Új Szó, 1976. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-05 / 3. szám, hétfő
A muzslai szövetkezet üzemi pártalapszervezetének hetvenöt tagja közül ötvennyolcán jelentek meg az évzáró taggyűlésen. A hiányzók között leginkább az idősebbek és a betegek szerepelnek. De nini! Ahogy végigpásztázom az elfoglalt széksorokat, Faragó Imrét, Szórácl Andrást, Kucse- ra Imrét és a korával dacoló Sulci Géza bácsi veterán kommunistákat a jelenlevők között találom. Bevallom őszintén, miután már régebben jártam e tájon, csak az ő arcukra emlékezem, amelyekre azóta mély barázdákat szántottak a gondok és az elsuhanó évek. A többi egytől egyig az ifjabb nemzedékhez tartozik. Mindnyájan figyelmesen hallgatják Kanovszky Pál elvtársnak, az alapszervezet fiatal elnökének a vezetőség megbízásából elő terjesztett beszámolóját. Csak saját magukat hibáztathatják azok a párttagok — hiszen a jelenlevőkön kívül kétszer annyian vannak a faluban —, akik bármi okból nem lehetnek részesei ennek a nagyszerű tanácskozásnak, ahol az ifjabbak és a veteránok nemcsak a közös gazdálkodásban, hanem az egész községben, a közgondolkodás fejlődésében és a lakosság öntudatának fokozása teréh elért eredményeiket egyaránt nagy felelősséggel értékelik. Nem kétséges, hogy számomra, de a jelenlevők részére is sok újat, meglepetést, váratlan fordulatokat rejtegetett az élet minden területére kiterjedő tartalmas politikai beszámoló, amelynek adatai egyenesen le nyűgözőek. Szinte nem akarok hinni saját fülemnek; az alapszervezet elvhű tagjainak derekas helytállása. egysége sok kimagasló eredményt hozott. Hiszen az 1970. évihez viszonyítva 32 millióról több mint 4(3 millió koronára növelték a mezőgazdasági bruttó termelés értékét. Árutermelésük pedig az eltelt évek folyamán legalább 15 millió koronával haladta túl az előirányzatot. Az idei év lezárásával a tervidőszak, s nyugodtan mondhatom, hogy a közös gazdálkodás fennállási! óta is a legeredményesebb esz tendőt hagyják maguk mögött a kommunisták és a lelkes sző vetkezeti tagok. Noha még nincs pontos áttekintés az 1975. év mérlegéről, de annyi máris bizonyosra vehető, hogy a közös gazdálkodás évi tiszta jövedelme hozzávetőlegesen is meghaladja a tízmillió koronát. Híven a forradalmi hagyományokhoz Jegyzetek a Muzslai Efsz üzemi pártalapszervezetének évzáró taggyűléséről A jövedelem kedvező alakulását elősegítette az a tény, hogy az egységnyi termékek előállítására kevesebb költséget használtak fel a tervezettnél. ugyanakkor az energia és a fűtőanyag gazdaságos fel- használására is nagy gondot fordítottak. Ezért nem csoda, ha a kiadások megtakarításával 1 millió 127 ezer koronát írhattak jóvá számlájukon. A muzslai szövetkezet kommunistái tevékenységének legfényesebb oldala a növénytermesztés. Ebben az ágazatban mutathatják fel a legszebb eredményeket. A párt XIV. kongreszusa határozatainak teljesítésére mindjárt kezdettől fogva az alapszervezet, mind a szövetkezet valamennyi tagját mozgósították. Az alkotó kezdeményezésükből fakadó buzgalmuknak köszönhető, hogy a tervidőszak utolsó évében 146 vagon szemes termény helyett 228 vagon gabonát adtok az állami alapokba. Bár az állattenyésztésben lassúbb volt a fejlődés üteme, előrehaladásuk itt is szembeötlő. Annak ellenére, hogy a tehenek tejhozama évi viszonylatban nem éri el a háromezer litert. Azt szokták mondani, a szarvasmarha tenyésztés a mezőgazdaság nehézipara. Komoly beruházásokra van szükség a fejlesztéséhez, és nem várhatók gyors, látványos sikerek. A szakmailag jól megalapozott áldozatos munkának azonban a következő években kifejezőbben megmutatkozik az eredménye. Az évzáró taggyűlés bíráló igényességgel megszerkesztett beszámolója jó alapot nyújtott a kommunisták tanácskozásé nak vitájához. Takács József a bírálat szigorú fegyverével a fogyatékosságokat vette célba. „Igaz — hangsúlyozta —, hogy nincs szégyenkezni valónk. De nem vet ránk jó fényt, hogy nem használjuk ki elég gé erőgépeinket. Ebből ered, hogy legalább 100 hektáron még mindig nem végeztük el a mélyszántást. Még egy dolgot említek: hogyan akarunk ipari szinten, korszerűen gaz dálkodni, ha parcelláink kiterjedése nem haladja meg az ütőén hektárt. Legalább 100 hektárra kiterjedő nagytáblás gazdálkodást kell ahhoz folytatnunk, hogy a korszerű mód szereket és a technikát rendel, tetésének megfelelően alkal mazhassuk“. A deres hajú Faragó Imre bácsi, veterán kommunista így fogalmazott: „Huszonöt évvel ezelőtt, amikor a szövetkezetei építeni kezdtük, megmutattuk, hogy nálunk sem állt meg a fejlődés. Kezdetben sok nehézséggel — belépés, kilépés — kellett megküzdenünk. Nem akarom az eseményeket részletezni, csak a beszámoló kapcsán említem a fejleményeket. Egy évvel ezelőtt, amikor az évzáró taggyűlésen elfogadtuk azt a tervet, amelyet Kanovszky elvtárs ismertetett, s melyet teljesítettünk, akkor is azt mondtam: fiatal elvtársak, kommunisták, kezetekben van az erő, ha összefogtok, teljesíthetitek a tervet. És sikerült, elvtársak! Ez nagy öröm. A jövő év, a XV. pártkongresszus esztendeje, bizonyára meg igényesebb feladatokat állít elénk. Arra kérem az elvtársakat, hogy derekas munkájukkal továbbra is bizonyítsanak. VetfeTSkék észre, hogy Muzslán is van szilárd kommunista pártszervezel, vannak benne öntudatos emberek, akik a feladatokat mindig lelkesen végre tudják hajtani. Ehhez a munkához nagyon sok sikert kívánok" A fiatalok vitalitása és az idősebbek mozgalmi forradal- misága jól ötvöződik az alap- szervezet tevékenységében. Ezért nincs abban semmi kivetni való, hogy a szövetkezet üzemi pártszervezete az egész falu gondját baját a vállán viseli. Erről a kérdésről Bansky Zoltán elvtárs, hnb-elnök beszélt részletesebben vitafelszólalásában. — Községünk fejlődését a választási program céljainak megfelelően a nemzeti bizottság kommunistái és képviselői irányították. Megbízatásunk időszakában 5 millió 167 ezer korona értékű munkát végeztünk el a lakosság aktív társadalmi munkájával. Bár portalanftottuk az utakat, kiépítettük az utcák java részét, távéiról sem elégszünk meg az eredményekkel. A kultúrház építését nem sikerült befejeznünk, holott erre sürgető szüksége lenne a községnek. E közhasznú létesítmény építésénél csupán 960 000 koronát használtunk fel az előirányozott beruházási összegből. Bansky elvtárs az építőanyagok fogyatékosságaival is foglalkozott, melyek jelentősen hátráltatják a kultúrház befejezését. Persze nem megvetendő az a tény sem, hogy a lakosság kevésbé veszi ki részét a közmunkákból. Jó példával itt is a kommunistáknak kell elöl járniuk, csakis ők bontakoztathatják ki a falu lakosságának alkotó kezdeményezését. Nem véletlen, hogy a közmunkák iránt csekély az érdeklődés a lakosság körében. Ez még a hajdani községveze- tők hibája, akik a járás fórumain nem tudták meggyőző erővel átültetni a falu jogos követeléseit, s ezzel mintegy gúzsba kÓTfrtték a lakosok alkotásvágyát. De most itt az alkalom, nem szabad elhalasztani a kínálkozó lehetőségeket. Muzsla forradalmi hagyományaihoz híven tanácskoztak évzáró taggyűlésükön a falu kommunistái. Számot vetettek elvégzett munkájukról, határozatot hoztak jövő feladataikról, s a nemes cél elérése érdekében egységesen foglaltak állást abban a kérdésben, hogy a közös gazdálkodás példájára a falu fejlesztésében is a legjárhatóbb utat válasszák. SZOMBATH AMBRUS A Matador nemzeti vállalat dolgozói számos intézkedést foganatosítottak a termelés hatékonyságának növelése, valamint az energiával és a tüzelőanyagokkal való takarékoskodás érdekében. Az újítási javaslatok is erre irányulnak. 1975- ben 8 újítási javaslatot valósítottak meg. A fűtőerőműben ezáltal évente 200 megawattórn villlanyáramot 155 000 korona értékben] takarítanak meg. Az újítási javaslatot jozef Zitka nyújtotta be. Felvételünkön a fűtőerőmű kazánháza. (Felvétel: J. Koleneík — CSTKj 1970. I. 5. Konrád Lajos elvtárs a második világháborút követő éveikben költözött át a szomszédos Győrbe, de azóta is gyakorta meglátogatja a szülőfalujának vallott 'Vefké Blahovót (Nagyabonyt) és a szerinte is páratlan gyorsasággal fejlődő Dunajská Stredát (Dunaszer- dahelyt). Nincs hálásabb feladat, mint olyan emberrel felidézni a harcos, forradalmi múltat, aki büszkén vallhatja magáról, hogy a CSKP, az immár XV. kongresszusára készülődő kommunista párt alapító tagja. Konrád Lajos tulajdonképpen Trenčianske Teplicén született, de mégis nagyabonyinak mondja magát, mert kubikos édesapja a csallóközi vasútvonal építésekor ide költözött, s ő akkor mindössze néhány hónapos volt. Az akkori kubikos-sorsra jellemző, hogy Konrád Lajosék hatan voltak testvérek, de mind a hatan más helyen születtek. Kubikos édesapjának családostól vándorolnia kellett a megélhetést jelentő munka után. A magára eszmélés időszakát a fiatal Konrád Lajos tehát Nagyabonyban töltötte, abban a községben, amely a du- naszerdabelyi járás kicsi, de jelentős forradalmi és munkásmozgalmi múltú községei közé tartozik. A kezdés A forražfalmi mozgalom Nagyabony- ban — s természetesen másutt is — akkor kezdődött, amikor az első világháború után a frontról és a hadifogságból hazatérő katonák a háború kegyetlen négy esztendeje után itthon is szembe találták magukat a bizonytalan jövővel. Az ingyénmunkás hadifoglyok zsírján meggazdagodott parasztok ugyanis hallani sem akartak arról, hogy a hazatérteket és hozzátartozóikat megsegítsék. — Konrád elvtárs, a magyarországi munkásőrség központi lapja, a Munkás- őr ilyen cím alatt rajzolt önről méltányoló életképet a közelmúltban: >rA A HARCOS MÚLT BESZÉLGETÉS KONRÄD LAJOSSAL, A CSKP ALAPÍTÓ TAGJÄVAL csehszlovák testvéroárt iskoláját járta...“ Miiven is volt tehát ez az iskola? — Mivel a község lakosságának túlnyomó többsége zseillérsorban tengődött, s még saját lakóháza sem volt, a Fekete József által az októberi forradalomból! hozott tűz folyamatos szervező és szervezkedő munkával lángra kapott a községben — kezdte ed az emléikezéi&t Konrád elvtárs. — De hogy teljesen pontos legyek, még élőbbről kell kezdenem. A forradalom szót először ezerkilencszáz- tizennyolc október végén, a magyar- béili állomáson hallottam. Egy katona tisztek szeme láttára földhöz csapta a sapkáját és elkiáltotta magát: Vége a háborúnak, kitört a forradalom! Másnap Dunaszerdahelye.n hatalmas tö- meg gyűlt össze. A város peremterületein hatalmas fogolytábor volt, és óriási hadtápértékek voltak felhalmozva. Nemzetőrséget toboroztak, amelynek én is tagja lettem. Miután ez felbomlott, tizennyolcán kocsira szálltunk, s Bodakon meg Öváron keresztül Győrbe mentünk. Mivel itt is nagy zűrzavar uralkodott, csoportunk kettészakadt: tízen Pestre sodródtak, és részt vettek a Magyar Tanácsköztársaság dicső forradalmi harcaiban. A vöröskatoinák Itt egy pillanatra megszakadt a visz- szaemlékezés fonala. Emlékezetből kellett felidézni a tíztagú csoport tagjainak nevét. Több mint fél évszázad távlatából ez nem kis feladat. íme az egykori nagyabonyi vöröskatonák névsora: Konrád Ferenc (zászlóaljparancsnok voiltl), Fleischman Kálmán, Ste- fánkovics Károly, Botló Béla, Ambrus József, Biirsöly Béla, Németh György, Patócs István, Sági Adám és Oross Lajos. — Térjünk azonban vissza Nagy- abonyba — folytatta Konrád elvtárs. — Tizenkilencben megalakítottuk a szociáldemokrata párt helyi szervezetét, és egyidejűleg az Erdő- és Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezetének helyi csoportját. A pártszervezet legfontosabb feladata az volt, hogy a faluban minden arra rászorulónak biztosílva legyen a munkalehetőség, vagyis az aratás. Ezt úgy oldattuk meg, hogy a damazérkarcsai bérlőnek neun engedélyeztük, hogy a falu határában levő birtokára idegen munkaerőt hozzon. Kiharcoltuk, hogy a gazdák kötelesek annyi munkást alkalmazni, hogy minden arra rászorulónak biztosítva legyen az aratás. Hátra volt azonban még a bérek megállapítása és a kollektív szerződések megkötése. Ebben azonban Konrád Lajosék nem tudtak megegyezni a gazdákkal, ezért a párt baloldali frakciójának képviselői tömeggyűlést hívtak össze, amelyen sztrájkbizottságot és -őrséget választottak. Még a gazdáknak sem engedték meig, hogy kimenjenek a határba. Megvárták a területi bizottság képviselőjét, Nagy Gyula elvtársat, aki megérkezése után rövid beszédet mondott, s a sztrájkolók nevében elkezdte a tárgyalásokat. A tárgyalás eredménynyel járt, a gazdák elfogadták a részaratók követeléseit s aláírták a kollektív szerződéseiket. — Ez volt az eilső csata, amelyet megnyertünk — mondta mosolyogva Konrád elvtárs. — Ez egyébként azt vonta maga után, hogy a környező helyeken is megalakultak a párt és a szakszervezet helyi csoportjai. Nagyabonyban párthelyiség létesült, innen tartottuk a kapcsolatot a járási szervezetekkel és a kerületei szervekkel, így lett Nagyabony politikai szempontból a járás központja. A következő harci feladat a falu határában levő kétszáz kataszteri holdnyi Nagy Lász- lóné-léle alapítványi birtok kényszer- bérletbe való vétele volt. Az elöljáróság és a gazdák hallani sem akartak a bérbeadásról, úgy gondolták, ha minden prolinak lesz egy darabka földje, akkor ők nem kapnak olcsó munkaerőt. Mi azonban addig küzdöttünk, amíg elértük, hogy a bérletet 159 család között parcellákra oszthattuk fel. Amikor egy mérnök feldarabolta a bérletet, a dűlő sarkán ott lobogott a vörös zászló. A kommunisták győzelme Még ma is Vörös-tagnak hívják azt a dűlőt. E két eredményes akció után a burzsoázia képviselői és a hivatalok is drasztikusabban léptek fel a nagyabonyi forradalmárok ellen: öt ükét letartóztatták — köztük Konrád Lajost is — és ezek megjárták a bratislavai megyei börtön és az ilavai fegyház celláit. Kiszabadulásuk után 1921-ben megalakították a CSKP helyi szervezetét, s így, szervezett formában folytatták’ tovább az osztályharcot. 1927- ben a községi választásokon kétharmados többséget értek el a kommunisták, így ők adták a községi bírót is. Ma már a hetvénen is túljáró, de még mindig életerős, határozott megjelenésű Konrád Lajos a közelmúltban a járási város vendégeként járt Duna- szerdahelyen. A vele folytatott beszélgetés során csak Nagyabony forradalmi múltja kibontakoztatásának időszar kára szorítkozhatunk. S ebben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által a Szocialista Hazáért Érdemrenddel kitüntetett Konrád Lajos jelén .ős szerepet játszott. BERECK JÓZSEF
