Új Szó, 1976. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-29 / 24. szám, csütörtök

ts kanárimadarak énekelnek Pillanatképek egy kis iskola életéből Csak egyszer ment el a Med- vosaljáróJ, Bálint Lajos, de vissz.ii is tért nemsokára, mert másutt nem tudna se élni, se dolgozni. Nem menne el innen, ígérhetnének bármit. Huszonöt éve tanít, második éve Űbáston, egy osztályban öt évfolyamot. Amikor belépünk a terembe, a gyerekek felállva üdvözöl­nek. — Ezek az ón tanulóim — mondja Bálint Lajos. — Keve­sen vannak, kevés gyerek szü­letik manapság; azelőtt két osztályban is alig fértek. A négi padok, a melegat árasztó vaskályha, a színes szá­mológép, a még színesebb fali- újságuk láttán erős nosztalgia ébred bennünk. Két sarokban hatalmas filodendronok, hátul jávorfabokor. Mosdótál, vödör víz; fölöttük poharak sorakoz­nak két színben. (A vizet a falu kútjából hozzák). „A gye­rekek naponta hordják maguk­kal az egészségügyi csomagot.“ Elől. az ablak mellett, filo­deudronieveiek alatt kanárima­darak énekelnek. — Kíváncsi voltam, énekük milyen hatással van a gye­rekekre. Zavarja-e őket, vagy éppen ellenkezőleg. Úgy he* lyeztem el a kalitkákat, hogy egyetlen pádból se lehessen lát­ni, vagyis: hogy vizuálisan ne hassanak. Jók a tapasztalataim. És egyúttal tavaszt varázsol­tunk a télbe; kellemes érzés. A rajzóra alatt lemezt hallga­tunk. Célom, hogy ne csak a népdalt ismerjék, szeressék, hanem a komoly zenét is. Nôt ány táska a pad oldalán lóg. a többi a tanulók háta mögött vagy a földön van. — Az ifjúsági szervezet tag- fai felajánlották, hogy rövide­sen minden padra új akasztót tesznek fel. Bálint Lajos asztalán tan­könyvek sorakoznak, szép rend­ben. — Itt állnak mindig, mindaz öt évfolyam számára. Helyük nem változik, még sötétben is Akik népdalokat énekeltek — örömünkre (Tóthpál Gyula felvételei) ki tudom választani, amelyik­re szükségeim van. így a leg­jobb. kéznél vannak. A sorból kiemeli A képes nyelvkönyvet. Hasznos könyv­nek tartja, szeretik a gyerekek is. Akik közben élénk szemek­kel figyelnek bennünket. A ta­nító bácsi elmeséli, honnan jöt­tünk, kik vagyunk. Ismerik az Oj Szót. de a Kisépítőt még jobban, legalábbis egyelőre. Minden padban láttunk egyet. — Szeretünk iskolába járni, mert sokat lehet tanulni — mondja mindnyájuk nevében Tóth Sanyi. Aztán megtudjuk a gyerekek­től, hogy legtöbbjük édesapja öbásttól távol dolgozik, a hu­szonnyolc gyerek közül tízé csak hét végére jön haza. Dol­goznak, szorte az országban. Tóth Judit édesapja most ép­pen Zólyomban, Pál Lászlóé Poprádon. Bálint Lajos tanítói lakása összenőtt az iskolával. Az osz­tályból dolgozószobájáig, amely nek egyik falán vadászpuska lóg, tízet se kell lépnünk. Az iskoláról, munkájáról be szélgetünk. — Az utóbbi két évben senki sem bukott meg — mondja. — Igyekszem a lehető legjobban felkészíteni a gyerekeket, a legtöbbet adni nekik. Aztán megjegyzi, hogy sze­rinte a jó tanítót inkább meg- tanítónak kellene nevezni. — Milyen a kapcsolata a szü­lői közösséggel? — A lehető legjobb. Támogat­nak, segítenek a helyi rendez­vények megszervezésében is, megtesznek mindent, amit csak tudnak. A szülők az én erőssé gém. A tanító egy esetlen va­laki, ha nem támaszkodhat a szülőkre. — Van-e könyvtára az isko­lának? — Százkilencven kötetünk van, a legszebb mesékből egyik sem hiányzik. Aztán a Medvesaljára terel­jük a szót, a mesés tájra. — Szeretnénk baráti kapcso­latot kiépíteni valamelyik is­kolával. Jönnének el Ide, a he­gyekbe, a természetbe. A má­sik osztály most üres, úgyhogy szállást is tudnánk biztosítani. Egy Ilyen kapcsolat mindnyá­junk hasznára válna. Jegyezzük itt meg mindjárt, az ötlet valóban figyelemre méltó. — Nem hiányzik majd ez az idő, amit velünk töltött? — kérdezzük. — Nem — válaszolja moso­lyogva. — Időmilliomos va­gyok. Itt addig taníthat az em­ber, ameddig lát és ameddig a gyerekek is akarják, természe­tesen a kötelező órákon túl. Igazán szívesen járnak ide. Nyugodtan és alaposan átve­szünk minden anyagot. Búcsúzás előtt még megkér Bálint Lajos, szerezzünk örö met a gyerekeknek, pár perc­re térjünk vissza az osztály­ba, meghallgatni két népdalt. Őszintén tettünk eleget kéré sének. Az énekkar tagjai fölsora koztak (majdnem az egész osztály), és énekeltek, a taní­tó bácsi vezényelt. Legalább olyan örömmel ajándékoztak meg bennünket, mint mi őket. Aztán búcsút vettünk a kedves iskolától. BODNÁR GYULA irig Árpád elsőkönyves, de nem kezdő lírikus. Je­lentkezése és kötethez jutása között kis híján másfél évtized telt el; verstermése azonban — főleg e hosszúra nyúlt készülő­déshez viszonyítva — szegé­nyes, éretlen, sovány. Zirig Ár­pád keveset mer, keveset pró­bál és akar. Az erős tehetsége­ket jellemző kísérletezésre, for­makeresésre, a tudatos hang- próbára — dúrban, mollban. más más hangfekvésben — a Sasok és vonatok búi nemigen hozhatunk föl meggyőző példá­kat. A versek nagy része mé­lyebb élményt, maradandóbb nyomot nem hagy maga után. Miért? Hiba van a formakul­túra körül. Zirig Árpádban nem elég mély a nyelv tisztelete. Ebből erednek modorosságai, laposságai, könnyítései. Stílusa egyrészt szokványos fordulatok­kal, rekvizitumokkal, másrészt — ezeket ellensúlyozandó — mo- dernkedő frazeológiával terhelt. KépzelkapcsoláSüi gyakran pon­tatlanok: lombok taréja feke- téllik / ölükből varjak / száll' nak / jel az égig.“ (tarajos öles lomb?!) Vagy: „napjaim percei közül / kihámoztad a kormot“ (?!); „fák zsebeiben (?!) bo­rotvák fejszék kések“ stb. So­rai, szép részletképei már van­nak Zirig Árpádnak, verse, min­den ízében azonos hatásfokú, egységben expresszív költemé­nye azonban ritkán marad. Nyelvi pontatlamságai még leg­figyelemreméltóbb kísérleteinek értékéből is le-levonnak egy­két „pontot“. A nyelvi pontatlanság: gondo­lati pontatlanság. Félig gondolt gondolat. Mélység helyett: fe­lület. Fölfedezés helyett: szok­vány. Zirig Árpád egyik legna­gyobb fogyatékossága — légyen szó akár szerelmi lírájáról, akár szülőföld-lírájáról, akár gondo­lati verseiről —, hogy a költő képtelen „megmerülni“ a vá­lasztott anyagban. A Míg magunk vagyunk cik­lus huszonegy verse a szerelem jegyében fogant. A nagyszerű hagyományokra visszatekintő, oly sok emlékezetes, nagy vers­ben gazdag szerelmi líra min­denkor a költők komoly erő­próbája volt. Zirig Árpád egye­lőre még képtelen e témakör megújítására. Ciklusában a gondolati-nyelvi nóvumnak nyo­ma sincs; mi több: a már is­mert is gyakran slágerré hígul: „szerettem volna szépen élni / hisz örömöm voltál / végtelen / elmentél / tovasistergö napok zuhatagában / azt hittem elhagy az érzelem..." (Az elmúlás négyszöge). A magány képe: „a tavaszt / elvitte a szemed / a nyarat elvitte / a szád ( az őszben / combjaid tüze / elpa- rázslott / hideg van / bejütök / fázomm (Tél). A szakítás (jól bevált, ezerszer kipróbált „dra­maturgiával“): „tavasz volt ( csókjainkra szemérmesen / bó­lintottak a gyöngyvirágok / / ülök egy fatönkön / körben minden zöld / körben minden fehér / minden gyöngyvirág ( minden te vagy / csak a csókok / nincsenek már / sehol“ (Er­dőben). Szó meg szó meg szó. És: se­hol semmi fölfedezés, semmi nyelvi lelemény, egyszeri, egyé­ni, expresszív fordulat. Annál több egysíkúság: Zirig Árpád szerelmes verseinek a „drama­turgiája“ (árulkodó módon ta­núsítja ezt a gyakori de, a pe­dig, a mégis, a csuk) egyetlen módszert ismer: az ellenléte­zést. A szerkezet potenciálisan magában hordja a feszültség, a lírai hőfok lehetőségét, a nyelvi szürkeség és a szöveg pusztán érzelmi üzenete azonban fe­szültséget old, gondolatot sik­kaszt — „kipukkasztja“ a köl­teményt. Mi marad meg pl. a Reggel érzelmi-hangulati ellen­tétéből: „ébred a reggel / az utca vízzel fénnyel van teli / villanytűzhely pirosló arcán / kacag a reggeli t I az álmok éjszakája elkerült / lépteim alatt foszlik a sötét / bánatom nehéz jajai / ülik meg a város / minden macskakövét“ (?l) A Vers nyelvi rekvizituinokon, slá­gerízeken, naturalisztikus szó- kimondáson forduló ellentéte ugyancsak adós marad a gon­dolatisággal: „bennem kígyók laktak i bennem a pokol tüze égett / tuzkígyóim mondjátok csak / hova lett a sziszegéstek / / mást az ágyamba hívtam / rád nézni is alig merek / bíbor- fénnyel festi be / lobogó sze­med az eget“. Lehel e verbál- szuggeszciós hatásuk, költői ha­tásfokuk a „vigyázz, az em­berek írigyek“-ié\e közhelyek­nek?! Az ürességtől kongó frá­zisoknak: „agyamon áthömpö- lyög / a végtelen“ (Már majd­nem zene); „igazságaimból szer­kesztek / glóriát százszor elát­kozott / homlokomra“ (Szer­kesztek glóriát) (?!) A Mozzanatok ciklus húsz rö-4 vid, mindössze egynéhány soros költeményében Zirig Árpád megkísérli föltérképezni önnön környezetét. Szülőföld-lírájában gyermekkori emlékeiről (Álmo­dik bennem a gyermek, Rongy- labda-örömök), a fölnevelő anyai tájról (Tanyák/ és annak embereiről (Nagyapám, Paraszt, Üregek) vall. A szándék esz­mei-erkölcsi szempontból mél­tányolandó; a leíró versek és portrék a Török Elemér, Cson­tos Vilmos, Szitási Ferenc és mások által képviselt szülőföld­líra („tájköltészet“) hagyo­mányrendjébe illeszthetők. Ér­tékes. rangos, esztétikai szem­pontból kifogástalan szülőföld- lírát azonban Zirig Árpádnak sem sikerült teremtenie. Versei formailag a leginkább talán Tő- zsér Árpád Érintések című cik­lusára emlékeztetnek; azzal a különbséggel, hogy a képsűsű- ség, a gondolati feszültség, az aforisztikus tömörség és „kihe- gyezettség“ idegen tőlük. Egy­mást érik a közhelyek és sem- mitmondások, a beidegződött képzetek és gondolati lapossá­gok. A Vihar „tanulsága“: „oszlopok törnek / cserepek hullnak / ropog a mennyezet / virágok sírnak / ablakok sírnak / állnak a hegyek“. Az Idillé: „elázik a hold a vízen ( hullám- fogak belémarnak ( széthordják a partok felé ( táplálékul a ha­laknak*. Az Erdőé: „csak volt / ma görbe fák kis serege ( koronájukon a varjúfészek / a múltat idézi." Na és?l — tolul föl bennünk a kérdés. Mi ebben a „pláne“? Mit mond pl. a Lát­hatatlan kövek: „tarka papagá­jok ( az éjszaka fényei ( a nap­palok aszfalt színűek / láthatat­lan kövek / utadba állnak / szétfolynak szemedből / a pa­pagájszínek“ ?\ Gorkijnak egy — a vers buktatóira figyelmez­tető — intelme jut eszünkbe: „Hogy az ember prózát írhas­son, mondani is kell valamit; akinek azonban nincs mondani­valója, az verseket csinál és rímeket gyárt, ahol az egyik szó adja a másikat, és a végén ki is jön valami, ami tulajdon­képpen semmi, de úgy néz ki, mintha valami volna“. A mondanivaló légüres terei igen gyakoriak más Zirig-ver- sekben is (Már majdnem zene, Szikla-csend, Kő-madár, Kép, Este, Sasok és vonatok, Messzi harangok, Kilépni, Menekülj a túlsó partra stb.) Vajon miért nem hatnak ezek a versek? A fesztivál lehetővé teszi, hogy mérlegre tegyük az 1975- ös év filmtermését s ezáltal elemezzük filmgyártásunk hely­zetét. A cseh és a szlovák fil­mek szemléje évről évre teret ad a szocialista elkötelezettsé­gű műveknek s a legkorsze­rűbb kifejezési eszközöket ke­reső alkotásoknak. A nemzeti fesztivál jó alkalom arra, hogy felmérjük eredményeinket, szocialista filmművészetünk si­kereit, feltárjuk a hibákat és a fogyatékosságokat, hogy át­hidalva őket, művészi igény­nyel párosuló, szocialista elkö­telezettségű alkotásokat forgat­hassunk. Az alapszabályzat értelmében Az ok több helyütt keresen­dő. Először: a modernség — ha nem élnek, hanem uisszaélnek vele — semmitmondássá, mo­dorrá, affektálássá fajul: „vala­kinek bolond ötlete támadt / a napsugarakat feketére mázolta / rideg mértani testeket épített / a kutyaláncokat délkörök hosszúságához mérte / s íme a messzeség állatként dadog ( testközelben a harag / vacog a csend / az égen felharsannak a harangok“ (Messze harangok). Másodszor: gondolat, problé­ma, élménymélység élteti a verset, nem tárgyak és dolgok lélektelen leltározgatása: „Vo­natok járnak erre I meg sasok / az éjszaka csendje / ráfagy az ereszre / kopnak a nappalok f sasok járnak erre / sasok meg vonatok / / hó van / köd vun ( este van / a város / pihen t lombtalan“. (Ne csak sasok és vonatok — gondolatok is járja­nak a vers tájain!) Harmadszor: a vers pusztán érzelmi-hangulati üzenete, kü­lönösen ha nem társul innovált, éppen az újdonság által ható formával, önmagában kevés a maradandó élményhez (lásd a már idézett ellentétező szerel­mes verseket). Zirig Árpád ritkán képes ki­törni a hangulatlíra köreiből. Kötetében a gondolati költészet szándéka csupán itt-ott sejlik föl. „Belső tereim nyitva áll­nak'* — írja Az én vetésem ben, nagyobb világdarabot azonban e deklarált „nyitottság“ ellenére sem sikerült magába fogadnia. Sem a „hazájá*-nak vallott Csallóközből (lásd a szülőföld- lírájáról mondottakat!), sem a ,Jiazát lanság“-ának nevezett Eu­rópából. A pólusok egybefogó- sáboz tágabb világkép, nagyobb szociológiai és történelmi él- raényanyag szükségeltetik. Csak ennek birtokában lesz képes gazdagabb gondolatisággal val­lani mai életünkről. Felelőtlen modernkérdés, spekulatív ötle­tek, modorosságok és frázisok helyett tehát azt a szeméi yes- vallomásos, életes hangot kel­lene tudatossá fejlesztenie, amely legfigyelemreméltóbb verseiben: Nagyapám, Álmodik bennem a gyermek, Rongylabda- örömök, már tisztultabb formá­ban szólal meg. Első kötetének kevés eredmé­nyével és jóval több kudarcá­val azonban mindenképpen szembe kell néznie; tisztáznia kell a mit, miért és a hogyan (a saját témakör, a költői etika és a stílus) kérdéseit. Azaz — mint kötetzáró versében maga is írja — valóban „újra kelle­ne / kezdeni mindent / az első szótól az utolsó káromkodásig.“ (Madách 1975). ZALABAI ZSIGMOND a versenybe azok a cseh és szlovák filmek nevezhetők be, melyek a múlt évben készültek. Ez azt jelenti, hogy a fesztivá­lon több mint negyven filmet tűznek műsorra. Versenyen kí­vül több új alkotás is a közön­ség elé kerül. A szemlén külön kategóriában versenyeznek a rövid- és dokumentumfilmek. Az alkotásokat bíráló bizottság fogja értékelni s dönt a díjak odaítéléséről is. A fesztivál ünnepélyes meg­nyitása alkalmából február 26- án a Láz című szlovák filmet, március 3-án az eredményhir­detést követően pedig a Cir­kusz a cirkuszban című cseh filmet mutatják be. —ym — A kedves osztály EGY VERSESKŰTET MUTATÓI Cseh és szlovák filmek fesztiválja Bmóbain rendezik meg a seregszemlét A hazai filmek seregszemléjét az idén február 26 a és már­cius 3-a között Brnóban rendezik meg. A fesztivál előkészüle­teiről a Szlovák Filmgyártó Vállalat dolgozói tájékoztatták az újságírókat.

Next

/
Thumbnails
Contents