Új Szó, 1976. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-13 / 10. szám, kedd
t JOBBAN, KORSZERŰBBEN ÚJ Fii MEK GONDOLATOK EGY ORSZÁGOS VETÉLKEDŐ ÜRÜG. ■ Az 1975-ös év egyik nagysikerű népművelési rendezvénye volt a „30 év szabad hazában" című országos vetélkedő. A vetélkedő — mint ismeretes — a népművelés egyik új, világszerte művelt és bevált formája. Hiszen itt nem csak az előadó, azaz egy ember a rendezvény aktív tényezője, hanem a versenyzők népes csoportja a tulajdonképpeni „előadó“. A versenyzők válaszolnak az ügyesen vagy a kevésbé ügyesen összeállított kérdésekre úgy, hogy a verseny lázában élő közönség nemcsak együtt érez, hanem együtt izgul a versenyzőkkel és töri a fejét a helyes válaszon. így aztán minden előadási formánál lényegesen nagyobb hatásfokkal (a szakemberek szerint az előadások hatásfoka kb. 10—15 százalékos! ] hatolnak be a tudatot és magatartást formáló ismeretek az emberek tudatába. A CSEMADOK rendezte „30 év a szabad hazában“ járási, kerületi vetélkedő kétségtelen pozitívumaiért köszönet jár minden résztvevőnek, rendezőnek. Mindezek ellenére fel kell vetnünk a hogyan tovább kérdését, azt, hogy miképpen lehetne hatékonyabbá tenni .. a szocialista hazaszeretetre és az internacionalizmusra vvló nevelést — a szocialista haza iránt érzett büszkeség érzésének ápolását, a szovjet néphez fűződő testvéri barátság mélyítését.. “, mint arról a CSKP KB XV. kongresszusa előkészítésével kapcsolatban írt levélben (Űj Szó, 1975. nov. 15.) is olvashattunk. A „hogyan tovább“ kérdése vetette fel bennem a „vetélkedés ártalmának“ gondolatát. Mit is értek a vetélkedés ártalmán? Egy-egy rendezvény — a korszerű pedagógiai megfogalmazásában — akkor „árt“, ha nem használja fel optimálisan mindazt a lehetőséget, melyet a szocialista ember személyiségformálásához az akció tartalma és formája nyújthat. Ha a vetélkedő anyagának összeállítói rendezvény régi sablonjaihoz ragaszkodnak és nem alkalmazzák az újabb ismeretek adta eljárásokat, sőt ha konzerválnak egyes meggyökeresedett, vagy ma inár túlhaladott elveket, akkor a pedagógia „ártalmakról“ beszél. Tehát a tudományos igény csak a lehetőségekkel való optimális sáfárkodást osztályozza pozitívumként, s mindenkor ártalmakról szólunk, ha zömében olyan eljárásokkal találkozunk, melyet nem igazol a korszerű szocialista pedagógiai tudomány. Ez nem áll ellentétben azzal a tétellel, hogy mind a népművelői munkában, mind a pedagógiában és az élet valamennyi területén, a gyakorlat, a szakmai tapasztalat értéke felbecsülhetetlen és semmivel sem helyettesíthető. A gyakorlat azonban önmagában nem lehet hitelesítője egy-egy olyan eljárásmódnak, a mi esetünkben a vetélkedő anyaga összeállításának, melyet a korszerű pedagógiaipszichológiai elmélet nem igazol. Hangsúlyozni szeretném: nem a rendezvény tudatot formáló értékét vitatom. Vallom azonban: a vetélkedők modern pedagógiai-pszichológiai alapelveknek megfelelő koncepciójú anyagkiválasztásával, a fogalmak pontosabb körülhatárolásával szélesebbre ható kognitív tartalmi és mélyebbre érő érzelmi-energetikai töltést nyújthattak volna. A vetélkedő kérdéseinek és feldolgozásának egysíkúságát kifogásolom. Az anyag három témakörének (honismeret, történelem, irodalom] 28 kérdése körül ugyanis egyetlen egy sem volt, mely feladatmegoldást, logikus gondolkodást igényeit volna. Ha valaki a 28 kérdésre adandó minimálisan 157, maximálisan 680 faktogra- fikus adatot, akár a fogalmak vagy az összefüggések értése nélkül is „bemagolta“, elnyerhette a lehető legmagasabb pontszámot. Más lapra tartozik, hogy az egyes kérdések megfogalmazása, de indokoltsága is itt-ott vitatható (a kereskedelembe nem kerülő könyvek ismerete, kevésbé lényeges tények felsorolása, illetve az egyes kérdések közötti mennyiségi kiegyensúlyozottság stb.). A pedagógus szemével látva azonban a problémát — elsősorban azt kifogásolom, hogy a vetélkedő során a zsűri és a hallgatóság is a versenyzőknek csupán emlékezőtehetségét és pillanatnyi diszponáltságát értékelhette, s nem kapott képet logikus gondolkodásukról, viszonyulásukról a témához, és ezáltal közvetve ugyan —, magatartásukról. A pedagógiában használt tanulói tudásszintfel- mérő lapok (tesztek] az elmúlt években (1960—1965-ben!) szintén elsősorban csak a memória verbális teljesítményét mérték. Azóta azonban a tesztlapok korszerűsítésével (a vizsgáztatás pedagógiájának megszületésével] és gmuiosabb összeállításával, a szóbeli (írásbeli] kérdések körének pontosabb meghatározásával a fogalmak értését is mérik. S ez az, amire a vetélkedő anyag is lehetőséget nyújtott. Mert például a vetélkedőn „sült ki“*, hogy a válasz során nem csak az a probléma, hogy „melyik a legfelsőbb törvényhozó testület“, hanem az is, hogy a versenyzők nem értik a törvényhozó szerv és a végrehajtó szerv, azaz Szövetségi Nemzetgyűlés és a szövetségi kormány fogalma közti különbséget. Ebben az esetben ugyanis hiába tudja valaki, hogy ki az SZNT és ki az SZSZK kormányának az elnöke, mart nem érti a kél tisztség lényegét, funkcióját. A vetélkedések megválogatásával a ver senyzőkkel dolgoztatják fel az anyagot, magyarázzák, szemléltetik a témakör lényegét, rávilágítva a fogalmak és a jelenségek főbb összefüggéseire is. Tehát — ahol csak lehet — igyekeznek elkerülni a statikus ábrázolást és ennek mechanikus reprodukálását, mert a felesleges lexikális adathalmaz, a részismeretek terhelik, gátolják az alapvető ismeretek szilárd elsajátítását és mindenekelőtt az alkotó gondolkodás fejlesztését. A korszerű olvasóvá nevelés szempontjából ijesztően faktografikus felfogást sugárzott például a vetélkedő irodalmi anyaga. A tények olyan tisztelete, az induktív módszerek olyan egyedülállósága jellemzi ezt az anyagot, mely a pozitívizmusban fogant objektivizmus leghűbb hívének metodológiájá ra Is ráduplázhatna. Persza a vetélkedő jellegéből adódik az emlékezőképesség dominanciája. De még akkor sem jelent heti ez a memória vizsgálatának ilyentén kizárólagosságát. Ezen a téren is lépést kell tartanunk a tudománnyal azért, hogy az ember legértékesebb készségét fejleszthessük, vagyis a vetélkedők is önálló munkára és gondolkodásra neveljenek. S mivel a kérdésnek ma már nagy irodalma van (amit a vetélkedőkről, a „Ki mit tud“-ról szóló vita is megtermékenyített], és mivel már sokan elmondták, hogy „hogyan lehet megmártani az 'agyat az alkotás gyönyörében“ és „nem érdemes lexikonokat begyömöszölni fe jünkbe“ stb. —, fejtegetésem röviden ezzel zárom: egy-egy vetélkedőnek nem lehet az a célja, hogy a szellemi javakkal való jólakottság érzetét keltse, hanem éppen fordítva, inkább az éhség érzelét kell ki váltania ... hiszen a versenyzők hangja — úgy hallottam — igazán csak akkor forrósodott át, amikor itt-ott hozzátehették „saját“ mondanivalójukat. Tény, érdekesebb lett volna a vetélkedő, ha például a verseny keretén belül meghallgathattunk volna egy-egy ötperces élmény- beszámolót a versenyzők városának, járásának 30 éves fejlődéséről vagy egy felszabadulási tárgyú betű-, illetve szójátékkal is vizsgálhattunk volna a versenyzők kombinatív készségét. De lehetett volna egy kér- : dés a 28-ból, akár egy költe- 1 mény vagy dal, esetleg tánc előadása, sőt r>'em zése... n -»óto| FFRijNc VERSENYFELHÍVÁS A bratislavai Népművelési Intézet ’nemzetiségi osztálya pá- lyázatut hirdet: új énekkari művek megírására az alábbi kategóriákban: 1. szlovákiai magyar népdalfeldolgozások gyermek- és ifjúsági énekkarok számára; 2. szlovákiai magyar népdalfeldolgozások leinőtt énekkarok számára. Beküldési határidő: 1976. június 31). Pályadíjak kategóriák szerint: I. díj 2000.— korona II. díj 1500.— korona III. díj 1000.— korona Továbbá: új koreográfiái alkotásokra. Az új koreográfia! alkotásokat 1976. március 31-ig kell elkészíteni és címünkre bejelenteni. A pályázaton való benevezési lapok az Osvetový ústav nemzetiségi osztályán, járási népművelési központokban és a CSEMADOK titkárságán szerezhetők be. Pályadíjak: I. díj 4000.— korona II. díj 3000.— korona III. díj 2UOO.— korona A versenyeken csak csehszlovák állampolgárok vehetnek részt. A pályázatok részletes feltételei beszerezhetők a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályán; (Osvetový ústav, národnostné oddelenie, 897 30 Bratislava, nám. SNP 12) a járási népművelési központokban és a CSEMADOK járási titkárságain. A PACIFIK SZÁLLÓ KÉT VILÁGA (cseh—lengyelt) Közvetlenül a második világháború előtt sikerrel járta be Lengyelországot egy teljesen ismeretlen szerző ÉtÖnyve. Az olvasókat meghökkentette, hogy az író milyen behatóan ismeri a szállodák világát, a személyzet kettős arculatát, s milyen éles vonásokkal rajzolja meg egyrészt a fényt, a pompát, másrészt a nyomort, a nélkülözést. Mint kiderült, a toílforga- tó a krakkói Nagy Szálló piko- ló4a, Henry dik) s a mikrovilágon át szélesebb társadalmi összefüggéseket is sikerült feltárniuk. A cselekmény egy 15 éves vidéki fiúról, Románról szól, aki elhagyja faluját, hogy a városban szerencsét próbáljon: elszegődik inasnak Krakkó fényűző szállójába, a Pacifik- ba. Almai, reményei azonban csakhamar szertefoszlanak, ki- józanodik a rideg valóság láttán: ebben a kírr ’"Mon világban ellentétek feszülnek nem Január 23-án országszerte megkezdődik a Doh : /'• i . . r szilvái fa. linnek keretében 13 hazai és külföldi filmet tolhatunk, köztük a LÁZ című legújabb szlovák filmet ,is. A képen ennek egyik kocka ja lát hot 6. A iMÉGY SZOLGA Éá A EMÉGY MUSKÉTÁS (ficiincia) A szertelen fantáziájú idősebb Mexandre Dumas talán meg- rdulna a sírjában, ha látná, mivé fajult A három testőr című regényének négy szolgája. Mert André Uunebelle rendező bizony meghökkenti a nézőket; filmjében kétségbe vonja a Du- mas-hősök dicső tetteit, s arról igyekszik meggyőzni az izgalomra és romantikára vágyó közönséget, hogy a négy szolga nélkül a muskétások sohase vitték volna semmire. így az tán a filmváltozatban nagy teret kapott a négy szolga, s ez lehetővé telte, hogy a népszerű Les Chariots-együttes színészi képességeit is megcsillogtassa. S az ismert énekesek elemében is vannak: mókáznák, futkosnak, hajszolják egymást, öltöz nek vetkőznek, cserélgetik egymás ruháját — ahogy az már a romantikus kaland filmekben lenni szokott. Végül már maga a király se tudja, ki kicsrxin. A Dumas-regény kedvelőit talán bosszantani fogja, hogy a muskétás urak ezúttal alig jutottak szóhoz, csupán mellékszerepet kaptak. Vigasztalásukra megjegyezzük, hogy a testőrök eddig már csaknem harminc alkalommal forgathatták kardjukat (ennyi változat készült a regényből) s minden bizonnyal nem utoljára. Ügy tűnik, André Hunebelle nem viseltetik megkülönböztetett tisztelettel az idősebb Dumas iránt, sőt, fügét mutat a nézőknek is. Vagy csupán azért tett engedményeket, illetve azért akarta meglepni a közönséget, hogy nagyobb kasszasikert érjen el? Akár így, akár úgy, abban nem vagyunk bizonyosak, hogy a rendezői felfogással az idősebb Dumas is egyetértene. ~’jm — Jelenet a csel]—lengyel közös vállalkozót:1 1 készuiL filmből Az ő regénye alapján — cseh —lengyel közös vállalkozásban — készült A Paci fik Szálló két világa; az életrajzi elemekből, illetve mozaikokból álló könyv valamint a belőle forgatott film feljebbenti a titkok fátylát; egy nagy szálloda ünnep- és hétköznapjait látjuk, de nem a vendégek, a kisebb és nagyobb urak, városi előkelőségek szemével szemléljük az üzemeltetést, hanem a hátsó ajtókon, a konyhán, az alagsori személyzeti szobákon keresztül nyerünk bepillantást a csillogó élet mögé. Az alkotók ezt a sajátos világot bemutatva szólnak a pincérek és általában a szállodai személyzet helyzetéről, felvetik az emberi méltóság és kiszolgáltatottság kérdését is. Mértéktartóan ábrázolják a korabeli viszonyokat fa történet a harmincas évek elején játszócsupán a pénzes vendégek és a személyzet között, de civőd- nak, marakodnak egymás közt a pincérek is, valamiféle hierarchia alakult ki körükben. A kis inasok ki vannak szolgáltatva mind a tulajdonosnak, mind az idősebb pincéreknek, akik kihasználják a tapasztalatlan kezdőketi Napirenden vannak az intrikák, szüntelen harc folyik a nagyobb kenyérért. Ebben a könyörtelen világban ala- kul-formálódik Roman jelleme, emberi magatartása. A század eleji szecesszió világát idéző alkotást fanusz Ma- jewski rendezte. Megőrizte a könyv elbeszélő jellegét s híven követve az Irodalmi alapanyagot, árnyaltan ábrázolja az ellentmondásos viszonyokat. Marek Kondrat kitűnően ráérzett a naiv-félszeg vidéki fiú figuráidra. 1978. I. 13. 4 Téli pillanatkép (Kontár Gyula felvétele)
