megkárosodása és esetleges megsemmisülése esetéu. A biztosítási kötvényt a biztosító javára kell vinkulál- ni. A kölcsönt kérőnek továbbá be kell mutatnia az autót áru­sító vállalat által igazolt meg­rendelést, amelyből kitűnik az autó gyártási megjelölése és vételára. Az engedélyezett köl­csön erejéig a takarékpénztár csekket (utalványt 1 állít ki. Š. I.: A polgári törvénykönyv 250. §-a értelmében igénye van arra, hogy a szavatossági idő alatt a nem Önök által okozott hibát tv-jükben az eladó cég, illetve a megjelölt javítóvállalat időben, ingyenesen és rendesen megjavítsa. Hivatkozhat arra, hogy készülékének hibáját még az egyéves szavatossági idő alatt jelentette be s kérheti, hogy rendesen s ingyenesen végezzék el a javítást. Az első reklamációtól számítva három éven belül jogát a járásbírósá­gon az eladó cég ellen beadott keresetében érvényesítheti. T. S.: ön férje után az első házasságból származó gyerme­kekkel együtt azonos arányban törvényes örökös. Abból, amit a házasságuk alatt szereztek, fe­lerész a házastársak oszthatat­lan közös tulajdonából megille­tő lész alapján illeti meg és a másik felenészből a gyermekek­kel egyenlő arányban örököl. A sírbolt kőlapja valószínűleg többjük közös tulajdona volt és ennek alapján közös megegye­zéssel kellett volna eljárni. Ha a társtulajdonosok között a közös dolog használatát illető­leg vita merül fel. s nem tud­nak megegyezni, bármelyikük beadott keresete alapján a já­rásbíróság a polgári törvény- könyv 139. §-a értelmében hoz hat kötelező döntést. S. P.: A „Stanovy stavebného bytového družstva a s nimi sú­visiace predpisy, platné v SSR, 1974“ hirdetménygyűjtemény 368. és köv. oldalai tartalmaz­zák a szövetkezeti lakás hasz­nálatának feltételeit és lakó felületének meghatározását. Az idézett hirdetménygyűjtemény szerint a lakás használati fe­lülete alatt a lakás lakóterülete és a tartozékok egybeszámított felületét kell érteni. Lakótérnek számítanak a szobák, beleértve az ebédlősarkot is, de nem szá­mít ide a szorosabb értelemben vett dolgozókonyha. A lakás beszerzési értékének meghatá­rozásánál a lakófelületbe belé számítódik a kályha, a fűtőtest, a boltívek, az ajtók és ablakok kiszögelése, valamint a beépí­tett bútorok által elfoglalt felü­let is A lakás tarioztíKíu: a lakás­ban levő nem lakóhelyiségek és lakótér, mint a dolgoEÓkonyha, kamra, fürdőszoba, WC, előszó ba, stb. Be kell még számítani a beépített szék lények és a korszerű konyha berendezése álfal elfoglalt területet is. A balkonból 30 százalékot, a ki­ugró loggiákból 50 százalékot kell a tartozékba beszámítani. A 40 cm-nél nem szélesebb bal­konok és loggiák nem számít­hatók be. A teraszból 15 szá zalékot kell beszámítani. A log giák által beépített teiet azon ban csak az utcafronton lehet a lakás használati felületébe beszámítani A tagrész értéké nek kiszámításánál a lakás használati felületének lényegé­ben egyeznie kellene a lakbér kiszámításánál vett felülettel. Az Önök esetében mutatkozó 8 m2 különbségre vonatkozóan kérjenek magyarázatot a sző vetkezet irodájában. Lehetséges, hogy a különbség a közös fe­lületekből adódik. A főjavítási számla nyilván bizonyos tartalé kot is tartalmaz. Egyébként kér­déseiket a tagoknak a szövet­kezet munkájában való konst­ruktív részvételével tudják csak megoldanj. A közeljövőben vár­ható, hogy az egyes szövetke zetek kidolgozzák az új minta- I alapszabályok alapián saiát alapszabályaikp4 L. I.: Az 1Ü741U3 sz. mező gazdasági adótörvény értelmé­ben a belterjes zöldségtermelés után Is kell földjövedelmi adót fizetni. Teljes rokkantságára való tekintettel kérheti az adó mérséklését. H. G.: Az 1957/157 sz. hirdet­mény szerint a központi fűtéses lakásokban legalább úgy kell fűteni, hogy a 8, 12, 16 és 21 órakor mért hőmérséklet átlaga (összeadva és elosztva 4 gyei) legalább 18 fok legyen. Ha rek­lamációjukkal nem tudják elér­ni az említett átlagot, joguk van a polgári törvénykönyv 170. és 171. §-a értelmében a járásbí­róságon beadott keresetben ér­vényesíteni a lakbér megfelelő leszállítását. Az elégedetlen fű­tést legkésőbb 6 hónapon belül kell kifogásolni, a lakbér le­szállítását a reklamációtól szá­mított 3 éven belül lehet az említett módon a járásbírósá­gon beadott keresetben érvé­nyesíteni. Dr. F. J. I A Csallóközben feltárt tekintélyes termálvíz­készletek. amelyek kiaknázása a közeljövő fel­adata, felvetették ennek az értékes föld alatti geotermikus energiának hasznosítását. A mező- gazdaság, mint nagy hőigényű fogyasztó, az elsők között áll a hévizek hasznosításában. En­nek oka az, hogy a nagy számban előforduló kis hőfokú és mennyiségű vizeket is jól értéke­sítheti, valamint a településtől esetleg távolabb eső helyen, a feltárás közelében is kialakítható a felhasználási hely. A mezőgazdaság melegágyakhoz, üvegházak fűtésére és talajmelegítésre használja a termál­vizet. Nagy jelentőségű az olcsó energiabázis a primőrök, a bogyós gyümölcsök, a virágterme­lés stb. szempontjából. A hagyományos mód­szerrel télen az üvegházakban a konyhakerti növények minden kilogrammjához kb 50 kg sze­net tüzelnek el. Ahhoz, hogy a friss zöldség­termés az egész éven át elfogadható költséggel legyen fenntartható, ennél olcsóbb hőforrásra van szükség. Erre a célra a városok, az ener­giatelepek (akár a geometrikus erőművek) „hul­ladékmelege“, vagy az alacsony hőfokú, 30—70 fokos termálvíz is alkalmas. Tapasztalatok sze­rint egy négyzetméter terület melegítése föld­hővel tizedannyiba kerül, mint a széntüzelésű üvegházi fűtés. A növénytermesztés legfőbb eleme a meleg­ellátás. A 30—40 fokos vízzel felmelegíthető a talaj áttetsző műanyaggal bevont területen ez a hő tárolható, illetve a hőveszteség lénye­gesen csökkenthető. A talajmelegítést általában 35 cm mélyre és 80 cm távolságra elhelyezett csövekkel végzik. A melegítő csöveket 35 cm jó minőségű termőtalajjal takarják be. A főcsö­vet kb. 1 m mélyre helyezik. Az ilyen talaj­melegítő rendszer csövei azbesztcementből ké­szülnek. A melegházak tartós, könnyű, előregyártott elemekből épülnek. Kialakításuk különböző le­het, elsősorban a termelési módtól és a céltól függően. A melegházak fűtésére 60—70 fokos termálvíz a legalkalmasabb. A fűtést úgy kell szabályozni, hogy a távozó víz hőmérséklete kb. 40 fok legyen, vagyis a melegházi fűtő­rendszeren átfolyva, a hőveszteség nem lehet több 20—30 foknál. A viszonylag sok — akár hulladék —, akár természetes — 30 fok körüli melegvíz a nem hőigényes növények termesz­téséhez alkalmas, s így ezek tenyészidejét ta­vasszal két hónafppal előbbre hozhatjuk, ősszel pedig két hónappal kitolhatjuk. Egyes kényes növényeknél egész éven át szük­séges az egyenletes meleg biztosítása, amihez már hőszabályozó készülékeket használnak fel. A városok közelében a már használt termál­víz, amely a város szempontjából hulladékvíz, még mindig jól hasznosítható az üvegházak fű­téséhez, mert a 20—30 fokra való melegítéshez elég a 35 fokos víz is, hiszen a hőveszleség a talaj és a víz között kb. 10 százalék. A vá­rosi hőellátás után ezért igen alkalmas a me­zőgazdaságban hasznosítani a termálvizet. Ezzel városi zöldövezeti kombinátot lehet kialakítani, annál is inkább, mert ez a hőenergia igen ol­csó. Ha pl. a forrásokból vett termálvíz hőtar­talmát ily módon teljesen elvonjuk (értve ezen a mezőgazdasági melegellátást), akkor 60 szá­zalékkal olcsóbb energiához jutunk, mint abban az esetben, ha csak fűtésre került volna a víz. Komplex hőhasznosítás esetén a 70 fokos vízzel fűtött üvegház minimális hőmérséklete 45 fok lesz, kis melegházakat pedig akár 70 fok­ra is fel lehet melegíteni. Minden köbméter meleg vízből 30 000 kcal hőmennyiség nyerhető. Ha egy négyzetméter üvegház-felülethez 300 kcal óra hőmennyiség szükséges, akkor e meny- nyiséggel télen (—20 fok külső hőmérséklet esetén) 100 négyzetméter melegház fűthető. Kisméretű üvegház után (március közepétől) az átfolyt vizet még 150 m2 terület talajmele­gítésére is fel lehet használni. A városok friss zöldségfélékkel való ellátásá­hoz az üvegházi gazdaságok növelésére töreked­nek. Minden városi lakosra a megszakítás nél­küli zöldségellátás biztosításához egy négy­zetméter védett területet kell számítani Egy 100 000 lakosú városnak tehát 10 hektár me­legített területtel kell rendelkeznie, ennek me­legítésére pedig 400 m3/óra 60—70 fok körüli hőmérsékletű víz szükséges. Ez a melegvíz-meny nyiség 4 hektár téli melegházhoz és fi hektár talajmelegítésre elegendő. Ha az ilyen gazdaságot kazános megoldással építenők, akkor 2700 tonna szenet kellene el­tüzelni. Földhőellátás esetén a fűtés hat-nyolc- szorta olcsóbb a hagyományos erőművek „hul­ladékvizének“ felhasználásánál, és tizenegyszer olcsóbb a sajátkazános megoldásnál. A számítá­sok szerint a földhővel táplált mezőgazdasági termelőhelyek beruházási költségei 1,5—2 év alatt teljesen megtérülnek. AZ ÓKOR KÉMIÁJA A sok évezredes fémtárgyak, amelyeket a föld mélye őrzött meg az utókornak, mindig izgatták a régészek képzeletét. A Szovjetunió területén az utóbbi időben sok ilyen leletre buk­kantak. A szovjet tudósok most, felhasználva az elmúlt századok feljegyzéseit, korszerű esz­közökkel vizsgálják a fémből készült fegyverek, dísztárgyak, pénzek vegyi összetételét és egyéb jellemzőit. Ezek a fémleletek, függetlenül koruktól, arról tanúskodnak, hogy készítőik elérték már a ci­vilizáció bizonyos fokát^ túljutottak azon, hogy kőből, csontból készítsék használati és dísztár­gyaikat, fegyvereiket. Ez a megállapítás a világ minden táján talált leletre érvényes, s abban is egyetért minden régész, hogy ezeket a tár­gyakat mindig másutt készítették el, mint ahol a fémet találták. Maga ez a körülmény is fej­lett civilizációra vall. A búid Jiieslerséqes /toid/at altul szerzeil ada­tok nagy jelentőségűek számos tudományág szá­mára. jól érvényesülnek a gyakorlatban is, pél­dául a meteorológiában, legújabban pedig a geo­lógusoknak is segítenek. A Szovjetunióban a geológusok a világűrből készített jelvételek alap­ján tökéletesebben jelderíthetik Közép-Ázsia, Ka­zahsztán, Szibéria, a Volga mente stb. területeit, esetleg ú.f fontos ásványok, ércek és egyéb kőze­tek lelőhelyeit is felfedezhetik. — A képen a mesterséges hold által készített fényképfelvéte­lek „desiffrírozásaa. A fém, mint megmunkálásra való anyag, két szerepben lép a történelem színpadára. Felvált­ja a kőből, csontból és cseréphői készült cse­retárgyakat — vagyis a pénz megjelenése után, fémből készült —, másodszor pedig: kiszorít minden más, nem fémből való fegyvert. A réz-, rézötvözet-, arany-, ezüst-, ólom, antimón- vagy más fémpénzeket nemcsak az ősi kultúrákat megalapító nagy népek, hanem a nomád népek is ismerték és használták. Az őskori fémtárgyakat kémiai vizsgálatok nélkül nem lehet közelebbről megismerni. Az ez irányú első lépéseket Heinrich Klaproth német vegyész (1795) tette meg, nruijd egy évszázad­dal később Berthelot francia kémikus vette át a stafétabotot. Ma már különleges laboratóriu­mokban vizsgálják az őskori fémleleteket, a Szovjetunióban és a Német Szövetségi Köztár­saságban, Angliában és Ausztriában. A ma kutatójának természetesen összehason­líthatatlanul könnyebb a dolga, mint a XVIII. és a XIX. századbelieknek. Nem is kell az akkor és a most rendelkezésre álló felszereléseket egybevetnünk, elég ha csak arra gondolunk, hogy mekkora kárt tettek a vizsgálatok akkor magukban a leletekben. Nem csoda, hogy Bert­helot — aki egyébként korának egyik legjelen­tékenyebb tudósa volt — a legtöbbször hibás eredményekhez jutott, s ezért feljegyzései in­kább történelmi értékűek. Berthelot szerint pél-, dául az egyiptomi, az iraki és a kaukázusi bronzmaradványokban teljes egészében csak re­zet és ónt lehet találni, s a világhíres dél-me­zopotámiai „Kaldea-váza“ tiszta antimonból áll. A ma kémikusa nem mondja ki egyetlen lelet­ről sem, hogy „teljes egészében“ miből áll, leg­feljebb a legfőbb összetevők százalékáról nyi­latkozik biztonsággá! A színképelemzés hozta a dünlö fordulatot az ókori fémek kémiai vizsgálatában. Az ötezer éves kaukázusi fémleletekről — a Jereván köze­lében levő sírokban találtakról például — azt hitték, hogy rézből készültek, bár voltak olyan vélemények is, hogy fizikai tulajdonságaik a bronzéra emlékeztetnek. A színképelemzés derí­tette ki, hogy a réznek vélt fém valójában bronz, de nem ónbronz, hanem „arzén“ bronz, 10 százaléknál több arzént tartalmaz. Ugyanezt a tényt ismerték fel a szintén ötezer éves, Ukrajnában talált fémleletek esetében is. A kau­kázusi fémtárgyak túlnyomórészt arzénbronzból készültek, rézből csak elenyészően kevés ké­szült, ezek is majdnem kizárólag az i. e. III. évezredben. Hogyan talált rá az akkori művész az arzén­re? Köztudomású ugyanis, hogy a tiszta arzén a természetben nagyon ritkán fordul elő és ve­gyileg rendkívül labilis. Nem sok sikerrel ke­csegtet az a feltevés, hogy az ókorban a Kau­kázusban színarzén-lelőhelyek voltak, s még kevésbé valószínű, hogy rezet kevertek volna hozzá. S hogy miért éppen arzénnel vegyítet­ték, más erre a célra sokkal alkalmasabb fé mek, például ólom vagyi antimón helvett, azt nem derítették még ki. (dj)

Next

/
Thumbnails
Contents