Új Szó, 1976. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-06 / 4. szám, kedd
GONDOK AZ AMATŐR SZÍNJÁTSZÁSBAN Beszélgetés műkedvelő rendezőkkel Amatőr színjátszás — e szó hallatára talán többen vannak azok, akik legyintenek egyet, s ez a legyintés azt jelenti, ne ts beszéljünk róla. Jóllehet az ilyen viselkedésnek vannak okai, de ez a hozzáállás semmi esetre sem jogadható el! Az amatőr színjátszásnak a falvakban és a városokban napjainkban is nagy a létjogosultsága. Aki közelebbről is ismeri ezt az öntevékeny mozgalmat, az tudja, hogy amatőr színját- szóink jelenleg az útkeresés, az új kibontakozás jegyében éh nek. Erről egyébként napokban Košicén, a CSEMADOK rendezői tanfolyamán is meggyőződtem, ahol az amatőr színházi rendezőkkel beszélgettem. Zájdek Márta már harminc éve megszerette a színjátszást, s ma sem akar lemondani róla. Vajon miért? — Még sohasem fordult meg a fejemben, hogy félrevonuljak és csak a családomnak éljek, hogy a házamat tekintsem váramnak. Én szeretem a közösséget. Amatőr színjátszással is azért foglalkozom, hogy közösségi életet teremtsek a faluban. Ügy érzem, erre nagy szükség van, mert sajnos azt tapasztalom, hogy ma valahogy a falusi emberek is túlságosan „városiassá“ válnak — elidegenednek egymástól. — Bodolóban az amatőr színjátszásban mi jelenti a legnagyobb gondot? — A fiatalok idegenkednek az amatőr színjátszástól. Az Idősebbek is csak rábeszélés után állnak kötélnek — mindebből aztán az adódik, hogy nehéz a darabválasztás, s a produkció színvonala sem éri el azt a szintet, amit a közönség elvárna. Ennek aztán olyan következményei is lehetnek, hogy a falu lakosai bizalmat- lankodva tekintenek egy-egy bemutató elé. Ezek persze olyan hiányosságok, amelyeket le lehet küzdeni. Szilágyi Margó a huszonévesek közé tartozik. A járási színkörvezető tanfolyamokon azonban ő is már évek óta részt vesz. így vélekedik az amatőr színjátszásról: — Nálunk a műkedvelő színjátszók bemutatóira legalább annyian eljönnek, mint a Thá- lia Színpad vendégjátékára. Ez talán lokálpatriotizmusnak is nevezhető, bár nem megvetni való, mert egy-egy bemutatónk után a faluban hetekig vitatják a darabot. Nálunk az amatőr színjátszással a fiatalok foglalkoznak. Az amatőr színjátszás helyzetét a Košice-vidékl járásban úgy gondolom, Boda Ferenc, a CSEMADOK járási bizottságának titkára, és Szanyi József, a CSEMADOK dramaturgiai szakbizottságának elnöke ismeri a legjobban. Járásunkban eredménynek számít, hogy az utóbbi öt év alatt a csécsi és a buzitai színjátszók eljutottak a fókal-na- pokra, s a szepsiek az amatőr színjátszók C kategóriájában részt vehettek a szlovákiai amatőr színjátszók országos seregszemléjén. Ez viszont csak az érem egyik oldala. Tavaly megint visszaesett az amatőr színjátszásunk színvonala. Ez talán azért van, mert az egyes rendezőknél nincs meg a kellő szakmai felkészülés ... Szanyi József: — Nekem az a bizonyos ,,papucskultúra“ okoz gondot. Ez ellen kellene hatásosabban harcolnunk. Az amatőr színjátszás jó lehetne arra, hogy a közösségi problémák iránt felkeltsük az emberek érdeklődését. Az amatőr színjátszás fellendítése érdekében nézetem szerint az eddiginél sokkal többet tehetnének a népművelési otthonok vezetői is. — Az amatőr színjátszás jelenlegi helyzetét Beké Sándor, a MATESZ rendezője is jól Ismeri, hiszen már több, mint öt éve állandó előadója a járási, kerületi és országos rendezői tanfolyamoknak. — Az amatőr színjátszás új szakaszba lépett. Teljesen új igényeket kell kielégítenie. A mozgalom a hatvanas években szép fejlődésnek indult. Egy bizonyos szintet elérve ez a fejlődés megakadt — ekkor született meg és vált le az amatőr színjátszástól az irodalmi színpad, ami mozgalommá fejlődött. Az irodalmi színpad ma már az amatőr színjátszás mércéje lehet. Meglátásom szerint az amatőr színjátszásnak sokat kell fejlődnie ahhoz, hogy ezt a mércét elérje. — Mit kellene tenni, hogy ezt a fejlődést meggyorsítsuk? — Több színházhoz értő embert, rendezőket kellene nevel nünk. Olyanokat, akik aztán tevékenykednének is. — Tudtommal a rendezői tanfolyamoknak ez a célja ... —- A rendező szervek a járási iskoláztatásokat túlságosan spontán, a véletlenre építve rendezik meg. Nincs téma-koncepciójuk. Nincs eléggé felmérve a problémájuk. Úgy érzem, nem mindig az aktív embereket hívják meg az iskolázásokra. Szervezésükben sok az ösztö- nösség. Tavaly például a járási rendezői tanfolyam hallgatóinak első ízben adtam „házi feladatot“. A rendező bizottság nem adott rá módot, hogy visz- szakérdezzem tőlük. Nagyobb módszerességgel kellene dolgoznunk. Ez többé kevésbé a kerületi és országos rendezői tanfolyamokra Is vonatkozik. — Mi lenne a javaslata? — Az illetékes szerveknek egy távlati tervet kellene kidolgozniuk, amelyben a járási — kerületi — országos rendezői tanfolyamok módszerességét lefektetnék. E terv összeállításánál figyelembe kellene venni a tervezett előadók észrevételeit, tanácsolt. A rendezői tanfolyamokat 3—5 előadóra kellene építeni. Vélemények, igazságok, féligazságok, javaslatok, sejtések hangzottak el ezen a beszélgetésen. Problémákról szóltak, melyek bizonyára a járás határait is túlnövik. Egy közös vonás azonban jellemző rájuk: az amatőr színjátszás fellendítésének az igénye, ami országszerte minden bizonnyal elsősorban a rendezéshez, szerepléshez értő aktív emberek, fiatalok felnevelésétől függ. Ezért Beke Sándor javaslatán — a távlati módszertani terv kidolgozásáról — úgy érzem, érdemes lenne elgondolkodnunk ... SZÁSZAK GYÖRGY N agy sodrású időnkben alig múlik el nap, hogy valami, akár egy régi vagy vadonatúj tárgy, fénykép vagy egy-egy szó ne ösztökélné az emlékezetet, vigyen vissza az időben. Legtöbbször gyermekkorunk tájaira tesz le, örökre elveszettnek hitt képek elevenednek meg homlokunk mögött. Most, hogy Kovács Lászlót nézem, amint gázlánggal perzseli a hatalmasra hizlalt „kocát“, havazó hajnalok, jókedvű lángok melegének örvendező udvarok jutnak eszembe. A disznóölő, a hentes, ahogy a Bodrogközben mondják, miután a házigazda és a szomszédok segítségével legyőzte az ugyancsak derék állatot, szalmából ágyat vetett neki és azzal is takarta be. No, gyerekek addig mérjétek körül a farkát, amíg alá Rudolf Svuboda szobrászművész A barikádharcos modelljét készíti. A szobrot Lonnyban állítják fel az első ős a második világháborúban elesett hősök emlékéi«. (Felvitel: CSTK — I* íiöj»kí j nem gyújtok, mondta. Mi már tudtuk, a tövénél kell körülcsavarni a szalmaszálat, hogy igazat mondhassunk a szalonna vastagságáról. Mert olyan vastag lesz az, amilyen a szalma hossza. Mire elkészültünk a mérnöki munkával, körbe járt a jó erős „házi“ pálinka is a felnőttek kezén. Kérdem Kovács Lászlótól, ismerik-e ezt a szalmaszálas előrejelzést itt a Csallóközben is. Nem hallott még SZALMALANG, GÁZLÁNG róla, válaszolja és azután hozzálát a tisztára borotvált-ma- sott állat feldolgozásához. Ez úgy megy, mint másutt, ha vannak is kisebb eltérések, inkább a mester egyéni stílusából adódnak. A hangulat sem más, ugyanolyan hangos viccekkel, tréfákkal teli itt is, most is. Csak a gázzal nem vagyok kibékülve, talán mert nem illik természethez közelibb emlékeimbe; talán mert szalmalángok illata csapott meg régi udvarok felől. Kovács László is perzselt szalmával, később „kézi tűzfújó géppel“. De azt mondja, gázzal a legjobb, ez praktikus. Egy palack elég három, négy másfélmázsás hízóra. A gazdasszony közben feketekávét és „címkés" pálinkát hordoz tácán, sok szíves szóval. Tíz óra felé már bent folyik a munka, széles asztalokon. Hogy mi minden készül rajtuk, felesleges leírni. Azt is, milyen fürgén, rutinnal dolgozik Kovács László. Vajon, hol tanulta a mesterséget? — Láttam, hogyan csinálják mások, aztán azt gondoltam, mrre én is képes vagyok — mondja. — Először csak a magamét vágtam, aztán megtudták a rokonok, elhívtak és meg voltak elégedve. Lassan mások is tudomást' szereztek róla, úgyhogy azóta annyi a hívás, csak győzzek eleget tenni. Sok ezer méter kolbászt elkészítettem már. Ezt a töltőt magam gyár tottam, sokkal nagyobb, mint a régi, és könnyebb vele dolgozni, nem kell a hashoz szorítani. Kovács László csendes természetű, halk szavú ember, pedig a Viharosban született, Ekecs szomszédságában. Harminc- nyolc éves, három fiú édesapja, a legidősebb tizennégy esztendős. A nagymegyeri Nagyhizlaldához tartozó Gólyásban dolgozik, mint traktoros, már liu- szonharmadik éve. Nyáron, különösen aratás idején hosszúra nyúlnak napjai, de hat óránál előbb télen sem jut haza. Munkáját, beszélgetésünket legidősebb fia szakítja meg. Kerékpáron jött, hogy hazavigye a gázpalackot, „apunak ne kelljen cipelni". Mikor apu visszatér, nem folytatjuk tovább a beszélgetést, nehogy kikapjak a háziasszonytól, hogu csökkentem az iramot. A gázlángról ellobbant bodrogközi szalmalángok jutottak eszembe, Kovács Lászlóról pedig a királyhelmeci Tarr bácsi, akit mi gyerekek annak idején annyira csodáltunk. Nem tudom, járja-e még ma is jókedvre deríteni a téli udvarokat. Régen találkoztam szikár, de iz mos alakjával, régen láttam csontos arcát. Ű is három fiút nevelt föl és később még megtoldotta egy lánnyal. Emlékszem, ügyeskezű disznóölőnék ismerték, „estére rendbe tett mindent“, tréfákkal, nevetéssel, dallal fűszerezve a napot. Ma már — ha még egészsége engedi, és eleget tesz a meghívásoknak — bizonyára ő is gázlánggal perzsel. A szalmalángot ellobbantotta az idő. íbodnárj ÚJ FILMEK EGYKORONAS ROMÁNC (csehI jelenet az Egykoronus románc című cseh jilmbu. Fiatalokról — fiataloknak, az első szerelemről; így jellemezhetjük az új cseh filmet, melyet Zbynék BrynycH rendezett. Az alkotó jól ismeri a fiatalok igényeit és rajongását a köny- nyűzenéért, így filmjében nem is fukarkodott a táncdalokkal. A látottak alapján erős a gyanúnk, hogy a kerettörténet — Pídfa és Ma rúna szerelmi sztorija — csak ürügy a zenélésre, Illetve a popzene hazai csillagainak a bemutatására. így aztán láthatjuk-hallhatjuk Nad'a Urbánkovát, Helena Vondráöko- vát, Karéi Gottot, Rudolf Cor- tést és természetesen együtte-. süket. A banális történei csak ősz- szekőtő kapocs az egyes táncdalok között. A filmben ugyanis dominál a zene, illetve a soksok dal. A zenélés azonban nem „lóg ki“ a filmből, nem hat erőltetettnek, a benyomásunk egészében véve jó. ízléses, könnyed film az Egykoronás románc, melyből azért valamit megtudunk a fiatalok álmairól, vágyairól, problémáiról is. A zenés film szerelmespárját Mirka Šafránková és Erik Par- dus játssza. Az utóbbival első ízben találkozunk filmen, ám a látottak alapján bízvást remélhetjük, hogy nem utoljára. Szép film az Álmodó ifjúság, de bágyadt, szenvtelen. Költői képeiből hiányzik az izzó szenvedély, amely felborzolja a kedélyeket, s nem hagyja a nézőt hidegen. Az ember érdeklődéssel nézi a filmet, a látottak azonban nem indítják meg különösebben. Egy gyerekről szól a film, s mint kiderül, a gyerek a későbbi Balázs Béla költő és író. Az alkotás az ő regénye nyomán készült, Rózsa János rendezésében. Egy álmodó ifjúság ábrázolása a film — a felnőttek nosztalgiájával s a felnőttek szemével láttatva; mert az alkotásban az ifjúkori romantika, a gyermeki képzelet színei túl halványak. Ilyenek lennének a kamaszkori álmok ...? Az alkotók adósak maradtak a gyermeki lélek bemutatásával, s azzal, hogy a századforduló kisvárosának (Lőcse, Szeged) életét, értelmiségét nem a kis Herbert (az ifjú Balázs Béla) szemével láttad''»’' A film célja nem az, hogy felidézze a múltat, emlékképekben mutassa be a gyerek Balázs Bélát s megszépítő lírával, nosztalgiával szóljon az író ifjúkori éveiről. Ehelyett azoka't a szálakat kívánta felkutatni, melyek a gyerekkortól a későbbi kényszerű emigrációhoz vezettek. Csakhogy ennek emberi-lélektani magyarázata hiányzik a filmből. Az alkotás inkább részleteiben — mint egészében véve — szép. Emlékezetes és igen kifejező az a jelenete, amikor a kis Herbert — a későbbi filmesztéta és nagy teoretikus Balázs Béla — első ízben találkozik a mozival a vásáron. Kár, hogy az igazi mondanivaló a filmben kevéssé súlyos, pedig tehetséges művészek szövetkeztek, hogy visszaadják az író önéletrajzát. A főbb szerepeket Lohinszky Loránd, romániai magyar színész, Éva Ras, jugoszláv színésznő és Csorna Zoltán (Herbert alakítóin! Iát««?"" Álmodó ifjúság - jelenet d magyar filmből; balra Csorna Zoltán, a kis Herbert szerepében A FEKETE FARKASOK ÜVÖLTÉSE (nyugatnémet) A filmvilágban Kari May után Jack London jött divatba. Regényeit sorra filmre alkalmazzák. A közelmúltban láthattuk a DEFA-stúdióban készült Kit és társai című filmet, most pedig egy másik művének nyugatnémet változatát tűzték műsorra. A fekete farkasok üvöltését Háruld Reinl rendezte. Neve ismeretlenül cseng füstinkben, de ha „vlsszálapozunk' emlékezetünkben, rájövünk, Ifógy régi Ismerősünk, hiszen a nevéhez fűződnek a Kari May-indiántőr- ténetekből készült filmek és Erich von Danikén fergeteges sikert kiváltó művének, A jövő emlékeinek a filmváltozata. S ezek után nem nehéz kitalálni, hogy a rendező szorgalmas üzletember, aki mindent megtesz azért, hogy filmje nagyszerű és kellemes szórakozást nyújtson. Egyébként a kalandfilm cselekménye Alaszkában játszódik; van benne végtelen hómező, támadó farkas falka, gazdag örökösnő, aki táskájában őrzi a hihetetlen kincset rejtő aranybánya térképét, hősies kisfiú, aki élete kockáztatásával értesíti jótevőjét a gengszterek aljas szándékairól, nemes lelkű, kemény öklű vadász, aki boszorkányos ügyességgel képes előrántani coltját, kését, s aki mégis jó, sőt még bölcs is. .. — i/rn— ÁL Ml ODÓ IFJÚSÁG (magyar)
